Kelet-Magyarország, 1969. február (26. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-23 / 45. szám
TSÄO február SS. J^tT-WX?5TiWei?2'Äe S eMaí A pártélet időszerű kérdései Egy kérdés, három válasz Pártszerű vita — szilárd egység Száműzetés-e SENKI SEM VONHATJA KÉTSÉGBE, hogy az elmúlt évtizedben jelentősen megnőtt a párttagság vitakészsége. Ma már a kommunisták, pártszerű keretek között, bármilyen kényes kérdésről bátran elmondhatják véleményüket, sőt kétségüket vagy ellenvéleményüket is őszintén hangsúlyozhatják. Ma már ritka az olyan párttag, aki minden kérdésben előre, gondolkodás nélkül helyesel, s egyéni meggyőződését gépies fejbóloga- tással helyettesíti. Megnyugtató a párt belső életének ilyen jellege demokratikus fejlődése, de nem lenne helyes, ha elfeledkeznénk arról, hogy milyen nagy munka, kitartó erőfeszítés rejlik e kétségtelenül jelentős változás tnögött. Pedig nem volt könnyű eljutni idáig. Nem volt könnyű feloldani az emberekben a korábbi években kialakult belső szorongásokat es felszítani bennük azt a tudatot, hogy a kommunistáknak vitatkozni, bírálni nemcsak joguk, hanem elsőrendű kötelességük is. A viták, vélemények harca nélkül nehezen formálódhat kj a helyes álláspont és még nehezebben válhat uralkodóvá a szilárd kommunista fegyelem és nem bontakozhat ki az egységes cselekvés szilárd alapja, az egyéni meggyőződés sem. Akik tehát a viták szükségességét lebecsülik, vagy méginkább részlegesen korlátozni akarják, alapjában támadják a párt kommunista jellegét, történelmi küldetése teljesítésének nélkülözhetetlen vonásait. A kommunista pártok vitatkozó pártok. Szervezetük, belső életük nélkülözhetetlen alkotó eleme a különféle vélemények, nézetek, álláspontok összecsapása, illetve bírálata. De a párt marxi—lenini elveihez az is hozzátartozik, hogy a kommunisták nem helyeselhetnek mindenféle vitát; még kevésbé helyettesíthetik a közös fellépést általános vitával. A pártélet lenini normái szerint a párton belüli vitáknak a meghatározott szabályai vannak, ha úgy tetszik, pontos menetrendje. A PARTSZERŰ VITA mindenekelőtt a döntés, a határozathozatal előtti különböző vélemények, álláspontok felszínre hozását, megtárgyalását szorgalmazza. A különböző pártszervek, párívezetősé- gek fontos kötelessége, hogy ne csak eltűrjék, hanem ösztönözzék a különböző nézetek előzetes kifejtését, a többségi álláspont, a demokratikusan hozott határozatok kialakításának folyamatában. A párton belüli eszmecsere, a küA szénnel megrakott autó a járda mellé állt. Két férfi mászott ki a vezető mellől. Egyikük — rongyos atléta trikóban, kezében papírok zizeglek — megnézte a háztáblát, s visszaszólt a másiknak, egy kockás ingűnek: Ez az... — és bement a kapun. — Gyere hátrább egy kicsit! — mondta a kockás a sofőrnek. s mikor a kocsi elérte a kapu vonalát: — Állj! — üvöltötte. Fenn, a szén tetején. harmadik ember üldc gélt. Piros svájcisapkáját egészen szemöldökéig lehúzta Lustán, kelletlenül segített leengedni a plató hátsó oldalát. Mikor a trikós egy öregasszony kíséretében visszatért az utcára, előkészítette a m írleget a rakodáshoz. Kirúg- dalta a széndarabokat aló la ide-oda rángatta hogy jobban feküdjön, aztán ved lett kosarat dobott rá. Lecsapta a támasztékot — a mérleg nyelve megbillent. — Idenézzen, mama! — mondta a trikós. — Kitáraz- z’’’ 1 mázsát... A pirossapkás néhány anya- c'"'"art vett elő nadrágzsebéből s a mérlegtányérba rakta. A nyelvek hintázni kezdtek. — Van játéka, mi? — folylönbóző nézetek közötti ösz- szecsapás a döntést megelőző szakaszban a leghelyesebb, a legcélravezetőbb álláspont megformálását. kialakítását hivatott elősegíteni. Ekkor még a viták bármiféle korlátozása, vagy méginkább az ellenvélemények elhallgatása, vagy elhallgattatása számít súlyos, pártellenes gyakorlatnak. A döntés megformálása idején mindenki bármiféle álláspontot kifejthet a tárgyalt kérdésről anélkül, hogy ennek káros következménye lehetne képviselőjével szemben. Alapvetően más a helyzet azonban a döntés, a határozathozatal után. Ekkor már megengedhetetlen bármiféle ellenzéki álláspont hirdetése; ilyenkor a kisebbség már köteles alávetni magát a többség álláspontjának. És ez nem lehet valamiféle passzív beleegyezés, ..fegyvernyugvás”, hanem minden párttag kivétel nélkül és függetlenül a korábbi álláspontjától köteles védelmezni, hirdetni a több ség elhatározását, valamint tevékenyen részt venni az elfogadott határozatok végrehajtásában. A Szervezeti Szabályzat minden párttag számára elismeri természetesen az úgynevezett kisebbségi vélemény fenntartását. De a lehetőség nem azonos a kisebbségi álláspontok, az ellenzéki nézetek hirdetésével, vagy még kevésbé szolgálhat indokol a határozat végrehajtása megtagadásának. A KOMMUNISTA PARTOK szervezeti elvei nem teszik lehetővé,, hogy a párton belüli kérdések megvitatását, eldöntését vagy folytatását . illetéktelen szervek, csoportok vagy gyakran szűk baráti körök közé kivigyék. Erre nincs is szükség, mert a kérdések pártszerű keretek között történő megtárgyalására, egyéni vélemények elmondására, nagyon sok lehetőség és forma áll minden párttag rendelkezésére. így: a pártcsoportoktól, a taggyűléstől kezdve a különböző pártbizottságokon át egészen a Központi Bizottságig. Rendkívül ingatag tehát az olyan érvelés, amikor pártszerűtlen formák között folytatott viták felelősei megpróbálnak azzal védekezni, hogy „külön véleményük kifejtésére nem találtak más lehetőséget.” Találkozni — ha elvétve is — olyan jelenséggel, amikor egyes elvtársak azért helyezkednek ellenzéki álláspontra, mondván, hogy az ,,ő’ személyes nézeteik nem találtak meghallgatásra”, illetve a döntést megkérdezésük nélkül hozták. Az esetek többségében — és ez lenne az ideális állapot — arra kellene törekedni, hogy ilyen gyakorlatra ne kerüljön sor, s lehetőleg minden fontosabb kérdésben előzetesen kikérjék a párttagság véleményét. Mégis a személyes vélemény kikérésének hiánya politikai kérdésekben senki számára nem szolgálhat mentségül a párt- szerűtlenségéhez. (Más a helyzet, amikor személyi kérdésről van szó, itt minden egyes esetben az illetékes pártszerv köteles előzetesen meghallgatni az érintett személyek véleményét.) Azért is fontos ezt hangsúlyozni, mert a pártban nincs és sohasem lehet abszolút demokrácia. A felsőbb szervek döntéseinél gyakorlatilag lehetetlen minden egyes párttag személyes véleményének meghallgatása, illetve figyelembe vétele.* Az ilyenfajta törekvés megbénítaná a pártot, lehetetlenné tenne a politikai vezetést és e’ ve elavulttá degradálna minden döntést, különösen ulyan esetekben, amikor a gyors cselekvés rendkívül fontos. MAS OLDALRÓL MEG KÖZELÍTVE a helyzet a következő: a pártvezetés lenini elveihez az is hozzátartozik, hogy a felsőbb szervek döntései az alsóbb szervekre, illetve a párttagokra kötelező érvényűek. Ez sem mond ellent a párton belüli demokráciának. Hiszen kik hozták létre a párt vezető szerveit? A válasz kézenfekvő: közvetlenül, vagy közvetve maga a párttagság. Különben is, ha minden politikai kérdésben a párttagságnak személyesen kellene döntenie, mert másként nem érvényes a határozat, akkor mi szükség lenne gyakorlatilag a párt vezető szerveinek a létrehozására. A pártszerü vita és a párt- egység tehát a kommunista pártok életében szerves, ösz- szefüggő egészet képez. A vita nem lehet öncél, hanem a párt eredményes munkáját, szervezettségét elősegítő folyamat. *A pártegység gyengül, vagy veszélybe kerül, ha a különböző döntésekben nem fejeződik ki — ha közvetve is — a párttagok többségénél: véleménye, akarata. Történelmi tapasztalat, hogy a pártélet különböző szabályaina' mechanikus, merev értelmezése, esetleg egymással tör ténő szembeállítása magánál a pártnak okozna súlyosab! károkat. Ezért a vitát, mint f pártélet valamennyi törve nyét, csakis a többi normákkal összefüggésben, köcsön- hatásában foghatjuk fel helyesen. V. I. Kalló István: A kockás lehajtja fejét tatta a trikós és a papírokba nézett: — Hét mázsa jár magának, tíz kosár mert egybe hetven kilót szedünk... — Mennyit — kérdezte az öregasszony, füléhez emelve kagylóvá formált tenyerét. — (Hetvenet! — kiáltotta felé hajolva a trikós. — Süket a nyanya, mint a nagyágyú... — kacsintott a kockásra. Közben a piros sapkás, elnyomva egy ásitást, munkához látott. A súiytatóra csak egy ót és két félkilóst tett, aztán gyorsan kézbe kapta a lapátot és pillanatok alatt . telehányta a kosarat — Szóval, értettük egymást mama’ — szólt megint a trikós. — Tíz kosár lesz..-. Számolja! — Zsebbe gyűrte a szállítólevelet, markába köpött. hátára rántotta a tele kosarat és kissé meghajolva elindult a kapu felé. Az öregasszony riadtan pislogott ide-oda' az autóról az emberekre, az emberekről a mérlegre, aztán megint az emberekre. Feszülten figyelte, mit beszélnek, mident meg akart érteni. Mikor a trikós áz első kosárral belépett a kapun tétován utána lépett, de észbekapott, köténye zsebéből papirt és ceruzát vett elő: körülményesen ikszet rajzolt rá s már csak arra ügyelt, hogy el ne tévessze ikszelt: — kettő. .. három... Az emberek gyorsan dolgoztak. Pengett a vaslapát, nyöszörgött a vesszőkosár, szinte futottak a teher alatt. Izmuk táncolt az erőlködéstől, verítékük csíkokat húzott szénporos homlokukon. Alig múlt el negyedóra. — Tíz kosár. hét mázsa... — állt az öregasszony elé a trikós és nyújtotta a szállítólevelet — Itt írja alá mama! — Igen... Mindjárt... — Gyorsan utánaszámolta ikszelt — Tíz... — és nagy ákom- bákommal a papírra erőlköd- te nevét. Üres kosarát lóbázva ekkor jött ki a kapun a kockás ingű. Szabolcsban ipart telepíteni ? Tíz esztendeje még kukoricaföld volt itt. S hogy örültünk az első nyíregyházi piros fehérpöttyös labdának! Aztán százmilliós építkezések, új üzemcsarnokok és munkatermek, s megannyi fontos, addig itt ismeretlen gyártmány. Itt születik a magyar köny- nyűgumiipar fellegvára a déli Ipartelepen, a Derkovits utcában. És az emberek. Akik a labdát, a kempingcikkeket —, az ipari gumiárut készitik: 1200- an vannak. Közöttük sokan olyanok, akik a főváros, más nagy kultúrájú városok kényelmét cserélték fel az itteni munkáért. Pesten még most is akad. aki azt mondja, hogy nem vállalja a száműzetést, telepítsen vidéken más ipart. /Vem fordult vissza A gyárba telefonáltam, mikor és hol találkozhatnánk. Azt javasolták hogy egésznapos értekezlet után legjobb lenne leülni egy pohárka konyakra, sörre Munkaidő után ismerkedtünk velük az Ezerjó étteremben. — Tehát száműzetés? Egyszerre tiltakoznak, egyáltalán nem. — Ellenkezőleg! — kezdi egy szőke vegyész. — Én igazi „tüke” vagyok. Ez Pécsett, ahol már dédapám is született valami olyat jelent, mint a nyíregyházi őslakosnál a tirpák. Egy szóval, őslakos voltam. Vegyészdoktor az egyetemen. Hogy miért jöttem? Szeretem az izgalmas munkát, a gyakorlati eredményt, az ipart... 37 éves. Két gyereke van, ahogy mondja, két prima fiú. Nehéz lehetett elmozdulni az ismeretlenbe. — Nyíregyházát csak a baedekerből ismertem tavaly júliusig — válaszol dr Bod- zay János. — Akkor jöttem <de először, s itt is maradtam. Kivártam egy napfényes napot. Mert őszintén féltem, hogy ha fáradtan és esők napon jövök, esetleg visszafordulok. — Végeztünk, mama! — kiáltotta. — Jól hajtottunk, ugye? Az öregasszony bólogatott s egyre csak azt hajtogatta: — Hálistennek, kedves fiam... — aztán köténye alá nyúlt, s egy tízforintost húzott elő — Ezt tegyék el... — mondta. — Többet, sajnos nem tudok... — s a trikós felé nyújtotta a pénzt. — Menjen már, mama! — ugrott közbe a kockás, hatalmas lapát tenyerével lenyomva az öregasszony vékony karját. — Mit akar!? Kapunk mi eleget... Nem kell nekünk a magáé!... — aztán óvatosan megfogta csontos vállát megfordította, s betuszkolta az udvarba. Még a kaput is behúzta mögötte. Egy pillanatra megmerevedtek a többiek. A megrökönyödéstől megkezdett mozdu. 'atuk is befejezetlen maradt. Először a piros sapkás tért magához. A szénre dobta a iaoátot és legurott a platóról: — Meghüj ültél?! Most a laboratórium vezetője. Felesége is jő állást kapott, szép lakásuk van a to- conyházak egyikében. — Ahhoz semmi kedvem nem volt, hogy ezeregyediknek menjek egy jól bejáratott gyárba. Itt minden új, van mihez kezdeni. — És jó fél év után? Voltak esős napok is... Derül a megjegyzésen. „Láttam az épülő Dunaújvárost, Komlót és Pécs-Ujvárost. Teljesen ezt látom itt is: a kezdeti iparosítás minden hátrányát és előnyét Tudom, hogy 3—5 év kell még, amíg az ipar a város kulturalód.á- sába Is megnyilvánul.” De úgy véli nem a jó kép a megyéről, mert Pécs felé menő pénteki vonatokon is látni kártyát és szeszt. „Sötét Szabolcs? Ez így nem igaz. Olyannyira, hogy ha mégegyszer kellene választanom, újra idejönnék. Csak két évvel korábban...” Jólesik neki. hogy szeretik, becsülik a munkáját. Azt mondja, hogy számára kellemes meglepetés még ez is. Hit ka az ember életében Szíjártó Ernő is , megerősíti ezt. — Tősgyökeres pesti vagyok. Revizor voltam az országos gumiiparnál. Ismertem a nyíregyházi gyárfejlesztés távlati terveit. Mikor a gyárvezető kért, jöjjek ide, örültem a csábításnak. Mert itt valami nagy dolog születik, s ritkán adódik ilyesmi az ember életében. Úgy folytatja, azért nem volt minden sima. Annak ellenére, hogy tele volt jó szándékkel, az áttelepülés mégiscsak egy szívátültetés. „De segített az én három lányom. Egyikük gyorsan megnyert egy tanulmányi versenyt a főiskola gyakorlójában. És ettől még könnyebb lett a beilleszkedés...” A Szíjártó család rögtön hazatalált. Tetszik nekik az Északi Alközpont, az erdő, a Sóstó. — És a munka. Az ügyvi— Mit játszod meg magad?! — támadt rá a trikós is. — Mi vagy te? — Mennyit akart adni? — szólt ki a sofőr a fülkéből. — Csak egy tizest... — dönnyögött a kockás és megvonta a vállát. — Tíz forint neked nem pénz?! — kiáltott a trikós. — Miért nem engedted, hogy elvegye? — Mit akartok? — gyűlt pirosra a kockás. — Nektek semmi sem elég?!... — Kuss! Elég legyen!... — csattant a trikós és egy gyors mozdulattal elkapta a kockás mellén az inget — Ha még egyszer ilyet csinálsz, mehetsz a francba! Nem dolgozunk veled, érted? A kockás ingű védekezésre kapta fel a kezét, de a trikós nem ütötte meg. Pár pillanatig még szemtől szembe álltak egymással, aztán a kockás le. hajtotta a fejét A fal mellé hátrált izzadó tenyerét végigcsúsztatta a szemcsés felületen, nagyot sóhajtott, s imbolygó léptekkel a kocsihoz ment. Szó nélkül bújt be a sofőr mellé. A nyomába ballagó trikós előtt nyitva hagyta az ajtót. telszervezés, a nagy epitke* zés. Úgy belefeledkezünk néha, hogy otthon el sem hiszik. Azt, amit itt láttam magávalragadott. Az erőket nagyban koncentrálják, s ennek nyomán nem is sokára egy szép iparváros lesz itt. Boldog — említi végül —, hogy ebben a nagy erőfeszítésben ő is kiveheti már a részét. „Mint szabolcsi dolgoztam kicsit én is...” — Akkor én: volt előítélet, s nem tagadom még ma is van. Pesti vagyok, Szegeden éltünk. Égy nyíregyházi év. folyamtársam óva intett, hogy ide jöjjek. Ide szólt az egyik gyárba az ösztöndíja, lakást is kapott volna, de maradt. Inkább albérlet, azt mondta. A gyár legifjabb vegyész» meséli a fentieket: Muraközy Attila 27 éves, technológiai csoportvezétő. Nyugalom, jó légkör — Tudja másról sem hallottam, csak az elmaradottságról a fekete vonatról, meg miegymásról. Eljöttem szétnézni, hogy ne ugorjak bele az ismeretlenbe. És amit talált: szép gyári lakás, feleségének állás a főiskola kémia tanszékén. S mint mondja: egy viszonylag fejlett város. „Már az első nap kellemesen csalódtam: jó kaját kaptam a restiben.” Technológus, a munka ko» zött semmi különbség. Másnál? Ami itt van, az otthon nyugalma, jó légkör. Szép mozi, gyünyörű szabadtéri. Ami itt nincs: szórakozási lehetőség. „Szerintem kultúrálatlan a közszolgáltatás, az üzlethálózat, a közlekedés. De azt hiszem, ez másodrendű, s még változik...” Három szakember vélemé» nye dióhéjban. Úgy érzem, eldöntötte a kérdést, számüze- tés-e Nyíregyházára jönni ipart telepíteni? Kopka János 7 estvérek A Nyíregyházi Konzervgyár porcsalmai üzemében Szabó Erzsébet és Szabó Éva az uborkák csomagolását végzik. Elek Emil felvétel*
