Kelet-Magyarország, 1969. február (26. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-09 / 33. szám
í dm XlSLTT-WAGrAttönSZAO ms. február f. Egy hét a világpolitikában 0 Nines haladás Párizsban H Lépés a közel-keleti rendezés feflé ^ Nyngat-Enrópában zárják IVixont # Sztrájk mozgalom Olaszországban Lengyelországi jegyzetek (2.) A magyar találmány karrierje Haldex üzemek a sziléziai iparvidéken A BÁNYÁSZATBAN LENGYELORSZÁG VILAGHATA- LOM. 1968-ban Lengyelország 128 millió tonna kőszenet bányászott. Ezen a téren tehát világhatalom. 1967-ben a lengyel bányászat az Amerikai Egyesült Államok, a Szovjetunió és Nagy-Britannia mögött a negyedik helyen állott. A most következő két évben a kibányászott kőszén mennyisége 9,5 millió tonnával emelkedik majd. Ezzel egyidejűleg növekszik az export is. 1968-ban kb 26 millió tonna került kivitelre. A legfontosabb importországok: Dánia, Olaszország, Finnország, Ausztria, Belgium, Spanyolország, Japán stb. Képünkön: a „Bielszowice” bánya (katowicei vajdaság). SEM .4 VIETNAMI HADSZÍNTÉREN, sem a Vietnammal foglalkozó négyes párizsi konferencián nem változott a helyzet az előző héthez képest. A partizánok változatlanul kezükben tartják a harci tevékenység irányítását. A hét derekán Saigon környékén voltak súlyosabb harcok A DNFF akként Is kezdeményezett, hogy ismét meghirdette egyhetes időtartamra a holdújévi tűzszünetet, amelynek elfogadását Yhieu saigoni bábelnök előbb feltételekhez próbálta kötni, hogy aztán pénteken az amerikai főparancsnokság bejelentse a tűzszünet „elvben” történt elfogadását... Maga Thieu szerdán beszédet mondott az egyik deltavidéki városban és érdekes kijelentést tett arról, hogy Dél-Vietnamban a helyzet „a rendkívüli éles politikai harcok szakaszába lépett.” A saigoni elnök aggódva ismerte be, hogy a felszabad!- tási erők a rezsim ellenőrzése alatt álló területeken, főleg a városokban „szót érthetnek” politikai és vallási szervezetekkel, amelyek azonnali, „a kommunisták számára kedvező” békét követelnek Láthatólag felettébb izgatja a saigoni rezsimet az a politikai perspektíva, amelynek irányát nagy visszhangot kiváltó interjúban jelölte meg Tran Buu Kiem, a DNFF Párizsban tárgyaló küldöttségének vezetője. A híres francia újságírónak, Olivier Todd-nak adott és a Nouvell Observateur-ban közölt interjú világosan megvonja a különbséget a DNFF programjában szereplő koalíciós kormány és a dél-vietnami lakosság körében egyre inkább sürgetett békekormány között: az utóbbi kifejezetten a béke helyreállítására hivatott, tehát egy átmeneti szakasz reprezentánsa volna. A DNFF-küldöttség vezetője ismét tanúbizonyságot tett rendkívül rugalmas tárgyalási pozíciójukról, amikor kifejtette, hogy meg kell találni a módot, az amerikaiak tisztességes visszavonulására, a politikai realizmusnak megfelelően. Viszont a tárgyalásokon az amerikai fél és a saigoni bábrezsim képviselője másodrendű kérdésék, így a démilitarizált övezet problémájának erőltetésével húzza az időt. A KÖZEL-KELETI TÉRSÉGBEN a héten fokozta a feszültséget az izraeli megszállók brutális magatartása az arabok ellen; a legsúlyosabb incidens Gazában volt, ahol az izraeliek tüntető arab diáklányokra adtak sor- tüzet. Az EAK külügyminisztere tiltakozó jegyzéket küldött az ENSZ főtitkárának és a Biztonsági Tanács tagjainak. A közel-keleti feszültség és a kölcsönös megtorlások nyilvánvaló veszélyei még sürgetőbbé tették a lépéseket a rendezés irányában. A Nixon-kormány válaszolt a négyhatalmi tanácskozást szorgalmazó francia javaslatra. Az amerikaiak óvakodtak attól, hogy visszautasítsák De Gaulle kormányának javaslatát, de csupán közvetett szerepet szánnak a négy nagyhatalom értekezletének, és változatlanul — Tel Aviv Ismert álláspontjának megfelelően — a közvetlen arab— izraeli megbeszéléseket erőltetnék. Magának a négyhatalmi értekezletnek a szervezése megkezdődött az ENSZ székhelyén folyó kétoldalú tanácskozásokkal a nagyhatalmak képviselői között. Izrael viszont visszautasí- tóan reagált a nagyhatalmi békerendezés gondolatára. Ennél is feltűnőbb áz Abba Eban izraeli külügyminiszter héten elhangzott különböző nyilatkozataiban megütött „kemény hang”, mert Nasz- szjer, az EAK elnöke nagy visszhangot kiváltó interjút adott az amerikai Newsweek- nek, kifejtve az arab álláspont rugalmas értelmezését, a közel-keleti realitások tudomásul vételét Az izraeli külügyminiszter támadta Nasszer nyilatkozatát, azt állítva, hogy Kairó magatartása „megmerevedett”, holott Nasszer interjúját nem különösebben melegem fogadó New York TTmes is megállapította, hogy abban a realizmus és rugalmasság jegyei nyilvánvalóan felismerhetők. Az izraeli álláspontban — támadva Kairó rugalmasabb megnyilatkozását — arra hivatkoznak, hogy Nasszer a Palesztinái felszabadítás! mozgalom vezetőivel folytatott tárgyalásokon a politikai és katonai erőfeszítéseket párhuzamosaknak nevezte, és azoknak mint módszereknek, egymást kiegészítő szerves egységéről beszélt. NIXON BEJELENTETTE nyugat-európai kőrútjának programját, hosszú dilemma után London, Bonn és Párizs közül Brüsszelt, a NATO- központot választotta kiinduló állomásnak... Ebből is látszik, hogy az új amerikai kormányzat, amely „megfelelő alapokra” kívánja helyezni a nyugati szövetségen belüli partneri viszonyt, felettébb óvakodik bármelyik érdekelt megsértésétől, vagy előtérbe helyezésétől. Nixon megvalósítani látszik az „európai orientációjú Kissinger külpolitikai tanácsadó nézetét az atlanti koalíciós diplomáciáról”, amennyiben bármiféle nagyobb szabású külpolitikai lépése előtt kikéri a szövetségesek véleményét. Tekintve, hogy ez De Gaulle régi óhaja, nem alaptalan a feltételezés, hogy Párizsba érkezve Nixon amerikai—-francia „kibékülést” fog szorgalmazni. Olaszországban a hét közepén, szerdán egy napra megbénult az élet, a köztársaság életében szinte páratlan, húszmillió embert megmozgató általános sztrájk következtében. A harc, amelyet a három szakszervezet együttesen irányít, a nyugdíjak régóta esedékes és a Rumor- kormány által makacsul elutasított emeléséért folyik. Február 12-én újabb — tüntetésekkel kísért — újsütetű középbal kormány nagy erőpróba elé került. A korábbi hetekhez képest nyugalom volt Csehszlovákiában. Azonban — erről tanúskodnak a párt- és kormány vezetők megnyilatkozásai — a felszíni nyugalom nem leplezheti a változatlanul meglévő politikai feszültséget, amelyet — mint Cernik miniszterelnök fogalmazta pénteki sajtóértekezletén — csak akkor lehel megszüntetni, ha felszámolják valóságos okait Nyilvánvaló, hogy csak a jobboldali veszély helyes felmérése teremthet alapot az igazi politikai konszolidáció számára. A sziléziai iparvidék központjában Katowicében minden második városi autóbusz magyar. Vannak olyan vonalak, amelyeken csak Ikarusz- ra szállhat az utas. Lengyel barátaink elégedettek a budapesti gyár termékeivel, s rendszeresen újabbak kerülnek a népszerű 630-asokból és 55-ösökb<51 a déllengyel utakra. A szakemberek, kollégák az autóbuszforgalom mellett egy másfajta állandó együttműködés nagyszerű eredményeit is kiemelik. A Haldex volt az első termelő vállalat, amelyet két szocialista ország intézményeinek részvételével megalakítottak. Az alapításának rövidesen tizedik évfordulóját ünneplő Haldex munkáját Alfred M. Kabiesz, a vállalat lengyel vezérigazgatója mutatta be, Magyarországon, Tatabányán dolgoztak ki egy speciális technológiát, amelynek lényege: a korábban használhatatlannak vélt meddőhányókból magas kalórlájú szenet vonnak ki. Sziléziában sok ilyen meddőhányó van, ezért is érdeklődtek és keresték a kölcsönös kapcsolatot a magyar és a lengyel szakemberek. Később államközi megállapodásban szabályozták: üzemeket hoznak létre azzal a céllal, hogy azokban a meddőhányókból évente 300 ezer tonna szenet termeljenek ki. Ennek féle a megállapodás szerint a magyar felet illeti. E munka megvalósítására alakították meg a Haldexet. Az ügyeket az igazgatóság intézi, melynek tagjai fele-fele arányban magyar és lengyel szakemberek. (Élén egy lengyel és egy magyar vezérigazgató áll.) A határozatok meghozatalához azonos vélemény szükséges. Á magyar szakemberek is Katowicében dolgoznak, közvetlen döntési és irányítási joguk van. A Vállalat 1300 dolgozója 3,5—4 millió tonna meddőhányót dolgoz fel évente. A kezdeti terveket — -az évi 300 ezer tonna szén szállítását — általában túlteljesítik. Az elmúlt évben 346 ezer tonna magas kalórlájú szenet szállítottak, s 1969-ben megvan a remény arra, hogy ismét több szén kerüljön ki, mint tervezték: 400 ezer tonnára számítanak. A nagy jelentőségű magyar szabadalom lényege az, hogy szuszpenziós közegben a faj súlykülönbség alapján szétválasztják a palát és a I még benne rejlő szenet. A feldolgozó özeinek — öt ilyen vail jelenleg Sziléziában — magyar tervek alapján készültek, de a másodiknál és a későbbieknél az első tapasztalatai alapjául némi módosításokkal építkeztek. A. Haldexnél most tovább fokozzák a hatékonyságot Kiderítették, hogy miután a más célra használhatatlan meddőhányóból jelentős mennyiségű, jó minőségű szenét lehet kivonni, a keletkező mellékterméket is fel lehet használni. Az ötlet: pörköléssel a könnyűbeton adaléka is lehet. A kérdés nagy és ehhez mérten az érdeklődés is óriási: megszabadulhatnak a levegőt rontó és a nagy területeket elfoglaló meddőhányóktól, s nemcsak szénhez, hanem további alapanyagokhoz is hozzájuthatnak. Ä szabadalom és az ezzel kapcsolatos kérdések iránt természetesen a KGST-tagál- lamok érdeklődnék leginkább. De Anglia is megvásárolta, s ott is működik Haldex-rendszerű üzem. 1969 első napjaiban került nyilvánosságra: létrejött az üzlet Törökországgal, magyar szakemberek két Haldex-rendszerű üzemet ízálli- tanák. A Haldex történetének tizedik éve a jelentős tárgyalások és továbbfejlesztés éve lesz, s a lehetőségek teljes kiaknázásában még újabb jó eredmények várhatók. Marik Sándor Avar János Gerencsér Miklós: A gyűlölet ellenfele Regény Eötvös Károlyról 44. Hiába értett a precíz formaságokhoz, durva hibára ragadtatta magát. Nem íratta alá a felis* merő tanukkal a jegyzőkönyvet, s ami még ennél is súlyosabb hivatali vétség, elmulasztotta tüzetesen kikérdezni a tetem és Eszter azonosságát megállapító személyeket, hogy milyen tünetekre alapozzák véleményüket. Közben magát Is mulasztáson kapta rajta Eötvös. Majdnem elkerülte a figyelmét, hogy a szemle során mellőzték a vádlottak és a védelem jelenlétét. Ez a törvénysértés még alapvetőbb volt, mint a felismerők hanyag kikérdezése, vagy a jegyzőkönyv aláíratásának „elfelejtése”, Szigorúan és pontosan megkövetelték a jogszabályok, hogy a vádlottakat nem lehet kihagyni semmiféle velük kapcsolatos vizsgálatból, elvégre mindenekelőtt az Ő sorsukról van szó, de ha e tekintetben vétenek is a jogszabályok ellen, a védelem közreműködését feltétlenül igénybe kell venni. Heumann Ignác, aki akkor egyedül állt helyt védőként* csak az újságokból értesült a csonkafüzesi hulla felbukkanásáról. Ismételt próbálkozásait rendre elutasították. Pedig ha engedik élni törvény biztosította jogával, 6 feltétlenül kikérdezi a kívánt lelkiismeretességgel mind a hat igenlő választ adó tanút afelől, hgy mi a bizonyíték a hulla és Solymosi Eszter azonossága mellett. De Bary József még ezt a ködös, szándékosan homályba borított eredményt is so- kallotta. Már ott, a Csonkafüzesben mondogatták egymásnak az urak: Solymosi Eszter ruháit idegen hullára is ráadhatták. Céljaikra alkalmasabb eredményt vártak attól a döntéstől, hogy megismétlik Tlszaeszláron az egész felismerési eljárást szélesebb körben, részletesebben. Hosszas huzavona után Bátort Gáborné megengedte, hogy kertjében, kecskehakolc- ra helyezett ajtólapon közszemlére tegyék ki a tetemet. Haragos iróniát váltott ki a Vajdából a szó, hogy „közszemle”. Ferenc József császár szigorú audenciái kocsmai jövés-menésnek számítottak ahhoz a szigorúsághoz képest, ahogy Vay György csendbiztos és Bary József vizsgálóbíró megszűrte a tetem közelébe engedett személyeket. Az anya és Farkas Gábor községi bíró tanácsai alapján válogatták ösz- sze a tanúkat. Zsidók eleve nem jöhettek számba, pedig közülük is többen ismerték, az utolsó napon látták Esztert, mint például Rosenberg Herman, akinél Solymosi Zsófia szolgált Különös szórakozottságból elfelejtették szemlére vinni Scharf Móricot, holott a fiú ragyogó részletességgel adta elő vallomásában, hogyan nézett ki Eszter, amikor apja behívta házukba. Azzal is adós maradt Bary József, miért nélkülözte „szélesebb körű” felismerési eljárása sorén Kohl- mayer József szatócs boltos tanúskodását, végtére Is Kohlmayer számot adott kihallgatásakor arról, hogy emlékezik a lányra, tudja, mit vásárolt nála eltűnése órájában. Csakhogy Bary Józsefet mindez már a legkevésbé sem érdekelte. Hagyta sötétre borítani agyát a gyűlölettől, sanda reményeiben jobban hitt, mint a valóságban, s ezzel jóvátehetetlen helyzetbe hozta önmagát. Már kiadta országos körözvényét a tutajosok elfogatására, mivel az urak duruzsolása folytán örömmel kapott a tetemusz- tatás ötletén. A Vajda szívesen megszánta volna a vizsgálóbírót mesebeli együgyü- ségéért, ha nem látja a vak csökönyösséget mozgató aljas indulatokat. Nehezen fogta fel, hogyan lehetett eny- nyire tökéletlen értelmű a világra szóló ügy kivizsgálásával megbízott ember. Minek alapján remélhette ez az ember, hogy tényszerű hűséggel képes lesz bebizonyítani a lehetetlent? Végre kesében tudhatta a megoldást, egyező jelek tömege tárta eléje a való helyzetet, 6 mégis kétségbeejtő könnyelműséggel siklott el a döntő bizonyítékok és a normális ész törvényszerű következtetései felett, fantasztikus képzelődésre cserélve az egyedül hihetőt. Ha romlott is, de kevésbé buta volna, be kellene látnia, hogy nincs menekvése az önként szőtt ördögi hálóból. Egészen parányi logikai készséggel föl kellene fedeznie a saját fejére hozott veszélyt, hogy a csapdájából végül mindén kiszemelt áldozata menekülhet, de ő benne marad, bármennyire rugkapál majd az ügy végkifejlete során. Dehát ez még messze volt Bary József egyelőre önfeledten élvezte a maga rendezte színjátékot Gyermeki boldogsággal nyugtázta, hogy a kiszemelt tanúk közül senki nem ismerte fel a hullában Solymosi Esztert. Isteni előrelátással hitte, hogy a hullát a tutajosok csempészték a vizsgálat félrevezetésére. Eötvös nem adhatta kölcsön az eszét a vizsgálóbírónak, hasznát vette hát a maga kötelessége számára. Londonban nem ünnepelték akkora újjongással Waterloot, mint Nyíregyházán a tutajosok elfogását. Hozták a szerencsétleneket nehéz bt- tincsekbe verve. A vizsgáló“ bíró nem aludt, nem evet^ éjt-napot egybevetve nyo- morgatta áldozatait. ötven ív papírt írt tele a tutajosok vallomásáról, de a temérdek jegyzőkönyv sehogy nem féléit meg a kedvének. Pandúrjaival kísértette maga elé újra meg újra a mára- marosi ruténeket, kezdte élőiről a kikérdezést, mindhiába: nem tudtak egyebet, csak ami megesett velük szépen sorban Bustyaházától a Csonkafüzesig. Ám Bary József szerint mindenképpen történhetett, csak úgy nem, ahogy a valóságban. Az úgy túlságosan egyszerű, túlságosan hihető lett volna. Kizártnak tartotta, hogy huncutság, félrevezetés, gaztett nélkül tették meg az utat sok száz kilométeren, lehetetlennek tartotta, hogy most is épp olyan ártatlanul ereszkedtek tutajaikkal, mint any- nyi éven át. Az sem érdekelte, hogy a jámbor, magyarul nem tudó, betűt nem Ismerő ruténeknek soha semmi bajuk nem volt a törvénnyel, egy krajcár, egy órai elzárás kevés, de még ennyi büntetést sem szenvedtek. Nekik kellett csempészni a hullát, így döntött sorsuk felől a vizsgálóbíró. (Folytatjuk
