Kelet-Magyarország, 1969. február (26. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-18 / 40. szám
1 RETET MAOVARORS7ÄO T9T' JÉ. Külpolitikai összefoglaló § Fehér könyv a Bnndeswehrről (§ \!%on újabb gondjai 0 Fokozódó feszültség Pakisztánban Külpolitikai széljegyzet: Amire a vietnami holdújév emlékeztet Fehér könyvet adott ki a bonni kormány a Bundes, wehrről. íme, az NSZK, amely oly méltatlankodva tiltakozik, midőn a revansiz- mus és a militrrizmus tendenciáit olvassák a fejére, most „a haza védelmére” felszólító fehér könyvet ad ki, az első ilyen jellegű a nyugatnémet állam fennállása óta. S éppen azt az időpontot választották ki erre, amidőn Nyugat-Berlin körül amúgy - is újabb feszültséget prove.- káltak, mert mindenáron ott akarják megválasztani az NSZK új elnökét, mintha e célra Bonn, vagy bármelyik, csakugyan nyugatnémet területen levő város nem lenne megfelelő Dehát Bonn, úgy látszik, nem akar tanulni. Hiába mondják még a józanul gondolkodó, realista nyugatnémet lapok is: mennyire helytelen volt ez a nyugat-berlini elnökválasztási provokáció, hiába bírálja ugyancsak magának a nyugatnémet sajtónak egy része is a most megjelentetett fehér könyvet, Kiesingerék haladnak tovább az irrealitások, az európai feszültség fenntartásának útján. A fehér könyvben azzal hivalkodnak, hogy 1971-re a Bundeswehr létszáma eléri a 460 ezret, s az 1972-es katonai költségvetés 19 milliárd márkáját 1973-ban további rekordösszegre. 21 milliárdra emelik! Mindezt „a békére és a feszültség enyhítésére irányuló politika” nevében, mert természetesen ezzel indokolják mérhetetlen fegyverkezési hajszájukat. Nem is mi. de egy nyugatnémet lap, a Kölner Stadt Anzeiger teszi fel a kérdést az NSZK kormányának: „Mit akar Bonn? A lakosságot akarja megijeszteni, a szövetségeseket megriasztani, vagv eltérni saját, rossz politikájától?” Sajnos, az utóbbira egyelőre semmilyen jel nem mutat. Kérdés persze, hogy a február 23-án Európába érkező Nixon elnök mit intéz Bonnban7 Valószínű, hogy rövidre szabott kőrútjának fő célja csupán a személyes tájékozódás lesz európai szövet- cégeseinél. Kevés jel vall arra — legalábbis egyelőre —, hogy újra átgondolt politikával mérsékletre inti majd az NSZK-t, hiszen a nyugat-berlini villámlátogatást is útitervébe vette Nixon, az ilyen lépés, kivált néhány nappal csupán a március 5-re meghirdetett elnökválasztás előtt, nem alkalmas a feszültség enyhítésére. Más gondja is lesz Nixon- nak európai kőrútján, mint a német kérdés. Hirtelen fellángolt s az eddiginél is forróbbá vált az ellentét London és Párizs között és Nixon nyilván igyekszik majd valamiféle békéltető szerepet játszani két európai szövetségese között. Egy nagy ázsiai országban. Pakisztánban, a hetek óta fokozódó feszültség egyre újabb drámai fordulatokat vesz. A néhány hete letartóztatott volt külügyminisztert, Bhut- tót kiengedték és Bhutto már meg is érkezett Karachiba, ahol nagy tömeg előtt beszédet mondott. Kijelentette: „a mostani kormány inog. Megismétlem amit letartóztatásom előtt mondtam: a népnek meg kell döntenie a jelenlegi kormányzatot” ... Ajub Khan pakisztáni elnök nehéz helyzetbe került. Egyfelől a jobboldali ellenzéki pártok szorongatják, másfelől az ott legbaloldalibbnak nevezett Bhuttóék. Bhutto, legalábbis letartóztatása előtt a Kínával való kapcsoltok javítását szorgalmazta. Ez viszont szinte szükségszerűen az Indiával szembeni pakisztáni konfrontáció kiéleződését jelenti, egyszersmind a Szovjetunió közvetítésével három évvel ezelőtt Taskent- ben létrejött indiai—pakisztáni egyezménytől való eltávolodást. Márpedig elsősorban Ázsia, de az egész világ azt szeretné, ha az indiai— pakisztáni ellentétek nem kiéleződnének, hanem a tas- kenti megállapodás szellemében, a kiegyezés útján haladnának tovább. A Jusoszláv Dolgozó Nép Szocialista Szövetsége szövetségi választmányának meghívására hétfőn reggel hatnapos jugoszláviai látogatásra Belgrádba érkezett a magyar Hazafias Népfront küldöttsége, dr. Szabó Kálmánnak, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem rektorának, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnöksége tagjának vezetésével A küldöttség tanulmányozni fogja a szocialista szövetsé" szerepét a jugoszláv gazdasági életben és a felsőoktatásban; termelőüzemeket, tudományos intézményeket tek'n* meg, s találkozik a szocialista szövetség és más jugoszláv társadalmi-politikai szervezetek vezetőivel. BUDAPEST Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban köszöntötte Mahendra Bir Bikran Shah Déva királyt, Nepál nemzeti ünnepe alkalmából. Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke Gambia nemzeti ünnepe alkalmából táviratban fejezte ki jókívánságait D. K. Jawa- ra miniszterelnöknek. BERLIN Berlinben hétfőn sajtókonferencián közölték, hogy 20 nemzetközi szerevezet — közte a Béke-világtanács — és 27 ország különböző nemzeti szervezeteinek képviselői szombati és vasárnapi berlini tanácskozásukon megalakították az ez év június 21-re Berlinbe összehívott négynapos béke-világtalálkozó szervező bizottságát. A szervező bizottság legközelebbi ülésére május 10-én Berlinben kerül sor. LONDON Hétfőn a londoni Hilton szállóban megnyitották a március 4-ig tartó magyar heteket, amelyeknek során több magyar külkereskedelmi vállalat mutatja be legjobb termékeit, a Hungarotex pedig „Budapest show” néven nagyszabású divatbemutatót rendez. A Hilton nemzetközi éttermében a tavalyihoz hasonló magyar szakácsművészeti fesztivált rendeznek. (Folytatás az I. oldalról) finn üzleti körök hívják fel a figyelmet a szovjet—finn kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok előnyös jellegére, ami módot nyújt Finnországnak arra, hogy biztosítsa jelentős dolgozó rétegek foglalkoztatottságát, egész sor szovjet exportra termelő iparág fejlesztését. Ugyanakkor a szovjet közvélemény felfigyelt arra, hogy bizonyos finn reakciós körök az utóbbi időben lármás propagandahadjáratba kezdtek az erősödő szovjet— finp gazdasági kapcsolatok lefékezése, sőt akadályozása érdekében. A Pravda nemrég ezeknek a szélsőséges köröknek a tevékenységével kapcsolatban rámutatott: „a monopolista A sok nemzetiségű és sok nyelvű Vietnamban van egy szó, amely ugyanazt jelenti az összes nyelvjárásban: Tét — vagyis a holdújév. Ezen az ősi ünnepen, amely még a félsziget népeinek régi időszámításához kapcsolódik, évszázadok óta virágokkal, színes lampionokkal és kendőkkel díszítik fel a legapróbb települést is, gyümölcsökkel kedveskednek egymásnak az ismerősök, lakomákat rendeznek, táncolnak — búcsúztatják az óesztendőt és boldog izgalommal várják az újat, amely majd több örömet hoz. Az ősi hit szerint minél vidámabbak az emberek a Tét napjaiban, annál vidámabbak, boldogabbak lesznek az új évben. Oly erős ez a hagyomány, hogy amióta csak tart a vietnami háború, a saigoni kormányzat és az amerikai szövetségesei soha sem merték nyilvánosan visszautasítani a felszabadítási frontnak a holdújév napjaira tett tűz- szüneti ajánlatát Ez történt tavaly Is, amikor a DNFF háromnapos tűzszünetet rendelt el. Igaz, a saigoni kormány a saját csapatainak csak kétnapos tűzszüneti parancsot adott, de az amerikaiak is kifejezték szándékukat, hogy ezt tiszteletben tartják. Ma egy esztendeje, 1968. február 17-én, mindjárt a Tét kezdetén az amerikaiak és a salgoniak otromba kísérletet tettek, hogy katonai előtökés nyugathoz szorosan hozzászegődött jobboldali körök nem számolnak sem a politikai realitásokkal, sem pedig a finn nép érdekeivel. Mindenképpen igyekeznek aláásni Finnországnak a Szovjetunióval való barátságára irányuló jelenlegi külpolitikai vonalvezetését és Finnországot újra a nyugati hatalmak imperialista politikáiénak uszályához akarják kötni”. A szovjet közvélemény álláspontja ebben a vonatkozásban teljes mértékben egybeesik a haladó demokratikus finn közvéleménnyel: a szovjet—finn barátságot szilárdító további erőfeszítésekkel, újabb gyakorlati lépésekkel kell felelni a szélsőséges reakciós körök tevékenységeire. nyöket szerezzenek a tűzszünetből. Számítva a DNFF hadseregében harcoló paraszti tömegek jóhiszeműségére, úgy gondolták, hogy a tűzszünet váratlan felrúgásával, a meglepetés előnyének megszerzésével visszafoglalhatnak néhány fontos kulcspozíciót a szabadságharcosoktól. A délutáni órákban váratlan tűz- csapást mértek a demilitari- zált övezet Khe Sanh-hoz közel eső déli szegélyére, továbbá Tay Ninh városára (ez a kambodzsai határ közelében fekszik), s a Mekong-delta több partizán erősségére. Az éjszakai órákban harckocsikkal és gyalogsággal indítottak rohamot a támaszpontok ellen. A Thieu—Ky Hueng kormány elrendelte a bábrendszer szabadságon lévő katonáinak, hogy azonnal térjenek vissza alakulataikhoz. A DNFF hónapok munkájával nagyszabású katonai offenzivát készített el, melyet Dél-Vietnam egész hosszában február utolsó napjaiban terveztek megvalósítani. De a saigoni—amerikai fél orvtámadása nyomában keletkezett országos felháborodás arról győzte meg a DNFF vezérkarát, hogy nem szabad a kedvező politikai pillanatot elmulasztania, az offenzivát előre kell hozni. Február 18-án hajnalban a saigoni—amerikai csapatok támadásai kifulladtak, s néhány óra múlva — az ellenség hátában — hatalmas partizánakciók lángoltak fel. A támadások ott sújtották a megszállókat és kiszolgálóikat, ahol erre legkevésbé számítottak — ahol fölényben érezték magukat —, a városokban. Több napos áttekinthetetlen küzdelem után kikristályosodott, hogy a szabadság- harcos offenziva két döntő szakaszon népfelkeléssel fonódott össze. Az egyik a saigoni front volt, ahol a partizánok megbénították a Tan Son Nhut repülőteret, bombázták az elnöki palotát és az amerikai nagykövetség hétemeletes épületéből hat emeletet órákon át megszállva tartottak. A másik a huei frontszakasz volt: Dél-Vietnam e legősibb városa, az egykori anamita királyok székhelye egy hétig teljes egészében a szabadságharcosokkal egyesült felkelők kezében volt, megalakult a szabad helyi közigazgatás, s a nyugati sajtó olyan hírekkel volt tele, hogy a DNFF esetleg itt alakít ellenkormányt. Az amerikaiak hatalmas légi és szárazföldi erőket vontak össze, valósággal porrá bombázták a várost, de csak egyhónapos elkeseredett küzdelem után tudták visszavenni az ősi citadellát, amelynek kétszázötven védője az utolsó golyóig harcolva halt hősi halált. Ez az offenziva alapjában rázkódtatta meg a saigoni bábrendszert és halomra döntötte a dél-vietnami rendezésre vonatkozó összes korábbi amerikai elképzelést. Bebizonyította a Johnson- kormánynak, a városokban sincs aThieu—Ky rendszernek igazi bázisa. Ahol — hacsak napokra is — kitűzték a néphatalom zászlaját, ott gombamódra tűntek elő a lakosság hazafias szervezetei, ide értve vallási, szakmai, diák és más ifjúsági szervezeteket, amelyek létezéséről a kormányzat és az amerikaiak mindaddig semmit sem tudtak, s amelyek azonnal késznek mutatkoztak együttműködni a DNFF-el. Végeredményben a Tet-offenziva óriási lökést adott annak a folyamatnak, amely a múlt évben elvezetett az Egyesült Államok vietnami politikája „gyötrel- mes felülvizsgálásához”, s napjainkban meghatározza a helyzetet. Ma, amikor az amerikaiak a párizsi tárgyalásokon követett időhúzó taktikával próbálják feltartóztatni az eseményeket, úgy tesznek, mintha már elfeledték volna a tar valyi holdújév tanulságait. Azért húzzák az időt, hogy újra és újra megkíséreljék a lehetetlent: újabb erőfeszítéseket tegyenek a saigoni bábrezsim megszilárdítására. Eközben Dél-Vietnamban tovább halad előre a tavalyi Tét idején nyilvánvalóvá lett folyamat: növekszenek — még a bábreudszer bástyáin belül is — a nemzeti ellenállás erői, melyek immár a saigoni kormány megdöntését, s egy olyan békekormány megalakítását vállalják feladatul, amely tárgyalni tud majd a szabadságharcosokkal a nemzeti megbékélésről, az ország jövőjének politikai elrendezéséről. A felszabadítási front mind rugalmas politikájával, mind pedig a fegyveres harcban elért sikereivel támogatja a lakosságnak ezt a mozgalmát A megalakítandó békekormány az egyik formája lehet a DNFF programjában javasolt széles nemzeti koalícióknak, utat nyithat a szabad, független, semleges és virágzó Dél-Vietnam megteremtéséhez. Szabó L. István Karjolainen Moszkvába érkezett Gerencsér Miklós: A efigiilöißi Regény Eötvös Károlyról 51. Nosza, törték a fejüket a versenyzők, az egyik Irlandból hozatott gödölyét, a másik Afrikából rendelt őserdej vaddisznót, a harmadik Brazíliából kolibrinyelvet pástétomnak Herceg Eszter- házy nem hozatott sehonnan semmit, csak az éléskamrából egy kis szelet szalonnát, majd ráparancsolt inasára, hogy gyújtson be a kandallóba. Ezer koronásokat vetett a tűzre, így pirította bankólángon a szalonnát és természetesen megnyerte a fogadást Esze ágában sem volt elhinni Eötvösnek az ostoba mendemondát, de nagyon jellemzőnek találta. Annál komolyabban vette az Erdélyben lábrakapott mozgalmat Miután számtalan jelét látták a román pópák, ügyvédek. tanítók a magyar föld- birtokosok esztelen életmódjánál!, takarékpénztárakat szerveztek azzal a kizárólagos céllal, hogy földhöz juttassák a szegény román parasztokat az eladósodott magyar urak megvásárolt birtokaiból. Számos ilyen speciális rendeltetésű bank működött az ország keleti felének összes jelentős városában, elsősorban Kolozsváron és Nagyváradon. De örökre kiüldözték volna Eötvöst a közélet magasabb régióiból, ha akár egy szóval is érinti a földbirtokos osztály bűneit. Különben sem vállalkozott volna ilyesmire. A fájdalmas bajokat a világ ama tökéletlenségei közé sorolta, amelyeken nem lehet változtatni. Kozma Sándorral együtt Táncsics tiszteletre méltóságában ő is itt látta a csipetnyi komikumot, habár érezte, hogy aggodalmát így a legkönnyebb elintézni. A vérvád cselszövői más elintézési módot tartottak üdvözítőnek. Minden bajért a zsidókat kárhoztatták, azzal sem törődve, hogy üzelmeíkkel le- törölhetetlen szégyent égetnek a nemzet homlokára. — De nagyon lecsöndesültél — sokallotta meg szótlanságát Kozma Sándor. Eötvös olyannak látszott, mintha a sörcsarnok zsongása álmosította volna el. — Talán a kelleténél jobban a kancsó fenekére néztem — mondta töprengve, majd szokásától elérőén, fásult hangon folytatta. — Ha nem is fogadjuk el a szocialisták felforgató eszméit, egy dologban mégis elismerést érdemelnek. A testvériséget hirdetik. Könnyen lehet, hogy övék a jövő. Amennyiben meg tudják valósítani szép vágyálmukat az igazi egyenlőségről, a szerencsénél egyebet aligha kívánnék nekik. Az ő eszméik szerint soha nem pusztíthatna a ti- szaeszlári feketehimlő. Mi hírt hoztál? — Bepillantottam azokba a kritikus jegyzőkönyvekbe. Szakszerűeknek látszanak, ámbár több helyen fölisme- tem a szándékoltságot. A Vajda alig tudta íéken- tartani heves kínvácsiságát. Valami mégis azt súgta neki, hogy uralkodjon magán. Hiába jogosította fel sok mindenre a barátság, tekintettel kellett lennie Kozma államhivatalnoki kötelezettségeire. A főügyész nem sérthette meg a jogszabályokat súlyos következmények nélkül, ha csak nem kap ehhez támogatást a kényszerítő körülmények által engedékeny- nyé tett kormányférfiaktól. — A jelek szerint végtelenül bíznak Baryék a jegyzőkönyv tökéletességében — közelített Eötvös tulajdonképpeni céljához. — Ha nem így lenne, akkor bajosan kezdtek volna újabb vakmerőségbe. — Mire gondolsz? — élénkült fel Kozma kíváncsisága is. — Az ember egyre inkább meggyőződik arról, hogy nem is jogászok kellenek ide, hanem elmeorvosok. Itt van ez a két friss szerencsétlen história. Tóth Borcsa, meg Janczura Mária esete. Bizonyára hallottál róluk. Kozma sietve tette le a sö- röskancsót — Nem... Nem hallottam. — Tóth Borcsa az egyik eszlári kiskocsmárosnál, Römer Jakabnál szolgák Miután közzétették, hogy a csonkafüzesi hulla nem Solymosi Eszter, ez a lány hír esztelni kezdte: amíg aludt kint a pitvarban, szalaggal megmérte testhosszát a gazdája, meg egy másik zsidó. Mivel ő aludt, nem tud a dologról semmit. De a barátnője, Szálkái Eszter látta a két méricskélő zsidót Oláh Zsuzsi is bizonyítja ezt, sőt azt is, hogy a zsidók böléndekle- velet gyűjtenek Tóth Borcsa elemésztésére. Bary nagy apparátussal fogott a nyomozáshoz, ki tudja hányadszor megint három napon át zaklatta egész Tiszaeszlárt, végül kiderült, hogy senki nem hallott semmiről, Tóth Borcsa bevallotta, hogy csak álmodta az egészet Mérgelődött is, nevetett is a főállamügyész, hitetlenkedve dörzsölt bele kemény sör- téjfl, vörhenyes szakállába. — A varjulaposi eset még sokkal furcsább — folytatta Eötvös. — A görögszállási uradalom tiszttartója, bizonyos Kovács Ignác bejelen, tést küldött Barynak, miszerint titokzatos dolgok történnek a varjulaposi csárdában. Két idegen zsidó érkezett Weisz Salamonnéhoz, a csárda bérlőjéhez, sustorogni kezdtek, aztán ráparancsol, tak Janczura Mária szolgáló, ra, hogy azonnal menjen a szobájába, vetkőzzön és feküdjön, holott még messze volt az este. A megrémült leány engedelmeskedett, de ébren tartotta a rettegés. Mi- melte az alvást, így vette észre, hogy az idegen zsidók is, meg a gazdaasszonya is többször gyanúsan beleselkedtek az ablakán. Nem mert tovább a szobájában maradni, átszökött az istállóba, ahol aztán bátorságra kapott Laczkó János kocsis vigasztalásától. Később együtt akartak megtudni valamit a gyanús körülményről, megfi. gyelték az idegen zsidókat, amint le s fel járkálnak a csárda előtti utón. Csomag volt a hónuk alatt, ezzel együtt eltűntek a közeli temetőben és kisvártatva a csomag nélkül jöttek elő ismét. így szólt a tiszttartó bejelentése. Bary megint fölke. rebedett az apparátusával, vitte magával Egressi Nagy László alügyészt, az Írnokot, egy sereg pandúrt, vadászkutyákat. A lányt nem találták Varjulaposon. Megtudtál!, hogy Vaskőné rokonához ment Belegrád tanyára. Nosza, utána, pandúrostól, vadászkutyástól, mindenestöL (Folytatjuk)
