Kelet-Magyarország, 1969. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-26 / 21. szám

1889. Január 28. KttFP S o!Js! Munkaerőgondok és a holnap Szabolcsban A megyei erőfeszítések és Bz országos figyelem eredmé­nyeként a harmadik ötéves terv éveiben mintegy 15 ezer új munkaalkalmat teremte­nek Szabolcsban. A fejlődés bíztató, javul a foglalkozta­tottság, s enyhül egyúttal megyénk legnagyobb gondja. Még akkor is örvendetes ez a tény, ha tudjuk, hogy az ország iparában foglalkozta­tottak megyei részaránya ezután is a legalacsonyabb marad. 1966 és 1970 között nagy Összegű beruházásokat végez, nek megyénkben. Csak l!J68 és 1970 között mintegy 450 millióval bővül iparunk, első­sorban a minisztériumi ipar. Nagyobb létszámfelfutásra kerül sor az OGV nyíregyházi gyáregységében, a Hajtómű és Felvonógyárban, a vásáros- naményl forgácslemezgyár, ban, a nyíregyházi és a máté­szalkai új almatárolókban, a mátészalkai ládaüzemben, a íuzs'éri gatterüzemben. Növe­lik a dolgozók számát a Ti- szavasvári Alkaloidában és mintegy 1000 embernek ad munkalehetőséget a MOM mátészalkai gyáregysége. Szö­vetkezeti iparunk ebben az időben 20 százalékkal foglal­koztat több dolgozót a koráb. binál. s a lehetőséghez ké­pest bővíti tevékenységét a megye tanácsi ipara. Szabolcs ma is — s a jelek szerint 1970-ben is — nagy munkaerőtartalékokkal ren­delkezik A harmadik ötéves terv időszakában a munkát kereső fiatalok száma 68 ezer. s csak 40 százalékuk szak­képzett. A szakképzetlenek 60 százaléka leány. Egy tava. lyi helyzetkép mutatja a ten­nivalókat: a 12 ezer általános iskolát végzett fiatalból 2800 maradt otthon a háztartás­ban. A tavaly érettségizett 2336 fiatal közül 800-an áll­tak munkába és ugyanennyi­en maradtak a háztartásban. Negatív jelenség ez még ak­kor is, ha az otthonmaradot­tak jelentős százaléka leány és ha közülük sokan kisegí­tő családtagként dolgoznak a tsz-ekben. Két dologra hívja fel a fi­gyelmet ez a tény. Az egyik, hogy javítani kell a szakkép­zést nyújtó iskolák arányát — hiszen Szabolcsban is jó né­hány üzem küzd szakmunkás­hiánnyal, elsősorban a laka­tos, esztergályos és vegy. ipari szakmákban — másrészt a további ipartelepítésben előnyben kell részesíteni a női munkaerőt foglalkoztató üzemeket. Hogy milyen nagy szük­ség van erre, ezt mutatja a következő adat. A megyei női munkaerő forrása három évvel ezelőtt 147 700 volt, a kereső pedig mindössze 84 ezer. Az arány eddig csak 2—3 százalékban javult, ami igen kevés. Jó munkalehető­ség lenne a nők számára né­hány korábban már meg­ígért könnyűipari üzem lete­lepítése, mint a Nyíregyházi Bútorgyár, tejporgyár, hul- lámdobozgyár, a Nyíregyházi Ruhagyár nagyarányú bőví­tése, stb. Javítani lehetne a munka- alkalmat a megye termelő­szövetkezeteiben is, különö­sen a téli és tavaszi idősza­kokban. Szabolcs 259 terme­lőszövetkezete közül csak 140 folytat segéd, és melléküzem- ági tevékenységet, s ezeknél is sokkal nagyobb a lehető­ség. Ezek a tsz-ek így is 1800 embernek adnak e terü­leten munkát, s tevékenysé­gük 70 milliós árbevételt je­lent a gazdaságoknak. A melléküzemági tevékenység fejlődése megindult, de elszí. vó hatása még nem jelentős. Ez vonatkozik az állami gaz­daságokra is: 4000 dplgozójuk téli foglalkoztatásáról ugyan­csak gondoskodni kell. Megyénk népessége összeté­telének változása várható 1970-ig. A munkaképes kor­nál fiatalabbak száma, a de­mográfiai hullám tetőzésének befejezésével az 1960-as 31,1 százalékról 24,5 százalékra csökken. A munképes korúak száma ezzel ellentétben a korábbi 55 százalékról 59,1 százalékra emelkedik. Növek­szik ugyanakkor a munkáké, pes kornál idősebbek — a nyugdíjasok — száma: 13,9 százalékról 16,4 százalékra Ez is a további ipartelepítés elengedhetetlen szükségessé­gét követeli. Már most nagy szükség van arra, hogy a megyében letele­pülő és a. későbbiekben bő­vülő üzemek igényeljék a középiskolásoktól a megfelelő tagozatok, vagy osztályok szervezését. A nagyüzemek ugyanakkor saját maguk is bővítsék ipari tanulóik lét­számát, szükséges, hogy meg­szüntessék a helyiipar jelen­tős hátrányát a minisztériu­mi iparral szemben. A szak­munkásképzés költségei je­lenleg ugyanis a tanácsi vál­lalatokat terheli. A tanácsi iparban szinte minimális a saját fejlesztési alap. Tevékenységük bővíté­séhez, beruházásaikhoz hi­tel kellene, de hosszú lejáratú hitelt nem kapnak, ügy hisz- szük jogos az a felvetés, hogy az ilyen iparszegény terület­re, amilyen megyénk, kivéte­lesen engedélyezzenek a fő­hatóságok hosszú lejáratú hi­telt a tanácsi vállalatok fej­lesztéséhez, hiszen ez jelen­tős új munkaerő bevonását eredményezné. Összetett tehát a probléma, hogyan lehetne segíteni Sza­bolcs égető gondjának enyhí­tésében. Sokirányú elképzelé­seink közül most csak azt emeljük ki: gyorsítani szük­séges a megye ipari beruhá­zásait, új — főként nőket foglalkoztató — könnyűipari üzemeket kell telepíteni. In­dokolt lenne műszergyár, vil­lamossági üzem* vagy üze­mek létesítése is a negyedik ötéves tervben. Az önállóság adta lehetőségekkel élve a mezőgazdaságban is sok ezer embert lehetne foglalkoztatni ipari tevékenységük bővíté­se nyomán. De mindennél fontosabb, hogy részben a megyei, rész­ben pedig az országos igé­nyeknek megfelelő szakkép­zettségei nyújtsunk a megye iskoláiban. Ezzel nemcsak a következő évek, hanem a ké­sőbbi időszak foglalkoztatási gondjait is erősen befolyásol­hatjuk —■ pozitív irányban. Kopka János Uj MTH szakmunkásképző-iskola épült Nyíregyházán az Árok utcán. Hamme] József felvétel* Egy névtelen levél nyomán fff Papucsos" iskola Tunyogmatolcson „önkényeskedik az igazga­tó Papp András. Ki hallott még oiyat, hogy a gyerekek mamuszt vigyenek magukkal az iskolába? Csak ebben le­het a tanterembe belépni. Mi ilyen rendeletről nem tu­dunk...” — írja egy panaszko­dó tunyogmatolcsi szülő. Sorakozó az aulában Hóesésben érkeztünk Tu- nyogmatolcsra. Benn az ud_ varon vidám gyereksereg. Hancúroznak, sikókáznak. Szünet van. Emeletes, impo­záns iskolaépület. Hét tante­rein. Világos nagy ab­lakok.. Becsengetnek. Most az iskola aulájában sorakoz­nak az osztályok. Mellettük a nevelők. „Az igazgató úr úgy gon­dolja, hogy a papucs megol­dással az iskolában, a tanter­mekben nem lesz sár? De ak_ kor miért kellenek az iskola- szolgák?” Nézzük az igazgatóval a gyerekeket. Sokan cipőt vál­tanak, felkerül a lábakra a papucs, mások bakancsra, csizmára húzzák fel az otthon házilag, szalmából, posztóból készített papucsot, a lánykák szobaDapucsot öltenek. Sár nincs! Májer László és Pető Ká­roly „iskolaszolgák” sorba rakják a Kis cipőket, csizmá­kat. — Sajnos még ném készül­tek el azok a szekrények, amelyekben a papucsokat he­lyezzük el — említi az igaz­gató. — Tegnap volt itt az asz­talos, s hamarosan megkezdi egy szekrénysor készítését. Ez a folyosóra kerül. 495 gyerek jár iskolába Tu­nyogmatolcson. A központi iskolaépület másfél milliójába került az államnak. A nyá­ron tatarozták, a tantermeket kimeszelték, s alul olajfala­kat készítettek. 13 ezer forint, ba került. „Vegyen az igazgató” igaza van a levélírónak. Kormányrendelet valóban nem írja elő, hogy mamusz- szal, papuccsal lehet csak a tanterembe beengedni a gye­rekekét. — Tetszik látni, azért be­engedjük, nem küldjük haza a gyerekeket. Ilyen még nem fordult elő — mondja az igazgató. De az iskola tiszta­sága, higiéniája, védelme ér­dekében az igazgató elren­delhet intézkedéseket. Egyesek felháborodtak. „Ve­Ambrus óvatosan lenyomta r kilincset, és belépett az is­meretlen szobába. Különös látvány fogadta- Az ajtótól jobbra, a leghosszabb fal elő­terében, szétvetett lábakkal állt egy kékruhás kislány a díványon, és énekelt. A hall­gatósága egy Bösendorfer zongora tetején hasalt, és időnként vakarózott. A hall­gatóság két kislányból és egy kisfiúból állt. Ambrus meg­jelenése kellemetlenül hatott. A kékruhás kislány abba­hagyta az éneklést. Szigorú, aprócska ráncokat erőltetett a szeme fölé, aztán a szoknyá­ja zsebéből előhúzott egy Frommer típusú revolvert, és Ambrusra fogta. Fölényesen, számonkérően csengett a hangja: — Halt! Ambrus értetlenül állt a fehérre mázolt ajtó előtt. — Neve •.. Foglalkozása...? Legfeljebb tízéves lehett a kislány. Szép arcát hosszú, barna haj foglalta keretbe. Kreolos arcbőre mosdatlan, a keze pedig szutykos volt. Mindezen túl megfelelően táplált gyerek benyomását keltette, így a szobában mindenkitől különbözött. Hi­degen csengett a hangja: — Neve... Foglalkozása...? — Ambrus... Menekült va­gyok... ___________ NoYelT»részletünket *z b-6 most megjelent kötetéből — .v nyír utolsó napi» — -róttuk. Bertha Bulcsu: A béka halála* — Mit keres itt? — Az udvarra akartam le­menni, aztán meghallottam az éneklést... — ,Csapatteste...? — Menekült vagyok. Ami­kor , az állomást bombázták, ide jöttünk a pincébe, aztán már nem lehetett elmenni... — Ismeri Karádi Katalint? — Igen... Vagyis nem. — Én vagyok. Most álru­hában járkálok egy darabig. A házban Szajrés Joli néven ismernek, de már gyanakod­nak. A hangom, uram, a han­gom gyanút keltett. — Igen — mondta Ambrus, és egyik ámulatból a másik­ba esett. — Ezek itt —. szólalt meg újra a kékruhás kislány, s közben a revolverrel a zon­gorán hasaló gyerekek felé intett — az osztagomhoz tar­toznak. Fakopács építette meg az új titkos főhadiszál­lásunkat a teniszpályán, az ikrek pedig beépített helyi emberek... A művészethez nem értenek, de szükség volt rájuk. Ez a bérház az oszta­gé, ezenkívül az udvaron van egy lusztházunk és egy bé­kánk™ Bár azt hiszem, a. bé- kát hamarosan ki fogom vé­geznie. — Igen... mondta Ambrus es meghajtotta magát. — ön... Mi akar lenni? — Az udvarra akartam le­menni... — Jó. Kitaláltam a gondo­latát. Addig is velem marad­hat, és tegezhet. De csak a forma kedvéért. Most pedig Karádi Katalin külön neked elénekel egy dalt. Zsebre tette a revolvert, és meghajtotta magát. Boldog; sugárzó arccal énekelni kez­dett: „Londonban hej, van számos utca, és minden utcán van sarok...” Az ikrek és Fakopács tap­soltak a zongora tetején, Ambrus pedig mélyen meg­hajolt a művésznő előtt. A kékruhás kislány ezek után leugrott a díványról, és az ikrekhez fordult: — Nemzetélelmezés...? A kislányok vaKaróztak, az­tán az egyik megszólalt: — A Guldenéknak nagy karácsonyfájuk szokott lenni, meg mézük is... Útra indultak. Átkeltek az üres szobán, aztán egyensú­lyozva átlibegtek a vasgeren­dák felett. Ambrus ez alka­lommal észre sem vette az átkelés veszélyeit. Az ikrek mutatták az utat, nyomuk­ban Szajrés Joli haladt, aztán Fakopács következett és Amb­rus zárta a sort. Végigmentek a romos folyosón, aztán a sötét lépcsőházban leeresz­kedtek az első emeletre. Újra a jobb oldali folyosó követ­kezett,. kidőlt közfalakat, bú­tor- és törmeléktorlaszokat kerülgetve eljutottak a meny- nyezet nélküli lakás szom­szédságába. Az ajtó itt épen maradt, de a lakás tárva- ifyitva állt, készen vendégfo­gadásra. A csapat bevonult, és becsukta maga után az ajtót. A kékruhás kislány maga elé intette az ikreket, és megszólalt: — Hol tartották Guldenék a karácsonyfadíszeket? — A szekrényben — mond­ták az ikrek. - • Guldenéknak négy szek­rénykategóriába tartozó al­kalmatosságuk volt. Egy tá­laló, egy kombinált szekrény, egy ruhásszekrény és egy kredenc. A kékruhás kislány házkutatást tartott. A ruhás- szekrény természetesen üres volt. A tálalóban egy üres madárkalitkát, öt-hat ép tá­nyért, néhány bögrét és egy abroszt találtak. A tányérok között akadt egy dísztal is. „Miskolci emlék’’ — betűzte a feliratot Szajrés Joli, aztán a kocsonya közepén pislogó békára pillantott, és elhúzta a száját: — Pfuj — mondta, és fal­hoz vágta a dísztálat. A csörömpölés durván vissz­hangzott a néma házban. A kombinált szekrény üve­ges részébe egy korábbi ház­kutatás alkalmával valaki be­hajított néhány üveg lekvárt A lekvár undorító barna ré­tegekben szétfolyt a Jókai- sorozaton, és a keresgélőket valószínűleg mind elriasztot­ta. Szajrés Joli felállt egy párnázott székre, aztán a mu­tatóujjával kibillentett öt-hat könyvet. Belesett a könyvek mögé, majd szutykos kis ke­zével benyúlt a résen. Köze­pes nagyságú dobozt húzott elő. Elégedetten leugrott a székről, aztán leemelte a do­boz tetejét. Angyalhaj csillo­gott legfelül és néhány ezüs­tös üvegalma. A doboz tar­talmát az asztalra öntötte, majd sietve kiválogatta a csokoládédíszeket. — így — mondta, és öt egyenlő csoportba rakta a zsákmányt és azonnal kiosz­totta. Ezek után bekapott egy csokoládéharangot, és kinyi­totta a szekreter ajtaját is. Fényképeket talált és kottá­kat — öóó... Végre meglett a kottám — mondta, és egy Schubert-albumot csapott a hóna alá. gyen az igazgató a lábukra papucsot!' Leíámadták az „iSKOiaszolgákat ’. Papp Anüras igazgató tud. ta, hogy nem megy simán. így volt ez az egészscgügyi-tiszia- sági csomagok bevezetésénél is. Aztán belátták, hogy szükséges. Minüen gyereknek meg. van. Minden osztályban mos­dó, tükör. Osztályfőnként tisz;. taság; doboz. Benne sárkefe, cipoKefe, ruhakefe, cipőkrém. A tantermek padlózata le­festve. Tisztaság, rend. Benyitunk az első osztály­ba. Az igazgató kiszólítja Or- gován Margitot. — Ki készítette a mamu- szodat? — Édesanyám. — A én papucsom a test­véremnél van — mondja í kis fekete szemű Rostás De zső. Csercsa Barnának ét Rostás Tibornak gumicsizmá­ja van. (Ebben is be lehe. jönni.) — Hol laktok ? — A cigánysoron. Bordó papucs prém szegettyel Az osztályban egyedül csal a kis Cs Jóskának nincs el. fogadható mamusza. De ő u itt van, tanul. ötödik osztály. Olyan tisz ta a padló, mint otthon a szo„ ba. Valósággal fénylik. Sza bó Gyuszi a pad alá dugja i lábát. — Neki is van, csak elíelej. tette felhozni — rhondja ; tanítónő. Széles Annuskának bordó szobapapucsa van prém szegéllyel. — üzletben vettük. Sallai Kati papucsa is bolt­ból való. Dávid Annuska szü­lei is vásárolták. Ök az Uj Élet Tsz-ben dolgoznak. A névtelen levélíró említi: „Mert én úgy gondolom, hogy lassan minüen szülő életéből eltűnik az ő gyerekkora. A mai gyerekek már sokkal másképpen gondolkoznak, mint mi 30—35 évvel ezelőtt.” És igaza van. Papp András igazgató említi: — Bizony annak idején én is vászontarisznyával, rossz cipővel jártam iskolába. De hol1 van már az a világ. Igényesség ez? Igen. Ha ide iskolai látogató érkezik, vigyáznia kell a tisztaságra. Ezt igényűik a gyerekek is. S ha ne talán sáros cipővel lépne be az osztályba, meg­mosolyogják, s megszólítják. Kár, hogy a panaszkodó nem írta meg a nevét. Lehet, hogy már az ő gyermekének is van papucsa? Itt a holt Szamos partja a, az egykori sötét Szatmár egyik falujában papuccsal lé­pik át a gyerekek a tanterem küszöbét. Ez az első ilyen „papucsos” iskola a járásban. Farkas Kaliuia

Next

/
Thumbnails
Contents