Kelet-Magyarország, 1969. március (26. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-25 / 69. szám

t. otfttl KÉT FT MAIST ARORSZA* 1969. mlrefus WT Külpolitikai összetoglaló Külpolitikai széljegyzet: © Szovjet nyilatkozat az atomsorompóról fi* üjabb tűzharc a Sznezi-csatormánál ff* Lemondott a jordániai kormány A „három nem“ és Okinawa Néhány nap óta Genf ismét leszerelési tárgyalások szín­helye. Az ENSZ leszerelési bizottságának tanácskozásain résztvevő szovjet delegáció vezetője, egyben a leszerelé­si bizottság társelnöke, Ros- csin nagykövet az MTI tudó­sítójának adott nyilatkozatá­ban körvonalazta a szovjet álláspontot. A tavalyi munka értékelése során kijelentette, hogy az atomsorompó-szerző- des a második világháború óta eltelt időszak egyik leg­fontosabb nemzetközi okmá­nya. Roscsin rámutatott, hogy a szerződés gyakorlati meg­valósítása még hátra van és a legfontosabb kérdés az, mikor léphet életbe a meg­állapodás. Számos ország — folytatta a nagykövet — amely közel áll ahhoz, hogy atomhatalommó váljék, még nem írta alá, illetve nem ra­tifikálta a szerződést, pél­dául az NSZK, Japán, Izrael és Brazília. Brandt nyugat­német külügyminiszter — je­gyezte meg a továbbiakban a szovjet küldöttség vezetője — • közelmúltban a szerződés OSLO Vasárnap befejezte mun­káját a Norvég Kommunista Párt konferenciája. Megvitat­ták a párt választás előtti po­litikáját és megvizsgálták a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom helyzetét. A konferencia javasolta a párt Központi Bizottságának hogy az ország valamennyi választási körzetében állítson képviselőjelölteket. A részt­vevők állást foglaltak amel­lett, hogy a norvég kommu­nisták képviselői is vegyenek részt a kommunista és mun­káspártok moszkvai tanács­kozásán. WASHINGTON Nixon amerikai elnök, aki a hétvégét Kaliforniában töl­tötte, vasárnap este visszaér­kezett Washingtonba. Kali­forniában a vietnami kérdés­ről tárgyalt Rogers külügy­miniszterrel, Bunker saigoni nagykövettel, Goddpasterrel, a Vietnam; amerikai haderők helyettes főparancsnokával és Kissingerrel, a Fehér Ház nemzetbiztonsági tanácsadó­jával. A megbeszélésekről nem adtak ki közleményt. BUKAREST Nicolae Ceausescu, a román államtanács elnöke, hétfőn feleségével hivatalos látoga­tásra Törökországba utazott. A látogatás március 24—29-ig tart. Útjára elkísérte Hja Verdec miniszterelnök-helyet­tes. és Manescu külügymi­niszter. Mind román politika? mind török politikai körök­ben jelentőséget tulajdoníta­nak az utazásnak. Romániá­ban utalnak Ceausescu vá­lasztási beszédére, amelyben a balkáni országok fokozott együttműködését szorgalmaz­ta. PÁRIZS A francia minisztertanács De Gaulle elnökletével hét­főn délelőtt rendkívül) ülésre ült össze az Elysée palotá­ban, hogy az államtanács vé leménye alapján megvizsgál­ja és végleges formájában jó­váhagyja az április 27-re ter­vezett népszavazásra bocsá­tandó törvény szövegét a te­rületi közigazgatási reform ró! és a szenátus átalakításé róL BEIRUT Az AP beiruti jól tájéko­zott forrásokra hivatkozva je­lenti, hogy Asszad szíriai had­ügyminiszter a szíriai Baath- párt országos kongresszusá­nak zárt ajtók mögött tartott tilé'in szombaton javaslato1 tett egy Egyiptomból, Szírié ból és Irakból álló föderáció ra. aiairasa mellett szállt síkra. Roscsin végül hangsúlyozta: nehéz lenne megmondani, mi­kor lép életbe az atomsorom- pó-szerződés, a Szovjetunió azonban mindent megtesz azért, hogy ez a rendkívüli jelentőségű okmány mielőbb nemzetközi törvénnyé váljék. A Közel-Keleten ismét tűz­harcra került sor. A kairói rádió által beolvasott közle­mény szerint a Szuezi-csator- na térségében lezajott négy és fél órás tüzérségi párbaj ezúttal igen hosszú frontsza­kaszon történt. Incidenst je­lentettek a jordániai frontról is: a Tiberis-tótól délre iz­raeli egységek tüzet nyitot­tak jordániai állásokra. Jor­dániában. egyébként fontos belpolitikai eseményt is beje­lentettek : Talhuni kormány­fő a minisztertanács három­órás ülése után benyújtotta kabinetje lemondását. Bár a lemondás híre még rendkívül friss, bizonyos je­lekből legalábbis következ­tetni lehet Talhuni visszavo­nulásának hátterére. Csak­Moszkva, (TASZSZ): Mao Ce-tung csoportja lap­jában, a Vörös Zászlóban be­jelentette, hogy „a kulturális forradalom győzött” és most már csak a tapasztalatok ál­talánosítása van hátra. A maoisták kongresszusuk előtt hamis kijelentésekkel, a szov­jetéi lenesség és a sovinizmus légkörében azt a látszatot próbálják kelteni, hogy az országban „minden jól megy” és végeztek Mao diktatúrájá­nak ellenzékével. Ámde Mao kiszolgálói ma­guk sem hiszik ezt. Zsenmin Zsipao március 16-án ezt kö­vetelte „Semmisítsük meg mindazokat, akik fellépnek Mao elnök ellen!” A maois­ták nem bíznak a népben és félnek tőle. A legkevésbé bíz­nak a munkásokban. Az ipa­ri vállalatoknál tömegesen zárták ki a pártból a mun­káskádereket. A kizártakat rendszerint távoli falvakba küldik „átnevelésre”. A IX. kongresszus köze­ledtével a Mao-csoport „meg­figyelőket” helyezett el az ipari vállalatoknál, hogy fo­kozza a munkáskollektívák ellenőrzését. A kínai sajtó és rádió az utóbbi időkben nagy reklámmal jelentette, hogy a pekingi kötöttárukombinátban már működik a „megfigye­lők” rendszere. A megfigye­lők kötelessége, hogy mű­szakjuk alatt állandóan ügyel* Purwodadi Indonéziában van. Közép-Jáván. Újabb tö­meggyilkosságok színhelye volt ez a kis közép-jávai vá­roska. Az eset azért felet­tébb érdekes, mert ügy lett belőle, s hozzá magában az indonéz belpolitikában. Va­lóságos sajtóháborű bontako­zott ki Punvodadi ügyében, ami alighanem meglepő hir, lévén a megjelenő indonéz sajtó korántsem ellensége a kommunisták halomra gyil­kolásának. A sajtópolémiára, meg az Indonéziai állapotokra jel­lemző, hogy az egyik tábor nők azzal védekezett a lapok vádjai ellen, hogy „ilyesmi csak 1967 előtt fordult elő...’ Vagyis hasonló méretű tö­meggyilkosság egyetlen vi­déken. Lám. adódnak helyze tek, melyekben ily leleplező a édekeeés is. De mi is tör mt Purwodadi ban 7 Egy kereszténypártí politi us, bizonyos Prineen neve etű (csak a neve holland) nárcius elsején a sajtóban közzétette közép-jávai utazá­sának és ott szerzett infor_ nem bizonyos, hogy a jordá­niai kormány élén bekövet­kező személyi változások szo­rosan összefüggnek a közel- keleti helyzettel. Talhuni bi­zonyos források szerint nem volt azonos véleményen a ki­rállyal a kiutat illetően, vár­ható utódja, Rifai jelenlegi külügyminiszter viszont in­kább a Husszein által támo­gatott koncepció, a politikai megoldás híve. A király számára ez nem­csak kül-, hanem belpolitikai okokból js kulcskérdés. Mint emlékezetes, a közelmúltban az országban működő palesz­tin ellenállási szervezetek fegyveres incidenseket rob­bantottak ki és bizonyos kö­reik pedig magát a királyt is támadták. A trónnak égető szüksége van olyan kormány­főre, akiben ilyen szempont­ból is tökéletesen megbízhat — annál is inkább, mert az ammani palota egy időre gazda nélkül marad: Husszein április elején Washingtonba, majd Párizsba, Bonnba és Londonba utazik. jenek a munkások hangulatá­ra, füleljenek véleménynyil­vánításaikra, „határozottan meghiúsítsák az olyan véle­ményeket, beszélgetéseket ás akciókat, amelyek nem felel­nek meg Mao elnök vonalá­nak.” Az értelmiség körében is napirenden vannak a tiszto­gatások. Ezekben a napok­ban a pekingi utcákon egyre- másra láthatunk autóbuszo­kat, amelyeknek oldalán ilyen feliratok olvashatók: „Üdvö­zöljük miriisztéfíüm'dnk' (vagy intézetünk) dolgozóinak el­küldését fizikai munkával va­ló átnevelésre!” Ezeknek az autóbuszoknak az utasait évekre száműzik az ország legtávolabbi vidékeire. Ingó­ságaikat és élelmiszerkészle- teket nem vihetnek maguk­kal, mert ez csak gátolná, hogy a számüzüttek leküzd­jék „a polgári kényelem megszokását.” A lapok az ilyen száműzötteknek azt ajánlják, hogy egy kapát vi­gyenek magukkal és a Mao- idézeteket tartalmazó köny­vecskét. A tudományos, mű­vészeti, művelődésügyi és ideológiai kérdésekkel kap csolatos intézményeket és in­tézeteket „Mao eszméit pro­pagáló munkásbrigádok”-nak nevezett alakulatok ellenőr­zése alá helyezték. A névben a munkás szó megtévesztő: ezek az alakulatok alapjában véve katonákból állnak. mációinak eredményét. Az angol nyelvű Djakarta Times és a nemzetipárti Suluh Ma­rháén óriási tálalásban közöl­te a hírt: Több ezer embert gyilkoltak le Purwodadiban. A gyilkosságokat november­től kezdve hajtották végre a környékén, az áldozatokat szer­te az erdőkben temették el A kivégzéseket borzalmas kínzások előzték meg. s vé, gül a megkínzott embereket vasruddal nyakszirten ütöt­ték, hogy ne kelljen golyóro­pogással zajt. csapni! Persze — hangzott a jelentés — a környék lakossága így is a félelem légkörében él Arról nem is szólva, hogy a közép- jávai térségben legalább öt­venezer politikai fogoly síny­lődik embertelen börtön vi_ szonyok közepette. Az egyes cellákban 25—60 letartózta­tott van összezsúfolva. Prin- cen borzasztónak minősítette az állapotokat. A djakartai lapok úgy tet­tek. mintha fogalmuk sem lett volna arról, hogy Indoné­ziában ilyesmi megtörténhet. Mindenesetre — a Djakarta Bűnözés tekintetében Ja­pán a világon az elsők között áll. Nincs hát abban semmi rendkívüli, hogy a japán kor­mány egyre többet költ á rendőrség fejlesztésére. Az új költségvetési évben például, a korábbi előirányzatoknál több mint 25 százalékkal nö­veli az összeget, amit ilyen célra fordít. A kiadások nö­velése mellett természetesen állandóan emelik a rendőr­ség létszámát is: az utóbbi három év alatt 18 750 fővel növekedett és jövőre újabb rendőröket vesznek fel. A rendőrség növelése a bűnözés fokozódásával párhu­zamosan egészen természetes lenne, ha csupán erről lenne szó... Mindjárt más képet nyerünk azonban, ha azt is tudjuk, hogy az ebben az év­ben erre a célra felhaszná­landó 43 milliárd yen elő­irányzatból 19 milliárdot az „1970-es év előkészületeire” fordítanak. A tervek szerint különleges rohamrendőrséget hoznak létre, hogy bármikor és bárhol, 12 ezer rendőrt vonhassanak össze. Külön „mozgósítási tervet” is dol­goztak ki 1970-re! Rohamrendőrség, mozgósí­tás — a bűnözők ellen? Nyil­ván nem érről van szó. Mire készül vajon a japán kor­mány 1970-ben? Lapozzunk csak vissza néhány évvel: 1960-ig! Viharos események rázták meg Japánt ebben az esztendőben. Tokió utcáit el­árasztották a tüntetők, akik a japán—amerikai úgyneve­zett „biztonsági szerződés” el­len tiltakoztak. A rendőr gu­mibotok még a parlamentben Is suhogtak, a tüntetőket erő­szakkal hurcolták ki az utcá­ra, a rendőrségi riadóautók­ba. A tömegfelháborodás mé­retet miatt az Egyesült Álla­mok akkori elnöke, Eisenho­wer kénytelen volt lemonda­ni a japán szigetekre terve­zett;*-jól előkészített látogatá­sát. Nos, ez a „biztonsági szer­ződés” 1970-ben lejár, és a Sato-kormány meg akarja hosszabbítani. A problémát súlyosbítja az okinawai hely­zet. Ökinawa tudvalévőén a Riu-Kiu-szigetcsoport legna­gyobb szigete. Az amerikai csapatok a második világhá ború alatt foglalták el, majd több mint száz katonai ob­jektum létesítésével straté­giai támaszpontukká építet­ték kj. Naha kikötőjében az Egyesült Államok haditenge­részeti erőinek atomhajtású repülőgép-anyahajói, Polaris- rakétákkal felfegy vérzőit atom-tengeralattjárói állomá­soznak. Kaden repülőteréről szállnak fel a B—52-es stra­tégiai bombázó gépek, ame­lyek halált hozó terhüket Vietnam békés lakosságára szórják. Föld alatti tároló­helyeken repülőgépek rejtőz­nek, amelyek nukleáris rob­banófejeket hordoznak, s ezek Times-szal az élükön — el_ ítélték az embertelenséget, „amennyiben igaznak bizo­nyul a Princen-jelentés”. A Djakarta Times vezércikké­ben amiatt aggódott, hogy a bűntett „külföldön eltorzítja a véleményt a Suhartó-kor_ mányról”. És a lap óva in­tette a kormányt az elhamar­kodott cáfolatoktól Mi ez? Valami új áramlat az indonéz politikában? Ne­tán elérkezettnek látták az időt a terror különösen bru­tális megnyilvánulásainak abbahagyására ? Kétségtelen hogy a hivatalos Djakarta ag gódott a Purwodadi-ügy miatl Suharto európai útját meg­előzően. Meglepő azonban hogy bizonyos közismerten szélsőjobboldali lapok is be­szálltak a sajtókampányba Erre csak egy magyarázat adódik: az, hogy ezt a tö­meggyilkosságot ezúttal maga a hadsereg a közép-jávai Di- ponégoro hadosztály egységei hajtották végre. Korábbi le­írásokból ismeretes, hogy az Kínai helyzetkép Ni történt Purwodadiban ? — Okinawa amerikai megszállása és a nukleáris fegy* verek ellen tüntető japánok. (Foto: Japan Press Service—MTI—KS) a kontinensen elhelyezkedő célpontokra irányulnak. A japán népet azonban nyugtalanítja az így kiala­kult helyzet. Okinawán és szerte az országban szenvedé­lyesen tiltakozik ••és- követeli, hogy haladéktalanul adják vissza a .megszállt szigeteket, szüntessék meg a nukleáris és egyéb fegyverraktárakat Oki­nawa szigetén. Az uralmon lévő japán li­berális-demokrata párt a sza­vazók megnyerése érdeké­ben, a választások idején meghirdette a „három nem" politikáját E szerint Japán nem gyárt, nem birtokol, és nem importál nukleáris fegyvert. A japán—amerikai „biztonsági szerződés” jövő évben esedékes megújítása érdekében, — a kormány helyzetét megkönnyítő «*- az Egyesült Államok hajlandó­nak mutatkozott bizonyos en­gedményekre Okinawa ügyé­ben. A washingtoni japán nagykövettel közölték: Oki­nawát visszaadják, azzal A feltétellel, hogy az USA fenn­tartja magának a jogot az ottani támaszpontok haszná­latára „rendkívüli helyzet” esetén. A Sato-kormány ebben a* értelemben foglalt állást a parlamentben. A miniszterel­nök a költségvetési bizottság ülésén kijelentette: „A nuk­leáris fegyverek behozatala nem ellentétes az alkot-* mármyal.” S hogy az ellen** véleményeket előre megcá­folja, megnyugtatás céljából azt is hozzáfűzte, hogy az Okinawán elhelyezett rakéta­fegyverek nem a támadás, hanem kizárólag a védelem célját szolgálják. Ezzel pró­bálja eleve igazolni az ame­rikai félnek lett engedmé­nyeket. A kormány politikája nagy veszélyt jelent Japán számú­ra, a békét fenyegeti és meg­nyitja az utat az ország nuk­leáris felfegyverzéséhez. Ép­pen azért a kommunista és szocialista pártban, a szak- szervezetek főtanácsában és más társadalmi szervezetek­ben tömörült haladó erők el­szánt küzdelmet folytatnak a japán—amerikai szerződés ér­vénytelenítéséért Gáti István előző tömeggyilkosságokat az indonéz hadsereg és a szélső­séges reakciós csoportok kü­lönös együttműködése „bo. nyolította le”: a hadsereg csupán elfogta a baloldalia. kát, a kommunistasággal gyanúsítottakat, s a fegyver felen foglyokat kiszolgáltat ta a felfegyverzett bandák­nak. Az a djakartai sajtóban felkapott állítás, hogy a tör vénye* rend képviselői nett. követhetnek el a Purwodadi hoz hasonló „ügyet”, volta képpen a belső politikai har cok megnyilvánulása. Mind a szélsőjobboldal, mind a vi­szonylag mérsékeltnek szá mító polgári pártok régóta ki­fogásolják a hadsereg egyre eltenőrizetlenebb uralmát, a ..zöldsapkások” és az egyes környékeken kényúrként vi­selkedő tábornokok hatalmát. Az a különös helyzet állt te­hát elő, hogy maga a jobbol­dal is álszent módon beleka­paszkodott a hadsereg által végrehajtott brutalitásba és követelte az általa ellenőr­zött parlament vizsgálatát a hadsereg ellen Motiválta az esetet az a tény hogy sor ke­rült másfél tucat katolikus pap letartóztatására, közülük a kínzások következtében egy vágj* több meghalt (a szá­mok némileg bizonytalanok, Prineen is csak információk­ra tudott hivatkozni, persze nagyon meggyőzőekre.) Az indonéz kelesztény szerveze­tek megriadtak attól, amitől tnár évek óta félnek: a szél­sőséges muzulmánok nem­csak a kommunisták ellen, hanem ellenük Is fordulnak. A megindult hivatalos cáfolat áradatban a hadsereg azzal védekezett, hogy a kommu­nisták .behatoltak” a vallási szervezetekbe, és „muzulmá, noknak, katolikusoknak és protestánsoknak mondták magukat”. Különböző vezető táborno­kok még tovább mentek a cáfolatokban, egyszerűen lég­ből kapottnak minősítették az egész ügyet. Egyes katonai új. ságok a jobboldali nézeteiről ismert Princent is kommu­nistasággal próbálták disz» kréditálni. A cáfolatok sern tudják azonban teljesen el. tusolni a purwodadi tömeg­mészárlást. Hiszen a legerő­sebb cáfolatok is elsősorban a számadatokat tartják túlzott, nak. s ez esetben önmaguk* ban is erősítik a tényeket.- r j -i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents