Kelet-Magyarország, 1969. február (26. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-23 / 45. szám
* -mm »WS^-WXGYÄnOftgSJR? fÄS. feS'uir SS Külpolitikai összefoglaló Bonn „időszerűtlen“ válságot provokál i\yugat-Bériin körűi \i\oti európai tervei í j lordulat a pakisztáni eseményekben A HETEN VÁLTOZATLANUL nagy izgalmat váltott ki a nmzetközi életben, hogy Bonn továbbra is ragaszkodik a március 5-ére Nyugat- Berlinbe tervezett nyugatnémet elnökválasztási aktushoz. Kétségtelen, hogy a választások színhelyének e tendenciózus kijelölésével az NSZK vezetői ismét alá akarják húzni, hogy nem fogadják el Nyugat-Berlin jelenlegi önálló státusát, hanem ezt a kétmillió lakosú városrészt a bonni állam részének tekintik. Mivel Nyugat- Beriin a Német Demokratikus Köztársaság közepén fekszik, a provokáció célja kinyilvánítani Bonn változatlan igényét az NDK bekebelezésére. Természetes, hogy az NDK és szocialista szövetségesei visszautasítják az Újabb nyugatnémet kihívást. Ma, amikor az Egyesült Államok új elnöke azért utazik Európába, hogy kialakítsa követendő politikáját — és egybehangzó amerikai kommentárok szerint — felajánlkozik, mint a Szovjetunió leendő tárgyaló partnere, aligha áll Nixon érdekében a nyugat-berlini ügykörül fokozódó feszültség. A kiújult angol—francia marakodás sem London, sem Párizs számára nem teszi időszerűvé, hogy túl sokat vállaljanak a bonni kormány nyugat-berlini kalandjából. Igaz, most, hogy hivatalosan közzétették a Németországban állomásozó szovjet csapatok és az NDK nemzeti néphadseregének március elejére tervezett közös hadgyakorlatának hírét, a három nyugati hatalom sajtója a szokásos csinadrattával a szovjet—NDK félre igyekszik hárítani a nyugat-berlini feszültségért a felelősséget, de közben bőségesen osztogatnak Bonnak címzett kellemetlen megjegyzéseket. Nem tudják eltitkolni, mennyire haragszanak a nyugatnémetekre e rosszkor jött kalandért. JVYUGAT-EURÖPA vezetőit most már mindennél jobban Nixon küszöbön álló látogatása foglalkoztatja. Az amerikai elnök nagy óvatosságot tanúsít európai szövetségesei rivalizálása miatt, s ezért nem Londonnál, Bonnal. Rómával, vagy Párizzsal kezdi látogatásait, hanem Brüsszellel, nehogy akár Wilson, vagy De Gaulle kivételező gesztust keressen az elnöki menetrend megválasztásában. A nixoni elképzelésekben mindinkább a „globális” stratégiai elgondolás válik láthatóvá, vagyis az a felfogás, hogy az Egyesült Államoknak nem szabad „beszorulnia” a világpolitika egyik vagy másik csomópontjába, hanem „világot átfogó” szerepet kell vállalnia hatalmi céljai megvalósítása érdekében. Ezért is tanúsított a Nixon-kormány oly nagy érdeklődést a Kínai Népköz- társaságnak a varsói—kínai amerikai nagyköveti színtű tanácskozások újrafelvételére vonatkozó ajánlata iránt. Csütörtökön, február 20-án kellett volna ennél a világszerte nagy érdeklődéssel várt megbeszélésnek elkezdődnie. A kínai fél azonban — 48 órával a kitűzött időpont előtt — váratlanul emondta a találkozót, azzal az ürüggyel, hogy a Hágából disszidált kínai ügyvivő az Egyesült Államoknál kért menedékjogpt, A KÍNAI HALASZTÁSNAK lehetnek nemzetközi okai, például az, hogy Peking túlságosan negatívnak ítélte meg a nemzetközi kommunista mozgalom és a harmadik világ reagálását a tárgyalási ajánlkozásra, s lehetnek belpolitikai okai, esetleg olyasmi, hogy a pekingi hatalmi körökben egyesek túl korainak találják a xínai—amerikai találkozót. A iiét elején felfokozódott szovjetellenes kínai sajtókampány arra mutat, hogy Peking szovjetellenes alapon kívánta a varsói megbeszéléseket lebonyolítani. Bármi legyen is a halasztás igazi oka, a komoly megfigyelők egyetértenek abban, hogy a varsói találkozóra előbb-utóbb sor kerül. Néhány kommentátor viszont azzal kapcsolatban bocsátkozott meglepő találgatá- tásokba, hogy hátha a pakisztáni események befolyásolják a héten született penkingi döntéseket. Pakisztánban immár több mint egy hónapja folytatódnak a különböző ellenzéki csoportok és pártok összeütközései a hatalmon lévő muzulmán ligával. Az ellenzék tulajdonképpen nem képvisel egységes erőt, hiszen a szélsőjobboldali Ameri- ka-barát, vallási fanatikus és nagybirtokos köröktől az ultraforradalmár frázisokat hangoztató álbaloldali pártokig és pártocskákig terjed. Ez" a heterogén társaság azonban egységes az India-ellenes nacionalista érzelmekben valamennyien azzal vádolják Ajub Khan elnököt, hogy a taskenl megegyezéssel eljátszotta Pakisztán számára Kashmir megszerzésének lehetőségét. A különböző ellenzéki figurák közül azért r.ud Zulfjquar Bhutto, egykori külügyminiszter kiemelkedni, mert ő látszik alkalmas figurának arra, hogy India-ellenes szövetséget hozzon létre a Kínái Népköztársasággal. Ezért feltételezik egyesek, hogy Bhutto csillagának rendkívül gyors emelkedése várakozásra inti Pekinget a kínai—amerikai kapcsolatokat illetően: hátha új ázsiai helyzet jön létre, amelyet a varsói találkozók újrakezdése csak zavarna. AJUB KHAN péntek esti bejelentése arról, hogy a jövő márciusi választáson nem indul az elnökjelöltek sorában, azt a nyilvánvaló célt szolgálja, hogy a muzulmán liga és vezetője átvészelje a pillanatnyi válságot és megakadályozza a további vérontást. Hiszen nyilvánvaló, hogy ha ebben a zűrzavarban az Ajub ellen összefogott ellenzéknek sikerül az elnök hatalmát megdöntenie, akkor az utódlásért folyó elkerülhetetlen harc a jelenleginél is feszültebb helyzethez vezetne, amely alighanem példátlanul nagy émberáldozatot követelne. Hogy Ajub Khan- nak sikerül-e „végleges és visszavonhatatlan* döntésével megállítania az eseményeket, erre a kérdésre ma még nem lehet választ adni. A Szovjetunió katonai ereje A hajdani híres és félelmetes „Katyusák” modem változatai, tüzelőállásban, működés közben. Ezek a harc egyik legeredményesebb reaktív fegyverei. Partraszáll a szovjet hadsereg egyik legfiatalabb fegyverneme: a modem harci eszközökkel rendelkező tengerészgyalogság. Aiekszandr Lucsinszkij hadseregtábornok 69 éves. Immár egy félévszázad óta áll katonai szolgálatban. Amióta 1919-ben önkéntesként belépett a fiatal Vörös Hadsereg soraiban, egész életét a nagy október vívmányait védelmező hadseregnek szentelte. A Nagy Honvédő Háború éveiben Aiekszandr Lucsinszkij nagyszerű hőstetteit a Szovjetunió Hősének kijáró Arany Csillag, különböző érdemrendek és érmek fémjelzik. Vele beszéltünk az évforduló alkalmából. — A. szovjet hadsereg 51 éves. Egész tekintélyes életkor. Nemcsak életkora tekintélyes, hanem maga a hadsereg is — mondotta a tábornok. — A szovjet fegyveres erők, a Varsói Szerződésbe tömörült országok hadseregeivel együtt a népek békéjének és biztonságának megbízható szavatoló!. A szovjet hadsereg megszületése pillanatától kezdve mindig a béke és a szabadság hadserege volt, soha senkit se fenyegetett, senkit se támadott meg. A szovjet hadseregtől, mint október szülöttétől, távol állnak az önző, hódító célok, ezt a hadsereget az igazi népiesség, a proletár internacionalizmus, a kommunista párt nagy ügyébe vetett megingathatatlan hit jellemzi. A fiatal szovjet ország ellenségei nem egyszer jósolGerencsér Miklós: A gs/űlölei ellenfele Regény Eötvös Károlyról — Pompás, Karolyom! Pompás! — mondta basszista mélységű hangján, mintha csakugyan színpadon feszített volna. — Kétlem, hogy bírná veled a szellemi párbajt Stöcker lelkész. Istóezy semmi esetre. De láthatod, Pater Stöcker hatalmas antiszemita mozgalmat támasztott Németországban, Istóczyék meg idehaza. Bármilyen ragyogó szónak vagy, mozgalmukat aligha sikerül lecsendesítened. Eötvös visszazökkent társalgó modorába, lassú járká- lással vezette le iménti retorikai emelkedettségét. — Nézd barátom, a zsidókérdés megítélésében elég tekintély nekem Mommsen, a világhírű történettudós. Valamilyen komoly oka csak lehet, hogy más a véleménye, mint a filiszter tömegeké. Mommsen szigorúan megbélyegezte a németországi zsidóhajszát. Vele együtt hetvenegy nagyon komoly közéleti személyiség nyilatkozott elítélőn Pater Stöcker működéséről. Istóezy száját emiatt kiveri a hab a haragtól. Az enyémet is. Hogy egyáltalán szükség van ilyen nyilatkozatokra a tudományok virágzásáról híres tizenkilencedik században. A következő század ezért úgy fog ránk nézni, mint a szatírokra, akik félig emberek, félig állatok voltak. A figyelmes hallgatásból megint kacagásra fakadt a professzor. — Mégiscsak zsidó volt a nagyapád! Eötvös is nevetett. — Ugyanúgy, mint ahogy zsidó nő volt a Csonkafüzesnél felbukkant hulla. — Végre valahára bevallhatnád, hogy mitől szereted annyira a zsidókat? — unszolta incselkedve a profesz- szor, de szemrése ravasz szűkületébe komolyság szorult a nevetés mögé. A Vajda inkább a komolyságot vette észre, mint az in- eselkedéát. Bal kezét otthonosan a nadrágja zsebébe dugta, másik kezével a tarkóját dörzsölgette. — Semmi szükségük asze- retetre. Az egyetlen, amihez joguk van, az a tárgyilagosság. Csak a mi ortopéd észjárásunk minősíti cinkosságnak az elfogulatlanságot. Látod, engem gyaláznak, mocskolnak, köpdösik a nevemet, a becsületemet, újjal mutogatnak rám, hogy ez az az undok saktervédő. Mert nem vagyok hajlandó elismerni, hogy fütykössel kell megoldani a zsidókérdést. Jó, senkitől nem követelhetjük, hogy szeresse a zsidókat. Ha fájlalják a gazdaságukat, az ügyességüket, ám tessék: legyen szorgalmasabb, ügyesebb, erkölcsisebb, takarékosabb, aki nem szereti őket. Érdekes, az én pályámat egyetlen zsidó sem keresztezte. Ha jól tudom, a tiédet 7 sem. Mihelyt a fütyköshöz nyúlnék azonnal bebizonyítanám, hogy alantasabb ember vagyok, mint a zsidók. Nem vagyok alantasabb. Ezért nem is gyűlölhetem őket. És miután bajba sodorta őket a felekezeti izgatás, igenis a védelmükre kelek, mert ezzel a magam emberi méltóságát védem. Zajtalanul nyitott be a csíkos mellényű, nádszálvékony inas: — Méltóságos úr, Babes Viktor úr megérkezett. Kovács professzor a vendég elé ment, maga vezette a szalonba. Eötvös szívélyesen fogott kezet a törékeny, sápadt, betegesen kedélytelen kórboncnokkal. A fiatalember apját, Babes Vincét, aki román nemzetiségi képviselő volt Erdélyből, kedvelte elevenségéért, színes, változatos gondolatgazdagságért, leleménnyel teli politikusi tehetségéért. Annál inkább meglepte első találkozásukkor a fiú fakósága, külső jelentéktelensége. De miután beszélgettek néhányszor a Kovács professzornál tartott élettani leckék alkalmával, meggyőződött róla, hogy Babes Viktort okkal tartják az orvos- tudomány nagy ígéretének. (Folytatjuk) ták meg elkerülhetetlen bukását. Foche, francia marsall például akkoriban azzal dicsekedett, hogy 25 ezer katonává) beveszi Moszkvát és legyőzi a szovjet köztársaságot, a japán imperialisták abban a tévhitben éltek, hogy a Haszán tónál és a Halkin-Hol folyónól végrehajtott katonai provokációval megsemmisítő csapást mérnek a a szovjet országra és a testvéri Mongol Népköz- társaságra. Erről ábrándoztak a harmadik birodalom urai is 1941—45-ben, de keservesen megfizettek érte. — Ma a Szovjetunió óriási katonai erővel rendelkezik — mondotta A. Lucsinszkij. — Hadseregünk és flottánk a legkorszerűbb fegyverek birtokában van, s mindez a szovjet gazdaság magas fejlettségének köszönhető. Stratégiai rendeltetésű rakétaegységeink, amelyek a szovjet hadsereg fő ütőerejét alkotják, a legkülönbözőbb típusú és rendeltetésű rakétafegyverekkel rendelkeznek. — Az utóbbi években gyökeresen átalakultak a hagyományos fegyvernemek is — hangsúlyozta Lucsinszkij tábornok. — így a szárazföldi alakulatokat nukleáris töltetű operatív-taktikai rakétákkal szereltük fel. Állandóan tökéletesednek a haditengerészeti flotta, a légierők, az ejtőernyős alakulatok. — A szovjet fegyveres erők — mondotta befejezésül a tábornok — készek bármelyik pillanatban, vállvetve a testvéri hadseregek katonáival, síkraszállni a szocializmus vívmányainak megvédésére. a. B.) 56.
