Kelet-Magyarország, 1969. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-26 / 21. szám

S. shíaS (TELET-MAG YARORS2Ä® rrn. január » Egy hét a világpolitikában 9 V Mxon-beszfd és m razor jet külügyiül nisztérinm nyilatkozata § Lodge tárgyalási taktikája 0 Jobboldali hisztériakeltés Csehszlovákiában ^ ' örös zászló a barcelonai egyetemen A HÉT ELEJÉN a világese­mények a „nagypolitika” szín­padain kezdődtek, Moszkvá­ban és Washingtonban. Két fontos dokumentum került vi­lágszerte a kormányok aszta­lára; ■az új amerikai elnök beiktatási beszéde, — s csak­nem ugyanazokról a kérdé­sekről a szovjet külügymi­nisztérium hivatalos nyilatko­zata. Richard Nixon nagy érdek­lődéssel vért beszéde világ­szerte, bizonyos csalódást oko­zott. Az Egyesült Államok új elnöke a capitólium előtt fel­állított emelvényen inkább csak azokat a semmire sem kötelező általánosságokat is­mételte meg, amelyeket a múlt évi választási kampány­ban hangoztatott, s amelyek csak arra voltak alkalmasak, hogy a nagyon is különböző platformon álló választókat tömörítsék a köztársasági párt mögé. Az új elnök beszédé­nek ugyan biztató elemei az olyan megállapítások, hogy ,,e korszak a békének ked­vez”, valamint a „konfrontá­ciók periódusának elmúltával beköszöntött a tárgyalások időszaka”. Nixon azonban semmit sem mondott arról, milyen konkrét diplomáciai lépéseket tervez a három leg­alapvetőbb kérdés, Vietnam, a leszerelés és a kö2el-keleti válság megoldása érdekében. Azt a benyomást keltette, hogy legfőbb célja a jelen periódusban az időnyerés, a washingtoni politikára ható különböző erők megismerése, s a hozzájuk való alkalmaz­kodás. Az ugyanebben az órában elhangzott szovjet külügymi- nisztériumi nyilatkozat vi­szont éppen gyakorlatiasságá­val tűnik ki; kifejezi a szov­jet kormány készségét a meg­oldásra érett nemzetközi prob­lémák rendezésére. A Szovjet­unió ezúton hozta a világ tu­domására, hogy továbbra is kész komoly eszmecserét foly­tatni az Egyesült Államok kormányával a nukleáris fegyvert célba juttató straté­giai eszközök kölcsönös kor­látozásáról, majd ezt követően csökkentéséről. A SZOVJET NYILATKO­ZAT aláhúzza, hogy á fegy­verkezési hajsza megfékezé­sére vonatkozó konkrét kér­désekben — ha nem is köny- nyen, de — létrehozható a megegyezés. A Szovjetunió teljes mértékben osztja azt a nézetet, hogy ez idő szerint erőfeszítéseket kell tenni az ntomsorompó-szerződés mi­előbbi életbe léptetéséért. A szovjet kormány reméli, hogy a tizennyolchatalmi leszerelé­si bizottság márciusban kez­dődő ülésszakán megállapodás születik a fegyverkezési haj­sza korlátozását és a leszere­lést elősegítő újabb lépések­ről, Az új amerikai adminiszt­rációnak tehát működése el­ső perceiben feltették már azokat a hagy horderejű kér­déseket, amelyekre legkésőbb márciusig válaszolnia kell. A Nixon-féle vezetés másik próbatétele: a Vietnamról fo­lyó tárgyalások Párizsban. A január 18-i előkészítő négyes értekezlet után január 25-én végre sor kerül — először a vietnami konfliktus történe­tében — az érdemi problé­mákról szóló első megbeszé­lésre a háborúban részt vevő valamennyi tényező, a VDK, a DNFF, az Egyesült Államok és a saigoni rezsim képviselői között. Már az első komoly tanács­kozáson nyilvánvalóvá lett, hogy az amerikaiak lassú, el­húzódó tárgyalásokra számí­tanak Párizsban. Nixon sze­mélyes megbízottja, Cabot Lodge ugyanis olyan koncep­cióval állt elő, amely eleve félreteszi a politikai rendezés ügyeit, és a fő figyelmet a ka­tonai kérdéseknek szenteli. Az amerikai küldött lényegé­ben olyan ideiglenes jellegű fegyverszünet ötletével állt elő, amelyet — az általa java «olt formában — nem lehet megvalósítani. Lodge szerint a „kölcsönös kivonulás” kér­déseiről kell tárgyalni. E fel­fogás értelmében észak-viet­nami csapatokkal áll szemben az Egyesült Államok hadrend­je Dél-Vietnamban, s az ame­rikaiak csak olyan ütemben hajlandók megvalósítani had­erejük kivonását, amilyen ütemben az általuk észak-viet­namiaknak nevezett szabad­ságharcosok elhagyják Dél- Vietnam területét. Lodge ezt tétté meg a politikai rende­zésről való bármilyen érdemi megbeszélés előfeltételéül. Nyilvánvaló, hogy ezt a hamis koncepciót á VDK és a DNFF delegációi mégcsak tárgyalási alapnak sem tekinthetik. A CSEHSZLOVÁKIÁBÓL a hét folyamán érkezett hírek nyugtalanító helyzetről szá­molnak be. A jobboldal fo­kozza a haladó erőkre, s ál­talában a közvéleményre gya­korolt nyomását. A' pártta­gok nagy részét kiszorították a szakszervezeti bizottságok­ból. Egy 21 éves egyetemi hallgató, Jan Palach halálát — aki a prágai Vencel téren benzinnel leöntötte és fel­gyújtotta magát — a jobbol­dal általános hisztériakeltésre használta fel. Az akció szer­vezettségét bizonyítja, hogy órákon belül nagyszabású tüntetéseket rendeztek. Köz­zétették Palach állítólagos végrendeletét, éhségsztrájko­kat szerveztek az egyetemis­ták körében, a prágai pálya­udvaron fegyvertelen szovjet katonákra támadtak, s hogy még jobban felkorbácsolják az indulatukat, a szerencsét­len fiú felravatalozott holt­teste előtt politikai demonst­rációt tartottak. A jobbolda­li vezetés alá került szakszer­vezetek néhány perces álta­lános munkabeszüntetést i& tartottak „Jan Palach emlé­kére”. Mindezt nyugaton felfoko­zott, uszító tartalmú sajtó- és rádiókampány kíséri. A jobb­oldal számításait azonban erősen zavarja, hogy nemcsak Csehszlovákiában, de európá- ban több helyütt — nyilván­valóan tudatzavarban szenve­dő — fiatalok sorra tettek, a legkülönbözőbb elgondolások- tó vezettetve, hasonló öngyil­kossági kísérletet; óhatatlanul rámutatva ezzel a Palach-ügy abnormitására. Mindeddig azonban kevésN jele van a Csehszlovákia-szerte mester­ségesen szított hisztéria lecsi- tulásának. Pozitív jelenség azonban, hogy több csehszlo­vákiai városban, sőt, Prága Liben kerületében is kommu­nisták győléseket tartanak, amelyeken szembeszállnak a szovjetellenességgel, kiállnak a konszolidációért. Gustav Husak, az SZLKP KB első tit­kára a pozsonyi Kablo-gyár dolgozóitól kapott demonstra­tív támogatást. Pénteken Prágában több ezer milicista részvételével gyűlést tartottak. A gyűlés szónoka Lubomir Strougal, a CSKP Központi Bizottsága cseh irodájának elnöke volt. A milicisták levelet intéztek a CSKP Központi Bizottságá­hoz, melyben hangsúlyozzák, hogy: „a népi milícia készen áll a szocializmus megvédésé­re”. Nagy jelentősége van, hogy ebben a pattanásig feszült helyzetben a csehszlovák kor­mány erélyes nyilatkozatban szállt szembe a rendbontókkal és karhatalom — esetleg a hadsereg — felhasználását is kilátásba helyezte ellenük. A VILÁGESEMÉNYEK so­rában hadd említsük még meg, hogy általános nemzet­közi érdeklődést váltott ki, szovjet részről pedig határo­zott támogatást kapott a fran­cia kormány javaslata: a négy nagyhatalom képviselői az ENSZ-ben lépjenek egymás­sal érintkezésbe a közel-ke­leti válság megoldása érdeké­ben. A hét folyamán végre megoldódott a két hete hú­zódó libanoni kormányválság is: Karami miniszterelnök végül is megszilárdította az arab összefogás programját hirdető kabinetjét. S végül említsük még meg a spanyol diákok megmozdulását is — feltehetően a jövő héten újabb fejlemények lesznek —, mert a francia diktatúra történeté­ben először fordult elő, hogy a rendszer kénytelen volt be­záratni egyetemeit, (a barce­lonai egyetemen ledöntöttek talapzatáról Franco mellszob­rát és az erkélyre kitűzték a vörös zászlót), s arra is rá­kényszerült, hogy — hosszú idő óta először —, ismét sta­táriumot hirdessen ki. Szabó L. István Ez történt Sztálingrádnál Egy katonai tolmács visszaemlékezései A Központi Sajtószolgálat részére írta: V. Sztyepaiiov tartalékos százados, a Sztá­lingrádnál harcolt 7. gárda- hadsereg törzskarának tol­mácsa. (. Egy tapodtat sem! ...A hadparancs, amelyet Andrej Jerjomenko tábornok, frontparancsnok írt alá, ez alkalommal nem hasonlította megszokott, , végtelenül la- konikus, szinte száraz szöve­gekre. A haditerminológia számára szokatlan, egyszerű, meleg és szívbemarkoló sza­vakból állt. Nehéz lenne pon­tosan idéznem. Arra viszont jól emlékszem, hogy édes­anyánkról, nővéreinkről, fele­ségünkről és menyasszo­nyunkról, azokról volt benne szó, akik fasiszta rabságban sínylődnek, és szólt a bosszú­állás órájáról, amely rövide­sen eljön, a hőstettről, ame­lyet mindannak a nevében kell végrehajtanunk, ami tiszta és szent, a hőstettről, amelyet a Volga-parti erőd védelmezőitől vár a haza... Ma is magam előtt látom a földbe vájt erődítmény üsz­kös falait, a Katyusa villogó torkolattüzeit, harcostársaink izgatott, borotválatlan arcát, a könnyes csillogást a sze­mükben. A hadparancs váratlanul fejeződött be: Megparancso­lom, hogy november 20-án 0 órakor erőteljes ellentáma­dásba kell átmenni Sztálin­grád környékén a német fa­siszta csapatok ellen, és meg kell semmisíteni őket. (A délkeleti és doni frontszakasz csapatai már ennek a nap­nak az előestéjén megkezd­ték offenzívájukat.) Érthetet­lenül néztünk egymásra. Tá­madni? Mivel, milyen erők­kel? Képzeletünkben felmerült a legapróbb részletekig. ismert kép. Az égen állandóan ott cikáztak a JU—87 mintájú zuhanóbombázók és a Messer- schmidtek, a negyedik Rich- tofen légihadsereg gépei. Alattuk ott kavargott a Vol­ga, amely teljes négykilomé­teres szélességében a felső folyásvidékről lezúduló, mo­rajló, zajló jéggel volt borít­va, Az itt-ott előbukkanó vízfelszínen előtűntek a né­met csatalovak sodródó hul­lái. a legkülönfélébb tör­li o lékek, és holttestek a gyű­löletes zöld egyenruhákban. Baloldali szomszédunk, Csuj- kov tábornok 62. hadseregé­nek „produkciója” volt ez. Dühösen zajlott a Volga, mintha megtagadta volna Gerencsér Miklós: A gyűlölet ellenfele Regény Eötvös Károlyról 32. Több cselédet tartott, mint akárhány gróf, mu­latságairól a mérsékelt kincstári jövedelem ellenére se tudott lemondani — ennyi indok bőségesen meggyőzte a Vajdát, miért szorul rá Recsky a vármegyei vezetők jóindulatára, a környék anti­szemita földbirtokosainak, el­sősorban Önody Géza párt­fogására. Tiszalökön a má­sik csendbiztos, Vay György: az urak bizalmas „Gyuri- kám”-ja. Éppen olyan hiva­talviselésre kényszerült sze­gény dzsentri, mint Recsky András, csakhogy annál is kiszolgáltatottabb. Eötvös ér­tesülései szerint — márpedig kivétel nélkül helyesnek bi­zonyultak ezek az értesülé­sek, ha nem a gondtalan anekdotázás kedvéért jutottak tudomására — Vay György barbárul verte a kezére ju­tott foglyokat, tucatnyi fe­gyelmi mosta lazára lába alatt a talajt, egy alkalommal fél­esztendei börtönre ítélték ke­gyetlenkedéséért. Aligha esett nehezére a rutén tutajosok fejébe verni Tiszalökön a ha- lottúsztatás szórakoztató tör­ténetét. S ha ily egyöntetű szilajsággal tapossák le áldo­zataikat a hatalom parancso­ló!, mit tehetnének a nya­valyás pandúrok? Nekik aztán igazán fölösleges az ész és az erkölcs, egyenek minél több szalonnát, hogy szégyenszem­re el ne lankadjanak a po­fozásban. így festett Eötvös szemé­ben közelebbről az az eszmé­nyített hatalom, amely hety­kére merevítette a vizsgáló- bíró önbizalmát. Villanó sebességgel járták be a Vajda gondolatai a mér­gezett indulatok forrásvidé­két. Rövid hallgatása fel sem tűnt, ennyi szótlanságot meg is kívánt puhatolódzó beszél­getésük ritmusa. Eötvös rá­unt a kriptahűvös szobára, megelégelte a feje fölé hajló boltív, a salétromszagú falak nyomasztó hangulatát. Bele­vágott a közepébe: — Ka már lehetőséget adott rá aljegyző úr, hogy személyesen közölhessem a védelem kívánságát, szóvá tenném a legfontosabbat. Bo­csássák szabadon azt a Mó­ric kölyköt. Semmi néven ne­vezendő okuk és joguk nincs a további fogvatartásra. az „ajándék" befogadását, mintha megvetéssel sodorta volna tovább a terhet a Kas- pi-tenger felé. A Volga az orosz emberek régi barátja és táplálója ez alkalommal is segítségükre sietett. A folyó' partján védelmünk mint va­lamiféle óriási rugó a végle­tekig összepréselődött, hogy annál nagyobb erővel kiter­jedve verje vissza a fasiszta hordák támadását, itt ezen a helyen, ahol a döntő órában a haza sorsa forgott kockán, a katonák szívből jövő esküt tettek: „A Volgán túl szá­munkra nincsen föld!” Egyszeriben mégis mintha cserbenhagyott volna ben­nünket a folyam. A fasiszta kalózgépek már régen szét­romboltak minden hidat, pontont, kompot. A jégpán­céllal borított vízrengeteg könyörtelenül szétzúzta az ingatag ideiglenes hidakat, amelyeket utászaink egyetlen éjszaka alatt építettek, hogy a folyó balpartjára szállítsák át a súlyos sebesülteket, és biztosítsák az élelmiszer- és lőszerutánpótlást a harcolók­nak. Az ügyes volgai halá­szok éjszakánként merészen útnak indultak, hogy eljuttas­sák értékes szállítmányaikat, de korántsem jutott el mind­egyik a célhoz. A hadtáp- szolgálatnál szinte egyenként számontartották a lövedéke­ket és az aknákat, úgyszintén a meglehetősen sivár és egy­hangú élelmiszertartalékot. Mi is nagyon jól tudtuk, milyen állapotok uralkodnak a folyó partjain. Hadsere­günk, a 64. hadsereg, (amelyet a sztálingrádi csata után 7. gárdahadsereg­nek kereszteltek át) papíron egész sereg hadosztályból állt Egy-egy hadosztályban azon­ban nem szolgált több em­ber, mint egy Hadilétszámú zászl6alf6a'n,ua ténylegesén harcképes1 katonák száma pe­dig még ennél is kevesebb volt Ezért néztünk olyan értet­lenül egymásra, amikor meg­hallottuk a parancsot: „Tá­madni !” Az offenzíva előkészületei jóval az X nap előtt, még szeptember közepe táján meg­kezdődtek. Valahol a Volga alsó folyásvidékén az éjszaka leple alatt és a legszigorúbb konspiráció keretei között friss hadosztályokat, tüzérsé­gi és páncélos hadtesteket irányítottak át a másik part­ra. A balparton egyre gyűltek az új típusú harci repülőgé­pek gondosan álcázott kötelé­kei. A megadott időpontra á délnyugati, a doni és a sztá­lingrádi frontok csapatai el­foglalták kiinduló állásaikat az ellentámadás megkezdésé­re. Az offenzíva lényege a7 volt* hogy a Sztálingrádtól délre fekvő tavak vonaláról és északnyugatról mért nagy erejű csapásokkal meg kell semmisíteni az ellenfél erői­nek zömét. Olyan gondos ala­possággal, annyira kifogásta­lanul végezték el a hatalmas előkészítő munkát, hogy az ellenoffenzíváról csupán né­hány órával a hadművelet kezdete előtt értesültünk. Nem is szólva persze az ellenség­ről, amelyet váratlanul ért az ellentámadás... Magától értetődik, hogy azon az éjszakán, amikor a 64. hadsereg a másnap kez­dődő ellenoffenzívára készült, senki sem hunyta le a sze­mét. Senki sem titkolta ize galmát és szüntelenül óráink­ra nézve tartottuk számon s mennyi van még hátra az X óráig. És egyszeriben a szür­ke, hajnali félhomályt óriási tűzfolyam világította meg, sok ezer különböző kaliberű ágyú szólalt meg. Egyidejű­leg a Volga felől motorok nehéz zúgása hallatszott: egy­mást követő hullámokban megjelentek a bombázók. Kezdetét vette a történelmi jelentőségű táthadás. (Folytatása következik) Az MTI jelentése Prágából Az amúgyis hideg Bary Jó­zsef erre szinte zúzmarás lett. Megakadt a lélegzete, csontszáraz ujjai remegtek, ahogy idegesítő lassúsággal a szemüveg csiptetőjéhez nyúlt. — Ügyvéd úr, van szeren­csém tudomására hozni, hogy Scharf Móricot már szaba­don engedték a fogházból. Várta, hogy vendége el- ámuljon a közléstől, de Eötvös ravasz, nyugodt mó- solyra hunyorította tatár sze­meit. — A nyíltság bizonyos fo­kát mégsem tagadhatjuk meg egymástól, aljegyző úr. Miféle szabadon bocsátásról tetszik beszélni. — De kérem, a fogházból... — Igen, igen, a fogházból másik őrizetbe vitték a vár- megyeházára. Amikor Kozák őrmester kiadta a fiú útját, Henter Antal már a kapuban várta. Ez a Henter Antal a megyeháza várnagya. Zoltán János alispán úr parancsára fogta le Móricot és azóta is a lakásán őrzi. Teljesen el­zárja a világ szeme elől. Önnek igazán joga lenne egyetlen szóval visszaadni sí fiú szabadságát. Bary a hatósági közeg fö­A csehszlovák fővárosban szombaton került sor Jan Palach egyetemi hallgató te­metésére. Mint ismeretes, a 21 éves fiatalember öngyil­kosságát az elmúlt napokban szélsőséges jobboldali körök ellenséges hangulat felszítá­sára igyekeztek kihasználni. Ennek következtében fenn­lényével támogatta meg baj­bajutott magabiztosságát — ön olyan témát fesze­get, amely föl sem merülhet vizsgálat és védelem között. Bármennyire sajnálom, ki kell jelentenem, hogy ez ügy­ben nem szolgálhatok felvi­lágosítással. Jobban tudta ezt Eötvös, mint a vizsgálóbíró. Engedé­kenyebbnek mutatkozott. — Ügy hírlik, emberiességi okokból viselik gondját a gye­reknek. Féltik a zsidók bosz- szújától. Amellett nem szá­míthat a szüleire, hiszen ők a törvény kezén vannak, börtönben várják a vizsgá­lat végét, aztán meg a bíró­sági tárgyalást. Csakugyan, ki nyújtana kenyeret a magára marad gyerek felé. — Ezek a meggondolások valóban fedik a valóságot — engedett valamit zordon tar­tásából a vizsgálóbíró. Eötvös méltányolta ezt, ma­ga is próbálkozó bizalommal ajánlotta: — Ha egybevág a véle­mény és a szándék, bízzuk a fiút egy semleges fővárosi intézetre. Ott kifogástalan el­látásban részesülhet, amíg sor kerül tanúvallomására a tárgyaláson. Egyre nehezebben viselte a rendületlenség álarcát a vizs­gálóbíró. Kezdték felőrölni türelmét Eötvös csapdái. Nem volt gyakorlata a leleményes cselvetések kivédésében, mi­vel eddigi munkája során alig érezte szükségét az ön­álló gondolkodásnak. Meg­forgott annak a veszélye, hogy a szombati temetést felhasználva, provokatív ak­ciókat követnek el. A hivatalos gyászszertartás fél háromkor zárult. A te­metésre délután az Olsany temetőben, csak a családta­gok részvételével került sor. érezte, hogy súlyos baj sza­kad a nyakába, ha továbbra is vállalkozik a Vajdával va­ló mérkőzésre. — Kérem, ügyvéd úr, ne reménykedjen ötlete életké­pességében. Egyébként, fáj­dalom, időm szigorúan alá van rendelve a kötelesség­nek. Az öröm egészségét élvező ember boldogságával mo­solygott a Vajda. Kedve , lett volna világosan, megsemmi­sítő nyugalommal tudtáraad­ni Barynak, miért kötelezte az alispán Henter várnagyot Móric őrzésére. Vigyázni kel­lett, nehogy semmivé páro­logjon a gyerekbe félemlített hamis tanúzás, hanem in­kább a lehető legtökélete­sebbre érleljék benne a tár­gyalásig. De hiszen Bary Jó­zsef éppoly jól tudta ezt, mint Eötvös, csak éppen ha­talma nem volt a dolgok fe­lett, ugyanúgy sakkfiguíának számított a nagy játszma lán­colatában, mint a csendbizto­sok, a várnagy, vagy a koro­natanúvá idomított Móric. Nem látta semmi értelmét a Vajda, hogy megtisztelje Ba­ryt a partnernek járó ko­molysággal. Majdnem telje­sen megenyhült iránta. — Türelméért köszönettel tartozom, aljegyző úr. Bú­csúzóul megkérhetném, hogy betekintést engedjen a ha­lottszemléről és a boncolás­ról készült jegyzőkönyvekbe? (Folytatjuk!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents