Kelet-Magyarország, 1969. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-16 / 12. szám

S «Mal KÉT PT MAGYAROR«!tíO 1969 fsmiAf ff. Külpolitikai összefoglaló (sf; Párizs helyeselné a négyhatalmi tárgyalásokat §; Folytatódnak az izraeli csapa lösszé vonások 0 Johnson hivatalos hattyúdala Bizonyos nyugati fővárosok nagy reményeket fűztek ah­hoz, hogy egyes francia kö­rökben elégedettséggel fogad­ták De Gaulle elnök Liba­nont támogató döntéseit. Washington és London min­den jel szerint bízott abban is, hogy ez a lépés magát a kor­mánypártot is megosztja. Ebben csalódniok kellett: az UNR, a gaulleista párt veze­tősége ülést tartott, amelyen nemcsak helyesléséről biztosí­totta az államfőt, hanem ezt az álláspontot ellenszavazat nélkül, teljesen egyhangúlag fogadták el. Ülést tartott a francia kormány is. Ezen Debré külügyminiszter kije­lentette: diplomáciai úton fo­lyamatban van a három nyu­gati nagyhatalomnak a kö­zel-keleti rendezés tervét ja­vasló szovjet memorandumra adandó válasza. Ezután fontos, bár Párizs eddigi lé­péseinek ismeretében nem meglepő kijelentés követke­zett: Debré kinyilvánította a francia kabinetnek azt a kí­vánságát. hogy a négy nagy­hatalom tanácskozzék a kö­zel-keleti kérdésről. Mint is­meretes, a szovjet javaslatok ugyancsak erőteljesen támo. gatják egy ilyen konferencia gondolatát. A nagyhatalmak enyhítő akcióiának sürgősségét bizo­nyítják a Közel-Keletről ér­kező hírek is. Az egyiptomi saitó hangsúlyozza, hogy mind a Jordániái, mind az EAK-fronton folytatódnak az izraeli csapatösszevonások és ezzel egyenes arányban a tér­ség feszültsége szüntelenül fo­kozódik. Washington (MTI): Köbért McCloskey, az ame­rikai külügyminisztérium szó­vivője kedden este közölte a sajtó képviselőivel, hogy az Egyesült Államok kormánya rövidesen elküldi válaszát a közel-keleti helyzet rendezé­sére irányuló szovjet békeja­vaslatra. A szovjet tervet, amely hírügynökségi jelenté­sek szerint három szakaszban Z--. .. — ... —a. ui-rrj Johnson, az Egyesült Álla mok január 20-án leköszöni elnöke utolsó elnöki üzene­tében elbúcsúzott a törvény­hozóktól. A kongresszusban elhangzott hattyúdal nem voll mentes a disszonáns han­goktól. Johnson sajnálkozá­sát fejezte ki amiatt, ,hog\ eddig nem volt lehetséges a béke helyreállítása Dél-Viel- namban” és ezért még utolsi hivatalos üzenetében is a VDK-ra Igyekezett hárítani a felelősséget. Ugyanakkor az mondotta, hogy „a béke kilá­tásai ma jobbak, mint bar­mikor”. Ez minden jel sze­rint igaz, csak Johnson a leg fontosabbat, az okot nem em. lítette. Azt, hogy a saigoni re­zsim ország-világ előtt élet- képtelenek bizonyult, hogy az amerikai hadsereg súlyos veszteségeket szenved Viet­namban és hogy a világ né­pei, sőt — mint a VDK svéd elismerése mutatja — egyre inkább kormányai is, hatá­rozottan azt követelik, hogj Washington vessen végre vé­get ennek a minden szem­pontból áldatlan kalandnak. A távozó elnök ezután mi­nősíthetetlen hangú jelzőktől hemzsegő mondatokban tá­madta a Szovjetuniót, majd váratlan fordulattal arról be­szélt, hogy mégiscsak keresni kellene a megegyezést Moszk vával. A búcsúbeszéd elhangzott Johnson ezúttal is hű maradi magához. A törvényhozás — és a nemzetközi közvélemény — higgadt konstruktív meg­oldás helyett csak gyűlölködő és a fontos javaslatokat frá­zisokkal helyettesítő beszé­det hallhatott Javasolja megvalósítani a Biztonsági Tanács 1967. de­cember 22-i határozatát, hiva­talosan nem tették közzé. A külügyminisztériumi szó­vivő szerint az amerikai kor­mány a válasz megszövege­zése előtt tárgyalt az izraeli brit és francia kormánnyal, valamint a január 20-án hiva­talba lépő Nixon megválasz­tott elnökhöz közeli körök­kel (Folytatás az I. oldalról) A francia rádióállomások szerda reggel kilenc óra előtt adásukat megszakítva közöl­ték a Szajuz—5 űrhajónak három űrutassal történt fel­bocsátásának hírét. Maga a hír — mint az első kommen­tárok megállapították — nem okozott meglepetést, hiszen a lapok hírmagyarázói számí­tottak még egy űrhajó felbo­csátására. A francia televízió szerda déli adását a Szojuz—5 szov­jet űrhajó felbocsásáról szoló szovjet helyszíni riportfilm bemutatásával kezdte. A délutáni párizsi lapok első oldalukon közük az újabb szovjet űrhajó felbocsátásáról szóló jelentéseket. A Le Mon­de kiemeli moszkvai tudósí­tójának. Alian Jacobnak je­lentését. amelv szerint meg­lepő volt, milyen sok em­ber volt tanúja az űrhajó fel­bocsátásának Ez arra mutat, hogy a szovjet s-vkomberek teljességgel kizártnak tekin­tették valamiféle hiba be­következésének lehetőségét. Az egész művelet olyan be­nyomást keltett, hogy olyan begyakorolt akcióról van szó, mint egy közönséges utas- szállító repülőgép elindítása. Kaminsky, a bochumi csil­lagvizsgáló igazgatója nyilat­kozatában hangsúlvozta: „a Szojuz—4 és a Szojuz—5 fel­bocsátása döntő lépés a naprendszer meghódításában. A cél az lehet, hogy előkészít­sék egy bolygóközi mestersé­ges űrállomás létrehozását Rhitfesn elküldik az amerikai választ a szovjet báke.avaslatokra A genfi rádió folyamatosan tájékoztatja hallgatóit a leg­frissebb fejleményekről. „Ma a világűrben semmi sem hasonlítható a szovjet űrha­jósok „űrparádéjához” — hangoztatta a rádió kommen, tátora. Az AP amerikai hírügynök­ség szerdán gyorshírben kő zölte a hírt a Szojuz—5 fel­lövéséről. Ha gsúlyozva, hogy a három űrhajós közérzete ki tűnő. Az amerikai közvélemén. nagy érdeklődéssel követi a két szovjet űrhajó útját. — Még soha nem volt egy­szerre ennyi űrhajós a világ­űrben — állapította meg az NBC tévéhálózat híradása, r Szojuz—5 fellövéséről beszá­molva. A londoni rádió kiemelkedő eseményként ismertette az új szovjet űrsikert. A bolgár rádió és televízió részletesen tájékoztatott az eseménvről. A televízió es); műsorában dokumentumfil­met mutatott be a Szovjetunió kiemelkedő űrutazásairól. A szerdai lapok első oldalon vörösbetüs címek alatt köz­ük a TASZSZ jelentéseit és kommentárokban méltatják r Szojuz útjának és az ezt meg. előző szovjet űrutazásoknak a jelentőségét. Az NDK minisztertanácsa szerdai ülésének kezdetén a résztvevők megemlékeztek a Szojuz—4 és a Szojuz—5 szovjet űrhajók eredményes startjáról Az NDK miniszter- tanácsa sikeres utat és já visszatérést kívánt üzeneté­ben a szovjet űrhajósoknak. Külpolitikai széljegyzet: Áz Ásphalela újabb áldozatai Terrorral, házkutatásokkal, letartóztatásokkal, kínzások­kal próbálja a görög katonai diktatúra feltartóztatni a szüntelenül növekvő népi mozgalmat, amelynek célja a szabad, demokratikus Gö­rögország megteremtése. A junta hatalmasai, a „fekete ezredesek” már jól berendez­kedtek. A volt katonai elhá­rítás intézményére éoítve szé­les szervezetet hoztak létre Asphalela néven. Ez a mai görög Gestapo. Fizetett besú­górendszerével beépül a tár­sadalom minden rétegébe, bi­zalmatlanná teszi egymáshoz az embereket, „csendet” te­remt Görögországban: a te­mető csendjét. A görög nép szerencsétlen­ségére az ellenállás földalap' szervezetei még mindig vi­szonylag laza kapcso'atban állnak egymással, nincs egy­séges vezetésük, programjuk. Az Asphaleia természetesen kihasználja ezt. Az ősszel be­hatolt az Andreasz Papand- reuval kapcsolatban álló pánhellén mozgalomba. s nemcsak a letartóztatások, hanem az ingatag elemek be­szervezése révén is nagy ká­rokat okozott. Sikerült e’ér­nie, hogy provokátorok indul­janak útba az Európa Tanács Stockholmban ülésező Embe­ri Jogok Bizottságához, akik — magukra vonva a világ­sajtó figyelmét — végül }s a junta mellett tanúskodtak ezen a fórumon. Érzékeny veszteséget okozott az ellen­állásnak a Panagulisz-per, amelynek fővádlottját azon­ban mindmáig nem merték kivégezni, oly heves volt a nemzetközi tiltakozás. Csak nagy késéssel tudtuk meg, hogy novemberben a föld alá kényszerített kom­munista párt és a diktatúra­ellenes., hazafias front több személyiségét is letartóztat­ták. Rendkívül riasztó, hogy a görög kormány eltitkolta ezeket a letartóztatásokat. Ügy látszik, tanult a Pana- gulisz-esetből, el szerette volna kerülni az ügy nemzet­közi nyilvánosságát, hogy szabad kezet kapjon a leszá­moláshoz. A Görög Kommunista Párt Központi Bizottságának a különböző társadalmi szerve­zetekhez, az ENSZ-hez, és a nemzetközi közvéleményhez intézett felhívása derített fényt arra, hogy a letartózta­tottak között van Grigorisz Farakosz, a GKP Politikai Bizottságának tagja, továbbá Giorgísz Moraptisz, Nikosz Politisz és Lazarosz Kiri- cisz, valamennyien ismert haladó személyiségek. Az 8 életükért mozdul most meg a görög és a nemzetközi szo­lidaritási mozgalom. Kicsoda Grigorisz Fara- kosz? 1923-ban született, apja tisztviselő volt, kitüntetéssel végezte a gimnáziumot és villamossági mérnöknek ké­szült, amikor a hitleristák le­rohan* Görögországot. Fa­rakosz 1942-ben belépett Gö­rögország Kommunista Ifjú­sági Szövetségébe, egy évvel később pedig az ellenállás egyeséges ifjúsági szervezeté­nek volt egvik vezetője a műszaki főiskolán. A kom­munista pártnak 1943 óta tag­ja. A párt földalatti szervei kiderítették, hogy Farakosz elvtársat most egy hónapon át embertelenül kínozták. Azt az embert ütlegelték a haza­fias jelszavakat harsogó jun­ta titkosrendőrei, aki a meg­szállás éveiben fegyveresen harcolt hazája szabadságáért és a nemzeti felszabadítás Politikai Bizottságától fő­hadnagyi rangot kapott. A háború után, az angol intervenció idején Farakosz elvtárs illegális egyetemi la­pot szerkesztett, a Diákok Hangját, majd a diploma megszerzése után illegalitás­ba vonult. Elfogták, tíz hó­napot Ikária-sziget börtöné­ben töltött, szabadulása után ismét a harcosok sorába lé­pett, századosi rangot nyeri; megsebesült, majd külföldi emigrációba kényszerült. Nagyszabású ideológiai, tudományos munkát végzet! külföldön is. Műveiről hazá­jában még azok a szakembe­rek is tisztelettel beszélnek, akik egyébként politikailag távol állnak tőle. Nevezetes könyve, a „Görögország energetikai gazdálkodásának és politikájának kérdései”, valamint ismertebb elméleti műve: „A tőke egy évszáza­da” nemzetközileg is figyel lemre méltó munkák. Farakosz elvtárs 1961-tS! tagja a párt Központi Bizott­ságának, s tavaly lett a Poli­tikai Bizottság tagja. Százez­rek ismerik és tisztelik hazá­jában és külföldön. Mélység ges aggodalom csendül Jri a Görög KP felhívásából: Gri­gorisz Farakosz élete ve­szélyben van! A nemzetközi szolidaritásnak, amely már nem egyszer meghátrálásra kényszerítette a fekete ezre­deseket, most ismét nagy fel­adata van: meg kell mente­ni Farakosz és rabtársai életét! Sz. U l Gerencsér Mikiéit A gyűlölet ellen jele Regény Eötvös Károlyról 24. Amikor május tizenkilencedi­kén megjelent Tiszaeszláron Bary József vizsgálóbíró, ak­kor még csak az ötéves Sa­mu gyerek gondtalan fecse­géséből merítették az ötletet, hogy a zsidók végeztek Soly- mosi Eszterrel. Scharf Jó­zsef templomszolga szom­szédságában a községi bíró. Farkas Gábor rokonai lak­nak, ők édesgették magukhoz a gyereket, heteken át sza­vanként tanították meg ve­le a mesét a kedveskedő fe­hérnépek. A Samu gyerek az­tán, mit sem tudva fecsegé­sének rettenetes értelméről nevetve ismételte mindenki­nek a betanult mesét, ak1 csak hízelegve kérdezgetni kezdte. Amikor már égés-* Tíszaeszláron. sőt a környező falvakban is tényként emle­gették a metszőknek tulajdo­nított gyilkosságot, Farkas Gábor községi bíró magától értetődően irányította a zsi­dókra a vizsgálat vezetésével megbízott Bary József fi­gyelmét De egy ötéves gyereket mégsem állíthattak oda koro­natanúnak. A kis Samu együgyű csa­csogásában az is szerepelt, hogy bátyja, Móric tartotta az edényt, amikor kienged­ték Eszter vérét a templom pitvarában. Ebben a részlet­ben nagy lehetőséget ismer­tek fel a vérvád kieszelő! Egészen más. ha a pelenká­ból alig kinőtt, észjárásá­ban beszámíthatatlan kisded helyett a serdülő legényké­vel ismétlik meg mindazt, amire rábeszélték a kis Sa­mut, immár nem a buta nő­személyek fortélyával, hanem a vizsgálat szakembereinek alapos szaktudásával, minden oldalrój biztosítva a hihető­ség. sőt a bizonyosság látsza­tát Még a véletlen is a ke­zükre játszott mert Scharf Móric személyében a lehető legideálisabb alanyra talál­tak. Kísérteties pontossággal rémlett vissza Eötvös emlé­keztébe a nyíregyházi bör­tön, a foglárok, a királyi al- tigyész, a dermedten hallga­tó, minden szóra, minden mozdulatra riadtan rezdülfi Scharf Móric. Akkor nyilván­való volt előtte, hogy szét­rombolták a kamasz szaba­don fejlődő egyéniségét és a dresszurával alkalmassá tet­ték idegen érzések, idegen gondolatok befogadására. Szíve szerint az idealizmus­ban akart hinni a Vajda, so­káig az emelkedett erkölcsi érzékből fakadó nemes gon­dolkodást tartotta a legfőbb emberi tulajdonságnak, de az érett férfikor tapasztala­tai kigyógyították naiv áb­rándjaiból. Ez a tény győzte meg, hogy az igazság nevé­ben működő, a törvény hatal­mát birtokoló személyek kö­zött gyakran akadnak elve­temült szörnyetegek, akik hajszállal sem különbek, mint a bitóra megérett bűnözők. Elferdült Ielkülettel garázdál­kodnak a közjó rovására, szabad folyást engednek dur­va hajlamaiknak, s emberte­len visszaéléseiket a szüksé­ges szigor erényének hazud­jék. Egy pillanatig sem ké­telkedett Eötvös abban, hogy az éretlen Móric ilyen em­berek kezében érlelődik a vérvád céljaira alkalmas mé­diummá. Mivel a titokfedő függönyök sűrű redől mö­gött idomították a suhancot, semmi reménye nem lehetett a részletek megismerésére, pedig a jelek szerint a Mó­ric körüli titokzatosság mö­gött rejtőzött a kérdések kérdése. Kibontotta a másik trat- köteget nagy óvatossággal választotta szét az egymás­hoz pácolódott lapokat. Ezek a péri vérvád eset aktái vol­tak. Szilágy vármegyében, 1791-ben történt, amikor szin­tén fújni kezdték az antisze­mitizmus tüzét. Pér község­ben Salamon Ábrahám bé­relte a Kutyakaparó csárdát. Tél volt, Salamon Ábrahám pálinkát főzött kint a szőlő­hegyben Köteles István zsel­lérember segédletével. Hogy ne maradjon magára félénk felesége és Miska nevű kis­fia a faluszéli csárdában, megkérte az egyik paraszt- asszonyt. hogy fizetségért en­gedje el fiát éjszakára a csárdába. A tizenhárom éves Takács Andris szorgalmasan el is járt esténként a Kutya- kaparóba, de február tizen­kilencedikén hiába várta Sá­ra asszony a gyereket. Más­nap reggel holtan, széttapo­sott ágyékkal találták meg az árokban a falu és a csárda között. Meg sem kísérelték felkutatni az igazi gyilkoso­kat. amikor minden fáradtság nélkül a zsidókra foghatták a gaztettet. Ugyanúgy, mint az orkuti ügynél, a környék összes zsidóját felverték a hatóságok és kedvük szerint fogságra vetettek mindenkit, akit csak akartak. Hiába volt tökéletes alibi, a zilahi ítélőszék kimondta a halált Salamon Ábrahámra, Jakab Dávidra, Markovics Ferenc- re, Markovics Jakabra Kö­teles István zsellér váltig hajtogatta, hogy a csárda bérlője, Salamon Ábrahám semmiképpen sem lehetett bűnös, hiszen a kérdéses éj­szakán együtt főzték a pálin­kát Makacskodásáért de­resre húzták, harminc bot­ütést mértek rá. Továbbra is kitartott igaza mellett mire újabb harminc ütéssel ver­ték félholtra. Ekkor megtört és kijelentette, hogy Salamon Abrahám titkon eiosonhatott a pálinkafőzéstől, amíg 6 bó­biskolt A kormányszék megsemmi­sítette a zilahi itélőszék hatá­rozatát és elrendelte a négy halálra Ítélt azonnali szaba­don bocsátását. Indoklásában kizártnak tartotta, hogy az öt­éves Miska gyerek vallomása hihető lenne. Eötvös kénytelen volt ho»- záerősödni a legsötétebb ko­holmányokhoz, látva látta az igazságszolgáltatás leghajme­resztőbb megcsúfolását, az in­tézményes aljasság legundorí­tóbb példáit, mégis erőt vett rajta a nyugalmát fénekestől felkavaró izgalom. Megint egy apró gyerek a koronatanú. Ott szerepelt a megsárgult papíron a párbeszédesített vallomás. A vizsgálótiszt kér­dései és a pici Miska feleletei. Olyan tökéletesen válaszolgat a gyerek a vizsgálótiszt fag­gatására, ami felülmúlja a legragyogóbb emlékezőtehet­séget, a legaprólékosabb meg­figyelőképességet, Megtalálta a Vajda a véde­lem épületének első sarkkö­vét. Mintha attól tartott vol­na, hogy elfelejti gondolatait, kapkodva szedte elő zsebéből ironját és jegyzetfüzetét. Siet­ve írta: „Orkut, Pér, Tiszaeszlár. Mindhárom esetben öteszten­dős gyerek a vád forrása. Mindhárom esetben nyilván­való a betanítottság. Bizonyí­tani kell, hogy a kis Samu fecsegése nyomán lefogott Móriczból erőszakkal szedték ki a vallomást. Ha ez sikerül, bebizonyosodik a zsidók ár­tatlansága.” Bizonyítani kelL.. (Folytatjuk) Vj pályáján a Siojui—5 Szerdán magyar Idő szerint éjjel 2 óra 12 perckor a Szo­juz—4 űrhajó 13. fordula­tát tette a Föld körül, s be­jutott a Szovjetunió távol­keleti részén fekvő jelfogó állomások hatósugarába. Ezzel megkezdődött Vla­gyimir Satalov második mun­kanapja a világűrben. A na­pirend által előírt tomagva- korlatok elvégzése és reggeli­jének elfogyasztása után az űrpilóta ellenőrizte az űrhajó rendszereinek állapotát, egyeztette az időt és hozzá­kezdett a kutatási program teljesítéséhez. Egyebek kö­zött megfigyeléseket végzett az úgynevezett „világító ré­szecskékkel” összefüggésben, fényképeket készített a Föld felhőzetéről és hótakarójáról, nappali és szürkületi hori­zontjáról. A TASZSZ hírügynökség legfrissebb jelentése szerint szerdán moszkvai idő szerint 17 óra 30 perckor a két űrha­jó személyzete az előírásnak megfelelően az utasfülkéből a „dolgozószobákba” települt át, ahol a program sze­rint kísérleteket és tudomá­nyos megfigyeléseket végez­tek. A két űrhajó repülését a földről parancsnoki és mé­rőkomplexumok Irányítják. /. Szovjetunió egész területén — a nyugati határoktól a Csendes­óceánig — mérőállomások há­lózzák be. A munkában rész; vesznek a Szovjet Tudomá­nyos Akadémia kutatóhajói, r „Morzsove” és a „Nyevel” amelyek a Guineai-öböl térsé­gében tartózkodnak, vala­mint az Atlanti-óceán észak- nyugati részében hajózó „Vla­gyimir Komarov”. Vlagyimir Satalov, a Szo­juz—4 parancsnoka, a fedél­zeti rendszerek működésének ellenőrzése után pihenőre tért. Az űrhajós közérzete jó. A Szojuz—5 űrhajón is befe­jezéshez közeledik az első na­pi program végrehajtása. Bo­risz Volinov kézi irányítás­sal elvégezte az űrhajó tájo­lását, ezután a korrekciós hajtómű bekapcsolásával a Szojuz—5 új pályára tért A Szojuz—5 űrhajóról su­gárzott tévéadás során az űr­hajósok bemutatták a súlyta­lanság állapotát. A Szojuz—5 minden fedélzeti rendszere kifogástalanul működik. A7 űrhajósok közérzete jó. A megfeszített napi munka után pihenőre tértek. A Szojuz—4 és a Szojuz—5 űrha'ók repülése folytatódik (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents