Kelet-Magyarország, 1969. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-31 / 25. szám

*L «Mtt irBt-PT M AfST A-ROTWZrH« f9«9 Jantilr ff, 1 Külpolitikai széljegyzet: Cui prodest? Cui prodest? Kinek áll ér­dekeljen — így tették fel a kérdést már a régi Rómában is, ha különösen bonyolult tigy szövevényéhez érkeztek. Helyénvaló ugyanilyen nyíltsággal feltenni a kérdést' kinek áll érdekében, hogy Csehszlovákia az állandósult feszültség légkörében éljen? Kinek áll érdekében, hogy Prágában megnehezüljön egy valóban szocialista konszoli­dáció kibontakozási folyama­ta. A kérdés annál inkább jo­gos, hiszen az elmúlt hét vé­gén jobboldali erők provoka­tív megmozdulásairól érkezett hír a csehszlovák fővárosból, ürügynek használva a szeren­csétlen diák, Jan Pa'.ach tűz­halálát, utcai tüntetéseket és rendbontásokat szerveztek. Vagyis a tűznél — amelynek fellángolási körülményei egyelőre több mint rejtélye­sek — saját politikai pecse­nyéjüket akarták megsütni. A nagyobb zűrzavarnak csupán határozott — ne fél­jünk kimondani a bizonyos esetekben okkal, ok nélkül provokatív értelmet kapott jel­zőt — adminisztratív eszkö­zökkel lehetett elejét venni. A jobboldali erők, amelyek láthatóan tartottak a húr túl- feszítéséből kirobbanó konf­liktustól, ennek nyomán a taktikai visszavonulást vá­lasztották. Ezt megelőzően ultimátumokkal bombázták a párt és állami vezető szerve­ket, olyan követelésekkel, amelyek egyike-másika szé­pen hangozhat, de teljesítése nem tartozik a jelen realitá­sai közé. Ilyen törekvéseik például a pártkongresszus és a választások szinte azonnali megtartása Még a politikai analfabétáknak is látniok kell, hogy ezeknek, az egyéb­ként szükséges folyamatok­nak idő előtti megrendezése, a kiélezett légkörben, megfe­lelő program- nélkül; nem a rendezést, hanem a zűrzavar elmélyítését szolgálná. Él­nünk kell a gyanúperrel, hogy egyesek saját pozíciói­kat szeretnék biztosítani, mi­előbb jobboldali platformjuk méginkább lelepleződnék. Érdemes idézni egy való­ban mértékadó véleményt, Strougalnak, a CSKP egyik vezetőjének minapi kijelenté­sét: „Véleményem szerint a kongresszusnak mindenek­előtt abban a tekintetben kell majd állást foglalnia, ho­gyan tovább- Ezt követelik az emberek, a társadalom és a kommunisták többsége. Meg kell mondanunk véle­ményünket és elgondolásain­kat. gazdasági életünk továb­bi fejlődéséről is, meg kel! mondanunk, mi lesz a gazda­sági reformmal, a dolgozók tanácsaival, a politikai rend­szer értelmezésével és nem utolsósorban meg kell fogal­maznunk, hogyan szándéko­zunk megvalósítani a párt vezető szerepét... E kérdé­sek megoldása nélkül nem mehetünk a kongresszus elé, ha azt akarjuk, hogy az való­ban kongresszus legyen és teljesítse feladatát.” Hangsúlyozni keli ugyan­akkor, hogy az elmúlt hét­vége rendbontó akciói lénye gükben csupán Prágára össz­pontosultak, s a lakosság túl­nyomó többsége távoltartotta magát a zavargóktól. Lassan magukra találnak azok a? egészséges erők, amelyek kö­vetkezetesen valóra kívánjál; váltani a párt tavaly januári és novemberi plénumainak határozatait, a közben előadó­dott torzulásokat kiküszöböl­ve. A müicisták előtt elhang­zott, már idézett Strougal- beszéd szerint a párt a vál­ságos helyzet leküzdésének módját a Központi Bizottság politikájáért síkraszálló, egészséges erők összefogásá­ban és a rájuk támaszkodás­ban látja. Ez az összefogás azonban nem megy a megfe­lelő elhatárolódás nélkül. El­határolódást jelent mindazok­tól, akik meg akarják torpe­dózni a helyes politikát, bár­milyen megtévesztő jelszava­kat hangoztassanak. A csehszlovák belső hely­zet természetesen nem vá­lasztható el az európai és a nemzetközi politikától. Vélet­len-e, hogy Nyugat-Németor- szág területén, a csehszlovák határoktól alig negyven kilo­méternyire, nagyszabású ame­rikai hadgyakorlat kezdődött, amelynek során a „feltétele­zett ellenséget” támadták. A NATO ülésein a csehszlo­vák helyzetet használják in­dokul a fokozott miliíarizá- láshoz, s szinte csepp a ten­gerben, hogy a Szabad Euró­pa Bizottság ugyanilyen jel­szavakkal gyűjt dollárokat a rádió fenntartásához. Cui prodest? Ügy gondol­juk, hogy mind a csehszlovák népnek, mind a csehszlovák nép igazi barátainak az az érdeke, hogy a viszonylag hosszú kritikus időszak után megszilárduljanak a szocialis­ta vívmányok és a korábbi hibákat mellőzve, lendületes dinamizmussal folytatódjék a szocialista építés. A jobbolda­li erőknek az országon be­lül és a nemzetközi reakci' különböző osztagainak anná’ inkább érdeke a zűrzavar tar­tósítása. Minél többen, minél előb' és minél határozottabban is­merik fel ezt az alapigazsá­got, annál gyorsabban fog végbemenni a szükséges szo­cialista kibontakozás. (k.) Nixon európai körutat term Nixon elnök tavasszal euró­pai körutat tervez. Az elnök útiprogramjáról egyelőre semmj sem ismeretes, prepa- gandafőnöke, Herbert Klein azonban újságíróknak kije­lentette, hogy Nixon a NATO- országok vezetőivel kíván el­sősorban tanácskozni egy ilyen út során. A Fehér Ház egyelőre nem nyilatkozott arról, hogy az európai utat nem kívánják-e egy szovjet —amerikai csúcstalálkozóra felhasználni, Nixon azonban korábbi nyilatkozataiban utalt arra, hogy mindenfajta ilyen találkozás előtt az Ü3A NATO-partnereivel kell meg­beszéléseket folytatni. Wa­shingtonban egyébként válto­zatlanul számolnak azzal a lehetőséggel is, hogy a NATO áprilisi jubileumi tanácsülé­sét, amelyet az amerikai fő­városban tartanak meg, az új elnök esetleg „nyugati csúcstalálkozó” céljaira hasz­nálja feL 4 def-’emeni e^oök moszkvai programja Kahtan El-Saabi, a Dél- Jemeni Népi Köztársaság Moszkvában tartózkodó elnö­ke csütörtökön vacsorát adott Nyikolaj Podgornijnak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnöksége elnökének tisztele­tére. Szovjet részről a vacso­rán megjelent Nyikolaj Pod- gornij, Dmitrij Poljanszkij, Vlagyimir Novikov és több más magas rangú személyi­ség. Ezt megelőzően a dél­jemeni elnök, külügyminisz­tere társaságában, a Moszk­vában akkreditált diplomáciai képviseletek vezetőit fogadta. Az iraki kémper A bagdadi rádió az elmúlt 24 órában nem tett említést arról az újabb kémperről, amely egy korábbi hivatalos közlemény szerint folyamat­ban van az iraki fővárosban. Eban izraeli külügyminisz­ter hangzatos felhívásban for­dult a világ közvéleményé­hez. „Emberiességi szempon tokra” hivatkozva követelte; további kivégzések elleni vi­lágméretű tiltakozást. Min mondotta, Bagdadban „ártat­lan zsidókat” ítéltek el. A kommentárok ezzel kapcso latban utalnak arra a hivata los iraki nyilatkozatra, amel leszögezte, hogy az ítélete! meghozatalában faji szempon tok nem játszottak szerepet, a bagdadi katonai bíróság kémkedéssel vádolt árulókat ítélt eL Gerencsér Miklós: A cfs/íiioZel Regény Eötvös Károlyról 36. Mindenekelőtt függetlenségi politikus vagyok, akárcsak te. Tisza Kálmánék egyre pi- maszabbul szolgálják ki az országot Ausztriának. Hol vannak már a kiegyezés gon­dolatától? Deák Ferenc any- nyit iparkodott átmenteni negyvennyolcból, amennyit csak lehetett Kiindulásnak szánta hatvanhetet és a nem­zet bátor küzdelmére bízta, hogy később lépésről lépésre kicsikarja a teljes független­séget. Tiszáék meg éppenség­gel soknak tartják a kiegye­zést, olvad a kezükön, mint a jég. Az ország függetlenségé­nek fő akadálya Tisza. Nem a nép szereteléből, hanem a korrupcióval tartja fenn ural­mát. A korrupcióhoz a zsi­dóktól szerzi a pénzt. Soha nem kínálta magát közelebb ről és pontosabban a cél mint most Széthúzás helyett együtt kell kiadni a jelszót: Le a korrupcióvá' le a zsi­dókkal, le Tisza Kálmánnal. A Vajda nagy érdeklődés­sel hunyorgott, elszórakoztat­ta, hogyan csempészte bele ér­velésébe Verhovay az ő gyak­ran megfogalmazott nézeteit. — Gondolod? — kérdezte dörmögve. Verhovay még az iménti lázzal kárhoztatta: — Esztelenség volt elhárí­tani magadtól a vezér szere­pét! A szemrehányás cseppet sem változtatott Eötvös visel­kedésén. Ráért, szükségte­lennek tartotta az eszmecse­rét, zavartalanul fontolgatta a saját véleményét, nem tö­rődve azzal, hogy hallgatása visszatetsző a vendég szemé­ben Ha már ilyen közelről har­sogták fülébe a bizonyítéko­kat véleménye helyességérő' megragadta az alkalmat hogy pontosabbra fogalmazza magának a hitvány közéleti állapotokról alkotott képet. Hiszen a védő felelősségét nem szimpla ügyvédként, ha­nem az ország sorsáért, be­csületéért aggódó politikus­ként vállalta és a világos gondolatok fényénél egyér­telműbben láthatta elhivatott­ságát Valóban, aligha tagadhatta az országot bebúrjánzó kor­rupciót, sőt ezerszer többet tudott erről, mint Verhovay. Elvégre a szeme láttára lepte el fokozatosan az utóbbi tíz esztendőben az önérdek bo­zótosa a közjó céljaira kije­lölt vetéseket. Emlékezett ho­gyan istenítették Deák állam­jogi alkotását, mekkora fo­gadkozással esküdtek a nem­zet egyetemes érdekeire. Ter­mészetesen, az áldozatválla­lás, az országért való határ­talan munkaszeretet jegyében fogadták el a hivatalokat, csakis a szükség kedvéért, mondhatni vonakodva ültek be a hatalom posztjaiba. Ha kívülről szemléli Eötvös ezt a komédiát, egészségére vált volna a látvány nyújtotta de­rű, így azonban a kövekkel terhelt, mély hínárba dobott áldozat helyzetében érezte Ez történt Sztálingrádnál Egy katonai tolmács visszaemlékezései A Központ! Sajtószolgálat részére írta: V. Sztycpanov tartalékos százados, a Sztá­lingrádnál harcolt 7. gárda- hadsereg törzskarának tol­mácsa. 5. És Paulus kapitulált Az időközben odavezényelt szovjet benzinszállító autók­ból feltöltötték a németek gépkocsijait. Mindegyik autó­ra két zászlócska került: egy fehér és egy vörös. Mind­egyikbe két külön kiválasz­tott tiszt ült — egy szovjet és egy német — és vitték a tűzszüneti parancs kópiáját. A gépkocsik elindultak és ahogy a frontvonal mentén végig­haladtak, egyre messzebbre távolodott a tüzérségi tűz. És egyszeriben furcsa csend tá­madt a fülünkben. Hónapok óta először érezhettük ezt a csendet Csak időnként hal­latszott tompa moraj észak felőL Nem maradt más hátra, mint néhány protokoll jelle­gű kérdést eldönteni. A hit­leri tábornokok kijelentették, hogy vendégeinknek tekinte­nek bennünket és ragaszkod­nak hozzá, hogy az ő autóju­kon utazzunk Sumilov tá­bornok törzskarához. — Nem, uraim — hang­zott Laszkin tábornok ellen­vetése. — Önök a vendégek, igaz, hogy hívatlan vendégek, ezért ha tetszik, ha nem, a mi járműveinken kell meg­tenniük az utat. — Az akkor 53 éves Paulus sápadtan, merev arccal, ter­mészetellenesen egyenes test­tartással jelent meg. Biccen­tett egyet a fejével és helye foglalt az első autóban. A gépkocsioszlop nyomban elin­dult Én azt a parancsot kaptam hogy maradjak hátra és Adam ezredes segítségéve! tisztázzak még néhány for­maságot, majd Paulus köny- nyű terepjáró kocsiján men­jek a hadsereg törzskari épü­letébe. A munka kicsit hosz- szúnak bizonyult Hogy időt nyerjek, elhatároztam, hogy nem az úton,, hanem torony­iránt vágok át A terepjáró kocsi időnként érintette a kacskaringózó utat amelyen hosszú sorban haladtak a foglyok. Egyik kilométert a másik után tettük meg és se vége, se hossza nem látszott a foglyok tömött sorainak. Beszédbe elegyedtem Adam ezredessel. Különösen az ér­dekelt, hogyan jutott Paulus a kapitulációra vonatkozó döntésre. Az ezredes szavai­ból kitűnt, hogy a 6. hadse­reg parancsnoka azokhoz a német hivatásos tisztekhez tartozott, akik nem osztották Hitler kalandor stratégiáját. Hitler inkább a „kiváltságo­sok” adottságaira, az ösztö­nökre és a jósok, az asztroló­gusok jövendöléseire hallga­tott, semmint hogy kikérte volna a régi Wehrmacht ta­pasztalatainak tanácsát. Még mielőtt beköszöntött volna az ősz, amikor világossá vált, hogy a Volgán való átkelés terve kudarcba fulladt, Pau­lus rádöbbent arra, milyen veszélyes helyzetbe sodródott hadserege, amely hosszú ék­ként hatolt védelmünkbe. Nem egyszer javasolta Hitler­nek, hogy még a hideg be­állta előtt vonják ki a csa­patokat Sztálingrádból, elke­rülve ezzel a fenyegető pusz­tulást. Hitler azonban hallani se akart erről. Ragaszkodott ahhoz, hogy bármi áron tart­sák a Volga-parti hídfőállást, s abban reménykedett, hogy tavasszal újrakezdődhetnek a hadműveletek. Az utolsó pillanatban, ami­kor az összeomlás elkerülhe­tetlen volta teljesen nyilván­való lett, a Führer megenged­te Paulusnak, hogy Berlin­be repüljön. Ez néhány nap­pal a kapituláció előtt tör­tént. Paulus azonban elhárí­totta a meghívást: katonáival maradt. Adam ezredes szavai sze­rint Paulus január 31-e előtt az utolsó napokban senkivel sem beszélt. Egész idő alatt le nem hunyta a szemét, bunker-irodájában éi1el-nap- pal föl-alá járkált. Csak ak­Moszkva, (TASZSZ): Alekszej Rumjancev akadé­mikus, a Szovjet Tudományos Akadémia alelnöke a Kom- munyisztban, az SZKP Köz­ponti Bizottságának elméle­ti és politikai folyóiratában Mao Ce-tung „filozófiájának” antimarxista lényegét tárja fel.” Mao Ce-tung gyakorta anarchoidelista eklektikánál, — írja az akadémikus, s a maoizmust olyan tudomány­ellenes eszmerendszernek ne­vezi, amelyet lényegében a vallási dogmák rangjára emeltek. A szerző megjegy­zi, hogy Mao anarchista né­zetei nemcsak a huszas évek­ben mutatkoztak meg, hanem a későbbiekben is, különösen a hírhedt „kulturális forra­dalom” idején. „Mao lényegében nem is­merte és nem ismeri Marx, kor jelent meg, amikor utol“ só döntését akarta bejelente­ni, majd újra bezárkózott. ...Két nappal később, feb­ruár 2-án megszűnt létezni az északi hadseregcsoport is. Teljes kudarccal végződött Hitlernek az a kalandor ter­ve, hogy Sztálingrád elfog­lalásával keletrői bekeríti Moszkvát. * És Íme néhány adat erről a történelemben egyedülálló csatáról: Sztálingrád falainál az ellenség 102 ezer katonája és tisztje lelte halálát, több mint félmillió volt a sebesült. A szovjet hadsereg 1450 ellen­séges tankot, több mint ezer agyút, 1337 repülőgépet semmisített meg. És még egy tény; abban az időpontban, amikor a be­kerítés megtörtént, Paulus hadserege körülbelül 300 ezer katonából és tisztből állt. Ki­derült, hogy a bekerítést vég­rehajtó szovjet csapatok lét­száma ennél lényegesen kér vesebb volt. így ért véget a nagy Vol­ga-parti csata, amely hat én fél hónapon át tartott. Kez­detét vette a fasiszta terű- letrablók teljes kiűzése a Szovjetunió földjéről. Fordította: Szász JóaseC VÉGE munkáit. A „marxizmus !ri­naisításáról” elmélkedve Mao Ce-tung a nemzetközi sajá­tosságokra hivatkozva elvett e tanok internacionalista tar­talmát, általános igazságai­nak a kínai életre való konk­rét alkalmazása helyett Mao csak azt emeli ki a marxiz­musból, ami pragmatikus okokból megfelel a maoista politikának. Mao Ce-tung legismertebb filozófiai cikkeiről a tudós megjegyzi, hogy Mao felszí­ni jelenségeket vesz alapul anélkül, hogy lényegükbe, mélyükre hatolna. Filozofál- gatása szavakkal folytatott játékká degradálódik, ame­lyeket gyakran régi kínai forrásokból merít, s ilyen la­bilis alapon végzi a világ- események politikai értékelé­sét is. Mao Ce-tung csoportja marxista frazeológiával pró­bálja leplezni a nemzetközi kommunista mozgalomban folytatott szakadár tevékeny­ségét — mutat rá a szovjet tudós. Nincs a marxizmusnak egyetlen olyan filozófiai kér­dése sem, amelyet „Mao Ce- tung eszméi” el ne torzíta­nának. így például a prole­tariátus és a burzsoázia el­lentétét, amely korunk alap­vető ellentéte, az anyaorszá­gok és a gyarmatok közötti ellentéttel cseréli fel. A nem­zeti felszabadító mozgalom Mao szerint napjaink veze­tő fogalma, míg a munkás- mozgalom számára másod­rendű. Különösen nyilvánva­ló a fogalmak ilyesfajta fel­cserélése abban a Mao-féle elképzelésben, amely elsődle­ges jelentőségű jelentőséget tulajdonít a „világ-falunak” s a „világ-város” körül zárá­sáról beszél a „világ-falu’’ erői által. Ez a gondolat szö­ges ellentétben van a kom­munista- és munkáspártok képviselőinek nemzetközi ta­nácskozásain megfogalmazott tétellel, arról, hogy korunk fő ellentéte a szocializmus (proletáriátus) és kapitaliz­mus (burzsoázia) közötti el­lentét A cikkíró végül hangoztat­ja, hogy Mao Ce-tung eszmét éles ellentmondásba kerültek a kínai kultúra nemzeti és ál­talános emberi alapjaival, s lerombolják a kínai nép ki­alakult magatartási és erköl­csi normáit magát. Kétségbeesetten ta­pasztalta, mivé lesz a sza­vakban hirdetett közüdv a hatalom embereinek kezén. Megnézte a bihari gróf bá­gyadt pislogással, hogy kik­ben leli meg alázatos híveit. A tolongok sokaságából pá­ratlan érzékkel válogatta ki a butákat az alázatosokat, a gátlástalanokat —- és persze a céljai szerint} eszeseket. Kegyeiért nem kívánt egye­bet cserébe, mint a hatalma iránti hűséget, s azt a képes­séget, hogy a személyének megkövetelt szolgai hódolatot hazafiságnak tudják feltün­tetni. Aki ebben ügyesnek bizonyult, az mélyebb és vas­tagabb gyökereket ereszthe­tett a közéletben, mint Bala- tonakarattyán Rákóczi szilfá­ja. Mindenféle szakterület diktátorai lettek a legcseké­lyebb hozzáértés nélkül, pa­rancsoltak a nemzetnek azon az alapon, hogy ők a nem­zetet képviselik, lefelé kegy­úri gőggé változtatva azt az alázatot, amely feletteseik előtt minden erénvt nótolt. A maguk vadonjában egv-egv apró Tisza Kálmánná lénve- güHek a kegyeletek, elké­szült a piramis csúcsá­tól a talapzatig: ma­gasztos szólamok ragyogtatták fel az ország címerét a nyil­vánosság előtt, míg e címer visszája mögött általánossá vált a harácsolás szenvedélye. Engels és Lenin alapvető Familiáris érdekek szerint osztogatták a hivatalokat, egyszerre tíz- és tízezer ro­kon jelentkezett támogatásért minisztereknél, püspököknél, alispánoknál, szolgabírákn.ál állomásfőnököknél és csodák csodája, a pártfogolt mindig tehetségesebb, becsületesebb, tanultabb volt, mint az egye­nes úton járó törekvő, aki komolyan vette a hivatalos eszméket. A közszereplésük­kel tökéletesen elégedett urak véletlenül sem vették és-re. hogv a k'egvezés fundamen­tumát az aljasság egymásra rakódó rétegei váltották fel Ök ezt a mocsáron lebeg" lápszigetet is elég szilárdnak érezték a ta'puk a'att, h'szen semmiféle veszély sem fenye­gette az ura'mukat. Nagv vi- ga'mukban vérszemet kap­tak a szolgák, soka"iák már Tisza Ká'mán zsarnokságé* El ke" róla mondani az iga­zat: ki'envésztette a korrup­ciót, takarodjon a fené"». el végre a hize'oósre is rá leh«* unni. Fáonsztó az ö-öVös p<é- zet, annál osábffóhh roma­ként kö”e*o'pj másoktól azt amit olv gvokorpit a szolga. Tékát vesszen Tisz- korrureiós bűneiért, s ha roé­ledöntöttük, marad'on szent a korrupció, fejével fizet ak' bántani meri. (Folytatjuk) Rumjancev akadémikus Mao „filozófiájáról”

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents