Kelet-Magyarország, 1969. január (26. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-16 / 12. szám
Wff* fannár !§. ICRT rT-MAGYAR^R^rAO « olénl A gyári „vakságról” ßz ember álla pesziián... Záhony — fogyjon, hóoan hidegben Egy-egy üzemben, egy-egy munkahelyen az emberek épp. úgy megszoknak, természetesnek, környezetükbe, életükbe illőnek éreznek mindent, mint mondjuk az otthonukban. A fent említett „vakság” tulajdonképpen ebből a megszokásból, a sok-sok beidegződésből adódik. Az „így van” megállapításhoz azután köny- nyen kapcsolódik még valami: „így van jól”. Múlnak a hetek, hónapok, esztendők: az idő valahogy megkövesili a dolgokat, igen, így van jól, nem is lehetne, nem is lenne Jó másként. Pszichológiai tény: például az emberek, vezetők olykor nem veszik észre egy műhelyben a közvetlen baleseti veszélyt, napról napra els.klik felette a tekintetük. Csodálkoznak, mikor a jövevény rámutat: oda védőrács kellene, sürgősen, amíg baj nem történik. Persze, nemcsak a munkásvédelemben találkozhatunk ilyenféle „vaksággal”. Ott kísért mindenütt a hétközna. pok során a megszokottság, s párban jár vele a „nem látja a fától az erdőt” fele mentalitás. Sok összetevője van az effajta látásgyöngülésnek, a nagyfokú dekoncentráltság, a specializálódás éppúgv, mint a kényelmesség, a pillanatnyi praktikusság keresése, a járt úthoz való ragaszkodás. Ami a legdöntőbb az egészben: a változtatás, a jobbítás igényé, uek hiánya. Ez pedig a megKgy busz — megrakva 31 mezőgazdasági szakemberrel — körbejárja az országot. 25 mezőgazdasági üzembe, kutatóintézetbe, gazdaságba látogatnak el. A busz utasai • tsz technikus-továbbképző tanfolyam hallgatói A tanfolyam második éve Debrecen mellett, Pallagon működik. Három megyéből: Szabolcsból. Baranyából és Hajdúból iskolázzák be a hallgatókat nyolchetes továbbképzésre. A továbbképzős technikusok január 14-én egy napig a Nyírségi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet vendégel voltak. Erre a napra mi is közéjük ültünk az előadóterembe, egyrészt, hogy a 11 szabolcsival beszélgessünk, másrészt, hogy halljuk, mi újat ad a továbbképzés a régen végzett szakembereknek. Pillantás a fóliasátorba Az első előadás a lueema•errr.esztésről, annak telepítéséről, kezeléséről és betakarításáról. szólt. Es mert Nyírségben vagyunk elsősorban a kisvárdai — vagy közismert néven a homoki — lucerna volt a legfőbb téma. Történetéből csak annyit, 1946-ban Teich- mann Vilmos kezdte a nemesítését, 1967-ben nyert elismerést, s ma nemcsak a Nyírségben, de az egész országban fejlődőben van a telepítés aránya. Juhász Gyula, a zsurki Kossuth Termelőszövetkezet íő- agronómusa:- A mi tsz-ünkben jelentős ax állattenyésztés Évente több mint 200 darab szarvas- marhát hizlalunk, aránylag nagy a tehénállomány, sok a sertés és a juh. Lucernát már a tavalyi telepítéssel együtt csak 80 holdon termelünk. Most, itt jöttem rá, hogy kevés. Gondom lesz rá. hogy tavasszal újabb 30 holdat telepítsünk és a nagvobb terméseredmény érdekében a vegyszerezés lehetőségét is ki akarom használni. Egyetlen nap alatt a továbbképző tanfolyam hallgatói öt előadást hallottak. A bvrgonya+ermesztéssel kapcsolatos előadás után Nyitrai lévő állapot gondolkodás nélküli elfogadásban, tudomásulvételben, az állandóság túlzott tiszteletében gyökerezik. Gyakran a friss szemekre, a változtató szándékokra, a fiatal — vagy fiatalos gondol- kozású — kezdeményezőkre is rá akarják tukmálni a „helyi látásmódot” így van ez jól, mit akartok? — mondjak. A legbosszantóbb az, amikor sokra képes, tudás és rátermettség alapján nagyra hivatott jó kritikai érzékkel megáldott szakemberek is sala- bakter módjára viselkednek. Természetesen gyára, közössége, embere válogatja, hol, milyen a reagálás a gyári, munkahelyi vakság előfordulására A beszűkülés, a szemellenzősség, a „nem lát tovább az orránál” féle rövidlátás kétségtelenül még mindig elég gyakori. Nem véletlenül szólunk mostanában sokat s egyre többet az üzemi demokráciáról. Ez ugyanis a meglátás és észrevéltetés igényét is jelenti, a maga helyén — éppen a több szem többet lát’ igaz ságánál fogva — kitűnő fegyver a gyári vakság ellen Kitűnő. de mégsem eléggé hasznosított. A töprengés láncreakciója messzire visz ebben a témában. Sokféle megnyilvánulását tapasztalhatjuk még. Van. aki a forintnál nem lát tovább, vannak vezetők, akik túzokat áldoznának fel egy Árpáddal, a nyírvasvári Vasvári Pál Tsz főagronómusá- val sikerült néhány szót váltani: — Tavaly 150 holdon termeltünk áru burgonyát, 65 mázsás átlagtermést értünk el. Azt hiszem, ez az előadás sokban hozzájárul majd, hogy még jobb eredményeket érjünk el. Különösen felkeltette a figyelmemet az előhajtatás, amivel még nem próbálkoztunk. Különösen a fóliasátras módszert látom kivitelezheiő- nek. Az is új dolog, amit az előadó a burgonya nagyhalmos előtárolásáról mondott. Megoldható. frissítés 28 év után A kísérleti intézet kutatói tavaly az úgynevezett nagy- halmos előtárolással kísérleteztek. 14 vagon burgonyát tároltak egy kupacban úgy, hogy a burgonya szárítását mechanikus úton ventillátorral oldották meg. így a megtermelt áruból kevesebb a veszteség, a tárolási költség viszont nagymértékben csökken. Az előadások valóban sok újat, eddig a szakemberek által nem ismert termesztési, termesztéstechnológiai ismereteket adott. A dohánytermesztéssel kapcsolatban megtekintették például azt a műanyag dohánypajtát, amelynek térfogata a hagyományos tízholdas pajtákhoz viszonyítva egyharmadot sem tesz ki. Az új dohánypajták kihasználási lehetősége a régieknél — a kis térfogat ellenére — többszörösen jobb ér gazdaságosabb. —» Nyolcadik hete vagyok távol a családtól, a munkahelyemtől — mondja Simon Pál a nyíregyházi Vörös Csillag agronómusa —, de nagyon megérte. Én 1941-ben végez lem hároméves mezőgazda - sági iskolát, azóta semmiféle tanfolyamon nem vettem részt és csak most tudom értékelni, hogy a régi és új módszerek között milyen óriási a különbség. Most már én is szorgalmazom majd a mélyebb talajművelést, a nagyobb adagé műtrágyázást. Eddig nálunk két és fél mázsa volt az átlagosan felhasznált műtrásoványka verébért Mások azon vitatkoznak, hasznosnak mondható-e az az újítás, amelyik a dolgozók egészségvédelmét, balesetvédelmét szolgálja, s nem fiadzik közvetlenül nyereséget. Némelyek az anyagi ösztönzésben nem differenciálnak kellőképp. Egyesek a gyárkapun túlra, a piac. ra nem figyelnek eléggé, görcsösen erőltetik már nem rentábilis termékek előállítását. Mások a tanulástól, tapasztalatgyűjtéstől sajnálják az időt, fáradtságot, aztán szívják a fogukat, ha túl sok lesz a „tanulópénz”. Sok esetben a munkás, alig vagy csak igen keveset tud arról, hogy az általa végzett műveletek előtt s azt követően, mi is történik. Nem érzékeli a termelési folyamatot, saját munkájának helyét az egészben, ami szintén gátja lehet ötletnek, kezdeményezésnek. Egy-egy dologba beleszokní. az ismeretlentől idegenkedni emberi dolog. Emberi gyöngeságekből táplálkozik a gyári, hivatali, munkahelyi vakság is, de ezek a gYöngesé- gek nem legyőzhetetlenek. A recept: a demokratizmus, a kritikai szellem élesztésc és szüntelen táplálása. Mert több szem többet lét, több koponyában több neuron munkálkodhat a közös célért: együtt kell megnézni, megvilágítani és jobbítani a dől gokat (S.) gya, kevés. Kísérleti parcellákat állítok majd be, ahol főleg a műtrágya hasznosságát kívánom majd a mi viszonyaink között mérni, Elszalasztott lehetőség Nyolc hét továbbképzés. 11 szabolcsi vesz részt rajta. Az Iskola második éve működik. Ez alatt az idő alatt minteg; 40 növénytermesztői és 3C állattenyésztői szakember is merkedett az új módszerek kel. Mondhatnánk úgy is, elé gedettek lehetünk. De So mórjai László, a tanfolyur főelőadója elmondja: kollégiumi férőhelyük 34 fő ér sokszor nem telik meg az iskola. így már azt kell mondani: Itt Szabolcsban is néhány szakember, vagy termelőszövetkezet nagy lehetőséget sza- laszt el, amely mindenképpen a következő évek gazdálkodásának színvonalát csökkenti. Nagy veszély környékezte Dörgőt, Gyömbéicsugar bikáját. Félő volt, hogy rádől a rozoga apaállatistálló. Oly roggyant, málladozó, szellőtől is megremegő volt az. hogy Dörgő felelős gondozója, az öreg Kuvik csak lábujjhegyen mert somfordálni az állat körül. Pedig a renoválta- tás költségét minden évben betervezték, de a végén megfaragták a pénzügyi tervet, 3 mindig Dörgő maradt ki. Végül a múlt héten a tanácshoz hivatták az öreg Ku- vikot. Az elnök tudatta vele: most már végképp kezében van a renováltatási költség, menten intézkedjék, hogy tatarozzák ki Dörgő hajlékát —- Nagyon jól van, elnök elvtárs — örvendezett Kuvik —, megyek is a Valac- kaihoz. — Ez lehetetlen, Kuvik bácsi. Az maszek. Csak állami Három kilométernyi utat tettünk már meg, mire elérkeztünk a javasolt munkahelyre; az ömlesztett áruk- átrakásához. Mert a forgalom az átrakás a hideg el lenére sem szünetelhet. S a szállítmány is elég változatos. Csak ami hirtelen szóba kerül; napraforgó, szóiadara, borsó, kukorica, só, aratit kálisó. foszfor, foszforitliszt és így tovább. Az egyik vagonból ipari sót rakodnak. Széles vásá- nyú szovjet kocsiból magvar vagonba. Hattagú a brigád. Battványi József a vezetője Mechanikus lapáttal dolgoznák, s ez a kisgép sokat könnyít a munkán. — Egy műszak alatt három vagont is kiürítünk, de előfordult már több is — magyarázza a gépet kezelő Fazekas Árpád. — Ilyen hidegben is? — kérdem. Csodálkozva néznek rám: — Ilyen hidegben megállni. .. mit gondol? Még a melegedőbe is csak egyszer megvünk be naponta. Ebédelni. ., Kénytelen vanyok elfogadni az érvet, saját hátamon érzem igazukat — a hideget. A fotós felkapaszkodott a vagon tetejére, s egy kis mozgás jót tesz jelszóval én is utána. Onnan közelebb »sík a két nyitóét vagonajtóban dolgozó együttes is. — Látja — mutatja tenyerét a brigádvezető — az elmúlt éjjel megfogtam ezt a vasat és hozzáragadt a kezem. A „kormányos”, a mechanikus lapát kezelője II. Szabó Károly is hasonló „találkozóról” mutat kézzel fogható bizonyítékot. Ide bizony elférne a kesztyű. .. Fényképezés közben a gép hirtelen felmondja a szolgálatot vállalat vagy kátéesz jöhet szóba, mivel a Dörgő s ez a munka közületi. — Na te szegény Dörgő! — horkant fel az öreg. — Még az iskolaépítéshez sem került állami vállalat. A kátéesz sem vállal fel ilyen piszlicsá- rí munkát — Új mechanizmus van, nem olyan finnyás már a kátéesz — mondta az elnök De ha végképp nem megy, akkor kell egy irás, hogy a kátéesz nem vállalja, ennek határozottan benne kell lennie. Ez esetben csinálhatja a Valackai. Kuvik a fiára bízta Dörgőt s átkarikázott a szomszédos nagyközségbe. Az építőipari kátéesz elnöke meghallgatta az öreget. — Rendben van, megcsináljuk — mondta s belenézett egy nagy könyvbe. — 1970- ben átadjuk az istállót — Éppen most! — bosszankodik a kezelő, majd tréfásan hozzáteszi: — Biztosan megijedt a nagy nyilvánosságtól. .. Gyorsan jön a segítség; Sebestyén Lajos üz3mlrkatoc már munkához is lát, s mutatja a baj okozóját: — Látja? T'-kadt ez a csavar. Van rá eset, hogv egész műszak alatt nincs probléma Néha meg egyik brigádtól a másikig kell szaladgálni. Csupasz kézzel fogja az acélszerszámokat Az ember há*án akaratlanul Is végigfut a hideg. Lassan lekászálódunk a vagon tetejéről. Kísérőnk még sétára invitál, de tovább már nem állunk kötélnek. Rettenetesen kívánjuk a meleget. Pedig csak pár óra volt a kirándulás... A munkahelyektől messze vannak a melegedők. A sínpárok között itt-ott kokszkálv bák égnek, de nem sok mellette a vendég. A mozgás itt többet segít. Lábunk alatt ropog a hó. köze’edtünkre varjúcsapat libben odébb, a verébhad pedig előttünk szedj fel az elhullott. magvakat A tél szetf- debbé teszi a zsákmányszerző madarakat Csak az ember áll itt a poszton télen- nyáron egyformán, évről évre nagyobb feladattal birkózva. — Mert a tavalvi eredmény — így mondja Hepp Pál, a záhonyi átrakókörzet közgazdásza — ez évben már a tervnek sem felel meg. Több és egyre több áru érkezik. Ezen a napon a tévéhíradóban már a Dunántúlra enyhülést jelzett a meteorológia, de Záhonyban még téltábornok az úr. Csínján kell bánni a vassal, mert köny- nyen hozzáragad a kéz... — Tréfálni tetszik? — hü- ledezett Kuvik. — 1970-ben? r- Csak nem gondolta, hogy még az idén elkezdjük? — így az elnök. ’— Nem hát, hanem hogy már holnap reggel. Hiszen ha nevetni tetszik, úgy is jó. Csak tessék nekem egy írást adni, hogy a kátéesz nem vállalja. — Ilyet nem adhatok, Kuvik bácsi, mert mondom, hogy elvállaljuk. Nem válogatunk, igaz, nem nagy üzlet, de meglesz. Az öreg Kuvik káromkodott magában s eltökélte: ha a szegény Dörgőnek vesznie kell, ő bizony leissza magát a sárgaföldig. A kocsma felé menet hirtelen megpillantotta a cipész ktsz cégtábláját. Kuvik megtorpant s benyitott. — Mivel szolgálhatunk? — kérdezte a műhelyfőnök. — A gyömbércsugari istállót kellene kitatarozni. — Akkor maga eltévedt bátyám. Mi Ilyesmit nem vállalunk. — De hátha mégis elvállalnák? — kérdezte nyomatékosan Kuvik. LAPSZELEN Lakások segítséggel Még nem dőlt el, hogyan és mennyi segítséggel épít majd lakásokat a Nyíregyházi Építő és Szerelő Vállalat. Csak elképzelések vannak, elhatározások, a döntések jó része még hátra van. Annyi azonban máris bizonyos, hogy ők vállalati hozzájárulással lakáshoz jutnak. A telek rendelkezésre áll, már csupán a hozzájárulás mértékét kell eldönteni. Mivel a nyolc dolgozó különböző szakmákat képvisel, ingyenesen oldották meg a lervezést, a jogi kérdések elintézését és hasonlókat, — így eleve olcsóbban jönnek ki. Később az építés során nemcsak az építkezők segítenek, hanem számítanak más társadalmi munkára is, hiszen megszokott már az a vállalatnál, hogy egy-egy brigád segíti a tagjait. A nyereség megfelelő alapjából a vállalat is hozzájárni, ezt tehát eldöntötték. Ha mindegyik dolgozónak például 20 ezer forintot adnak, ez nem sok, — de sokat köny- nyít. Igaz, a részesedési alapot eléggé megcsapolja. (Mármint a 160 ezer forint.) Az érintetteknek még bele kell egyezni. Bármennyi is legyen a vállalati hozzájárulás, nagyon tó kezdeményezésnek tartjuk, amit az ÉPSZER-nél kigondoltak. Jónak és követendőnek. Van már arra is példa, hogy egy-egy vállalat a tanácstól szándékozik lakást vásárolni, megfelelő összeg befizetése ellenében. A gyakorlat azt mutatja, hogy ex egyszerűbb ugyan, de lényegesen drágább, mintha a dolgozók összefogását igényelve próbálnak segíteni a gondokon. Alapos számítások szerint * kisebb anyagi erővel rendelkező vállalatoknak az ÉP- SZER-hez hasonló utat kell járniuk, ha dolgozóikat lakáshoz akarják juttatni. Persze, ez nem olyan séma. amit feltétlenül el kell fogadni, aki jobbat tud — ám válassza. De ahhoz — gondolkodni kell. Gondolkodni a lehetőségeken, számolni, számolni és kiszámítani.. Kiszámítani azt is, hogy milyen hatással lesz a lakások építése például a munkaerőellátottságra. Mert ha abban hiány van, ugye, könnyen veszélybe kerülhetnek a távlati gazdaság tervek is, bámilyen nagyszabásúak vagy szépen hangzók. — Ne maceráljon — mozgott bosszúsan a műhelyfőnök. — Tehát egészen biztos, hogy a kátéesz nem vállalja? — Biztos, mint a halál! — mérgelődött most már a főnök. — Ha akarja, ezt írásba is adhatom! — Azt én ugyan nem hiszem! — makacskodott Kuvik. A műhelybeliek összenőttek és elnevették magukat A főnök pedig felkapott egy golyóstollat, a fiókból előrántott egy cégjelzéses levél, papírt s már írta is: „.. .kis- nari termelőszövetkezetünk nem vállalja a gyömbércsuga- ri bikaistálló tatarozását. Dudás Mihály h. elnök.” — Még tán egy bélyegző Is kerülne rája... — szól» Kuvik. — Hogyne. Itt van. — Kuvik Antal eltett* ax írást, elköszönt s a műhelyajtón kívül nagyot sóhajtottj — Most már talán megmenekülsz, Dörgő! a * Különjárat a tudomány titkaihoz Egy országjáró busz szabolcsi utasai között Tóth Árpád Seres Ernő Magyar vagonba zúdul a Szovjetunióbó1 érkező ipari só. A mechanikus lapát nagy segítséget jelent a Battyányi- brigádnak, Hammel J felv. (kan! Dörgo megmenekül
