Kelet-Magyarország, 1969. február (26. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-02 / 27. szám

I-rirrirT-MWtXRon<?r ro = wkpí wtmatrm fW9 faSreir T. KÖNYVEARATOK — Legszívesebben olyan nyakkendőt hord, amilyen a kony hakö tője. s SZIGORÜ APA r --------- ^ — Ha még egy biztosítékot kivág, akkor biztos, hogy repül A LEVEGŐBEN "TÁRltoöWK IDŐNKÉNT \>TTHOH^CIA8lAD3A kÖRCBfWlíf Családvédelem. Este kilenc óra lehetett, amikor Kása Ede a zöld dossziét fekete aktatáskájába tette és készülődni kezdett. Az asztali lámpát eloltotta, a nagy kabátját már sötétben vette fel. Kalapját jól szemé­be húzta, fekete szemüveget tett fel s nagykabátja gallér­ját is feltűrte. Óvatosan kite­kintett a folyosóra. Egy teremtett lelket sem látott. Hirtelen kilépett a szobából, az ajtót kulcsra zárta és a kulcsot zsebretette. Nem a lépcsőház felé ment, hanem a melléklépcsőn osont le nesztelen léptekkel az ud­varra. A kerítésig már futva tette meg az utat. A portás­fülke előtt egy pillanatra megállt — szive a torkában dobogott —, de amikor látta, hogy a portás már alszik, aktatáskáját lóbálva, halkan fütyörészve lépett ki az üzemből. Az utcán ismét meggyorsította lépteit, és megindult a villamosmegálló felé. A fekete Volga a sarki KÖZÉRT-től követte, és ak­kor is nyomában volt, ami­kor felszállt a villamosra. Kása az ötödik megállónál szállt le, gyalog indult a grund felé. Ekkor fékezett mellette a fekete Volga, és két álarcos férfi ugrott ki a kocsiból. Az egyik a karját csavarta hát­ra, a másik pedig belökte a hátsó ülésre, ahol harmadik társuk várta. A gépkocsi megindult a sö­tét éjszakában. Kása szemét fekete kendővel kötötték be, az egyik álarcos kitépte ke­zéből az aktatáskát Amikor meglátta benne a zöld dosz- sziét, suttogva megjegyezte: — Oké, fiúk, minden rend­ben! Hová visznek? — kérdez­te Kása. — Sok a szöveg, majd megtudod — felelte a mellet­te ülő álarcos, és attól kezd­ve egy szó sem esett közöt­tük. Negyedórás száguldás után a kocsi lassított, majd meg­állt. — Kiszállni! — parancsol­ták Kásának. Jobbról balról közrevették, és bekötött szemmel kísérték fel a má­sodik emeletre. Kulcs csikor­gást hallott, majd valahova beléptek. Amikor a kendőt a szemé­ről levették, egy szobában találta magát. Vele szemben a félhomályban a három ál­arcos állt és egyikük, egy tagbaszakadt, valószínűleg a vezér, megszólalt: — Beszélni fogsz? — Miről? — érdeklődött Kása. — Arról, ami a zöld dosszi­éban van. — Nézzék meg! — Néztem már a kocsiban — mondta az álarcos —, de ezen, sajnos, csak te ismered ki magad. — És ha nem beszélek? — Beszélni fogsz! — mond­ta a másik álarcos, miközben egy hatalmas harapófogót vett elő, és megindult Kása felé. — Mit akarnak tudni? — kérdezte Kása ijedten. — A zöld dosszié titkát —• mondta a vezér. — A végső számokra vagyunk kiváncsi­ak. — Jó — mondta Kása el­torzult arcai. — A háror» végső szám 27, 17 és 5 szá­zalék. — Biztos ez? — hördült fej a vezér miközben a számo­kat noteszába feljegyezte. — Egészen biztos, hacsalj a minisztérium nem korri­gálja. — Te csacsi — mondta a vezér mosolyogva, és a töb­biekkel együtt levette az ál­arcát. Kása Ede, az Egyesült Mű­vek főkönyvelője megdöbben­ve ismerte fel a három álar­cosban kollégáit, Kovács ve­zérigazgatót, Lovas főmérnö­köt és Hudák művezetőt. — Örültek vagytok! — da­dogta. — Miért csinálták J ezt? — Azért — mondta a tag­baszakadt, Kovács, a ve­zér —, mert csak így, hara­pófogóval lehetett belőled kiszedni azt, hogy az egyes, a kettes és a hármas kate­góriában mennyi lesz az idén a nyereségrészesedés. Miklósi Ottó /. Ojszlender: Kény szer- képzet Minden alkalommal, ami­kor az utcán meghallom a rendőri sípszót, azonnal oda­nézek, hogy nem nekem szólt-e? Amikor pedig este későn találkozom a hatalom képviselőjével — közönyös arcot vágok, és dalocskákat fütyörészek. A szemem sar­kából pedig figyelem a rend­őrt: milyen hatást gyakorol­hatok rá? Hogy miért? Állandóan bű­nösnek érzem magam. Lehet­séges, hogy ezt a kellemetlen tulajdonságot még valamelyik távoli ősömtől örököltem? Nemrég megtaláltam osto­ba félelmem okát Ez pedig apróságokból adódik. Íme: Néha ott is átkelek az utcán, ahol nem szabad. A múltkor csikket akartam bedobni az egyik hulladékgyűjtőbe, és az mellé esett Ha villamo­son utazom, elfeledkezem, hogy az ajtóhoz támaszkodni tilos; a vonaton pedig káni­kulában nem állom meg, hogy ne könyököljek ki az ablakon. Ha másutt nincs hely, akkor a vizes ernyőmet, és a csomagomat a villamos lépcsőjére teszem A gyalo­gos-közlekedés szabályait is megszegem, és előzök jobbra is meg balra is. Nincs annyi pénzem, amennyit büntetésképpen fi­zetnem kellene. Így hát, hogy ne féljek, egyetlen lehetősé­gem maradt — kikerülni a rendőröket, hogy még csak ne is lássam a törvény eme képviselőit Ilyen előzmények után a napokban találkoztam egy szép lánnyal, aki pontosan olyan volt, mint amilyenről álmodoztam. Azonnal a nyo­mába szegődtem. Felsegítet­tem a csomagját a villamosra, zsebkendőmmel letöröltem az ülőhelyet, leszállásnál nyitot­tam az ajtót, átszálláskor vi­rágcsokrot vásároltam neki. A trolibuszon fizettem a me­netjegyét. A harmadik meg­állónál azonban a szépséges kislány megszólalt: — Ha nem hagy békén, azonnal rendőrt hívok! És én távoztam. Hát tehet­tem egyebet? Fordította: Sigér Imre Szives történet Minden óvintézkedésem ellenére, környezetem tudo­mást szerzett róla, hogy túl­léptem az 5. x-en. Ez még csak hagyján, de röpke né­hány nap alatt rájöttem, hogy összebeszéltek ellenem. Feleségem kétségbeseáten szólt: „Fiam, nézesd meg a szívedet, nagyon lihegsz, mi­kor feljössz a lépcsőn”. Barátom aggódva szólt: „Cigaretta cigaretta után és az a rengeteg fekete nem tesz jót a szívednek. Mikor látott orvos?” Fodrászom diszkréten sut­togta: JNagyon sápadtnak tetszik lenni. Csak nincs va­lami baj a szívével?” Kollégám gyanús jóakarat­tal kérdezte: „Sok hiányzik a nyugdíjidődhöz? Rosszul nézel ki. Nézesd meg a szí­vedet, öregem, ebben a kor­ban nem árt.J* Elmentem az orvoshoz. Hallgatta a szívemet, aztán összeráncolta a homlokát, úgy mondta: — Egy kis zörej_ Sokat cigarettázik? — Napi harminc körül. — Az sok. Es mennyi fe­ketét iszik? — Napi 4—5 duplát — Hát az rengeteg! Az ön korában már vigyázni kell egy kicsit a motorra. Azt ta­nácsolom, hogy mérsékelje a cigarettát és a feketét. Mind a kettő méreg a szívnek, ezt jegyezze meg... — Köszönöm — mondtam megrendülve és kitámolyog­tam a rendelőből. A friss le­vegőn egy kicsit magamhoz tértem, de a zörej tudata még rámnehezedett, mikor egy presszó elé értem és eszembe jutott, hogy dél óta nem ittam feketét. Eh, ez az egy kávé már nem számít! Míg a kávét szürcsöltem, el­szívtam egy cigarettát is. Mind a kettő nagyon jól­esett... A kővetkező években eszembe se jutott, hogy mii mondott az orvos. Aztán egy­szer meghűltem és a felesé­gem elhívta őt. Megkopogta­tott, lehallgatott. — Nincs semmi komoly •*— mondta —, egy kis meghűlés. Néhány aszpirin és néhány napi fekvés. — Kis szünet után így szólt: — Na és • szíve, hogy viseli magát? — Nincs semmi komoly — mondtam én is. — Na látja. Kevesebb mé­reg, hosszabb élet. Hát csalt így tovább! Azóta nyugodtan szívom « napi harminc cigarettát és iszom a 4—5 duplát. Nyu­godt vagyok, mert orvost biztatásra teszem, ö mondtál Csak igy tovább! (várad?) KERESZTREJTVENV 1829. február 2-án született Brehíu Alfréd német zoológus. Beküldendő: vizsz. 1, függ 1 és 14. VÍZSZINTES : 1. Ezt alapította 1867-ben. 12. Púpos tulokféle. 13. A Spa­nyol Kommunista Párt főtitkára volt 1932—1942. Keresztnevének első betűjével. 14. Ennek volt az Igazgatója. 15. Manó, szörny, be­tűi keverve. 16. Női becenév. 17. E család tagjai Erdély politiká­ját soká irányították. 19. Kocsma része. 20. Négylábú. 21. HuUa- dékgyűj tőhely rövidített neve. 22.. Téveszt. 23. Vitában van! 24. LNU. 26. Világegyetem. 29. Végte­len utak! 31. Közép-ázsiai ősnép. 33. A pesti utcákon a földön „he­ver”. 34. Filmgyári törzskar. 35. Bárd. 37. A Tisza mellékfolyója. 38. Éppen elég, megfelelő, opti­mális. 39. Kórus. 40. Somogy me­gyei község. 41. Énekkar. 44. Nyelvtani fogalom. 46. Nyárfa jel­ző. 49. Szelsz, utolsó kockába kétjegyű mássalhangzó. 50. Német költő és iró volt. 52. Jó labdarú­gó-mérkőzésen van. 53. Folyócska Máramarosban. 54. súlyos beteg víziója. 56. Harag latinul. 57. Kí­nai mértékegység. 58. Gyom. 59. Tizenegy, németül. 60. Vissza: megfelel. 61. Kerti szerszám. 63. Pl. a zsír. cukor ilyen étel. 66. GNM. 67. A ravasz székely. 69. Kártyabemondás, alsósban. 70. Ha ez tanulna ökör lenne belő­le. 71. Egyházi alkalmazott név­elővel. FÜGGŐLEGES; 1. Az állatok életéről összegyűj­tött tényanyagot ebben a művé­ben tette közzé. 2. Virág 3. Békaporonty. 4. Ruha fele. ' 5. E helyre cipel. 6. Szegecs. 7. AZL. 8. Vissza: és névelővel: ez a derék katona. 9. Fa része. 10. Király, franciául. 11. Meghív. 17. BBB. 18. Szemlél. 25. Felvidéki folyócska. 27. A német abc utol­só betűje. 28. Érzékszerv. 29. Túl betűi keverve. 30. A csuklvás majmok csoportiának összességét nevezik így. 32. Fekély, latinul fonetikusan. 34. Sérülések nyo­mai. 36. Algírban működött, fran­cia terrorszervezet. 38. Végtag. 42. Sivatagi felüdülést biztosító szigetek. 43. Grafit fele. 44. IEZ. 45. Elnöki röviden. 47. Zűrzavar. 48. Francia folyó. 50. Lak. 51. Magasba tartotta. 54. Vissza: vizi állat. 55. tant a vizsz. 20, de névelővel. 62. Közepén lóbál! 64. „Hangtalan” zavar. 65. Angyal- rang. 66. Angol szeszes Ital. 68. Személyes névmás. 70. Azonos mássalhangzók. A megfejtéseket legkésőbb feb­ruár 10-lg kell beküldeni. Csak levelezőlapokon beküldött megfej­téseket fogadunk eh Január 1S-1 számban közölt rejtvény megfejtése: A buffet című fest­mény, s emellett több ak varelit je. Postimpressionizmus. Nyertesek: Jakab istvánnA Kennyei Zoltánná, dr. Kubassy Tamásné, Oláh Sándor, özv. Sza- kady Gézáné és Székely Elemér­né nyíregyházi, Botos Kálmán baktalórántházi, özv. Bácskái Miklósné balsai, Barna Szőgyén Bertalan jékei és Kokas Sándor- né nyírbátori kedves rejtvényfe}- tőnk. A nyereménykönyveket postán elküldtük. — Még 120 centiméter könyvre van szükségünk. HAZITÜNDÉR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents