Kelet-Magyarország, 1969. január (26. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-12 / 9. szám
f -*T3s*í Wrtrr Wíftv»í!wr«r _ v A«KtiNAT»T MWTfftrr.tfr !9íM íantiír ft. Diákábránd. (Zsoldos Sándor rajza) KÁR a GŐZÉRT! — Hiába leckézteted, hisz tudod, hogy nem muzikális a Svcrpkt (A Schweizer Illustrierte karikatúrája) Rajz szöveg nélkül. P Az ebadta. Palásti László: Filodendron Születésnapomra egy nagy cserépben pompázó filodend- ront kaptam ajándékba. Feleségem megtetézte az ajándékot egy színes díszedénnyel, ebbe kerüli bele a cserép. Es ezzel elkezdődött a kálváriám. Másnap reggel, amikor a fürdőszobába mentem, hitvesem rámkiáltott. — Csukd be gyorsan az ajtót, a filodendronnak árt a huzat. Délelőtt a munkahelyről telefonált nekem. Értekezletről hívatott ki — Rohanj haza, a filodend- ront az ablak mellett hagytam. Ha egész délelőtt rásüt a nap, vége lesz, megsárgul. Siettem haza és a cserepet elhúztam az ablaktól. Vasárnap csak paprikás krumpli volt ebédre. Feleségem megmagyarázta: — Ha négy héten át olcsón megússzak a vasárnapi ebédet, akkor a megtakarított pénzen virágállványt vehetünk a filodendronnak. Nekem kellett öntözni Egyszer sok, egyszer kevés vizet öntöttem rá. Ügy kellett vigyázni a négy zöld levélre, mint egy ^csecsemőre. Ha mel lette mentem el, feleségem elsápadt: — Hozzáérsz, letöröd a levelet! Vendégeink sorra megsértődtek, mert mindig rájuk szólt, hogy vigyázzanak, amikor a növény közelében ültek le. Egy napon új levél jele mutatkozott az egyik ágon. Élet- társam erre olyan izgatott lett, mintha nem a filodendronnak, hanem neki kellene szülnie Aznap este színházjegyeinket el kellett adnom, mert nejem estére várta az új levelet és jelen akart lenni a nagy eseménynél. Egész este izgatottan sétált a szobában. Mint a férjek a szülőszoba előtt. Az új levél boldoggá tette Legszívesebben pólyába öltöztette volna, öröme azonban nem tartott sokáig, egy régi levél sárgulni kezdett. Ennek persze én voltam az oka. — Nem csuktad be az ajtót ráengedted a napot, agyonön tözted — vádolt a feleségem Meggyűlöltem a filodend- ront. Érdeklődtem egy szakér tőnél, hogy mi az élettartama egy ilyen növénynek. Megtudtam, hogy évtizedekig is meg keserítheti az életemet. Aznap éjjel gyönyörű álmom volt. Azt álmodtam, hogy feleségem elajándékozta a filodendront. Es ebből a szép álomból ébresztett fel hajnal tájt azzal, hogy este elfelej tettük megöntözni a növényt Határoztam... Másnap volt a sógorom névnapja, neki ajándékoztam a cserép filodendront. Feleségemnek kárpótlásul húsz gyönyörű rózsát vettem. Most azokat öntözöm. Jöjjön a hatodikra Mondom, igazgató kartárs* semmi bajom... A fejem? Neeem! Nem fáj!... Tessék?_ Ja, hogy az a javaslat? Igazán egyszerű! Fizetem a termelési adót... akarom mondani az öregségit, a szakszervezeti díjat, sőt az OTF-kölcsö- nöm után a kamatot. Teljes jogú tagja vagyok a társadalomnak. Ezek után igazán képviselhetem a saját érdekeimet! Ha úgy látom, hogy én havi hatezerért csak négy napot dolgozhatok, akkor is csak úgy, ha az esztergapadöt elhozzák a lakásomra a bütykös tengely öntvényével és négy segédmunkással együtt és a selejt az nuku... Hát ki tudja jobban, hogy én mennyiért mit csináljak, ha nem én!... Hogy egyéb illetékesek?... Hát hallotta, igazgató kartárs!? Gyorsan jár a hír!— Neeeem! Akkor sem volt semmi bajom!... A házban, ahol lakom... ott a hatodik emelet négyben... Szóval egyik nap nem jött a levélhordó postás. De csak ő nem jött. Postások érkeztek. Hárman is. Hoztak hatvannégy postaládát Istenemre mondom, igazgató kartárs, aranyos kis ládák voltak! A kapu alatt a falra szögezték. Olyanok voltak, mint szegény nagyanyám szobájában a házi oltár! Hatvannégy kicsi házi oltár... Aztán eltűntek. Neeem! Nem a ládák! A postások! A ládák ottmaradtak. Nekünk. Házi oltárnak. Naponta ott imádkozott előttük az egész ház! Főleg reggel... Hálpingben, ■^zfe^Slfá^JcöWösben, mint az üvöltő dervisek... Üvöltöttünk is! Amikor még nem volt ott az újság és már harmadszor másztunk le a hatodikról hiába... A tévében aztán megmagyarázták nekünk... Nemrég! Szóval a posta egyik vezetője— a tévében megmagyarázta nekünk, hogy ez a kulturált postai kézbesítés, máraz egész világon így csinálják. Különben is mi mind a hatvannégyen antiszociális lények vagyunk, mert azt kívánjuk a szegény kézbesítőtől, hogy ő jöjjön a hatodikra... másszunk le mi tizenket- ten a hatodikról, tizenketten az ötödikről, és így tovább. Nem is egyszer. Többször. Míg meg nem találjuk hón óhajtott reggeli lapunkat a ládában... Délelőtt pedig igazán cserélhetünk is. A nagymamákkal meg otthonmaradó asszonyokkal. Egész délutánig, amíg mi dolgozunk, mászhatnak és imádkozhát- nak ők... Na persze nem olyan változatosan, mint mi... De azért nekik is megy. Az igazgató kartárs is bizonyára tudja, felment az újságok ára és a postai tarifa. Csak a kézbesítő nem. Még az elsőre sem... Illetve a harmadikra igen. Egy külön húszasért... De ezen kívül ő lentmaradt. A ládánál. Sőt, most már a távirat is lentmaradt A ládámban. Este hattól másnap reggelig. Este kellett volna egy fontos találkozón részt vennem. Az volt a ládámban és a táviratban, így aztán lemaradtam a találkozóról. A kioktatásról nem. Levelemre a posta közölte, úgy döntött, hogy a táviratot is csak a ládáig kézbesíti. A táviratkihordónak se kelljen felmennie a hatodikra. Csak a távirat árának kellett felmennie. Elvégre a posta csak tudhatja, hogy a posta mennyiért mit adhat... Hogy a beadott javaslatom és a posta?.. Ugyan, igazgató kartárs.. Semmi köze a kettőnek egymáshoz... Neeem... Elvégre csak én tudhatom, hogy én— —a —* Ilyen ez a krónika FELESÉGEKNEK FELÁRON Egyes amerikai repülőtársaságok 50 százalékos árengedményt nyújtanak olyan feleségeknek, akik elkísérik üzleti útjaikra férjeiket. Az egyik légiforgalmi társaság a minap körlevelet küldött szét, amelyben azt a véleményét fejezi ki, hogy a feleségek a jövőben is élni fognak az engedményes utazással. A levél nem várt következménnyel járt. A légiforgalmi társaságot személyesen és levélben több mint száz felháborodott feleség ostromolta li meg: tu^ni akarják, yajpn a ki kísérte üzleti útra eddig férjüket — feleségi minőségben. .. MANDULADÖMPING A kolumbiai hadsereg Ma- nízalesban állomásozó zászlóalj-állománya 800 katona. A katonaorvos mind a 800 manduláját eltávolította néhány hét leforgása alatt, csak a zászlóaljparancsnok és a gazdasági tiszt úszta meg műtét nélkül a dolgot Később kiderült, hogy az operációorgiára azért került sor, mert a katonaorvos minden mandulaeltávolításért külön „tiszteletdíjban” részesült.. ELVESZETT GYEREKEK Bizonyos nehézséget okozott a nürnbergi rendőrségnek, hogy két elveszett gyermeket visszajuttasson szüleihez. A rendőrök — a részletek után érdeklődve —, megkérdezték, hogy nevezi a papa a mamát A gyerekek így válaszoltak: „Nyuszikám!” Azután azt is szerették volna tudni, hogy a mama miként szólítja a papát A válasz így hangzott: „Vén trotli.. FÉLELEM NÉLKÜL — Sohasem ismertem a félelmet. Ha elestem, azonnal fel is pattantam. Komoly sérülésem még soha nem volt Ezt mondta az újságíróknak Keir Doe, „a neves angol versenyző”. A nyilatkozat önmagában aligha mondható szenzációsnak, ám ha meggondoljuk, hogy az, aki adta, mindössze hatesztendős, legalábbis meglepő. A kisfiú akinek édesapja autóműszerész, hároméves korában kapta meg első mini járművét Azóta mintegy 8000 kilométert hajtott, s a gyermek- versenyeken sorra előzi meg nálánál nagyobb társait SfRI HANG Miamiban, 67 éves korában elhunyt Samuel Mahtel, és barátai elkísérték utolsó Í5t^| jára. Amikor azonban a koporsót a sírba engedték, a koporsóból megszólalt Mahtel: „Emberek, miért sírtok? Lám én nem sírok, habár itt ördögien hideg van.” A gyászolókban meghűlt a vér. Amikor azonban kivették és kinyitották a koporsót, kiderült, hogy a tréfás kedvű öregúr magnót helyeztetett el a koporsóban, s szalagiára fölvett hangja szólalt meg. amikor a koporsó a sír fenekére ért Krónikás: Révész Tibor KERESZTREJTVÉNY Zeneszerzők és műveik. Beküldendő: Vízsz. 1„ 2«., S3, és 66., függ. 16., 28. és 33. VÍZSZINTES : 1. Puccinl-opera. Papírra vet. 14. Erre a helyre^ 15. Város: sétány. 16. Hazai. 17. Elfogadja a kihívást. 19. Bibliai személy. 20. Nem érdekelte. 21. IU. 22. Házőrző. 24. CAV. 25. Indulatszó. 26. Verdi-opera. 30. Neves olasz he- gedűkészitő a XVI—XVII. században. 31. Kemény hangsorok. 34. Város az USA Indiana államiban. 36. Megmondta, régiesen. Rejtette. 38. Tudomány. 39. Vonatkozó névmás. 40. „Éktelen” jármot. 41. Kettéoszt. 43. Kétjegyű mássalhangzó. 44. Szemével felfog. 45. Spanyolfal. 46. Zsiradék. 47. Keresztül. 49. Gyermekeket elbeszéléssel szórakoztat. 51. Gyermekköszönés. 52. Feltételes kötőszó és határozott névelő. 54. KZR. 55. MZA. 57. Mederelzáró. 60. Magától értetődően, latinul. 62. A huszárok voltak ilyen katonák. 64. Fényképfelvételek összevágá- sa. 65. Delibes-balett. 66. Delibés- opera. függőleges: 2. ' Női név. 3. Alant. 4. Ötvenkettő római számmal. 5. Karó közepei 6. GII. 7. Arrább, kicsit messzebb 8. Káposztafajta. 9. Saját kezűleg. 19. AOK. 11. Gyermek, zsargonban. 12. Thaiföld, régi néven. 16 Erkel-opera. 17. Rövid 18. Virághagymát a földbe helyez. 21. Ritka női név. 23. Távol-keleti ország. 26. Távolabbra mutató ezö. 27. UL 28. J. Strauss Közismert műve. 29. Északkelet—Üj-Gutnea-i sziget, régi neve. 30. Sorba felfüggeszt. 32. Kin betűi keverve. 33. Kodály egyik daljátéka. 35. Csokoládé- fajta 36. Isteni kegyelem. 38. Közterületek. 41. Kedvenc erdei növény 42. Vissza: betegséggel 1ár. 43. Mocsár. 48. Fejre való 50 Félig szitkozódó! 52. Szólító. 63. Pisa. olasz város betűi keverve. 55. Uu. 56. Szülőm. 58. SOC. 59. Múlt századi amerikai költö és író (+’). 60. Hárfafajta. 61 Végtelenül szépl SS. „Némán” kel. 64. E napon. A megfejtéseket legkésőbb Január 20-ig kell beküldeni. Csak levelezőlapon beküldött megfejtéseket fogadunk el. 1968 december 31-1 keresztrejtvénypályázatunk megfejtése: „ö halad! és ral heves zengéssel verseket Írunk! Nem tudjuk, miket hoz majd lefolyása nekünk.” Nyertesek: Dr. rváncsik Mlk- lósné. Jármy László, dr. Kubassy Tamásné és dr. Nádassy András- né nyíregyházi, Tóth Lászlóné buji, Juhász Margit gávai, Póthy Sándorné gulácsi, Eéri Béla mátészalkai. ö. Kovács Lászlóné nagykállói és Sávéi Istvánná nyírteleki kedves rejtvényfej tő ink. A nyereménykönyveket postán «küldtük.
