Kelet-Magyarország, 1969. március (26. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-16 / 63. szám
1589. mlreft» It. K*trr-MAGTAnORSZJlO » eWsf Szabad idő — gyorsuló idő A DEMOKRÁCIA másik oldala Kedvező tapasztalatok a „Bóni”-ban felgyorsult korunkban úgy tűnik mind kevésbé vagyunk urai az időnek, az idővel való gazdálkodásnak. Ezzel a világproblémával foglalkozik Veres Péter a Népszabadságban. A kitűnő író sok oldaláról vizsgálja az időzavar oka. it, reális gyökereit. Én csak egy vonatkozásban venném szemügyre: hogyan lehetne jobban, ésszerűbben, az ember művelődése érdekében jelhasználni a szabad időt. Bármilyen ellentmondásos is: minden évben több és több száz és ezer embernek nyúlik meg a szabad ideje, mégis az idő gyorsulásának, utólérhe- tetlenségének vagyunk tanúi és szenvedő alanyai. Talán egy egészen alapvető dolog van, amit még nem tanultunk meg: felfogni a szabad idő lényegét és önmagunk testére szabni azt. Ehhez soksok segítségre lenne szükség. Üzemi munkásaink zöménél talán fel sem vetődik a szabad idő kérdés: ház körüli barkácsolással, az otthon szépítésével telik el. Mások a szabad időt azonosítják a „fusizással", míg egyesek a csendes semmittevéssel. Segíteni kellene nekik — elsősorban most a munkásokra gondolok, akiknek a fizikai munka után a szellemi tevékenység egyben pihenés is. De ki segítsen? Valószínű az lenne a legjobb, ha a művelődési intézmények, az űzetni klubok tartalmas programjai, pontosabban a klubvezetők, kultúrfelelősök, művelődési otthonok vezetői. Igen, ahol vannak ilyenek! Üzemeink többségében a termelési feladatok mögött igen parányi rész illeti meg a kultúrát. Legfeljebb 30—35 százalékuk, ban van folyamatos művelődési élet. Sokan azzal érvelnek, a munkahelyen nincs jövője a népművelésnek. A munkás nem szívesen tölti szabad ide. jét az üzemben, a telepen. Igyekszik haza a családjához, legfeljebb otthon a tévé, a rádió mellett művelődik. És eljár moziba, színházba, olykor könyvtárba. Ez persze nincs így — ahol a közéleti, munkahelyi klíma megfelelő, ott jól érzik magukat a dolgozók műszak után is. Nemcsak egy-egy üzemi „bulin”, ha. nem máskor is. De mit nyújt az üzem a munkásoknak, amit kulturális juttatásnak is nevezhetnénk? Százalékban talán ki sem fejezhető, hány üzemben van egy sarok, ahol nyugodtan elolvashatnák a munka utáni buszra, villamosra, vonatra várakozót: a lapokat, folyóiratokat. De nemcsak az olvasásról van szó! Gyakran a rádió, a tévé meghallgatása is nehézkes. így volt még néhány éve a megyei építőipari vállalat több tucat munkás- szállásán Mióta a benti irodákból kivitték a rádiókat a munkahelyekre, megváltozott ez az állapot. És mi van a munkás-szín. játszással, a dalkultúrával? Alig tudunk öt-hat ilyen együttesről, irodalmi színpadról a megyében. Nem akarjuk arra bíztatni az üzemi kultúrfelelősöket, hogy egymás után szervezzék meg őket. De el tudnánk képzelni több olyan tartalmas programokon munkálkodó munkás irodalmi színpadot, mint az építők munkás színpadát A megyeszékhelynek gazdag, ötvenéves múltra visszatekintő munkás dalkultúrája van, jó lenne, ha folytatói lennének az éneklésnek, a veteránok helyébe fiatalok lépnének. Sokan hódolnak olyan szórakoztató és hobbyszerű elfoglaltságnak, mint a fényképezés, amely a természeti és művészi meglátásra nevel. Csiszolhatja a résztvevők esztétikai ízlését. Mégis azt a 10—12 alkalmanként összejövő üzemi fotó-, filmszakkört kivéve, nem terjedt el a megyében széles körben. Másutt a honismereti gyűjtőmunka Lránt van meg az érdeklődés — Nyíregyháza, Ságvári-telep, Tiszavasvári Alkaloida és még néhány helyen. De működésük, szakköri munkájuk kisugárzása — kiállítások, beszélgetések, stb. formájában szórványos. Az üzemeknek nagyobb részt kellene vállalni a művelődés megszervezéséből. Üzemen belül pedig az üzemré. szekre, brigádokra, munka- csuportokra gondolunk. Végre feli kell ismernünk, hogy nem lehet csak általánosságban „népművelnj”. Le kell menni a kis egységekhez rájuk, az ő igényük, érdeklődésük szerint tervezni a művelődést, szórakozást. Nyírbátorban ipartörténeti kiállítást helyeztek el a több üzemet magába foglaló gyártelepen. A munkásokat nagyon érdekelte, hogyan is dolgoztak ez. előtt 100—120 évvel elődeik. Más üzemekben csoportos múzeum, színház, mozilátoga- ------------------ • — iásra hívják meg a munkásokat Persze ez sem megy magától, valakinek meg kell szervezni. És az a „valaki” az üzemi művelődési bizottság, gyakran egy személyben a szakszervezeti kultúrfelelős. Olykor azonban ezek az emberek szélmalomharcot vívnak a gazdasági vezetőkkel, akik a rugalmas munkaszervezés helyett inkább hátráltatják az ilyen csoportos ak. ciókat A jól irányított természet- járás, az ország-világjárók baráti körének programjai, egyes „célutak”, műemlékek, irodalmi emlékhelyek, múzeumok megismerésére — jól szolgálják az önművelést, a szellemi látókör bővítését. De nem szabad elzárni a lehe. tőséget azoktól sem, akik inkább az üzemi barkács szakkörben, vagy az irodalmi színpadon, vagy a tévészobában akarnak művelődni. Könyvek vásárlására három év alatt 15 millió forintot adtak a szabolcsi dolgozók. Nemcsak az igény van meg, amit persze állandóan irányítani kell, hanem az anyagi áldozat sem késlekedik. Nehezíti azonban a megyében a fizikai munkások művelődését, hogy a dolgozó!: 35—40 százaléka bejáró munkás. Nemcsak az üzemnek, hanem a lakóhelynek is megnőnek a feladatai a szabad idő célszerű felhasználását illetően. Három év alatt 9 művelődési ház épült a megyében és három tanyai klubház, 50 helyen tartanak nyit. va minden napa könyvtárak. De az is igaz, hogy a községek 10 százalékában még nincs művelődési otthon. Mind a művelődési otthonok, mind a könyvtárak és a falusi mozik számát tekintve még nem érte el a megye a 10 ezer lakosra jutó arányszámban az országos átlagot Másfél év múlva 55 ezer szabolcsi munkás dolgozik rövidített munkahéten. Többségük fizikai munkás. Kell-e bizonyítani, milyen hely illeti meg a szabad időt? Sok apró tapasztalat, fétis, mérés alakítja ki az emberekben, hogy tudatosan megtervezzék szabadó programjukat, megoldják önképzésüket, önnevelésüket. S ha ez mind több és több munkásember, nél megvalósul, megtettük az első lépéseket, hogy megzabolázzuk a gyorsuló időt Páll Géza Több mint 11 év telt el, hogy az MSZMP Központi bizottsága 1958. október 16-i, „A munkásosztály helyzetéről” szóló határozoda napvilágot látott A gyár, a „Bóni”, mai nevén a Nyírbátori Növényolajipari Vállalat Szabolcs-Szat- már megye egyik legrégibb ipari üzeme. Már a múlt században ipari munkások dolgoztak ott. Mai arca az üzemnek az utóbbi évek gyors fejlődését mutatja. Üj üzemrészek, óriási siló, szociális lé- tesímtények épültek. Az időszakos termelésről a folyamatos munkára tértek át. Nőtt az állandó dolgozók létszáma (ma 340 fő) nőtt a munkások átlagkeresete, más szóval a Központi Bizottság határozata fokozatosan megvalósult, illetve érvényesül. Ritka véletlen Demokrácia üzemen belül és üzemen kívül. Ez érdekelt. Illetve a demokrácia másik oldala, a gyárhoz, a munkához való viszony, a szocialista tulajdonhoz való viszony, az emberek véleménye és magatartása. Ritka véletlen, hogy ott jártamkor éppen fegyelmi ügyet tárgyaltak. Az üzem egyik munkása egy zsák darát akart eltulajdonítani. Értéke pár száz forint. Megkérdeztem: — Mi a véleménye a szocialista tulajdonról? — Mi a véleménye az üzemi demokráciáról? Mit is válaszolhatott volna az ember. Nagyon jól tudja, hogy abban az üzemben munkája van, hogy havi keresete 1500 forint körül alakul, hogy a szocialista tulajdon az, amely lényegében alapját képezi annak, hogy dolgozhasson, hogy saját magát és családját eltarthassa, hogy az üzem társadalmi tulajdon és nem közpréda. Nem általános, sőt nagyon is egyedi a társadalmi tulajdon elleni vétség a Bó- niban. Gardos Péter, az üzem rendésze szerint: — Ritka dolog hogy valaki a társadalmi tulajdon ellen vét. Az elmúlt évben, arairól tudunk, 600 forint értékű volt, amit el akartak tulajdonítani. Négy fél zsák szabolcsi napraforgót, egy zsák darák Apróbb esetek is adódtak, olyan, hogy valaki tíz deka szódát, két deci olajat akart kivinni a kapun. Az emberek többsége helyteleníti és elítéli'azt, ha valaki a közös tulajdonhoz nyuL Vélemények A gyár főmérnökével hosz- szú eszmecserét folytattunk. Többek között arról, hogy akadnak emberek, akik másképp ítélik meg, ha valaki tyúkot lop, vagy az üzemből lop. Sokan úgy gondolják, a mérték nem afconos. Tyúkot lopni nagyobb bűn, mint üzemből bármit. Az össznépi tulajdonhoz való viszony természetes nemcsak a rendészeti tevékenységen, a rendészet által készített statisztikán keresztül ’ mérhető. Sőt a reális képet egyáltalán nem mutatja. Vajai Gyulával, úgyis mint párt- titkárral, úgyis mint a műszaki osztály vezetőjével erről hosszan beszélgettünk. — Én úgy értékelem az össznépi tulajdonhoz való viszonyt — mondta a párttitkár —. hogy az utóbbi években pozitívan változott Tavaly például alig volt fegyelmi, a társadalmi bíróságnak nem volt munkája. Az emeberek magukénak vallják a gyárat, a munkaeszközöket, amivel dolgoznak. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy minden megoldódott. Találkozunk olyan esetekkel is, hogy a gépeket nem mindig tartják tisztán, hogy magkupacok tar- kállanak az udvaron, az üzemben. A munkához, az állami tulajdonhoz való viszonyt hűen tükrözi a szocialista munkaverseny, a szocialista brigádmozgalom, a törzsgárda tagok számának növekedése. — Az üzemben tavaly hét szocialista brigád nyerte el a címet, oklevelet, zászlót, illetve bronzplakettet kaptak. Az eredmény kihirdetése után újabb négy szocialista brigád alakult, idén is alakult egy, jelenleg 12 szocialista brigád dolgozik a vállalatnál. A szocialista brigádok tavaly kétmillió forinton felüli munka- vállalást tettek. Túlteljesítettéit. Ezért is van, hogy idén több nyereséget osztunk, mint az elmúlt évben. Többen újítanak A munkához, a gyárhoz való viszonyt olyan esetek is fémjelzik, hogy állandóan nő azoknak a száma, akik újítanak, vagy újítási javaslat b«z nyújtása nélkül a termelékenység növelésére, a minőség javítására szóban tesznek javaslatot. Ilyen javaslat alapján oldották meg többek között a mag beadagolását a silóba a gyakori üzemzavar megszüntetésével. Miként vélekednek egy szocialista brigád tagjai a demokrácia másik oldaláról, arra a gyár villanyszerelői között kaptam választ. Harcsa Ferenc, a Villám szocialista brigád vezetője számos példával illusztrálta véleményét — A mi brigádunknak fontos szerepe van az üzemben felelősségteljes a munka ét sok függ attól, jól vagy rosz- szul végezzük eL ügy szervezzük a karbantartást, hogj az minél rövidebb ideig tart son, hogy minimális legyen t kiesés. Három hete történi hogy két motor leégett a saj toló üzemben, és fejmosás kaptunk érte. Jogosan, mer előzőleg végeztünk ott kar bantartást és elkerülte a fi gyelmünket, hogy a vezeté elavult. Bántotta a lelkiisme retünket. Jó példának szolgál arra, hogy a jövőben még kö rülektintőbben dolgozzunk. Az egész üzem érdekli Vajon elégségesnek tar! ják-e, ha csak a saját műn katerületükön körültekintő! Kunsági László adta meg ;. választ: — Nem elég, hiszen gyafc ran adódik olyan dolog, ara!' nem lehet szó nélkül fcürn Két napja történt, hogy a egyik vagonból csörgött a ói. ,ra. Szóltam tömítsék el a lyt kát. Hogy miért tettem, hí miért vesszen kárba a dar. meg ha csorog abból szeme lesz. A demokrácia másik oidí Iáról még hosszan, sokat lt hetne írni. Ahány embe szinte annyi vélemény. A ke zös az, hogy javult a műnké hoz való viszony, egyedi esc tektől eltekintve a társadal mi tulajdonnak védői és ner dézsmálói vannak. A tanácf kozási fórumokon gyakrab bak a hasznos véleménynyil vánítások, és végső soron íg” ötvöződik, fejlődik gyáro: belül a munkásosztály. Seres Erm Falu az orvos szemével A kétezer lakosú Jánkmaj- tison vagyunk dr. Frank Endre körzeti orvosnál. Körzetéhez tartozik még Kisna- mény, Darnó a fehérgyarmati járásban és Csegöld a csen- geri járásból, összesen négyezernégyszáz főnyi lakosság. Két évtizede gyógyít itt az orvos, de kezdetben tucatnyi község volt a gondja. Arra az ismerkedő kérdésre, egészségesednek-e a falvak és milyen mértékben, azt feleli dr Frank: olyan mértékben, amennyivel gazdagabbak. A kórház nem luxus A praxiskezdés emlékei szomorú, borongós képeket idéznek. Mivel lényegében itt kezdte munkáját a debreceni születésű orvos. — Megrendítő látvány volt. ahogy kora tavasztól késő «zig felnőtt, gyermek egyaránt mezítelen lábbal járt és jöttek nagy betegségükben. Ma ilyen egyszerűen elképzelhetetlen. A múlté már az is, amikor nem ritkán fenyegetés érte a éoktort, amiért gyereket kórházba utalt. „Gyereket kórház- ba? Mit gondol, doktor úr7 Hogyan bírjuk azt a luxust?” Sok kicsi koporsót vittek a temetőbe... — Ma már közhelyet mondok azzal, hogy valósággal tombolt az úgynevezett népbetegség sorozata. Malária, tbc és nem utolsósorban a rosszul tápláltság, mert hisz az is betegség. Vérszegénység, minden veszélyes kórra könnyen „kapható” életek. Erkölcsi kérdés — Most? — A legcsekélyebb észrevétellel jönnek. Döntő fontossága van, hogy szinte nincs biztosítás nélküli család. A régi értelemben vett gye rekhalandóság gyakorlatilag megszűnt. Elvétve fordul elő koraszülés vagy veleszületett életképtelenség. Különösen nagy féltése van az egészségnek, ha gyerekről van szó. Az anyák rendszeresen elviszik kicsinyeiket a tanácsadások ra, mégha a legjobb egészségnek örvendenek is. Ellenőrzik a fejlődésüket. — S ma már legtöbb esetben megkérdezik, nincs-e kórházra szükség? Élnek betegbiztosítási jogukkal. Be tartják az ellenőrzési vizsgálatokon való megjelenést. — Táppénzes visszaélés? — Akad ritkán. Ma már erkölcsi kérdése van annak, ha valakit betegnek tudnak. Esetleg némely tsz-tagok főleg olyan időszakban, amikor nincs állandó munkájuk pró bálkoznak beteget jelenteni Arra az időre se legyen kereseti veszteségük. Főleg mozgásszervi bántalomra hivatkoznak, amit valóban nehéz pontosan megállapítani. Maguk a tsz-ek segíthetnek ilyenkor. A csegöldi Bajcsy- Zsilinszky saját táppénzei lenőrt alkalmaz. Szemmel tartja, hogy a „beteget jelentett” nem-e a háztáji földön van elfoglalva, vagy a növendékbika jártatásával, esetleg kocsmai szórakozással tölti idejét. A kellő jelentés eljut a tsz-vezetőséghez, amit indokolt esetben táppénzmegvonás követ Cél a fürdőszobás lakás — Emlékezéssel folytathatom. Idekerülésernkor bizony nem kellemes képet nyújtott a sok alacsony, kis ablakú, nedves, rossz levegőjű ház. Ma? Négy pont az idáig vezető út jelzése. Egy: új ház vályogból, felhasználva hozzá a régi ablakokat, berendezéseket. Kettő: új ajtó, tágasabb, bőséges fényt adó ablakok. Három: téglafalú ház, új bútorok, háztartási gépek gyarapodása és fürdőszoba, de még nem a célnak megfele lően használva. (Különösen ez utóbbi kedves vesszőparipám, hogy a fürdőszoba valóban betöltse feladatát) Negyedik: fürdőszoba kellő berendezéssel, használattal. S azt csak mellékesen említi dr. Frank Endre, hogy a rendelő várójában magnetofon „előadásában” hallgathatnak a várakozók különböző egészségügyj előadásokat, tanácsokat — Valamiféle rendelet van erre? — Dehogy. Ügy vélem, jó szolgálatot tesz ez a, hogy úgy mondjam újításom. A bőség átka Szóba kerül a ruházkodás. az étkezés. Előbbire bólint, helyesel az orvos. Az aztán megvan. Minden divatban, modern változatban. Hanem az utóbbit, az étkezést nem hagyja szó nélkül. — Kell a jó élés. Persze. Csakhogy az már a másik véglet, amilyen irama van. Szinte túlzásnak mondható az úgynevezett magyaros étkezés. — Milyen értelemben? — A bőséges zsírosságra, fűszerezésre gondolok. Ettől van a ma leggyakoribbnak számító magas vérnyomás, agyvérzés, érelmeszesedés. Egy példa. A, télen egyik hét venöt éves bácsi megbízta er re járó szomszédját, kérjen tőlem a számára magas vérnyomás és érelmeszesedés el leni orvosságra receptet Merthogy ismerem én az c baját. Kiadtam a receptet, s üzentem, hogy tartózkodjon a zsíros ételek fogyasztásától. Mire a szomszéd: „Épp ma vágott Gyuri bácsi két szép kövér disznót” Hát tessék... A kivagyiság, hogy szinte szégyennek számít, ha valaki nem vág legalább két sertést. Idős korban js. Holott akkor inkább egészségesebb a baromfihús, hal, gyümölcs és főzelék... Az átlagéletkor magasabba felszabadulás előttinél, kevesebb a temetés. Van azonban még orvosi figyelni ez tét is egyébre is. Hogy permetezés kor nyáron, arra való hivatkozással, meleg van, nem minden esetben veszik fel a védőruhát, az álarcot Az első, ismerkedő kérdés re adott válasz valóban sok minden kedvezőt a falu egészségügyi helyzetének örvendetes javulását jelzi. Nem árt azonban odafigyelni a szükséges intelmekre sem. Assáalee BéMst
