Kelet-Magyarország, 1969. február (26. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-12 / 35. szám

1. otdal KELET-MAGYARORSZÄG Í9C9. ftsbruár fi Kádár János nyilatkozata Külpolitikai összefoglaló §1 IVixon válasza a szovjet vezetők üdvözletére O DlMFF-kommentár a párizsi tárgyalásokról 0 Küszöbön áll a KKP kongresszusa? Magyarok Szlovákiában Beszélgetés Dobos László miniszterrel Nixon elnök válaszolt ar­ra a táviratra, amelyet a szov­jet vezetők intéztek hozzá abból az alkalomból, hogy be­iktatták magas hivatalába. Az Egyesült Államok elnöke megköszöni a jókívánságokat és azt ígéri válaszában, hogy kormánya „minden energiá­jával” a tartós béke megte­remtésén fáradozik majd. Ugyanakkor Párizsban, a Vietnammal kapcsolatos tár­gyalások színhelyén, ahol ki­tűnő alkalom nyílnék az ígé­retek megvalósításának leg­alábbis elkezdésére, az ame­rikai magatartás miatt nincs előrehaladás. A DNFF hír- ügynöksége terjedelmes kom­mentárban elemzi a Párizs­ban elhangzott amerikai ál­lt t ások képtelenségét. Washington — állapítja meg a kommentár — azt szeretné elhitetni a világgal, hogy Vietnamban valami északi agresszióról van szó a déli országrész ellen. „Ezzel a hamisítással — hangzik a hírmagyarázat lényege — semmit sem érhetnek el. Az egész világ közvéleménye ag- resszorokként ítélte el az amerikaiakat és árulókként a bábjukat.” Nyugaton is mind nyilván­valóbbá válik, hogy a nyu­gatnémet elnökválasztások­kal kapcsolatos bonni provo­káció az, hogy a választást az NSZK területéhez nem tar­tozó Nyugat-Berlinben akar­ják megtartani — zavarba hozta Kiesingerék szövet­ségeseit is. Az egyik legne­vesebb kommentátor, Tabouis asszony a Paris Jourban ke­reken kimondja, hogy a nyu­gati hatalmak titokban el­lenzik Bonn szándékát, „mert azt Moszkva újabb provoká­ciónak tekintheti.” Árinál is Inkább így van ez — foly­New York, (MTI): Jordánia hétfőn este elfo­gadta a Biztonsági Tanács e havi elnökének, a francia Armand Berardnak azt a ja­vaslatát, hogy meghatározat­lan időre napolja el a ta­nács keddre kitűzött ülését Az ülést a hét végén Jor­dánia kérésére hívták össze, amely panaszt emelt Izrael ellen a jeruzisálemi óváros­ban élő arabok vagyonbiz­tonságát csorbító izraeli tör­vények ügyében. Tekintette! arra, hogy Izrael hétfőn beje­lentette, elhalasztja annak a Gerencsér Miklós: 46. Mendelovics Niszen, aki Smilovics Jankel vallomása nyomán keveredett a históri­ába, játszi könnyedséggel igazolta alibijét. Május ti­zenkilencedikén indúlt tutaj­karavánjával Bustyaházáról és június huszonnyolcadikán érkezett Szegedre. Látta Ugyan Fogéit Mezőváriban, itt előzte meg. Dehát mikép­pen gondolhatta ki töviről hegyire a tetemúsztatás ter­vét, amikor a vizsgálóbíró éppen csak értesült Solymosi Eszter eltűnéséről, s a közvé­lemény még semmit nem tu­dott róla? Hiszen Móric csak a május huszonkettedikére virradó éjszakán tette • meg híres vallomását. Bary József belátta, az erősM ;"':kod.íssal magát hozza lehetetlen helyzetbe, tatja cikkét a francia újság­írás nagy öreg hölgye — mert a Nyugat-Berlinben összeülő elnökválasztó gyű­lésben az újnáci párt, az NPD több mint húsz képvi­selője is helyet foglalna. Az Humanitében Yves Mo­reau gúnnyal ír a nyugatiak egyetlen érvéről, amely sze­rint „az NSZK elnökének megválasztására Nyugat-Ber­linben már korábban is sor került.” Ezen a jogcímen az elnökválasztás színhelye akár Versailles is lehetne — álla­pítja meg Moreau — hiszen I. Vilmos német császárt itt koronázták meg... Figyelemre méltó hírekről számol be a Magyar Távirati Iroda pekingi tudósítója. Eszerint immár több napja katonaság őrzi a kínai fővá­rosba vezető utakat. Ezen­kívül olyan értesülések ter­jedtek el, hogy ismét Peking- ben tartózkodnak azok a tar­tományi vezetők, akik jelen voltak Mao Ce-tungnak a ka­tonai kádereknek adott fo­gadásán. Mindez arra vall, hogy igazak lehetnek bizo­nyos kombinációk, amelyek szerint ezekben a napokban Peking fontos értekezlet színhelye. Csaknem bizonyos hogy ez a konferencia a Kí­nai Kommunista Párt sokat emlegetett kongresszusának közvetlen előkészületeivel foglalkozik. A kongresszusra mindenekelőtt azért van szükség, hogy a „kulturális forradalom” nyomán bekö­vetkezett zűrzavart legalább valamennyire csökkentsék. Nyilván ennek a célnak a jegyében szólítottak fel a mi­nap a kínai központi lapok a tisztogatás lassítására, ahogy ők fogalmaztak: „a középkáderék elleni támadá­sok felületének szűkítésére.” törvénynek a hatályba lépé­sét, amely izraeli felügyelet alá helyezné a megszállott óvárosban az arab tulajdon­ban levő üzleteket és válla­latokat, a Biztonsági Tanács­ban tárgyalások kezdődtek az ülés elhalasztásáról. ENSZ-diplomaták ezzel a döntéssel azt akarják elke­rülni, hogy a Jeruzsálem stá­tusáról a tanács ülésén foly­tatandó szenvedélyes viták gátolják a közel-keleti átfogó rendezést szolgáló négyhatal­mi erőfeszítések eredményes­ségét. gyorsan békén hagyta hát Mendelovics Niszent. Annál erélyesebben látott hozzá a két eszlári zsidó, Grósz Márton és líein Ignác zaklatásához. Smilovics ha­tározott állítása szerint ők hozták eléje a hullát szeké­ren Tiszaszentmártonig. Rá­juk is mutatott habozás nél­kül a szembesítésnél, s ez elég volt, hogy a vizsgálóbí­ró szintén habozás nélkül le­tartóztassa őket. Bary telje­sen belezavarodott önként állított kelepcéjébe, kiútta­lanságában homlokegyenest rohant a tiszta ésszel ellen­kező irányba. A tiszaeszlári gyanúsítottaknak épp olyan tökéletes alibi j.ük volt, mint Mendelovics Niszennek. ' A Tiszalökön kicsikart vallomá­sok egybehangzóan állították, hogy június tizenegyedikén került a tetem Herskó Dávi­(Folytatás a* 1. oldalról) e mozgalom jelentősebb moz­zanatairól. Mindez lelkesedés­sel és örömmel tölt el. Szív­ből minden jót, fejlődést kí­vánunk a szovjet népnek, mert tudjuk, hogy a Szovjet­unió erőteljes, lendületes fej­lődése nemzetközileg is óriási jelentőségű. Aránylag röviden, de fog­lalkoztunk kétoldalú kapcso­lataink kérdéseivel is. Rész­letesen azért nem kellett fog­lalkoznunk velük, mert kap­csolataink — a párt és álla­mi kapcsolatokban, a gazda­sági és kulturális együttmű­ködésben, a lakosság turista­utazásai, a barátsági vonatok, a testvérvárosok mozgalma révén — egészségesen fejlőd­nek, s ezt ezúttal is örömmel állapítottuk meg. Mindkét részről ezúttal is kifejezésre juttattuk azt a törekvést és óhajt, hogy kapcsolatainkat továbbfejlesszük és bővítsük. — Senki sem csodálkozhat azon, hogy a jelenlegi viszo­nyok között beszélgetéseink nagyobb részét azoknak a nemzetközi kérdéseknek szen­teltük, amelyek jelenleg mind a Szovjetunió Kommu­nista Pártját és kormányát, mind a mi pártunkat és kor­mányunkat foglalkoztatják. Azzal sem árulok el titkot, hogy ezek sorában elsősorban a szocialista országok, a kom­munista és munkáspártok egységtörekvéseire vonatkozó kérdéseket érintettük. így foglalkoztunk a Varsói Szer­ződés szervezete jelenleg idő­szerű fejlesztésének, erősíté­sének kérdésével, a KGST- országok gazdasági együtt­működésének aktuális kérdé­seivel, valamint a kommu­nista és munkáspártok lehet­séges és szükségszerű kap­csolatainak kérdéseivel. — Mindhárom nagy fontos­ságú kérdés kapcsán megál­lapítottuk, hogy az egység London (MTI): Harold Wilson brit minisz­terelnök kedden délután el­utazott Bonnba, ahol Kiesin­ger kancellár meghívására tesz hivatalos látogatást. Wil­son ma kezdi meg tárgyalá­sait Kiesingerrel. A napiren­den szereplő kérdések között van Anglia és a Közös Piac kapcsolatainak problematiká­ja, Nyugat-Berlin, a rajnai brit hadsereg devizaköltségei, az atomsorompó-szerződés, amelyet Bonn nem hajlandó aláírni. dék kezére. Smilovics színes részletességgel mesélte el a tiszaszentmártoni találkozást Grósszal és Kleinnel. Márpe­dig ha a két eszlári lakos jú­nius tizenegyedikén Tisza- szentmártonban tartózkodott, a két gyenge gebével és a rozoga szekérrel legalább ki­lencedikén útra kellett volna kelniük, s előbb, mint tizen­kettedikén, semmiképp nem érkezhettek haza. Ezzel szemben Grósz Márton jú­nius negyediké és tizenhetedi- ke között súlyos betegként nyomta az ágyat. Sokan tud­tak erről, olyan tekintélyes személyek is, akiknek szava­hihetőségét nem vonhatta kétségbe a vizsgálóbíró. Klein Ignác alibijét meg ép­penséggel a fél falu igazolta: azon a bizonyos június tizen­egyedikén három asszonyt vitt berfuvarba Nyíregyházá­ra. erősítése szükséges, az nagy nemzetközi céljainkat szol­gálja és lehetséges is, mert a jelenlegi körülmények erre viszonylag kedvezők. Megál­lapítottuk azt is, hogy az óhaj és a törekvés e területen szovjet részről és a mi ré­szünkről teljesen találkozik, s összehangoltan és egységes alapon tudunk fellépni és munkálkodni ezekért a cé­lokért. — Természetesen azokat a nemzetközi kérdéseket is érintettük, amelyek ezen túl­menően jelenleg minden szo­cialista országot, valójában minden felelős kormányt fog­lalkoztatnak. így tárgyaltunk a vietnami háború, a közel- keleti feszültség, s nem utol­sósorban az európai bizton­ság kérdéséről. Ügy ítéltük meg: lehetséges, szükséges és helyes a szocialista és béke­szerető erők még fokozottab­ban összehangolt fellépését szorgalmazni azzal a céllal, hogy a feszültségek csökken­jenek, a konfliktusok megol­dást nyerjenek, mégpedig a mi értelmezésünk szerinti igazság követelményeinek megfelelően, tehát a népek önrendelkezési jogának, sza­badságtörekvéseinek megfe­lelően. Mindez nemcsak a kommunista mozgalom és a szocialista országok népeinek érdekét, hanem az egész em­beriség érdekét is szolgálja. — Ezúttal is szeretném ki­fejezésre juttatni, hogy mé­lyen meghatott az a szívélyes, testvéri vendégszeretet, ami­vel a Szovjetunióban a leg­felső szervek s az egyszerű emberek részéről ezen az úton is; találkoztam. Elmond­tam a szovjet elvtársaknak, mindezt mi is szeretnénk vi­szonozni, s nagyon szívesen látnánk a szovjet testvérpárt, állam és nép képviselőit nem hivatalosán is. hivatalosan is Magyarországon, ök ezt szí­vesen is fogadták — mondta befejezésül Kádár János. A Közös Piac kérdésében Wilson nem szándékozik túl­ságos hévvel ágálni az angol belépés mellett, mert nem akarja kitenni magát an­nak a vádnak, hogy a fran­cia—nyugatnémet viszony alá. ásására törekszik és el szeret­né szigetelni De Gaullet. Várható azonban, hogy a nyugatnémet és az angol vezétőlt egyaránt harsány szovjetellenes propaganda-de­monstrációnak szánják a lá­togatást, különösen annak nyugat-berlini részét. Ezen a kudarcon a félel­metes Vay György, a birtokos urak Gyurkája sem tudott segíteni. Bary József azért tömlöcbe csukatta a holtsze­gény két eszlári zsidót. Klein Ignác családja kolduskenyé­ren élt, de Grósz Márton hat apró gyermekének még ennyi sem jutott Tiszaeszláron. Vándorútra keltek anyjuk szoknyájába kapaszkodva, faluról falura bolyongva kö­nyörögtek a betévő falatért, A Vajda nem tudta eldön­teni, a vizsgálat epeforraló embertelenségétől, dermesztő butaságától, vagy egyszerűen a sok munkától fáj-e annyi­ra a feje. Pihenni dőlt a ve­tetten ágyra. Aludni vágyott. De bármilyen súllyal nehe­zedett rá a kimerültség, nem volt képes átadni magát a nyugalomnak. Adatszerző forrásai egyelőre kimerültek, az utolsó morzsáig feldolgoz­ta információit. Tovább nem nélkülözhette a hivatalos ak­tákat, egyelőre abba kellett hagynia a védelmi pozíciók építését a boncolási jegyző­könyv hiányában. Logikájá­nak csak a geometriai pon­tosságú tevékenységet enged­te meg, bizalmatlanságát a végsőkig éberen tartotta sa­ját feltevései Iránt, mégsem Szlovákia fővárosa —akár­csak a többi szocialista fő­város — építőállványok váro­sa is, az elmúlt két évtizedben szinte új Pozsony nőtt fel az ódon. múltat idéző öreg há­zak körül. Van egy félig tré­fás mondás, szlovákiai ma­gyarok idézik. „A századfor­dulón szlovák építőmunká­sok építették fel Budapest palotáit, a kölcsönt most visszaadják a szlovákiai ma­gyarok, mert az új Pozsony építői között igen-igen sok a magyar.” A mondásban van igazság. A mintegy 600 000 szlovákiai magyar' 31 az alkalmazottak 13,1 száza­léka az építőiparban dolgozik. Ez az arány a legmagasabb a nemzetiségek között. A fél­milliónál jóval több szlová­kiai magyar foglalkozat megoszlása egyébként is so­katmondó. Az alkalmazottal; fele a mezőgazdaságban és erdőgazdaságban dolgozik; viszonylag kevés (a cseh és szlovák lakosság azonos fog­lalkoztatottságának részese­dését tekintve csak kéthar- rondannyi) a kereskedelem­ben. élelmiszeri papban, pos­tánál, s még kevesebb a szolgáltatások szférájában. A magyar lakosságból a nők­nek 27 százaléka alkalma­zott. (A cseheknél ez az arány 43, a szlovákoknál 36, az ukránoknál 37 százalék.) Ezek a számok a szlovákiai magyarok gazdasági tevé­kenységét viszonylagos pon­tossággal mutató adatok az elmúlt két évtized nem könnyű idejére is utalnak, s aki ma beszélget a szlovákiai magyar nemzetiség vezetői­vel, az inkább a ma és a holnap aktuális kérdéseiről hallja megnyilatkozásaikat Nemrég alkalmam volt Do­bos -.Lászlóval, a ' Szlovák Szocialista Köztársaság kor­mányának tárcanélküli mi­niszterével beszélgetni, s amikor gazdasági kérdések­ről szóltam, meg is jegyezte, hogy az általam a csehszlo­vák statisztikából idézett fen­ti számok valószínűleg ha­marosan módosulnak, — Hamarosan: ez persze több esztendőt jelent. De ha hozzálátunk a szlovák kor­mány most kidolgozás alatt álló terveinek megvalósítá­sához, a magyar nemzetiség által lakott terület is gazda­gabb lesz ipari létesítmé­nyekben. Főként a vegyiipar­ra gondolok, a takarmányfel­dolgozó iparra, a konzerv­iparra. A vízművesítés is le­hetővé tesz nagyobb szabású iparosítást. Ma terv, de ta­lán valósággá lesz egy szlo­vákiai autógyár megépítése is. Az újságíró az iparosítás és a magyar nemzetiségű la­hihetett mást, minthogy a csonkafüzesi tetem Solymosi Eszteré. Meggyőződése elle­nében ismeretlen tetemről beszélt a vizsgálat és a bon­colási jegyzőkönyv nyilvá- vánosságra hozott summája is ezt az állítást támasztotta alá. Amíg nem vehette elem­zés alá a jegyzőkönyvet, ad­dig hiába remélt nyugodt al­vást. Fel is hagyott a kimerült­ségét súlyosbító tétlenke­déssel. Egyik pillanatról a másikra határozta el, hogy a legelső gyorsvonattal felu­tazik Kozma Sándorhoz. Azzal a türelmetlen szán­dékkal sietett a fővárosba, hogy még az érkezése órájá­ban megkeresi a királyi fő- államügyészt, de döbbenetét okozott neki a hír: barátja éppen odautazott, ahonnan ő érkezett. Nyomban megértet, te, mindenképpen hasznos, ha Kozma Sándor a helyszínen tájékozódik a fejleményekről, mégis kellemetlen bénaság lett úrrá rajta. Iszonyodott a tétlenségtől, dolgozni akart, s mivel képtelen volt pihenés­re használni a kényszerszü­netet, amúgyis megviselt ke­délyét tovább rombolta a vá­rakozás. Egyéb ügyeinek in­kossá g holnapjáról kérdez, s Szlovákia magyar minisztere rögtön a kérdés politikai lé­nyegével felei. — Nálunk 1969 újéve egyúttal merőben- ú.i helyzet kezdete is volt. Nem azért persze — mondja — mert én éppen akkor kerültem be a miniszteri szobába, hanem mert egy múlt év végi alkot­mánytörvény végre a két nemzettel, a csehvel és a szlovákkal azonos társadalmi alakulatnak, kollektív jogok­kal rendelkező népcsoport­nak, az államhatalom része­sének és forrásának tekinti a nemzetiségeket is. A föderatív szerkezetű Csehszlovákia két köztársa­ságában valamivel több mint 800 000 nemzetiségi polgár él, 121 000 a németek, 70 000 a lengyelek, 55 0C0 az ukránok száma — a 6CC OPÓ-ríyi ma­gyar kis kivétellel Dél-Szlo- vákiában él, van olyan já­rás, ahol többségben, a du­ns szerdahelyi járás 83,7 szá­zalék, vagy a komáromi já­rás 69,4 százalék magyart tart nyilván, méz dél-szlová­kiai járásokéin £.'—15 szá­zalék között van az arány. — Most egy alkotmánytör­vény alapján, amely az ál­lamvezetésben is számít a magyar nemzetiség részvéte­lére, a magyar tárcanélküli miniszteren kívül a kor­mányban három magyar mi­niszterhelyettes lesz — foly­tatja Dobos László — s fon­tos beosztásokba is jó néhány magyar szakember kerül a minisztériumokba. A föderációs törvény életbe lépte óta a szlovák kormány mellett a Szlovák Nemzeti Tanács szerepe is megnőtt; ez a két testület a tényleges hatalom birtokosa. A Szlo­vák Nemzeti Tanács egyik alelnöke is magyar: dr. Sza­bó Rezső, a magyarok régi szervezetének, a Csehszlová­kiai Magyar Dolgozók Kul­turális Szövetségének veze­tője. A kétkamarás csehszlo­vákiai törvényhozó testület­ben, a parlamentben össze­sen huszonegy magyar kép­viselő van; a járási nemzeti bizottságokban is ott van­nak a magyarok. Ha Szlovákiában magya­rokkal találkozik az ember, miniszter, munkás vagy ér­telmiségi egyaránt ezt mond­ja: nem a múltra, a valóban, nehéz időkre, a sérelmekre kell nézni, hanem a jelenre^ Az általános képben, a sok­sok bonyolult probléma meg­oldását igénylő csehszlovákiai konszolidációban a magyar nemzetiség — jogai, helye, munkája értéke ismeretében — a rend és az építés olda­lán áll. Gárdos Miklós tézését teljesen átengedte iro­davezetőjének, míg ő fék.z- hetetlen mehetnékkel csavar­góit a városban, hogy lega­lább a fizikai fáradsággal el­lensúlyozza szellemi nyugta­lanságát. Szokatlan tünet volt ez nála, ellenkezett rendes természetével, hiszen gyakor­ta mosolyogta meg azelőtt nyugalmas kényelmes, dívá­nyáról zaklatott vérmérsékle­tű ismerőseit. Erőszakkal is kivette volna Bary József zsebéből a vizs­gálati anyagokat őrző szek­rény kulcsát, annyira kellett neki a boncolási jegyzőkönyv. Enélkül az öklét rághatta, mint Magellán a kapitányi hídon, a mozdulatlan óceán közepén. Ellenfelei közben tetszés szerint készíthették elő a világraszóló szégyen­pert. Már-már visszautazott Nyír­egyházára Kozma Sándor után, hogy a tett helyén esz­közölje ki nála a jegyzőkönyv birtokbavételét, azonban alaposan megfontolta a csá­bító ötletet, amelyről perce­ken belül le is mondott. A haszonnal szemben jóVal több kár származott volna belőle. (Folytatjuk) Elhalasztották a Biztonsági Tanács ülését Wilson Bonnba utazott 4 <grifßiißi&i Regény Eötvös Károlyról

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents