Kelet-Magyarország, 1969. február (26. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-05 / 29. szám
tl89. Mini Sr S. mfT-WÄ15Y'AWÖft§2ÄS ft ÓTM A vezetői tekintélyről Ki is számít a dolgozók előtt tekintélyes vezetőnek? Munkásokkal, értelmiségiekkel, tsz-tagokkal beszélgettem erről a kérdésről, s szinte kivétel nélkül ez a követelmény szerepelt az első helyen: legyen következetes, határozott. S amit a határozottságon, a szókimondáson túl hangsúlyoztak, az igazságosság, az emberség. S még valami, ami a rangsorban persze nem az utolsó: a hozzáértés. Az ilyen tulajdonságokkal rendelkező vezető tekintélye nem önmagáért van, s nem emel válaszfalat vezető és beosztott közé. A beosztott nem a poziciót tiszteli, nem a hatalmat respektálja a vezetőben, hanem egyszerűen becsüli, szereti benne azt, ami több mint másokban, ami a vezetésre hivatottá teszi, s amivel végeredményben nem magának, hanem beosztottjainak, a közösségnek használ. Az igazán tekintélyes vezető nem rátelepszik hatalmával, pozíciójával a dolgozókra, félelemből táplálkozó „tiszteletet” ébresztve maga iránt, hanem eggyé forr a dolgozókkal a munkában, az emberi gondokban. S ha egy fejjel mindig kimagaslik a sokaság közül, ez nem azért van, mert magas lóra ült, hanem azért, mert többre képes tudásban, vezetői készségben. Mindebből következik, hogy az igazi tekintélyt kivívni csakis a jól végzett munkával lehet, ■ csupán pozíciójánál fogva senki sem szerezhet magának igazi tekintélyt Kifogásolják egyesek, hogy manapság sok szó esik a vernetek hibáiról, hogy nyíltan a közvélemény előtt is megbírálnak egyes kisebb vagy nagyobb beosztásban dolgosé vezetőket Semmi okunk félteni a vezetőposztokon dolgozó ezrek tekintélyét azoktól a kevesektől, akik súlyosan hibáztak. Sőt a súlyosan hibázok elítélésével erősítjük azoknak a vezetőknek a tekintélyét, akik becsületesen, jól dolgoznak. Kérdezzük meg a munkásokat : csökkent-e előttük akár egy jottányival is vezetőjük tekintélye, mert az nyíltan — úgy hogy mindenki hallja — mondta ki: hibáztam. Ellenkezőleg. Arra az emberre legyintenek, azt nevetik, gúnyolják ki, aki a csalhatatlant, a mindentudót játssza meg akkor is, amikor mindenki tudja, hogy hibázott, csak éppen nem hajlandó elismerni. A vezetők tekintélye nem idegen, sőt kívánatos dolog a munkásmozgalomban. Lenin határozottan vallja ennek fontosságát, de nem akármilyen értelemben. Azt írja: olyan értelemben van szüksége a tekintélyekre a munkásosztálynak, „.. .amilyen értelemben a fiatal munkásoknak szükségük van az elnyomás és a kizsákmányolás ellen küzdő öreg harcosok tapasztalatára..akiket bölcsekké tesznek a forradalmi hagyományok és széles politikai látókörük..Ügy hisz- szük, ezek a szavak világosan megvonják a határt az igazi tekintély és bármiféle „áltekintély” között. Tiszteletre méltó dolog, ha valaki sokat ad vezetői súlyára, tekintélyére. Ez nemcsak erény, hanem kötelesség, mert a szocializmus ügyéért harcoló vezetők — párttagok és pártonkívüliek az élet minden területén — mint minden másban, az igazi tekintély dolgában sem egyszerűen a maguk, hanem népünk, s egyúttal a „nemzetközi szocialista hadsereg” érdekeit is szolgálják. Orosz Szilárd Garancia nélkül ? Igazán jó dolog, hogy azok • termelőszövetkezetek, ahol sok a gép, olajkutat vásárolnak és szereltetnek fel. Könnyebb és gyorsabb is így a munka. Nem kell más, csak egy kezelő, a gép odaáll az üzemanyagtöltő elé, és már mehet is a gázolaj. Csakhogy nem mindenütt Ilyen egyszerű. Mint például Komlódtótfaluban. Igaz ugyan, hogy 1967 tavaszán megvalósult a régi kívánság, olajkutat kapott a tsz. A Kis- várdai Gépjavító Állomás szakemberei fel is szerelték, működött is. Egy darabig. Aztán... Azóta is áll. A gépek ugyan most is odaállnak a kút mellé, csakhogy az üzemanyag nem a készülékből hanem egy kézi szivattyúból folyik. Közben levelek tucatjai mennek Kisvárdára. Csináljanak vele valamit. S a válasz? Azt írták a gépjavítótól, hogy nem rájuk tartozik. Hát akkor kire? Hiszen az ember megszokta már, hogy ha elromlik a frissen vásárolt órája, s ha garanciális, akkor visszaviszi az üzletbe. Oda, ahol vásárolta. Es a kút — bár most már nem az — akkor még élvezte a garanciát. (horváth) t Uj hatáskörök az új tanácsoknál AZ ÁTRAIZOLT TÉRKÉP Az eredetileg tervezett nyolc község helyett jóval többet vontak be a korszerűbb igazgatási formák kialakításába a csengeri járásban. Még ez évben tíz tanácsban összpontosul a járás 24 falvának igazgatási munkája. Itt, a kis falvak világában nem ritka a 300 lakosú község, mint Garbolc és a 400 fős kis falu, mint Hermán- szeg, Kishódos, Méhtelek. Általában azelőtt egy tanácselnök, egy tanácstitkár és egy kisbíró volt ezekben a falvakban az apparátus egész személyzete. Amúgy- is túlterhelt munkájukban nehezen tudtak szakosodni, elaprózták magukat. Minderről a legilletékesebbel, Lánczi János járási tanácselnökkel beszélgettünk. Nincs nagy távolságról szó — mondja. Most, az újabb egyesítéseknél kitűnt, hogy a csengeri járás nemcsak az apró falvak világa, hanem a rövid távolságoké is. Például a garbóiéi—méhteleki faluvég és a Zajta—Rozsály közötti távolság nem több 300 méternél. Csengerújfalu és Ura még össze nem épült „zöldterülete” sem több 350 méternél. Hermánszeg utolsó háza pedig nincs messzebb az első szamossályi portától 400 méternél. Az idei átszervezés most már 21 községet érint. Befejezése után az egész járásban Tyúkod marad az egyetlen község, amelyben „egy falu — egy tanács” marad. Mindenekelőtt két-két eddig is összevont falut egy négyes falubokorrá vonnak össze ta- nácsilag. Nagyhódos lesz a tanácsi székhelye Kishódoson kívül Méhteleknek és Garbóiénak is. Rozsályra járnak sok fontos dolgot intézni a tisztaberekiek és a zajtaiak. Gacsály ellátja Császló tanácsi munkáját is. Csengersimát kereshetik fel a járási székhely helyett a komlódtótfalu- iak és a nagygéciek — sok ügyben. Csengenij falun lesz az urai, Porosaimén a pátyo- di és Csengerben a szamos- angyalosi, szamosbecsi és szamostatárfalvi tanács is. Ahol a távolság nagyobb 3—5 kilométernél, mint Pá- tyod, Szamosbecs és Szamos- angyalos esetében — ott megmarad a régi tanácsháza, élén a volt tanácselnökkel, aki a továbbiakban mint a tanácsi kirendeltség vezetője működik és nagyjából ugyanazt a munkát látja el, mint eddig, egyszerűbb ügyeket intéz. Kérdezhetné valaki, mi értelme van az egésznek? Nagyon is sok. Az új központi, megerősített, magasabb képzettségű tanácsi apparátus — az átszervezéssel egyidőben — még az idén sok helyen megkap egy sor olyan hatáskört, amivel eddig a járási tanácsok rendelkeztek. Nevezetesebb ilyen az építési, kereskedelmi és ipari elsőfokú hatóságjog. Példának hadd hozzuk fel az építési ügyeket. Mindenki tudja, milyen sok alkalommal kellett miatta beutazni a járási székhelyre. Most a helyi tanácsnál, tehát legrosszabb esetben a szomszéd faluban elintézhető lesz. Nagyon sokat nyertek a községek, a fejlesztési alap összevonásával is. Van olyan kicsi, 300 lakosú község, amelynek fejlesztési alapja egy évben 20 ezer forint. Hány évig kell ezt gyűjtögetni, amíg csak egy közkútra való is összejön? A tanácsi apparátus, amely most — a 23 faluban — 104 fő, kisebb létszámmal is jobb lesz. Magasabb képzettségű dolgozói lehetnek. (gnz) A tavaszi építkezésekre készülnek a tiszadadai Dózsa Tsz-ben. Juhász András, gatter fűrésszel deszkákat vág a rönkfából. Elek Emil felvétel« „Zöldséges falu” a RÉTKÖZ PEREMÉN Kéki képek, zárszámadás után A Rétköz pereme. A. falu nevét három betű jelzi: Kék. Utána vannak a tsz zárszámadásnak. Érdekessége: egyetlen tag szólt az elnök beszámolójához. De azt aztán szó szerint tudják, mit mondott Nagy József fogatos. — Tíz éve, hogy megnősültem. Utána 7 évig jártam el dolgozni. Nem rózsaszagolás fiatal pár- náL Visszajöttem. Harmadik zárszámadásom van a tsz- ben. De a három esztendő alatt többre vittem, mint az előbbi hétben. Uj házat építettem, berendeztük szépen a feleségemmel... Kettő híjával litszlíz egységet csináltam. 29 ezer forint jött utána. Milliók — Miből? Nagyon megfontolt, higgadt szavú ember Csorba István tsz-elnők. — Termeltünk 250 vagon sárgarépát, 35 vagon petrezselymet, meg 200 vagon káposztát. Erős hagyománya, meg jó hozzáértése van nálunk. A környékbeliek úgy mondják Kékre: zöldséges falu. Mosolygunk ezen. Mert már amit mondtam, a sárgarépára, petrezselyemre káposzta 6 millió 300 ezeret hoztak. Burgonya — tovább- szaporításra termelve — 240 holdról 4 millió' körül fizetett... Állattenyésztésünk is sokat javult... Mindent egybevetve ötmillió forinttal haladta meg bevételünk az 1967 évit. Az egy tagra jutó átlagkereset 23 ezer forint körül alakult Már azokat értve, akik rendszeresen kiveszik részüket a közös munkából. — Az eredményt adó sorrendet így állítja fel a tsz- elnök: tagság szorgalma, a gazdálkodás és értékesítés önállósága, a vezetőség szava- tartása és a Közvagyon becsülése. „Zenéló cipó‘ Szembe ötlének a takaró* házak, rendezett porták. Azt mondja egy kucsmás, piros arcú férfi: „— A televízió, mosógép nem újdonság itt már. Mégha zenélő cipő lenne, az igen... Hatvan óta itt mindig fizet a tsz. Az kellene már, zenélő lábbeli. — Nevet. Az óvodában e nap 53 kicsi gyerek, a falu várományosai alussza ebéd utáni álmát. Szépek, egészségesek. A konyhán Nagy Erzsébet és Bag jós Jánosné mosogat, takarít. Nagyné elő mutat egy jókora tálat. Csaknem színültig ételmaradékkal. Nem „ment el’’ mind a jó ízű tarhonyaleves, meg a finom töltött dagadó. — Nem éhesek. Ételkényezettek — mondja bólogatva Bagjosné. — Bezzeg 30-ban, mikor mi kicsik voltunk. De akkor még óvoda se volt Füsti fecske Nagyapáméknál az istálló mestergerendája alá minden nyáron fészket rakott egy fecskepár. Én ugyan nem tudtam őket megkülönböztetni a többitől, de nagymamám azt mondta: ezek a füsti fecskék. Szerinte ugyanis, amelyiknek bamásabb a tolla, az füsti. Egyébként nagymamám azt is tudta a fecskékről, hogyha valaki lepiszkálja a fészküket, annak a tehene „piros tejet” fog adni. Én persze hozzá nem nyúltam volna a világ minden kincséért Szerettem azt a fecskecsaládot. Ha szünidőben otthon voltam, gyakran felejtetten magam a fészek közelében. Igaz, hogy csak akkor, ha nagyapám nem volt otthon. Különben az öreg mindig talált munkát számomra. Azt tartotta, ha valaki meg akar élni, az dolgozzon is, és ebben példát mutatott mindenkinek. Jó gazdának is tartották az egész faluban. Azon az emlékezetes napon is ott ólálkodtam a fészek körül, amikor meghallottam a nagyapám beingj át. — Hó, az anyátok szentyit — mondta, vagy inkább horkan- totta az öreg. Ugrottam abban a pillanatban kaput nyitni, ez ugyanis az én munkám volt, vágj' ha nem voltam ott, a nagyanyámé. Mert nagyapám nemigen szállt le a szekérről. Megvárta, míg sarkig tárom ki a kaput, aztán berobogott a két csikójával. Amikor bekötötte őket az ólba, barackot nyomott a fejemre, és azt mondta: „— Jól van kisszógám!” így volt ez mindig, éppen ezért volt feltűnő, hogy ezen a napon elmaradt a barack is, a szógám is. Sőt, nagyapám nem is szólt hozzám mindaddig, amíg az istállóból ki nem jött. Csak aztán kérdezte, meglehetősen morcosán: — Aztán vótak-e mán itt? — Kik? — léptem közelebb hozzá. — Eh, hát az elnökék. — Ja, az agitálok. — Azok még nem. — Hümm — csóválta meg a fejét az öreg és elkezdett gondolkodni. — Hát ide figyelj — szólalt meg kis idő múlva. — De jól nyisd ki a füled. Ha nem vó- tak, akkor most jönnek. Érted? Csak a fejemmel bólogattam, mert nem nagyon értettem, hogy mit akar. — Én ugyanis nem vagyok itthon még az istennek se. Ezt mondd meg nagyanyádnak is. Vó- tam, de elmentem. Ezt mondta, és már el is tűnt a pajtában a dohánypórék között Nekem alig maradt annyi időm, hogy nagyanyámat figyelmeztessem és már jöttek is. Elől az elnök, s utána a többiek. Hát nagyapád itthon van-e? — Az .az nincs, de nagyanyám itthon van. — összenéztek, aztán megint az elnök: — De hiszen most jött haza találkoztunk. — Hát — hebegtem — jönni jött, de... e-el is ment. Szerencse, hogy jött nagyanyám, és invitálta őket beljebb a tiszta szobába, mert különben már nemigen tudtam volna, hogy mit mondjak. Az elnök persze szabadkozott, azt mondta, inkább ide ülnek a diófa alá, a friss levegőre, és megpróbálják megvárni nagyapámat, hátha valahonnan mégis előkerül. így aztán mindnyájan az udvarra telepedtünk. Vártam, hogy nagyanyám megkínálja őket valamivel, de ő csak ült nyugodtan. Aztán nekifogtak beszélgetni. Az elnök megkérdezte, milyen volt a termés, hogy jól vannak-e, és nagyanyám válaszolgatott nekik. így beszélgettek vagy egy órácskát, amikor egyszercsak gyenge gurgulázó, trombitáló hang ütötte meg a fülünket Én előbb nem tudtam mi az, csak mikor nagyanyámra néztem. Szegény, hol vörös lett hol sápadt, a kötőjét meg úgy összegyűrte, hogy egyik markába beleiért — Megyek már elhajtom a tyúkokat a pajtából — állt fel zavartan, miközben az udvar egyre hangosabb lett a nagyapám horkolásától. — Tessék csak hagyni, — állt fel az elnök is mosolyogva. — Majd mi elhajtjuk, úgyis meg akartuk nézni a dohányt milyen lesz a színe... Azóta bizony jó pár ér eltelt Nagyapám, miután sokáig brigádvezetös- ködött a tsz-ben, most a nyugdíjasok megérdemelt pihenését élvezi. A nyáron, amikor ismét otthon voltam és szokásomhoz híven a fecskékben gyönyörködtem, észrevettem, hogy jön az elnök és a párttitkár. Gondoltam, megtréfálom az öreget aki a diófa alatt ült Jó hangosan odakiáltottam neki: — Bújjon el nagyapám, jönnek az elnökék. ö jót nevetett rajta és azt mondta: — No, akkor hozzál egy kis bort, kínáljuk meg őket mert így a tisztesség. Falcsík Ferenc Divat: a fekete Mondják nem nagyon mennek el a fiatalok a faluból. Különösen mióta cukrászda is van. Moziban, tévé mellett is szórakozhatnak. Jól fizet a tsz, ami nem lényegtelen. A cukrászdában a lemezjátszótól „átveszi” a zenét a hangszóró. A fehérköté- nyes fiatal kiszolgáló alig győzi főzni a feketét. Betérő lány (vagy már asszony?) vendégek süteményt kérnek. Az állomástól özönlik a nép. Köztük elvegyülnek az iskolás gyerekek. Utóbbiak is 437-en vannak. Kezdetben gondoltam, egy pár helyi pletykával is színesítem a „felfedezett képet Ám ilyen nem mondanak. Pedig bizonyára ilyen is akad a „zöldséges” faluban. Egyébként igazuk van Ilyesmi az 6 „belső” dolguk. Nem vonatkozik a „külvilágra”. Asztalos Bálin!
