Kelet-Magyarország, 1969. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-23 / 18. szám

♦WS. íanttlr ft. KFTFT MA0YA*A*«!7*% S atorf Mezőgazdasági exportkilátásaink Pénz a stanicliben Egy tanyai termelőszövetkezet történetei Csillár a kamrában — Mennyit ér a háztáji? A KÜLKERESKEDELEM. BEN jártas szakemberek egy­behangzó véleménye: köny­nyebb értékelni egy mögöt­tünk lévő időszak kereskedel. mi tapasztalatait, mint prog­nózist készíteni a következő egy évre. Ám az is igaz, hogy ilyen előre mutató számveté­sek nélkül nem lehet helyesen Irányítani a külkereskedelmi tevékenységet, s ezek a szá­mítások nélkülözhetetlenek a hazai termelés és az export összehangolásában. Ismeretes, hogy hazánk mezőgazdasági termelvényei. nek egyrészt jó piacai a KGST-hez tartozó országok, másrészt többféle termékün­ket kedvezően el tudjuk adni európai tőkés országokban is. Az előrejelzés elkészítése­kor a sokféle tényező közül leginkább figye' • reméltó, hogy az egyes termékeknek jelenleg milyen a helyzetük a világpiacon. 1968 utolsó ne­gyedévéről a következő képet kaphatjuk: Európa-szerte jó termés volt olajos magvakból és így a nö­vényi olajok és zsírok piacán bőséges a kínálat, viszont a kereslet eléggé mérsékelt és az árak — kisebb ingadozá­soktól eltekintve — az előző évinél alacsonyabbak. A csak ipari célokra használt olajos magvak és növényi olajok piacán az előbbivel ellentétes a tendencia. Ugyanis csaknem mindenütt igen kevés termést adott például a lenmag. Ezért nagy a kereslet és az árak is emelkednek. A CUKOR VILÁGPIACI ARA a legutóbbi néhány év- Een rohamosan esett: válto­zatlanul elég nagy készlete­ket kínálnak eladásra. Ezért tovább erősödött az a tenden. eia, hogy már répacukrot egyáltalán nem, vagy csak nasyon mérsékelt mennyiség­ben lehet gazdaságosan expor­tálni. Hazánk mezőgazdasági ex­portjában jelentős tétellel sze. repelnek a különféle primőr zöldségfélék és egyes gyü­mölcsök, különösen a bogyós- gyümölcsüek. 1968-ban ezek. bői sikeres exportot bonyolí­tottunk le. Természetesen az ennyire idényjellegű cikkek esetében sokat számít az euró­pai országokban a szezon ide. jén lévő pillanatnyi helyzet. Tehát nehéz a lehetőségeket pontosan kalkulálni. De több év tapasztala alapján bizo­nyosnak látszik, hogy 1969- ben is számolhatunk a meggy, a málna, a kemény hüsú cse­resznye. a ribizke és a kajszi­barack kedvező exportjára. Vágómarha exportunk 1968. ban néhány kritikus időszak­kal küzdött. De végül is az ingadozások kiegészítették egymást és lényegesen több marhahúst adtunk el külföldi piacokon. mint a megelőző években. Az év utolsó részé­ben azt figyelhettük meg, hogy a vágómarha termelése növekvő, az exportkínálat, va. lamint az importkereslet vál­tozatlan. viszont az árak kis­sé növekvőek. A helyzetet te­hát úgy értékelhetjük, hogy 1969-ben előreláthatóan ugyanolyan lehetőségeink és gondjaink lesznek, mint vol­tak 1968-ban. A VÁGÓSERTÉSEK TER­MELÉSE is növekvő, de a kínálat és a kereslet változat, lan. A legutóbbi hetekben a nyugat-európai piacokon ki­sebb áremelkedés kezdődött, de ez feltehetően csak szezo­nális jellegű. És az árak ezzel együtt is alacsonyabbak az egy évvel korábbiaknál. Egyes termelési adatokból olyan kö. vetkezetetésekre is juthatunk, hogy az eddigi nyugat-európai sertés túltermelés 1969-ben megtorpan, s esetleg export- kilátásaink javulnak. De je­lenleg még reálisabb azzal számolnunk, hogy a setéspia- cokon számottevő változás nem várható. Nagy termelés és kínálat jellemzi a vágottbaromfi-pia- cot. Ám a legutóbbi hetekben a Német Szövetségi Köztársa, ság piacain fokozódott a meg­élénkülés, s így az importke­reslet kissé növekvő. Az árak azonban változatlanok. Kivé­tel a fiatal csirke és a leves­tyúk, amelynek ára kissé emelkedett. Végeredményben: számottevő javulásra nem számolhatunk a vágott barom­fi piacán. Viszont kedvezően javíthatunk lehetőségeinken az ízlésekhez igazodó és kor­szerű, tetszetős csomagolású konyhakész árufélék piacra dobásával. Több országban kissé csök­kenő a tojástermelés. Ennek megfelelően az utóbbi hetek, ben a különböző piacokon felfelé mozogtak az árak. De a tojás közismerten szezonális cikk, tehát jóslásokba bocsát­kozni korai lenne, így szá­moljunk azzál, hogy a .69-es helyzet azonos lesz az 1968-as piaci helyzettel. Élénkülő érdeklődés tapasz­talható különféle piacokon az exportminőségű tartósított élelmiszerek: hús és gyü­mölcskonzervek, valamint kü­lönféle zöldségkészítmények iránt. Ilyen vonatkozásban te. hát lehetőségeink úgy javul­nak, ha a jó minőségű me zőgazdasági termék alap. anyagból feldolgozóiparunk egyre nagyobb választékkal kínál készterméket. változatlanul kére SETT CIKK a nemzetköz: piacokon a jó zamatú. teljeser hibátlan, szép színeződésű és jól eltartott magyar jonatán­alma Megvalósuló hűtőtárolé építési programunk alapjár arra következtethetünk, hogy külföldi piacainkat tartani tudjuk, sőt a tél végi és kora tavaszi megjelenéssel az eddi. nél előnyösebben értékesít­hetjük az almát. H. L. Mindig öröm egy szállóige születésénél jelen lenni. De ezúttal kettős volt az öröm. A fülem hallata r» megszüle­tett szólásmondás egyúttal a nagykállói Uj Alkotmány Tér. melőszövetkezet tagjainak, e tanyavilág embereinek élet­érzését is kifejti. Szabó Károly főkönyvelő a keresztapa. A zárszámadó közgyűlésen — miután beszá­molt arról, hogy a szövetkezet tiszta vagyona egy év alatt 3 millióval nőtt, a bruttó jöve­delem 10 milliót ér és ebből 6 266 000 forintot a tagok kö. zött osztanak szét — szeré­nyen hozzátette: — Egy dolog miatt kérünk elnézést : i elvtársaktól. Köz­gyűlés után megkezdjük a ki­fizetést. De ezúttal el kell te* kinteniök a szokásos szép fizetésboritéktóL Egykilós liszteszacskőkat vettünk erre a célra. Egyetlen mentsé­günket valószínűleg elfogad­ják: A pénz nem fért el a bo­rítékban, csak ebben a „stnic- liben”. Harsány nevetés fogadta a főkönyvelő bejelentését. Fél­óra alatt szállóige lett mondá­sából. „Vegyük fel a staniclit”. „Mennyi van a stanicliben?” Megváltozott a világ Érthető, ha ezek után a kró­nikásnak is első dolga volt, megkeresni a „stanicliket”, il. letve azt a kis irodahelyisé­get, ahol a pénzt osztják. Az emberek között történeteket jegyzett fel. amikből kikere­kedik ennek a Nyíregyháza környéki tanya világnak' mai élete. A zacskók valóban vasta­gok. Ménesi Mihály traktoros borítékján 31 994 forint a fel. irat, emelni is nehéz. Kárá- szi Andrásén szintén 31 653. De a 16 éves kis Kranyik Já­nos is kap (most először) 10 ezer 348-at. A tanyai lányo­kon divatos fehér csizma. Fo­lyik a szó. Érdekes, hogy mindenki egyetért G. József tagfelvételével, és azzal is, hogy B. Jánost és Alagi Já­nost sorozatos „elmenéseik”, italozások miatt elutasították. Pontosan megjegyezték, hogy egy tag átlagjövedelme 18 960 forint — a közösből! — és egy munkanap jelenleg 79,30 fo. rintot ér. (A tagok átlagosan 240 nap körül teljesítettek.) Kiszámítottuk: itt a háztáji plusz 14 000 forintot ér. A színpadon a nagykállói fmsz másfél millió értékű árut rakott ki, helyszíni vá­sárra. Mesélik, hogy az elmúlt évi szárszámadáskor néhá- nyan egymásra licitáltak, ki vesz több csillárt (Akkor kap­csolták be a villanyt az Uj so_ rom.) Ha az egyik ötöt vett, a másik hatot, a harmadik he­tet. így aztán van Csá­szárszálláson olyan porta, ahol — mert valahová csak fel kell akasztani — a kamrá­ban is csillár van. Fényképész és tőaoronómm o Mire költik a pénzt? Seres Istvánná 59 éves asszony (18544 forint a borítékban) először is egy gáztűzhelyet szeretne. Bo. ros János nyugdíjas a nyugdí­jon kívül 8 096 forintot kap. Egészség kellene. Pedig 72 évesen jól tartja magát. Kucsa Mihályné először bundát vesz a lányá­nak, aztán a fiát házasít­ja ki. (És azt is írjuk meg, mi. kor szerelik fel már a Büty­kösön a villanyt!) Nevelős Fe- rencné pontosan 240 napol dolgozott. A legtöbb asszony és férfi itt ennyit. Hívnak, nézzük meg Szekeres László tag lakását. Ez volt az első ház tíz éve az új tanyaközpont­ban. Moszkvics áll a garázs­ban és száz hasonló szép ház körülötte. Szenes László főagronómus története nem egyszerű. Deb­recenben született, Miskolcon nevelkedett, magyar tanár akart lenni, közben kitanulta a fényképész szakmát, meg a gépkocsivezetést. De harma­dik mestersége, „az ennivalót megtermeszteni” ez az igazi — mondja. Csupa ízes tanyai história Egyik a másik után. A fő­könyvelőé, aki már a tizene­gyedik elnök alatt szolgál. Az egyik renitens fiúé, O. Lacié aki „megszökött”, s rá kéf hónapra visszakéri magát. Ha­tározat született, hogy április elsején munkába állhat. De csak akkor! Az elnök-professzor Utolsónak — akár a hajós, kaoitány —, Pálfi Sándor el­nök jelentkezik a „staniclijá. ért”. Talán az ő története a a legérdekesebb. Ragyogó tu­dományos pálya állt előtte mint a Gödöllői Agrártudo­mányi Egyetem adjunktusa előtt. Hogy történt, hogy ehe­lyett mégis itt dolgozik, a vi_ lág végén? Egyszerű pedig. Parasztfiú volt, a tanszék jól berendezett termeiben is hi­ányzott valami. Nemcsak a „földszag” varázsa vonzotta ide, hanem fokozatos „neve- lőmunkájár.ak” — ő így mondja — látható sikere is. Most már nem tudná másképp elképzelni az életét. Ne feledkezzünk meg az ünnepi hangulatban arról, hogv Császárszálláson sem kolbászból foniák a kerítést. Volt kudarc is. Alma nemigen termett, ráfizetéses üzem­ágak is akadtak, emberi gyen­geségek is. Javítani való is. Nyíregyháza felé jövet pa­naszkodott a gépkocsivezető, hogy a tanyához közelebb van Nyíregyháza. mint a község Közigazgatásilag Nagykálló- hoz tartozik, de megközelíteni csak a megyeszékhelyen át lehet. Nyíregyháza Császár, szállástól 13 kilométer. Nagy- kálló, ahová tartozik, 27. Szerintem Császárszállás — ha fejlődése sebességét nézzük — parányi város már. Három lakásból kettőben tele­vízió. Ezért esett jól odafi­gyelni a „staniclik” mellett küzdő emberei történetére. Gesztelyl Nagy Zoltán Keresem s tanácselnököt Vámosorosziban. — Nincs benn, kérem. A járási tanácsnál van, Fehér- gyarmaton — mondja egy fej­kendős nő. — Helyettese... esetleg tit­kár, adminisztrátor? — Olyan funkciók már nin­csenek nálunk. Az elnök elvtárs végez minden papír­munkát. Ö pedig ma... már mondtam... — Hivatalos személy nél­küli a tanácsház? Munkana­pon! — Dehogy az, kérem. Itt vagyok én. — Milyen minőségben? — Mint hivatalsegéd. Mint... a doboló asszony. — így mondja: „doboló asszony”. Sorozás mai módra KISSÉ NEHEZEN alakul­nak még a katonás mozdula­tok, de az arcokon látszik: egy kicsit már katonának ér­zik magukat. Néhány napja tart a sorozás a nyíregyházi művelődési házban, az ideér­kező fiatalok legtöbbje egy hónap múlva már valóban a Magyar Néphadsereg katoná­ja ’esz. Újszerű a mostani sorozás: a korábbinál még gondosab­ban vizsgálják a bevonulást előkészítő tisztek, főtisztek minden egyes bevonuló fia­tal személyét, egyéni, csalá­di gondjait, a szociális kér­déseket. Mlinárcsik András nyíregy­házi1’ fiatalember az MHSZ- nél jogosítványt szerzett, sze­reti a gépeket, készült a ka­tonaéletre. Hanem a bátyja éppen most tölti katonaide­jét. A szülőkre, családra va­ló tekintettel csak akkor kell bevonulnia, ha írásban azt kéri. Egyébként csak bátyja leszerelése után kezdheti meg tényleges katonai szol­gálatának letöltését, A ren­delkezést nem ismerte, de az első vélemény: most szeret­ne bevonulni. Másik fiatalember ül a so­rozóbizottság elnöke elé. Az autó-motorszerelö Pálházi István a repülős, ejtőernyős életet szereti, itthon vitorlá­zott. A bizottság elnöke előtt el is mondja kívánságát: ha lehet, ilyen munkaterületre, s műhelybe osszák be. A hely­színen közük, szakmájához közelálló beosztása lesz a honvédségnél is. NÉHÁNY PERC MÜLVA újabb kérdésben dönt a bi­zottság elnöke. Az egyik fia­talember 59, illetve 60 éves szülők egyetlen gyermeke. A szülők gyakran betegesked­nek. így keresetére nagy szükség van. Megfelelő jel­zés kerül a törzslapra: rövi­desen a helyszínen, vizsgál­ják ki a család szociális hely­zetét, és csak aztán döntenek a bevonulásról. Van, akinek feltűnik a ja­nuári sorozás. Korábban er­re alig volt példa. Most álta­lános, hogy év közben is van bevonulás, nemcsak ősszel. Ez a hadsereg új kiképzési rendszere miatt van igy. T5d- dig ha valaki bevonult, szol­gálati idejének első részében megszerezte a beosztásának megfelelő ismereteket. A to­vábbi időbn csak azt végezte AZ ÜJ KIKÉPZÉSI REND­SZERBEN az első nyolc hó­nap a kiképzésé, a második és a harmadik nyolc hónap­ban — ha a fiatal arra alkal­mas — mind magasabb isme­reteket sajátíthat el. Ez azt jelenti, hogy ha valaki oda­kerül egy beosztásba, nem kell két éven át ugyanazt vé­geznie, hanem ez idő alatt munkakörének különböző fo­kozatait ismerheti meg. Ter­mészetesen ezekhez az idő­pontokhoz keli alkalmazkodni a sorozásnak is, tehát nem mindig ősszel vonulnak be a sorkötelesek. A sorozóbizottság tagjai között orvosok is vannak. Tartalékos tisztek, akik álta­lában évek óta rendszeresen végzik a sorozást. Az eléjük álló fiatalokról már majdnem mindent tudnak. Előzőleg megmérik a magasságukat, súlyúkat, szakorvosi vizsgála­tokon vesznek részt. Itt már mint leendő katonákkal be­szélgetnek az orvosok. Az elmúlt néhány év ta­pasztalata orvosi szemmel: a 18—20 évesek általában jól fejlettek, mégis kevés kö­zöttük az aktív sportoló, he­lyenként elhízottakat is ta­lálnak a sorozásra várók kö­zött. Ha ennek fordítottja áll fenn, sovány, vagy az átla­gosnál kevésbé fejlett az előttük álló fiatalember, ja­vasolják a szolgálathalasztást, s akkor a következő évben vonul be A féléves, egyéves szolgá­lathalasztásnak mostanában mind kevesebben örülnek. Hangoztatják is, akik későb­ben vonulnak be: „a bará­taim már éppen leszerelnek én meg pedig még csak most leszek katona.” És mégis­csak jobb huszonegyévesen, a katonai szolgálatot letöltve nyugodtan tanulni, később családot alapítani. A SOROZÁST VÉGZŐ TISZTEK nem mulasztják el megjegyezni: a most bevonu- lók fegyelmezettek. Pontosan érkeznek, alig van egy-két italosán érkező fiatalember Jó véleményük van az MHSZ előkészítő munkájáról már láthatók az iskolai hon­védelmi ismeretek oktatásá­nak első eredményei. Dicsé­rik a községi tanácsok elnö­keit, titkárait, akikkel nagy­szerűen együttműködnek, ök hozzák a sorköteleseket és a helyszínen maguk is bekap­csolódnak a bizottság munká­jába. Jó érzés tapasztalni a gon­doskodást. Talán ezért is lehet látni annyi mosolygó fiatalembert Marik Sándor Szövetkezetek együttműködése Elküldték az idei első ex­portszállítmányt : 650 darab élelroiszerszáilító rekeszt a Német Demokratikus Köztár­saságba a Nagykállói Fémtö- megcikkipari Ktsz-bŐl. A 14 ezer darabos megrendelésből eddig 7650 darabot szállítot­tak el, ebben a hónapban még újabb 2 ezer darabot küldenek, április végéig a tel­jes megrendelésnek eleget tesznek. Tekir/ve a sürgős munkára, a szövetkezet már eddig is a baktalórántházi, újfehértói, kisvárdai és csen- geri ktsz-szel kooperált, s aa együttműködést most kibőví­tette: megállapodott a leve- leki Dózsa és a nagykállói Űj Alkomány Termelőszövet­kezetekkel is. A mezőgazda- sági termelőszövetkezetek vállalták bizonyos mennyi­ségen a ponthegesztések el­végzését. A szükséges gépe­ket megrendelték, s addig is, amíg azok megérkeznek, a. szövetkezet tagokat küld a ktsz-be, a műveletek elsajá­títására. Az első tíz ember kedden érkezett a levelekl Dózsából a nagykállói ktsz- be, s őket követik majd a többiek. Előreláthatólag a ktsz mindkét szövetkezetben 35—40 embernek tud majd elfoglaltságot biztosítani. S még meggyőzően nevet ia hozzá. Egy kis életrajzkutatás. özvegy Bocsi Sándórnénak hívják. Férje a második vi­lágháború áldozata lett. Az asszony három gyermekkel maradt. Keserves évek, fáj­dalmas emlékezés, telve bi­zonytalansággal. Aztán meg­ürült a hivatalsegédi poszt Elvállalná? Mindent, ami fi­zetséggel jár — az árva gyermekek érdekében. S az­óta másfél évtized is eltelt, Két gyermek Pesten él, ren­des körülmények között. Jól keresnek az építőiparban. A legfiatalabb, Zoli van még vele. ö tsz-ben dolgozik. — Semmi tisztességes mun­ka nem szégyen, kérem. — Aztán... hogyan megy? — Tessék nézni. Megmu­tathatom. Leakasztja az egyik szek­rény oldalán „pihenő” dobot Széles, fogdosástól fényes szíját a nyakába akasztja. Megfogja a két verőt, és rit­musvételre néhányat kalim­pál velük a levegőben. Aztán megperdül a dob. Néhány taktus, szépen körül cifrázva. — Nem ördöngösség, szo­kás dolga. Meg valahogy olyan jó érzés, amikor rám figyelnek az emberek. Kicsik­től az öregekig. Két éve, a vámosoroszi do­boló asszony, L-alakú házat épített. Vett hozzá egy kis kölcsönt, a többit maga spó­rolta össze, ötvennégy éves. Egy asszony jön. Tegnap es­te óta nem ég náluk a vil­lany. Nincs áram több szom­szédban sem. Értesíteni kel­lene a körzeti szerelőt, Köl­esén. S persze, özvegy Bocsi Lászlóné telefonál mindjárt. Az áram kell. Nem egy ilyen bejelentést intézett már.., íasztalofift ARCOK. EMBEREK A doboló asszony

Next

/
Thumbnails
Contents