Kelet-Magyarország, 1969. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-05 / 3. szám

t mSLBT-WAOTAWORS^jn» ttfl*. fanulr I; Egy hét a világpolitikában ® Újabb viharfelhők a Közel-Keleten fa Koszigin újévi nyilatkozata @ Párizsban tovább folyik az „asztalcsata” Kikiáltották a Szlovák Szocialista Köztársaságot FERGETEGES, ZAJOS ESZTENDŐ volt 1968. Véres zavargások, világszerte meg­döbbenést keltő politikai gyil­kosságok esztendeje és utol­só napjai sem múltak el bé­kességben. A sok helyütt ha­gyományos szilveszteri petár­dák durrogása így hát való­ban stílszerűen zárta ezt az évet, és az is jellemző volt, hogy a Biztonsági Tanács tagjai szilveszter éjjelén is tanácskoztak, s egyhangú ha­tározattal bélyegezték meg a beiruti repülőtér ellen inté­zett izraeli kalóztámadást. Vajorí 1969 nyugódtabb, bé­késebb esztendeje lesz-e a világpolitikának? Mintha er­re a kérdésre, amely az el­múlt nyugtalan év viharos eseményei után joggal foglal­koztat most minden békesze­rető embert, válaszolt volna Koszigin szovjet miniszterel­nök az év első nagy jelentő­ségű politikai nyilatkozatá­ban. Koszigin a Mainicsi cí­mű japán lapnak adott inter­jújában hangsúlyozta: „Nap­jainkban egy új háború ki­robbanásának veszélyét úgy lehet elhárítani, hogy felszá­moljuk a világ legveszélye­sebb tűzfészkeit, amelyek fenyegetik az általános bé­két. Ezt elősegítené az Egye­sült Államok agresszív viet­nami háborújának beszünte­tése, az izraeli agresszió kö­zel-keleti következményeinek felszámolása, Európában ax együttműködés légkörének megteremtése, valamint to­vábbi intézkedések foganato­sítása az általános leszerelés területén.” ' A szovjet kormányfő pon­tosan rátapintott a világpoli­tika fájó sebeire, ■ különös nyomatékkai szólt a két leg­égetőbb problémáról: a viet­nami kérdés politikai megol­dásáról és a közel-keleti vál­sággóc felszámolásáról. Mi történt ezen a téren as új esztendő napjaiban? „A vietnami kérdés politi­kai rendezése pozitív irány­ban hatna a nemzetközi poli­tikái légkörre, elhárítaná a békét fenyegető egyik legsú­lyosabb veszélyt” — hangsú­lyozta Koszigin. Párizsban azonban még mindig nem kezdődhetett meg az érdemle­ges tanácskozás a vietnami kérdés politikai rendezéséről, mért még egyelőre a tárgya­lóasztal formájáról folyik a vita. Csütörtökön este több, mint négy órát tanácskozott erről Cyrus Vance az ameri­kai küldöttség helyettes ve­zetője Ha Van Lau ezredes­sel az észak-vietnami delegá­ció helyettes vezetőjével. Szinte komikusán hangzik az a felsorolás, amit a tárgyalás után szellőztettek a legfőbb vitatémával kapcsolatban előterjesztett amerikai javas­latról, hogy milyen alakú le­gyen a tárgyalóasztal: ellip­tikus gyűrű formája legyeú- e, avagy kör alakú gyűrű for­mája, avagy egyszerű kerék­asztal, amelyet középen szö­vetcsík választ ketté, avagy netán olyan kör alakú, gyűrű formájú asztal, amelyet a gyűrűn belül szövetcsik oszt ketté. AZ ASZTALCSATA hátté­riében azonban fontos politi­kai kérdés rejlik: elismerik- e a Dél-vietnami Nemzeti ! Felszabadítási Frontot (DNFF) teljes jogú tárgyaló­félként? Az amerikai és jsaigoni küldöttség szerint nem lehet szó négyes konfe­renciáról, amelyen a DNFF teljes jogú partnerként vesz részt, hanem a tárgyaláson „két tábor” áll szemben és a DNFF csupán az egyik tár­gyalófél részeként ülhet le a tárgyalóasztalhoz. Ezért agyainak ki különböző eről­tetett konstrukciókat, ame­lyek lényege, hogy a tárgya­lóasztalt két részre osztanák. A csütörtöki megbeszélés után az AP amerikai hír- ügynökség kommentárjában azt hangoztatta, hogy bár még mindig nem született megegyezés, de a két fél ál­láspontja közötti különbség máj „szűkül” és a két állás­pontot „már csupán egy vé­kony szövetcsík” választja él egymástól. A DNFF küldöttség szóvi­vője sajtóértekezleten hang­súlyozta: nem az asztal for­mája a lényeges, hanem az, hogy Washington és Saigon képviselői végre szint vallja­nak arról, egyáltalán le akarnak-e ülni a tárgyalóasz­talhoz. Ho Si Minh, a Vietnami De­mokratikus Köztársaság el­nöke az új év alkalmából szívből jövő jókívánságait fejezte ki az USA agresszió­ja ellen küzdő amerikai ba­rátainak, s hangsúlyozta: „Az USA úgy találhatja meg a becsületes megoldást, ha ki­vonja az összes amerikai és csatlós katonát Dél-Vietnam- ból, s hagyja, hogy a dél-vi­etnami nép külföldi beavat­kozás nélkül maga intézze sorsát.” A KÖZEL-KELETI VÁL­SÁG még nem jutott el ab­ba a stádiumba, hogy a szemben álló felek legalább a tárgyalóasztal formájáról vi­tatkozzanak. Sőt a helyzet az elmúlt napokban lényegesen súlyosbodott, a beiruti repü- tér ellen intézett kihívó izrae­li támadás szinte robbanásig feszítette a légkört, s a leg­újabb hírek arról szólnak, hogy Izrael ismét csapatokat von össze a szomszédos arab államok határain. Az egész világ békéjét súlyosan fenye­gető újabb közel-keleti kon­fliktus kirobbanásának elhá­rítására az elmúlt napokban élénk diplomáciai tevékeny­ség indult meg a Szovjetunió kezdeményezésére. A kairói, londoni, párizsi szovjet nagy­követek és a washingtoni ügy­vivő már az új év első mun­kanapján fontos eszmecseré­ket folytattak az illető orszá­gok vezetőivel a közel-keleti kérdésről. Zorin párizsi nagy­követ, De Gaulle elnöktől tá­vozva kijelentette, hogy a francia és a szovjet kormány állásfoglalása számos pontban megegyezik egymással. Debré francia külügyminiszter azt javasolta, hogy a négy nagy­hatalom haladék nélkül kezdjen tanácskozást az első­sorban érdekelt közel-keleti országokkal, majd egy így kidolgozandó megállapodás végrehajtását a négy nagy közös garanciája szavatolja. U Thant ENSZ-főtitkár ugyancsak négyhatalmi ta­nácskozást javasolt az egyre fenyegetőbb közel-keleti vál­ság elhárítására. EURÓPÁBAN az ELMÚLT HÉT légjelentősebb esemé­nye a csehszlovák föderációs törvény életbe lépése volt Prágában ■. Svoboda köztársa­sági elnök január 1-én fiipe­vezte a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság szövetségi kormányát, amelynek élén to­vábbra is Cemik miniszterel­nök áll. Ugyanakkor Pozsony­ban szilveszter éjjelén, pont­ban éjfélkor, ünnepélyes keretek között kikiáltották a Szlovák Szocialista Köztár­saságot, csütörtökön pedig megalakult a szlovák kor­mány, amelynek elnöke Ste­fan Sadovsky lett Az új szlovák kormányban tárca­nélküli miniszterként helyet foglal Dobos László, a CSE- MADOK elnöke is. Dr. Dobsa János Gerencsér Miklóst 4 gyűlölet ellenfele Regény Eötvös Károlyról 15. Újra fölélénkűltek a zajok a kávéházban. Egyre erősö­dött a zsivaj, végül annyira harsánnyá vált, mint a tőzs­dén. A szófoszlányok, a csar­nokban hévülő Indulat arról vallottak, hogy a közönség egyöntetűen hisz a Független­ségnek. Gyárosok, ügyvédek, kereskedők, nagyvárosi életre szokott földbirtokosok, újság­írók, politikusok, gavállérok, szélhámosok százai hemzseg­tek Budapest legfényesebb kávéháziban, a Nagyhíd ut­cai Grand Cafféban, amely mostanában Európa-szerte is­mert volt keletiesen szerte­len riagyzolásáról Akik ide járták, azok jelentették a közvéleményt. Ha tehát ők hisznek Verhovaynak. akkor igen nagy baj van. Szorosra zárul, mérhetetlenül megnö­vekszik az antiszemiták ’ tá- táborav Kerülve a gondolko­dás fáradtságát-, késznek fo­gadva el a felszínes szemme logikusnak tűnő' vádat. Eöl vnem.' is • natívon' csodáiké zott. hogy a Grand Cafí haragja forrongott a mára marosi tutaj osok iránt. A tudatlan közvélemény, amely alaposságának, komolyságá­nak hiányát fényűzéssel, ön­hittséggel, akarnoksággal ta­kargatja, nem szereti a hig­gadt mérlegelést, az indula­taival ellentétes álláspontot. Mindennek úgy kell lenni, ahogy ő hiszi. Tisztában volt vele Eötvös, hogy Verhovay remekül ismeri a parvenü Budapest lélektanát. Úgy hí­zeleg neki. hogy közben az orránál fogva vezeti. Kiszol­gálja alantas hajlamait, le- gyezgeti a magas eszményi erkölcsiség mögé rejtett ön­zést, de korántsem önzetle­nül: első akar lenni az alja­sok között, kalandor szédel­géssel próbálja előkészíteni maga és barátai hatalmi sza­lonképességét. Túlontúl jól látta a Vajda ezeket a sötét, tervszerű üzel­meket A vér- és dacszövetsé- : get, amelynek nem volt sem írott szabályzata, sem nyil- ánosan bevallott politikai trogramja de annál állha- • tatosabban működött a gya­korlatban. A szenvedélyek mind efvakuítabb lobogása láttán már nem volt kétsé­ges Eötvös előtt, hogy or­szágossá dagadt gyűlölettel kell szembenéznie. Annál kevésbé értette Mikszáth földöntúli derűjét A nagy irodalmi művek al­kotója és a nagyhatalmú po­litikusok kártyapartnere elé­gedetten töltötte ki nehézkes testével a karosszéket. Hosz- szúszárú pipája ajkától a pocakjáig ért. Ö volt az egyetlen, aki nemesi udvar­háznak nézhette a Grand Caffét és anélkül élvezhette a pipafüstöt, hogy ezzel meg­botránkoztatta volna az egyiptomi cigarettákhoz és angol szivarokhoz ragaszkodó sznobokat. Újságját unottan tette le a kávéscsésze mellé. — Mondom, élelmes ember ez a Verhovay. Milliomos lesz. Ez a Bary József meg nemzeti hős. Mindennap ve­le van tele az újság. De csak úgy, a félistenek magasából ejtette el szavait. Semmi különösebb érdeklő­dést nem árult él. Közönyét eléggé furcsállotta Eötvös és A TÜ—144 es szuperszőniScias utasszállító a levegőben Moszkvai tudósítás; A fehér útszalag mentén hóbundába öltözött nyírfák. A rádióból lágy keringődal­lamok áradnak szét a kocsi­ban. A kormány mögött Alek- szej Tupoljev ül, Andrej Tu­poljevnek, a kiváló repülőgép­tervezőnek a fia. ö is az édesapja hivatását választot­ta. Egy órával ezelőtt érke­zett el az a pillanat, amelyre Alekszej immár évek óta ké­szülődik. Komoly, nagy kí­sérletek időszaka volt ez. Az elmúlt éjszaka pedig különö­sen nagy feszültségben telt el számára éppen úgy, mint a munkában részt vett több száz konstruktőr, technikus, pilóta és mechanikus számára. Ma elérkezik a nagy pillanat. A TU—144-es elszakad a föld­től. óránként 2500 kilométer Alekszej Tupoljev először négy évvel ezelőtt beszélt ne­kem a „TU” szuperszonikus utasszállító repülőgépről, süni­kor a párizsi nemzetközi re­pülés és kozmonológiai be­mutatón a közönség elé tárta a gép modelljét. A Tupoljev vezetése alatt álló kollektíva eddig több mint száz különféle rendelte­tésű repülőgépet alkotott A szuperszonikus „TU” utasszállító új korszakot nyit meg a repülés történetében. A gép sebessége — óránként 2500 kilométer! Ennél na­gyobb sebesség esetén a súr­lódás következtében a repülő­gép felmelegedése meghalad­ná a 150 C fokot. Ehhez pe­dig meg kellene változtatni a már kialakított gyártási technológiát. A gazdaságos szuperszó- nikus utasszállító repülőgép megvalósításához el kellett érni, hogy a g£p frontális el­lenállása és súlya a minimá­lis legyen, ugyanakor a ma­ximális konstrukciószilárd­ságra kellett törekedni, biz­tosítani a repülés magasfokú biztonságát, valamint az uta­sok kényelmét olyan viszo­nyok között, amikor a gép külső fedélzete erősen felhe- vüL A kifutópályán Alekszej Tupoljev már ak­kor tájékoztatott minderről, amikor a repülőgép mégcsak modellen és rajzokon léte­zett. És lám most — kigördül a kifutópályára a kék-fehér majdnem Irigyelte érte O Is irodalomra adta a fejét, politikai cikkei mellett egyre több tárcáját, elbeszélését közölték a lapok, így hozta össze Mikszáthtal a Jcözös ér­deklődés néhanapján egy kis irodalmi fecsegésre. Külső hasonlóságuk miatt is von­zódtak egymáshoz, noha a palóc remekíró kövérebb és csúnyább volt valamivel, mint a híres Deák-párti poli­tikus. — Az még elválik, hogy Bary József mennyire lesz nemzeti hős — kételkedett lehangoltan a Vajda. — Egyelőre így messziről csak az erőszakos vizsgálóbírót lá­tom benne. Mohón vágyik a sikerre. Divatot csinál abból, hogy minden napra kiszagol­jon valami szenzációt. Mikszáth megértőén sxor- tyogtatta pipáját. — Átlagember, különös ambícióval. Nem szabad ha­ragudni rá. Mert ha rá ha­ragszol, akkor az egész vi­lágra haragudnod kell. Csakhogy Eötvös szerint a tömegindulatok hőfokát alig­ha hűthette a higgadt kávé­házi bölcselkedés. — Mégis. Kálmán, mit tar- tassz erről az egész dologról? — Azt, hogy mindennek oka van — Igazította meg hanyagul álló kabátját Mik­száth. — De némely okok nem tartoznak rám. Semmi közöm az egészhez. — Ez talán mégsem elég! gépóriás. Karcsú, kecses géptörzs, háromszög alakú szárnyak és az orrész, amely a pilóták jobb látási viszo­nyainak érdekében le- és felszálláskor leengedhető. Erősödő motorbőgés és a gépmadár simán távolodik el a földtől. Néhány pillanat, és már csak egy pontot látni belőle, amely gyorsan eltű­nik a repülőtér felett úszó sűrű felhők között. Hideg van. Metsző szél fúj. Mindenki az irányító- torony körül tolong. Az ég és a föld között lefolyó pár­beszédre figyelünk. Végül fel­hangzik Eduard Jeljannak, a gép parancsnokának a hang­ja: — Megkezdem a leszállást _ Gépek tucatjait indította be Jelj an, a 42 éves berepülő pilóta. A 144-es előtt a TU— 134-esen végzett berepülést. A mai első utat Mihail Koz­lov másodpilóta, Vlagyimir Benderov vezető mérnök és Jurij Szelvesztrov fedélzeti mérnök kíséretében tette meg. Vagy harmincán siettek a repülőgép fogadására. Min­denki elsőként akart kezet szorítani a gépből kilépő re­pülőkkel. Dehogyis lehetett ott szó interjúról. Jeljan mindössze ennrít mondott: — Kitűnő gép. Könnyed, és könnyű irányítani. A konstruktőr fia Alekszej Tupoljewal tér« tem vissza a repülőtérről. A tervező negyvenhárom éves, ebből huszonhatot a re­pülők között töltött él. Tizen­hét éve, hogy édesapja terve­ző irodájában dolgozik. Már gyermekkorában biztos volt abban, hogy repülőgép-terve­ző lesz belőle. De közbejött a háború, és neki is, kortársai­val együtt, csak a háború után sikerült befejeznie ta­nulmányait. „.Fehér, apró havas bok­rokkal szegélyezett úton szá- guldunk. Alekszej Tupoljev csupán Moszkva határában szól a történtekről: — Ez csak a kezdet. Meg vagyok győződve róla, hogy a közeljövőben még nagyobb sebességgel haladó utasszál­lító repülőgépek gyártására ia sor kerül. Ol eg Morszkov, az APN különtudósítój* Szovjetunió és a KtnST-kereskedelem Moszkva (TASZSZ): Szovjet szakértők vélemé­nye szerint a Szovjetuniónak a KGST-tagörszágokkal foly­tatott kereskedelme 1969-ben rekordösszeget — több mint 10 milliárd rubelt — ér majd eL A Szovjetunió már majd­nem valamennyi KGST-tag- országgal megkötötte az 1969. évre szóló árucsere megálla­podást Legjelentősebb kereskedel­mi partnere továbbra is az NDK. A szovjet—NDK keres­kedelem összege 1969-ben el­éri a 3 milliárd rubelt. Az NDK-t sorrendben Csehszlo­vákia, Lengyelország és Bulgária követi. A jelek sze­rint a Szovjetunió külkeres­kedelmében az ötödik, hely­re Magyarország kerüL — Károlyom, én elsősorban fró vagyok. Aki odaáll min­denféle zivatarba, azt előbb- utóbb agyonüti a villám. Tu- sakodjanak csak a politiku­sok. övék a napi dicsőség. Hám annyi tartozik, hogy megfigyeljem őket Mások fölött nem akarok hatalmas­kodni, de a magam uraságá­hoz ragaszkodom. Ennyi az egész. Leszűrt, érett magatartás volt ez, a kételkedés mit- sem változtathatott rajta, még ha nem is helyeselte a Vajda. Számára a politikai küzdés semmivel sem lehetett hátrább való az irodalomnál. — Nem mindig a hatalom kedvéért meg a dicsőségért verekszik az ember. Van úgy, hogy lehetetlen kitérni a küzdés elől. — Komoly ember soha nem térhet ki a küzdés elől — erősítette meg a majdnem szenderegve pipázgató Mik­száth. — Kérdés, kinek mi­lyen küzdelem jut írni, ma­gaddal viaskodni, igazat mondani a mának és a hol­napnak legalább olyan ke­mény akarat dolga, mint a horvátokkal csatázni a vasúti szabályzat hivatalos nyelve miatt, , vagy pártharcokat vívni a parlamentben. El kell ám döntened Károly, hogy végül melyik vonaton maradsz Költőnek is lenni, meg politikai vezérnek is, ez ma már nem megy. Segesvá­A Szovjetunió 1969-ben is m legfontosabb energia- és nyersanyagszállítója lesz * szocialista országoknak. Ugyanakkor a szocialista közösség országai jelentős szerepet játszanak a Szovjet­unió ipari termékimportjá­ban. A Szovjetunió gépekre és berendezésekre vonatkozó megrendeléseinek kétharma­dát juttatja ezeknek az or­szágoknak főként az NDK- nak és Csehszlovákiának. A nagy összegű szovjet megren­delések kedvező feltételeket biztosítanak a KGST-orsza- gokban a nagy volumenű so­rozatgyártás és a gépipar szakosítása megszervezéséhez. Nem kevésbé jelentősek lesznek a Szovjetuniónak a szocialista országokban eszkö­zölt közszükségleti cikk vá­sárlásai. rlg átkerült Petőfinek. Azon túl Jókaié a szó. Őrizkednék attól, hogy hibát keressek benned, végtére is nagyszerű, amit a politikában csinálsz. Tisza Kálmán úgy fél tőled, mint Pompeus félt Cézártól. De ha eltekintek az irodalmi eszményeidtől, ha csak a gya­korlati politikust veszem, ak­kor is feltűnik, hogy túlsá­gosan beleragadtál ebbe a Tiszaeszlárba. Átfogó elmé­nek részletkérdés az ilyesmi. Ámbár nem kívánlak lebe­szélni.» Mintha együttérző sajnál­kozás járta volna át Mikszáth hangját Ha akarta, ha nem, észre kellett vennie Eötvös­nek, hogy a furfangos palóc jóakaratú kerteléssel titkolta egyenes véleményét Telje« színvallásra akarta bírni. — Átfogó elme talán még­sem vagyok. Igaz viszont, hogy a tiszaeszlári ügyben megvan a határozott néze­tem. Amennyiben hazug a vád, ellene kell szegülnöm. — De hiszen téged senki se vádol! — Akkor hát ne is legyen közöm hozzá? — Pillants a két táborra é« mindent megértesz. Elég, ha csak szavakban fogod a gyengébbek pártját a nyil­vánosság előtt, máris elsö­pörnek. Gazella a tigris el­len. Miféle heroizmus ment­heti meg a gazellát? (FcűytatjulsJ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents