Kelet-Magyarország, 1969. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-29 / 23. szám

tm. fcmuif 2». ireirr MA«YARonwrA« S of<9sft „Osztozkodás“ — nyilvánosan Ax anyagi ösztönzésnek csak egyik formája a részesedés KEVÉS RENDELKEZÉS találkozott olyan széles kö­rű ellenkezéssel, mint amely • vállalati dolgozók katego­rizálásáról és a részesedési alapkategóriák közötti felosz­tásáról intézkedett. Mint is­meretes, a vállalat felső ve­retéi évi alapbérük 80, a kö­zépszintű vezetők 50, a mun­kások és az első két kategó­riába nem tartozó alkalma­zottak pedig évi teljes kere­setük 15 százalékát kaphatják jutalmul maximális részese­dési alar> elérése esetén. A kategóriák közötti 80:50:15 felosztási arány minden eset­ben érvényesül. Ha például a részesedési alap az elérhető max'mumnak a fele. akkor az I-es kategóriában átlago­san az évi alapbér 40 száza­lékát, a TI-esben a 25 száza­lék,át, a ITT-as kategóriájúak pedig az évi kereset 7,5 szá­zalékát kaniák. A többséget alkotó III. ka­tegóriájú dolgozók iga"súg'a- lannak tartják a felosztási a-ányokat Milyen alapon kapnak a vezetők nagyobb részesedést, amikor a felosz­tás alapjául szolgáló bérük Is eleve magasabb? Ne vi­tázzunk ezzel a ..többségi” nézette! azon az alapon hogv a vezetők az űj meebariz- m*’íban többet is kor’-áz/az- nsk: veszteséges gazdátkedás es-tén planbárüV is 15—25 ra1 ékkai csökken "tő (Mert ma még m-nkerlabia” e ieleetős állami támogatá­sét' miatt nincs itven vesz^V.) Ka a kategorizálás mosí-T rprd—mrét vagv a részesedé­si alap felosztásának mai arányait sem teldntiük tel­jesen tökéletesnek, vagv min­den szemnontbél vézlegeSnek alkalmas azért időszerű fel­adatunk, az anvagi ösztönzés hatékonyságának növelésé­re. (Valószínűleg lehelne más TP V,sz«rt és konkrét megol­dást is alkalmazni. Ma azon­ban a jelenlegi rendszer ér­vényes, és ezt kell következe­tesen végrehajtani.) AZ ANYAGI ÖSZTÖNZÉS hatékonyságának fokozása pe­dig elképzelhetetlen a jöve­delmek differenciákén nél­kül. Nevezetesen, differen­ciálni kell a jövedelmeket a végzett munka minőségétől mennyiségétől, bonyolultsá­gától és a vállalt felelősség­től függően. A gazdaságirá­nyítás mai rendjében, m;vel növekszik a vezetők szerepe, felelőssége, anyagi érdekelt­ségüket is szükséges kiter­Ezekután érthető, hogy azoknál a vállalatoknál, ame­lyeknél a III. kategóriában lévők év végi nyereségrésze­sedése csökken, ott a veze­tőket még nagyobb jövede­lemveszteség éri. A jól dol­gozó vállalatoknál az I. ka­tegóriába sorolt vezetők a ré­gi mechanizmusban is meg­kaphatták átlagbérük 60—80 százalékát, a II. kategóriába sorolt vezetők pedig alapbé­rük 40—50 százalékát, külön­böző prémiumok formájában. A jelenleg III. kategóriába tartozó dolgozók korábban el­érhető maximuma évi kere­setük 8 százaléka volt, tehát megközelítően egy havi bér­nek felelt meg Most azon­ban maximumként csaknem kétszer annyit, évi keresetük 15 százalékát kaphatják. Vagyis az új rendszer a dol­gozók többségének kedvez, nagyobb anyagi előrehala­dást biztosít. A közös munka eredmé­nyein tehát az „osztozkodás” nem bántó és nem igazság­talan. Ha maximum fizetésé­re a reform első éve után még nem is kerül sor, az előző időszak átlagos nyere­ségrészesedésének eléréséhez is a vezetők jobb munkájára volt — és 1909-ben lesz — szükség. Ezért nagyon fon­tos — a félreértések elosz­latása miatt is — a vezetők célpremizálásának konkrét, igazságos, ösztönző és az üze­mi közvélemény által is kö­vethető, ellenőrizhető rend­szerének kialakítása. OTT JÁRTÁK EL HELYE­SEN, ahol még tavaly, az év elején leszögezték: abból hogy az első vagy a máso­dik kategóriába sorolták, sen­ki nem húzhat anyagi hasz­not Viszont az a vezető aki a vállalati nyereséget nö­velő jelentős műszaki, gaz­dasági feladat elvégzésére vállalkozott, már év közben kellő céljuíalmat kapott a részesedési alap terhére. Sen­ki nem sérelmezheti azt a gyakorlatot, hogy ha valaki megkeresett a vállalatnak több milliót, néhány ezer fo­rintot maga is kapjon belő­le. Vita és félreértés pedig ott van (és méginkább lesz a nyereségrészesedés kifize­tésének időpontjában), ahol bátortalanul éltek az é\ közi ösztönzéssel. Utólag viszont nagyon nehéz a kategóriákon belül lényeges különbségeket tenni a végzett munka, a vállalt felelősség arányában. Az egyenlősdi, persze, a ka­tegóriákon belül is megen­gedhetetlen ! Szükséges te­hát az első és második kate­góriába tartozó vezetők és alkotó műszaki és gazdasági szakemberek munkáját sze­mély szerint értékein! ah­hoz, hogy el lehessen dönte­ni: ki, miért, mennyit kap­hat. Aki hibát nem vétett, szerényen elvégezte munka­köri feladatát, ne kapjon nagyobb mértékben év végi nyereségrészesedést, mint ál­talában a harmadik kategó­ria tagjai. Aki viszont köte­lességén felüli kiemelkedő teljesítményt nyújtott, azt jutalmazzák bátran a vég­zett munka társadalmi és vállalati hasznával arányo­san. Dicsérjenek, a kellő anyagi konzekvenciák kísére­tében. de merjék azt is utó­lag megmondani, hogy ki­nek a teljesítményével s miért elégedetlenek. MINDEN ESETBEN legyen a premizálás, a nyereségré­szesedés fizetés nyilvános, mert a mendemondáknak csak így lehet elejét venni De a nyilvánosság egyben olyan demokratikus fórumot is teremt, amely eleve kény­szeríti a vezetőket a formá­lis pénzosztogatás elkerülésé­re, a bátor és következete­sen igazságos anyagi öszön- zésre, a kategórián be1 ülj lé­nyeges jövedelmi különbsé­gek létrehozására. A tavalyi év eredmények a részesedési alap felosztá­sánál szerzett tapasztalatok hasznos tanulságokat szolgá’- tatnak az idei munkához. S közülük talán a leg'énvege- sebb: bátran élve a vállal­ti önállósággal, növelni kell az anyagi ösztönzés hatékony­ságát és a kategóriákon belüli különbségeket. Már most bát­ran kell célprémiumokat ki­tűzni az év folyamán képző­dő részesedési alap terhére. Csak ígv tehet a vállrl-t-k b lső tartalékait hasznosítva, a nyereséget nagymérték­ben növelő feladatokat Is megállapítani. Ha ennek nyo­mén a dolgozók bére és év végi részesedése a növekvő feladatok ellenére nem csök­ken, sőt mindenki számára érzékelhetően növekszik, ak kor a gyakorlatban is bizo­nyítást nyer, hogy a jő ved el mi különbségek növelés, igazságos, szocialista mód­szer, a kollektíva és a társa­dalom javát egyaránt szol­gálja. K. J. Xagy lecke kliiárdstn Egy kísz, ahol nem vették komolyan a gazdaságirányítás reformját Különösen jó éve volt az építőiparnak az 1968-as esz­tendő, hiszen minden lehe­tőséget i megkapott az átla­gosnál magasabb nyereség elérésére. Aki ezt nem tud­ta megszerezni, annak külö­nösen rosszul kellett dolgoz­nia. Ilyen volt a Kisvárdai Épí­tőipari Ktsz, ahol nemcsak a nyereség hiányzik, hanem en­nél sokkal kritikusabb a helyzet. De hogyan válhatott Ilyen súlyossá? A pénzügyi csőd gyökerei 1967-re, vagy annál is ré­gebbre nyúlnak vissza. figyelmeztetés — hiába A ktsz akkor sok munkát nem tudott befejezni, ezek áthúzódtak 1968-ra. 1967 vé­gén jelentkezett náluk két jónak ígérkező brigád, s bennük bízva az eredeti 25 milliós tervet még több mint tízmillióval felemelték. Ezt a „nagy ugrást” talán akkor sem bírta volna el a ktsz szerkezete, ha az említett két brigád náluk marad. De távozott A nyár közepén a járási pártbizottság már figyelmez­tette a szövetkezet vezetőit hogy baj lesz. ök azonban ezt nem hitték. Hivatkoztak sok mindenre, többek között a helybeli bankfiók merev­ségére, a munkák ütemessé­gére, és így tovább. Rontották a helyzetet az anyagbeszerzés nehézségei, de még ezt is tetőzte az e kör­ben tapasztalható tervszerűt- lenség. Azért vállaltak el például plusz tíz lakást, mert tévedésből ennyivel több anyagot rendeltek. Vagy még most is van öt vason fölös­leges vasbeton seren, dójuk, mert nem kellett egyik épít­kezéshez sem. Elvállaltak olyan munká* is, — például a kisvárdai malom, — amiről később be­bizonyosodott, hogy nemcsak merészség, hanem felelőtlen­ség is volt aláírni a szerző­dést, hiszen a ktsz ma még műszakilag képtelen bonyo­lult technológiájú építkezés kivitelezésére. Kapkodás, szer vezet lenség összevetve: már nem a ktsz vezetői irányították az eseményeket, hanem fordít­va történt. A terveket nem bírálták felül, előkészítő cso­port nem működött, ilyen munkát szinté nem is végez­tek. Szervezetlenség, kapko­dás lett úrrá az egész szövet­kezetben, s minden téren, nemcsak a termelésben. Egyetlen példa: meghalt a raktáros, és csaknem három hónapig kézről kézre járt a raktár kulcsa, leltárt pedig csupán akkor tartottak. Az eredményét hosszú ideig nem tisztázták, erre talán mosta­nában kerül sor. Ilyen körülmények között gazdaságosan ütemes terme­lésről szó sem leheteti, elem­ző tevékenységről pedig még annyira sem. A szövetkezet vezetőit pé'dáui — most! — meglepi, hogy indokolatlanul magas eszközlekötési járulé­kot fizettek. Akkor nem fi­gyeltek rá. Nem. mert min­den áron át akarták adni az építéseket, de ez a mun­kák zömében semmilyen áron sem sikerült, nemhogy gazdaságosan. Pénzt ugyanis csak akkor lát maid belőlük a szövet­kezet, ha elkészültek, addig marad a hitel. Volt idő. mi­kor az eszközállományuk 70 százalékát a bank hitelezte' Ráadásul néhány anyagszállí­tó már csak készpénzért volt hajlandó anyagot adni, tehát a vásárlás is nehézségekbe ütközött. Három hónapja a bank ki­mondta a hitelképtelenséget, összes tartozásokat lejárttá tette, mert nem látott bizto­sítékot a vezetőségben azok visszafizetésére. A kijátszott szankció A mérlegek megalapozat­lanok voltak, a ktsz vezetői ígéreteiket nem tudták be­váltani, — elveszett a biza­lom is. Novemberben mégis kaptak újabb hiteleket, de ezeket már súlyos feltételek mellett. A feltételeket nem tudták ideiében teljesíteni, hanem újabb — és ismét megalapozatlan — hitelkére­lemmel fordultak a bankhoz Ezután szankcióként a ve­zető állásúak decemberi elő­legére nem kaptak hitelt, csakis a dolgozók részére, nehogy ők pénz nélkül ma­radjanak karácsonyra. De fö­lösleges volt a büntetés: a vezetők már előbb felvették más úton, amiről úgy gon­dolták, megilleti őket. S ez nemcsak szabálytalan volt, — hiszen a dolgozók pénzét addig nem biztosították, — hanem súlyos erkölcsi kifo­gások alá is esik. A szövetkezet vezetői nem készültek fel kellően az 1988-as, próbatételt jelentő évre, nem vették komolyan a gazdaság mechanizmusának változását. Ha 1966-os mér­cével mérnénk, a szövetke­zet ismét a legjobbak között lenne. Most azonban egyér­telműen a megye legrosz- szabb ktsz-e. Nagy leck« volt — mondják a vezetők, — és most látják csak, meny­nyire más manapság a gaz­dálkodás. Jó, hogy erre rájöttek, de köziben már a főkönyvelőt leváltották. Ez azonban nem minden. Változni, vagy \ ál- tozíatni kell, mert néhány ember felelőtlen munkáján nem veszhet el háromszáz­húsz család kenyere. Most készítik a mérleget Igyekeznek behajtani, amit tudnak, mert közben az is előfordulhatott, hogy egyes építők a szó szoros értelmé­ben packáznak velük: beköl­töztek a lakásba, de nem hajlandók fizetni. (De hát ki adta oda idő előtt a kul­csot?!) A reménykedők még hí sí­nek legalább néhány százezer nyereségben. A többiek az új évről, a tiszta lappal való indulásról beszélnek. De a tiszta lap sem valósukat meg. félő, hogy a tavalyi li­bák nyomán az új esztendő vt „elúszik.” A hibák kijavítása A munkák fele még befe­jezésre vár. De nem elég egyszerűen befejezni, hanem gazdaságosan kellene. Ám a határidők elhúzása, módosít­gatása, a magas kamat ha­tása abban jelentkezik, h <y elviszi azt a nyereséget, amit a ktsz egyébként egy-' gy építkezésen megszerezhet-rt volna. Ezenkívül jelentkez­nek az anyagárak változásai, az új adóterhek, amiket a ktsz nem háríthat ét rz építtetőkre. A megyei pártbizottság már fél éve ajánlotta, hogy ele­mezzék közgazdasági iaa a ktsz helyzetét, s abból kiin­dulva dolgozzanak kj a vál­toztatásra részletes javasla­tot. Ezt most már nem lehet figyelmen kívül hagyni, és márciusig az OKISZ szakem­berei el is készítik. Ami biz­tos: az ajánlások végrehajtá­sa a ktsz vezetőin múlik. S a tavalyi hibákat kijavítani — ez hatványozott erőfeszíté­seket kíván. Ha akár ez, akár a vezetői szemlélet vál­tozása hiányzik, ■— nem szá­míthatnak arra a siketre, hogy 1989-et legalább tisz­tességesen zárják. Kemény próba lesz szá­mukra az új esztendő. Kun István jeszteni; ez pedig feltételez' a kereseti, a jövedelmi kü­lönbségek további növelését is. Az utóbbi másfél évtized ben a jövedelmi különbsé gek nem növekedtek, hanem csökkentek. Amíg 1952-ben a legkisebb és a legnagyobb jö ve del mű rétegek átlagkereső te között 1:4,27 arány vol' eddig ez az arány 1966-rr l:3,37-re csökkent (S az át­lag alatti és az átlag felett' keresetek közötti különbség ugyanezen idő alatt 1:2-ről t:l,79-re csökkent.) Az új rendszer mindenféle látszat ellenére nem növeli lényegesen a jövedelmek kö­zötti különbségeket. A leg­kevésbé lehet azt állítani, hogy az új arányok a III kategória szempontjából ked­vezőtlenek. A műszaki gaz­dasági vezetők most nem­csak az év végi nyereségré­szesedést hanem a különbö ző korábbi prémiumokat, ju­talmakat is a részesedési alap kategóriájukra jutó há nyadából kapják. S azelőtt a vezetők az év végi nyereség- részesedést a teljes adózott jövedelem után kapták (te­hát a prémium után is), mos' viszont csak az alapbért te klntik mérvadónak. Egy riport idézi se LEVELEKEN ÉVE Beszélgetünk a Baktalő- rántházi Járási Pártbizottsá­gon az emberek, a falvak vál­tozásáról és Nagy István, a járási első titkár kivesz a szekrényből egy dőlt betűs, géppel írott levelet és egy 1936 januárjában megjelent kéziratot. „Nemrégiben hozták be Le_ velekről” — mondja, s említi, ha valamikor rendeznek egy munkásmozgalmi kiállítást, vagy lesz egy kis múzeum, talán ezeket is érdemes len­ne kiállítani, lássák a fiata­lok. hogy éltek apáik. A levelet és a cikket egy Levelekről elszármazott szer­kesztő, Iván Mihály írta 35 decemberéről, s Budapesten jelent meg a cikk az Uj Nem. zed-'k című lapban. „A cikkben megírt beszél­getés valóban megtörtént” — írja haza valamelyik barátjá­nak az újságíró —, s kéri, In­formálja ezután is a községek egészségügyi és szociális vi­szonyairól. Sajnálja azután, hogy írását csak most jelen­tethette meg kicsit későn, de mint mondja: „... cikkemmel az Uj Magyarországhoz ko­pogtattam be. amit most rendkívül sajnálok... Setthe. ted kiábrándulásomat, ami­kor egymás után teltek a napok, s a cikkem nem jelent meg. Elérkezett a karácsony is és én hiába vártam...” Ez­után küldte a másik laphoz, s mint írta, azt is nagyon bánja, meri „valamelyik sze­rencsétlen, s könnyelműen felületes pesti kollégám az említett formában csúfította el...” Vagyis megkozmetikázta. S hogy a levelekiek ne gon­doljanak rosszat róla. ezért küldte az eredeti cikk máso­latát Ami most Itt van előt­tem. Csak idézni tudok belőle. „A legsúlyosabb helyzetben Szabolcs megyének jó néhány községe van, különösen Le­velek, Apagy, Besenyőd, még néhány község, egészen föl Nyírbaktáig. Amint az Uj Nemzedék munkatársának Lukács Mihály főjegyző el. mondta, a velőmag biztosítva van ugyan, de a mindennapi kenyérből nincs elég. Renge­teg panaszt hajlottunk, na­gyon sokan kétségbe esve mondották, hogy ezen a télen nem tudták, mit adnak gyér. mekeiknek. A gyerekekkel való találko­zást így íija le: szegények vajmi ritkán laknak jól. Még a Januári enyhébb időben te mezítláb lótnak-futnak, men­nek el templomba, vagy is­kolába..., ruhácskáik szakadó, zottak, hiszen az új ruha fo­galmát alig ismerik. Az egyik ilyen gyermekcsoportnál pi­ros arcú kisleánykával állunk szemben. A feje, karja, nya­ka csupa kiütés. Hólyagos pattanások rútitják el szép kis arcocskáját...” A hírlapíró kideríti, hogy ez a nyavalya még nagyon sok gyereknél meg'aláiható. Az ok: „... a gyermekek fele azért lett beteg, mert. a késő nyári hónapokban és az ősz elején más ennivaló hí ián naprafor. gómagon éltek...” A kor kórtünetét is megad­ja: a nagybirtok, a paraszt­ság nincstelensége. És beszél a falu fiatal tanítójával, aki elmondja, hogy minden gaz­dasági cseléd házában 7—8 a gyermekek száma. Leírja a Kauzsay tanya sorsát. A ta­nyaiak negyven százaléka analfabéta ......olyan nyomort. amilyennel ezen a tanyán ta­lálkoztam. soha életemben még n“m láttam... pedig tes­sék elhinni, tanulni vágyó, tisztes; gtudó emberek ezek Olyan szívesen hallgatnak, olyan kimondhatatlanul bol­dogok, ha az élet különféle kérdéseiről felvilágosítom őket, hogy azt is elfelejtik ta_ Ián, hogy aznap még alig volt nem főtt étel, de száraz ke­nyér a szájukban...” Az írás most 33 éves. A kis­lány akiről szó van, legalább 40. A fiatal tanító? Kapdos Józsefet, a tanács elnökét es Juhász Józsefet, a falu pártütkárát kérdem. Ol. vassák a riportot, amit ró­luk írtak akkor, s közben ne­héz csend üli a szobát. A vé­gén halkan hozzáfűzik, hogy így volt, igaz. Azok a gyere­kek ök voltak. És a fiatal ta­nító? Ö a Köves Béla bácsi. Az idős ember nagyon jól emlékszik. Mondja, hogy a község 4471 holdjából 1736 embernek összesen 120 hold föld jutott. A birtokosoké volt a többi. Említi a négyes és a nyolcas pitarokat. Rengeteg gyerek és egyetlen kis földes lyuk. És egy konyha, ahol 8 család főzött. „Tetszik halla­ni? Nyolc család!” És ezért az odúért nyolcvan napot kellett dolgozni. De még ez is palotá­nak számított a földbe vályt lyukakhoz képest. Sorolja a neveket, kik lak­tak úgy. hogy az állat is kü­lönben. A tanácselnök kéri, ne írjam a neveket, mert a gyerekeik már nagyon szé- gyelnék. A piros arcú gyerekekről • a hidegtől voltak pirosak. Es a himlőtől. Olyan sápadtak voltak, úgy kiríttak a nyomo­rúságból is. „Ki reggelizett? — kérdeztem naponta az osz­tályt. A hatvan gyerek közül ha három, négy. A jegyző és a pap gyereke. Ruha? Ilyenkor kongott a tanterem. Kértem, hozzanak fát, fűteni. Ellop­ták a szomszéd rossz keríté­sét és azt hozták. Tudtam, honnan van, de elfogadtam. Másképp nem volt iskola. És akik eljöttek, hogyan? Az anya hozta kendőbe pakolva a gyereket letette a tanterenv. ben, lehúzta lábáról az ot­romba régi csizmát. s ment vissza a többiért. Ugyanezt csinálta. Mikor itt volt mind, elvitte a csizmát az apjuknak, hogy ki tudjon menni ő is...” És hol vannak ezek « gyerekek? Mutatta: itt nőidé­ül, az elnök elvtárs. Meg a párttitkár. És a Járási taráé« elnökhelyettese. És tizen­két katonatiszt. És vele tanít ió néhány tanár. És három orvos, és mérnök és közgaz­dász és földműves a tsz-Ben, új házban. Rettenetes egy világ volt sz a másik. ..Mondiam, most mi van? De hiszen ismerik. A gyerek megszórja a* ujiát egy tűvel. szalad az orvos­hoz. Reggel itt a boltban ve­szik a kekszet, a csokit. Busa* szál iön haza — egy kilomé­terről. És micsoda divatot csizmánskák, bundák, nagyka, bálok' Pulóverek, kardigánok — akár egy divatbemutató Jyan az osztály...” Az elnök mondja, hogy ta­valy döntötték le az utoisii leveleki „nyolcast”, a cseléd- házak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents