Kelet-Magyarország, 1969. február (26. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-18 / 40. szám

W». február VS. tm rr MAOTAnrmsrA» 4 »Wal Értelmes vállalkozások Elnökválasztás Paládon Minősítés, haszonnal Remények és csalódások egy Kamiletta. Ugyanazt a eélt szolgálja, mint a kamil­latea, annak a kivonata. Ezt azonban nem kell főzni, szűrni, hűteni. Vesz az em­ber egy bögre meleg vizet, beledobja a pirulát és már kezdheti is az öblögetést. Uj cikk, gyártja a Hungarodrog szövetkezeti vállalat. Kétségtelen társadalmi Igényt elégít ki, mert lám én is, hányszor jártam na­pokig sajgó torokkal, mert ilyen kis ügyben ritkán megy orvoshoz az ember, kamillát főzni-szűrni-hűteni viszont lusta. Amint hírét hallottam, meg is vettem nyomban. Nyilván nem mindennek a haszon a megmondhatója. Az egyik végzetes esetben pél­dául, ha a tsz odaadja a bé­lyegzőjét egy gyanús alaknak, lehet, hogy ez az alak, akinek tevékenységéről még az el­nök se sokat tud, időről-időre komoly summákat fog befi­zetni a pénztárba. A „bé- 1 végző üzlet” azonban nem erteimes, hanem veszedel­mes vállalkozás. Sérti a szocialista erkölcsöt, zavarja a gazdasági életet, könnyen lehet takarója törvénysérté­seknek. Ez pedig tisztességte­len dolog akkor is, ha azo­kat a bizonyos befizetéseket valóban a tagság javéra használják fel. Van másik véglet is. El­kezd mondjuk egy tsz vala­mi hasznos, okos dolgot gyártani. Bevág az üzlet. Erre elkezdi a másik is, aztán a harmadik, a negyedik, a századik. Az eredmény: túl­telítik a piacot, maguk tö­rik le az árakat és a végén ráfizetnek mindannyian, nemcsak a meggondolatlan majmolok, de a még oko­san kezdeményezők is. Ez nyilvánvaló értelmetlenség. Dicsérem és buzdítom te­hát az értelmes vállalkozást. Azt, amelyik munkával akar jövedelmet teremteni. Azt, amelyik valóságos társadalmi, Seregben, a kis Kraszna szomszédságában három köz­ség: Vitka, Olcsva és Olcsva- apáti vetélkedőre készül. Fia­talok versekkel, modern da­rabokkal, táncdalokkal, az idősebbek e környék népda­laival. Nagy az izgalom. E vetélkedő egyik ihletője B. irtha Ernőn#, a nőtanács elnöke mellett C. Borbás László. Hatvanhat esztendős, s amióta a súlyos szívbeteg­ség „kiütötte” kezéből a ne­hezebb munkát, a kultúra terjesztésének szenteli életét. Bruszki József az olcsvai Üj Élet Tsz főagronómusa, C. Borbás László pedig a kö­zösség fizetett kuli úrfelelőse. — Ö az embereket pallé­rozza, én meg a földet. Ne­héz mind a kettő, de egymás nélkül nem megy. Különösen most nem, amikor nemcsak a föld, de az emberek is együtt vannak. Amióta Laci bácsit, mint kultúrfelelőst foglalkoz­tatja a tsz, könnyebb az em­berekkel megértetni az új módszereket, a jobbat. Ha 5 jobban dolgozik, ez meglát­szik a mi munkánkon is — magyarázza a főagronómus Laci bácsi a szövetkezet krónikása is. Nyáron meglá­togatja a mezőn dolgozó bri­gádokat. Nyakában az elma­radhatatlan fényképezőgép, mely hol itt, hol ott kattan Megörökíti a munkát, az em­bereket. Naményba viszi a filmet, s itthon tablókat ké­szít a fényképekből. Emlékeket a fejlődésről. — Jó viszonyban vagyunk az öreggel. Hozza a szerepe­ket, tanít bennünket, a haza­járó diákokat. Most húsvétra készülünk egy színdarabbal — újságolja Ács Ferenc, a KISZ kultúrfelelőse, Laci bá­csi adjutánsa. Évente két elő­adást tartunk. Mindig telt ház fogyasztói igényt elégít ki, megtalálja a piacon a fehér foltokat. Azt, amelyik mind­ezek eredményeként tisztes­séges jövedelemhez juttatja azokat, akik a munkát vég­zik, de egészében a közössé­get is, amely kezdeménye­zett és anyagi áldozatot ho­zott az indulás feltételeinek megteremtésében. Az egész népgazdaság tisz­ta és logikus kívánsága ez. Lehet, nem könnyű azonnal eltalálni a helyes utat, A bélyegző átjátszása már eleve és tudottan tisztesség­telen dolog. A gyártmányról, azonban majd a piacon derűi ki, hogy van-e iránta társa­dalmi igény. A kalkuláció termelés közben vizsgázik majd, hogy csakugyan „hoz- za”-e a tervezett hasznot. Ezt úgy hívják, hogy kocká­zat. A kockázatvállalás azon­ban ma már ugyanolyan ter­mészetes része egy vállalko­zásnak, mint a beruházás. A kockázatot tehát vállal ni kell. De a siker reménye érdekében okosan kell vállal­ni. Sokminden van, amit egy falusi íróasztal mellől nem láthat az ember. Ki kell te­hát mozdulni, szélesebb körben nézni utána a valósá­gos esélyeknek. És azt is tu­domásul kell venni, hogy szakértelem nélkül szak­munkát végezni nem lehet. Ne barkácsolásra alapulja­nak tehát ezek a kis üzem­egységek, hanem szerezzék meg a szükséges eszközöket, szakembereket. Pontosabban körvonalazni nehéz volna ezt a feladatot. De az egésznek a célját hiba lenne eltéveszteni. Helyes, ha a vállalkozásba kezdünk, kívánja ezt a gazdaság, a tagság és az ország érdeke Amit kezdünk, az azonban le­gyen értelmes vállalkozás, annak erkölcsi és anyagi ol­dalát, az önérdekét és a köz­érdeket tekintve egyaránt. előtt. Rendeznek szellemi ve­télkedőket, vasárnaponként klubdélutánokat, társasjáté­kot. A klubot társadalmi munkával tették rendbe a fiatalok, ők rendezték be. Valamikor cipőket formált Laci bácsi. Néhány éve bá­bokat farag. Idős korában végezte el a taníölyamot, s a hetedik, nyolcadik osztályt. Fiatalon tagja volt a dalárdá­nak, színjátszókörnek, de most tanít. Nincs óvoda Olcsván, fgy aztán nagy segítség a báb­szakkör működése. — Orvosok ajánlották, hogy kikapcsolódásként ilyesmik­kel foglalkozzam. A szívbe­tegségem miatt — mondja Laci bácsi. Huszonnyolc iskolás a tagja a bábszakkörnek. Ök is faragnak bábokat. Tanítja az idős mester a gyerekeket. Ta­valy nyolc előadást tartottak — Minden pártvezetőségi ülésre meghívjuk. Igaz, néha vitázunk, mert Laci bácsi „benyújtja” a számlát. Per­sze, nem papíron. De érvel, mire van szüksége. És telje­síteni kell. Egy időben le­csökkent a mozilátogatók szá­ma. Javasolta, váltson bérle­tet a tsz. Ezt meg is tették. Laci bá­csi nyilvántartja a legjobban dolgozókat, s akiknek nincs otthon tévéjük. Elsősorban ezeknek biztosítja a bérletet. — Centrum az öreg — így Szászt Bertalan, a párttitkár. — Nekünk az volt a szándé­kunk, amikor „beállítottuk” legyen olyan ember, aid a kultúrmunkát szorgalmazza, segít az emberek, fiatalok nevelésében Laci bácsi itt van velünk él, s tudja, hol kell szorgalmazni a kultúr­munkát. Néha még bennün­ket is figyelmeztet. Már kedden, amikor „Hová lett 820 ezer forint” című beszámolónk megjelent a kis­palád! Uj Barázda Termelő- szövetkezetről, sejteni lehe­tett, hogy drámai közgyűlés várható a két község, Kis­palád és Botpalád termelő- szövetkezetének vezetőség- választó közgyűlésén. A hibák oka a rossz vezetés A botpaládi művelődési ház nagyterme zsúfolásig megtelt ezen a reggelen. A kocsmák mindkét faluban zárva — a tagság kérésére. A 381 tagból 255 megjelent, te­hát a közgyűlés határozatké­pes. Hajdú Sándor elnök a ma­ga és a vezetőség nevében bejelentette lemondását. A közgyűlés egyhangúlag el­fogadta a lemondást. Széles Lajos, a járási ta­nács vb elnöke kért szót ez­után. Elmondotta, hogy a já­rási tanács eddig is segítette a két falu közös gazdaságát i és ezután is segíteni kíván­ja. De a paládíaknak is meg kell tenniök a magukét a kibontakozás és megerősö­dés érdekében. Ez az egyetlen hiányos tsz a járásban. Oka nem az időjárás ezúttal, ha­nem a rossz vezetés, a mun­ka helytelen szervezése. Fel­sorolta, hogy csak a legutób­bi pár évben mérleghiány pótlásra és különböző kedvez­mények címén a kispaládí Üj Barázda 15 milliót ka­pott a nép államától. Itt a gazdálkodás fő ereje az állat­Kicsi község az olcsvai. De itt minden tsz-iagta a kultu­rális alapból tavaly is 12C forint jutott. — Ö ebből nem enged — mondja a párttitkár. — Még a tsz-majorba is rádiót vete­tett Jutalomüdülésre meg színházlátogatásra 6500 fo­rintot költöttünk. Ott volt most is az alapok felosztásá­nál. Az idén 31 ezer forintot javasolt velünk együtt a kul­turális célokra. Laci bácsi megtalálja a he­lyét minden fillérnek. Becsü­lik munkáját Nyugdíjasként másodállásban, de inkább hi­vatásszere tétből kultúrmur.- kása a tsz-nek. Évente 120 munkaegységet kap és háztájit. A hét teltével megint haza­jött az ember. Szokása sze­rint megmosakodott, s elfog­lalta helyét az asztalnál. Látja a család, megint igen ragyog az ember szeme. Ita­los. De valahogy most mégse olyan teljes az asszonyi sér­tődöttség. Mikor a vacsorái tálalás előtt az asszony fölemeli a fazekak, lábasok fedőjét, kel­lemes étel illata terül szét. Tyúkhúsleves, pörkölt. Ilyes­mire esztendők óta nem em­lékszik az ember, mióta he­tenként jár haza a messzi munkahelyről. Persze, elkelt volna a finomabb vacsora máskor is, csakhogy azt mondta az asszony: holnap tenyésztés volna, mégis e kö­rül akadt a legtöbb hiba. Kérte, szüntessék meg a két falu között szított mesterséges ellentéteket, hiszen Kispalád és Botpalád egymásra van­nak utalva. A megválasztott jelölő bi­zottság félrevonult és elké­szítette javaslatát. Felolvasták és megkezdő­dött a vita. Kiderült, hogy a néhány esztendei gazdaságilag ered­ménytelen együttélés nem kovácsolta még egybe a két falut. A jelölő bizottság egy kispaládi és egy botpaládi elnökjelölt nevét olvasta fel, mindkét faluból jelölt egy elnökhelyettest is. Cse­repes László, a kispaládi el­nökjelölt ellen több botpaládi felszólalt. Mire ő elmondot­ta, a kibontakozás nehéz idejére nem reméli, hogy el tudja simítani az ellenté­teket. Ezért nem fogadja el a jelölést. Szabó Ferenc bot­paládi születésű jelölt eseté­ben a kispaládiaknak sem volt ellenvetése. „Tisztakezű embernek ismerjük — mond­ták s nekünk most ilyen emberre van szükségünk.” A jelölésre emelkedő kezek erdejében már látszott a kibontakozás, amikor a járá­st első titkár áttelefonált a jelölt munkahelyére és hozta az elutasító választ: nem fo­gadja el. * Tedd meg a tahidért * Többen kiabálták: „Tart­sunk szünetet, érte me­gyünk rábeszéljük!” Kocsiba ültünk és mentünk Kölesére, a munkahelyére. A Kölese és Vidéke Fmsz fő­könyvelőjével az iroda előtt beszélgettünk. Veres József vezetőségi tag kérlelte: „Tedd meg a faluért.” A főkönyve­lő elmondta, hogy nincs me­zőgazdasági képesítése, 20 éve a kereskedelem dolgozója, nem meri vállalni egy 5000 holdas birtok irányítását. „Mondd el ezt a közgyűlés­nek”. „Azt lehet.” Vissza Botpaládra. Az egész közgyűlés az utcán. Amikor meglátják a jelöltet, éljenzés. Odabenn aztán el­csendesedik a lelkesedés, amikor nyugodt érveit hall­ják. Jó úton . Akkor hát: „Jelöljön a já­rás!” Hozzunk idegenből el­nököt — mondják a felszó­lalók. (Egy asszony, sikolt- va: Hát már olyan buta a Teljes kapacitással dol­gozik a nyíregyházi ba­romfikeltető. Képünkön: Bóta Dezsőné, Jósvai Mag­da és Dalos Irén elhelyezi a tojásokat a rekeszekben. Hammel József felvétele vasárnap, akkorra kell. „Meg vissza is mégy, pakolni, rak­ni oda az ennivalót”. A lány leteszi a kézimun­kát. Anyjának .segít. Tálal­nak. Mikor kész, az asszony a tükrös szekrényhez lép, üve­get, poharakat koccant. Egy félliteres üveg tele pálinká­val. Az is az asztalra kerül. Az ember csak néz. — Mi ez? — kérdezi na­gyot nyelve. — Ünneplés? Megvolt a zárszámadásotok? Aztán ...? Az asszony pálinkát tölt a poharakba. Igen, megvolt. Olyan, mint még sosem. No, hogy így ma­radjon mindiá arra legyen erő, egészség! — emeli fel az asszony a maga poharát. (F.) l&u Sí lír felelős — munkaegységre Dicséretes példa Olcsván Farkas Kálmán Meglepetés közgyűlésen mi falunk, hogy nem telik elnökre közülünk?) Tíznél több név is elhangzik, meg­vitatják, de — talán mert nem ismerik eléggé őket —, egyik sem kapja meg a je­löléshez szükséges szavazato­kat sem. Járási vezetőket kérnek elnöknek. Valaki még kényszerítést is említ. „Nem lehet senkit kényszerí­teni,” Már délutánra jár az idő, amikor egy pipás. nagy bajuszos bácsi az első sor szélén karórájára néz és azt mondja csendesen: „Etetni kell.” Erre az egész közgyűlés feláll, gyorsan be- rekesz.tik és megy ki-ki az állataihoz — egy olyan köz­ségben, ahol az állattenyész­téssel van a legtöbb problé­ma — közösben! Dolgavégezetlenül oszlott fel tehát a vezetőség-, álasztó közgyűlés. Üres maradt az el­készített urna. A felöltek De a két községben meg­indult az erjedés. A közgyű­lés hangulata megmutatta, hogy látják mór világosan, mit hol rontottak el és egy­ségesek abban, hogy a kibon­takozást akarják. A paládi- ak addig felkeresik a jelöl­teket, elbeszélgetnek velük. Szabó Ferenccel is. Szabó kommunista. Bármilyen ne­héz és fárasztó feladat a mélypontról felemelni ezt a leromlott gazdaságot, kemény embernek való feladat, már­pedig Szabó Ferencet is ke­mény iából faragták. Hátha sikerül vele megértetni ezt és a legközelebbi közgyűlésig mégis elvállalja a jelölést — ebben reménykedik sok tag. Addig elkészül az Uj Ba­rázda mérlege Is — a járás­ban utoljára. És lassan az évi tervet is meg kellene csinálni. Mindenki érdeke, hogy a jelenlegi átmeneti ál­lapot ne tartson soká. Gesztelyi Nagy Zoltán A Kisvárdai Járási Tanáét Végrehajtó Bizottsága a ter­melőszövetkezetekben végzett személyzeti és kádermunkát tárgyalja A termelőszövetkezetekben, csakúgy, mint az iparvállala­toknál, a magas szintű veze­tés az egyik alapvető köve­telménye annak, hogy a gaz­dálkodás; egység eredménye­sen, nyereséggel működjék. A személyzeti munka a veze­tés szoros és elválaszthatat­lan része. A termelőszövetke­zetekben eddig nem végeztek személyzeti és kádermunkát. A felsőbb vezetők, de a ter­melőszövetkezeti tagok is is­merték a vezetésre kiválasz­tott, megbízott emberek ké­pességét, tulajdonságát, ma­gatartását, a gyakorlatban a rátermettség is igazolódott, mindez azonban csak spontán megnyilvánulás volt. A termelőszövetkezetek ve­zető beosztású dolgozói a jö­vőben csak akkor tölíb:tfk be munkakörüket, ha elfo­gadható, tiszta erkölcsi bizo­nyítvánnyal rendelkeznek. Ez nem formai, aktaszaporító dolog, elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy első­sorban a termelőszövetkezeti tagok tudják: vagyonukat, je­lenüket és jövőjüket milyen emberekre bízzák. A kisvár- dai járásban a kiállított er­kölcsi bizonyítványok — há­rom kivétellel — a vezetők tiszta múltját igazolják. A személyzeti munkának azon­ban nem az erkölcsi bizonyít­ványok beszerzése és nyil­vántartása a legfontosabb ré­sze. A hangsúly inkább a ká­dernyilvántartáson, ennek alapján a minősítéseken van. A minősítés több évre szól és nem szubjektív megítélés, tények alapján készített jel­lemzés, amely elemzi a szak. ember tudását, tevékenysé­gét, közéleti magatartását. A minősítések még nem készül­tek el mindenütt. Nem is kell elsietni ezt a munkát, mert a megfelelő minősítésnek em­berformáló ereje van. Akkor jó és tölti be szerepét a mi­nősítés, ha ösztönzi az érde­kelt egyént, hogy a szakmá­ban képezze magát, erősítse a jó tulajdonságait és meg­szüntesse azokat a káros ki­növéseket, amelyek munkáját rossz irányba befolyásolják. A személyzeti és kád írfej­lesztési tevékenység, ahol azt gondosan és körültekintéssel végzik, anyagi erővé válik a tsz-ekben. S. E. — Mennyit kerestél? Meny­nyit adtak? — kérdezi az ember. — Amennyi járt — emeli meg fejét az asszony. —- Amennyit érdemeltem. Ti- zenhétezer-ötszázat. Néz az ember kegyetlenül. Nagyokat nyel. Pedig mara­déktalanul lecsúszott az a ku­pica pálinka. Szinte dadog. — Te? Ne viccelj, hé. Mire az ámítás? Mond csak, hogy ezzel az izé, vacsorával, kis pálinkával akarsz vakítani. Az asszony a lányra ka­csint, s még mosolyog is. Megy a szekrényhez. Kiveszi a lány divatos táskáját. Meg­nyitja, úgy tartja az ember elé. — Tessék. Nézzed! Az ember se holt, se ele­ven. Mosolyogna, de nem igen sikerül. Időbe telik, míg szóhoz jut. — Aztán... vettetek fel új tagokat is? Akadt jelentke­ző? Kiss Pali, Szekeres Gyu­la? Ök nekem azt mondták legutóbb, márcsak kitartanak az eljárásnál. Nem ugranak be, a... látszatért... — Száztízen jelentkeztek, hetvenet vettünk fel. Meg­nézzük ám, ki illő közénk. Munkára, emberségre. Kis* Palit, Szekeres Gyulát igen, felvettük. Beszéltem neked is eleget. — A máriáját! Kitoltak velem! Én meg... Nem folytatja. Helyette ax üvegért nyúL — Nem úgy, hé! Add csak, hagyjunk holnapra Is. örülj inkább, hogy a lányunkat, Icát is felvettük. Most majd velem jár ő is a téeszbe. Asztalos Bálint

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents