Kelet-Magyarország, 1969. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-05 / 3. szám

* «Msl KFT RT MACVARORRTlC _ VASÁRNAPI MET T .tiTCLET ?UW ?arraSr # — Talán mégis a feleségemet kellett volna magammal feozmm, ő legalább tud főzni. Kedvesem, emlékszel-e rá, hogy az orvos látta-e már ■It a ruhámat? — Es anyukád mindezt használja, mielőtt kimegy a városba? — Ííhjnáiaaí uram, de még nem nyitottam HL.; Kenni, vagy nem kenni? — Születésnapodra a leg­szebb ajándék lenne — szólt a feleség, s nagy ásítás köz­ben belefúrta magát a lágy paplanba. — És a városka forgalma­sabb helyére költözhetnénk ebből az udvari fészerből — toldotta meg a férj, Fábián. A feleségnek pillanatok alatt elszállt szeméből az álmosság. Kidugva kócos fe­jét a takaró alól. megfelleb­bezhetetlen hangon közölte véleményét: — De csak a műhellyel, semmi mással! — Jó, jó, elmondtad száz­szor. A rozzant üzlethelyiség­re, ha megkapnánk, úgyis egy vagyon menne rá. — Rozzant! — replikázott a feleség — Használaton kí­vül van. vagy három eszten­deje. De a tanács mégsem utalja ki neked, bár fél éve ott a papírod. — Ott! Mondd nem lehetne valahogy „meglökni” azt az ügyet? A feleség felült az ágyon. — Végre valami okos is kipattan abból az asztalos agyadból! Ahogy az apám mondogatta, isten nyugosztal­ja: „Gyerünk azzal a ke­nőccsel! Nem nyikorog és fő­leg jobban gurul, ha kenjük!” Fábián szája tátva maradt: — Mire gondolsz? — A feleség arcon csókolta: — Pénzre, no nem sokra. Néhány ezer forintot igazán megér, majd behozzuk a ré­ven. Az osztályvezető mar­kába nyomod és kész. — De hiszen haldoklik az asztalosmesterségem, honnan szerzel ennyi pénzt? — A kuncsaftok adtak elő­leget tegnap a szekrényre, ma a rekamiéra. Futja eb­ből.« Fábián alighogy ledőlt az ágyra, elaludt a felesége szentenciájával a fejében. Rettenetes álom kerítette ha­talmába. Apja. a jó öreg Fá­bián százszoros nagysággá növekedve, kimeredt óriási szemekkel nézett rá. s így dühöngött: „ötven évet éltél meg tisztességgel és most korrupción jár az eszed? De méltatlan vagy a Fábián nemzetségre!” Ezután a ro­konság valamennyi tagja ott termett és üldözőbe vette őt... Felriadt. A másik oldalá­ra feküdt. Az álom most egé­szen másképpen folytatódott. Ragyogott a nap. s kelleme­sen enyhe szél lengedezett Körös-körül virág és a virá­gok közötti ösvényen találko­zott a tanács osztályvezetőjé­vel, aki fejbólintással átvette tőle a pénzt és olyan fényesen ragyogott az arca, mintha ezerágú csillár lenne. S ez az álomkép annyira elfeledtette vele a korábbi „apai intelmeket”, hogy reg­gel csak egyetlen gondolat foglalkoztatta: szépen lera­gasztani a cikornyás boríté- , kot, ahová a pénzt tette a fele­sége. Mindenesetre bevett négy szemnyi nyugtatót, majd elsietett Menet közben többször megtapogatta a bel­ső zsebét. A tanács első eme­letén a szíve hevesebben vert. — Rendkívül fontos dolog­ban jöttem az osztályvezető­höz — hajolt egészen közel a titkárnő füléhez. A titkárnő az osztályveze­tő ajtajára mutatott: — Tessék befáradni! Fábián megfogta a kilin­cset. Egy pillanatra megtor­pant. Mentegetődző tekintet­tel szólt a titkárnőhöz: Új séf kerestetik... Jolánba, üzemi éttermünk üdvöskéje terítékem mellé egy kis zöld kartont tett. A kartonon rubrikák, mellettük kérdések: kora, neme, mun­kaköre, családi állapota, stb. Nagyon elgondolkodó — ma­gyarán szólva: bamba — ké­pet vághattam, mert Jolánka sürgősen felvilágosított. Az új séf az adatok alapján fog­ja megállapítani lényem új­ratermelésének szénhidrát-, kalória- és egyéb tápanyag- szükségletét, igényli és utal­ványozza a nyersanyagot. Minket pedig — ugyancsak ennek alapján — kategóriák­ba osztanak aszerint, ki mit kap enni. Az ebédlőben kije­lölik a helyünket — kategóri­ánként —, hogy valóban mindenki az előírt táplálék­hoz jusson. Nagyokat nyeltem, Jolánka gyorsan a tányérba öntötte a levest, hogy mondanivalómat viz helyett azzal nyeljem le. Úgy könnyebb. Egyben legyek szives aláírni a mellékelt ró­zsaszín cédulkát: Igazolom, hogy a 120 kalória tápértékű. 60 gr szénhidrátot tartalmazó 2 dl forralt vizet — azaz: le­vest — némi sóval Kiss Pe­temétől (mármint Jolánká- tóI) fogyasztásra átvettem. Ugyanis a konyhán az új séf tételes elszámolást vezetett be Nyeldeklőm rendkívül gyor­san dolgozott. Szerencsére Jo­lánka éppen térült a második fogásért, igy nem hallotta a nyeldeklésem ellenére feltörő mondókámat. A második fogás — az új séf jóvoltából — vízben ázott krumpli, félig nyers, félig szénné égett bifsztek — mel­lé egy kék cédulát kaptam. 800 kai... 280 gr szénhidrát, 2 gr só. Nyeldeklőm nem bír­ta tovább Visszafelé dolgo­zott: feltört belőle a jó, ka­porszakállas dicsérete. Fel­ugrottam — és bevertem a fejem egy táblába, amit ed­dig nem vettem észre. Ugyan­is éppen felettem lógott Madzagon. Felírása: „11. ka­tegória, 1150 kai.* Az asztal­ról lesöpörtem a terítéket Csörömpölt — felébredtem. Lelöktem az éjjeliszekrény ről a hamutartót. Csikkestül Félrebillent fejem felemel­tem kedvenc lapom decem­beri számának apróhirdetési oldaláról, ahol munkavállaló­kat keresnek. Szemem az egyik apróhirdetésen révede­zett: „Nagyüzemi konyha fel­vesz adminisztrációban és anyagkiszabásban jártas fő­szakácsot. Főzésről egy fia szó sincs. (—a—s) — Vagy talán más alkalom­mal? — Ugyan kérem, rendkívüli dologban bármikor — szólt a nő. — Menjen csak! Az asztal mellett egy kö­zépkorú ember ült Iratokat böngészett. Fel sem tekintve mondta: — Nem gondolja, Katika, éhgyomorra jólesne egy erős kávé? De nagyon erős le­gyen ám! Fábián elköhintette magát és arra törekedett, hogy mi­nél több férfire valló jeleket adjon magáról. Az osztályvezető felemelte a fejét Méltatlankodva végig­nézte a jövevényt és az előb­bitől egészen elfúló hangon kérdezte: — Nem tud olvasni? Kint a tábla hogy csak 11-től van fogadóóra. — Iskolát végeztem kérem — válaszolt félénken Fábián — de én, Fábián Imre aszta­los különleges ügyben jöttem. — Elővette a leragasztott bo­rítékot és az asztal sarkára csúsztatta. — Úgy! — mondta az osz­tályvezető — a kérelmet az iktatóba kell vinni. — Ez nem az — habogta Fábián és az arcán szenvedés és elszántság tükröződött. Ön­nek szól, személyesen önnek Az osztályvezető a boríték után nyúlt. Feltépte: kiömlöt­tek a százasok. — Micsoda? Engem akar megvesztegetni ?!... A továbbiakra Fábián csu­pán úgy emlékezett, mintha az első álom folytatódott vol­na. Kirontott a szobából, a felriadt titkárnőt majdnem elsodorta. Viharsebesen szá­guldott le a lépcsőn, ki az utcára. A lakásuk közelében ocsú­dott fel. Szembejött vele a felesége valami papírt lobog­tatva — Megvan, aranyoskám, alighogy elmentél, a postás hozta. A tanács kiutalta az üzlethelyiséget. Fábián hápogva hátrált, hátrált, le a járdáról, csak­nem az arra robogó gépkocsi aiá került.-. Időközben az osztályvezető behivatta a titkárnőt. Együtt számolták az asztalra kiterí­tett pénzt: 2100. — Az a szerencséje, hogy már megkapta a helyiséget. A titkárnőhöz fordult: — Kérem ezt az összeget maradéktalanul küldje csek­ken a szociális otthon csekk­számlájára. És feladóként ír­ja oda: Fábián Imre asztalos. Gyertyános Zoltán Publikálok! Féléves lehettem, amikor megboldogult Fáni néni ki­jelentette: e gyerekből költő lesz, akárki meglássa. Az évek teltek, s amikor felcseperedtem, nyomban el­határoztam, hogy betörök aa irodalomba. Verseim igen tetszettek családi körben. Ezek közül való egyik leg­kedvesebb amelyben ugyan még fellelhetőek a kamasz­kor gyengéi: i Elmegyek a házunk előtt Minden vasárnap délelőtt Aki látja csárdás léptem, nem akarhat rosszat nékeni — soha. Lehet, hogy a „nékem” egy kicsit talán furcsa a szakem­berek számára, de örökös el­határozásom volt; csakis újat fogok alkotni. Hőskorszakomban az élet lendületének hatalmas rit­mikája fejlesztette tovább versművészetem. A lektor ez időben ké­szült verseimre azt mondtat túlságosan modern, túlléptem saját koromat. így teljesen érthető, hogy nem láthattak napvilágot. Lendületem ennek ellenére nem hagyott alább, tovább költöttem. Hamarosan na­gyobb lélegzetvételű eposszal jelentkeztem. Témája egy modern Trubadúr, akit azon­ban gyerektartási perbe fog­nak, aztán mégis részt vehet a háztömb körüli úszóverse­nyen. Twístelni igen, De úszni nem igen tud Csak a nők után Azok után tud futni. A lektor erre a versemre azt mondta, hogy megkéstem, mert már más tánc a divat. Rendkívül elkeseredtem, mert éreztem, igen nagy szükségem van a nyilvános­ságra. A lektor viszont hajt­hatatlan maradt. — Nosza — mondtam a lektornak —, majd meglát­juk. És'íWi'égírtMrn első publikált költeményemet: Szolid, csendes, rendes embetl Albérletet keres kérem. Nem oly vacak ágyrajárót. Fürdőszobást, különállót. , Kalandorok kíméljenek, 1 Van kihez írni versemet. Sajnos egyelőre még nem tudok megélni a honorári­umból. Ellenkezőleg: nekem kellett fizetnem, mert a hir­detés soronként háromötven. De végre publikálhatok! Vineze György A függ. 15 oszlopban szereplő német íilmkomponlsta nagy sike­rű filmzenéit idézzük a vízsz. 1., 30., a függ. 14. és 30. sorokban. Ezeket kell beküldeni a kompo­nista nevével együtt. VÍZSZINTES! II. Mellhártya, ms orvostudo­mányban 12. Kétszeresen. 14. összejátszik, cimborái. 16. Angol űrmérték. 18. Vissza: nemes fém. 19. Kevert hév. 21. Feljáró, fel­hajtó. 22. Vissza: orosz férfinév. 23. Olajsav észtere. 23. Hajdú-Bi- har megyei községbe való. 2«. Azonos mássalhangzók. 27. Kis darabokra vágás. 29. Hónaprövi­dítés. 33 Háziállat. 35. Hárfa. 36. Semmikor. 39. Filterben van. 41. BCK 43. Belga város. 45. Védés. 46. Haragosok között közben jár. 18. Színjátszó, áttetsző ásvány. 49. Égitest 50. Elmegy a hangja. 51. Fennköit hangú költemény. 53. Levegőben áll. 55. AM. 56. Gé- nusz. 58. Talál. 59. Égtáj. 61. In­dulhat 63. Sántán megy. 64. Beat zenész. 65. Víztároló erjény. FÜGGŐLEGES t 1. Olcsón kínált áru. 3. Vilá­gító olaj falun. 3. RUAA. 4. Kö­zepén pá ió 5. Gallium vegyje- le. 6. Korjelző rövidítve. 7. Rejt, elrejt. 8. Népgazdasági ág. 9. Al­kalmazás. 10. Férfinév. íl. .......et. elrcenses. 13 Mintázott né­met textufajta. 17. Együgyű, ta­pasztalatlan 19. Létezik és azo­nos mássalhangzók. 20. Ivásra al­kalmas folyadéka. 23. Gépkocsi­márka. 24. Vissza: téli közleke­dési eszköz. 27. Az anyag legki­sebb része. 28. Mond valamit. 31. Tiltószó. 32 Szövetségi állam az USA ban. 34. Könyv van a kezében. 37. K-val a végén, nagy kiterje­désű hegység Európában. 40. Nö­vényzet növekedését elősegítő anyag. 41 Pénzért használ. 42. Mag teszi a földből. 44. Göngyc leg. 46. Kórházi osztály 47. Teg­nap egyik fele. 52. Durva, neve­letlen. M. Régi világítóeszköz. M. Mohamedán fejre való. 5T. Gye­re hozzám 59. Neked, németül. 60. Ritka férfinév. 63. Morze- hang. 63. Bozót eleje. A megfejtéseket legkésőbb Ja­nuár 13-ig kell beküldeni. Csak levelezőlapon beküldött megfejtéseket fogadunk eL December 24-el rejtvénypályáza­tunk megfejtése: „Boldog, víg betle­hemi jászolt Sok börtön és kórház világol. És annyi viskó bús, sötét,"! Nyertesek: Erdős Andrásuk Gombos Pál, Kolos Andorné és Székely Elemérné nyíregyházi, Mikecz Agnes debreceni. Tóth Ilona Jármi, Fáczán Imréné ki»» várdal. Erdei Klára mátészalkai, Tóth Sándorné nyí: bátort és Ha»* gital Jánosné sóstóhegyi kedv«* rejtvényfej tőink. A. nyereménykónyvekes pootahl elküldtük.

Next

/
Thumbnails
Contents