Kelet-Magyarország, 1969. február (26. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-05 / 29. szám

% «AM EELET-MAGVARORSZAC ivss. fAmttet s. BUDAPEST Le Huu Van, a Dél-vietna­mi Nemzeti Felszabadítási Front budapesti állandó kép­viseletének ideiglenes veze­tője kedden a DNFF szabad- saghegyi rezidenciáján a kö­zelgő holdújév alkalmából vacsorát adott a Hazafias Népfront vezetőinek tisztele­tére. A vacsorán Le Hűti Van és Erdei Ferenc pohár- köszöntőt mondott. BERLIN Willi Stoph. a Német De­mokratikus Köztársaság .mi­niszterelnöke, Erich Honec- ker. a Német Szocialista Egy- segpart Politikai Bizottságá­nak tagja, Központi Bizott­ságának titkára és Günther Kohrt, a külügyminiszter el­ső helyettese kedden fogad­ta Szemjonov szovjet külügy­miniszter-helyettest és Abra- szimov NDK-beli szovjet nagykövetet. A találkozón baráti légkörben megvitatták a feleket kölcsönösen érdek­lő időszerű kérdéseket. ROMA Szerdán nulla órakor Olaszország egész területén az utóbbi hetek legnagyobb arányú sztrájkakciója kezdő­dik. Több mint 18 millió munkás és alkalmazott tesz eleget a három nagy szak- szervezeti szövetség — a CGIL, a CISL és az UIL — 24 órai időtartamra szóló ál­talános sztrájkfelhívásának. Az olasz dolgozók általános sztrájkjukkal kívánják alá­támasztani a nyugdíjreform megvalósítására, valamint a nyugdíjaknak az emelkedő létfenntartási költségekhez történő hozzáigazítására irá­nyuló követelésüket. SAIGON A legutóbbi jelentések sze­rint dél-vietnami szabadság- harcos egységek öt különbö­ző helyen intéztek tüzérségi támadásokat amerikai tá­maszpontok ellen. A legsú­lyosabb támadást kedden reggel a Katum melletti kü­lönleges katonai tábor ellen hajtották végre. Rakétákkal támadták a Tay Ninh-től 30 kilométerre délre fekvő ame­rikai tüzérségi támaszpontot. Ettől a támaszponttól 7 ki­lométernyi távolságra össze­csapásra is sor került. MOSZKVA Téli utazás az NDK^ban /. Mit ér a munkás — ha magyar ? Külpolitikai összefoglaló 0 Tran Bun Klem érdekes nyilatkozata Ü 4 Pravda kommentárja ^ 4 l\ew York Times felszólítása Washingtonkor. Minthogy csütörtökön is­mét a kerekasztal mellé ül Párizsban a Kleber sugárúti palotában a vietnami rende­zésről tárgyaló négy küldött­ség, most különös érdeklődés-, sei fogadja a világ a DNFF delegációja vezetőjéne. Tran Buu Klemnek legújabb nyi­latkozatát. Az interjú az egyik legszínvonalasabb fran­cia hetilapban, a Nouvelle Observateur-ben jelent meg. Különösen érdekesek a nyi­latkozatnak azok a részei, amelyekben Tran Buu Kiem kifejti, hogy milyen fokoza­tokkal lehetne helyreállítani a békét és a rendet Dél-Viet­namban. Ez a doff-féle „bé­kés eszkaláció’’ úgy véli, hogy először békekormány alakul­hatna Saigonban, mégpedig nem szükségszerűen a DNFF részvételével, de esetleg már azzal. Miután e békekormány elvégezte feladatát, alakulhat­na meg a koalíciós kormány, amelyben természetesen a DNFF is részt venne, s amely­nek minden olyan személy tagja lehet, függetlenül párt­állásától, aki hozzájárult Dél- Vietnam szabadságának és függetlenségének megvalósí­tásához. Igen érdekes Tran Buu Kí- em szavainak az a része is, amely rámutat: a DNFF nem követeli, hogy Washington közvetlen és direkt formában ismerje el vietnami agresszió­ját megelégszenek e beisme­rés indirekt, de kézzel fogha­tó jeleivel is. „Nem akarjuk megalázni az amerikai népet, realisták vagyunk” — mon­dotta Tran Buu Kiem. Szinte bizonyosra vehető, hogy a DNFF delegációja ve­zetőjének fent idézett állás- foglalása nyugtalanságot és idegességet okoz majd a sai- goni kormány berkeiben. Ez a megfontolt, józan és reális hang, ezek a megfontolt, jó­zan és reális elképzelések a kibontakozást illetően ugyan­is nagyon alkalmasak arra, hogy Nixonék, ha komolyan akarják a vietnami probléma békés rendezését, fogózót ta­láljanak bennük, reális tár­gyalási alapként kezeljék. Még akkor is, ha mércéjüket vesztett saigoni kormányem­berektől el kell távolodniok. Egyébként a Pravda keddi száma is megállapította — pedig a cikk megírásakor a Nouvelle Observateur-ben megjelent Tran Buu Ki­em nyilatkozat valószínű­leg még nem is állt a szer­kesztőség rendelkezésére —, hogy a jelenlegi négy­oldalú párizsi tárgyalás reá­lis perspektívát nyit a viet­nami probléma politikai ren­dezéséhez. Hozzáfűzi azonban a Pravda, hogy a megoldás természetesen csakis az ag­resszió megszüntetése, a csa­patok kivonása és az önren­delkezési jog biztosítása alap­ján érhető eL A DNFF lépett egyet Már­most csakugyan Washingto­non a sor, hogy — akár Sai­gonnal együtt, akár Saigon ellenére — ugyancsak tovább lépjen, új kezdeményezések­kel álljon elő a további pári­zsi tárgyalásokon és csak­ugyan tanú jelét adja békés szándékainak- Nemcsak p vi­etnami nép és a világ közvé­leményé követeli ezt a Fe­hér Háztól, de az amerikai közvélemény jelentős része is. Éppen az USA egyik legtekin­télyesebb napilapja a New York Times állapította meg legutóbb, hogy Cabot Lodge- ék részéről új kezdeményezé­sekre van szükség Párizsban, például arra, hogy már a tár­gyalások időtartama alatt kezdjék meg az amerikai csa­patok kivonását Vietnam földjéről. A berlini Alexander tér te­levíziós tornya határidő előtt, decemberre elérte a tervezett 361 méteres magasságot, s ma a város minden pontjáról látható. Nyugati újságírók, akik az utóbbi hónapokban egyre több cikket írnak az NDK-ról, elnevezték a kihí­vás tornyának, nyilván azért, mert úgy vélik, hogy a to­rony jelképes értelme leg- galább olyan fontos, mint gya­korlati haszna, idegenforgal­mi érdekessége, vagy város­képi értéke. Egy polgárjogot nyert kifejezés A bertini „fed” túlsó olda­lán is tudják, hogy az Alex friss épületóriásai közül ég­nek szökő karcsú torony, amelynek gömbje a gyenge téli napsütésben, a Spree köd­felhőiben is ezer színben csil­log, a keletnémet gazdasági csoda szimbóluma. A „DDR Wirtschaftswunder” kifejezés polgárjogot nyert, az azonos című vaskos kötet már kará­csony előtt kapható volt a berlini, drezdai, lipcsei köny­vesboltokban. A népi kamara december 12—14-i ülésén emelte tör­vényerőre az 1969 évi nép- gazdasági tervet, amely a nemzeti jövedelem 6 száza­lékos növelését írja elő, s ez­zel az NDK fennállásának 20. esztendejében átlépik a 100 milliárd márkás (kb. 400 mil­liárd forintos) határt, miköz­ben az ipari termelés 7, a termelékenység 9, a beruházás 11 százalékkal növekszik. Az NDK helyét a világ tíz leg­erősebb ipari hatalma között senki sem vitatja. (Igaz, hogy a fanatikus új (és régi) nácik még a létezését is ta­gadják, bár egyre kevesebb meggyőződéssel — s a ténye­ken ez úgy sem változtat). Az IFA város magyarjai Az Alexander platztól majd­nem egy órai vonatozással ju­tottam Ludwigsfelbébe. A menetidőben benne van a két­szeri átszállás: Berlin—Karl- shortban (a gyorsvasútiéi a potsdami távolságira) és a Genshagener Heide megálló­nál a buszra. A 14 ezer lako­sú kisváros, Nyugat-Berlintől délre, néhány évvel ezelőtt még csak kétszáz lelket szám­lált; az IFA Autóművek megállapítása óta hosszú ház­sorok nőttek ki a földből, há­rom-négyemeletes épületek, s néhány középmagas — 7—9 szintes — tömb, A lakosság foglalkoztatott rétege, össze­sen hatezer munkás és alkal­mazott az IFA dolgozója. Köztük 181 magyar fiatal szakmunkás, valamennyien a hétszintes Mittelganghaus la­kói. Lakatosok, hegesztők, vá­gók, préselők. szerelők, ma­rósok, 30 fő kivételével szak­munkások. A présmühelyben három műszakban dolgoz­nak, a több — 150 ember — két műszakban. Szobáik 3—4 ágyasaié, központi fűtésesek, minden hálóhoz társalgó, fürdőszoba (állandó hideg-meleg vízzel), berendezett konyha (gáztűz­hellyel), előszoba, beépített szekrénysor tartozik. 200 kö­tetes könyvtárukat a maguk­kal hozott, könyvek összeadá­sából alapították, a szakszer­vezettől most kapnak 800 kö­tetet. Két klubszobájukban rádió, televízió, lemezjátszó, magnó mellett szórakozhat- nak. A városi klubház a hét egyik napján az övék. Az FDJ az ifjúsági szövet­ség kezdettől fogva szoros ba­ráti kapcsolatot tart a magya­rokkal, vezetőjük Metke Hardtmut naponta találkozik Jakab Ferenccel, a Mittel­ganghaus állami megbízottjá­val és Keresztúri József KISZ-titkárral. A 181 fiatal közül 103 KISZ-tag, négy alapszervezetükben október­ben tartották a vezetőségi vá­lasztásokat. Az FDJ-fiatalok- kal közös kirándulást szer­veztek Lipcsébe, Potsdamba, Branderburgba. A KMP meg­alakulásának 50. évforduló­ján emléklapot, ajándékokat kaptak az üzem vezetőitől— A szakma határai Ludwigsfelde rohamosan fejlődő kisváros. Jelentősé­gét misem bizonyítja jobban, mint az, hogy a járás (Zos­sen) ipari termelésének 90 százalékát adja, s lakossága a mostani 14 ezerről a követke­ző néhány esztendőben 20 ezerrel növekszik. Bevándo­rolt lakosságának egy része, 900 fő, köztük sok fiatal há­zaspár barakkokban él, s majdnem 400 gyermek vár bölcsődére. A magyar fiatalok helyzete tehát szinte kivált­ságos. Ennek több oka is van, elsősorban az, hogy az IFA Autóművek munkaerőhiány­nyal küzd, sokan kilépnek és másutt helyezkednek el. a magyarok viszont megbízható, állandó munkásai az üzem­nek. Bár mindössze három százaléka részarányuk, telje­sítményeik, munkakedvük ré­vén ők jelentik a gyár egyik hajtóerejét. A sok irányú gon­doskodás, amellyel az üzem vezetői körülveszik őket, a teljesítmény utáni pótszabad ságok és egyéb juttatások azt bizonyítják: fiaink megbecsü­lést szereztek a magyar mun­kásnévnek. „Egy kicsit ráverünk, srá­cok!1'’ — ez a jellegzetes mon­dat is kifejezi a virtust, a szólam nélküli öntudatot, a fiatalok gondolkodását. Pe­dig szakmai szempontból nem volt könnyű az indulás, haza­térésük utón pedig újabb problémákkal néznek szembe. A hazai szakmák közül példá­ul hiányzik az „automata vá­gó”, a „COri AB hegesztő” (villanyhegesztö) és számos más foglalkozási ág, ame­lyet itt tanultak és gyakorol­nak. Számunkra az NDK „isko­la” még akkor is hasznos, ha fiataljaink a hazatérés utáni első hónapokban az „átkap­csolás”, a hazai termelésbe va­ló „visszailleszkedés” akadá­lyaival találkoznak. Tanult új szakmájuk egy sor begya­korolt készséget, műszaki is­meretet hoz a magyar ipar számára. Két nap alatt 20—25 fiatal­lal beszéltem az IFA munka­társai közül. Arra a kérdésre, hogy véleményük szerint mi­lyen nehézséget okoz hazaté­résük után az, hogy itt más munkakörben dolgoztak, majdnem mindenki egy szá­vai válaszolt: „semmit!” — Három év alatt nem fe­lejtem el a régi szakmát, a* új pedig pluszként marad, sőt van egy újabb választási lehetőségem is... Az anyagiakról rövidem a „motorkerékpárláz" itt is erős, legtöbben erre gyűjte­nek. Telik rá a 480—550 már­ka havi fizetésből, s ha job­ban „rávemek”, 600 márka fölés is emelkedhet a havi bér. Bertalan Lajoa (Folytatása következik) 4 gtffiiiBieieiißisf&Sß Regény Eötvös Károlyról Brezsnyev, az SZKP Köz­ponti Bizottságának főtitkára kedden találkozott Erbannal, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága el­nökségének tagjával, a cseh­szlovák nemzeti front köz­ponti bizottságának elnöké­vel. Brezsnyev és Erban az őszinte barátság és szívé­lyesség légkörében beszélge­tést folytatott. A csehszlo­vák nemzeti front delegáció­ja, élén Evzen Erbannal, kedden repülőgéppel vissza­utazott hazájába. KAIRÓ Véget ért Kairóban a Pa­lesztinái nemzeti tanács négynapos ülésszaka. A ta­nács záróülésén jóváhagyták az ellenállási mozgalom ka­tonai, politikai és pénzügyi tevékenységének egybehan­golását célzó akciótervet. A végrehajtó bizottság elnöké­vé Jasszer Arafot, az A1 Fa­tah ellenállási szervezet ve­zetőjét választották. BELGRAD A Magyar Tanácsköztársa­ság kikiáltásának közelgő 50. évfordulója alkalmából Bel- grádban kedden este a ma­gyar munkásmozgalom har­cait, történetét bemutató ki­állítás nyílt. A kiállítást — amely február 14-én zárja kapuit. — a Kulturális Kap­csolatok Intézete és a Párt- történeti Intézet állította ösz- sze. A kiállítást Belgrád után több más jugoszláv vá­rosban is bemutatják. Gerencsér Miklós: 40. Felfoghatatlan volt a Vaj­da számára, hogyan lehet ennyire gyermeteg a vizsgá­lóbíró, hogyan képes ennyire nevetségessé tenni önmagát a kérlelhetetlen tények ellené­ben. De hát a bírósági tárgyalás emiatt egyáltalán nem ígér­kezett nevetségesnek. Hozzá­látott Eötvös helyreilleszteni a többi mozaikot, hogy meg­tudja, mivel töltötték idejüket a zsidók a nap hátralévő ré­szében. Mégis megállt a papírhal­mazban válogató keze: ugyan nvért terjesztené ki véden­cei alibijét az egész napra, ha maga a vizsgálóbíró se na­gyon kutatta, mit. csináltak Tiszaeszláron a zsidók április elsején délután? Érdemes-e belemélyedni olyasmibe, ami — hiányozván a vád érdeklő­déséből — nem szorul meg­döntésre? Hiteles adatai szerint, több órán át, ünnepi hangulatban zajlott le az ebéd a zsidó családoknál, majd délután négykor ismét a templomba mentek imádkozni a férfiak öt óra tájt a három vendé­get és a hitközség tekintélye­sebb tagjait Lichtman Móric, Tiszaeszlár legvagyonosabb izraelita lakója fogadta uzsonnára Mérséklettel elbő- rozgatttk, szent dalokat éne­kelgettek, amit hallottak és természetesnek vettek a ke­resztyén szomszédok is. Ami­kor feljött az esthajnal­csillag, együtt ült vacsorához az egész vendégsereg. Kevés­sel kilenc után tértek nyugo­vóra, a három metszőjelölt szállásadóinál töltötte az éj­szakát, majd kora reggel útra keltek gyalogosan. Immár cseppet sem furcsál­lotta a Vajda, miért mellőzte Bary József a délutáni idő­töltés firtatását. Balgán ab­ban bizakodott, hogy majd a védelem is elsiklik fölötte. Eötvös alig merte tudomásul venni a vizsgálóbíró hihetet­len naivitását. Végtére is fel­tételezhető-e józan ésszel, hogy azok, akik embert öl­lek, borzalmas tettük után a legnagyobb lelkinyugalommal megebédeljenek, órákon át szelíden, jókedvűen beszél­gessenek, délután a templom­ban ájtatoskodjanak, uzson­nakor iszogassanak, énekel­gessenek, jó étvággyal el­költsék a vacsorát, majd egészségesen végigaludják az éjszakát? Eötvös semmi szín alatt nem tételezhette fel. Ekkora hidegvért, ilyen szörnyű el- fajzottságot még az akasztó­fa elől bújdosó, a társadalom­ból rég kiszakadt többszörös rablógyilkosnak sem tulajdo­nított. Kínos oka volt hát a vizs­gálóbírónak elhallgatni a dél­utánt Móric szén tárásként fogadott vallomását közvetle­nül követi Bary József mese­szövésében Scharf József templomszolga és özvegy Solymosi Jánosné találkozá­sa. Alkonyaikor, öt óra felé már izgatottan keresték Esz­tert és a kétségbeesett anya a Tisza felól jövet meglátta Scharf Józsefet Sírva pana­szolta lánya eltűnését A jám­bor templomszolga vigasztal­ni kezdte: — Nem szabad mindjárt a legrosszabbra gondolni, Soly- mosiné. Meglátja, előkerül a lány hamarosan. Hajdúnáná­son is elveszett egy gyerek, napokig kóborolt a zsombé- kok között, aztán csak haza­állított Pedig már a zsidók­ra kezdték fogni, hogy el­emésztették. .. Eötvös a felindultságtól mohón akart szivarra gyújta­ni, gyufát lobbantó keze a lámpa poreelánemyőjéhez verődött A megrendül ts^g okozta váratlan gondolattá - lanságból tiszta, éles felisme­résre eszmélt Scharf József végzetes szavakat ejtett ki. Ő is gyufát lobbantott, ebből támadt az országos tűzvész. Egyetlen szál gyufával láng­ba lehet borítani az egész világot Ness tudhatta a bol­dogtalan templomszolga, mek­kora veszedelem támad rá és hitsorsosaira a vigasztaló sza­vakból. Még özvegy Solymo­si Jánosné sem tudta. A bá­nattól elgyötörtén, minden rosszakarat nélkül említette valakinek, hogy merre járt, kitől mit hallott, s hogy ta­lálkozott a jólelkű „zsidó ha- rangozóval” is, aki reményre bátorította. Farkas Gábor községi bíró nem hagyta, elaludni a vesze­delem akkor még gyufányi lángját, élesztgette, mérgesí­tette, szalmakazal alá dugta, vitte, küldte házról házra, hadd lobogjon az egész falu­ban. Nőrokonait az ötéves Sa­mu gyerek édesgetésére búj­tatta, jól ismerve a sok bájjal fecsegő kisfattyuk szajkózó természetét Amikor már a libalegelőn kiabálta minden arra haladónak a fiúcska, hogy „Atyus metszette el Esz­ter nyakát én meg a tányért tartottam a vére alá”, akkor jöhetett a vizsgálóbíró, nyo­mában a többi tűzélesztő, hogy széthordják a négy ég­táj felé a gyűlölet zsarátno­kát A Vajda fáradtan könyö­költ papírjai közé, elejtette a ceruzát és éji magányából a Tisza hullámai alá pillantott. Oda, ahol meggyőződése sze­rint az öngyilkosság vetett véget Eszter életének. Sistergett az ország az iz­galomtól. Bary József vizsgá­lóbíró az ünnepeltség zenit­jén állt nap-nap után pro­dukálta az újabb és újabb té­nyeket a tetemúsztatók vak­merő ősszesküvéséről, a zsi­dók széles körű cimborasá- gáról. Szenzációi mellett bá" mulatós munkabírásával káp­ráztatta el a közvéleményt a huszonnégy esztendős fiatal­ember. Attól kezdve, hogy június tizenkilencedikén megszemlélte a Csonkafüzes­ben a Tiszából kifogott hul­lát megállás nélkül hajszol­ta magát száz és száz em­bert hallgatott ki, ugyanaliy- nyi jegyzőkönyvet fogalma­zott, lóhalálában szaladgált Nyíregyháza, Tiszaeszlár, Ti- szalök, Tiszadada között na­ponta egy-két órát aludt Az egész hazai és külföldi sajtót megtöltötte nyomozása eredményeivel, olyan meny- nyiségben zúdította a való­ság kétségtelen bizonyítékai - nak látszó részleteket, hegy már a zsidóság nagy tömegei is elhitték a hullacsempé­szést. Érezni lehetett, hogy még egy nekirugaszkodás és a vizsgálat eléri a végsó si­kert. Eötvösnek rászürkíilt a bőr a pofacsontjára. Távol 3 mo­rajló közvéleménytől, a nyír­egyházi szállodai szoba ma­gánzárkájában viselte önkén­tes rabságát és neki sem ju­tott több ideje a pihenésre, mint a vizsgálóbírónak. Két naponként egyszer, amikor a vacsora óráiban elnéptelene­dett a város, átment Neu­mann Ignác ügyvédi irodájá­ba az új hírekért Szabolcsi Miksa debreceni újságíró mindenütt a vizsgálat sarká­ban járt és ezernyi kockáza­tot vállalva, elcsigázottan, konokul és kétségbeesetten, a kudarcokból újabb lelemé­nyességre frissülve folytatta párhuzamos nyomozását a Vajda tanácsai szerint. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents