Kelet-Magyarország, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-12 / 291. szám

nWaS

lm rr ma«y

19CT december ML'

A Magyar Szocialista Mun.

káspárt Központi Bizottsága Politikai Akadémiáján szerdán. délután az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában Péter János külügyminiszter, az MSZMP Központi Bizottságának tag.ia tartott előadást „Az európai biztonság kérdései” címmel. Az előadás előtt dr. Ajtai Miklós. az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a kormány elnökhelyettese mondott bevezetőt. A hallgatóság soraiban ott volt politikai és társadalmi életünk több vezető személyisége.

Az európai béke veszélyei

Péter János a bevezetőben hangoztatta: Most a hivatalos megnyilatkozások nemzetközi fórumokon — szocialista országokban és kapitalista országokban egyaránt — az európai béke és biztonság ügyének nem annyira a terveivel, mint inkább a veszélyeztetettségével foglalkoznak.

A feszültségek minden újkeletű növekedése s a NATO. hatalmak fenyegető megnyilatkozásai ellenére Központi Bizottságunk és kormányunk szerint ma is van reális alrp- ja az európai béke és biztonság megszilárdítására irányuló őszinte törekvéseknek. Mindennek az alapvető magyarázata abban van, hogy a szocialista világrendszer fő erői itt vannak Európában. A másik magyarázata pedig az, hogy a nyugat-európai országokban is — akár NATO- tagok, akár semlegesek — növekszik annak tudata, hogy objektív gazdasági és politikai érdekeik is követelik valamilyen újfajta biztonsági rendszerben az összeurópai együttműködésben való részvételt. Ezen az objektív tényen mit sem változtat a jelenlegi hidegháborús hullám.

A NATO miniszteri tanácsa 1968. november 15-én és 16- án Brüsszelben tartott ülésén egész sor határozatot hozott az Egyesült Államok európai katonai jelenlétének fokozására, az 'európai tagállamok katonai tehervállalásának növelésére, s a részvevők újabb ■ gyonusításokat és fenyegetéseket juttattak kifejezésre a Varsói Szerződés tagállamaival szemben.

Mindebben mi a reális veszély és mi az, ami csak pillanatnyi zavarkeltési kísérlet?

A NATO-intézkedések káros következménye inkább abban van, hogy azok gátakat emelnek az olyan európai biztonsági rendszer lehetőségeinek kutatása és feltárása elé, amely nem a szemben álló katonai csoportosulások úgynevezett erőegyensúlyán. hanem a különböző társadalmi rendszerű európai országok együttműködésén alapulna.

Egyes NATO-országok képviselőinek a nemzetközi gyanakvást és feszültséget szító megnyilatkozásai részben fé- kez'k, részben lehetetlenné teszik az európai szocialista országok és a nvugat-európai kapitalista országok kormányai között a politikai eszmecserét.

A izoc'alista közösség „doktrínája“

A nemzetközi bizalmatlanság szitásának egyik NATO- jelszava a csehszlovákiai események kapcsán az az állt tás. mintha a szocialista országok részéről valami újfa.i ta doktrína került volna kidolgozásra és alkalmazása az országok szuverénitásána1 rovására és közös védelme nek erősítésére. Ennek a NATO-teőriáoak az eredet- majdnem nevetséges mó den egy fordPAsbeji fél reértésr» nyúlik vissza Az IP 68. évi ENSZ közgyűlés általános vitájába- a Szovjetunió kormányánál képviseletében Gromiko elvtárs a s^orla’ista országok e-»vtHtműk"désé”''l és közös védelmével kapcsolatban haszná1 ezt az orosz kifejezést „ozbcialisztyieseszkoje

szodruzsesztvo” és ezt egyes

angol fordítások „socialist commonwealth” kifejezéssel adták vissza. Vagyis szocialista nemzetközösség. Ez a kifejezés a nemzetközi politikai és — történeti — irodalomban már régóta a brit gyarmatbirodalom országainak az úgynevezett egymáshoz tartozása fogalmának a meghatározására foglalóJott le. Tanulmányok egész sora jelent már meg az ENSZ-köz- gyűlés vitája óta annak vizsgálatára. hogy ennek a kifejezésnek az alkalmazása mi újat jelenthet a szocialista országok egymáshoz való viszonyának alakulásában. Holott az orosz kifejezés magyarul szocialista baráti közösséget, vagy szocialista baráti együttműködést jelent, s hosszú évek óta ismert kifejezés mind az orosz nyelvű, mind a más nyelvű szocialista politikai irodalomban.

A szocialista országok kétoldalú és többoldalú szerződéses és szövetségi rendszereikkel — a Varsói Szerző-, dést és a KGST-t is ideértve — szuverén államok, baráti közösséget / alkotnak, egymást kölcsönösen sepíive és minden veszély ellen egymást kölcsönösen védve.

Nincs tehát új „doktrína”, ami van, az régi, s ebből egyes agresszív imperialista körök már többször kaptak leckét. Amit most Csehszlovákiával kapcsolatban egyes imperialista körök megtanultak, azt más feltételek miatt és más körülmények között már többször tapasztalhatták. Ilyen lecke volt számukra az ötvenes évek elején a koreai háború. Ilyen lecke most a vietnami agresszió. Európában hasonló lecke volt az 1953. évi berlini puccskísérlet, majd 1956-ban egyrészt Lengyelország, másrészt Magyarország. A „doktrína” abban áll, hogy a történelmet nem lehet visszafordítani. Ahol a szocializmus győzött — ott végérvényesen' győzött. Van elég érvünk, elszántságunk, akaratunk és erőnk ahhoz, hogy bármiféle kísérletet, amely bármelyik szocialista ország sorsát vissza akarja fordítani, a szocialista országok közös erejével kudarcra ítéljük. És ez az egész emberiség javát is szolgálja.

Megújuló békej uvaslatainJi

A termonukleáris háború veszélyéről az utóbbi időben általában kevesebb szó esik a nemzetközi témájú előadásokban, mint régebben. Ez részben indokolt, részben nem. Beivódott a közgondolkozásba a világ minden táján, hogy a termonukleáris hatalmak elrettentő ereje tartja féken az olyan konfliktusok veszélyét, amelyek termonukleáris ösz- szeütközésbe torkolhatnak Ebben sok az ál tatás és a megtévesztés is. Ha a Szovjetunió nem fejleszteite volna ki a védelemre és a megtorlásra alkalmas hadi- technikai erejét, akkor már súlyos katasztrófákat szenvedett volna sok nép, a világ sok táján. És ha a jelenlegi, nemzetközi viszonyok között a szocialista világrendszer építményét az imperialista beavatkozásnak valahol sikerülne meggyengíteni, az erőviszonyok ilyen változása az agresszív törekvések, a nemzetközi konf- iktusok és a termonukleáris íáborű veszélyének a növekedésével járna együtt.

A Csehszlovákiával kap- solatos eljárásban mi az urópai biztonság védelmét, í nagyobb nemzetközi konf- iktus és a t^monukleáris íáború veszélyének megelőzését kerestük Végső kifejletében ezeknek az eseményeknek a hatása ezt is fogja szolgálni annak ellenére, hogy átmenetileg egyes nyugati hatalmi körök ürügyül használják a nemzetközi feszültségek növelésé1'ez.

Mi a Varsó! Szerződés J

tagái'amai as eiivV'i^s leg- j csekélyebb jeleinek mutatkozása esetén, minden alkalommal új meg új ajánla lókkal fordultunk a NATO-hoz, mint szervezethez, s egyes tagállamokhoz külön-külön és csoportosan, hogy keressük az európai béke és biztonság problémáinak olyan megoldását, amely szükségtelenné teszi a katonai szervezetek fenntartását. Ezekkel párhuzamosan a kormányzati, társadalmi és parlamenti találkozók sok fórumán, az ENSZ-közgyűlések általános politikai vitáiban a szocialista országok részéről ésszerű javaslatok hangzottak el az európai kérdések rendezésére, összeurópai biztonsági konferencia előkészítésére vonatkozóan.

A fellazítást taktika ellen

E rímek a során ml volt

a tapasztalatunk egyes NATO-országokkal kapcsolatban? Nemcsak a NATO tanácsülésein, hanem más, közös gazdasági, politikai, parlamenti és társadalmi szervezeteikben is hangsúlyozták, nyilvánosságra hozott határozatokban Is, a NATO katonai szervezetének erősitését. Fokozták a nyugat-európai gazdasági, politikai, társadalmi, parlamenti szervezetek tömörítését. elkülönítését és diszkriminációit a kelet-európai országokkal szemben. A NATO szervezetének 1969 utánra való átmentését szorgalmazó militarista körök még ahhoz a cinikus játékhoz is folyamodtak, hogy elhitették egyes szövetségeseikkel: a

NATO-ra a Nyugat-Német- ország szövetséges szomszédainak a védelme érdekében is szükség van, mert a NATO kerete tartja pórázon a nyugatnémet mii i tarizmust és akadályozza meg, hogv saját atomfegyvere legyen. Mindez világossá teszi azt, hogy az ésszerű javaslókat elutasító és a NATO átmentésére, sőt megerősítésére törekvő körök a Csehszlovákiával kapcsol"‘''s eseményeket csak ürügyül használták arra, hogv eredeti céljaik megvalósítását megkönnyítsék.

Az európai béke és biztonság ügye ilyen helyzetben természetesen azt követeli meg tőlünk, hogy éberségünket, készenlétünket, katonai védelmünket, a

Varsói Szerződés keretében

működő katonai együttműködésünket fokozzuk és erősítsük.

A sokféle árnyalatú imperialista elképzelések lényege a következő:

Elérhető olyan nemzetközi helyzet kialakítása — mondják a tőkés világ legújabb „teoretikusai”, — amelyben az Amerikai Egyesült Államok vállalhatja a fegyveres konfliktust a Szovjetunióval. Az ilyen elburjánzott imperialista, militarista propagandanézetek szerint a következő út vezethet ehhez a helyzethez: egyik vagy másik európai szocialista országban nyugat-európai országoknak olyan erős gazdasági, kulturális és politikai bázist kell kialakítaniuk, hogy ennek a szocialista országnak a helyzete, fejlődése minél inkább a nyugati gazdasági együttműködéstől füegiön.

Ilyen helyzetben gyengíteni kell a kommunista párt vezető szerepét. Lehetővé tenni fokozatosan más pártok felújítását és megjelenését a közéletben. Fokozatosan és békés úton fel kell bomlasztani a szocialista gazdasági és társadalmi életformákat. Ezt követően, az így fellazított szocialista országból kiindulva kell hasonló folyamatot elindítani valamelyik másik, a folyamat iránt fogékonyságot mutató szocialista országban.

Amint a korábbi támadási kísérletek kudarcot vallottak és utólag irreális, naiv ábrándozásoknak bizonyultak, ennek az új támadási szakasznak a kísérletei is csődöt fognak mondani. Igazán veszélyesek csak akkor lennének, ha a szocialista országok pártjai, kormányai, tömegei nem lennének eléggé éberek a megtévesztési kísérletekkel szemben. Mégis van kártékony hatásuk. Ha ugyanis bármelyik nyugati partnerünk akár kétoldalú kapcsolatainkról, akár az európai béke és biztonság kérdéseiről azzal a hátsó gondolattal tárgyal velünk, hogy ezt a naív új bomlaszfá- si kísérletet sikerre szeretné juttatni, akkor az ilyen tárgyalások nem a valódi európai problémák reális megoldásához visznek közelebb, hanem csak ködösítenek és illúziókat táplálnak.

A mai európai politikai és társadalmi viszonyok között,

hogyan lehet meghatározni

az európai béke és biztonság jelenlegi tartalmát, a megszilárdítására irányuló törekvések reális és elérhető célját és milyen utakat, módszereket lehet kijelölni a célok elérésére?

Mindenekelőtt újrakezdeni a tárgyalásokat. Mindjén szinten és minden vonalon. Nyíltan és őszintén kell beszélni minden problémáról, de világos, hogy a mai történelmi realitásokból kell kiindulni.

Akár kétoldalú, akár többoldalú csoportos tárgyalásokra kerül sor, a céljuk az lehet, hogy a két- és többoldalú kapcsolatok javítása és szélesítése útján olyan viszonyokat teremtsünk Európában, amelyek között egyik európai ország sem tartja szükségesnek saját biztonsága érdekében a katonai szövetségi rendszerek fenntartását, hanem kellő biztosítékot lát a különböző rendszerű országok közös testületéinek a tevékenységében a felmerülő viták békés rendezésére.

Ennek a rendszernek a kialakítása az európai országok saját ügye ugyan, de úgy kell kialakítani, hogy más kontinensek minden érdekelt országa, köztük az Amerikai Egyesült Államok és maga az Egyesült Nemzetek Szervezete is tiszteletben tarthassa.

A német kérdés megoldásúnak útja

Európa keretei között a német kérdésre vonatkozó nézeteltérések és ellentétes vélemények gátolják főként az előrehaladást az1 össz-európai biztonsági rendszer megteremtése felé. Mi sok tárgyalást folytattunk a legutóbbi években Európa kapitalista országainak sok képviselőjével. Minden alkalommal foglalkoztunk a Német Demokratikus Köztársaság elismerésének kérdésével Is. Ugyanis épnen a Német Demokratikus Köztársaság nemzetközi elismerését tekintjük a leglényegesebb nagy lépésnek az európai béke és biztonság szavatolása felé. Két világháborúért a Német Szövetségi Köztársaság és annak szövetségesei hordozzák a fő felelősséget. Ha nem létezne a Német Demokratikus Köztársaság, akkor ma már Nyugat-Európa teljhatalmú katonai és gazdasági diktátora a német milita- . rizmus és monopóltőke lenne. Történelmi szükségességnek tekintjük tehát a Német'Demokratikus Köztársaságot és nagv megbecsüléssel tekintünk hazai és nemzetközi eredményeire.

AndnJ r.eilulov:

Próbarepülés*

s.

Célján, majd én segítek. Kötök egy zsineget a nyitószerkezethez, úgy,' hogy az ernyője magától kinyílik — mondta Vasziljev. — Mire észbekap már ‘ a levegőben lesz. Kapaszkodjék a zsinórokba és hajlítsa meg a térdét, amikor földet ér.

A személyzet tagjai búcsút intettek, majd sorra eltűntek a gép nyitott ajtajában. Zse- nya végignézte a jelenetet, azután egy pillantást vetett előre, a pilótafülkébe, ahol Kosztrov egyenes háttal ült, mintha mi sem történt volna.

— Mi lesz vele? — bólintott a pilóta fp’é. de Vasziljev türelmetlenül leintette.

— Utolsónak ugrik, velem együtt. Most már siessen és- ne féljen. Csak ne nézzen le, inkább csukja be a szemét.

Zsenya szótlanul bólintott s odalépett az ajtóhoz. De amikor egyik lábát a mélység fölé emelte, nem tudta megállni, hogy ne pillantson le, és amint meglátta a mozgó földet a lába alatt, a go- molygó felhőket, egész testé•Androf Merkulov, szovjet prózafró 1924-ben született. Harmincévesen kezdte írói pályafutását, s azóta sűrűn publikál elbeszéld eket. karcolatokat a Mosz- kovszkaia Pravdában, a? Oßonvokban, az Oktyarrban és a Molodof Komnumviszi című Ifjúsági folyóiratban.

ben valami Iszonyú ürességet érzett — Ez a fenyegető űr egyszerűen megbénította a tagjait. Nem emlékezett többé semmire. Nem tudta, hogy az ujjai görcsösen az ajtó rácsára fonódtak, miközben az égő repülőgép sebesen szállt erdők és irtások fölött.

Amikor Vasziljev észrevette, hogy Zsenya képtelen leugrani, őt is megrohanta a félelem. Tudta, hogy a gép bármelyik pillanatban felrobbanhat, mégsem hibáztatta a fiatalembert: ismerte, megértette az érzéseit. Kajdanov, a rádiós segítségével gyorsan megpróbálta Zsenya ujjait lefejteni a rácsról, de 'hasztalanul. Vaszil- iev akkor minden erejét összeszedve kilökte a félig öntudatlan Zsenyát az ajtón. Utánanézve, megkönnyebbülten látta, hogy az ernyő kinyílt és szerencsére nem fogott tüzet. Most már csak ketten voltak, de a gép hirtelen erősen zuhanni kezdett, s már késő volt kiugranl.

Kosztrov még egyszer megkísérelte a leszállást.

Amikor Zsenya magához tért, egy köpenyes férfi hajolt fölé.

— Csontja nem törött, és vérző sebe nincsen — mondta nyugodt hangon.

Hirtelen minden eszébe jutott» de valahogy nem tudott megszól, ilii. Majd támaszkodva felült, s néhány percen belül a beszédkészségét is visszanyerte.

— Hol van a gép?

— A gép? — a köpenyes férfi elfordította a fejét. — Láttunk néhány embert ki- ugrani maga előtt, azután a gép eltűnt a látóhatárról.

Zsenyát ketten emelték fel, s a ház előtt álló autó hátsó ülésére fektették. Ekkor újra elájult. Egy vasútállomás főnökének irodájában tért magához, ahol a vele szemben ülő férfiban felismerte a lezuhant gép rádiósát. Izgatott telefonál gal ás folyt, de semmit sem sikerült megtudniuk a .gép sorsáról. Azután a távolból zakatolás hallatszott, s egy gvorsvonat amelynek ilyen kis állomáson nem kellett volna megállnia. fékezett: egyenruhás

férfi lépett be az állomásfőnöki irodába.

— A nevem Dorohov. Azt az utasítást kaptam, hogy vigyem be magukat a területi székhelyre.

Valamennyien felszálltak a vonatra, s amikor elhelyezkedtek. Dorohov így szólt hozzájuk:

— A gép átrepült az erdő fölött, Kusovka falu habárába ért. ahol megkísérelte a leszállást Aztán egészen váratlanul ismét a m!,e"'ba emelkedett, elhúzott a falu

A bonni kormány magata*» tása gátolja leginkább az európai béke és biztonság felé vezető utakon az előrehaladásunkat. Ezért Európa népeinek közös érdeke és ügye a Német Szövetségi Köztársaság vezető tényezőit arra bír-' ni, hogy magatartásukat és törekvéseiket a mai európai történelmi tényékhez igazítsák, vegyenek részt az európai biztonsági rendszerre irányuló nemzetközi együttműködésben.

Ezen az úton az a döntő lépés. Európa népeinek békéje és biztonsága ezt követeli meg, hogv a két német állam egymást kölcsönösen elismerve vegyen részt az európai biztonság megszilárdításának a keresésében és a német kérdés megoldásának a kialakításában.

Ha a Német Szövetségi

Köztársaság illetékes vezető tényezői valóban részt akarnak venni az összeurópai biztonság munkálásában és ha a német egység helyreállítását komolyan akarlak venni, akkor tudomásul kell venni a megmásíthatatlan történelmi tényeket, a Német Demokratikus Köztársaság létét, a két német állam mai határa5!, s Berlin különleges státusát. Mindezeken felül be kell bizonyítani a nemzetközi közvélemény előtt a valóban békés szándékait, ha azok tényleg békések.

Van-e lehetőség szocialista és kapitalista országok között tartós együttműködésre, közös biztonsági rendszer létrehozására, s biztonságuk és békéjük együttes intézményesítésére? — tette fel ezután Péter elvtárs a kérdést. A választ ígv fogalmazta meg:

A különböző rendszerű or- . szagok, szocialista és kapitalista országok közös felelős- séghordozásának és közös akcióinak klasszikus történeti' néldáía a Szovjetunió és az Egyesült Államok, valamint a velük szövetséges és társult hatalmak antifasiszta koali- cióia a második világháború alatt.

Ma ismét indokolt, lehetséges és szükséges is a bizonyos értelmű közös felelősségvállalás szocialista és kapitalista országod között. Ez most nem -annyira a közö| ellenség, mint inkább közöl veszélyek ellen irányul.

Befejezésül a magyar külügyminiszter hazápk feladatairól szólt, hangsúlyozta többek között:

Külpolitikánk legalapvetőbb irányelveihez tartozik egyrészt kapcsolataink minél szorosabbra fűzése a szocialista világrendszer országaival, elsősorban a Szovjetunióval. másrészt a szocialista világrendszer országai egységének munkálása.

felett... és néhány másodperc múlva nagy erejű robbanást hallottunk. A falu lakói átkutatták az erdőt, de csak néhány darabka olvadt acélt, a szárny egy darabját találták meg.

— Kosztrov attól félt, felgyújtja a falut, ha ott száll le a közelben — szólt közbe Iván Petrovics, a gépész.

— Először a gépet akarta megmenteni... aztán Itt volt ez a fiatalember, aki nem tudott ugrani... aztán a falu. .. Szegénv Kosztrov még csak 32 éves volt. Vasziljev- nek viszont az idén kellett volna nyugdíjba mennie, a most épp szabadságra készült a három gyerekéhez, — füsté hozzá Kajdanov.

Zsenya még mindig nem tu'dta, hogv ő miért hibás. Emlékezetéből teljesen kiesett az ugrása, de bizom-ára úgy volt, ahogy Kajdanov meséli: vonakodott az ugrástól,. s ezzel eltékozolla az értékes perceket, m: alatt Kosztrov “s Vasziljev ts ki- ugorhatott volna. Csodálkozott, hogy a többiek tekintetében nem is annyira haragot, lenézést taráztál, hanem va'ami mást.

— Adjalak neki egy tükröt — szólt Iván Petrovics.

BelenUlnntott a felé nyújtott tükörbe de amit 'ámtt, az nem az ő arca volt. A meimiselt vonások láttán inkább azt hitte hogv a mol- tette filc idős ffénészé. Alsóén l-Ö7Plp,'b t-rt-pa a tükröt. és m»s h-Uett győződnie róla. hogy ő mrga az, a 22 éves Zsénya Kovriein..

Fordította: Zilahi Judit

Péter János» előadása az

MGSOIIP Politikai Akadémiáján

/ ' »