Kelet-Magyarország, 1969. január (26. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-23 / 18. szám
2 "-Maí rpTWT 1989 Tatniir ff. A szocialista gazdaság*! integráció ö ö £5 elvi és gyakorlati kérdései Nyers Rezső előadása a Politikai Akadémián A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Politikai Akadémiájának előadássorozatában szerdán Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára tartott előadást. „A szocialista gazdasági integráció elvi és gyakorlati kérdései” címmel. Az Építők Rózsa Ferenc Művelődés; Házában elhangzott előadás előtt Pullai Árpád, az MSZMP KB titkára mondott bevezetőt. A nagyszámú hallgatóság soraiban ott volt a politikai, társadalmi, gazdasági életünk több vezető személyisége. Rövidítve közöljük Nyers Rezső előadását. Előadásom témája az óiabb keletű problémák sorába tartozik — mondotta bevezetőül Nyers Rezső. — Húsz évvel ezelőtt, a szocialista országépítés kezdetén, a KGST megalakulásakor még nem Volt szükség nemzetközi gazdasági integrációra. Tíz évvel ezelőtt a nemzeti erőforrások még integráció nélkül is elegendőnek látszottak a gyors gazdasági növekedéshez. Ma viszont már időszerű az integráció, sőt a jövő gazdasági fejlődés egyik alapkérdéseként vesz- szük számításba. A nemzetközi gazdasági Integrációt nem tekinthetjük sem tőkés, sem szocialista specialitásnak. Mindkét társadalmi rendszer kitermeli magából. Jellegzetesen azoknak a kis és közepes országoknak a fegyvere, melyeknek a gazdasága erős világpiaci versenynek van kitéve, s az abban való helytállás megköveteli a tömörülést. A legerősebb tőkés integráció napjainkban az Európai Gazdasági Közösség (Közös Piac), amelyben a résztvevő hat ország vámközösségre lépett, közös agrárpolitikát folytat, kiépíti a közös kereskedelmi politikát, s a közös, integrált piac szabályozására nemzetek feletti szerveket is létesített. Milyen azonosság és milyen elvi különbség lesz a tőkés országok és a szocialista országok integrációja között’ Azonosság lesz annyiban, hogy a gazdasági hatékonyság, a jövedelmezőség mércéié mindkét esetben a nemzetközi piac kontrollja alá kerül, a műszaki haladás nemzetközi klímában folyik maid. A különbség mégis döntő lesz. s ez a társadalmi rendszerek különbségéből következik. A tőkés Integrációk a monopol tőke érdekére és érdekrendszerére énülnek. a szocialista integráció pedig a nemzetgazdaságok közös érdekén, a társult országok munkásosztályának, népének közös érdekein alapút Kém csupán folytatás Mi a különbség a KGST |cere*ében folyó együttműködés mai módja és az integráció módszere között? Mindenekelőtt szeretném aláhúzni. hogy az integráció ném ellentétes az együttműködés mai módszereivel, hanem — hogy úgy mondjam — abból következik, azt fejleszti tovább. Viszont az Is igaz, hogy a integráció nem csupán folytatása a jelenlegi szisztémának, hanem annak a túlhaladása, egy új fejlődési szakasznak az új módszere. Nyers elvtárs ezután kitért arra, hogy mj volt a KGST szerepe az utóbbi két évtized gazdaságtörténetében összefoglalta az együttműködés leglényegesebb eredményeit, a társult szocialista országok gazdasági fejlődését bizonyító tényeket, majd arról beszélt, mi teszi szükségessé a gazdasági együttműködés továbbfejlesztését. Az országok mindegyikét érintő feladatok közül az alábbi há-mat emelte ki: X. A gazdasági növekedés új forrásait kell feltárni és megszüntetni a dinamikus fejlődést fékező aránytalanságokat. 2. Utat kelj nyitni bizonyos gazdasági ágazatokban a termelőerők nemzetközi koncentrációjának és nagyobb fokú specializálódásának. 3. Növelni kell a KGST-orszógok versenyképességét a tőkés világpiacon, közös és hatékony gazdasági rendszert kel] kiépíteni a világpiac káros hatásaival szemben. Ahhoz, hogy ezt a három feladatot ténvleg mes- oldjuk, hatalmas új hajtóerőt szükséges beépíteni az együttműködés rendszerébe. Egyáltalán miért van szükségünk a gazdasági növekedés ,új forrásaira? Azért, mert országainkban az eddigi források kimerülőben vannak, s a jövőben mind kevésbé lesznek elegendők. Ma már az exfenzív iparosítás lehetősége jó néhány szocialista országban véget ért vagy végéhez közeledik. Az intenzív növekedési szakaszban a gazdasági növekedés fő forrásai megváltoznak, mások, mint korábban. Az egyik döntő forrás ekkor a munka termelékenységének növelése, a másik a beruházások hatékonysága, a harmadik pedig a nemzetközi spéci alizáció, a külső piacok bővítése. Miért szükséges a jelenleginél szabadabb utat nyitni a KGST-országokban a termelőerők koncentrációiának és specializác'ójának? Azért, mert a mai helyzet nem segíti kellően országainkban a technika forradalmi haladását Nem vitatható, hogy a KGST-országok belső piaca — a Szovjetunió kivételével — egyenként túlságosan kicsi, s ez fékezőleg hat époen a legdinamikusabb lehetőségű gazdasági ágazatok fejlődésére. Vaey pedig ha mégis erősen fejlesztjük ezeket az ágazatokat, akkor párhuzamosság felé tendál az országok termelési struktúrája — mint ez az utóbH évtizedben már világosan felismerhető volt Kemény KGST-valuta kell Nyers Rezső ezután áz európai szocialista országok integrációs tömörülését sürgető gyakorlati problémákról szólt Fékezi a külkereskedelem gyorsabb fejlődését az áruforgalom kölcsönös, kétoldalú kiegyenlítődésén alapuló rendszer. A multi te teraliz, mus még nem nyert igazán polgárjogot a mi országaink gazdasági kapcsolatában. Külön nehí ’séget okoz az a tendencia, amely szűkebb területen Is a kompenzációt törekszik érvényesíteni, tehát a „nversr nyagot nyersanyagért”. a „gépet eépért” elvet úgy. hogy ezen árucsoporto kát mindig egyenlő arányban cseréljék az országok. Ez a tendencia a specializálódó „sírásója”. A ért lép fel. mert hiányzik egy „kemény” konvertibilis KGST valuta, mert nincsenek reális valutaárfolyamok és a termékek nemzetközi gazdaságossága emiatt nehezen tisztázható. Komoly nehézséget okoz országaink nagy részében a tőkés országokkal és a fejlődő országokkal folytatott kereskedelem kiegyensúlyozatlansága a tőkés fizetési mérleg alakulása néhány szocialista országban — nálunk is — rendszeresen visszatérő feszültséget okoz a mindennapi életben, s ez a fejlődés fékező tényezője. A gazdasági együttműködés rendjének megújítása óriási politikai horderejű kérdés Kihat országaink szélesebb társada'mi viszonyaira és kihat a világgazdaságra. Ezért természetes, hogy a végső döntés csakis politikai síkon születhet, alapos politikai mérlegelés után. Ebben és az ilyen horderejű kérdésekben a gazdasági és politikai probléma összefonódva jelenik meg. Most az a helyzet, hogy a gazdasági fejlődés kitermelte magát a problémát, és a politikai szférán múlik, hogyan képes ezt megoldani. Politikai gondolkodásunk és cselekvőképességünk vizsgatétele lesz — mégpedig nemzetközi síkon — hogy miként leszünk képesek hatni a gazdasági viszonyokra. A mi választási szabadságunk és kötelezettségünk jelenleg az, hogy helyesen határozzuk meg a következő időszak fejlődésének általános irányát. Ehhez két cél követése adhat helyes támpontot: a nemzetközi szocializmus fejlődésének szolgálata és az érintett nemzetek saját érdekeinek követése. A KGST továbbfejlesztési programjának eldöntése meg. követeli néhány elvi-politikai jelentőségű kérdésben már most a világos válaszadást, azért, hogy azok tisztázatlansága ne a későbbiekben, menet közben okozzon nehézségeket. Az első kérdés: az együttműködés eddigi rendjét javítgassuk, vagy fektessük le egy új módszerű együttműködés alapját? önmagába véve annak a felfogásnak is megvan a belső logikája, mely szerint az együttműködés eddigi szisztémája eredményes volt, nincs tehát ok arra, hogy alapvető, en megváltoztassuk. Új elvi megállapodást Pártunk vezetősége viszont azt a nézetet vallja, hogy új elvi megoldást kell találni az együttműködésre. Úgy véljük, hogy a kérdést nem szabad annak alapján eldönteni, hogy a KGST eddigi tevékenysége hasznos volt-e vagy senr. Elismerjük, hogy lehet még javítani a mai alapon is az együttműködésen, de azt is látjuk, hogy napjaink alapvető fogyatékosságai — nyersanyaghiány, termelési párhuzamosságok, áruhiányos fogyasztási piac — úgy hozzátapadnak a mai KGST- mechanizmushoz, mint a napfényhez az árnyék. Véleményem szerint helytelen lenne, ha az anyag- és az áruhiány miatt haboznánk a dologban, ha félnénk az integrációtól, a szabadabb kereskedelemtől és a gazdasági érdekeltségtől. Ha ugyanis valaki azt gondolja, hogy a mai gazdasági mechanizmus az áruhiány miatt feltétlenül szükséges, akkor éppen ösz- szecseréli az okot az okozattal. Ugyanis békeidőben már nem az áruhiány miatt létezik az elosztásos, adminisztratív gazdálkodás rendje, hanem fordítva, az elosztásos mechanizmus táplálja az áruhiányt. Aki a hiányt tekin. A kapcsolatok A harmadik kérdés: elegendő-e kormányközi kapcsolatokra építeni a gazdasági együttműködést, vagy kiépítsük a vállalatok nemzetközi gazdasági együttműködését? Véleményünk szerint nem kell félni a termelő- és kereskedelmi vállalatok közvetlen nemzetközi kapcsolatának fejlesztésétől. Ezzel koránt, sem nyitunk utat a spontaneitásnak, hiszen állami szabályozás mellett, az integrációs mechanizmus hatása alatt működnek majd együtt a vállalatok. Viszont élénkülnek a gazdasági kapcsolatok. Tehát a feladat: lényegesen nagyobb teret engedni a KGST-országok vállalatai, trösztjei egymás közötti kapcsolatának egy olyan érdekeltségi rendszer (valuta, vám, adó, stb.) kiépítésével, amellyel mindenkor a kívánt irányba terelhető a vállalatok törekvése. Az or. szágok közötti kapcsolatok, nak eszerint a jövőben három szintje ienne: az első a kormányszintű kapcsolat (főként terv-, pénzügyi és külke. reskedelmi kérdésekben), a második a gazdasági ágazatok közti kapcsolat (ágazati fejlesztési koncepciók egyeztetése), a harmadik pedig a vállalatok, trösztök közötti kapcsolat (konkrét termelési kooperáció és a kereskedelem terén.) A negyedik kérdés: kői cső. nős külkereskedelmünket a naturális árucsere és a merev árrendszer alapján fejlesszük, vaey kiépítsünk egy fejlett valutáris rendszert, megengedve az árak bizonyos mozgását? A két lehetőség közül pártunk a KGST fejlett monetá. ris rendszerének kiépítése és a rugalmas külkereskedelmi árrendszer mellett száll síkra. ti minden dolgok meghatározójának. az nem is menekülhet a hiánytól sohasem, mert mindig a hiánygazdálkodás logikájával cselekszik, s ezzel újraszüli a hiányt. Nekünk meg kell szabadulnunk az áruhiánytól és már ezért is az új módszer pártjára kell állnunk. A másik kérdés: a nemzetközi önállóság elvét megtartva fejlesszük az integrációt, vagy elkerülehetetlen a nemzeti önállóság háttérbe szorulása? Nem lenne helyes, ha a kérdés megválaszolásánál a nemzeti önállóság bármiféle csökkenését — persze itt min. dig kölcsönösségre gondolok — már eleve olyan „mumusnak” tekintenénk, amire gondolni sem szabad. Kölcsönös főggőség vállalása ésszerű alapokon lehetséges a nemzeti önállóság .lényegi megőrzésé, vei. Nem gondolkozhatunk azon. ban úgy. hogv a nemzeti önállóság problémáia nem is létezik. A mai történelmi periódusban a szocializmus tér. mőerőinek és termelési viszo. nyainak alapvető létformája a nemzeti gazdaság, súlyos hiba lenne ezt figyelmen kívül hagyni. három szintje A jövő fejlődését elképzelni sem tudjuk enélkül. A reális és konkrét valutaárfolyamok révén szerves kapcsolatot teremthetünk a külföldi árak és a belföldi árak között, s a vállalati kalkuláció számára gazdasági hatás szempontjából kitisztázzuk az export, az import, a külföldi kooperáció előnyeit, hátrányait. A valutakonvertibilitással megteremthetjük a sokoldalú külkeres. kedelmi elszámolás feltételét, a külkereskedelem szabad és gyors fejlődésének lehetőségét országaink között Szükségesnek tartjuk tehát a külkereskedelem sokoldalúságának fejlesztését a valutáris együttműködés új alapokra helyezését Az ötödik kérdés; a KGST. országok kapcsolatának rendező elve a mechanikus „egyenlőség” fikciója legyen, vagy inkább a reális „egyenjogúság” követelménye? Ha netán szőrszálhasoga- tásnak is tűnik ez a kérdés, valójában nem az, hanem a valóságos élet egyik jellegze. tes dilemmáját próbálja szavakba önteni. A kérdés tulajdonképpen odavezet, hogy a tudományos eredmények cseréjénél, a kereskedelemben, a különböző együttműkö. dési akcióknál elvárjuk-e mechanikusan az egyenlő hozzájárulást és részvételt, vagy vegyük tudomásul az orszá. gok eltérő adottságait, sajátos körülményeit és azt, hogy egy. egy akcióban különböző lehet az érdekeltségek foka. Ha valamely ország nem érdekelt valamely közös intézményben, elvárjuk-e, hogy mégis részt vegyen abban az egység dokumentálása céljából? Nem hisszük, hogy ez helyes lenne. Egy vagy néhány ország érdekeltsége Előadásának befejező részében Nyers elvtárs arról beszélt, hogy amennyiben valósággá válnak a tervek és tényleg kialakul a KGST-országok szorosabb gazdásági közössége, ennek a folyamatnak a jelentősége túlnő a gazdasági élet határán és túlnő a mi országaink területének határain. Biztosra vettetjük, hogy fontos tényező lesz Európa politikai fejlődésében, sőt érezteti hatását a világpo litikában. A közösség új fejlődése fokozatosan növeli a KGST-országok súlyát a világgazdaságban, részvéteié*, a világkereskedelemben. A KGST vámközösségének és valutáris rendszerének a kifejlődésével lehetővé válik, hogy a KGST-országok bizonyos idő múlva bekapcsolódjanak egy világméretű pénzügyi politika kialakításába, s ezáltal megszűnik ez a .őrület a tőkés országok és érdek- csoportok kizárólagos működési tere lenni. Mindezen túl a KGST-in- tegráció révén nagyobb gazdasági erőt mutathatunk a tőkés világ felé, s nagyobb politikai támogatást sugározhatunk a nemzetközi munkás- osztály felé, amely világszerte súlyos harcban áll a monopoltőkével. Ezt a harcot nemcsak közvetve azzal segíthetjük, hogy erősítjük gazdasági közösségünket, hanem közvetlenül azzal is, hogy Olyan politikai és gazdasági megoldásokat alkalmazunk a gazdasági közösség fejlesztésében, amelyek érthetőek, elfogadhatóak a harcoló munkások, a kommunisták számára, s amit jól felhasználhatnak harcukban. A szocialista országok integrációjával kapcsolatban felmerülhet, hogy nem lenne-e lehetséges és ésszerű a KGST-országok integrációja a Szovjetunió külső támogatása mellett, miután a Szovjetunió önmagában is hatalmas integrált gazdasági egység, mely talán nincs vagy csak alig van rászorulva további integrációra. Szeretném hangsúlyozni, hogy pártunknak politikai okokból és gazdasági megfontolásból egyaránt az a határozott álláspontja, hogy* Szovjetunió legszorosabb részvétele mellett látja lehetségesnek és helyesnek a jövendő gazdasági közösséget. Politikailag azért, mert az integráció sikerének alapfeltétele, hogy erős politikai ösz- szefogásra és szövetségre épüljön. Táborunk fő politikai ereje pedig a Szovjetunió, Gazdaságilag pedig azért, mert a többi országnak — köztük hazánknak is — óriási gazdasági lehetőséget nyújt a Szovjetunió intenzív részvétele az integrációban. A KGST-integráció fejlődése során külön figyelmet kell fordítanunk az integráción kívül maradó szocialista országokkal való együttműködés további erősítésére, bővítésére. Ezen országokkal tt gazdasági kapcsolatokat a különleges kölcsönös előnyök és a testvéri segítség elvei alapján kell folytatni, ami természetes politikai alapállása a mi országainknak. Európában különösen jellemző lesz a jövőben a regionális integráció. Valószínűleg ésszerű lesz bizonyos kontaktust létesíteni és fenntartani a gazdasági integrációk között azokban a kérdésekben, amelyekben a közösség együttes illetékessége áll fenn. De a magunk részéről nem tudunk elképzelni olyan viszonyokat, hogy ne legyenek érdemi gazdasági kapcsolatok a különböző integrációkban részt vevő kormányok között, és ne legyenek fontos érdemi gazdasági ügyek a kormányok hatáskörében. Az integráció révén tehát nem kiszakadni akarunk a kontinens gazdasági életéből, hanem hatékonyabban részt venni abban. Az előadásban elmondott elgondolások jelenleg az elemzés és az előkészítő vita stádiumában vannak. Pártjaink és kormányaink együttes munkával fogják majd kidolgozni közös végleges programunkat, amelynek kialalu'tá- sából, képviseletéből és majdani megvalósításából nekünk, magyar kommunistáknak is ki kell vennünk a magunk részét Együttműködve a Szovjetunióval Javaslatunk főbb vonásai megakadályozza-e a többi or- ságot a közös tevékenységben? Ez semmiképpen sem lenne helyes Ha az egyik országtól x értékben vásárolunk gépeket. megköveteljük-e, hogy a partnerország ugyanilyen értékű gépet vásároljon tőlünk akkor is, ha nincs annyira szüksége? Ez nemcsak mechanikus, de nagyon veszélyes egyenlőség lenne. Elvárjuk-e, hogy minden tag. országban azonos belső irá. nyitási rendszer, azonos gazdaságpolitika és egyenlő életszínvonal legyen? Ha ért tennénk, magát az Irrealitást Ültetnénk eszmei trónusunkra. Álláspontunk lényege tehát* hogy az integráció során is következetesen érvényesíteni kell országaink egyenjogúságát, az érdekek kölcsönös tiszteletben tartását. És tudomásul kell venni, hogy sok mindenben lehetetlen az azonosság, így a belső gazdaságpolitika, a belső irányítás módszerei sem lehetnek mindé» országban egyformák. Engedj.ik meg, hogy ezek után ismertessem az általunk elképzelt és '.avaréit KGST integrációs rendszer főbb vonásait. Elgondolásaink szerint a gazdasági integrációt — a tervezési koordináció és a szabályozott nemzetközi piac sajátos kombinációja ú*ian — egyidejűleg két irányban haladva kellene megvalósítani. egyfelől a nemzetközi munka- megosztást érintő fontosabb gazdaságpolitikai elhatározások összehangolásával, másfelől az áru- és pénzviszonyok szerepének növelésével. Ennek a két tényezőnek a szerves összekapcsolását segítik a KGST-országokban érvényesülő gazdasági mechanizmusreformok, amelyeknek a közös vonása éppen a központi tervezésnek az áru- ks pénzviszonyokkal való összekapcsolása. A szocialista integráció kibontakozásával főként a következő gazdasági folyamatok erőteljes fejlődését gondoljuk elérni mint amelyek igazán kczös érdekek hoidozói: — A tudományos kutatás még eléggé „autarc’niás ’ jellegének megszüntetésével, élénk tudományos együttműködés kialakítása, különös figyelemmel a „kutatás-terme- lésrealizálás” egységét megvalósító nemzetközi vertikális kapcsolatok kiépülésére: — A vállalati anyagi érdekeltségen alapuló termelési kooperáció és specializáció országhatárokat átlépő, nagyfokú bővülése. — A nemzetközileg összehangolt fejlesztése egyes ágazatoknak, vagy olyan nagy létesítményeknek, ahol az új termelőerő jelentősége túlnő a nemzeti gazdaság keretein; — a gépek, a fogyasztási cikkek, kooperációs termékek kereskedelmének fokozatos szabaddá tételével bőséges áruválaszték kialakítása minden KGST-országban a partnerországok legjobb, exportképes termékeiből; — különleges esetekben lehetőséget teremtünk országaink társadalmi tőkéjének egyesítésére közös vállalkozások keretében, valamint a munkaerő közős érdekű áramlására. A nemzetközi integráció felveti egy közös agrárpolitika kialakításának lehetőségét országaink között. Az áru- és pénzviszonyok fokozott szerepe magával hozza és feltételezi a KGST bank- és hitelrendszerének új alapokon való kialakítását. Hangsúlyozni szeretném —■ mondotta az előadó, — hogy az elmondottak egy egységes, logikailag összefüggő integrációs rendszer képét vetítik elénk. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a konkrét programot is átfogó, komplex formában dolgozzuk ki, ne csupán az integráció egyik vagy másik elemét próbáljuk kiragadni és külön megoldani, mert ez nem vezetne sikerre. Érdemi és helyes döntést csak egy komplex program alapján hozhatnak az érintett pártok és kormányok.
