Kelet-Magyarország, 1969. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-29 / 23. szám

2 oldal KS1T.PT MAGYAROK«?AO le«* Jetuár 91. Lapzártakor érkezett: Külpolitikai összefoglaló ígr IN'íson e?*<6 sajtókonferenciája nj|- Siroagal fce«*zt*cic § U Thant M»jíóéríe!ic»Icíe Elhangzott Richard Nixon első hivatalos elnöki sajtó- konferenciája, amelyet vi­lágszerte nagy érdeklődéssé! várlak. A várakozás több szempontból is indokolt volt: 1. A választási kampány alatt elhangzott nyilatkozato­kat belpolitikai szempontok árnyalják. így azokat — ideig­lenes jellegük miatt — nem kell túlságosan komolyan venni. 2. Az első hivatalos meg­nyilatkozás, a beiktatási be­széd a hagyományoknak megfelelően inkább afféle fennkölt protokoliszöveg, mint programnyilatkozat. 3. Nixonra ráadásul a kampány alatt is, a beiktatá- si beszédben is az a törekvés volt jellemző, hogy tartózkod­jék a konkrét állásfog’alá- soktól. Ez a magatartása a jelenlegi közel-keleti hely­zettel kapcsolatban a sajtó­konferencián is változatlan­nak bizonyult, más fontos kérdésekben azonban az új amerikai elnök mondott né­hány figyelemre méltó dol­got. A megfigyelők jelentősnek tartják például azt a kijelen­tését, amely nemcsak John­son egész vonalvezetését, ha­nem sok tekintetben a saját korábbi álláspontját is meg­tagadta és amely szerint „az. erőfölény helyzetéből való tárgyalás nem vezethet ered­ményre.” Az új elnök ezzel, legalábbis közvetve, elismer­te elődei politikai kudarcát. Kijelentése azt a felismerést tükrözi, hogy a megváltozott erőviszonyok a szociális a tá­borra). mindenekelőtt a Szov­jetunióval szemben, nem tesz­nek lehetővé semmiféle ka­tonai. vagy politikai zsaro­lást és a jövőben a tőkés vi­lág legnagyobh hatalma ki­zárólag a kölcsönös érdekek­ből. realitásokból indulhat ki. Ez az elnöki minőségben el­hangzott megjegyzés minden­képpen figyelemre méltó. Még akkor is, ha — mint ahogy Washingtonban már nem egy­szer előfordult — a szavakat esetleg nem követik megfe­lelő tettek. Csehszlovákiában folyta­tódnak azok az erőfeszítések, amelyek a rendbontók meg­fékezésére, az uszítók elhall­gattatására, a béke és nyuga­lom légkörének megteremté­sére irányulnak. Ennek a tendenciának a jegyében hozták nyilvánosságra azt a beszédet, amelyet Lubomir Strougal, a CSKP KB elnök­Cerencsér Miklós: ségének tagja, a Központi Bi­zottság titkára mondott még január 24-én a népi milic.a képviselői előtt. A párt mindig bizalom­mal támaszkodhat a népi mi­líciára és most is segítségét kéri azoknak az ingadozások­nak. tévutaknak és bomlasztó tendenciáknak a leküzdésé­ben, amelyek tanúi vagyunk — hangoztatta Strougal, majd kijelentette: egyfelől a párt Központi Bizottsága 1968 ja­nuárja óta állandóan kitűzi munkájának irányvonalát, másfelől e vonallal szemben más követelések hangzanak el, gyakran ultimátumok for­májában. Ha megengedjük, hogy a társadalom állandó feszültségben éljen, nem tu­dunk megvalósítani egyetlen pozitív lépést sem a január utáni politika végrehajtásá­ra. Strougal ezután szembe­szállt a demagóg követelé­sekkel. Hangsúlyozta: politi­kát folytatni a néppel együtt, nem jelenti azt, hogy elfo­gadhatunk minden nézetet. Mint kommunistáknak, nem szabad megfeledkeznünk a nemzetközi tényezőknek bel­ső fejlődésünkre gyakorolt befolyásáról. Következetesen osztályszempontból kell néz­nünk a dolgokat, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a szocializmus és a kapitaliz­mus között kérlelhetetlen harc folyik, az egyes orszá­gokon belül is — hangsúlyoz­ta egvebek között Strougal. U Thant ENSZ-főtitkár — több mint négyhónapos szü­net után tartott — keddi saj­tóértekezletén kijelentette, hogy a négy nagyhatalomnak megállapodásra kell jutnia a közel-keleti rendezés alap­elveiben, mielőtt a Biztonsági Tanács a béke érdekében lé­péseket tenne. A főtitkár ki­jelentette, egyetért Nixon amerikai elnökkel abban, hogy a „közel-keleti háború felújulása az Egyesült Álla­mok és a Szovjetunió nuklea. ris konfrontációjához vezet­het”. U Thant ezután kifejezte azt a véleményét, hogy a közel-keleti konfliktus rende­zését nem lehet kikényszerí­teni, de „a nagyhatalmaknak valamilyen erkölcsi nyomást kellene kifejteniök a Bizton­sági Tanács gépezetében”. A vietnami kérdéssel kap­csolatban U Thant megállapí­totta, hogy a béke kilátásai ma kedvezőbbek, mint ko­rábban bármikor voltak, de a béke megvalósítása még hosz- szú és nehéz folyamat lesz. KAIRO Az arab népekkel való szó lidaritás jegyében összehívott kairói nemzetközi értekezlet kedden este ér véget. Az ér­tekezlet bizottságai elfogadta! a felhívás tervezetét, amelye' a záróülésen proklamálnak. A felhívás sürgeti majd a meg­szállt arab területek kiüríté sét, a Szuezi-esatoma meg nyitását és a béke helyreá! lítását a Közel-Keleten. Fel hívják az ENSZ-et és a nagy­hatalmakat, idejében tegye nek intézkedéseket Izrael pro vokáctóinak megfékezésére mielőtt a konfliktus tovább terjedne. ROMA Az olasz külügyminisztéri um által kiadott közlemény szerint Olaszország londoni, washingtoni és moszkvai nagykövete kedden a három fővárosban aláírta az atom- sorompó-szerződést. A kül­ügyminisztérium egyúttal kö­zölte, hogy Olaszország mind­addig nem ratifikálja a szer­ződést, amíg nem került sor közvetlen tárgyalásokra az euratom és a nemzetközi atomenergia ügynökség kö­zött és a két szerv nem jutott megállapodásra. SAIGON Az amerikai tüzérség hétfőn tüzet nyitott a demilitarizált övezet déli részére. Az ame­rikai parancsnokság szerint kilenc partizánt megöltek a lövedékek. Az erről szóló közlemény azt állítja, hogy ez volt a 53. komolyabb in­cidens a Vietnam két részét elválasztó demilitarizált öve­zetben november elseje óta. Dél-Vietnam más részeiben nem történt jelentősebb ösz- szecsapás, csak szórványos csatározásokról érkeztek tu­dósítások. NEW YORK Kínával kapcsolatban U Thant kijelentette, hogy a Kínai Népköztársaság „tíz éven belül igen erős ország­gá, talán szuperhatalommá válhat”. A kubai kérdésről szólva U Thant emlékeztetett Helder Camara brazil érsek New Yorkban tett vasárnapi kijelentéseire, amelyek szerint az Egyesült Államok által Kuba ellen foganatosított gazdasági blokád „egy egész testvéri nemzetet arra kár­hoztat, hogy gettóban éljen”. 4 ßlißüfßle Regény Eötvös Károlyról 34. De hiába hagyta meg nyu­galma kedvéért a londiner­nek, hogy senkit ne enged­jenek szobája közelébe, hiába feküdt kényelemszerető önfe- ledtséggel a széles rézágyon képtelen volt igazi eréllye' vallatóra fogni a tiszaeszlári eseményeket. A részletek elemzésére kötelezett jogás? állandóan vitatkozott benne a nagy összefüggésre tekintő or­szágos politikussal. Hiába sze­gődött Solymosi Eszter nyo­mába, hogy lépésről lépésre megbizonyosodjon, meddr tartott az út Huri Andrásnc házától Kohlmayer Józse- boltjáig. kikkel találkozót1 hogyan viselkedett, miről be szélt a lányka, hasztalan ser­kentette eleven gondolkodás ra a« ablakokon beáramló hűs levegő, zaklatott kedélyt elkedvetlenítette szellemét Megtörtént az, amin legboru- Iátóbb perceiben is nevetet', tolna. Kétségei mind erőseb­ben bujtogatták, hogy talán okosabban tette volna, ha nem vonul magányba a par­lamenti viták elől. Remélte, Szatmár vármegye felirata után többé nem ke­rülhet sor a képviselőházban antiszemita izgatásra. Most pedig riasztó cikkekkel teli újságok hozták el ide a szál­lodai szobájába a következő tűzcsóvavetés hírét. És nem akárhonnan repült fel a gyű­lölet vörös kakasa, hanem a Vajda szívének oly kedves Dunántúlról. Szegényebb lett egy költői illúzióval. Hiszen egyebet sem tett ábrándos kedvében, mint mulattatta magát lelki pihenésképp a izülőtöldhöz kötődő poétái képződéssel. Csupa délceg emberek lovagoltak, mulat­tak, vagy csatákban vereked­tek a hazáért az édes tája­kon, a Hellén idők szelídsége árad feléje a Bakony lankái­ról, ahol göndör kondákmak- koltak, kanonokok délutáni horkolása hallatszott ki a veszprémi káptalanházak zöld zsalugáterei mögül. Almádi­ban koccintásra unszolták az arra vetődő idegent a pincé­jük ajtajában hűsölő szőlős­gazdák, Balatonudvari és ör­vényes között beborították a zöld fényű rétet a halászok száradásra teregetett hálói. S most ezen a józan és víg ke­délyű tájon szövetségesekre találtak az emberiesség esz­méit csúffá tevő garázdák. Eötvöst a tehetetlenségig le­nyűgözte a hír, hogy Tapol­cán Zala vármegye tekinté­lyes férfiai, ügyvédek, lelké­szek, közjegyzők, földbirtoko­sok szövetkeztek pártütésre a felekezeti béke ellen Vadnay Andor zánkai és Keöd József balatonfüredi birtokosok irá­nyításával. Deák Ferenc pát­riájában vetemedtek az 1867 XVII. törvénycikk megtáma dására: követelik a zsidó fe­lekezeti oktatás eltörlését, a zsidó vallás kiszorítását az egyenlő jogú egyházak sorá­ból, törvényt akarna« hozat­ni a parlamenttel, hogy Ma­Ez történt Sztálingrádnál Egy katonai tolmács visszaemlékezései A Központi Sajtószolgálat részére irta: V. Sztycpanov tartalékos százados, a Sztá­lingrádnál harcolt 7. gárda­hadsereg törzskarának tol­mácsa. 3. Parlamenterek 1943 januárja a Volga part­ján látszólag r.em bővelkedett eseményekben. A doni front, szakasz csapatai Rokosszovsz- kij tábornok parancsnoksága alatt (a 6 német hadsereg tel­jes bekerítése után a hadmű­veletben részt vett egységeket egy frontba fogták össze) to­vább harcoltak, hogy a beke. rített hadseregcsoportot fel­morzsolják. Az egyre gyengü­lő ellenség, minden veszte­sége ellenére, eszeveszetten ellenállt. Fegyverbe állították az utolsó tartalékot — a harc. képtelen katonákat, betegeket és sebesülteket is. Január 8-án a szovjet pa­rancsnokság parlamentereket küldött Paulus törzskarához, javasolva a bekerítetteknek, hogy adják meg magukat. A hitleristák azonban visszauta­sították az ultimátumot. Január 10-én csapataink parancsot kaptak a bekerített hadseregcsoport likvidálására. Már január 25-én sikerült két részre, egy északi és déli rész­re osztani a „katlant”. Elérkezett január 3l-e. A hadsereg törzskara a lövész­árkokból már régen átköltö­zött Sztálingrád egyik elővá. rosába, Beketovkába. Ekkor már szinte minden éjszaka al- hattunk. Ezen a napon is haj­nalban keltünk, mint rend­szerint. A tisztek rendbshoz- ták magi'kát, én éppen borot­válkoztam. Egyszeriben feltárult az aj. tó és a hadsereg törzskarinak főnöke. Laszkin tábornok lé­pett be. — Tóimén*. hn-zém! Azonnpl Jelentkeztem. — Egy pillanat alatt legyen kész, és indulunk — mondot­ta a tábornok és eltűnt. Gyorsan letöröltem még bo. rostás arcomról a szappanha­bot és a tábornok után ira­modtam. menet közben gom- bolgatva bundámat. Laszkin tábornok házánál az utca szó. katlan képet mutatott: ott állt a hadsereg szinte egész sze­mélyautóparkja, hosszú sor­ban álltak a gépkocsik. Alig foglaltam nelyet az egyik au­tóban. máris megindult a ko. esi sor Mi történt — kérdeztem Laszkin segédtisztiétől, — aki a kocsiban maradt. — Sztálingrádba megyünk Peulusért. — É= elmesélte a részeteket. Az c’múlt éjszaka a hadseregünkhöz tartozó tengerészgyalogos dandár ka­tonái szorosan körülzárták a 6. hadsereg törzsim,-át. A né­metek óira kérték narancs, nokságonkat, küldíg el kénvi­selőit. hogy tárgyaljanak a megadásról. Megadás.. . Milyen zenéje van ennek a s-ónak. Paulus törzskara azonban azt a felté­telt szabta, hogy a szovjet narlem°ntör rangban Inea’ább tábornok legyen és feltétle­nül Rokosazeypzl-íif itöov'oel- ie. A vá'ne-tás Laszkin tábor- nekra esett Tme itt á"t előttünk F*ztó­ünerád. p sokat szenvedett h's vái*os. Egyszeriben kiderült, hogy r»nm is rb»an :-öv. feTI-iitnfni a- oStrnmlnH eUen. séens vez^i-irnrf. A tö-k-Soen 11 crrrft fi í <5 ffnr*fr%l fii»-»*»*T/f». r4e> ho«vsn lehetett VoTtIíí r*-' fr, ■» ^ T ra • p> ?or) P fArn t A locfnnnfo ff Arv»T'>r>nf m n Z'D P’nwRelzXWíl pnoorna p g7nni pTtnf fnír».4oí-ifHf uvA+tSi-Trift. |rA JY*U ^ a hó végérvényesen felismer. hetetlenné tette az utcák aN culatát. Sokáig keringtünk, egyre» másra kérdezgetve a szembe­jövő ka onakat. Olykor neme. tekkel is találkoztunk, fegy­veresek voltak, takarókba ou- gyuláiva, otromba műanyag csizmákat viseltek. Rá se he­derítve a szokatlan gépko* csikaravánra, mint a holdkó­rosok, baktattak valahova. Megpróbáltunk szóbaelegyed. ni velük, de apatikus tekinte­tük semmit sem árult el. A mély hóban kitaposott kés. kény ösvények hol szétfutot­tak, hol ismét találkoztak! így volt ez mindenütt. Szét­rombolt, vagy teljesen ép lan kok és ágyúk — egy csepp benzin, egyetlen töltény nél­kül. Chlorodont fogkrémtubu. sok, ólomsúlyú, egyáltalán nem habzó szappan darabkák Pisztolyok, géppisztolyok, puskák, acélsisakok, távcsö­vek, különféle ruhadarabok. És még valami... Eleinte azt hittük róla, hogy tégiahalmaz. Amikor az­tán az egyik megállónál kér- dezősködés közben kiszáll­tunk a kocsiból, valaki csiz­májával megrugtn a fagyos havat. Kiderült, hogy nem téglatörmelék van alatta, ha­nem holttestek. A hitleristáié rengeteg holttestet hagvtöls mag’’k után. Holttestek, holt­testek mindenütt. Soha a há­ború végéig egyetlen egészei sem lé«fim annyi tetemet. ... Fél’-őrben álltak tank­jaink és közölök -5 millimé­teres ágyúk. Az ámrúk rsöv® egveHen pontra irányult — oyy hatalmas énüd-t rnmi-!ra. Valamikor ezt az épületet áruházé^k a * á—-úk csövénél szintén fótkö»'>'m szorosan p«vToás mellett áll­tak H-*rmbo!t tölténvtáshá.k ■ Íréi és lövésnp TrAe*r gár»T-*ss;— tolyni-i-oi a hu'orfsták. Ez volt Paulus tör^cti-ara. (Folytatása következik) MégsrnMasság Omer.käban A Washington állambeli Seattle városban meggyilkol, ták Edwin Pratt-et, a „városi liga” elnevezésű helyi néger szervezet 38 éves vezetőjét. A halálos lövés akkor terítette le, amikor vasárnap este ko­pogtatásra kinyitotta saját házának ajtaját Pratt egyik szomszédja kö­zölte, hogy közvetlenül a lö­vés után látott elfutni két fe­hér fiatalembert. Egyikük puskát tartott a kezében. A merénylők a közelben vára­kozó gépkocsiba ültek és is­meretlen irányban elszágul­dottak. Eddig nem sikerült nyomukra jutni. gyarországon «Itassanak el a zsidók ingatlanok vásárlásá­tól és birtoklásától. Céljait tekintve hajszál­nyival sem volt ez kevésbé barbár szándék, mint Igna­tyev gróf oroszországi zabo­látlanba és a közelmúltban függetlenné lett Románia fá­raókhoz méltó kegyetlensége. Kísérteties világossággal de­rengett fel a Vajda előtt, ho­gyan ejtené rabul egész Eu­rópát a morális vérbaj, ha Magyarország minden ellen­állás nélkül átvenné és ve­szedelmesebbé súlyosítva to­vábbítaná a fertőzést. A kor­mányok ugyan hallgattak Bécsben, Berlinben, de a közvélemény beteg indulata támadóvá hevült Ausztriá­ban és Németországban, sőt a franciák is hangosabban kezdték szavalni antiszemita elveiket, mint a Li’oerté, Ega- lité, Fraternité eszméit. Mi­tévő lehetett Eötvös a gyűlö­let ekkora förgetegével szem­ben, a nyíregyházi szálloda első emeleti sarokszobájá­ban? Még ezt a sarokszobát is sokalták tőle ellenfelei. Ami­re számított, bekövetkezett. A függetlenség acsarkodva firtatta, hogy mit keres Nyír­egyházán. Honnan veszi a bátorságot az önkényes nyo­mozáshoz, miért zavarja gya­SZOVJET PARTRASZÁLLÁSI GYAKORLATOK. Szovjet tengerészgyalogosok szárazíöldi támadásra indulnak egy had- gyakorlat során. freleíoto MTI, re* nús jelenlétével a vizsgálat munkáját. Ahogy a szülő­földje iránti érzéseit, úgy a liberalizmusról vallott néze­teit is átszínezték korábban bizonyos illúziók, most azon­ban elkerülhetetlenné vált a leszámolás romantikus elfo­gultságával. Ugyanazok, akik türelemről zenebonáztak a liberalizmus nevében, kisze­melt áldozataiktól az önvé­delemnek azt a minimumát is elvitatták, hogy fejükre boríthassák a tógát, mielőtt testükbe mártják a tőrt. Megértette a Vajda, mitől olyan bénult, miért tápász- kodnak gondolatai olyan ked­vetlenül. Többé nem arról volt szó, hogy értelmi erőit kell félteni a legyőzéstől, ha­nem a reá is kiterjeszkedő üldözéssel találta magát szemben. Kopogtatás rezzentette fel. Fúrcsállotta, hogy megzavar­ják magányát, hiszen alig múlt tizenegy óra, ebédre még nem szólíthatják. Ajtót nyitott, s ott állt előtte a vi­déki udvarházak öreg ina­saira emlékeztető londiner. — Meghagyta ugyan a méltóságos úr, hogy ne há­borgassuk a déli harangszó­ig, de a portán várakozik egy vendége aki tüstént fel­jönne, ha engedni méltóztat- nék— — ■ " a — Hogy hívják? — Verhovay Gyula szerré kesztő úr. Önkéntelenül nagyobbra nyílt a Vajda mindig hunyo­rító tatár szeme. Semmi haj­landóságot nem érzett fogad­ni a váratlan látogatót. Még­sem küldhette el, illő volt megadni legalább a formális udvariasságot. — Vezesse fel. Mire kisimította az ágy té­rítőjét. és magára vette a ka­bátot, Ve»-hovay már a szobá­ba lépett. — Szervusz, Károlyom! — köszönt ragyogva, nrntha hosszú távoUétből érkező drága rokon lenne. Eötvös a gondjaiból öröm­re ocsúdó házigazda tétova- ságával fogadta: — Szervusz... Úgy nézem, soványabb lettél. Sokkal fessebb vagy így. Na ülj már le. Soha nem csalta meg aa előérzete, s ösztönei most a legcsekélyebb jót sem Ígér­ték. Mély nyugtalanság vett rajta erőt, de balsejtelmét hibátlanul rejtette örökké ki­egyensúlyozottságot sugárzó arcvonásai mögé. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents