Kelet-Magyarország, 1969. március (26. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-05 / 53. szám
f9S9. márdus 5. KELrT-MAGYARORS2AG S efM Hasznos vállalkozások A második gyermekkor Füstöl-e a kémény? — A magány és a napközi Gondozónőket alkalmaztak az idős emberek segítésére a Csenger környéki termelőszövetkezetek Az új gazdaságpolitika mögött fokozottan kerül előtérbe a dolgozók igényei kielégítésének javítása. Megszokottá kezd válni, hogy a járási tanácsok végrehajtó bizottsági ülésein új boltok, üzletek. szolgáltató tevékenységek beindítása céljából engedély megadása ügyében kell határozni. Ezek a kérelmek a szövetkezeti nagyüzemektől, a tsz-ektől érkeznek inkább. A tsz-ek mellék- és kiegészítő üzemágak tevékenységével szélesíthetik munkájukat, így javul a közellátás, több munkalehetőségre nyílik alkalom. Az új mezőgazdasági jellegű törvények hatására jó ütemben szilárdulnak a tsz-ek, s ez a tagság növekedésével jár, a több tagnak több munka kell. Az utóbbi két évben több ezer taggal gyarapodott a megyében a tsz-ek taglétszáma. Az ajaki Búzakalász Tsz vezetői nem véletlenül vallják: a mellékés kiegészítő tevékenységnél nem is annyira mindjárt az anyagi előnyt tekintik hanem, hogy a megnövekedett tagságnak legyen munkaalkalom. S a már meglévő, vagy jelentkező tsz-üzletek, ipari tevékenységek egyáltalán nem Ebben a gyárban mindenki új Még most is szokatlanul hangzik: HAFE. A gyár is új. A csarnokban csupa fiatal. Az átlagéletkor 26 év. * Itt van például a Boján- brigád. Az „aknaajtó” üzemrészből. Tizenegy erős, fiatal vasmunkás és a brigád öregje, a 63 éves Kemenes István bácsi. Itt mindig kiabálnak. A csendes beszédet nem értené senki. Amerikánerek, villanyhegesztők zaja keveredik a csiszolókorongéval és az egyengető kalapácséval, no- meg a nagy liftajtók kongá- sával. * Ketten a 12-ból. Jól megtermett. magas fiatalember Bóján László, a brigád vezetője — A pesti Hajtóműben dolgoztam. Segédmunkásként. És havonta küldtem haza Tisza- eszlárra a pénzt Akkor nagyon kellett otthon. Közben tanultam és levizsgáztam a lakatos szakmából. Aztán már könnyebb volt. Törnek István alacsony zömök fiú. Ritkán szól, de ha belemelegszik, nem rejti vérontják meg az összhangot. Sőt, áruinak jelentkezése, változatossága a lakosság ellátása szempontjából örvendetes. Jó az, hogy Kisvárdán zöldség-gyümölcs és termények árusítására üzletet nyitott a dögéi tsz, hogy a gégényi Ady Endre Tsz finom falatozót, borkóstolót helyezett el a faluban? Jó. S ezt lehet mondani mind azokra amelyek már megvannak. Mert éppen azt lehet talán kifogásolni, hogy még koránt sincs elég belőlük. De a meglévők, ha nem volnának meg — mi tagadás — hiányoznának. A kicsi Fülpöndaróc egyébként jóhírű tsz-e amikor zárszámadó közgyűlését tartotta, a hozzászólások során azt kifogásolta az egyik családanya, miért nincs még a falu. ban valamilyen boltja a tsz- nek. Miért kell téli időben eljárniuk a szomszédos Géber- jénbe vagy még a távolabbi Mátészalkára a konyhán nélkülözhetetlen zöldség-gyümölcs és egyéb élelmiszerek vásárlására? Sok mindent árusíthatna a tsz maga is a faluban. Az igény tehát nem hiányzik. Fokozni lehet az ütemet. Amellett, hogy egyes gazdaságok (bár még egyáltalán Azon kívül az is kell, hogy megfizessék a munkát. Ezzel különösebb baj nem volt. Nem azért, mintha nem szeretnénk többet keresni. De nincsenek feszültségek. 44 órás munkahét, szabadszombatok. — Bóján László ezzel méri le a változást. Nincs kevesebb a borítékban, mint a pesti gyárban, tehát közvetve többet keres. # Programok. Ha már nincs Nyíregyházán ifjúsági ház, próbálkozik a helyi KISZ. Közös rendezvények a TI- TÁSZ-szal. klubestek, mozilátogatások, s tucatnyi sport- rendezvények. Saját zenekaruk már 30—40 számot tud. — Átadnék egy tapasztalatot — mondja Törnek István. — Sokáig nem tudtuk, mi lehet az oka, hogy feszült a hangulat egy-egy klubesten. Aztán megszavaztuk, senki nem hozhat barátot magával. Minden fiú hívhat kislányt, de idegen fiút nem. így aztán szinte családias a hangulat, s még abból sincs baj, ha az ember rákacsint egy lányra. Máskor ilyesmiért már villogó szemekkel találkozott. A körül a bizonyos kislány körül sokminden forog a Hajtóműben. Az 500 dolgozó 90 százaléka férfi, s ennek is fele nőtlen fiatalember. Sok nem elég súllyal) a közvetlen árusításra, termékek előállítására, szigorúan tartaniuk kell a minél jobb munőségi szintet. Azzal nem szerezhetnek sem maguknak sem a kereskedelemnek, lakosságellátásának jó hírnevet, ha csak az állami értékesítésből visszamaradt termékeiket akarják közvetlen értékesíteni. A silány áru silány árral járhat és elriasztja a vásárlót. Abban is van még tennivaló, hogy nem eléggé választékos az ilyen boltok áruja. Csak néhány termék található. Pedig megvan a lehetősége a választékbővítésnek is. Jól bevált Tiszavasváriban az egyik tsz és az fmsz kooperációja birkacsárda nyitásában. Máshol is van helyi lehetőség. Egy példa: elhanyagoltnak tekinthető ilyen vonatkozásban a különböző házi tésztafajták készítése, áruforgalomba hozása. Különösen téli időszakban számos nő foglalkozhatna ezzel. Elképzelhető a megye- székhelyen több tsz, fmsz társulásában vagy akár a területi szövetség kezelésében üzletház. De megérné ez a járási székhelyeken, sőt nagyobb községekben is. (A. B.) — Géppel fúrunk, de kézi fúrót kapunk hozzá. Mit gondol, hány törik naponta? — Vételeztem jegy új reszelő! De mielőtt dolgozhatnék vele, selejtezni kell egy nem létező nyelet. — A mechanizmust mi is mechanizmus szemmel figyeljük! * Nem sajnálják, hogy elmentek. Azt mondják sokan kiléptek már a nyíregyházi Hajtóműből. Vajon miért? Ehhez Marton Ildikó üzemgazdász — a KISZ szervező titkára — szolgáltatott egy adalékot: „A KISZ készített egy felmérést, utánanéztünk, kik, miért mentek el a fiatalok közül. Mi magunk is meglepődtünk, két-három kivétel lel azért, mert nem tudtak beilleszkedni a brigádokba. Mondhatnám úgy is, nem fogadták be őket. Nagy haj, különc viselkedés, öltözködés — gyenge munka. Nem sajnáljuk őket.” ♦ Ezek lennének a hajtőműs fiatalok? Ezek is. Marik Sándor Az urai tanácsházával szemben lakik egy töpörödött, nagyon idős házaspár. A tanácsiak minden reggel, amikor munkához kezdenek, átnéznek a házukra: füstöl-e a kémény? Ha igen, megnyugszanak. Aztán, nemsokára valaki átmegy, megkérdezni, nincs-e valamire szükségük. De sem Urán, sem más községben nem élnek a nagyon idős, szinte magatehetetlen emberek tanácsháza, sokszor még lakott hely közelében sem. Mi történik velük? A csengeri Lenin és a porcsalmai Dózsa Termelő- szövetkezet 1969 február elsejétől, a gacsályi Dózsa és a tyukodi Kossuth február lótól szociális gondozónőt szerződtetett. A többi környékbeli termelőszövetkezet is készül a jó példa követésére. Nem tudunk az országban még hasonló kezdeményezésről — termelőszövetkezeti gondoskodásban. A nemrég munkába állt gondozónők munkáját tanulmányoztuk. Anti a lakásajtó mögött van Görnyedt anyóka nyit ajtót Csengerben. az Ady Endre utca 30. számú házban, özvegy Béltekj Lászlóné, hetvenéves. Huszonhárom éve özvegy. Két holdat vitt be a termelőszövetkezetbe, de már akkor nagyon gyenge volt. Egy nevelt lánya más faluba ment férjhez. Élete nagy gondja, hogy egy kis hagymát termeljen a veteményeskertben. Ez kimeríti erejét. A víz hozására már képtelen. Egy forintot fizetett utcán járó gyereknek 260 forintos járadékából, hogy hozzon egy kor so viáet. Bevásárolni nem mer menni, mióta majd elütötte egy autó. Azóta ez is forintba került Gond, gond hátán. A szemén 14 dioptriás, vastag szemüveg, de ezen sem lát jól. Héder Margit járási gondozónő feljegyzi, hogy felterjeszti csökkentlátónak, amiért járadékát 400 forintra lehet emelni. De Bélteki néni élete megváltozott február elsejétől. Mindennap jön Hajdú János- né gondozónő. Beszélget vele, elmegy bevásárolni, vizet hoz. (Tegnapelőtt hoztak szenet, azt Is belapátolta, pedig erre már nem szólt a megbízatása.) Hajdúné naplóját nézegetem. „Elbeszélgettünk.” Ez minden látogatás elején szerepel. Oldódik a magány, az egyedülállók leggyötrőbb kínja, amiről csak most mernek beszélni, hogy van kit várni. A többi védence mind mást kér Hajdunétol. Cséke Gyulá- nénak például izületes a keze, neki tésztát kell gyúrni. Porosaimén Táncs. Istvánoknál a férj hozza az ebedet a napköziből, de neki is dagadt a keze. És szereti a tésztát. Tehát Jakab Jáno;>- né, a gondozónő itt a takarítás után tésztát gyúr. Meg beszélget. Fárasztó volna... Es megmosdatja, megfésüli Oliár Józsefnét, a Kossuth utca 46 alatt, évek óta ágyban fekvő védencét akinek nagyon jólesik a gondoskodás. Ugyanilyen jeleneteknek voltunk tanúi Gulácson, ahol Nagy Sándorné gondozónő látogatta Adus Ádám, Halász Sándor és Győrfi Zsigmond- né nyolcvaneves idős tsz-ta- gokat. Úttörők is segítenek ebédet vinni azoknak az időseknek, akiknek fárasztó volna bemenni az öregek napközi otthonába. Mert ilyen ís van: Gacsályon, Zajtán, Porosaimén és Tyúkodon. A gacsályi termelőszövetkezet elnöke, az éppen húszéves elnöki jubileumát ünneplő Beké Sándor el is mondotta, hogyan nőtt ki a gondozás gondolata az öregek napközijéből, ahol az egész napot melegben, rádió, tévé mellett eltölthetik és ebédet is kapnak ingyen. Kiderült, hogy sok az olyan idős ember, aki — betegeskedése alatt — nem tud elmenni még ebédelni sem. Kezdték elvinni a házukhoz az ebédet. Aki vitte, látta a problémákat és segített. Aztán elmondotta, miben lehetne még segíteni. És akkor — mondja az elnök — amikor már ismertük ezeknek az embereknek a kínzó problémáit, akik egész életükben dolgoztak, amíg bírtak, egyszerűen nem lehe» tett nem megoldani őket. Csehi László, a porcsalmai tanács vb elnöke ugyanezt úgy fogalmazza meg hogy társadalmunk fensőbbsegé bizonyosodik be. amikor köszönetét váró jótékonykodás helyett az embert megillető, pénzzel nem is helyéttesíthe- tő gondoskodást megadjuk az idős embereknek. Straüff Mihály, a porcsalmai termelőszövetkezet párttitkára hozzáteszi csendesen: „És mi is leszünk öregek.” Vállalatok védnöksége Meglátogattuk a napközi otthonokat is. A porcsal'mal- ban borsóleves és húsos rizs volt az ebéd, ízletes, bőséges. Hájer Béláné vezetőnő . ej> pen az orvos heti látogatásának feljegyzéseit rendezte. Minden héten jön az orvos. A porcsalmai idős nők ke* reszlöltéses hímzéssel foglalatoskodtak. Zsebpénzre valóért csinálják. Üzemek patronálták sokáig az otthona* kát. Van, ahol tűpárnákat készítettek. Kiállításaik is voltak hímzéseikből. A gulácsi otthont a tejipari vállalat vette védnöksége alá — volt is uzsonna mindennap! Egyetlenegy idős embert sem találtunk. aki a legragyogóbb szociális otthonért felcserélné ezt a lehetőséget, mely a saját falujában, ismert emberéit kötött várja őketA legnagyobb- probléma, hogy a porcsalmaiaknak kellene egy televízió. És mire denütt délelőtti műsor is a tévében. A háztájit az időseknek mindenütt ingyen művelik. Juttatásaikat nem kérésre, esetenként adják, hanem tüzelőt, élelmet és egyebet rendszeresen jog szerint. A csengeri járást nemcsak az jellemzi, hogy itt a világ végén egyetlen esztendő alatt 757-ről 2047-re szaporodott a televíziós készülékek száma és 1413-ról 2295-re a gáztűzhelyeké. Emberségből sokkal többet írhatnak jóvá. Ha ugyan ezt számmal egyáltalán mérni lehet Gesztelyj Nagy /oltsa Munka, fizetés és fiatalok a Hajtóműben Margitka álma ka alá a gondolatait. — Júniustól vagyok itt Úgy jöttem át a VAGÉP-től, hogy este letettem a kalapácsot, másnap már itt dolgoztam. Ugyanazt a munkát végzem, mint ott Ki, miért jött a Hajtóműbe? Miiyen itt az élet — a szó mindjárt erre fordul. — Nekem nem Volt nehéz a választás — mondja Bóján — A pesti törzsgyárban tud tűk, a gyáregység Nyíregyházára települ. Tiszaeszlári vagyok. Az elsők közt jelentkeztem. — Nekem a munkám „települt át” másik gyárba Én azután jöttem — így Törnek. * Mi szükséges ahhoz, hogy egy fiatal munkás jól érezze mr jdt? Jó munka, amit lehet és érdemes is csinálni. „Nem tudnék itt egy srácot se mutatni aki ne szeretné ezt a szakmát — így a brigádvezető. Vasasok vagyunk mi itt mindnyájan. És nem-sak mondva csináltak Azért is vállaltuk a „szocialista” cím kiérdemlőiét” fiatal házas is van. A fiúk gyűjtenek. Van aki lakásra, van aki kocsira Sokan veszik meg a kismotort, hogy azáal járják a kirándulóhelyeket. * Hivatalos és magán gondok. A sok fiatal egyben gondot is jelent. Drága a KISZ- lakás, államira, szövetkezeti, re fiatal házasok alig pályázhatnak, a társast nem tudják megfizetni. Sokan számítanak a vallani támogatására Ez a legnagyobb „maszek” gond. A több: a bürokrácia miatt van. Egy csokorra való ezek közül. — Ha minden stimmel, egy óra alatt kicserélnek egy törött kalapácsnyelet. 3—! ember kell hozzá. egy csomó aláírás, nyomtatvány. Ha ezt az időt nem mászkálom el, legalább öt kalapácsnyé' árát megtermelem. Vajon nem kaphatnám meg ugyanezt 5 perc alatt a művezetőtől? Szabadkozik, hogy nincs nagyobb rend a lakásban, de éppen a kisebbik gyereket fü- rösztötte. Bérházi lakás második emelete, alig több, mint kétszáz méterre az Öntödei Vállalat kisvárdai 04. üzemegységétől, Főző Istvánná munkahelyétől, — Tizenhat éves voltam, amikor egyik este a bátyám azt mondta vacsoránál: „Eljöhetne a Margit esztergályos tanulónak. Ez 1951-ben volt Hat hónapig 600 forintos tanulóbért kaptam, utána gépre tettek. Azóta ugyanazon a gépen dolgozom. Már tizennyolc éve Főző Istvánná esztergályos szakmunkás. A vállalat nőbizottságának elnöke szerint nem a nők. de a férfiak között sincs kivel vetélkednie a norma teljesítésében. „Margitka annak az üzemrésznek a motorja” — vetekedett. — Igaz, sokan tartják férfiszakmának — válaszol Főzőné — de a vékonyabb női kezek sokszor jobban elboldogulnak egy-egy munkadarabbal. Nemrégiben például az én gépemen tanítottam be egy férfit a 100-as, 125-ös és 150-es satuk hüvelymenetelésére. Ehhez a sok gyakorlás mellett, bizony, ügyesen mozgó kézre is szükség van. Nemcsak a vállalat által jó munkaerőnek tartott esztergályos, de két kislány mamája is. A második nyolc órát mosógép, porszívó könnyíti, a sarokban hatalmas rádió, Kékes televízió, még az első típusúak közül. Néhai Fülöp József cipészmester — az édesapa — 18 évvel ezelőtt kilenc gyermeke közül a harmadikat esztergályos tanulónak adta, kellett a pénz, a segítség a háztartáshoz. Most három lánya dolgozik az Öntödei Vállalatnál, Fő- zőné és két húga A másik két Fülöp lány betanított munkás. Egyikük, Takács Istvánná — esztergályos. Izmos, erős kezű. Mosolyogva mondja: „Annyit megkeresek, mint akármelyik férfi.” A harmadik nővér — Molnár Béláné — magkészítő. Kisebb megszakítással 17 éve dolgozik a kisvárdai öntödében. Főzőné kislánya, a nagyobbik, Juditka, iskolába indul. Lastex nadrágban és pano- fix bundácskában. — Előfordult, hogy néhányszor kettest hozott haza a gyerek. Szeretném, ha a négyes bizonyítványát 4,5-re javítaná. Napközibe nem jár, itthon készül fel az órákra. Naponta három órát foglalkozom a tanulásával. Ez csak ritkán marad el. Sok időt elvesz egy asszonytól a gyerek- nevelés. Nem is tudok most úgy segíteni a vállalatnál az asszonyoknak egy-egy rendezvény szervezésében, mint azelőtt Az öntöde nőj dolgozói Is bekapcsolódtak a „Takarót Vietnamnak” akcióba Főzőné több mint kétszerannyi 10x10 centiméteres kockát horgolt a takarókhoz, mint amennyit a vállalat aeszonyai-lányai egyenként vállal* tak. Kisebbik lánya játékait to* lógatja a rekamién, úgy vá* laszol. — Beteg volt az egyik gye* rek, azért maradtam itthon. Amikor már elaludt, akkor kezdtem a horgoláshoz. Ha nőnek egy kicsit a lányok, újra több időm lesz társadalmi munkával is foglalkozni. A nylonharisnyán is átlátszó, most még csak halvány visszerek árulkodnak az esztergapad mellett töltött 18 esztendőről. — Mint minden gyereknek, 14 éves koromban nekem is voltak álmaim. Hogy egyszer óvónéni lehetek. Nem sajnálom, hogy álom maradt Elégedett vagyok. Többet keresek a férjemnél, kétszerany- nyit, mint egy óvónő. Eszi az utat a Volga, amikor hazafelé eszmbe jutnak a nőtanács elnökének szavai Főzőnéről: „Margitka túlszárnyalja a normát. Nem lehet haragosa, irigye sem, mert nincs kivel vetélkednie”
