Kelet-Magyarország, 1969. február (26. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-09 / 33. szám

I -Wal ' IPittt-M'ÍÖYARORSZX© — VASÁRNAPI «BfcLtKMff 1989. feírűl? #. ESKÜVŐ UTÁN — Tóni, nem tetszett a hang, ahogy az „igen”-t mondtad! FŐZ A FÉRJ — Hagymát, villát, borsot, babérlevelet...! IFJÜ FELESÉG — Ez semmi! Képzeld, még főzni is kitűnően tud! ATYAI INTELEM — Ez a hús rágós! — A kedves vendég nem tudja, hogy a puha ételek fogszuvasodást okozhatnak? ELŐZÉKENY KISZOLGÁLÁS Mikes György: Szenvedély .Apák napja volt Kabátom felső zsebében szivmelegítően lapult a fizetési boríték. Ép­pen hazafelé indultam, ami­kor hirtelen elém toppant Kemény, más néven Könyv­kukac, és rám kiáltott: — Na, megyünk az antik­váriumba?! Könyvkukacról tudni kell, hogy megrögzött könyvvásár" ló. Minden pénzét könyvekre költi. Rongyos az inge, a ka- bátujja, a nadrágjának fé­nyes és átlátszó az ülepe, de ő mit sem törődik ezekkel a dolgokkal. A szeme karikás a sok olvasástól, a bőre sár­ga, mint a régi könyvek lap­jai. Már elvonókúrán is volt, ahol Beniczkyné Bajza Lón­két és Földi Mihályt olvas­tattak vele, de nem értek el semmi eredményt. Fél évig szolidan élt, csak rumot ivott, aztán ismét elkapta a régi szenvedély, — Nem megyek, Könyvku­kac! — mondtam büszkén és határozottan. — Hiába is csalogatsz, nem megyek könyvet venni. Odahaza vár a feleségem, és várnak a gyermekeim. Nem megyek és punktum. Üj életet kezdtem... — Na, ne izélj! — lökött oldalba Könyvkukac. — Csak egy brosúrát, az én egészsé­gemre. Ma van a születésna­pom. Fizetem. A vendégem vagy! — A múlt héten is szüle­tésnapod volt. Mondom, hogy nem megyek, és ha én egyszer azt mondom, hogy nem megyek... Aztán mégis elmentem ve­le, de mielőtt beléptünk vol­na a boltba, felemeltem intő szavamat: — Csak egy brosúrát! Barátom bólogatott, és es­küre emelte a kezét. Amikor átléptem a küszöböt, megfo­gadtam magamban, hogy utoljára jövök ide, ez tulaj­donképpen egy búcsúlátoga­tás. Ezentúl még a tájékára sem jövök az antikvárium­nak. Az üzlet, mint minden fizetésnapon, tele volt. Zül­lött csend fogadott, csak a könyvek lapjai zizegtek. A haverok, á törzsvendégek fel­emelték a fejüket a köny­vekből, és halkan köszöntöt­tek; de szép számmal akad­tak olyanok is, akik már annyira mámorosak voltak, hogy meg sem ismertek. Za­varos tekintettel bámultak rám a szemüvegük mögül, és aztán gyorsan visszadugták fejüket a könyvekbe. Bará­tom lázasan turkálni kezdett a könyvekkel teli ládában, és teljesen elfeledkezett rólam. Én meg tétova léptekkel oda­mentem az egyik polchoz, és találomra kihúztam egy könyvet. Szerencsém volt, épp azt a könyvet kerestem már hetek óta. Szomjasan, mohón belelapoztam, aztán lehunyt szemmel megszagol­tam. Kellemes doh szaga volt. Éreztem, hogy az agyam lassan elbódul, a szívem pe­dig könnyű lesz, mint a pille. — Ezt megveszem... — motyogtam, de aztán meg­néztem az árát, és rögtön ki­józanodtam. Szótlanul vissza­tettem a könyvet a helyére, és magabiztos léptekkel, nyílegyenesen megindultam az ajtó felé. Könyvkukac utánam szaladt. ‘— Hová mész? — suttogta. Mindkét keze tele volt köny­vekkel, és a szeme keresztbe állt a gyönyörűségtől. Gú­nyosan mosolygott, poros or­rát közel dugta az arcomhoz, és megvető hangon azt kér­dezte: — Megyünk haza a mamához? — Gyere te is! — könyö­rögtem. Míg nem késő!... — Te csak ne félts engem! — mondta dúrva, rekedt hangon. — Te mehetsz, ahova akarsz. Én maradok. Én nem félek a feleségemtől. Én nem számolok el minden fillérrel, mint te. Én nem sétálok ci­linderben az ágy alatt, mint te. De ha akarsz, csak menj, senki sem tartóztat. Juszt se mentem. Majd én megmutatom a haveroknak, gondoltam, hogy nem félek én senkitől és semmitől. Visszamentem a könyves­polchoz. Könyvkukac utánam jött, ,és most már barátságo­san azt sugdosta a fülembe: — Csak egy-két könyvecskét veszünk. Bizisten. Aztán, aló mars haza! Bizisten! Félóra múlva már nyolc könyv hevert , előttem, és megbújva egy hűvös, pókhá­lós sarokban, a régi szép idő­ket emlegettük Könyvkukac­cal, amikor az egyik antikvá­riumból mentünk a másikba, amikor az egész fizetésünket ellumpoltuk egy teljes soro­zat Pallas ’ lexikonra, vagy egy ritka, első kiadású könyvre. Könyvkukac még azt is felelevenítette, megha­tottságtól remegő hangon, amikor egy közös barátunk­tól elloptuk a százkötetes Jókait. Záróráig maradtunk. A jó öreg antikvárius többször is felszólított minket, hogy tá­vozzunk, be akarja zárni a boltot, de mi még mindig a könyvek között bóklásztunk, és válaszképpen elénekeltük a „Nem, nem, nem, nem me­gyünk mi innen el..című dalt, természetesen piano, a helyhez illően. Az üzlet előtt csókkal bú­csúztam el Könyvkukactól, aki állandóan testvérkémnek nevezett; és könyvekkel meg­rakodva, jókedvűen elindul­tam hazafelé. A feleségem már várt. — Szabad tudnom, hol vol­tál? Ez a néhány szó hideg zu-, hányként hatott rám. Elő­ször csak hebegtem-habog- tam, majd így mentegetőz­tem: — Az úgy volt anyukám, hogy az a marha, könyvbo­lond Kemény, tudod, a Könyvkukac, becsalt az an­tikváriumba egy brosúrát' venni... . ■>: N. Labkovszklj: A postahivatalban alig volt látogató, amikor egy csinos, fiatal lány dúgta fe­jét az ablakhoz, benyújtott egy kitöltött távirati blan­kettát, s egy nyugtát. A tisztviselőnő nézegette a papírokat, majd kiszólt: — Magának tíz válasz­szót fizettek, a táviratán azonban egy szóval több van. így rá kell fizetnie... — Dehogy fizetek! — til­takozott hevesen a lány. — Egyetlen kopejkát sem!... — De hát csak mindössze harminc... — Akkor sem... De nem az összeg miatt!. Nálam ez elvi kérdés... Hát hallott már a néni olyat, hogy egy fiú táviratban valljon sze­relmet? Az idős tisztviselőnő csak mosolygott, s ez a mosoly azt árulta el, högy hallott ő már bizony furcsább dolgokat is az életben. A lány folytatta: — Tessék elképzelni, két éve nincs tőle maradásom, mindig a sarkamban van, de szerelemről, meg ilyesmiről eddig egyetlen szót sem szólt. . Most meg, hogy el­utazott Kazahsztánba, mind­járt táviratozott. Ezt a szöveget küldte. „Morozova, Moszkva Patovszkij 10 sze­retlek táviratozz leszel-e a feleségem Viktor.” Jól kigon­dolta, ugye? Éppen tíz szó. Eggyel sem több... És fizet­te a választávirat díját is... szintén tíz szót. Egyetlen eggyel sem többet.. Tessék már mondani, ilyenkor min­dig fizetett válasszal kell táviratozni? — Csak abban az esetben ha a feladó nincs meggyő­ződve arról, hogy a címzett válaszolni fog. — Hát ez igazán érdekes! Nincs meggyőződve! Hát ak­kor én majd meggyőzöm, ha nincs meggyőződve. Elvből nem engedek a tíz szóból egy jottányit sem. — Akkor feltétlenül ki kell húzni egy szót a tizen­egy közül. Tessék, mondja meg, melyiket húzzam ki. A szöveg így szól: „Viktor Ig­natyev Kusztanajszkij terű let urucki járás állami gaz­daság nem leszek Válja.’' No, melyiket húzzam?... — Nem is tudom, — né­zett be a kis ablakon na­gyon határozatlanul a lány. — Talán... talán a címből valamit... — Abból nem lehet sem­mit. .. Esetleg az aláírást. Akkor éppen tíz szó marad­na. — Jaj, dehogyis! Az alá­íráshoz ragaszkodom!... Két esztendeig udvarolt és nem tudott nyilatkozni. Ha!... Most meg milyen pontosan kiszámította, hogy a címmel együtt tíz szó legyen!. . Ké­rem, én __ én magára bí­zom. .. húzzon ki egy feles­leges szót, — mondta majd­nem pityeregve a lány. — Hiszen a néni már sokkal jártasabb az ilyesmiben... 1789. február 9-én született Gabelsberg Franz Xavér, német minisztériumi tisztviselő. Beküldendő, viasz. 1, függ. 18, és 12. vízszintes : 1. Gabelsberg volt... 13. Arcbőr, arcszin franciául. 14. Varázslat. 15 Latin elöljáró, -hoz, -hez, -höz. 17. Becézett női név. 19. Konokság. 20. Végtelenül öreg! 21. Folyó spanyolul. 23. Vonat­kozó névmás. 25. Kétjegyű más­salhangzó kiejtve. 26. Becézett férfinév. °8. Piperemárka.. 29., Afrikai állam. 30. Európai nép. 32. Férfinév (+’). 33. Program. 34. ,.Végtelen” hegedűtartozék. 35. Dlasz város. 38. ZLS. 39. Ha­tárrag 42. AI. 43. De, azonban, latinul. 45. Cselekvést kifejező szó. 46. Hónaprövidítés. 48. Ku­tató. tágító műszer. 51. Vissza: Bérösszeg az ingatlan használa­táért 53. Tan. 54. Támaszpont. 57. Három latinul. 58. Ut lati­nul. 60. Régi nép. 62. Talán rö­videbben. 63. Szúrószerszám. 64. Bő. 65. Késnek van. 67. Ének­lő szócska. 68. Kígyó teszi. 69. Részeseset rövidítése a latin nyelvben. 71. Azonos mássalhang­zók. 73 Kisebb vidám színház. 74. Győzelmi jelvény. FÜGGŐLEGES; 2. Közterület. 3. írországi tó. 4. Ritka női név. 5. Izmot a csonttal összekötő szövet. 6. ..Hangtalan” vita. 7. Mással­hangzó fonetikusan 8. Vízi nö- vénv. 9. Gida betűi keverve. 10 Tgv. úgy latinul. 11. Fordított névelő. 12. A vízsz. 1. masrvar- ra átültetett változatát alar»ított° meg. 16. Kettős. 18. A vízsz. 1 folvt 20. AfrtVai portugál gyar­mat. 22. Kikötőváros Aif?ériábar 23. Bá**vad. eszméletót veszti.?4 A. fog fájó része. 25. Hátnál is t°nnő fon°tikiic:«n a eöröf? mitn­27. Fp^pítá szbccka. 2° r1v«n sarkú Hr»ő is van. 31. 33. Tfiőbat!S»-o7Ő szó. 36. risont latinul. 37. N^mef Imre Ad Válogatott Tahd»rVíc*rt'r1ií. '41. Egykori erdélyi vajda, Nagy La­— Én nem bánom, — te­kintett ki szemüvege mögül bájosan a tisztviselőnő, — ha megbízik bennem... És vastag ceruzájával mindjárt áthúzta a „nem" szót. Ennek következtében az­tán hamarosan címváltozás történt. Most már nem úgy kell írni a címet, hogy Mo­rozova, Moszkva, Potovszkij 10, hanem úgy, hogy Igna­tyev Viktomé Kusztanajszkij terület, urucki járás, állami gazdaság. (Krecsmáry László fordítása) ; Jós kiralj diplomatája, (Miklós). 43. Ritka férfinév. 44. Azonos mássalhangzók. 46. Nád végek! 4?. Ilyen had is van. 49. Főzés­hez kell. 50. Kereskedelmi rövi dítés. 51. Régi római pénz. 5?. Egykori iskolatípus. 55. Lámp? ban van! 56. Európai nép. 59. AA! 61 Tovatűnő. 64. Somogy megyei község. 66. Tizenegy né­metül. 68. Mint 33. függ. 69. Más­salhangzó kiejtve. 70. Azonos mássalhangzók. 72. A mélybe. A megfejtéseket legkésőbb feb­ruár 17-ig kell beküldeni. Csak levelezőlapon beküldött megfejté­seket fogadunk éli Vidám napló MODERN SZÍNDARAB ... A nagynaaijia -a . legkitar­tóbb: nézője. a .: tévének; Néni mulasztana el egyetlen mór sort sem. Legutóbb egy szín­darab közvetítése közben, feltűnt a családnak, hogy nem találja a helyét,' izga­tottan fészkelődik. . — Gyerekek — fakadt ki végül —, én már sok szín­darabot láttam, de ennél most azonnal mondjátok meg nekem, hogy drámát, vagy. vígjátékot 'játszariá'k'!? MOZI — „Volna-e számomra üres állás?” — fordult' egy-' fiatalember az egyik mozi­üzemi vállalat igazgatójához­— Sajnálom kedves fiatal . barátom — hangzott á vá­lasz — de nálunk csak üres ülés van. A január 26-i rejtvénypályáza­tunk megfejtése: Ujházy Ede, Csortos Gyula, Nagy Endre. A Népszínház, Móricz Zsigmond, Déryné. Nyertesek: Id. Bengyel istván- né, Garaj Erzsébet, Kapta Jenő, és Ormos Antalné nyíregyházi, Biró Erzsébet csarodai, Gulya Margit kölesei, Tiszai Árpád má­tészalkai, Pethg Gábor nagydo­bosi, Oláh Margit nyírbátori és Antal György vásárosnaményi kedves rejtvényfejtőink. A nyereménykönyveket postán elkúlűtükl ;r A felesleges szó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents