Kelet-Magyarország, 1969. február (26. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-16 / 39. szám
« rinm WetTTT WA«YA1tOW57.At3 — VASARI APT MET T ff*f Hff 1959 február W. Páll Géza: HŰSÉGGEL — 50 EVEN AT Bartha József életútja Modern bérház, gázfűtés, szépén berendezett szoba. Az ajtaján ez áll: id. Bartha József. Unokája nyit ajtót, a nagyapa a konyhában segédkezik. Hetvenhat éves, de még dolgozik. Ötszáz forintos állásban van a banknál. Késő délután találkozunk, munka után. Halom irat, könyvecske az asztalon. Bartha József emlékei, pontosabban egy kor dokumentumai, egy változatos, megpróbáltatásokban gazdag élet állomásai. — Ez volt a munkakönyvem — mutatja a kopott könyvecskét A keltezés: 1911. január. Ekkor kezdődött a nyírmadai nádfedő legidősebb fiának önálló élete. Négyéves inaskodás után, Kisvárdát,' a Bumbera céget — és a „haptáknak” nevezett kukoricakásás vacsorákat elhagyva — kilépett a nagyvilágba. Nen túlzás, a nagyvilágba. Segédlevéllel a kezében vándorbotot fogott, hogy szerencsét próbáljon, munkát keressen. Segéd úrnak szólították már, nem tegezték, mint inaskorában, s ez némi önbizalmat, önbecsülést kölcsönzött Bartha Józsefnek. — Gondoltam én, hogy az élet még csak ezután kezdődik — mélyed el emlékeiben _ de, hogy a munkáskéz annyira semmi, azt fiatal fejjel el sem képzeltem. Azt hittem, megtanultam a szakmát, az épületasztalosságot, és most már a magam ura va- fevck. A vándorlás nehéz évei következtek: Nyíregyháza, Debrecen, Diósgyőr, Büdszentmi- hály, Kaposvár, Nagyvárad, Kolozsvár és ki tudná felsorolni valamennyi város, cég nevét, ahol a szabolcsi asztalossegéd fiatalságának erejét, legszebb éveit zálogba hagyta. Inkább a helyzet sodorta a maguk Igazát kereső felvilágosultabb munkások közé, mint a tudatos elhatározás.^ — Kevés szót hallottam én a szocializmusról, a marxizmusról. De a tapasztalatok kemény iskolának bizonyultak Azt a magam eszével is felfogtam, hogy az a rendszer, amelyik a munkát nem becsüli, a munkásokat koldusbotra juttatja, nem maradhat fenn örökké... Mint apró mozaikok rakodtak össze Bartha József fejében a meg nem fogalmazott, a maga módján értelmezett „tételek.” Hol azért nem kapott munkát, mert más vallasd volt, mint a tulajdonos, hol a gyanú kísérte, »lazító, „kommunista egyén.” Pedig dehogy volt ő kommunista a tízes években, főleg az elején. De a munkaadóknak nem az számított, van-e vörös párttagsági könyve vagy szak- szervezeti igazolványa, hanem az: hogyan vélekedik, hogyan viselkedik. _ Először Miskolcon találkoztam famunkás szaktársakkal. akik a szakegyletről be- széliek, hogy abba kellene nekem is belépni. Mert egyedül nem bírunk meg a tőkesekkel, de együtt már felléphetünk, követelhetünk munkát, jobb bért. Ekkor ismerkedtem meg a tízes évek elején Rónai Sándorral, és más munkásmozgalmi emberekkel. És a vándorlás, a munka- keresés, a megélhetés őrlő malmában mindjobban felnyílt a szeme Bartha Józsefnek. Diósgyőrön a martinkemencék mellett, ahol ideiglenesen munkát kapott, több vasassal is megismerkedett. Addig csak személyes élmenyeire támaszkodott, azt hitte: rossz szakmát választott, a famunkásokat nyomorgat- ja az élet. Itt belátta, melyebbek a bajok. A háború előszele is megcsapta mihamar, egyelőre úgy találkozott vele, hogy barakkokat, hordásakat kellett készíteni a jjékgyárban, ahol később néhány hónapig alkalmazták. Később a sorozási behívók is mind sűrvebben érkeztek. 1916-ban az ötös gyalogezredhez hívták be, és az asztalosműhelyben a kofferok, hordagyak mellett egyre több „rókalyukat” csináltattak velünk. — Rókalyuknak hívták a fával bélelt kisebb bunkereket. Finom fosznideszkát kaptunk, görcs nélkülit, az embernek fájt amikor fel kellett darabolni, és besüllyeszteni a földbe... Az őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság kikiáltása Pesten találta. Kőbányán a Sorg-cégnél egyike volt a munkástanács megalakítóinak. Élelmet, ruhát, nyersanyagot kellett előteremteni, hogy a Tanácsköztársaság lüktetése erősödjek. Bartha József egyszerű hétköznapi tettekkel válaszolt a nagy eseményre, a proletárok kivívott szabadságára. Nem fegyverrel, hanem mun. kával és értelmes szóval. Hordágyak, barakkok helyett bútort, a megrongált házakba ablakokat, ajtókat gyártott a Sorg-cég, melyet a munkások irányítottak. A Tanácsköztársaság bukása után a szomszédos Csehszlovákiába menekült. — Ott is hasonlókat tapasztaltam. Mindig vándoroltunk munka után. Nekünk, magyaroknak duplán nehéz volt, a cseh burzsoázia bizalmatlanul fogadta a magyarokat, főleg, akik a „kommün” után emigráltak hozzájuk. Mikor kitudódott, egyik napról a másikra felmondtak. Sőt Losoncról kitoloncoltak bennün. két. 1928-ig éltem Csehszlovákiában. Hazajövet fel kellett készülni a zaklatásra, ami már a határon megkezdődött. Nyíregyházán hónapokig volt munka nélkül, különösen a harmincas években nélkülözött sokat a Bartha család. Már két gyerek és felesége is várta a megélhetést, de a forradalomban szerepet vállalt asztalossegéd nem számíthatott állandó munkára. Inségmunkán lapátolt a sóstói hideg strand építésénél. Mikor hol adódott néhány pengős napszám. A kézről kézre adott röpiratok és a Népszava sorai közt olvasható buzdítás jelentették ebben az időben Bartha Józsefnek is a jövőt. De még addig újabb megpróbáltatások vártak rá. — Negyvenben letartóztattak. Csapra vittek, majdnem hadbíróság elé kerültem. Egy jóakaróm feljelentett, hogy bújtogatok. Megmondom, úgy ahogy volt, elítéltek volna, de a feleségem lekenyerezett egy ügyészt, aki köztien járt és felmentettek™ Én persze ezt már itthon tudtam meg. Egy katonának adott tanács okozta a letartóztatást. Egy pilóta, akit a szovjet frontra vezényeltek, egy kiskocsmában búcsúzott Bartha Józseftől. „Remélem tudod majd, mit kell tenni. A géppel repülj át a szovjet csapatokhoz™” Ezt hallgatta ki az asztal közelében bóbiskoló „cimbora”, s izgatásért feljelentette barátját. Nem úgy beszél erről Bartha József, mint egy hőstettről. Első „látásra” talán nem is tűnik an. nak, pedig közel áll hozzá: az igazságtalan háborúba hajszolt magyar katonák felvilágosítása, hogy hol a helyük, s hogy az a háború az urak háborúja, mégis forradalmi cselekedet volt a maga idejében, kiállás a háború ellen, a fasizmus ellen. A felszabadulás első napjaiban Bartl\a József hídal- katrészeket készített a Tiszán átkelő szovjet csapatoknak, csónakokat javítgatott. Később az újjáépítés mozgalmas hónapjaiban Nyíregyházától Szerencsig a megrongált állomásépületek ajtóinak, ablakainak rendbehozását bízták rá. És építette a várost, Nyíregyházát. Művezető, telepvezető, vállalatigazgató lett. Hányatott életének értelmet adott az új helyzet, a felszabadult nép teremtő ereje. Munkásságát a munkás-paraszt kormány a Szocialista hazáért kitüntetéssel juta! mazta. — Mikor a tízes években először jártam Nyíregyházán, ez a rész még mocsaras, vad. vizekkel teli pusztaság volt. Nem is álmodhattam, hogy valamikor itt fogok lakni, egy modern lakásban, teljes kényelemmel. Csak az egészséggel van egy kis baj. A huzatos házakon, a tetőn reumát kaptam segéd koromban, és azóta gyötör. Más bajom nincs. Szeretek dolgozni, jár- ni-kelni, érdeklődni minden iránt, ami itthon, meg a világban történik. És a múlt ködéből kibontakozó emlékek lassan elhal ványulnak a jelen fényénél. Bartha József összecsomagol ja a régi idők dokumentumait, az egykori segédlevelet, a szakszervezet megbízólevelét, a már elhunyt harcostárs, Rónai Sándor utolsó sorait, amelyben, gratulál a magas kormánykitüntetéshez. Egy gazdag életút megmaradt írásos emlékeit. Bartha József — maga is megfogalmazta: nem vitt véghez világot rengető tetteket, nem írta be vérével nevét a munkásmozgalom történetébe, a párt történetébe, ö a tömegből egy volt, egy küzdő a sok közül, akik ösz- szességében a történelmet formálták. S közben maguk is a ” forradalom katonájává érettek, illegálisan, rendőri felügyelet alatt, kitoloncolás, kizsuppolás, kényszerű emigráció, kegyelemkenyér, ínségmunka közepette magukban hordozták az eszmét, az erőt, amely az új világ képét megváltoztatta, lerakta a ma alapjait. Id. Bartha József frissen ölti magára a munkaruhát, mint hatvan esztendeje mindig, indul, mert félnapos munkahelyén várják, számítanak a tudására. S várják a Vasvári gimnáziumban, ahoi három évig politechnikára tanította a fiatalokat. Nem csak a tudását, szakértelmét, a famunka rejtelmeit akarják tudni az idős harcostól, hanem életútját, küzdelmeit is szívesen hallgatják. Hogy jobban eligazodjanak, s megtalálják helyüket a mában, s folytatói legyenek a Bartha Józsefek munkásságának. 18 tabló — 150 kép Öt községben mutatják be a Tanácsköztársaságról szóló kiállítást Gazdag dokumentumanyagból állított össze kiállítást a nyíregyházi Jósa András Múzeum. Tizennyolc tablón, mintegy 150 kép mutatja be a magyar munkásmozgalom fél évszázaddal ezelőtti eseményeit, az őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság történetét. A dokumentumok egy részét — a helyi, szabolcsi vonatkozásuakat — a Jósa András múzeum gyűjteményéből válogatták, s ezekkel egészítették ki a munkásmozgalmi múzeum által rendelkezésre bocsátott kópiákat. A kiállítást első alkalom mai Nagykállóban mutatják be február második felében, majd tíz-tíz napig Vaján, Kisvárdán és Tiszavasvári- ban, a helyi múzeumokban Nagykállóban és Nyírbog- dányban a művelődési há zakban kap helyet a kiállítás. A Tanácsköztársaság év. fordulójának napján, március 21-én a kisvárdai vármúzeumban tekinthetik meg az érdeklődők. A kiállítás plakátja — a tanácsköztársaság! plakátmű vészét stílusában — a napok ban készül el a megyei nyomdában. Hozzászólás A Kelet-Magyarország feb- ■ ruár 9. száma kerekasztal-be- szélgetést közölt a pályaválasztásról. Sok probléma került szóba. Közülük néhány igen gyakori gonddal. kapcso latban lenne észrevételem. Ugyanis, tapasztalataim szerint, a legnagyobb a bizonytalanság a szakközépiskolákat illetően. Évekkel ezelőtt a technikumokat azért hozták létre, hogy olyan középfokú technikusokat képezzenek ki, akikkel a szakmunkások és a mérnökök által betöltött munkakörök közötti helyre sorolható, alsó irányító posztokat lehet betölteni. Később kiderült, hogy nincs ennyi technikusra szükség, és többségük így szakmunkásként tudott elhelyezkedni, ami a végzettek égy részében elégedetlenséget váltott ki. Kiderült az is, hogy 14—18 éves korban nem léhet technikusokat képezni. A technikusi képességek csak az üzemben végzett gyakorlati munka során alakulhatnak ki. Szükséges . volt viszont érettségivel rendelkező szakmunkásokra is. Létrejöttek a szakközépiskolák, amelyek az érettségi bizonyítvánnyal egyidejűleg szakmunkás-képesítést is adták, de biztosították azt is, hogy a végzettek felső fokú tanulmányokat folytathattak egyetemen,, főiskolán, természetesen a szakmai képzésnek megfelelő irányú oktatási intézményekben. Az 1969/70. tanévtől kezdve meggyorsul az új szervezésű szakközépiskolai tagozatok bevezetése. Az ilyen tagozaton nyert érettségivel nem egy szakmában, hanem ■egy szakmacsoporton- belül nyílik lehetőség az elhelyezkedésre. A vállalatok igényeihez is könnyebben alkalmazkodik az így nyert képzettség, mert több rokon szakma .alapjait sajátította el a fiatal. A vállalatok maguk fogjál; eldönteni, hogy a megkívánt — hosszabb-rövidebb — gyakorlati munka után kiből lesz technikus, kiből szakmunkás. Az új rendszerű képzés sokoldalúbban. felhasználható ismereteket nyújt, amely előnyös a fiataloknak és a népgazdaságnak egyaránt. Szakközépiskolába azok jöjjenek, akik valóban érdeklődést mutatnak a gyakorlatias munka iránt. A szakközépiskola nem könnyebb, mint általában más középiskola. Nem helyes, hogy szakközépiskolába főleg a fizikai dolgozók gyermekei jönnek, és számuk egyre csökken a gimnáziumokban. Így elsikkadnak azok a tehetséges gyermekek, akik felsőoktatási , intézményekben is tanulhatnának. Egészségtelen, ha a kiválasztott iskolába minden áron való bejutás érdekében a szülők meggondolatlan lépéseket is tesznek. Nem egy esetben érvényes alkalmassági orvosi vizsgával rendelkező tanulónkról kiderült, hogy testileg hibás. Bármennyire is szeretnék a szülők, hogy elképzeléseiknek megfelelően tanuljanak gyermekeik, mégis tudomásul kell venni, hogy a gyermek adottságai, elképzeléséi döntik el, mi is legyen belőle. Vigyáznunk kell, hogy ifjúságunk törés nélkül, lelkesedéssel haladhasson az önmaga elé kitűzött úton! Ökrös István a Kossuth Lajos Szakközépiskola igazgatója Megjegyzések egy emléktáblához Nemregiben emléktábla került a városháza árkádja alá. A tábla szövege: Városháza Épült 1842-ben a Báthori- ház falainak felhasználásával. Fő homlokzati neorene- szánsz formája 1842-ben alakult ki. 1876—92 között megyeháza. Mai alakját 1912-ben nyerte el. A szöveg tartalmához azonban hozzá kell fűznöm néhány észrevételt. 1. Kezdjük talán a végén. Az utolsó mondat egészében nem áll. Ha például csak az 1900-as . Borovszky-féle megyei monográfiát lapozzuk fel, a városházánk teljes szépségében és terjedelmében néz le a lapról, de 2. sem akkpr, sem ma pem neoreneszánsz stílusban. Az ilyen, három rizalitos homlokzat megoldás eleve barokk. Az emeleti ablakok szemöldökei, ívei az árkádok ívei szintén nem vágnak az említett stílushoz. A városháza stílusát eklektikának nevezzük. 3. Az épület szerkezete egységes, s ahogy nincs semmi nyoma későbbi részletnek, ugyanúgy nincsen semmi nyoma korábbi toldásnak, idegenszerűségnek sem. S mikor néhány éve tatarozták, a falszövet is egyöntetűnek bizonyult. Így csak azt következtethetjük, hogy az épület 1871—73-ban készült. És nem 1842-ben. Igaz ugyan, hogy ebben az évben is elkészült egy új városháza. Ez volt az az év, amikor a régebbit, mely 1793-ban épült, a város eladhatta Benczúr patikusnak, kinek Gyula fia két évvel később itt született, a régi Kiskoronában. Az 1842-es városházából azonban nem maradt fenn semmi, csak a helye volt azonos a mostanival. Annak is megvan a maga oka, hogy miért akarták a nyíregyháziak itt felépíteni az új városházát. Ezen a helyen volt ugyanis a két földesúmak az ispánlaka, Tec, mészetes, hogy a város, mely maga szabadította fel magát földesúri függőségéből, annak Utódaként, annak székhelyéről akarta most magát igazítani. S hogy nem a régi Károlyi — ennek gazdasági épülete volt szemben a „Csűrtemplom” — és Dessewffy urasági épületet használta fel, annak az oka, hogy az 1838-as földrengés ezeket is, így a mai épület déli szárnya helyén lévő Karolyi-féle épület három boltozatos helyiségét is megrongálta. Érthető tehát, hogy a nyíregyháziak inkább újat építettek. S hogy njüyen különbség volt stílus szempontjából az 1842 és 1872 évek között, azt éppen a városháza északi szomszéd épülete beszédesen mutatja. Ennek földszintjén a kapu kőkereté a későbbi erkély alatt az 1866-os évszámot hordja. Az évszám azonban csak a földszintre vonatkozik. Ez ékesen mutatja a legtisztább klasszicizmus elemeit. Valahogy így kellett volna az 1842-es városházának is kinéznie, 4. Hogy az alapfalakat felhasználták? Lehet. Csak ezt még valakinek bizonyítania kellene. Azt pedig, hogy a Báthorj-ház alapjait is felhasználták volna, a bizonyításon kívül még egy cáfolatra is lenne szükség, nevezetesen egyelőre úgy áll a dolog, hogy a Báthori-ház alapjait a már említett Rákóczi u. 4 szám alatti ház építésekor találták meg. 5. A városháza megyeháza sosem volt. Az történt csak, hogy a város átengedte használatra a megyének például a déli szárnyat már 1872-től törvényszék céljaira. De ez a szívesség még a megyeszékhely áthelyezése előtt, meg a város további gesztusai is az áthelyezés után is, a város fejlesztése érdekében a nyíregyházi ambíciók támogatására szolgált. De akkor is, mikor megyei hivataloknak engedték .át, a városháza akkor is a „város háza” maradt Korotaay Gyula a pályaválasztási vitához Bartha József veterán.
