Kelet-Magyarország, 1969. március (26. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-13 / 60. szám

í. oMaS KELET-MAGYARORSZÄ« ÍW9. Méretes Ü. 11 párt vezető szerepének néhány időszerű kérdése Biszku Béla elvtárs előadása az MSZMP Politikai Akadémiáján A Magyar Szocialista Mun. káspárt Politikai Akadé­miájának előadássoroza­tában szerdán Biszku Béla, a Politikai Bizott­ság tagja, a Központi BL zottság titkára „A párt vezető szerepének néhány időszerű kérdése” címmel tartott elő­adást a Magyar Néphadsereg központi klubjában. Az előadáson részt vett Lo­soncai Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Aczél György, a KB titkára, jelen volt továbbá a párt Központi Bizottságának, az Elnöki Tanácsnak és a kormánynak számos tagja, politikai és társadalmi éle­tünk ismert személyisége. A bevezetőben hangoztatta: történelmi tapasztalataink egyértelműen bizonyítják, hogy a szocializmus építése csak a marxizmus—leniniz- mus elméletével felfegyver­zett kommunista párt vezető szerepének érvényesülése út­ján lehetséges. Ahol helye­sen érvényesül a párt vezető szerepe, ott erősödik a mun­kásosztály hatalma, egészsé­gesen fejlődik a szocialista gazdaság, általában sikeresen halad a szocialista társada­lom építése. És megfordítva: ahol gyengül a pártvezetés, ahol megsértik a lenini elve­ket, ott megtorpan a társa­dalom fejlődése, sőt válságba kerülhet maga a munkásha­talom, a szocializmus ügye is. Ezután arról szólt, hogy . a gazdasági reform új körül­mények közé helyezte a tár­sadalom valamennyi rétegét. Nagyobb lehetőségeket teremt az egyes gazdasági egységek­nek. Már jelentkeznek ennek a társadalmi következményei, amelyekkel a pártnak tevé­kenységében is számolnia kell. A feladat egyszerűsítése volna viszont azt gondolni, hogy a párt munkamódszerei, nek továbbfejlesztését kizáró­lag az új gazdasági mechaniz­mus igényli. Ez is. De több­ről és másról is szó van itt. Hiszen a gazdasági reform maga is a párt több mint 12 éves politikájának, a terme­lőerők és a társadalmi viszo­nyok fejlődésével, illetve ezek sokoldalú, tudományos elem­zésének az eredménye. A párt nem egyes kérdésekből, nem a fejlődés egy-egy olda­lából, hanem egész társadal­mi, politikai és gazdasági helyzetünkből indul ki, ami­kor munkáját vizsgálja és a fejlődés útját keresi. Most a párt vezető szerepé, vei összefüggésben, az egyéb és nem kisebb jelentőségű feladatok mellett az államélet, a szocialista demokratizmus fejlesztését tekintjük olyan­nak, amelynek feltételei adot­tak, s a feladat megoldása ob­jektíve is szükségszerű. A megvizsgálandó kérdések A megvizsgálandó elemzést kívánó kérdések a követke­zők: társadalmunk és állam- rendszerünk alkotmányos kér­dései; a törvényhozás és a kormányzás fejlesztése; vá­lasztási rendszerünk fejlesz, tése: az államigazgatási mun­ka elemzése és fejlesztése; a tanácsok államhatalmi, Igaz­gatási és tömegszervezeti jel­legének vizsgálata; az igaz­ságszolgáltatás és szervei to­vábbfejlesztése; a párt és az állam viszonya; a párt veze­tő szerepének növelése az államéletben. E munka olyan stádiumban van hogy több területen már gyakorlati intézkedésekre is sor kerülhet, de sok fontos el­vi jelentőségű kérdés eldön­tése a X kongresszusra vár. Az elkövetkezendő időben a párt vezető szerepét és az állam irányító tevékenységét evyideiüleg kell fejlesztenünk olymódon, hogy mindkettő munkája hatékonyabbá vál­jék, kiküszöböljük a fölösle­ges párhuzamosságot, hogy a párt vezető, irányító szerepe az állami munkában is bizto­sítva legyen. Ilyen értelemben fogjuk fel és helyeseljük a proletárdiktatúra rendszeré, nek fejlesztését A párt vezető szerepének növekedésében jelentős helyet foglal el az elméleti munka, a marxizmus—leninizmus helyes alkalmazása, alkotó to­vábbfejlesztése, a munkás- osztály ideológiájától idegen nézetek bírálata és leleplezé­se — mondotta a továbbiak. ban. Pártunk IX. kongresszu­sa külön felhívta a figyel­münket arra, hogy alkotó módon fejlesszük a marxista elméletet, amely választ ad az élet új kérdéseire: propa­gáljuk és terjesszük a kom­munista világnézetet és a tö­megek aktivitásával változ­tassuk az elméletet a társada­lom anyagi erejével. Van azonban néhány prob, léma, amely ma nehezíti, gá­tolja a párt elméleti munká­jának hatékonyságát — mu­tatott rá. Az ideológiai munka pár. tunkban — az elért eredmé­nyek ellenére — még nem kapta meg a méltó helyét. Ennek több oka van. Első he­lyen azt a nagy elmaradást kell megemlíteni, amely a személyi kultusz és vele együtt a dogmatizmus elbur­jánzása miatt bekövetkezett az elméleti munkában. Nagy kárt okoztak az ellenforrada­lom előtt és után a jobboldali nézetek, a revizionizmus és az ezekből adódó eszmei zűr­zavar. Az elméleti munka lé. becsülésével még ma is talál­kozni. Vannak olyan nézetek is, mintha a párt és az ország vezetésére kizárólag vagy el­sősorban az ideológusok, a tudósok lennének hivatva. A párt azonban egyik vég­letnek sem engedhet. Har­colt és harcol a soraiban je­lentkező prakticizmus, vala­mint az egyes ideológusok kö­zött megtalálható avantgar. dizmús ellen. A teljes szabadságról Ellenfeleink gyakran vádol­nak bennünket azzal, hogy nem engedünk elég tág teret a hivatalos állásponttól elté­rő nézeteknek — mondotta ezután. Szerintük a tőkés or­szágokban e tekintetben na­gyobb a szabadság Ez a véle­mény igen távol áll az igaz­ságtól. Bármit hirdetnek is önmagukról a tőkés országok képviselői, a valóság az. hogy teljes szabadság és minden eszme nyilt hirdetése, terjesz­tési, főleg pedig egyenlő esély, egyenlő anyagi és technikai lehetőség az eszmék terjesztő, lésében a világ egyetlen or­szágában sem lehetséges. Mi őszintén megmondjuk, h-'gv nálunk nem volt és nem is lesz „teljes szabadság" Háborús eszméket hirdetni, a nopek ellen bújtogatni nálunk törvénybe Utkö2ő cselekmény M~ gtanultuk és nem felejtet­tük el. hogy az osztályharc a? ir lőgia területén is folyik és a mi részünkről az a marxizmus—leninizmussal izemben ellenséges nézetek el­len kell, hogy irányuljon. Ebben a kérdésben egyér­telmű az álláspontunk. Alap­elvünk: minden támogatást megadunk annak az ideológi­ai, tudományos kutatómunká­nak, amely a valóság mélyebb, igazabb megismerését tűzi ki célul és ezzel kívánja elő­segíteni a szocializmus építé­sét, vívmányainak továbbfej­lesztését De a leghatározot­tabban fellépünk az olyan „ideológiai", „tudományos" mezbe öltöző kísérletek el­len, amelyeknek céljuk, hogy politikai erővé szerveződve végső soron a munkásosztály hatalmát, a népi hatalmat te­gyék kérdésessé. Elismerve és hangsúlyozva az új kérdések kidolgozásának •enkívüli jellegét, a leghatá- ->zottabban elhatároljuk ma­inkat mind a „bal”, mind a öboldali torzításoktól. A gondolkodás bátorsága nem az egyénieskedő kalan- dorság, nem a nép életével való hazardírozás, hanem mindig szerves része az adott A következőkben néhány gondolatot vetett fel a szo­cialista demokráciáról, külö­nösen a párton belüli de­mokráciáról, annak jelenlegi helyzetéről, alakulásáról, jö­vőre vonatkozó feladatairól. A kommunistáknak tud­niuk kell — mondotta —, hogy felelősek a szocialista demokratizmus elveinek he­lyes érvényesítéséért. Nálunk nincsenek ellenzéki pártok és csoportok, ezért a kommunis­táknak önmaguknak kell kezdeményezniük az esetleges hibák, helyi torzítások, túlka­pások feltárását, illetve kija­vítását. Gyakran felvetik, hogy az egypártrendszer kö­rülményei között vannak-e intézményes garanciák társa­dalmi életünk demokratizmu­sának folyamatos fejlődésére, törvénysértések, a hatalom­mal való visszaélés megaka­dályozására. Nos, a legutóbbi évtizedben ilyen értelemben is sokat tettünk, de a jövőben még további nagy feladataink lesznek. Mégis úgy vélem, a legfőbb biztosíték azért adva van. Ez pedig maga a párt, amely sohasem felejti el 1956 tanulságait, és amely belső életében is szüntelen fejleszti a demokráciát. Mindent el­követünk azért, hogy nálunk soha egyetlen csoport se le­gyen képes többé kisajátítani a pártot, a szocialista rend­szert, a hatalommal való visz- szaélésre. Itt kívánok felvetni egy ez­zel összefüggő másik elvi kérdést. Az utóbbi időben ta­lálkoztunk olyan nézetekkel, amelyek hirdetői a hatalmat és a demokráciát egymással szemben álló, egymást kizáró ellentétnek tekintik. Egyik ol­dalon helyezkednek el — úgy­mond — a hatalom gyakorlói, akik parancsolnak, utasításo­kat adnak, élet-halál urai és akiknek nincs, nem is lehet közük a demokráciához. Má­sik oldalon vannak az „elhi­vatottak", a hatalommal szemben állók, a „demokrá­ciáért küzdők”, akiknek nincs közük a hatalomhoz, s ezért képesek a nép érdekeinek ki­fejezésére. Ezek a nézetek elméletileg helytelenek, gyakorlatilag pe­dig valótlanok. A történelem­ben sohasem volt osztályok feletti vagy osztályon kívüli demokrácia. A mi demokrá­ciánk a munkásosztály hatal­ványai, ezek között érdekazo­nosság áll fenn, de mint köz­tudott, kibékíthető, feloldható ellentétes érdek is jelen van. Az alapvető érdekazonosság nem azt jelenti, hogy most már megszűntek társadalmun­kon belül az összes ellent­mondások. Még vannak ilye­nek, és a párt feladata, hogy feltárja, megismerje és elő­segítse ezek megszüntetését. A pártban él az igény a megoldások ilyen jellegű elő­készítésére és kimunkálására. Tudatában vagyunk annak, hogy a hatalmon levő mun­kásosztály pártja részére ez szinte létkérdés, mert enélkül elvesztené az objektív átte­kintés lehetőségét. Az egy­pártrendszer viszonyai között a pártnak egyidejűleg önma­ga bírálójának, megújítójá- nak, úgymond: ellenzékének szerepét is vállalnia kell, ami nem könnyű, de kikerülhe­tetlen feladat. mögött beszéljenek. Akit nyíltan bírálnak, annak na­gyobb az önkontrollja, és így kevesebb lehetősége van a vaskos hibák elkövetésére. A párt vezető szerepének helyes értelmezésével és to­vábbfejlesztésének feladatai­val szorosan összefügg a párt munkastílusának állan­dó javítása. Nálunk nincs szükség a párt munkastílusának alap­vető, gyökeres, minden eddi­gi gyakorlatot megszüntető megváltoztatására. A párt ve­zető szerepe a legutóbbi 12 évben érvényesült, és amikor a munkastílus megjavításá­ról beszélünk, akkor az eddi­gi folyamatnak következetes továbbfejlődésére gondolunk, amelyben meg kell őrizni minden bevált módszert, el kell viszont hagynunk belőle olyan elemeket, amelyeken az élet túlhaladott, s ki kell egészítenünk olyan új voná­sokkal, amelyeket az előttünk álló feladatok végrehajtása tesz szükségessé. A továbbiakban azt fejte­gette: mit kell érteni a párt­munka feltétlenül szükséges operativitásán? Először is azt, hogy a párt elemző és ellenőrző munkájában nem részletekre, hanem az alap­vető kérdésekre, a társadal­mi, népgazdasági jelentőségű folyamatokra összpontosít. Ezekben a pártnak még operatívabbnak, határozot- tabbnak kell lennie. Mindent meg kell tennie, minden erőt mozgósítania kell azért, hogy tényleges előrehaladás legyen. Másodszor: módosítani kell a döntések előkészítésének rendszerét. A múltban az operatív munka jobbára a párthatározatok előkészítésére összpontosult. Az elvi, elem­ző irányítás előtérbe kerülése szükségszerűen azt az igényt támasztja, hogy a párt illetékes szervei az állami, gazdasági és más szervek határozatai­nak jobb megalapozásához is adjanak az eddiginél nagyobb elvi segítséget. Harmadszor: a párt a saját keretein belül teljes felelősséggel szervezi, mozgósítja tagjait, konkrét feladatokkal bízza meg őket. És ellenőrzi azok végrehajtá­sát. Megköveteli, hogy a párttagok minden fórumon a párt álláspontját képviseljék. A pártnak az eddiginél ala­posabban, rendszeresebben kell tanulmányoznia a dol­gozók véleményét és hangu­latát Nagy munka hárul eb­ben a tömegkommunikációs eszközökre, amelyeket nem­csak a tájékoztatás, hanem a véleménycsere fórumává is alkalmassá kell tenni. Szólt a pártszervezetek gaz­dasági, irányító, segítő és el­lenőrző munkájáról. A pártszervezeteknek a gaz­dasági munka iránti felelős­sége, az ebből adódó felada­tai szükségszerűen következ­nek a párt vezető szerepének érvényesüléséből és növekedé­séből. Következtetésképp a felelősség és a feladatok a jövőben sem csökkenhetnek, hanem inkább növekednek majd. Ismételten hangsúlyozzuk: a gazdasági reform eszköz, amely jobb feltételeket te­remt állandó jellegű szocialis­ta céljaink valóra váltásához. Jobban kell szolgálja a terv- gazdálkodást, a termelékeny­ség növekedését, a termékek jobb minőségét, az önköltség csökkentését s ezáltal az élet- színvonal emelkedését. Természeteden hibák, meg. oldandó feladatok még bőven akadnak. A reform második esztendejében is még fontos feladat a politikai meggyőző munka, de a türelem, elsősor­ban a vezetőkkel szemben, már másként vetődik fel. így például: ott, ahol továbbra sem képesek a reform elvei alapján dolgozni, illetve an­nak szellemében vezetni a vállalatot, ma már nem ele­gendő a meggyőző szó. Ilyen­kor a pártszervezeteknek már más irányú feladataik is vannak, a vezetés személyi feltételeinek biztosítására is javaslatot kell tenniük. A pártszervezeteknek tisztá­ban kell lenniük azzal is, hogy a reform sikerének leg­főbb letéteményesei továbbra is a munkások, a dolgozók. Pontosan tudni kell, hogy mi. lyen üzemi problémák fog­lalkoztatják a dolgozókat, mi zavarja őket a munkában és milyen intézkedésekkel lehet­ne munkakedvüket tovább ja­vítani. A pártszervezetek ak. kor dolgoznak helyesen, ha nemcsak a gazdasági vezetők­kel, hanem a munkások nagy többségével is minden kér­désben szót értenek. A kádc rmunkéról Ezután a párt vezető szere­pének érvényesülése és a ká. dermunka közötti szoros kap­csolatról beszélt. A párt csak akkor tudja hivatását teljesí­teni, ha minden felelős posz­ton olyan emberek dolgoznál!, akik jól értik munkájukat és felelősen, lelkiismeretesen el. látják feladatukat — mon­dotta. Megállapíthatjuk, hogy a IX. kongresszus útmutatásá­nak végrehajtása a káder­munkában is eredményes. A különböző posztokon dolgozó vezetők nagy többsége alkal­mas a reá bízott feladatok elvégzésére. Az élet bebizo­nyította, hogy semmiféle vo­natkozásban nincs szükség valamiféle általános őrségvál­tásra, amely egyidőben elég gyakori szóbeszéd volt a gaz­dasági élet különböző terüle. tein. A kádermunka megjavítá­sát jelentős mértékben segí. tette a Politikai Bizottság ha­tározata, amely hosszabb táv­ra kidolgozta a tennivalókat. A határozat világosan ki­mondta, hogy a különböző ve­zető posztok betöltésénél a politikai, a szakmai és veze­tőkészségbeli követelmé­nyek egységét kell iránymu­tatónak tekinteni. A hármas követelménynek ez az egy­sége nagyrészt helyesen ér­vényesül. Mégis tapaszta­lunk olyan jelenségeket, ami­kor a szakmai követelmé­nyek miatt egyes helyeken hajlandók engedményeket tenni a politikai követélmé­nyek rovására. Túlzott követelmény lenne, ha egy kiváló szakembertől azt kívánnánk, hogy legyen magas marxista műveltsége és egyúttal aktívan vegyen részt a társadalmi életben. As viszont már alapkövetelmény, hogy milyen a rendszerhez való viszonya, illetve az, hogy a szocialista célkitűzéseinket meggyőződéssel szolgálja, sőt az is a politikai követel­mény kategóriájába tartozik, hogy éljen a szocialista er­kölcs normái szerint, szálljon szembe az anyagi előnyök haj­szolásával, semmilyen tekin­tetben ne éljen vissza a ha­talmával Végezetül a káderekkel va. ló foglalkozásról tett emlí­tést. Rámutatott: nálunk a káde­rekkel akkor „foglalkoznak”, ha baj van velük, és meg kell büntetni, vagy ha előléptetik és kitüntetik őket. Úgy vélem, helyes lenne a „foglalkozás" helyett törődni a káderekkel, hogy minden egyes vezető, akármilyen beosztásban dol­gozik, tudja és tapasztalja, törődnek vele, reálisan értéke­lik munkáját, számítanak tu­domására és szorgalmára. Ezt a helyes követelményt jól segítik a jelenleg folyó mi­nősítések, amikor is 3—4 évenként rendszeresen meg­beszélik, értékelik a felelős beosztású emberek munkáját, magatartását, erényeit, hibáit., feladatait továbbkép­zésében. tanulásában. Előadását befejezve ezeket mondotta: a párt vezető sze­repének érvényesítését, erősí­tését állandó feladatunknak tekintjük. Kitartó, türelmes, átgondolt munkára és további elemzésekre Van szükség ah­hoz, hogy feladatainkat el­végezzük és még sikeresebben hajtsuk végre pártunk IX. kongresszusának útmutatása­it. Különösen értékes a dolgozók kritikája történik, hogy nem az el­hangzott kritikai megállapí­tásokat, hanem a bíráló sze­mélyét kezdik kutatgatni. Őszintén szólva, az sem túl­ságosan ritka, hogy a bírálót erkölcsi, anyagi hátrány is éri. Elsősorban így van ez, ha a megbírált személy az adott területen valamiféle vezető beosztást tölt be. Egyetlen vezető sem örül a bírálatnak, de az okos nem fél tőle, még kevésbé torolja meg azt. Jól tudja, minél több kellemet­lenséget mondanak el szem­től szembe, annál kevesebb alap van arra, hogy a háta A párton belüli demokrácia további fontos és nélkülözhe­tetlen vonása a párton belüli bírálat fejlesztése. Támoga­tunk minden olyan bírálatot, amely a hibák felfedésére és felszámolására irányul. Külö­nösen értékes számunkra a dolgozók kritikája. Azt tart­juk, hogy ezek a bírálatok a dolgozók felelősségtudatának növekedését tükrözik. A bírálat problematikáját közelebbről vizsgálva, nem lehetünk a helyzettel elége­dettek. Sajnos, még előfor­dul, hogy nem a megbírált személy, hanem a jogosan bí­ráló húzza a rövidebbet. Meg­mát testesíti meg, és ha vala­ki ebből kiszorul vagy kire­keszti magát, akkor az oko­kat nem az államunkban, a demokráciában, hanem az illetőnek a hatalmat képviselő osztályhoz, a szocialista rend­szerhez való viszonyában kell keresni. A párt vezető szerepének növekedéséhez tehát arra van szükség, hogy minden pártszervben, az összes párt- szervezetekben, egészséges, demokratikus légkör uralkod­jék — hangsúlyozta, majd ar­ról szólt, hogy a legutóbbi években jelentékenyen növe­kedett a párt vitakészsége. Az elvtársi vitákat mi nem di­vatos kampánynak, vagy kü­lönálló célnak, hanem a párt cselekvőképessége, akciókész­sége megerősítése fontos és nélkülözhetetlen eszközének tekintjük — mondotta. Az előkészítés szakaszában a vita bármiféle korlátozása súlyos hiba, amely gátolja a helyes elvi álláspont kialakí­tását. Lényegesen más a hely­zet azonban a határozat után. Ilyenkor már az elfogadott határozatról való mindenféle vita a végrehajtást gyengíti, és ezért nem engedhető meg. A párt szervezeti szabály­zata, persze, lehetővé teszi az egyes párttagok számára kü­lönvéleményük fenntartását. De nem lehet különvélemé­nye valakinek a párt alapvető politikai állás- foglalásában, fő célkitű­zéseiben. Ha ezt megenged­nénk, megbénulna a párt esz­mei, politikai egysége. Említést tett a pártegység­ről is. E téren is vannak ér­tékes történelmi tapasztala­taink — mutatott rá. — Mi már megtanultuk, mennyire káros a formális, csak a kül­sőségekben megnyilvánuló egység, amely mögött a hall­gatás, a véleménynélküliség húzódik meg. Gondosan vi­gyázni fogunk arra, hogy ez a hiba sohase forduljon elő pártunkban. Viszont arra is ügyelnünk kell, hogy a párt­egység a marxizmus—leniniz­mus elveire, forradalmi poli­tikánkra épüljön. Demagó­giára, szocialistaellenes jel­szavakra is lehet, például, egységet alapozni, de ez már nem a munkásosztály, a kom­munizmus ügyét, hanem el­lenségeink célját szolgálná. A szocialista demokrácia ország, a nép, a valóság, a szocializmus ügyével szem­ben érzett felelősségnek. Ta­pasztalataink szerint mind a dogmatikus, mind a revizio­nista álláspont egyformán ve­szélyes. Ezzel kapcsolatban hangoz­tatta a kétfrontos harc szük­ségességét, s rámutatott: Az elmúlt 12 év politikai harcának fő eredménye ha­zánkban, hogy meggyengültek a marxizmustól akár jobbra, akár „balra” eltérő eszme- áramlatok és nézetek, és megnövekedett a párt politi­kájával egyetértők tábora. A szocializmus teljes fel­építésének időszakában a tár­sadalom túlnyomó többségé­nek alapvető érdekei azono­sak. Egymással kibékíthetet­len, antagonisztikus osztályok nálunk ma már nincsenek. De még nem szűntek meg az osztályok, létezik munkásosz­tály és parasztság, továbbá a kispolgárság bizonyos marad-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents