Kelet-Magyarország, 1969. március (26. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-05 / 53. szám

t *AJa! KÉT «T MAGYAROn57A<1 1989 március §. Külpolitikai összefoglaló Elnökválasztás l\yugat-Berlínben A Frankfurter Rundschau élesen bírálja Bonnt Az európai béke és biztonság záloga Szovjet« llenes megmozdulások Pehingben Kedden már bizonyosan je­lenthették a világ legkülön­bözőbb sajtóorgánumai: mégis Nyugat-Berlinben választják meg az NSZK elnökét. S mi­re e sorok szerdán az olvasó elé kerülnek, talán már meg­kezdődött, esetleg befejező­dött az elnökválasztás. A Né­met Szövetségi Köztársaság kormánya, amely mindig olyan érzékenyen reagál, va­lahányszor — bármelyik ol­dalról, hiszen nemcsak a szo­cialista világ, de a nyugati világ sok lapja és személyi­sége is gyakran hallatja sza­vát ilyen értelemben — a re- vansista, militarista szellem újjáéledésével vádolják, ezút­tal ismét bizonyított: hiába volt megannyi figyelmeztetés, ragaszkodik a provokációhoz. Persze nem az elnökvá­lasztás ténye a provokáció, (arra már jóval korábban is szükség lett volna, ha meg­gondoljuk, hogy Heinrich Lübke, a most leköszönő el­nök, milyen szánalmasan nem tudta megcáfolni a kompro­mittált múltjáról elébe tárt dokumentumokat), hanem az, hogy a Német Szövetségi Köztársaság nem a saját te rületén rendezi meg azt, ha­nem Nyugat-Ber’.inben. amely nem az NSZK területe. Józan és reálisan gondol­kodó nyugatnémet körök ép­pen úgy eljtélik ezt a cseleke­detet, mint a kívülállók. Ki­váltképp azután, hogy a Szovjetunió és az NDK tár­gyalási készsége, megfontolt magatartása alkalmat adott volna a bonnj kormánynak, hogy „presztízsveszteség” nélkül visszavonja eredeti el­határozását. S hogy ez mennyire így van, annak bi­zonyítására hadd utaljunk az egyik legfontosabb nyugatné­met napilap, a -" Frankfurter Rundschau keddi vezércikké­re. Ez a lap elítéli Bonnt, mert miután a nyugatnémet kor­mány észrevette, hogy sem az NDK, sem a Szovjetunió nem óhajt válságot Nyugat-Berlin körül, ellenkezőleg, megol­dásra törekszik, — akkor Bonn egyszerre csak ismét magas lóra ült és egy csomó elfogadhatatlan követelést tá­masztott a Szovjetunió és az NDK felé. Nem lett volna helyesebb eleve elkerülni az adott hely- ; zet kialakulását? — teszi fel a kérdést a Frankfurter Rundschau, nagyon helyesen ' arra utalva, hogy eleve nem Nyugat-Berlint kellett volna kijelölni az elnökválasztás színhelyéül. De ha már így történt, — utána a válság kezdetén, miért nem köve­tett el Bonn mindent, hogy megoldásra törekedjék ’ Brandt külügyminiszter ta­pintatlanságát is megrója a Frankfurter Rundschau, azt a módot, ahogyan Brandt Wal­ter Ulbrichtnak hozzá intézett levelét kezelte. S ismét igen helyesen mutat rá a frank­furti lap a jelenlegi Kiesinger —Brandt koalíció külpoliti­kájának sarkaUatos hibájára: miként „új keleti politikájá­nak” meghirdetésekor, most ismét úgy próbált párbeszé­det kezdeni a Szovjetunióval, hogy megkerülje az NDK-t. Egyetértve a Frankfurter Rundschau gondolatmeneté­vel, hadd tegyük hozzá a lo­gikus végkövetkeztetést, amely a nyugatnémet újság­ból már hiányzik: hamisan cseng Bonn minden békülési szólama, ha nincs összekötve igazi tettekkel. Ismét bebizo­nyosodott: nem lehet úgy „nyitni Keletre”, hogy 17 millió állampolgár törvényes képviselőjét, a Német De­mokratikus Köztársaság kor­mányát megkerüljék. Bonn csakis akkor tud igazi bizal­mat szerezni magának, Kele­ten, de még Nyugaton is. ha elismeri a napnál világosabb tényeket: azt, hogy nem ő az egyedüli képviselője a néme­teknek, hogy létezik egy má­sik német állam is, az NDK amely nélkül semmiféle európai rendezés nem képzel­hető el. Ellenkezőleg: ez a né­met állam az európai béke és biztonság legszilárdabb táma­sza. Romániában közzétették a központi választási bizott­ságnak a nagy nemzetgyűlési választásokról kiadott közle­ményét. Március 2-án párhu­zamosan választották meg a nagy nemzetgyűlési és a helyi tanácsi képviselőket. Ami a nagy nemzetgyűlé­si választásokat illeti, a köz­ponti választási bizottság 465 választási körzet eredménye­it összesítette. A választási névjegyzékben szereplők 99.96 százaléka adta le szavazatát. A szocialista egységfront képviselőire szavazott 13 mil­Patak Károly, az MTI tu­dósítója jelenti: Kedden, akárcsak az előző nap, megint százezrek vo­nultak a Szovjetunió pekingi nagykövetsége elét és szovjet­ellenes jelszavakat kiabáltak, amelyek a határincidensről nyilvánosságra hozott köz­ponti cikkeket visszhangozták. A szovjetellenes hangulat szítása • céljából a cikkek olyan állításokkal élnek, hogy szovjet részről csapatösszevo­násokat hajtottak végre a mongol—kínai határvidéken. A cikkeket valamennyi rá­dióállomás egész nap sugá­rozta és az utcai hangszórók is közvetítették. Ilyen lég­körben érkeztek a tüntetők­kel megrakott autóbuszok kedden reggel a nyugati vá­rosrészben levő szovjet nagy- követség közelébe. A felvo­nulókat — akik között ez­úttal katonák is szép szám­mal megjelentek — a rendőr­ség távol tartotta a déli fő­kaputól. Vietnami harcok A dél-vietnami hazafias erők kedden az ország húsz különböző pontján támadták az ellenséget- s ezek között — saigoni katonai szóvivő beje­lentése szerint — a két leg­jelentősebb támadás színhelye a dél-vietnami kormánynak egy Da Nang közelében fekvő koncentrációs tábora és egy Saigon közelében lévő fontos közúti híd volt. A dél-vietna­mi fővárost a Bien Hoa-i lé­gitámaszponttal összekötő út kulcsfontosságú hídja a keddi támadás során nem szenve­dett jelentős kárt. A dél-viet­nami—kambodzsai határ kö­zelében a szabadságharcosok megtámadták az amerikaiak különleges fegyveres erők egy táborát. lió 543 ezer 499 választó, te­hát a választásokban részt vett személyek 99,75 százalé­ka, ellene szavazott 30 ezer 748 fő a szavazók 0,23 száza­léka. Érvénytelennek nyilvá­nítottak 2896 szavazatot. Kü­lön kiemelik a lapok, hogy Nieolea Ceausescu parlamen­ti képviselővé választása Bu­karest egyik ipari negyedé­ben egyhangú volt. A közel­jövőben összeül a román nagy nemzetgyűlés. hogy megválassza a vezető állam- hatalmi szerveket. n románjai választások eredménye A szervezett kétnapos meg­mozdulás résztvevőinek teljes létszáma kedd estig — józan becslések szerint is — elér­hette a milliót Pekingben. A központi rádió jelentése sze­rint azonban szqvj átellenes tüntetések voltak vidéken is. Belső-Mongólia, Jünnan, Csö- csiang, Csillin, Csianghszu, Tibet, Fucsien és Hszingcsiang Ujgur tartományban. A szovjet nagykövetség környékén nagy teljesítmé­nyű hangszórók sugározzák a városban is felfestett jelmon­datokat. Ezeket a kínai népi felszabadító hadsereg vezér­kari főnöksége szignálta. A jelmondatok „véradósságot” emlegetnek és összefogást sürgetnek a „szovjet revizio- nizmus leverésére”. Más fel­iratok a szovjet vezetőket és a követőiket szidalmazzák, de a tüntetők a szovjetellenes megmozdulás második nap­ján már nem provokálták a külföldieket Szíriái helyzetkép Damaszkusz, (MTI): Továbbra sincsenek hivata­los közlemények a damaszku­szi helyzetről, de jól értesült körök szerint a helyzet tisz- tázóban van. Az említett kö­rökben arra hívják fel a fi­gyelmet, hogy a vezető Baath párton belül vita tá­madt. A vezetőség tagjai kö zott véleménykülönbségek je­lentkeztek az általános hely­zet megítélése és több sze­mélyi probléma ügyében. A vitával kapcsolatos híreszte­lések azonban erősen túlzot­tak voltak és nyilvánvaló, hogy a Szíriával ellenséges érzeletű nyugati sajtó igyek­szik felfújni, dramatizálni a nézetellentéteket. Ezzel függ össze az a sok meg nem erő­sített értesülés, amely veze­tő államférfiak állítólagos le­tartóztatásáról szól. Damaszkuszban és az or­szág területén teljes nyuga­lom uralkodik. Megfigyelők szerint a párt úgynevezett parancsnokságának, helyi ve­zetőségének tagjaiból bizott­ság alakult az ellentétek tisz­tázására és a helyzet rende­zésére. Több államférfi távol maradt hivatalából, hogy részt vehessen ezekben a megbe­szélésekben. A vitát a párt keretein belül kívánják le­zárni. Ezzel a törekvésekkel függ össze az az elképzelés, hogy hívják össze a Baath- párt rendkívüli kongresszu­sát. TUDOMÁNYOS KOMMENTÁR Áz első holdűrhajó főpróbája Hétfőn magyar idő szerint 17 órakor Kennedy-fokról el­indult az első teljesen komp­lett Saturn 5 óriásrakéta, csú­csában az Apolló—9 űrhajó­val és három űrhajóssal. Az Apolló—9 a sorozatnak tu­lajdonképpen csak a harma­dik tagja, mert az Apolló 1—6 számúak ember nélkül jár­tak a világűrben. A felszállás után alig 15 perccel az eredetileg 3500 ton­na startsúlyú rakétából már csak egy 40—45 tonnás da­rab kezdi meg Föld körüli ke­ringését (illetve ezt vezérel­nék a Hold felé, ha most ez lenne a feladat). Ez az utol­só fokozat egy igen bonyo­lult felépítésű, összetett test, nevezhetjük önálló Hold-űr­hajónak Ennek egyik darab­ja az úgynevezett Holdra szál­ló egység, népszerű nevén „teknőc vagy holdkomp” ere­deti nevén Lunar Excursion Module, vagy röviden LEM. Ennek világűrbeli manővereit most próbálják ki először. Ezt a konstrukciót kényszerből szülte az emberi képzelet. A mostani, koraira tervezett Hold-utazásoknak az az egy út. legfőbb problémája, hogy az egész űrhajó nem szállhat le a Holdon. Az amerikai ter­vek szerint a holdrakéta há­rom utasából kettő átkúszik a teknőcnek nevezett — egyébként önálló kétfokozatú — leszálló rakétába, míg a harmadik személy, az Apolló parancsnoki kabin (comman- de module) űrhajósa kerin­gésben marad a Hold körül és .körülbeül 2 óránként átrepül az időközben leszállt hold­komp felett. Körülbelül 24 órás Hold­felszíni kutatómunka után a két űrhajós a „teknőc” felső részében — a tulajdonképpe­ni második fokozatban — he­lyezkedik el s a leszálláskor használt, kiégett rakétát most „kilövőállványnak” használva, alkalmas időpillanatban fel- szállnak és csatlakoznak a parancsnoki űrhajóhoz. Miért szükséges most a fő­próba? A probléma ott kez­dődik, hogy az Apolló űrha­jóknak a parancsnoki fülkén és a leszálló kompon kívül van egy harmadik része is, az úgynevezett service modu­le, a szolgálati egység. Ez tu­lajdonképpen a holdűrhajó hajtóműve. Enélkül nem le­het Hold körüli pályára beáll­ni és nem lehet visszaindul­ni a Földre. A háromszög ke­resztmetszetű Apolló-fülke mögött van a szolgálati raké­ta, a kettőt technikai okokból feltétlenül egybe kell építeni. A kettő mögött, henger ala­kú burkolatban van a kétfo­kozatú holdkomp. De hogyan működjön a szolgálati rakéta, ha mögötte van a Holdra szálló teknőc? Ebben a sor­rendben nem lehet megindí­tani a hajtóművet, mert a kiáramló gázsugár elégetné a holdkompot. Mi hát a teen­dő? A Föld körüli pályára állt Apolló—9 előázör íedobta csú­csáról az úgynevezett mentő­tornyot, aminek a felszállás­kor volt csak jelentősége. Ezt követően a henger alakú bur­kolólemezek szétválnak, auto­mataberendezések szétszedik a „fészket” s előbűjik sor­rendben a parancsnoki fülke, mögötte á szolgálati rakéta s ezután a holdkomp. A legegy­szerűbb kezdő manőver után következik: parancsnoki fül­ke a vele szilárdan egybeépí­tett szolgálati rakétával (ez tulajdonképpen az „anyaűr­hajó”) egy 180 fokos fordu­latot tesz a kereszttengelye körül s az orrára veszi a tek- nőcöt, „dokkol” vele, össze­kapcsolódik. Ezután a hold­vonat egyes tagjai a követ­kező sorrendben indulhatná­nak a Hold felé: elől a hold­komp lábai, majd maga a komp (mint egybeszereit két­fokozatú rakéta), utána a pa­rancsnoki fülke, s végül a ve­le egybeépített szolgálati ra­kéta. A világűx-ben — 10 napos Föld. körüli útjuk során — nemcsak ezt a manővert fog­ják gyakorolni, hanem az egész h’oldszerelvényt 180 fok­kal elfordítják, így a szolgá­lati rakéta fúvókája néz majd előre. Később elválasztják a holdkompot, miután 1—2 fő átszállt, eltávolodnak az anyahajótól, majd újra meg­keresik egymást. Az űrkomp első kipróbáld* sa. a holdűrhajó egyes da­rabjainak manőverezéssel va­ló sorrendbe rakása, fontos láncszeme az amerikai Apol'.ó- programnak. Az űrhajózás történetének ez az első qlyan kísérlete, amelynek során nem földi rendeltetésű raké­tát, hanem idegen égitestre le­szálló űrhajót próbálnak ki. Gauser Károly 64. A szavak vége furcsa tril­lába bicsaklott Simon József . kiáltásában: — Az a hulla Solymosi Eszteré is lehet! — Mármint a csongrádi fe­jetlen hulla? — hadarta a Vajda élénk meglepettség­gel. Simon József valósággal felordított a barna cserép- kályha mellett — Mi más, Eötvös űr, mi más, az istenért!.,. Feljajdulása után önkénte­len hallgatásba fagytak. A higr Itság hangját keresve az iménti kifakadá'üól megil letődve halkan magyarázta Kozim" Jándor: á- Nézd, Károlyom, tudjuk m'- ’--nyian, hogy a vérvád őrüú bűnös hazugság. Ennél- él’"•"‘.re mégis megtörténhet a legnagyobb kellemetlenség. Solymosi Eszter hullá- . ját fogták ki Csongrádnál. M~ 'ölhette akárki bűnös. Egy hónapon át megállás nél­kül dolgoztál a tanulmányo­don. A védelem minden ren­delkezésre álló értesülését beleépítetted. Semmi tarta­lék, semmi visszavonulás. Fő- államügyész létemre még én sem tudhatom teljes részle­tességgel, hogy a továbbiak­ban milyen meglepetésekkel áll elő a vizsgálat. Nem kell több a felekezeti igazgatók­nak, csak annyi, hogy a a csongrádi hulla Soly­mosi Eszter legyen. Ak­kor aztán a látszat min­den további vádat igazol. Kár! avész az összes eddigi fáradozásod. Védtelenül állsz majd a csapások alatt. Bukott ember leszel, és Veled együtt még igen sokan. Ekkora ve­szélyben em-edül a közlés el­halasztását látom okos meg­oldásnak. Teljesen hűvösen, már-már önyörtelen tárgyilagossággal '"'entette ki Eötvös: — Ha pedig az a hulla Solymosi Eszter.é lesz, akkor elsőnek fogom hinni, hogy a zsidók emésztették ei. Fejét a két tenyerébe hajt­va, mintha bunkóütéstől szé- delegne, Simon József körbe­rohanta a szobát. — Meg kell őrülni!... Meg kell őrülni!... — suttogta, is­mételte csökönyösen, majd az egyik fotelba zuhant és elhallgatott. A Vajda fejebubján verej­tékpatakok fakadtak. Kevéssel azután, hogy a fa­lióra elzenélte az éjfélt diófa szekrényében, rájuk nyitotta az ajtót Csávalszky Lajos or­szággyűlési . képviselő, az Egyetértés főszerkesztője. Szürke cilinderén esőcseppek sötétlettek, barna köpönyegé­nek redői mögül sietve nyúj­totta kezét köszönésre. — Károlyom, várjunk a közléssel. — Indulásra kész a nyom­dagép? — kérdezte Eötvös. — Hengerek felrakva, papír befűzve, de várjunk... — Sietni kell, különben le- kési a nyomtatvány a hajnali vonatokat. Csávolszkynak tiltakozás rezdült az arcán, de a Vajda szelíden belefojtotta a szót. — Nincs mit várni, tudom előre a csongrádi vizsgálat eredményét. Siess, Lajos, ne vesztegessük az időt. — A felelősség kockázata... — mondta volna a főszer­kesztő. — ... természetesen az enyém — fejezte be nyoma­tékkai Eötvös, Csávolszky Lajos annyira megdöbbent a halk, de el­lentmondást nem tűrő erély- től, hogy búcsúzni is elfelej­tett a távozáskor. A főállamügyész hitetlen- kedve csóválta a fejét. — Benned egy despota lap­pang, Károlyom. — Hogy hogy? — Semmi külső okot nem látok ekkora önbizalomra. Ez kizárólag a makacs természe­ted következménye. Most már mindegy. Ha netalán kese­rűen megbánnánk ezt a csökö­nyösséget, én akkor is kitar­tok melletted. Először látszott meg a Vaj­dán, hogy halálosan kimerült. Kalmük szemei alatt árkok sötétlettek, erős pofacsontjain zöldes fehérség fénylett. Rit­ka bajusza eltakarta felső aj­kát, beszéd közben egy sötét folt mozgott a szája helyén. — Különben is, ma .. azaz tegnap már postára adtam a tanulmányomat a nyíregyházi királyi törvényszék címére. Támaszkodva Kovács József professzor és Babes Viktor kórboncnok véleményére, kö­vetelem a csonkafüzesi hulla újbóli megvizsgálását. Kor- niss Ferenc még ma délelőtt kézhez kapja beadványomat. Ugyanakkor még ma reggel napvilágot lát az Egyetértés melléklete. Ez az első alka­lom, hogy hallatni fogja sza­vát a védelem Merő véletlen, hogy alaposan átgondolt cse­lekedetünk egybeesik a csongrádi hulla agnoszkálá- sának napjával. — Damoklész kardja a fe­jünkre szakad.,. — suttogta Simon József mintegy láz­álomban, lehunyt szemmel kuporogva a fotel mélyén. Eötvös szabadulni akart a bénító kimerültségtől, gyűr­te, masszírozta elfáradt ar­cát. — Hatodik hónapja foglal­kozom a tiszaeszlári üggyel. Teljes tudásommal próbáltam a végére járni minden szá­momra hozzáférhető össze­függésnek. Amit állítok az ügyről, azt teljes meggyőző­déssel állítom. Kijelentettem már, hogy Solymosi Eszter hullája sehol máshol nem ta­lálható, csakis a tiszaeszlári katolikus temetőben, abban a keserűvizes ládában. Embe­rek vagyunk, tudásom és ala­posságom ellenére tévedhetek Mondhatják, érvelésem egész kiterjedt építménye nem egyéb tetszetős spekulációnál. Rámfoghatják, hogv munkám az ügyvédi ravaszság jól sike­rült teljesítménye. Mindez mutatós lehet, elszórakoztat­hatja a kíváncsiak elméjét, ám egy üres csigabiga házat sem ér, ha távolesik a való­ságtól. Nekem' pedig épp emiatt a valóság szövetségére van szükségem. Magam előtt is be akarom bizonyítani, hogy következtetéseimnek semmi közük a spekuláció­hoz. Ezt követeli tőlem az igazság iránti feltétlen tisz­telet. Kozma Sándor szakadozot­tan sóhajtott. — Amennyiben téged iga­zol a csongrádi vizsgálat, utána még mindig ráérnél nyilvánosságra hozni a tanul­mányodat. — Nem, ez távolról sincs így — sóhajtott a Vajda is önkéntelenül. — A sorrend fontosságát alig lehet túlbe­csülni. Ez a legalkalmasabb pillanat arra, hogy mindjárt az első szavunkkal elragadjuk a kezdeményezést a vádtól és mindvégig megtartsuk. Reg­gel szenzációra ébred az or­szág. Mi kijelentjük, mégpe­dig leghatározottabban, hogy 3 csonkafüzesi hulla Solymo­si Eszteré, mielőtt még véle­ményt nyilvánítana a bizott­ság a csongrádi fejetlen hul­láról. Egészen más, ha a bi­zottság fogja megerősíteni a mai álláspontunkát, mint ha fordítva történne. Aki utólag okos, az a legjobb esetben is csak félig okos. Miért mon­danánk le önkénnt a tényle­gesen . meglévő előnyünkről? (Folytatjuk) Gerencsér Miklós: Regény Eötvös Károlyról

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents