Kelet-Magyarország, 1969. február (26. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-02 / 27. szám

« MM WBLIiT-WÄr?AR0ftS2Ä0 W VASÄRNAPT MRT,L£KLET 1989 február 1 Gera Mihály: ORDÍTOZNAK Csütörtök van. Csütörtök délután. Ezt meg akarom je­gyezni. Csütörtök délután, sül a nap, mint tavasszal szo­kott, pedig november van. Friss lütésszag. A hajad le­vendula illatú. Az arcod jobbról süti a nap, balról ár­nyékban van. Janus arc. Ezt mind meg akarom jegyezni, mert úgy örülök neked. Már azt hittem, el sem jössz. Ül­tem az asztalnál és olvas­tam, amikor egyszerre belém- nyílalt. hogy hátha nem is jössz el. Meggondolod ma­gad vagy közbejön valami vagy mittudom én. Annyi minden történhet az ember­rel. Már a gondolattól is megijedtem és az ablakhoz menekültem előle. Álltam az ablaknál, a türelmetlenségtől mozdulatlanul és magamban mindenféle babonákkal csa­logattalak. CSIBÉSZ Látod *zt a foltot az ablakon? Oda­nyomtam az orrom az üveg­hez, mint a gyerekek és azt mondogattam magamban: ha az a felhő elmegy a nap elől mire tízig számolok, akkor a következő busszal érkezel. A felhő maradt Erre azt mond­tam, ha két busz érkezik egy­szerre, akkor a másodikban ülsz. Mindig csak egy busz jött Aztán már minden re­mény nélkül néztem ezt a ronda utcát amikor csönget­tél. Örömömben azt sem tud­tam, hogy merre az ajtó. MIT AKARSZ A GYEREK­TŐL Ilyen bolond az em­ber. Ijedtemben mindenre gondoltam, rémeket láttam, balesetet meg ilyesmit csak az nem jutott az eszembe, hogy gyalog jössz. IDE GYE­RE NEM tudok betelni ve­led. Szép vagy ma, nagyon. Kipirultál, csillog a szemed. Es itt vagy. Végre eljöttél. Ülj már le. Főzzek egy ká­vét? Vagy innál valamit? Cseresznyét? Töltsék? NE APUKA NE Figyelsz rám? IDE GYERE Azt kérdeztem, töltsek-e? Zavártnak látszol. Légy már kedvesebb Moso­lyogj egy kicsit és• érezd ott­hon magad. Nézz körül. Ugye, milyen rend van? Dél óta ésak takarítottam. Megnéz­heted a szekrény tetejét is. Itt minden a te kedvedért ragyog. IDE GYERE Azt mondtam, hogy itt minden a te kedvedért ragyog. Csak te vagy rosszkedvű. SÜKET VAGY Vigyázz, a körmödre ég a cigaretta! Dobd már el. ENGEM NE Mi bajod? Ide­ges vágj'? Történt valami? ENGEM NE ENGEM NE Ta­lán azért, mert feljöttél ? AZT MONDTAM IDE GYERE Vagy talán... JAJ APUKA JAJ Értem már. - Megfeled­keztem róluk. A szomszédaim. Kicsit vékonyak a falak. HAGYD A GYEREKET Az is áthallatszik, aminek nem kellene. Igyál egy kortyot és ne figyelj oda. Egy zaj a sok közül. Szomszédzaj. Én fgy hívom, hogy szomszédzaj. Jó név? Ennyi az egész, egy név és nem több. Egy jelenség a sok közül. Ebből is tudhatod, hogy nem élsz egyedül, ha­nem egy közösség tagja vagy Kicsit hangos a közösség egyik-másik tagja, dehát is­tenem, van ilyen. A nagyvá­ros mindig zajos. TE ÖRÜLT TE Végtére is lehetne a kö­zelben kovácsmühely, futball- pálya, vagy sintértelep, vá­góhíd. ÁLLAT Ha rájuk jön, nem tudják abbahagyni. Hagyd a fenébe őket. Ne is figj'elj rájuk. Rám figyelj. Akarok neked mondani vala­mit, de csak ha figyelsz rám. így még nem jó. Nézz rám, ne hunyd le a szemed. Azt akartam mondani... JAJ JAJJAJ Na jó, akkor várjuk meg amíg végeznek, látom nem tudsz másra figyelni csak ezekre. Hamar vége lesz. Most például az apa rugdalja a fiát, aki a földön fetreng. Az anya pedig topor- zékol és vonyít, mint a ku- tyus, ha holdat lát. A múlt héten jött ki a kórházból. Hangján is észreveheted, hogy mi baja volt. Igen. Egy- szercsak bedilizett. GAZEM­BER Most Jön a második rész, amikor az asszony tíz körömmel ugrik a férjének a fia védelmében. Mielőtt azon­ban hozzáérne, a férj úgy vágja szájon, hogy elvágó- dik. MOST POFÁZZ Ha minden a megszokott rend szerint történik, akkor az asszonyt rugdalja a férj. Ad­dig a fiú a sarokban ül és szipog. Aranyos kölyök, ö a család szemefénye. Amikor kanyarója volt, ott virrasz- tottak az ágya mellett. Meg­ható volt látni a karikás sze­mű szülőket. KIVEL FE­KÜDTÉL LE Célhoz ért. TE SZEMÉT Ez a szemét a mos­tohalánya. Tizennyolc éves és egyre szebb, mint az anyja. VÉN KÉJENC Irodalmi szó- használat. Ez a pedagógia diadala. Valakit mindjárt verni fognak és tud koncent­rálni arra, hogj- szépen fejez­ze ki magát NESZE Mert 6 is megkapja a magáét KI­VEL HENTEREGTÉL Ha hi­szed, ha nem ezt a lányt minden héten megvizsgálja az orvos. SEGÍTSÉG Meg ne mozdulj. Mindjárt vége. JAJ SEGÍTSÉG Mondom, hogy maradj nyugton. Ebben a házban hetvenketten laknak és valamennyien hallják, amit te. Érted? Valamennyien ülnek a szobájukban és hall­gatják. Esznek, isznak, olvas­nak, imádkoznak és közben hallgatják. GYILKOS Most mit nézel így? FOGD A SZÁD Mit akarsz? TE SZAJ­HA Hívjak rendőrt? És ha azt mondják, hogy csak vi­tatkoztak? KUSS Jelentsem fél őket? És ha én kevered­nék bajba? GYILKOS Pont én jelentsem fel a hetvenket­tő közül? KUSS Aztán engem utáljanak, hogy spicli vagyok’ És hol vannak a tanúk? TA­KARODJ Hát nem érted, « isten verje meg, nem érted? Most hová mész? Nem hal­lod? Miért mész el? Kényeim« bőrfotelben ül­tem Dénes Imre főkönyvelő barátom szobájában és vár­tam, hogy majdcsak meg­csappan a forgalom. — Jónapot, főkönyvelő kar­társ — köszönt egy csinos fiatalasszony, amikor illő ko­pogás után belépett a szobá­ba. — Üdvözlöm Giziké. Mi já­ratban van? — Tetszik tudni — kezdte a fiatalasszony, mint később megtudtam, bizonyos Rendek Istvánná a bérelszámolóból, — a szokásos előlegért jöt­tem. A főkönyvelő barátságosan bíztatta: — A legnagyobb készség­gel rendelkezésére állok, csak mondja meg. mennyi pénzre van szüksége. — Ezerötszáz forintra. Csak ne tessék elfelejteni beírni a noteszba. — Máris írom Giziké — mondta a főkönyvelő s elő­vette a jobb belső kabát zse­béből a naptárát fellapozta a regiszteres részt, mindaddig mormolta a betűket, amíg az „R”-hez ért. — Tehát: „Rendek István- nénak 1500 forint.” — A gyors beírás után visszatette a naptárt a jobb belső zsebé­be, mire Giziké hálásan re- begte: — Nagyon szépen köszö­nöm ismételt segítségét, fő­könyvelő kartárs — majd ba­rátságos fejbiccentéssel bú­csúzott A következő félórában még tizenketten jöttek be a válla­lat dolgozói közüt jórészt fiatalasszonyok, a legidősebb­je sem volt több harminc­nyolc-negyven évesnél. Mind­egyikük beiratkozott a fő­könyvelő noteszába egy-két- ezer forinttal. Azon nem cso­dálkoztam, hogy az asszonyok előlegért jönnek, de bevallom, kissé meghökkentett, hogy a főkönyvelő ilyen családiasa» intézi el az elég tekintélyes összegek jóváhagj'ását. Dehát akkor nem sokat gondolkoz­tam ezen, mert valamiféle könnyített eljárásnak véltem ezt a módszert az új gazda­sági mechanizmusban. Hazánkban a televízió ro­hamos terjedésének időszakát éljük: ma már minden har­madik család otthonában működik tévékészülék. A kö­zönség azonban mégsem for­dít hátat a rádiónak. Miként alkalmazkodik a rádió a ver­senytárs televízió teremtette új helyzethez, műsorszolgál­tatásaival hogyan igyekszik megtartani, sőt gyarapítani hallgatóságát? Ezekre a kér­désekre is keresi a választ a Rádió és Televízió idei év­könyvének bevezető írása. A kötetnek, — amely anya­gában legalább olyan mérték­ben gondol a rádióhallgatók­ra, mint a tévénézőkre, — más írásai ugyancsak szól­nak a gondokról és a tej­Főldes György: — Elég tekintélyes magán­bankod van — jegyeztem meg. — Láthattad, a feleségek bankárja vagyok — felelte. — Legalább húszezer fo­rintot Írattak be csak most, ebben a félórában a note­szodba. — Kölcsöadtam én már ennél nagyobb összegeket is. Szívesen adom. Különben is, nem kockáztatok semmit. Jó néhány hónapja annak, hogv tanúja lehettem Dénes irodájában a bankári tevé­kenység ilyen egyszerű lebo­nyolításának. A minap ismét meglátogattam. amikoris megismerhettem a, Dénes-féle kölcsönügyletek további me­netét. Illendő kopogás után Rendekné, Giziké lépett a szobába: — Főkönyvelő kartács, szí­veskedjék háromszáz forin­tot leírni a tartozásomból — kérlelte a főnőkét. — Rendben van, Giziké, máris könyvelem — mondta Dénes és elővette jobb belsó zsebéből a noteszát és han­gosan diktálta önönmagának a szöveget: „Rendek István­ná törlesztett 300 forintot, marad 600.” Amikor Giziké eltávozott, megkérdeztem a főkönyvelő­től, hogy mindig ilyen pon­tosan törlesztenek-e az asz- saonyok? — Kivétel nélkül — mond­ta Dénes —, mérget veszek rá, hogy minden elsején, vagy azt követően néhány napra már hozzák is az esedékes részletet De azért néha elő­fordul egy kis kellemetlenség is. Szerencsére aztán elsimul minden. — Ügy érted, hogy nem törlesztőnek és le kell vonni a fizetésükből? — Dehogy, rtyeemiről «»5 Mnes. Már másodszor fordul tesztéi terveiről Milyen lesz az „úrújság”, s hogyan igyekszik ezzel versenybe) maradni a rádió hírszolgála­ta. Mi is az a képrögzítés, vagy a sztereofónia? És me­lyik sportkedvelőt ne érde­kelné: hogyan fiest majd a televíziós sportkörkapcsolás. Más írások átvezetik az ol­vasót a stúdiók, a mikrofo­nok ás a kamerák birodalmá­ba. Kik keltik életre ezt a világot, kik vannak minden­kor a képernyő túlsó olda­lán? Kik azok a zörejkészi- tők, akik például kókuszdió­val és rumbatökkel dolgoz­nak? De összefoglalót kap­hatunk a kötetben a látha­tatlan riportok készítőiről is: a róluk szóló albumban csak­elő velem, hogy a férj megbo­londul, ír egy levelet az igaz­gatómnak, hogy indítsanak vizsgálatot ellenem, mert ér: bizonyára sikkasztok, külön­ben hogyan is tudnék ennyi pénzt kölcsönözni. — Nem te kölcsönződ — szóltam közbe —, hanem a vállalat folyósítja előlegkcn! — Ez lehetetlenség lenne nevetett Dénes. — A kölcsö­nöket nekem személy szerint kellene folyósítanom. — És amint látom, folyósí­tod is! — Te csak azt láttad és hallottad, hogy az asszonyok kérik a pénzt és én beírom a noteszomba. Aztán megint megjelennek nálam, közük, hogy mennyit törlesztenek. amit ugyancsak beírok a no­teszomba. A tartozásuk min­dig stimmel, ök annyival tartoznak nekem, amennyi az én noteszomban az 6 ter­hűkre szerepel. — Na és ki folyósítja a pénzt? — kérdeztem csodál­kozva. — Senki. Az asszonyok a saját megtakarított pénzüket használják tel, hogy vegye­nek maguknak valamit: ruhát, kabátot, vagy más egyebet, vagy akár a férjüknek és a gyerekeiknek vásároljanak be születésnapra vagy ünnepek­re, ami éppen esedékes. — És miért nem a férjük­től kémek? — Te nem ismered, kedves barátom, a férjeket. Alig- alig adnak? Ha viszont tud­ják, hogy tőlem kértek köl­csön, akkor azt szívesen tör­lesztik részletekben, sőt pon­tosan törlesztik és az asszo­nyok így visszakapják azt, amit a megtakarított pén­zükből feláldoztak a bevásár­lásaikra. UV M 1 nem hetven budapesti és vi­déki riportert mutatnak be. A gazdag tartalmú és szép kiállítású évkönyv szerkesz­tői gondoltak azokra a rá­dióhallgatókra és tévénézők­re is, akik olvasni is szere­tik az elhangzott műveket. Közrebocsátották „Lenin a Szmolnijba megy..című dokumentumriportot, a „De- tektívjátszma” című rádióko­médiát, a rádió kabarészínpa­da néhány emlékezetes da­rabját, valamint az „Utón” című televíziófilm forgató­könyvét, amely az 1968-as szófiai tévéfesztivál forgató­könyv díját nyerte el. Szá­mos kép, karikatúra és az év krónikája egészíti ki a köte­tet. fej — Csak éppen azt mond­ják, hogy tőled kérték köl­csön. — Pontosan így van. Volt már olyan férj is, aki eljött hozzám egyrészt, hogy meg­köszönje a nagyvon >•'-'.’•go­mat, másrészt, hogy elk n riz. z.e, mennyivel adós a fele­sége. — És mi történik az, olyan feljelentéssel, amit az. előbb említettél? Mit szól az igaz­gatód? — Semmit se szól! Átadja nekem a levelet, tud minden­ről és örül, hogv ezzel a trük­kel segíthetjük nődolgozúin- kat. — És ha az igazgatód fele­sége jönne hozzad eg.v na­gyobb kölcsönért, amit a férje letörleszt? — Légy nyugodt — mond­ta nevetve Dénes —, ma ez is előfordult. A férjek mind egyformák. — És adtál kölcsönt; a* igazgatód feleségének is? — kíváncsiskodtam. — Dehogy adtam. Mond­tam már, hogy az igazgatóra ismeri a trükköt Elküldtem az asszonyt egy közös bará­tunkhoz, attól éppen úgy nem vette fel a kölcsönt mint ahogj' az én ügyfeleim sem veszik fel tőlem, de az igaz­gatóm azóta is szorgalmasan törleszti a havi részleteket Elvégre egy igazgató felesé­gének is lehet dugipénze... 4 rőté Károly: TÉL A fák pamacsai éjjel beszappanozták a tájat fehér» re. Vére serken — égy borotvái» ja most g fagy kék viUámokai szári kése. kinyúlt, csikasz testtel a *z# horhosokon, lejtőkön átvág Búboskemence a fagy — a fú­vó január nekidől: melegíti hátát. Verebek rebbennek föl borza» san s mert nem találnak más ma, dot, rajokban röpdősik körül: csipegetik éhesen a napot. E mélyhűtött világban senki se jár, csak a kristályszívű szerelme­sek diilöngnek kint a télben, mint vándorló hóemberek. ösvényeket, utakat gombos lyítva lépkednek lassan háztól há­zig — Arcukat sújtó hóviharban talán elérkeznek egyszer ha» sóig. Rádió és televízió évkönyv 1968-1969 Kaiké Istrám: Megint jönnek az esőfelhők Esett az eső. A nedves koc­kaköveken visszaverődött a portásfülke felett égó lámpa fénye, s leszaladt, a gyárud­var mélyébe, akár a foszfo- reszkáló útjelző esik. Bakay csontjaiban érezte a nedves­séget, hiába volt rajta a könnyű szivacskabát. Meg­pöckölte a cigarettavéget, az belehullott a tócsába és eL hamvadt. Egy ember haladt d mel­létté, félig elfordította az ar­cát, amikor a fénykörbe ke­rült. — Jónapot — mondta Ba­kay, mert előre szokott kö­szönni mindenkinek. — Jónapot, — dünnyögte a másik, s ebben a pillanatban megtorpant előtte. Zöldes ballonkabátja átnedvesedett, barnán csillogott kezében az aktatáska. Egymásra néztek. Az ember mintha mondani akart volna valamit, de az­tán továbbment az udvaron Elérte a kokszhegyet, amikor a főmérnök utána szélt: — Várjon csak! — Tessék. Jóindulatú krumpft orr, nyugodt fényű barna asm. — Nem Cságolynak hfvjdk véletlenül ? — Az vagyok. Bakay nyújtotta a kezét — Szervusz. Megismersz? — Meg. A kézfogás sután sikerült, az ujjahegyét szorította meg, aztán a másik már húzta is vissza a kezét — Bakay vagyok, — mondta a főmérnök, majd kényszere­detten felnevetett. — Marha­ság, hogy bemutatkozom, de te úgy mentél el mellet­tem. .. Cságoly meg sem próbált mentegetőzni. Hallgatagon bá­mult rá. Ebben a pillanatban az irodaépület felól befordult a kocsi, a pilóta, amikor meg­látta fásét lefékezett. — Mehetünk, főmérnök elv- társ. — Várjon, — felelte Ba­kay. És intett neki, hogy men­jen a kapuhoz. — öregem, én nem is tud­tam, hogy nálunk dolgozol. Cságoly zsebkendőjével megtörölte nedves arcát. — Nagy ez a gyár. Tartózkodás és egykedvű­ség érződött a hangjából. Ba­kay úgy tett, mintha nem venné észre. — Nahát ez igazán megle­petés. .. Áruld el, mit csi­nálsz itt? — A szakmában vagyok. A főmérnök zavarba jött. — Nem emlékszem, mi is volt a szakmád? — Hegesztő. — És itt nálunk? — Itt — Nahát, ez igazán... — mondta mégegyszer, s aztán az órájára pillantott. — Ne­künk beszélnünk kell egy­mással. Keress fel. Bármikul jöhetsz, bejelentés nélkül... A másik bólintott de eb­ben a mozdulatban nem volt ígéret. Kézfogás nélkül sar- konfordult kicsit kacsázó lép­tekkel. Amíg a kocsi a városba vitte, Bakay erre a találko­zásra gondolt. Vajón mi tör­ténhetett vele? Amikor együtt voltak a lengyelországi dele­gációban, Cságoly minden es­te korán aludni tért a szállo­dába, míg ők megnézték a mulatóhelyeket is. A bőrönd­je meg mulatságos ósdi volt. Egy vekker volt nála, és az­zal ébresztette magát reggel hatkor. A többiek szentségei­tek, amikor berregett az a vacak. Cságoly egyedül ment le az utcára sétálni, s kilenc­kor tért vissza a reggelihez Azt mondta, hogy szereti né­zegetni a munkába menőket. A háta mögött megmosolyog­ták emiatt. Vajon beszélt-e valakivel is? Hiszen egy szót sem tudott más nyelven. Me­lyik gyárban is volt igazga­tó? Azt már elfelejtette. Majd megkérdezi tőle. Vala­hol vidéken lehetett. Talán a monostori fémfeldolgozóban, igen, ott volt Vajon mi történhetett ve­le? Másnapra egészen kiment Bakay fejéből a dolog. Csá­goly sem jelentkezett nála. Pedig meghívta. Bizonyosan szeméremből nem jött Hübner telefonált neki a III-as csarnokból. Veszeked­tek a határidő miatt, amikor hirtelen eszébe jutott az az ember. Egy óra múlva ott volt a hegesztőknél. Nézegette a munkásokat, de Cságoly nem volt közöttük. Lehet, hogy to- vábbállt? Ahogy keresgélt, hirtelen hunyorogni kezdett az éles ívfénytől. A munká­sok óriásira nótt árnyéka rá­vetődött a falra. Olyan volt, mintha a filmvásznon kel­tek volna életre. — Engem keres, főmérnök elvtárs? — vágódott mellé Hübner. Most ereszkedett, le a félemeleti üvegfalú iroda- helyiségből. Számított erre a látogatásra, de nem gondolta volna, hogy Bakay ilyen gyorsan felkeresi. — Csak erre jártam. .. A művezető ravaszul mo­solygott. mintha azt. mondta volna: „Ismerem az ilyesmit,’’ Jött a főmérnök mellett én elkezdte folytatni a délelőtti telefonbeszélgetést: — Mint mondtam, tegnap is két hegesztő adta le a munkakönyvét. Újakat meg nem kapok... Bakay megállt. — Nem tartóztatom a mun­kájában, Hübner elvtárs. Ez nagyon hülyén hang­zott. A művezető gyanakodva mérte végig Mit akar ez itt? Nem hagyja magát lerázni. Miközben haladtak egymás mellett, a főmérnök tekinte­tével Cságolyt kereste. Va­jon melyikük lehet? Képte­len volt azonban felismerni. Talán a sapka meg a nagy sötét szemüveg miatt. Nem maradt más hátra: meg kellett kérdeznie: — Mondja, Hübner, van magának egy Cságoly neve­zetű hegesztője? A köpcös ember szemöldö­ke felszaladt a homlokára ,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents