Kelet-Magyarország, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-08 / 288. szám

I otáal ' fWFTMAeVAROKSrAG -VAS.ARNAPY MFLT f*KT ff? 1968. deeemSer 13 LELKIISMERETES HÁZFELÜGYELŐ TELI UTASELLATAS Ahogy a várakozók szeretnék.., (Zsoldos Sándor rajsa) DUETT — Te már kész vagy? Nekem meg két oldalam maradt! (A Weliwoche karikatúrája) FELVILÁGOSUL fSAG »» Köszönöm, idegentől ..dl) fog h>k .él .édességét! (Zsoldos Sándor rajza) Telefon a tévében Csak forintért! . A képernyőn valaki köze- lébbhuzza magához a telefon- készüléket, — Szíves engedelmükke! most felhívom... És felhívja. A külpolitikai kommentátor felhívja a Ma­gyar Távirati Irodát, a Te­lesport vezető riportere fel­hívja a Sportcsarnokban tar­tózkodó kollégáját, „A tévé jelenti”-ben is telefonálnak, néha a „Halló fiúk, halló Iá. nyok!”-ban is. Ez a telefonálósdi nékem nagyon tetszik, bizonyára .még sok néző van így véle. Mert ezek a telefonbeszélge­tések a tévében felfrissítik, változatosabbá teszik, új szí­nekkel gazdagítják azt a né­hány műsorszámot, amely­ben rendszeresen telefonál­nak. De miért nem terjesztik ki ezt a hasznos kezdemenye- zést, miért nem telefonálnak minden adásban? Legalább egyszer?! Egy távbeszélgetés mindegyik műsorszámra rá­férne, megtörné az egyhan­gúságát, izgalmassá tenné. Példákkal is szolgálhatok. Iskolatelevízió, Történe­lem óra, ÖZVEGY PÖKAYNÉ (Ko­rabeli ágyban, korabeli pár­nák közt fekszik, az éjjeli­szekrényen felcseng a tele­fon. Felül, megdörzsöli a sze­mét, a kagylót a füléhez eme­li): Halló? EGY NŐI HANG: Jó reg­gelt, itt Flórisné a szemközti háztömbből. Elnézést a korai háborgatásért, de talán ér­dekli a nénit, hogy Báthori István megjött a szeritpáli csatából. Most van a felvo­nulás, tenger nép az utcán. Tessék kitekinteni az abla­kon, alighanem a kegyed két szerelmetes fiát viszik é^pen rabláncon. ÖZVEGY PÖKAYNÉ: Szép magától, hogy átszólt (felkel és kitekint). Kedves verseim. CUZAMMEN EGON: (Aki­váló előadóművész gondter­helten álldogál a dugig ra­kott könyvespolc előtt, majd a nézők felé fordul, fájdal­mas mosollyal): Egytől egyig a szívemhez nőttek! És most mégis választanom kell kö­zülük! A sok kedves vers közül melyik a legkedvesebb? Talán... (Még gondterhelteb­ben a polc felé fordul, vajú­dik, töpreng, aztán találom­ra kiemeli azt a könyvet, amelyből félméteres jelzőcé­dula kunkorodik az ég felé. Előbbre jön, kinyitja a köny­vet, felsóhajt) Mark Tádé: Galaktika mindenütt. Makrokozmosz belül! Es kívül a mikro! Szédítő moc­canatlan forgás! Szupernó­vák! Szempernovák! Aba- Novák! Szaturnusz, Vénusz, Betacid? Meddig még? És távolodva közelít az űr! (Las­san összecsukja a könyvet, meghajol. Aztán a telefon­hoz lép. tárcsáz egy számot): Halló. Különleges Tudakozó? Meg tudnák nekem mondani, hogy miről szól Márk Tádé: Galaktika mindenütt! című költeménye? Esti mese. MESÉLŐ: ...és akkor a ki­rályfi kivezette a tündérszép pásztorlánykát a hétfejű sár­kány várából... Egy pillanat türelmet, gyerekek, most fel­hívom egyik kis pajtásotokat és megkérdem tőle, hogy sze­rinte mi legyen a tündérszép pásztorlánykával, jó? (Tár­csáz egv számot): Halló, Ko. vács Pisti? KOVÁCS PISTI: Én va­gyok, kezicsókolom. MESÉLŐ: Szervusz, Pisti. Hallgatod a mesét? KOVÁCS PISTI: Hallga­tom. MESÉLŐ: Hat akkor sze­rinted mi legyen a tündér­szép pásztorlánykával? KOVÁCS PISTI: Tűnjön el! Én végig a sárkánynak szur­koltam! Kürti András Gondterhelten róttam a nyugat-európai főváros ut­cáit. Azon töprengtem, ho­gyan költhetném el pénze­met a legelőnyösebben. Hir­telen álmélkodva torpantam meg egy fényes üzlet előtt. A cégtáblán ez állt: „MA­GYARTURISZT” A. kirakat­ban elhelyezett feliratokból kitudódott, hogy az üzletben, csak forintért árusítanak, sőt, a helybeliek oda még a la­bukat sem tehetik be. A cso­dálkozást büszkeség váltotta fel honfiúi, keb’emben. Be­nyitottam a boltba. Bűbájos és udvarias eláru­sítók seregiettek köréin. Izekre tört magyarsággal, diszkréten érdeklődtek: nem tévedés-e? Igazán magyar fo­rintom .van ? Fölényesen igent intettem és körülnéztem a boltban. Elvégre jól meg kell nó7rn\ hová teszi az ember a valutát. Az egyik pulton palackok sorakoztak. Olvastam a cím­két: „Galgamácsai pecsenye­bor”. Áz egyik mosolygós el­árusítónőhöz fordultam: „Bit­te sehr, megmondaná Made­moiselle — kérdeztem kifo­gástalan „angolsággal” —, mi a vicc abban, hogy én a forintomért galgamácsai pe- csenyebort vegyek maguktól? — Nézze, Memsahib, erre rá van írva: „MAGYARTU- RISZT”. Mindössze három­annyiba kerül, mint otthon maguknál. — És ezek? Bambi, Na­rancsital, Birslé... — Pompás üdítő italok, Mister, behozhatatlan előny­ben vannak például a Coca- colával, a Pepsi-colával vagy az Afri-Colával szemben. Ez utóbbiak ugyanis csak jégbe- hűtve fogyaszthatok, míg a magyar üdítő italokat akár langyosan is Ihat ja. — Jé, maguk sertéshúst is árusítanak? — Voila, signor, ha ebből vásárol, mondhatom, nem akármire költi a valutáját! Ezek ugyanis abszolúte ma­gyaros sertések: nincs májuk. — Aha. — Májnélküli sertés, sze- nyor, gondolja meg, ilyen nincs másutt a világon! Va­lamit keres, uram? — Igen, cigarettát... de elfogyott. Adhatna egy do­boz Marlborot? — Marlborot? Hová gon­dol, uram? Ne Szórja a pén­zét! Nálunk a valódi forint­jáért Fecskét is kaphat. Pa­rancsoljon. Ez különlegesség: hogy szeíeljen, rendkívüli szí­vóhatást kell rá gyakorolni, miáltal az ön drága tüdeje olyan erős lesz, akár egy ko­vácsfújtató. Mindössze húsz forint egy doboz. — Na de Fräulein, ez ná­lunk otthon csak 1,10! — Persze, 'vámmentesen. — Hát ezek? Ezek magyar zsilettpengék. — Úgy van, Sir, ugyan- .als .magyar különlegességek. Em­lékezzék. a mi hazai pengéink éleit megszámozzák, l~től 8-ig, vagyis előírják a vevő­nek, hogy melyik élét hasz­nálja. A magyar zsiletten egy fia számozás sincs, azt hasz­nálja a kedves vevő, amelyi­ket óhajtja. — Ni csak, meg cípőpasz- tát is... — Rámutatnék, May lord, % magyar cipópaszta előnyeire;. A mi- hazai cipőpasztás do­bozaink csak egy kallantyű elfordításával nyithatók, vi­szont a kiváló magyar cipó- paszta dobozát akár szeker- cével is felnyithatja, ha óhajtja. ■— Várjon csak, kedvesem, ezek az apró. ajándéktárgyak nagyon érdekelnek. — Ezek remek dolgok, mein Herr, ajánlhatom például ezt a magyar bicskát. Tessék. A gyerek még kicsi és elvágja vele a kezét? Ezzel ugyan nem, uram, ez, mint mondot­tam, 'magyar •- bicska, pengéje olvasztott lavórból készül. De tessék, talán egy nagyszerű gyermekjátékot. Csak forin­tért ! Különleges minőség, sokszoros öröm. — Hogyan érti eitíszenyo- rita? — Kérem, bármelyiket vá­lasztja, egyik sem tart másfél óránál tovább, ezért ön kény­telen újabb játékkal meg­lepni szeretett kisdedeit. Hát van nagyobb öröm egy új játékszernél? H, f, KERESZT REJT 1918. december 7-én Jelent meg először a Vörös Újság. Bekül­dendő sorrendben: vízsz. 1., 40» függ. 7., 43., 52. VÍZSZINTES S 1. Ez volt a Vörös Újság (folyt, vízsz. 40.) 13. Kétjegyű mássalhangzó kiejtve. 14. Pest megyei község. 15. Idecipel. 16. Sakk egyik fele. 17. Széptevés. 18. Építészeti stílus. 10. Mint a 6. függ. 20. Hatvan perc. 22. Két kis rovarirtó állat. 25. Bő. 26. Húsos csontdarab. 28. „Fogtar­tók”. 29. Mesealak. 30. Angol költő és író. 32. Vissza: Folyó Lengyelországban. 33. Itt halt meg Kossuth. 34. Tojásokon üld tyúk. 36. Nagyon kedvelt vasút a Városligetben ’). 37. „A csiz­mát” lakó nép! (utolsó kockában kétjegyű mássalhangzó.) 39. Van, németül. 40. A vízsz. 1. folyta­tása. 47. Album betűi kever­ve. 48. Létezik. 49. Legyen sze­rencséd ! 50. Vissza: skandináv mitológiai főisten. 51. Körzet vi­dék foneilkuisan, közismert fran­cia szó. 53. Az öt tó egyike. 54. BKI 55 írónk, személynevének kezdőbetűjével. 57. Konyhai edény. 58. Folyócska. 59. Általá­ban két part között van. 60. Bí­rósági ügy. 61. Ellentétes kötő­szó. 62. Heveny gyulladás. 64. Német gáz. 66. Ilyen bogár zug. Arany „Családi kör” c. költemé­nyében. 67. Folyó Ausztriában. 6$, Szám ilaszul. 69. Az an«ol nemesség egyik osztálya 1611. óta FÜGGŐLEGES? 1. A lóverseny lovasai (—*). 2. Az ilyen embert a törvény is bünteti. 3. Egymást követ betűk. 4. Befejezetlen szósz. 5. Veszprém megyei községbe való. 6. Dalmá­ciában van! 7. 1962. óta december hetedike ez az ünnep (folyt függ 43 és 52.) 8. Angol gépko­csik betűjelzése. 9. Misztikum vallási rendszer követői Indiá ban 10. Régi űrmértékek. 11. In­dulatszó 2. Szomszéd ország. 21. A szegecs 23 Azonoß mással­hangzók. 24. rgen, van angolul. 25. Végtelen tarló. 27. Szigetor­szág fővárosa. 29. MÚL. 31. Árad. 33. Dohány, románul. 35. Mint ä vízsz. 32, de nem fordítva. 36. Has betűi keverve. 38. Trafikáru. 30. Vissza: magyar folklórista (191Ö—1945). 40. A Vörös Újság egyik szerkesztője is volt. 41. Gö­rög betű, rövid o. 42. Zemplén megyei községbe való (—*). 44. TYE. 45. Szeszes ital tárgyraggal. 46. A görög mitológiában a fo­nallal van kapcsolatban (—*). 51. Minden hajón van ilyen érzékeld készülék. 55 Régi fából készült, két végén hegyes játék. 56. Pa­pírra vet 63. Bánat. 65. Ásvány, s6. Félig éber! 67. -ban, -ben. németül» A megfejtéseket legkésőbb de­cember 16-ig kell beküldeni* Csak levelezőlapon beküldött megfejtéseket fogadunk el! November 24-ei rejtvény pályá­zatunk megfejtése: önmaga szerkesztet­te mikroszkópon elsőként tanul­mányozta a szabadszemmel nem látható élőlényeket. Nyertesek: Balogh József, Bor­bély Gabriella, V. Kiss Imréné. Légrády József és Tóth Imréné nyíregyházi, Molnár Erzsébet csengeri, Ágoston Lászlóné domb- rádi, Bakó Sándomé fehérgyar­mati. Csányi Dezsőné nagyhalá­sz! és Kócssák Kornélia orosi kedves rejtvény fej tőink. A könyvsorsj egyeket postán el­küldtük* Allan Poe nyomán Rövidesen új. de máris „vi­lághírű” alkotóval növekszik az „irodalom művelőinek” tá­bora. Charles Wilsonnak, a híres angliai vonatrablás egyik szervezőjének, akit, mi. után pár éve megszökött bör­tönéből, nemrég tartóztattak le Kanadában, nem kevesebb, mint hetvenötezer dollárt ajánlott fel egy kiadó meg­írandó emlékirataiért. íme a bizonyság, mennyire váratla­nok és változatosak a „hal­hatatlanság” útjai. S ha már a vonatrabló „írásművész” históriáját is­mertettük, ide kívánkozik méltó társa is: Anthony Smithers. aki az egyik ang­liai börtöből ugyancsak a szökést választotta ' sok évi börtönbüntetése helyett. Öt a legmeglepőbb helyen fedez­ték fel és tartóztatták le: a Scotland Yard épületében. A legkülönösebb az volt, hogy Smitherst a Scotland Yard még alkalmazta is. Csupán véletlennek köszönhető lelep. lezése. Amikor megkérdezték tőle, mi volt szokatlan merészségé­nek oka. a meglépett bűnöző, így válaszolt: — Olvasott ember vagyok, uraim és megfogadtam Edgár Allan Poe. a nagy amerikai író tanácsát, ö írta ezeket a sorokat: „Legbiztosabban úgy bújhatunk el, ha közszemlére tesszük ki magunkat

Next

/
Thumbnails
Contents