Kelet-Magyarország, 1969. március (26. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-16 / 63. szám
KELET -MAGTARORSZAO 19*8. március l€ « MK Egy hét a világpolitikában (ázásban a Közel-Kelet \ixon dilemmái Szovjetéi lenes hisztéria Pékingben Vendéglátás a zajos Párizsban Pártplénura Pozsonyban HA LEHET, MÉG ÁG OAS?/ÍÖBB LEIT ezen a héten a Közei-Kele ten kialakult szituáció. Rendkívül drasztikus volt a nyitány: vasárnap a két évvel ezelőtti háború óta legsúlyosabb tűzpárbaj zajlott le a Szuezi-csatoma teljes hosszéban. Ennek áldozata lett az EAK egyik legkiválóbb katonai vezetője. Riad tábornok, vezérkari főnök. A vasárnapot követően is fellángoltak a harcok az egyiptomi és az izraeli erők között. Kairó a Biztonsági Tanács figyelmét felhívta arra, hogy Izrael részben berendezkedik a Sinai-félszigeten — hódításlegaüzálási célokból — részben csapatösszevonásokat hajt végre az EAK legfontosabb körzeteit fenyegetve. Az izraeli magatartás. nyilván szoros összefüggésben van nemcsak a Tel Aviv-í kormányfőváltozással, hanem mindenekelőtt Abba Eban izraeli külügyminiszter amerikai házalásával. Aligha kerülte el bárkinek a figyelmét, hogy hasonló belpolitikai vagy diplomáciai eseményeket megelőzően Izrael erődemonstrációkat rendez, hogy az izzó helyzet veszélyeit ecsetelhesse nyugati támogatóinak, további segítség reményében. A Tel Avlv-i kor- mányfőváltozás ugyan az ex- külügyminiszter Golda Meir asszonyt juttatta újra hatalomra, azt a politikust, aki a legismertebb héjának számító Dajan politikai ellenfele, ez azonban aligha teszi rugalmasabbá az izraeli magatartást Márcsak azért sem, mert - a Meir-kormány átmeneti, csupán az őszi választásokig marad a helyén. AZ Cj amerikai elnöknek mozgalmas és kínos hete volt, nemcsak a Köz- zel-Kelet, hanem a többi alapvető probléma miatt is. Jóllehet a szenátus végre ratifikálta az atomsorompó-szer- ződést, amelyet eddig halogatott, ez a valójában váratlan szavazás alighanem jelezni akarta, hogy az amerikai kormány hogyan értelmezi azt a kompromisszumot, amelyre a parázs vitát kiváltó rakétaelháritó-rendszer, a Sentinel ügyében kényszerült. A rakó! aelhárító-rendszer horribilis költségei lehetetlenné tennék, hogy Nixon beváltsa egyik fő ígéretét, a költségvetés radikális csökkentését. Magától értetődően — a maga teljességében mintegy száz- milliárd dolláros program — új lendületet adna a fegyverkezési versenynek. Mindkét amerikai párt részéről szokatlanul élesen lépett fel a Sentinel ellen a politikusok egy része, élükön — Nixon számára figyelmeztetően — Ed ward Kennedy. Másfelől óriási nyomást gyakoroltak az elnökre a katonai és hadi ipar; körök, azok, amelyeknek túlburjánzó hatalmára a Sentinel-viiában oly nyíltan felhívták a figyelmet a „galambok.” Valójában nehéz lett volna elvárni Nixontól, hogy bármelyik irányban visszavon hatatlan lépést tegyen; el nökségének ebben a korai szakaszában ezt már csak bel politikai taktikai okokból — egyéb programjai érdekében — sem tehette meg. Viszont Nixon tisztában volt azzal is. hogy ha zöld utat ad a fegy verkezési verseny új szaka1 szának, nemcsak a költségvetést, hanem politikáját is súlyosan megterhelj az általa annyira szorgalmazott szovjet —amerikai párbeszéd előtt. Ezért pénteki sajtóértekezletén felemás döntést jelentett be: építik a rakétaelháritást, de „vékony” formában, úgymond Kína elleni védekezésül. Valójában olyanná változtatják az egész szisztémát, hogy az elkövetkező időszakban a kormánynak módja legyen további alkudozásra. JÖVAL SÜRGETŐBB NIXON SZAMÁRA a vietnami kérdés. A héten erről lázas tanácskozásokat folytatott tanácsadóival. Meghallgatta a Dél-Vietnamban szemlét tett Laird hadügyminiszter jelentését Közismert, hogy az amerikai katonai vezetés november 1-e után megpróbált javítani a maga és saigoni bábjai harci pozícióján. Rendkívül kellemetlenül érintette most az erőfeszítésük kudarcát bizonyító újabb DNFF-offenzíva. A felbőszült tábornokok „megtorlást” sürgetnek Nixontól. Az amerikai héják éppen azokra az egyhelyben topogó párizsi tárgyalásokra utalnak, amelyekben. az előrehaladást ők akadályozzák. Pénteki sajtóértekezletén Nixon nem ment túl az általános fenyegetőzéseken, de azt hangoztatta, hogy az amerikai „megtorló lépesre” figyelmeztetés nélkül kerül sor. Xuan Thuy, a VDK képviselője, . a csütörtöki párizsi ülésen pedig kifejtette, hogy az agresszív háború eszkalációi mindannyiszor az Egyesült Államok kudarcát eredményezték. Nixon nem felejtheti el, hogy ő maga éppen a kudarcpolitika nyomán jutott a Fehér Házba, amely hasonló „megtorlásokból” eredt. A korábbi határprovokáció nyomán tovább folytatódott a héten a Mao-klikk szovjetellenes hisztériakampánya, amely minden jel szerint sokatmondó bevezetője kívánt lenni az állítólag napokon belül összeülő és a Mao—Lin Piao vonalat szentesítő párt- kongresszusnak. AZ európai kontinensen a protokoll keretén belül nyilvánult meg két nagy nyugat-európai ország egyre komolyabb ellentéte. Kiesinger valamennyi kulcsminiszterével Párizsba látogatott, hogy a francia—nyugatnémet szerződésnek megfelelő találkozót bonyolítson le De Gaulle-lal és minisztereivel. A Közös Piac tengelyét képező két partner viszonya hónapról hónapra romlik; Bonn megelégelte a kontrázást De Gaulle mindent eldöntő vétóinak, Párizs viszont egyre élesebben rosszai ja, hogy a nyugatnémetek ..megcsalják’' Londonnal és Washingtonnal is. Az emlékezetes Soames- affér során De Gaulle nem véletlenül tette kérdésessé akárha a Közös Piac jövőjét is, és Debré a francia agrárigények kielégítéséhez kötötte az együttműködést. A nyugatnémetek viszont sokallják az eddigi engedményeket is. Ráadásul mindkét fél komor belpolitikai helyzetben van: kedden sztrájk „üdvözölte” De Gaulle népszavazási kortesbesaédét. Az elnöknek egyre kevesebb új mondanivalója van, annál több kopottan hangzó és polgárt riasztó fenyegetése a baloldal címére. Kiesinger viszont a szociáldemokrata Brandt koalíciós partnerségétől szeretne megszabadulni az őszi választások után és a bajor „erős ember”-től, Strauss-tól, akinek — persze megcáfolt.. — interjúja éppen a francia- nyugatnémet tárgyalások alatt jelent meg arról, hogy Nyu- gat-Németországnak vezetnie kell Ny ugat-E\i répát A tárgyalások minden eredmény nélkül értek véget. Ráadásul De Gaulle záróakkordként bejelentette, hogy Franciaország bojkottálja a Nyugat- Európai Unió-t. EUROPA SZOCIALISTA FELÉBEN sor került a jugoszláv pártkongresszusra, s a számos egyéb esemény közül ki kell emelni a Szlovák KP pozsonyi plénumát Ez a plénum az augusztus utáni párttevékenységet értékelte, s azt kifejezetten pozitívnak minősítette a politikai és gazdasági konszolidáció szempontjából. A cseh párt nevében megjelent Strougal is elismerte, hogy Szlovákiában a helyzet kedvezőbben alakult, mint Csehországban. Az SZLKP a megalkuvás nélküli kétfrontos harcot folytai ja, a fő veszélynek jelenleg s jobboldali elhajlást tekinti Ennek tagadása miatt kerül1 sor a plénumon a KB ideoló giai osztálya vezetőjének felmentésére. Különösen nagy jelentőségű az a beszéd, amelyet Husak első titkár mondott, s amelyben kifejtette, hogy a párt nem hajlandó vitába szállni a politikai hatalom kérdéséről. Avar Járos Burgenlandi útijegyzetek 4. Kismarton főterén, boltíves öreg házban székel az Osztrák Kommunista Párt burgenlandi tartományi bizottsága. Itt van az Osztrák Kommunista Párt burgenlandi lapjának, a Freiss Burgenland című hetilapnak a szerkesztősége is. A kopott épület egyik boltíves, polcokkal, szekrényekkel zsúfolt szobájában, kézisajtó mellett találtam Vinzenz Böröcz elvtársat, az Osztrák Kommunista Párt Központi Bizottságának tagiát, a tartomány pártbizottság elnökét. Mellette összetolt íróasztaloknál férfiak és nők ültek, s baráti beszélgetés közben serényen hajtogatlak, számoltak egy röplapot. A Seeblick című gépírásos, kőnyomatos újság készült Neusiedler-See község számára. A szomszéd szoba, hasonló az előbbihez, Franz Schimmerl, birodalma, aki a Freies Burgenland című lapot írja, szerkeszti — egyedül. A ki*formátumú, heti 24 oldalon megjelenő lápot különben Becsben, a Volkstimme nyomdájában nyomják és igen népszerű Burgenland- ban. Heti 5—6 ezer példányban jelenik meg. lényegesen nagyobb az olvasótábora, mint a burgenlandi kommunisták száma. Vinzenz Böröcz elvtárs, egyébként jól hangzó magyar neve ellenére, egy szót sem tud magyarul. — A nagyapám volt magyar — mondja mosolyogva, de ő maga is többször járt hazánkban, a IX. kongresszuson részt vett osztrák pártküldöttségnek • is tagja volt. Vele beszélgettem azokról a problémákról, amelyek a burgenlandiakat foglalkoztatják. — Burgenland nemcsak legkisebb, fle legszegényebb tartománya is AusztriánaK. Amíg a nemzeti jövedelemből való részesedés átlaga Ausztriában minden lakosra évi 19 32Ó schilling, addig a burgenlandi átlag csupán 13 000 schilling. Hogy mégköVajúdó egyház Tények és adatok a katolicizmus belső problémáiról A mikor XXIII. János pá- Ä pát újságírók a prog rumjáról foggalták, így vála. szolt: „Friss levegőt az egy- hába!” — és kinyitotta az ablakot. Ezt a jelképes ablaknyitást a katolikus egyház történetében a II. vatikáni zsinat volt hivatva meg is valósítani. XXIII. János felismerte: az. egyház számára létkérdés, hogy megújhodása révén kapcsolatba kerüljön a világgal, korunk emberével. Egyszerre a figyelem közép, pontjába kerültek Teilhard- nak, a sokáig hallgatásra ítélt tudós jezsuita páternek tanításai: „A keresztényeknek a fejlődés támaszaivá kell vál- niok... A mindenség előrehalad és emberi feladatunk, hogy előre is vigyük.” A modern teológiai irányzatok olyan neves képviselőinek, mint Congar és Rahner, — akik addig az egyház peremére szorultak — tanúimé, nyal szerepet kaptak, hpgy a dogmák teológiája után meg. alkossák az egyháznak az emberi kapcsolatokkal foglalkozó teológiáját. Trónra lépése után János pápa nem uralkodói mivoltát, vagy csalhatatlanságat hangoztatta: „Ember vagyok, mint mindenki más” —■ e?ek voltak szinte első szavai a trónon. A II vatikáni zsinat drámai párbeszédként indult a haladók, a mérsékeltek és a konzervatívok között János halála után az új pápa, VI. Pál levétette a zsinat napirendjéről, és a döntést magának tartotta fenn a születésszabályozás és a papi nőtlen, ség kérdésében. Majd a zsinat, munkájának elseké. lyedése után, még mielőtt befejezte volna a rá háruló nagy feladatot, berekesztetett Kormányzása kezdetén űgv látszott, hogy az autokrata XII. Pius egykori kedvence nem mestere konzervatív, hanem elődje haladó politikáját követi. Erre vallott utazássorozata, amelynek állomásai India, Jeruzsálem, az ENSZ székhelye, Portugália és Kolumbia fővárosa, Bogota voltak. A népek haladásáról szóló enciklikájában az egyház részéről először vette számba rendszerezetten a legfontosabb társadalmi kérdéseket, bírálta a kapitalizmus leg. szembetűnőbb kártevéseit. Bár a forradalmakat elítélte — elsősorban a latin-amerikai viszonyokra utalva —, „nyilvánvaló és hosszan tartó zsarnokság esetén” jogosságukat elismerte. Ezt az okmányt Európában nem sokul emlegetik, kivált a Vatikánban ejtenek kevés szót róla, de a harmadik világ haladó egyházi köreiben hivatkoznak és támaszkodnak is rá. VI. Pál legutóbbi, a születésszabályozási tiltó encikli. kája azonban nagy vihart kavart az egyházon belül és aláásta a pápa tekintélyét. A felháborodás alkalmat szolgáltatott arra, hegy áttekintsék az új pápa eddigi, több mint ötéves kormányzását. A vizsgálódás arról tanúskodik, hogy az utóbbi időben engedményt lett a konzervatívoknak és meg. próbálja gyengíteni az egyház haladó szárnyát. A reformok csak liturgiára terjednek ki, holott a haladásért küzdő egyes egyházi vezetők komoly teológiai kérdéseket is feszegetnek. [) ómában titokban ..eret. ■ nekség gyanújával” többeket perbe fogtak, így például Schillebeeck atyát, a holland haladó katolicizmus egyik teoretikusát és Hans Küng svájci teológust, aki azt vallja: „Egy ember rnkényuralmi kormányzásának sem. mi alapja sincs az újtestamentumban, s azt a? egyház kollegiális kormányzásának kell felváltania.” Eszerint felül kell vizsgálni a pápai csalhatatlanság lOö éve kihirdetett dogmáját. A pápa tavaly nyáron egyik beszédében így szólt a helyzetről: „Az egyház misztikus bárkájának kormányánál érezzük a vihari, amely ben. nünket körülvesz és ostromol.” Ebben a viharban — amelynek lényege az egyhóz- zon belül az, hogy a pápa szembeszáll az új modernizmussal, — VI. Pál csak a konzervatívokra támaszkodhat. Pál pápa pálfordulása azokat a katolikusokat. akik a haladásért küzdöttek, nem tántorótotta el céljaitól. Spanyolországban, ahol törvény tilalmazza a marxistákkal való párbeszédet., sok. katolikus úgy tekint n marxistákkal való szövetségre, mi'ít a fasiszta rendszerrel való .leszámolás egyénén ölyaft'1 útjára, amely elháríthatja á második véres pólyái háborút. A diktatúra ellen harcaié munkások megmozdulásai, ban, a letartóztatottak névsorában elsősorban aszk földön, papokat is találunk. A Spanyolországi Katolikus Munkásifjúság lapjában a napi akciöegységen túlmutatva, Vonzalez Ruiz páter a következőket irta- „A szocializmus a világnak tibb igazságot hoz, mint a régi társadalmi struktúrák.” A latin-amerikai nagy befolyású egyházak egy nemzedékkel ezelöu a fennálló elnyomó rendszerek kiszolgálói voltak. Ma a társa, dalmi és osztály harcok ban a katolikus hívőkkel együtt sok esetben részt vesznek a klérus tagjai, különösképp az alsópapság. Helder Camara, aki a 30 milliós Észak-Brazilia érseke, — és a klérus azon szárnyához tartozik, amely XXiil. János veformeszméit vallja —• azért küzd, hogy híveit öntudatra ébressze. Azt hirdeti: a rossz nem a kommunizmus, hanem az elmaradottság A nyomorban élő tömegek a kiváltságokat élvező hatalmasok ki« csoportja erőszakának áldoza. tai. Az érsek, o-szága és a földrész problémáit vizsgálva, arra a következtetésre jut, hogy Latin-Amerika problémáinak megoldására egyáltalán nincs remény a kapitalista, vagy a neokapitalista rendszerben. Ehelyett a megoldást a szocializmus vonalán kell keresni. A változást Hehler Camara „morális nyomással, a jog és az igazság eszmei js demokratikus módszerei révén’’ véli elérhetőnek; A harmadik világ püspökeinek 1967 augusztusábai' kiadott közös dokumentumából idézzük: „Nem, Isten nem akarja, hogy legyenek gazdagok, akik a szegényeket kizsákmányolva, élvezik a vi_ lág javait.” A legmesszebb, a forradalmi harc hirdetéséig és vállalásáig Camillo Torres kolumbiai pap jutott el, aki megtalálta útját a kolumbiai partizánokhoz. 1961 február iáén fegyveres harcban ölték meg a rendőrök. „Forradalmár vagyok, mint kolumbiai, mint szociológus, mint keresztény, mint pap — vallotta. — A forradalom nem csupán megengedett, hanem kötelező .a keresztények számára, akik ebben látják az egyetlen ha. tásos módszert, a mindenki iránt való szeretet megvalósítására.” Torres híveit a földrészen szövetség fogja össze. Haladó hetilapjuk, El Puma címmel jelenik meg. Nézeteikre fényt vet a következő megfogalmazás: „A katoliku. sok és a marxisták nézetei az ember és a világ .’iszonyának megítélésében eltérnek. De ettől eltekintve elismerjük, hogy a marxizmus nyújtja az imperializmus legpontosabb tudományos analízisét» éa ezért ebből a tanításból fakadnak a tömegek forradalmi harcának leghatékonyabb ösztönzői... A katolikusoknak és a marxistáknak a barikádnak ugyanazon az oldalán van a helyük a harcban.” A konzervatívok ellen, támadásai csapásokat^ vagy itt-ott ideiglenes vereséget is mérnek a haladó katolikus mozgalma!» ra. Ebben a küzdelemben a haladás hívei támaszkodnak XXIII. János tekintélyére, progresszív intézkedéseire és nem utolsósorban a haladó erőkre, amelyek sokkal szélesebb és ki. dolgozottabb koncepció alapján akarják megújítani a társadalmat Máté Sándor zelebbről szemléltessem a problémát, az osztrák lakosságának 4 százaléka lakik Burgenlandiján, de a tartomány részesedése a nemzeti jövedelemből csupán 2,6 százalék. Az átlagkereset Ausztriában évi 31180 schilling, Burgenlandban csupán 24 470 schilling. Harmincezer burgenlandi kényszerül arra, hogy családjától távol, ingázva keresse meg kenyerét és majdnem ennyien hagyták el végleg a tartorriányt az utóbbi 15 évben, mert nem nyílt számukra lakóhelyükön munkaalkalom. Mindezen csak úgy lehetne változtatni, ha a kormány segítséget nyújtana új üzemek alapításához, mindenekelőtt az állami ipar számára. A kommunisták és a baloldali szocialisták ezzel a programmal is léptek fel az 1968-as tavaszi tartományi választásokon. Első helyen áll követeléseinkben a földbirtok-reform, A mágnások és elsősorban Eszterházy évente sok milliót visznek ki a tartományból. Képzelje el, ha csak ezeket az összegeket Burgenlandija ruháznák be, vagy a lakosság gyarapítására használhatnánk fel! A tartomány gazdasági életének fellendítését szolgálja harcunk az üzemek létesítéséért, az átlagkereseteknek az osztrák átlagra való emeléséért, a kőolaj- és földgázkutatások ütemének gyorsításáért, az oktatási intézmények fejlesztéséért. Ausztriában a tőkés érdekek azt követelik, hogy Burgenland maradjon meg az olcsó munkaerő-tartalék területének. Mint mondják, Bécs minden építkezése megbénulna, ha a burgenlandiak lakóhelyükön vállalnának munkát. Bécset ugyanis ez a tartomány látja el építőipari munkással. — Vajon milyen lehetőségei, eszközei vannak az Osztrák Kommunista Pártnak arra, hogy hatást gyakoroljon a gazdasági élet menetére? Tudvalevő, hogy kis létszámú párt ez, parlamenti képviselete nincs, a burgenlandi kommunistáknak sincs képviselőjük a tartományi gyűlésben. — Állítom, — mondja Böröcz elvtárs, — hogy számarányunknál sokkal jelentősebb a szerepünk az osztrák közéletben. A dolgozók is és a kormányban lévők is figyelnek szavunkra, és bár a kapitalista állam minden eszköze rendelkezésükre áll, hogy a lakosságot a saját érdekeik szerint befolyásolják és elnyomják véleményünket, azért a dolgozók és a tőkések is érzik, hogy jelen vagyunk és döntéseik meghozatalánál nem hagyhatnak figyelmen kívül bennünket. Száz- és ezer olyan dolgozó van, aki szimpatizál velünk, egzisztenciális érdekekből azonban nem lesz pártunk tagja, de számtalanszor kifejezésre juttatják, hogy munkánkat értékelik, szükségesnek és hasznosnak tartják életkörülményeik, munkakörülményeik javításához. Lényegében a kormányzó párt egyetlen reális, valóságos ellenzéke vagyunk és felhasználjuk eszközeinket, hogy szüntelenül leleplezzük a tőkés rendszert, rávilágítsunk a nehézségek valódi okaira, amelyek hazánk fejlődését akadályozzák. A beszélgetés befejezéséül Böröcz elvtárs lakásán ürítettünk poharat az osztrák és a magyar kommunisták barátságára, a két ország jobb együttműködésére. — Viszontlátásra, szomszéd! Hári Sándor Vége
