Kelet-Magyarország, 1969. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-09 / 6. szám

'KP cmrnt KT* FT MSGVARnTNSAOI tW9 Jarmir 9. A Rudé Právo: a készülő amerikai badgyakorialokrái Megérkeztek az NSZK-ba annak az amerikai haderőnek az előőrsei, amely ianuá; második felétől kezdve „Reforger I” fedőnéven hadgyakorlatot tart Grafenwohr környé­ken. a csehszlovák határ közelében. Az amerikai 24. számú gyalogos hadosztály és egy légusfóalakulat — B6_ Phantom-géppel — vesz részt a hadgyakorlaton. A képen: A topekai (Kansas, USA) légitámaszpontról érkezett amerikai katonák a repülőtéren. Prága (CTKj; Nixon kormánya nem Jó oldaláról mutatkozik be, ha éppen az új elnök hivatalba lépésének napián kezdődik el az a hadgyakorlat amelvnek előkészületei már most foly­nak az Egyesült Államokat az NSZK-val összekötő „légi- hídon”. A Rudé Právo szerkesztősé­gi kornmentárla állapítja meg ezt, az amerikai csapatok küszöbönálló hadgyakorlatai­val kapcsolatban, amelyeket Csehszlovákia határainak kö­zelében, Nyugat-Németország területén tartanak január 2C és február 4-e között. A „Reforser” elnevezés* viselő hadgyakorlatok-a lap megái-' lapítása szerint nemcsak azért nyugtalanítják Cseh Szlovákiát, mert határai köz­vetlen közelében kerül sor rájuk. hanem elsősorbar azért, mert e hadgyakorlatok politikai jellegűek. Nyugat' sajtókommentárokból ítélve 8 „Reforger” válasz akar lenni a Varsói Szerződés öt orszá­gának csehszlovákiai akciója ra. A Rudé Právo szerkesztő­ségi cikke ezért ítéli el a hadgyakorlatokat. A lap ez­zel kapcsolatban emlékeztet rá, hogy a CSKP KB elnök­sége ezekben a napokban ál­lapította meg: — Csehszlo­vákiában mindenekelőtt nyu­galomra és aktív munkálko­dásra van szükség. Nemcsak a belpolitikai konszolidáció tekintetében hanem a cseh­szlovákiai helyzet külföldi Párizs (TASZSZ): 'Sí'ehdán Séf francia kiilügy­minfcatériumban aláírták- a szovjet—francia tudományos, műszaki és gazdasági együtt­működési vegyes bizottság ülésszakának jegyzőkönyvét. A jegyzőkönyvet a bizottság két társelnöke: Kirillin, a szovjet minisztertanács el­nökhelyettese és Debré fran­cia külügyminiszter írta alá. Ezzel kapcsolatban a TASZSZ tudósítója a bizott­ság társelnökeitől — Kirillin szovjet miniszterelnök-helyet­testől és Debré francia kül­ügyminisztertől — nyilatkoza­tot kért az ülésszak eredmé­nyeiről. — Ügy véljük — mondotta megítélése szempontjából is A „Reforger "-rel talán azt akarja kipróbálni Washing­ton és Bonn mint reagálna! rá a Csehszlovákiában állo­másozó szovjet csapatok Vagyis e hadgyakorlatok pro­vokatív jellegűek — szögez-' le végkövetkeztetését a Rúd' Právo. a kérdésre válaszolva Vla­gyimir 'KieilMn —hogy ; p. „nagy-bizottság” harmadik ülésszakának mégi&'riása " új szakaszt jelez a két ország közötti baráti együttműködés további fejlődésében. A Szov­jetunió és Franciaország a kölcsönösen előnyös gazdasá­gi, tudományos-műszaki és kulturális kapcsolatok fejlesz­téséért száll síkra. Ez pedig kedvező távlatokat nyit a Szovjetunió és Franciaország politikai együttműködése előtt is a nemzetközi béke érdeké­ben. Debré külügyminiszter a maga részéről arra mutatott rá, hogy az ülésszak résztve­vői egyöntetűen „reményíkel- tőnek” minősítették a Szov­Nyikofa’ev a kozmonauták felkészüléséről Az egymást követő koz moszbeli események ráirá­nyítják a figyelmet az újabl űrrepülésekre telkeszülc izovjet kozmonautákra. A: egyre bonyolultabb kiképzés i ol Nyikolajev űrhajósezre­des nyilatkozott az Aviacija. Koszmonautyika című folyó irat most megjelent újévi számában. Mim hangsúlyozza a na­gyobb követelmények foly­tán a felkészülési program hosszabb és feszítettebb lesz ás a tudományokba való be hatolas mélysége is jelentő­sen megnőtt. Az utóbbi időben felvetőd­tek olyan nézetek, hogy az űrrepülés első időszakába! döntőbb jelentőséget kaptak a túlnyomásnak, a súlytalan­ság állapotának és az űrre­pülés más kellemetlen ténye­zőjének elviselését biztosító gyakorlatok. Nyikolajev szerint nem így áll a dolog. Az a tény, hogy az első űrrepülők rendkivü’ intenzív fizikai edzéseket vé­geztek. egyáltalán nem jelen ti azt, hogy másodrendű lett volna náluk a különleges ki­képzés. Bármely szovjet űr­hajós bármely pillanatban képes az űrhajó irányítása r.ak felelősségét magára vál lalni. Más lapra tartozik hogy erre alig került sor Bel ja jev volt az első, aki kézi irányítással vezérelte le űr­hajóját, s mi mindannyiar kicsit irigyeltük őt. A nyilatkozat leszögezi hogy az űrhajós nem egy szerűen végrehajtója a tudó sok utasításainak, hanem maga is kísérletező tudomá- nvos munkatárs. jetunió és Franciaország kö Bötti együttműködésben ez ideig elért eredményeket. tsSokat- ígérő most a „nagy bizottság” ülésszakának befe jezáse után a további együtt működés fejlődésének távla ta is. Az ülésszak befejezése al kaiméból Kirillin miniszter­elnök-helyettes és Zorin nagykövet kedden fogadás­adott Párizsban. A fogadáson francia részről megjelent Michel Debré külügyminisz­ter, aki a tudományos kutatá­sokkal, az atom- és űrkuta­tási ügyekkel foglalkozik, to vábbá Francis Perrin atom­ügyi főbiztos is. A fogadás meleg, baráti légkörben zaj­lott le.--------------------------------------------------­--- 1 Y Üdvözlőlap Pekingből „Mao Ce-tung • eszmeinek nagy győzelme” — Újévi üd­vözlőlap Kínából. Levél érkezett Moszkvába. N. I. Sznűrnov szovjet geoló­gusnak küldte el újévi jókí­vánságait egy kínai kolléga ja, Szun-Csau-Csi, akivel 4 évi közös munkája alatt 1954—58. között Kínában ba­rátkozott össze. Szmirnov át­adta az APN szovjet sajtó­irodának a levelet. (Az ere­deti kínai nevet a szerkesz­tőség érthető okokból meg­változtatta.) íme a levél: „Kedves Nyikolá] Iváno- vics! Boldog új évet kívánok. Rég nem írtam önnek. Egyik ba­rátom külföldre utazott a Szovjetunión keresztül, ö dobja be a levelet egy moszk­vai levélszekrénybe Peking­ből nem tudom elküldeni, nem olyan idők járnak. Ne csodálkozzék, hogy a boríték­ban képes levelezőlapot ta­lál, amely atomrobbanlást ábrázd. Ilyen „művészeti ter­A Cseh Nemzeti Tanács szerdai ülésének befejezése után összeült a tanács elnök­sége és kinevezte a Cseh Szo­cialista Köztársaság kormá­nyának 21 tagját. A cseh kor­mány összetétele a következő: Miniszterelnök: Stanislav Razl. Miniszterelnök-helyet­tesek: Antonin Cervinka pro­fesszor és Ladlslav Adamec. Stanislav Razl mérnök, a Cseh Szocialista Köztársaság- i -Ti if .V i . I.* nékeket” kezdtek árusítónI nálunk december közepén. Ezek a lapok az újévi üdvöz­lőkártyákkal együtt találhatók a pultokon. Azt beszéliJt, hogy a lapot nem kizárólag az új év alkalmából ho nk forgalomba, hanem Mac Ce- tung születésének 75. év or- dulója alkalmából, amr jet december 26-án ÜMn" -7& ix«.,ic .. -------... ...” ménye szerint a halál hamu­ja szimbóUzália Kína nrgy- sáciát A- atomfelhő alatt a következő felirat olvash ;tö: „Mao Ce-tung eszméinek nany ayőzelme” Ha tudná, kedves bará­tom, mennyi bánatot és nél­külözést kellett nekünk kí­naiaknak elviselnünk ezek, mialt az „eszmék" miatt, Apám és feleségein a „nagy ugrás" és a „népi kommunák” idején éhenhalt. A „kulturális forradalom” alatt a vörös gár­disták agyonzaklaliák fivére­met, aki emiatt öngyilko.. lett, A kisebbik lányom gyakorla­tilag már harmadik éve nem tanul semmit az iskolában, mert a „Mao Ce-tung eszméi propaganda brigádjának’’ ka­tonái az osztály termelt jen laknak, és arra kényszerűik a gyerekeket, hogy idézete­ket tanulmányozzanak. Ne­kem hamarosan az ország távolabbi részébe kell utaz­nom, hogy részt vegyek az úgynevezett fizikai munká­ban. Ez csaknem koncentrá­ciós tábort jelent. Kedves barátom, belefárad­tam a félelembe és gyanak­vásba! De nemcsak én, ha­nem rajtam kívül nagyon so­kan. Az élet egyre nehezebb lesz. Jegyre kapjuk a rizst, a húst, a gyufát, a szövetet. Nincs mivel fűteni...” A levél és s foto nem szo­rul kommentárra. Minden nemzet méltán lehet büszke az atomenergia fejlesztése te­rén elért tudományos ered­ményeire. Az azonban még egyetlen egészségesen gondol­kodó embernek nem jutott eszébe, hogy olyan lelkese­déssel reklámozza a tömeges megsemmisítés akopaliptikus vízióját, mint a nekingi „for­radalmárok”. (KS) kormányának elnöke 1920. április 13-án született. A prá­gai közgazdasági főiskolát végezte el. 1951-től 1956-ig a vegyipari minisztériumban dolgozott, miniszterhelyettesi rangban. 1968 áprilisától de­cemberéig vegyipari miniszter volt. 1968 november óta a CSKP Központi Bizottsága irodájának és 1988. decembe­rétől a Cseh Nemzeti Tanáé» tagja. Kirillin és Debré a szovjet - francié gazdasási együifműküdésrSI K raevríék a Cseh Szocialista Köztársaság kormányát 18. Az előjelek szerint akadály­talanul véghez fogják vinni az akaratukat és az, ami ma még szörnyűség, holnap már csupán szerény kezdet lesz: nem végezni, hanem indítani akarják az üldözést. Könnyű belátni, miféle jövőre számít­hatnak a védelem szereplői ilyen fejlemények után Tel­jes társadalmi mellőzöttség, gyűlölet, feledés, az egyéb- ónt elérhető vágyakról való teljes lemondás. De ha vala­mi különleges csoda folvt.án a védelem kerülne ki győzte­sen a viadalból, ez is csak annyit érne, mint Moszkva Napóleonnak. A bukott vá­ci i.skodók és a velük rokon­szenvező közvélemény soha nem bocsátaná meg a védői Sikert. így fest a dolog, ha a mérlegelés tárgya minde­nekelőtt a személyes érdek Az ügyvédi vállalkozásokban rendszerint ez a legfontosabb, de Eötvös soha sem volt csak ügyvéd, ezt a szerepet áten­gedte irodája tizennyolc ügyes és tehetséges alkalma­zottjának. Ki tudja hányadszor, me­gint szemügyre vette az er­kölcsi követelményeket. Azt az állítást, hogy vallási elő­írásból gyilkoltak a Tiszaesz- láron összegyűlt sakterek, hallatlan orcátlanságnar. tartotta. Ismerte jól a tal- mudot, mint ahogy vala­mennyi honi vallás szent könyveit is végigbuvárkodta egyrészt tudásszomjból, más­részt célszerű okokból, mi­vel hasznos ismerni az egyhá­zak hittételeit. A talmudban sem talált mást, mint a bib­liában. Istenimádatra, em- berszeretetre. szorgalomra ta­nít. A keresztényeknek épp­úgy lehetne szent könyvük a talinud, mint a zsidóknak a biblia, ha a merev dogmák­tól és szertartásoktól eltekin­tünk. Ilyenformán a legsöté­tebb tudatlansággal párosult gonosz ösztönökre építenek azok. akik újólag hfnét költöt­ték. hogy a zsidók keresztény szűz vérét keverik a húsvé­ti ünnepekre sütött pászkába Eötvös undorodott mindenfé­le vallásüldöztetéstől, hiszen saját felekezete, a reformá­tus elég leckét kapott a megpróbáltatásokból. Ha másra nem gondolt, csak Kol- lonics Lipót bíboros herceg- prímás irtóhadjáratára, aki azzal a dörgedelemmel küld­te gályarabságra a kálvinistá­kat. hogy „előbb rabbá, majd koldussá, végül katolikussá teszem a magyart”, akkor is elég oka volt a nemzetírtást látni a vallási türelmetlen­ségben. A Ferenc körút sarkán nagy robajjal pakolták le a szál­fenyőket egy nehézre vasalt stráfkocsiról. Kiáltásokkal figyelmeztették egymást a napszámosok, a muraközi lo­vak ijedten tipródtak min­den dörgésre. Szemben, a Mária Terézia laktanya abla­kaiban barna zubbonyos ba­kák süttették magukat a nappal, s m>ckapucoiás köz­ben bámulták a szálfákkal bajlódó tót munkásokat. Épp ilyen szálfákat úsztat­tak a Tiszán a máramarosi tuta'osok —■ ötlött a Vajda eszébe. Végig tarkállott a Nagykör­út a munka elevenségétől. Imponáló tiszteletet paran­csoló volt a látvány. Monu­mentalitását a fölényes szem­lélő sem vonhatta kétségbe. Márpedig Eötvöst éppen az elfogult büszkeség kerítette hatalmába. Pillantása nem csupán a Nagykörútnak szólt, hanem messze elröppent a fő­városból az ország legkülön­bözőbb tájaira. A tehetetlen sietség egyre-másra virágoz- tatta nagy és modern váro­sokká a vidék központjait. Nagyvárad még Pestnél is gazdagabban akart csillogni, Pozsony épp olyan palotasort épített a Duna-partra, mint amilyen az akadémiától északra és a Lloydtól délre sorakozik, Debrecen paraszt­portái helyén cifra szecesszi­ós háztömbök fogták fel a hortobágyi szelet, a szombat- helyi Éhen Gyula polgármes­ter csodát művel Vas székhe­lyén, egyszerre teremt szín­házat Kassa, Kolozsvár, Fiu­me, a horvátok nagyszerű fő­várossá varázsolják Zágrá­bot, közben úgy nőnek a vasutak, mint a polifonéi évenként több ezer kilomé­terrel sűrűsödik a hálózat, amiért egykor méltán fogják a nagyok között emlegetni Baross Gábort. Szédült a Vajda, annyira lenyűgözte a viharzó alkotó kedv. Maga is olyan nemzeti érdemnek vallotta ezt, amely- lyel büszkélkedni lehet a világ szemében. Mit számít ekkora országátalakítás köz­ben egy tiszaeszlári vérvád- per? A gipszmintáktól roska- dó homlokzatok, a cifra tetők, a nagyzoló tornyok, a már­ványlépcsők, a ragyogó ban­kok és szállodák, a szorgalom hírét füstölgő gyárak, mal­mok, a delnőkkel benépesített mulatók, az előkelőség vará­zsát sugárzó lovaglások, hin- tózások a Ligetben egy töké­letesen boldog, művelt, jóin­dulatú ország benyomását keltik. Ennyi előnyös bizo­nyíték birtokában nyugod­tan fel lehet akasztani né- nány nyavajás zsidót — gon­dolhatják az urak ott Sza­bolcsban és itt Budapesten. A tutajok Szeged felé utaz­tak. Szeged, Szeged: a világ adományaiból épül most az árvíz után. A nemzetek ro- konszenve elhalmozva Ma­gyarországot. Mi lesz, ha ki­derül, hogy méltatlan a ro- konszenvre? Ettől a gondolattól fáradt­ság szakadt a Vajdára. Fájt a lába, ruhája a testére forrá­súit. Megnézte, áll-e szabad bérkocsi a Valéria fogadó előtt. Ott vesztegelt egy ra­gyás lakkú, foltozott ernyőjű fiaker, púpos kocsisa töpör- tyüt, friss cipót és hegyes pap­rikát evett a bakon. Eötvös a fiaker fülledt öblébe tele« pedett. — Merre parancsolja nagy­ságos úr? — kérdezte tele szájjal a fiakeres. — Vigyen át a Tabánba a Szarvas vendéglőbe. Könnyű kocogással hate.dt a ló a faburkolaton, szelíden ringatózott a fiaker. Eötvö* ki se nézett a ernyő alól. Eddig úgy hozta a sor», hogy a magyarok mindig él­vezhették a nyugati nagy nemzetek tiszteletét. Hunvadí János nándorfehérvári d eső­ségét hirdeti a déli harangszó, Rákóczit személyes barátja­ként tisztelte XIV. Lajos; a napkirály, Kossuth 1 ajos arcképével a dollárt díszítet­ték Amerikában. A ne Tizet nagyjai iránti rajongás a magyar népnek szól. a legen­dás szabadságszeretetnek, amely időről időre a haza tá­jaira vonzotta annyi ország aggódó, együttérző figyel­mét. Mindig tragikus volt ez a hírnév, de felemelővé tette a szeplőtlenség. A kiegyezést nagy nemzetközi esemény­nek, Deák Ferencet lángel­méjű államférfinak nyilvá­nították és megnyugvással jövendölte a világsajtó, hogy Magyarország megtette a mo­dern korban az első lépést a teljes függetlenség felé. Jó szerencsét kívántak neki a művelt és gazdag nemzetek között (Folytáéiul# Gerencsér Miklós: Regény Eötvös Károlyról

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents