Kelet-Magyarország, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-08 / 288. szám

1868 3eéemTms* ».

tCFT *T WÄ«VARORS7Äe? - VAfiARWAPTi MÉT T »HTT fff

T olrlftí

Fodor József:

NAPOK

Mint a futók, akik versengve futnak,

Szemük szűkült, szívük vadul dobog,

Megfoghatatlan rendjén egy nagy útnak Loholnak a szakadatlan napok.

Hogy elvillannak, látod csak jóformán,

Nevet hord mind mellén, s míg olvasod.

Hétfő, kedd s a többi, irama hordván,

Gyors, váltott képük már egybemosott.

V illámló, vak roham — s közé nem állhatsz.

(S hol rés?) hogy megtorpantsd e menetet;

Nem áll meg, megy csak, egy se adva választ, Ha riadnál: tartson kis szünetet.

Végtelenből jött mind, s mégis belőlem,

Mint gyors-kéz-vonta, nyúlt gombolyagok,

Vad kénytől rántva, s egyre rezdülőbben — Mert, mi elfut, minden nap én vagyok.

Én vagyok, én, mi így fut szakadatlan,

S hogy — percre — tartsd, ujjal se érheted:

Hogy tűnni lásd csak, mint megfoghatatlan, Idegen, gyors, fényes kísérteiét.

Egy szobor

születése

Margócsy Józsefi

Nagyszerű síron fűSi üzenet

(Sipkay Barna: Nyakamban az étet)

Mátészalkán szoboravatás- IV: készültek. Mosolygó Antalnak állítottak emlékművet Várták a vendégeket. A met: nvottak között volt Rá- tonyi József, a szobor alkotója is Aki a művészt fogy-dia. kétszer is rákérdezett: „Ön az...?” Nem akart hinni a szeméneit. „Ilyen fiatal. ..?”

Híre ment a képzőművészeti főiskolára, hogy Mátészalkán szobrot akarnak állítani Mosolygó Antalnak, de nincs rá pénz. Rátonyi József azelőtt alig hallott Mosolygó Antalról, csupán annyit tudott, hogy ötven évvel ezelőtt egyike volt a kommunista párt alapítóinak. Azt sem tudta, merre Is van Mosolygó Antal szülőközsége, Öpálvi.

Hirtelen felötlött benne, 5 elvállalja társadalmi munkában a szobor készítését. A rokonságtól szerzett fényképet Sokat beszélgetett azokkal, akik ismerték Mosolygót lassan kirajzolódott benne a szobor és elkezdett dolgozni. Készülő művét többször bemutatta tanárának, Szabó Ivánnak. Fél év telt el és zsűri elé lehetett vinni a szobrot, ahol nem kisebb ember, mint Pátzay Pé! mondta ki az igent.

A gipsz már megvolt de kj fogja formába önteni. A mátészalkai járásban a Kohó- és Gépipari Minisztérium vezető munkatársai járnák tsz-patronálásra.

jdegprobálnak segíteni, ígérték. Az ígéretből tett lett. néhány hét múlva jelentkeztek a diósgyőri kohászok, akik társadalmi munkában öntötték formába a szobrot. A talapzatot pedig a mátészalkai ktsz dolgozói készítették, ugyancsak munkaidőn túL

így született társadalmi munkában Mosolygó Antal szobra. Szép. önzetlen tett volt mindenkitől, aki hozzájárult az emlékműhöz. Ez a néhány sor még hozzátartozik a múlt vasárnapi avató ismertetéséhez.

— cs. b. —

Amikor ez év januárjának végén nyitott sírját körüláll- tuk, a Magvető Könyvkiadó egyik munkatársa, Sipkay Barna addig megjelent köteteinek baráti szerkesztője, Kajetan Endre mondta el búcsúztatójában, hogy a kiadó legközelebbi terveiben szerepei a Nyakamban az élet c. regény közeli kiadása. Akkor úgy éreztük, hogy az élet emlegetése egy sír partján: enyhe anakronizmus, mégha csak könyveim emlegetéseként kerül is szóba.

A nyár elején előbb egy másik kötet jelent meg: a Rágalom. Ezt a regényt annak idején ismertette lapunk olvasóival. Most pedig előttünk rekszik ez a régebben említett könyv, amelyet visszafojtott lélegzettel és izgalommal olvastunk: annyira magával ragadott drámai feszültsége. És mélázgatva kell újra és újra átlapozgatni, hogy ellenőrizzük magunkat: valóban

olyan jó-e ez a regény yagy csak afféle emlékező, tiszteletadó elismerés mondatja-e velünk az elragadtatás szavait?

S minél többször lapozgatunk a könyvben, falinál gyakrabban vissza-visszatérünk a kötethez, annál erősebb bennünk az a megállapítás, hogy a Nyakamban az élet valóban jelentős alkotás, mondanivalójával, egységes stílusával, igen ügyes cselekményvezetésével kiemelkedik napjaink prózai terméséből. Sipkay életművét tekintve is talán a legegységesebb hatású, legjobb regénye.

Mindenekelőtt szembetűnik a mű modernsége. Nem külsődleges eszközök furcsaságaira kell ebben az esetben gondolnunk. Ennek a regénynek a levegője mái: ahogy

egy napjainkban élő fiatalember, a középiskolából most kikerült, frissen érettségizett és az egyetemre már felvett fiú harcol gondjaival, korlátáival, kortársainak általános problémáival. A cselekmény is mai (a fiú családi körülményei, nyári munkája, autóstoppos vállalkozásai, gal- csinak nevezett szűkebb körű társasága, a slágerfesztiválok dalainak emlegetése, stb.), de ezen túl általánosabb, „örök” kérdésekkel is foglalkozik a regény. A 18—19 éves fiatalok általános testi és lelki fejlődésének jellegzetes kér. ’ései is állandóan jelen vannak a könyv lapjain: ezekek a kérdéseknek sikeres boncolgatása mélyiti el a cselekményt, növeli a kötet ériekét. Nem egyszerű nyári I kalanritörténetrő! van tehát ! szó. hanem egy fiatalembernek az életben, vagy ahogy mondani szokás a nagybetűs É' .FTBEN tett első lépéseiről.

Nagyon egyszerűsítő és a kérdés lényegét elkenő szemlélet az a felfogás, amely a fiúk férfivá válásának alapfeltételét abban látja, hogy az iskola fegyelmi szabályaiból és merev kötöttségeiből kilépő fiatal megismeri az asszonyokat. Csak kommersz többnyire silány polgári regények. best sellerek tartják az ágyjelenetet afféle küszöbnek a férfiasság útján. Ez az írói szemlélet csak a hatásos és részletező jelente, zésért“! marad meg. s nem jut °1 a dolgok lényegéig.

A kérdést elmélyülten vizsgáld, a lényeget folytonosan szem elölt tartó szemléletnek ió példába azonban Sipkav re- "énye. Nem úgy. mint Tóth Tihamér hajdanában is elavult receptjei alapián szeretné élérethi főhősével a tiszta” férfiúság szintjét. Nem. Ennek a fia.tal fiúnak 'aki Bélának neyezi magát, de csak árért, mert eredeti — nem közölt — keresztnevét nem szereti, sőt szégvelli) többször van dolga a könyvben lányokkal és asszonyok, kai- tenasz'n!-tokát szerez ilyen téren is, de nem ez a központi kérdés. Ezek a viszonyok csak árnyalják az általános társadalmi és ember, kapcsolatokat, a perspektíva kialakításának segítségei az egész kép megértésé.

hez. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a fiú számára sem a testiség a lényeges, de az író vagy az olvasó számára sem. Az egész embernek a megismerése, megismertetése a cél, azé az emberé, akinek a testisége, szexuális élete is jellemző, de nem ez a fö tartalma.

Ezért jelentős a jellemzés, a bemutatás szempontjából, hogy kik is a partnerei főhősünknek. A presszós lány, aki maga is társtalanul él és az adott pillanatban, amikor a mi fiúnk is elkeseredetten, elhagyatotton és csalódottan tétovázik: igaz és meleg emberi segítséget nyújt mélypontra zuhant embertársának. — A kétes egzisztenciá- jú Cica és Mica bemutatása egyfajta kontraszt egy másik nő, a szobrász Márta sajátságos vergődéseinek megértéseihez. Az előbbi kettő éli a maga zavaros életét: maguk sem tudják, hogy mivégre és miért, csak a pillanat érdekli őket, — legfeljebb ha a nagy dilemma elé kerülnek, akkor eldobják maguktól az életet (mint egyikük meg is tette). — A szobrásznő elvált a férjétől: nemcsak azért választotta az egyedüllétet, mert közben a férfinak gyereke született — mástól, s ezért irtózott tőle —, hanem azért is, mert így nyugodtabban, szabadabban végezheti művészi munkáját. Igaz a postán végzett munka erősen őrli energiáját, de ez a hivatal a megélhetést biztosítja. Márta, ez a tüskés hajú filigrán kisasszony előbb csak szoborhoz való modellként figyeli a fiút, majd életének megmen. tője lesz: a nehéz fizikai

munkától feltört kezű fiatalembert a vérmérgezéstől menti meg erélyes közbelépésével. Majd az újra megnyert élet örömében lesznek egymáséi, — hogy így veszítsék is el egymást. — Itt van aztán az Opel-tulajdonoSként unat. kozó asszony, aki csak a változatosság kedvéért játszik el a fiúval. — És ne feledkezzünk el a jámbor és jótékony özvegyasszonyról sem, aki nemcsak kosztot és szállást ad főhősünknek, hanem az „összkomfort” saját magát bíztató reményeit is valóra válthatja — ha nem is vágyai szerinti gyakorisággal.

Alaposan téved, ha valaki mindebből azt vonja le, hoív a könyv erotikus, talán már-már a pornográfia határain is jár. Feváltatában nem. A jelenetezésben a cselekmény ily részeinek előadásakor különösen szűk szavú, igen takarékos az író. Mivel pedig a kötet stílusa első sze. mélyű közvetlen elbeszélés, akkor még világosabban érthető, hogy a főszereplő részére sem maga a testi érintkezés a lényeges, hanem a tanulság és a lehetőség, ahogy a felelős felnőtté válás végbe mehetett. De nem kizárólag ezzel a segítséggel.

Nagyon helyesen és tipikusan ábrázolja Sipkay azt is, hogy a galerik tekintélyes többségében. így az itt bemutatott „galcsi” esetében sem föltétien velejáró, nem kötelező kísérő jelenség az erőszakosság vagy a szexuális abuzus. Ez r.z öt fiú és három lánv jóban van egymással: együtt szórakoznak, lóg. nak, moziba járnak, életre- haláira szóló gombfoeicsatá- kat vívnak, feg”e'mi határozatokat hoznak egymás ellen diszkvaliíilákó érvénnyel, — de meg is látogatták esvmást. ha távol kerültek- őségét vállalnak a másik rt. tanácsokat adrak és összefognák, hovv társukat neb*- helyzetéből kimentsék, stb. M"rt ezek a fiatalok társaságban érzik iól magukat, társra várénak, hiszen eevkoruak. egyforma érdeklődésűek, s otthon. a tetnSHeV ,■ -os, nemigen értik meg éket.

pm -'.|'r>k rrevlebét*<mri távol áll szOtoitől A hozzá tartozó nsp’- szavakkal és elvileg fop1" lkodnak vele. viccük eondját. Megdöbbentő megfigyelései, nyilatkozatai vannak ennek a gyereknek családi életükről, szülei „felnőttes” viselkedéséről, az idősebbek álszent magatartásáról — ahogy elfelejtik, hogy ők is voltak gyerekek, s akkor nyilván ők sem örültek, hogy nem vették őket emberszámba.

A felnőttek — mondja a fiú — „hazudnak, csalnak, becsapnak, leigáznak, kiröhögnek, kutyába vesznek... Mert nem vagy még ember- nem vagy ember, csak gyerek! A gyerek nem ember! Nincs joga, nincs hitele, nem kötelező neki igazat mondani, nem kötelező betartani az Ígéretet. Vele semmi sem kötelező, mert nem személy! Még csak nem is tárgy, gondozást sem igényel, ellenben kötelessége rendesnek lenni, tisztelettudónak, alázatosnak, szemfényvesztőnek, mindig vidámnak és jónak, egyszóval mindannak, amiket egy felnőtt sohasem csinál!... Majd ha túllépted a huszonnégy, huszonhat évet, neked is ilyen jogaid lesznek! — De addig... te nem szerethetsz, te nem ismered a szenvedélyt! Te nem ismered a kitartást! Te nem szeretsz dolgozni! Te nem értesz még semmihez...”

így válik ez a regény a serdülő, felnőttnek készülő emberek kiáltványává, s a művészien ábrázolt cselekményben, lélekrajzban intő figyelmeztetéssé minden felnőtt számára. Ahogy Móricz Zsig. mond a Légy jó mindhalálig- ban megírta a 12—13 éves kis Nyilas Misi elhelyezkedését a kollégiumi diákok mikrokozmoszában és tétova lépéseit a felnőttek annyira irigyelt és vágyott nagy társadalmában, s ahogy az a kisfiú megutálta a felnőtteket, s nem akart „debreceni diák” lenni, azaz nem akart abban a társadalomban helyet foglalni, pedig mennyire vágyott közéjük! — ugyanúgy kapunk Sipkay regényében is hasonló elemzést és eredményt, de néhány évvel magasabb korosztály, ban. A 18—19 évesek emberré válási vágya jelentkezik itt: s ez a fiatal, mai, modem gyerek ebben a könyvben nem válik neuraszténiás életunttá, hanem érzi, hogy felelőssége van, tennie kell. dolgoznia kell, ha igazán emberré akar válni. Elriasztó példák sorát látja az ábrázolt nyári hónapok során kalandos életében, de az igazi embersége így tisztult és kristályosodott. Bár csalódott és megbántott emberként fejezi be vidéki kiruccanását, anyjának azt feleli, hogv nem volt semmi különös: „Hazudtam Igen, hazudtam. De tudom, hogy ezt a választ várta tőlem. bár jómaga sem hitte.” — És az apának meg is mondja, hogy „történt velem valami” De az arának akkor, éppen, pillanatnyilag nincsen ideje fiával foglalkozni, csak — halasztásul — annvit vet oda: „felnőtté! fiam”

Ez a jószándékű, tiszta lelkű gyerek még ennek is örül, és tudja, hogy ennek a kijelentésnek konzekvenciái vannak. A farmernadrágot (akinek még neve is van!) örök fnementóul a falra szegezi, mert nem hordhat tovább ilyen gyerekes ruhadarabot: a forrón szeretett gombfoci- csapatot is eladásra szánja, mert felnőttes levéltárcát akar venni, mint az anyának van, hoav abban hordia maid legszemélyesebb dolgait, s érré nénz kell. De nemcsak ezzel,zárul a regénv. hanem az- zel is. hogy szűkebb baráti társaságuk. a galcsi egvlk tagja tanácsot és segítséget igényel. “7+ pedig meg kell a többiekkel vitatni, hiszen fpie'őepk egymásért: ..segítenünk kell Mines rosszabb, mi^the pgye- Hiil tévelveg az ember!”

így vált emberré ez a fiú. ahogv apránként rádöbbent erre. az utolsó lapon összefoglalt. m^gtpcalmazott igazságra. Felelősek vagyunk egv- rpásórt,. társainkon segítenünk kell: ez je’enti, ez jelentse a fpinőitsAfjpt a? emberré válást Ezzel válik — minden

erőltetettség nélkül — igazán korszerűvé és modern töltésűvé ez a regény, hiszen az előző 300 lap az idevezető út illusztrációja volt, nemcsak a gyerek, a szereplő, hanem az olvasó számára, a mi számunkra is.

Egységes stílust említettem az ismertetés elején. Erre keil itt is, befejezésül visszatérném. A könyv teljességgel hitelesen egy 18—19 éves fiú vallomása. — annak minden érzelgős kisérő jelensége nélkül. Ahogy ez az érettségizett kis tudós mindenféle s'--::ban meg-megmagyarázná a dolgokat másoknak, ahogy a középiskolában tanulta; ahogy gyerekként ismerteti kiváló gombfoeicsapatánuk kiválóságát — tipikusan kamasz. Szavai, mondatai a mai sihede- rek egy-egy fordulatát, henye szerkezeteit is ismétlik. A meghitt hangú belső monológ nem vá'É' terhessé, mert mester': jletlenül hiteles.

Megdöbbentő írói erőt árul el, hogy 38—39 éves korában is ennyire élethűen tudta ábrázolni a 18 éves fiú stí— lisát. a mai tizenévesek lelkivilágát, vívódását, tusakodó vitatkozását önmagával és a társadalommal, és nem a saját fiatalkorának világát, környezetét hozta elérik, jóllehet akkori saját problémái is nyilván jelen vannak a regényben, de mai környezetben, mai módon. Ez az állandó belső elemzés, önmaga próbálgatás, az elsőszemélyes elbeszélő mód használata uralkodik, ezt csak néha lazítja fel a párbeszédek drámaisága. Még az úgynevezett leíró részek is eleve szubjektív közléssé válnak. így lesz ez a kifejezési forma teljesen hű, pontos kifejezője a testi-lelki fejlődést ábrázoló témának, tartalomnak. Ritka sikerű tökéletes egység, formai bravúr ez.

A belső monológ egyébként is Sipkay nagy erényei közé tartozik. Első nagy sikerét, a Gesztenyék c. novellájában is ez biztosította; hasonló építkezésű a Pocsolya c. kisregény is. A párbeszédeknek ökonomikus használata a Rólad beszélünk izgalmas nyomozásából ismerős. \ szűkebb, kispolgári körnve :t rajza pedig az Augusztus a kisvárosban lapjain volt hasonlóan sikeres. De itt. ebben a könyvben ezek az erények mind, együttesen jelentkeznek. És ha már a stílusnál tartunk, ne feledkezzünk meg arról a levélről

sem. amelyek Márta búcsúzó, szakító sorait tartalmazzák. Lehetetlen, hogy eszünkbe ne jusson Balzac nagy regényének sokszor idézett nevezetes példája: A völgv liliomának befejezésében olvasható Henriette levele, amelyben a fiatal Felixnek mond búcsút örökre. s közben visszapillant elmúlt óráik múlandó boldogságára...

Nem ifjúsági regény ez, jóllehet a főszereplő fiatalember, akinek hirtelen szakadt nyakába az élet. Rendkívül szép, üdítő szórakozást, tanulságosan eltöltött órákat szerezhet a sodró erejű regény minden korosztály olvasójának.

Meglehetősen felső fokon beszéltünk a regény erényeiről, — de nem túloztunk. Sipkay e könyve valóságos kis remeke az elbeszélő műfajnak, s nagyon örülnénk, ha olvasóközönségünk is felfedezné magának ezt az igazi kincset. És ekkor felvetődik a nyomasztó kérdés: vajon mire lett volna, mire lehetett volna még képes ez a szerény, kedves jó barátunk itt a nyíregyházi csendben, ha nem ragadja el a halál, ha még most is, a síron túlról is ilyen nagyszerű üzeneteket küld? Sovány vigasz, hogy a hagyaték talán még tartalmaz néhány hasonló meglepetést. De ugyan miért kellett Sipkay Barnának ilyen korán abbahagynia még nagyobb sikerekkel kecsegtető írói pályáját, életét? Miért?