Kelet-Magyarország, 1969. január (26. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-12 / 9. szám
Január T2. KFT FT MAGVARORSFAÖ . ». oldal Az ezeréves barátság dokumentumai Hunyadi és Kossuth nyomában Bulgáriában Bulgáriai utam során szinté lépten-nyomon találkoztam a több mint egy évezredre visszanyúló magyar—bolgár kapcsolatokkal, és tapasztaltam, hogy a bolgárok miként őrzik ennek a barátságnak emlékeit. Múzeumok történelmi dokumentumai, írások, szájhagyományok számolnak be arról, hogy a nyugat télé vándorló magyarok thár 839-ben, a Duna deltájához érve. szövetséget kötöttek Preszian bolgár kán államával. A honfoglalást követően is szoros maradt az érintkezés a két nép között, és ezek emlékét őrzik a magyar nyelvben mindmáig fennmaradt szláv szavak. S hegy egy évezredet ugorjunk, a XIX. század elején, Budán adták ki az első bolgár nyomtatott könyveket. Beszéltek nekem egy Mária nevű Ar- pádházból származó magyar királylányról is, aki a XIII. Században Annamária néven a bolgár uralkodó hitvese volt. Szófiában, a Nyevszkij székesegyház csodálatos szépségű, Világhíres ikongyűjteménye — kincsei között bolgár kísérőim büszkén mutatták a Nagy-Szentmiklósról származó kegytárgyakat, a Magyar Nemzeti Múzeum ajándékát. Zuhogó esőben indultunk el Várnából. Nem messze a várostól megcsodáltuk a kő- érrlő oszlopait. Messziről úgy tűnt. hogy valami régi oszlopcsarnok vagy palota romjai előtt állunk. Közelebb érve azonban az oszlopokon nem fedezhetők fel emberi kéz nyomai. A csodálatos képződményeket a természet Alkotta. Ä néphit szerint megkövesedett erdőmaradvány. a tudósok azonban megállapították, hogy cseppkőn- áradványok. amel yekről a szél és a víz eltávolította a málékony anyagokat, és csak- a kőoszlopok állják az idők Viharát. Az út mellett magas kőkerítéssel körülvett, ápolt parkban találjuk az 1444-es nagy Várnai csata ..Fegyverbarátság" emlékmúzeumát. A díszes, kovácsolt vaskapun beléptünk, és előttünk I. Ulászló király mauzóleuma. Á király a Várnai ütközetben lelte halálát. Továbbhaladva a dís^fenvőkkel határolt, gondozott úton a törökök elleni, több mint fél évezredes csatában részt vett népek kőbe vésett címerei sorakoznak. Bulgária és Magyarország címerei mellett ott látjuk a lengyel, a román, a jugoszláv és a csehszlovák címert. A múzeum egvik termében jrioc+MáPuk a vá-nai ütközet nagy hadvezére. Hunyadi János gyuisrfehérvérl síriának mását Korabeli okmánvok. fegyverek, metszetek, szobA sumenl ház, ahol egykor Kossuth Ma — emlékmúzeum. menedéket kapott rok tanúskodnak a közös harc emlékeiről. S ott látjuk a falon az MSZMP Hajdú megyei bizottsága és a Debreceni Városi Tanács tíz évvel ezelőtt ajándékozott márványtábláját, amely magyar nyelven emlékezik meg arrói, hogy testvéri népeink hogvan harcoltak együtt a közös ellenséggel. Egy órai autóút után Sumen- be, az élénk forgalmú városba érkezünk. A hegyoldalba épült kacskaringós utcák egyikében Kossuth Lajos emlékmúzeuma. A magyar szabadságharc vezetője, a világosi fegyverletétel után, néhány ezer honvéd kíséretében bolgár földön talált először menedéket és Sumenben a vendégszerető Dimitraki Hadzsi Panov házában szállt meg 1849 november 21-től 1850 február 16-ig. A házat, ahol Kossuth Lajos lakott, a bolgár nép múzeupuak rendezte be és szeretettel őrzi azokat az emlékeket, amelyek Kossuth ott-tártózkedésára emlékeztetnek és azokat, amelyeket később küldtek hazánkból és más országokból Kossuth Lajos életéről. Az emeletes, fátomácos udvarház első emeletén lakot' Kossuth ott látjuk a bútoro kát és használati tárgyaka* amelyek őt szolgálták. Mr gyár és bo’gár nyelvű szőve gek igazítják útba a múzeur látogatóit. A vitrinekben el sárgult úiságek. a Pesti Hír lap 1841-ből. Kossuth Bíriar ja 1848 október 8-1 száma és a Debrecenben k’adn1 Néo Barátja 1849 február 8-! pé'dénya, Kossuth Lajo- cikkeivel. Az emigráló későbbi éveiből Kos<juth kéziratos úicóaninak néhány száma, amelvet magyarok számára szerkesztett. Az asztalon a tintatartó, amelyet Kossuth használt, néhány személyes haszná1 ati tárgy, pipa. pohár, bögre, levéltáros sorakoznak a vitrinekben Ott látjuk felesége jegy kendői ét és húga, Kossuth Zsu- zsánna emléktárgyait. A falon képek és szobrok örökítik meg Kossuth Lajost. Az épület földszintjén Kossuth egykori házigazdájának berendezett lakrészét láthatjuk amely a kor bulgáriai lakás- kultúrájáról tanúskodik. A múzeum gondnoka, aki nagy szeretettel kalauzolt végig e történelmi emlékhelyen megmutatta még, hogy az udvar másik felében már készen áll az oszlopos épülei hoev az évente idelátogató több mint 17 ezer bel és külföldi számára múzeumot rendezzenek be a má"vaf név fHebbkori történetiről. 1849- től naplá'nklg. A múzeum berendezését a Magvált Had- tfirtéheti Intézet Vá11rüta. Becsűt Intünk a KcáSuth emlékeit őrző Bemennnk. léé' indulunk tovább, a bolgár; állam ősi fővárosa. a Janlúr f elvó völgyében fekvő Tire eve felé. (G.) Agárdy Gábor a Magyar Népköztársaság érdemes művésze Az elmúlt színházi évadban havonta ötvenkét előadásban lépett színpadra. Ez legalább kétszerese az átlagos színészi teljesítménynek. Agárdy Gábor ugyanis nem egy, haném két színháznak tagja. A Nemzeti Színház előadásai után átrobog a Mikroszkóp színpadra, ahol színésztársaival egvütt egészen más világot kell megteremtenie. Humoros szerepeket megformálni — mondja Agárdy Gábor —. a megfelelő hangvételt eltalálni, rendkívül nehéz feladat. Természetesen a Nemzeti Színház klasszikus darabjai is nagy igényt támasztanak a színésszel szemben. Mindent összevetve nagyon kifárasztott az elmúlt év. El is határoztam, hogv semmi munkát nem vállalok nyárra, de a sors és a közönség másként ítélt fe’őlem. Váratlanul felhívtak telefonon és közölték, hogy a KISZ közvéleménykuiátést hirdetett az Egri csillagok című film szerepeinek kiosztására és huszonkilencezer szavazattal engem „hoztak be” elsőként, hogy eljátsszam Sárköz1 cigányt. — Bizonyára jólesett ez a népszerűség? — Az ilyesminek mindenki örül. Pe meg kell mondanom, nem csupán a siker foka tesz' emlékezeteséé a szerepeimet. Játszottam például a Bunde Maroje című népi komédiában, amely megbukott, ne kém mégis egyik legkedvesebb alakításom. A siker fontos része, de méf's csak egy része ennek a pályának. Oz 1 gazi életelem maga a színház a játék. Jászom, mióta csak megvagyok, — teszi hozzá kicsi' elgondolkodva . Szegedcr lakott a Családunk, s én nerr lehettem több het-nyolc évesnél, amikor bétopnant egy szomszéd, a szegedi sz'nhá” taeia. mondván, hogy gver- fnekézThészt keresnek. így kezdődött s a szegedi szín KáZnál töltött évek után 'mmár nem gyermek, hanem ifjú színészként több mint egy évtizeden át vándor társulatokkal jártam az országot. — Manapság ritkán jutok vidékre. Néha lemegyünk Székesfehérvárra a Nemzeti Színház társulatával, a közönség zsúfolásig megtölt! a hatalmas köszínházat. Az ünnepi filmbemutatókon pedig, ahol beszélgetésre is nyílik lehetőség, kiderül, hogy milyen tudatos a művészet élvezete. Egerben, de másutt is évek múltán emlékeztek a helybeliek például a Svejk színpadi változatában nyújtott alakításomra, Kátz tábori lelkészre. — Nem találta különösnek, hogy még filmankéton is inkább színpadi szerepelt emlegették? — Nem. talán azért, mert magamnak is sokkal nagyobb élményt nyűit a színház. Sokat filmeztem, de csak egy maradt igazán feledhetetlen emlék: a Szegénylegények. A színház őszinte szereteti csendül ki minden szavából. Értőként beszél egy berlini díszlettervről, (ő maga is fest, maga készíti például maszktanulmányait) Peter Weiss Vizsgálatának hamburgi és amerikai előadásri- ról, a Hochhüt Helytartója körüli vitákról. Lánya, Agárdy Ilcna is színésznő lett. — Olyan pálya ez. ahol tehetség híján enat’eg nagyon boldogtalan lehet az emb^r. Nekem mindig örömet adott a játék, és ennél is többet, igazi boldogságot a tavaly nyert kitüntetés- a Magvar Népköztársaság érdemes művészének címe. Zilahi Judit Tíz jubileumi bőiét Tízféle jubileumi kiadvány készül a Kossuth Könyvkiadónál a Tanácsköztársaság közelgő 50. évfordulójára. Leninnek a magyar tanácskormányhoz intézett leveleit, táviratait és beszédeinek a magyarországi proletárdiktatúrával kapcsolatos részleteit tartalmazza „A Magyar Tanácsköztársaságról ” címmel men1elerŐ gyűjtemény, amely a miniatűr kötetek sorát gazdagítja. A Tanácsköztársaság Idejéből való plakátok gyűjteményét a’bum nagyságú formában adják ki: a 48 művészi plakát-reprodukciót Bíró Mihály, Vértes Marcell, Nemes-Lampérth József. Uitz Béla és más jeles kor- társművészek készítették 1918—1919-ben. Pintér István: Ki volt Horthy Miklós? Ki volt? Hát ki ne tudná? Ki ne ismerné az őfőmáltó- ságú... Csakhogy: ki volt valójában Horthy? Honnét jött, miféle ambíciókat dédelgetett magában, miként a'aku't élete, mielőtt a budai Várba költözött, kik voltak tanítói, példaképei? A dokumentum-köteteivel is közismertté vált újságíró ismét olyan témát dolgozott fel. mely széles körű érdeklődésre tarthat számot. Nemcsak a föntebb említett kérdésekre ad választ, hanem Horthy egész életét felöleli, betekint a kulisszák mögé — a vadászatoktól a Szívbéli ügyekig —, megkeresi e jellegzetes figura cselekedetéinek mozgató rugóit. Nagy lélegzetű, három és félszáz oldalas riport egy emberről, aki megtestesítője volt egy kornak — ez Pintér könyvé. Szerencsésen ötvözi a politikatörténetet a személyi intimitásokkal, a dokumentumokat a szórakoztató stílussal. Az ötvenkét esztendőser. kormányzói székbe ült majdnem ismeretlen férfi, aki addig kivénhedt hadihajókor parancsnokolhatott csak, egyszeriben egy ország ura lett s az is maradt huszonöt évet át. A szerző e negyedszázad fókuszában vizsgálja az alakot, s mond róla. a tények erejével ítéletet. (Zrínyi Katonai Kiadó) <m) A proletárdiktatúra történetének első átfogó, minden fontos katonai, diplomáciai, államszervezési részletre kiterjedő tudományos feldolgozását adják közre Hajdú Tibor tollából: „A magyarországi Tanácsköztársaság” címmel. Hetés Tibor munkája a „A magyarországi forradalmak krónikája”, amely az 1918—1919-es események vezető politikusainak írásait beszédeit, visszaemlékezéseit valamint a külföldi kor- társpolitikusok megnyilatkozásait tartalmazza. Mün- nlch Ferencnek a Magyar Tanácsköztársaságról szóló könyve anyagát felesége gyűjtötte össze és Liptai' Ervin hadtörténész előszavával rendezték sajtó alá. Érdekes fejezete lesz & gyűjteménynek a pro1 etár osztályhadseregről szóló tanulmány, amelyet Münnich Ferenc 1921- ben írt Berlinben. „Internacionalisták a Tanácsköztársaságért” címmel Kővágó László arról számol be, hogy az orosz, cseh és szlovák. osztrák. dél«’’év olasz és más nemzetiségű f ••adaimárok mikárJ r a Magvar Tané-«-’- >: ir-z - segítségére 1919. március 21. után. „A legendás 133 nco” mottóval képes album készül á T^nácskö-társa'*» eseményeiről — főként d'ákok részére. olcsó kiadásban. Népszerű tö-Mnelmi sorozatéi a Kossuth Köhvvkiádó a Tanácsköztársaság pónöiztosai- erk 19’n-as necé-ől szóló könyvvel gazdagítja. ezek történtek’ Egy pajtát. Vagy tanyát, ahol...? A párttitkár elkomorult: — Nagy a sár — mondta —, még a szekér is megsüly- lyedne... És hát nem is szeretik a népek... Nem szeretik. ha ezt bolygatják... Rossz emlék, ma már Orgoványra nem ez a jellemző... Van itt egy özvegyasszohy a faluban, »kinek az urát elevenen ásták el, oda elmehetnénk, de... Gondolja meg... Mit mondanánk neki, miért jöttünk? A tanyák meg, ahol ezek történtek, mind nagygazdáké voltak... Éppen azon gondolkodom, hogy ezeket az ünnepi taggyűlésen nem hozom föl.. Nem szeretik az emberek... Borzalmas volt... Gondolja el... Megásatták a gödröt és a szélén fejszével verték agyon az embereket... A Francia Kiss Mihály neve Itt... És élt... Gondolja csak tneg azok után, amik itt 1919 nov. -bér 19-ről 20-ra virradóra történtek, azok után itt az emberek 1945-ben ki merték osztani a földet... Gondolja meg... Az alsójárási iskola, ahol a tanyai emb- -ftkel az olvasás hasznosságát kellett megvitatnunk. tele volt árnyakkal. Hosszú terem, három sor pad, T _rkó olaj. alma és bakancsszag. Közvetlenül az utolsó ablak mellett dobogó, a dobogón asztal, asztalon petróleumlámpa. A kályha mellett öten-hatan ültek. — Még gyülekeznek... Addig talán átmehetnénk a Vadász-csárdába... Nincs mesz- sze — mondta a tanácselnök. A tanyavilágban a távolságnak más a fogalmi értéke, mint a városokban. A vadászcsárda olyanszerű volt, mint a földművesszövetkezeti italboltok szerte az országban. Egy nagyobb terem söntés* sei, egy kisebb a rendezvények számára. A kisebb teremben ezen a napon mindössze néhány szék volt, más nem. — Itt csinálják a vadászvacsorákat — mondta az elnök, majd a sarokba pillantott és újra megszólalt: — Később biztosan beállítják a kályhát Visszamentünk a söntésbe. Hirtelen úgy éreztem, mintha leejtettem volna valamit. A padlóra pillantottam, de sefhmit sem láttam. A sőn- téspult mögött idős. barázdált arcú férfi állt, a söntés előti egy vadászkutya hevert. — Sándor bácsi, bemutatom az elvtársat... A könyvekről tart előadást — mondta az elnök, s közben valamennyien a SŐntéspultra támaszkodtunk. A sofőr, a helyi vezetők, s talán még valaki... Kezet nyújtottam a kocsmárosnak és bemutatkoztam. Kérges, elnézően szorító keze volt: — Hajma Sándor — mondta. — Hajma...? — kérdeztem és néztem az arcát. — Mit kéí? — nézett rám vissza. — Pálinkát.., Hajma...? — Cseresznye, szilva, vegyes gyümölcsVegyes gyümölcsöt kértem. Az einök cseresznyét. Valaki sört... Hajma Sándor azt mondta, hogy a vegyesgyümölcs a legjobb. Leültünk a söntés előtt az első asztal mellé, s a kutya közelebb jött hozzánk... — Az öné...? — kérdeztem, aztán lehajtottam a pálinkámat — Igen, nagyon jó kutya. — Maga is vadászik? — Szenvedélyesen — mondta és megtöltötte a poharamat. amit közben átnyújtottam neki. A háttérben megjelent egy alacsony öregasszony. Hajma Sándor felesége. A söntéspult túlsó sarkán állt. és engem nézett Talán egy ajtó lehetett mögötte. Úgy tűnik... Tévedhetek is Rokonszenves asz- szonynak látszott, és félt valamitől... Ha ima Sándor is félt valamitől, és a tanácselnök is... Mindenki. Attól féltek, hogy megkérdem Hajma Sándortól, mint már ánynyian, annyiszor, hogy miként történt az apjával az a szörnyűség 1919. novemberében... — Sándor bácsi nagy va- dász.Halász, vadász, madarász? És az fmsz kocsmá- rosa — mondta az elnök. — Én is halászom... Ahalak az igen... — mondtam. Van itt valami tó? — Két jó nagy tó van Rt... Főleg ponty, compó, csuka. Kárász is akad.. — Compó az igazi... Az adja az ízt.. Voltak nekem kisszerszámos barátaim a Dráván... — mondtam, s ekkor már tudtam, hogy nem kérdem meg. Semmit sem kérdezek... Csak ülök, beszélgetek vele a halászatról, és megiszom a pálinkámat. Azt hiszem. Hajma Sándor is tudta már. hogy nem kérdezősködöm... — Mi Is kisszerszámmal dolgozunk... Most ugyan, éppen szétmentünk. Nem való mindenki halásznak... Aki türelmetlen ha nem fogunk, az jobb is ha máshoz kezd... Az igazi halász akkor mutatkozik meg ha nincs fogás... Amikor újra kell indulni... Várni.. Megérezni a haíjá- rást...-* Igaz... — mondtam » Ki is előfordul, hogy júliusban semmi sincs... — Elő — mondta Hajmé Sándor. — Van úgy, elülnek a halak. Megittam a második pálinkámat is. aztán felálltam. Kint utóiért bennünket az öregasszony: —■ At akarna menni a Sándor, csak átőtözik — mondta. — Megvárjuk? —• Nem köll várni, odaér 6 Sándor — mondta az öregasszony. Ném mentem föl a dobogóra. Megálltam az ablak mellett, így a lámpa éppen megvilágította az arcomat Az iskolában ekkor már legalább tizennyolcán ültek. A könyvekről beszéltem. Arról, hogy a betű, a szó út embertől emberig, sok mindent megtudhatunk a világról és egymásról is Arról, hogy a szép emberséget adó gondolatoknak olvasással elébe mehetünk. Néha nyílt az ajtó, de a gyér lámpavilágnál a terem végéig nem láttam el. így azt sem tudtam, hogy az ajtó nyikordulása érkező, vagy távozó embereket jelzett. Jobb arcomra hűvös levegő párállott a sötét ablakokról. Kinl a kunsági éjszaka dermedt árnyat jártak. Az arcom, a a bent ülőké, talán két-három- száz méterre is látszott.., »A könyv nemcsak szón* koztat, nemcsak a szépség felé kalauzunk, de a munkánkban Is segít” — mondtam és néztem a tanyai emberek arcát... Azok meg az én arcomat nézték... „A szakkönyvekből megtudja az ember, hogy melyik talajra milyen alany való, vagy megtudja, hogy bizonyos évben ez vagy az a dátum milyen napra esett... Például megtudható, hogy 1919 november lfl-ről 20-ra milyen nap virradt?” Az alma- és bakancsszagú iskola utolsó padjaiban megszólalt egy mély férfihang: — Csütörtök... Nagy csend maradt a nyomában. Az emberek mozdulatlanul ültek a helyükön. Megborzongott a hátam, ügy éreztem, hogy Francia Kiss Mihály kint áll a fák alatt és benéz az cblakon. Aztán váratlanul nevek jutottak eszembe, Vértse Gábor, Kó- sa László, Nemes Gusztáv, majd egy tanya neve: „Bel- sőnyír 138” ...Aztán a diny- nyék... A dinnyék is szép pirosak belülről, mint a vér... Meghajtottam magamat, és tétován odább léptem. Közelebb a félhomályban üldögélő tanyai emberekhez.
