Kelet-Magyarország, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-04 / 284. szám

« oMrf ■ KFT FT MAGYABŐRgFUÖ I96Ä (Terem!»»' V 4 Földes Pál: Az izraeli Csapatok 60 ki lométerre nyomultak be Jor dánia területére, ahol több hi­dal felrobbantottak. Képünk az egyik felrobbantott vasúti hidat mutatja. 21. Az őrnagy a gazda fölé­nyével jelenti ki. — Megnézem magamnak ma ezeket a mátészalkai kommunistákat! Nagy Pál ezredes úr a törzzsel, lehet­séges, hogy ma estére, vagy holnap reggelre Mátészalká­ra érkezik .... Versenyfutás az ellenforradalom' mai Április 19-én kora hajnal­ban Nyírmeggyesnél, a falu szélső házainál fegyveres pa­rasztok állnak őrséget. Lova­sok érkeznek. — Állj! Kik vagytok? — kiált az egyik őrszem — Kozma elvtárs? Akkor jó! A lovasok közül hárman: Karikás, Kozma és Kovács leugranak a lóról, míg a töb­bi 20—25 lovas — politikai megbízott — lóháton marad. Karikás láthatóan fárad­tan, de mégis jókedvűen, szólítja meg a falujukat lel­kiismeretesen őrző paraszto­kat. jón meg, ne zavarja Kozmát, ki telefonüzenetét folytatja. — Kratochwillék Szatmá- ron 17-én éjjel ellenforradal­mat csináltak. Ugyanakkor Nagy Pál Nagykárolyban Ilosvay alispánt ültette visz- sza az aíispáni székbe. A székely tiszti banda utat csi­nál a románoknak. Itt a Kraszna—Szamos—Tisza- közben a székelyek kezében a fegyver, Vörös Hadsereg­rész semmi. Csak egyes vö- rösőrég szakaszok vannak a városokban, mint itt Máté­szalkán is. Karikás és egy szakasznyi fegyveres, úgy 30 ember, főleg politikai meg­bízottak, ml együtt Nyíregy­háza felé tartunk és az ott megszervezhető kötelékekkel a románok ellen akarunk fordulni. Még körülbelül ugyanennyi politikai megbí­zott maradt a becsületesen harcoló székely katonákkal is. Tehát Karikás vezetése alatt most Nyíregyházára megyünk és onnan majd új­ra, megerősítéssel vissza akarunk térni a megbízható székely kötelékekhez. He­lyes? Értettem! Jelentést át­vette. Megyek vissza Kari­kás elvtárshoz. Külpolitikai összefoglaló Horriman knlonfts nyilatkozata — Jordániái panasz a Biztonsági Tanács előtt — Véres rendőrsortűz Szicíliában A Vietnamról szóló párizsi tárgyalásokkal kapcsolatban az elmúlt órákban nem tör­tént lényeges fejlemény. Har- riman, az amerikai delegá­ció vezetője Washingtonban tárgyal és hangoztatta azt a meggyőződését, hogy „Nixon beiktatásáig kritikus időszak várható a megbeszéléseken”. Nem lehetetlen, hogy ez a ki­jelentés burkolt célzás arra: a Johnson' és Nixon-vonal nem teljesen azonos az indo­kínai kérdésben, legalábbis taktikai nézeteltérések való­színűleg fennállnak. Ez új megvilágításba helyezheti az érdembeli megbeszélések ed­digi halogatását, amelyért Washington igyekezett a fe­lelősséget teljes egészében Saigonra hárítani. A Harri- man-nyilatkozat fényében nyilván megerősödnek azok a vélemények, amelyek szerint alighanem valamiféle — eset­leg a fehér házbeli őrség­váltással kapcsolatos — mun­kamegosztásról van szó az USA és a saigoni rezsim között Mint várható volt, Jordá­nia a Biztonsági Tanácshoz fordult a sorozatos izraeli provokációk miatt. „Nem ez az első eset — hangoztatta Husszein király megbí­zottja —, hogy Izrael szán­dékosan igyekszik aláak­názni Gunnar Jarring ENSZ-megbizott közvetítő tevékenységét.” A Jordá­niái hatóságok elkészítették a kedd hajnali izraeli tüzérségi és légitámadás következmé­nyeinek mérlegét és ezt is közölték a világszervezetben működő delegációval. Esze­rint ennek a legújabb táma­dásnak a nyomán több. mint 30 polgár! személv vesztette életét, illetve sebesült meg. A TASZSZ hosszabb elem­ző kommentárban foglalko­zik a közel-keleti helyzet egyik lényeges vonatkozásá­val, az arab menekültek problémájával. A szovjet hírszolgálati iroda felhívja a figyelmet arra: egyes nyu­gati államok valamiféle álta­lános adakozással akarják el­intézni ezt a kérdést, de ez távolról sem elég. A megoldás útja az, hogy Izrael vesse alá magát a Biztonsági Tanács határozatának és vonja ki csapatait a megszállt terüle­tekről. Izrael ehelyett tovább­ra is arra törekszik, hogy megvalósítsa eredeti célját: haladó arab rendszerek meg­döntését. A legújabb jelenté­sek szerint az EAK-ban iz­raeli kémhálózatot göngyölí­tettek fel, amelynek néhány egyiptomi tagja is volt. A hírt maga Nasszer elnök jelentet­Washington, (MTI): Az amerikai külügyminisz­térium a hét elején ismét cáfolta, hogy konkrét elő­készületek folynának egy szovjet—amerikai csúcsta­lálkozó előkészítésére. Magas rangú minisztériumi tisztvi­selők azonban azt mondot­ták, hogy a kérdéssel termé­szetesen foglalkoznak. Fel­vetődött egy olyan megbe­szélés lehetősége, amely a nukleáris rakétarendszerek kérdésével foglalkoznék. Mint ismeretes, a Szovjet­unió korábban hivatalosan is kinyilvánította, hogy kész az te be az Arab Szocialista Unió rendkívüli kongresszu­sán. A felháborodás vihara sö­pört végig Itálián és az egész haladó világon: a szicíliai Avolában a rendőrség gép- pisztolyos sortüzet adott le S tüntető mezőgazdasági nap­számosok tömegére és két embert megölt, sokat megse­besített. Az akció barbársá­gára jellemző, hogy az egyik súlyos sebesült mellkasába 14 golyó fúródott. Olaszor- szág-szerte tiltakozó sztrájkok törtek ki és ezek hatására a római belügyminisztérium kénytelen volt bejelenteni, hogy hivatalos vizsgálatot indít. Annyi bizonyos, hogy a brutális támadás tovább sú­lyosbítja az elhúzódó kor­mányválsággal amúgvis ala­posan megterhelt belpolitikai helyzetet Ilyen megbeszélésre. Az ame­rikai magatartás következté­ben azonban nem került sor érdemi előkészületekre. Saj­tókörökben most lehetséges­nek tartják, hogy a tárgya­lássorozat megnyitásaként sor kerüljön egy magas szin­tű eszmecserére, még a Johnson-kormány hivatali’ idején. Mint ismeretes, az elmúlt hónapokban egyes amerikai körök támadták a leszerelési intézkedések tervét az ame­rikai törvényhozás pedig bi­zonytalan időre elhalasztot­ta az atomsorompó-szerződés ratifikálását Csúcs? Szovjet kormánynyilatkozat (Folytatás az 1. oldalról) NATO legutóbbi brüsszeli értekezletén Anglia egyike volt azoknak az államoknak amelyek felelőtlenül a Szov­jetunióval és a többi szoci­alista országgal való „köz­vetlen konfron'áció” állás­pontjára helyezkedtek. E feltételek között új megvi­lágításba került Nagy-Bri- tannia aktív részvétele a NATO különböző militarista terveinek kidolgozásában. — A brit külpolitika ki­alakítása természetesen a brit kormány dolga, de a szovjet kormány véleménye szerint a brit kormánynak fel kel! ismernie, hogy a Szovj'’unióval való kapcso- lalok megnehezítésének, a *zovjetellenességnek az útja, amely az európai feszültség fokozásához vezet, semmiféle előnyt vagy hasznot nem hozhat Angliának a világ­ban, Európában, vagy bár­hol másutt Az angol—szov­jet kapcsolatok történetében több példa kínálkozik arra. hogy a brit kormány — nem a brit nép távolabbi érde­keiből, hanem valamilyen múló megfontolásból kiin- lulva — e kapcsolatok meg- íehezítésére vállalkozott Távlatokban szemlélve azonban ez mindig kedvezőt­len követelményekkel Járt Angliára nézve. A Szovjet­unió nem szeretné, ha a két or­szág a hidegháborús időkhöz visszafelé vezető útra lépne, értéktelenné téve mindazt amit a két ország kapcsola­taiban nagy erőfeszítésekkel sikerült elérni. Kétségtelen, hogy a kapcsolatok fejlődése mindkét fél jóakaratát és együttműködési készségét té­telezi fel. Az az irányvonal, amelyet a brit kormány leg­utóbb kezdeményezett a Szovjetunióval fenntartott kapcsolataiban, arra vall, hogy az angol—szovjet kap­csolatok felesztése talán nem tartozik a brit kormány ter­vei közé. Ez egyúttal arra is késztet bennünket, hogy más szemszögből szemléljük, nem­csak a brit—szovjet kapcso­latok jelenlegi helyzetét, ha­nem azoknak jövőbeni pers­pektíváit is a legkülönbözőbb területeken —, fejeződik be a szovjet kormány nyilatkozata. — Jó reggelt elvtársak! Szatmárról jövünk, meg sze­retnénk pihenni itt egy ki­csit. — Jól van jól! De a nagy­károlyi direktórium az éjjel itt menekült keresztül Nyí­regyháza felé. A székely ez­redes beültette Ilosvayt az aíispáni székbe. Mi meg fel­osztottuk itt a birtokát. Ha idejön, itt vér fog folyni! — beszél elkeseredett, elszánt hangon a fegyveres paraszt — A hazát, a földet vérrel kell megvédeni! — válaszol minden pátosz nélkül, in­kább gondterhesen Karikás. Majd folytatja. — Fontos, hogy az ellenség vére folyjon és mi védjük meg a mién­ket! — Elvtársak, mi nem menekülünk Nyíregyházára! De több vöröskatonát, fegy­verest, fegyvert akarunk Nyíregyházán szerezni és megvédeni a hazát, a ti föl­deteket is. — Kozma elvtársi Indulj, ahogy megbeszéltük, Máté­szalkára. Mi megvárunk itt Alszunk egy-két órát, míg visszajössz. Kajdi elvtárs! Őrséget felállítani. Két ön­kéntes jelentkező kezdje. Egy óra múlva váltam. Kozma szó nélkül lóra ug­rik és indul. Megbeszéltük Szentléleki Antival, hogy reggel 8 óra­kor a postán találkozunk, felköltjük Ilonkát és meg­próbálunk igy kora reggel híreket kapni Budapestről, így is volt, mire odaérkez­tem már égett a lámpa a postahivatalban és Szentléle­ki Anti átölelve Ilonkát, te­lefonközpont készüléke előtt állt — Ilonka drágám próbálj meg mindent, türelmesen. Meg kell tudnunk mi van Budapesten! Ilonka mindent elkövetett, hogy Pesttel a kapcsolatot megteremtse. Ekkor lépett be meglepetésszerűen a pos­tahivatalba Kozma. — Végre itt vagy Nád! — borultunk mindketten Koz­ma Nád nyakába. Egészen megkönnyebbültünk. — Van Pesttel kapcsolat? — kérdi komoly arccal Ná- d, de azért ő is átölelt ben­nünket, ha örömét nem is tudja mutatni. — Van! Van! — újjong ri­koltva Ilonka. — Kit kér­jek? — de Kozma már ki is kapja kezéből a kagylót — A hadügyi népbiztossá­got Sürgősen! Sürgősen! — ordít Kozma, miközben Ilonka gyermekies örömmel táncol körül bennüket — Kérem az 1189-et! Hünb beszél? Kivel beszélek? Itt Kozma, a mátészalkai direk­tóriumtól. Meg kell monda­nom Karikás elvtársnak, hogy kivel beszéltem... Fischer főhadnagy?... Igen... Jó... Karikás elvtárs nevé­ben beszélek... Közben nyílik az ajtó és Lakatos Lajos lép be, meg­lepett arccal. Kétségbeeset­ten integetek neki, hogy áll­Lakatos az ajtóban csak arra várt, hogy Kozma befe­jezze és izgatottan, szinte rárohant megragadta karját. — Itt vagy Nád, hogy vártunk. Most búcsúztam alig egy jó órája Komióstól, a Kraszna hídnál, civilben elment hozzátok Szatmárra. — Rossz helyre ment! De ti gyertek velem. Van lo­vatok? — válaszolt fárad­tan leülve Kozma. — Van hárbm inspekciós ló az udvaron felnyergelve. Indulhatunk. Mindhárman megyünk — válaszolt Anti. — Hát már hogyne men­nénk — mondta peckesen mindhármunk nevében La­katos és azután keserűen folytatta. — Hát már megint nekem lesz igazam ezekkel a ganéj ellenforradalmár tisztekkel! Egy banda az mindenütt De a komisszá­rok, a vöröskatonákkal együtt majd megtanítják őket. Talpraállítjuk a Vö­rös Hadsereget. Gyerünk, in­duljunk Karikáshoz... * Nyírmeggyesen, bent a fa­luban egész néptömeg veszi körül Karikásokat Ott van az egész falu. Kozma még lóhátról tiszteletteljesen kiáltja. — Karikás elvtárs jelen­tem, mindent elintéztem — leugrunk lovainkról es Koz­ma halkabban folytatja je­lentését Karikásnak: — Nyíregyháza és Debre­cen között gyülekeznek a Vörös Hadsereg új hadosz­tályai. Jó irányban me­gyünk. Fischer főhadnaggyal beszéltem a megadott szá­mon. Azt mondta, rendben. Én azt mondtam Nyíregyhá­záról visszajövünk a széke­lyekhez. Karikás mosolyog, megöleli Kozmát és felsó­hajt — Bár igazad lenne! Ott áll már szorosan mel­lettünk Lakatos, ki öklével oldalba böki barátságosan Karikást és ravaszkodó, víg, élénk szemeivel mondja. — Ti tovaris? Nase? — Da, daragoj — mondja Karikás és megöleli Laka­tost majd engem, Szentléle­ki Antit és kérdi: — Komlós hol van? — Szatmárra ment civil­ben, titeket keres — vála­szol Lakatos. — Elvtársak, ti szervezzé­tek meg Mátészalkán az el­lenállást Fegyveretek van elég? — Fegyverünk, géppus­kánk van vagy 150 ember­nek való! Dehát ki az ellen­ség? Ugye a székely tiszt­urak is a románokkal tarta­nak?! így volt ez Oroszor­szágban is — mondja Laka­tos. Karikás újra megöleli és most már az összegyűlt nyír- meggy esi lakosokhoz fordul. — Parasztok, elvtársak! Nyíregyháza alatt gyülekezik a Vöröa Hadsereg! Derék nép a nyírmeggyesi paraszti Amíg visszajövünk ittha­gyunk egy golyószórót és 10 karabélyt — Megvédjük a földjein­ket! — Legalább lesz mivel! —* kiáltják lelkesen a férfiak. Karikás folytatja. — Óvakodjatok a székely tiszturaktól. Tisztítják a ro­mánok útját. Székely csa­patban csak akkor bízzatok, ha komisszárok, politikai megbízottak vezetik. Előre komiszárok Nyíregyháza felé. Már 11 óra felé a pártban beszéltük meg az eseménye­ket Kiss Bandival, Bár­sonnyal és a pesti telefon- értesülések — a ma rendel­kezésre álló dokumentumok — igazolni látszottak a fej­leményeket. Április 19-én a hadügyi népbiztosság hadműveleti osztálya átcsoportosításokat rendelt el a román támadás elhárítására. Üj csapatok felvonulását rendelte el Nyíregyháza és Debrecen környékére. Az utasítás, me­lyet Szántó Béla hadügyi népbiztos írt alá, kimondjaj „A román arcvonalon be­állott események következ­tében a hadügyi népbiztos­ság a többi arcvonalakról minden rendelkezésére álló tartaléknak és a tüzérség zömének a Tiszántúl, Nyír­egyháza, Debrecen vonalá­ban és e mögött való felvo­nulását határozta el. A cseh és a délszláv arcvonalon csak annyi erő maradhat vissza, amennyi a biztosító és a megfigyelő szolgálatra elengedhetetlenül szüksé­ges. ..” A hadügyi népbiztosság­ban tehát április 19-én úgy számolnak a székely külö­nítménnyel, mint amely ko­moly feladatok elvégzésére alkalmas. Nyilvánvaló, hogy az ilyen hivatalos értesülé­sek a mi magatartásunkat i* megzavarták és a pártban úgy határoztunk, hogy La­katos—Szentléleki—Feldman Berti a Kraszna vonal vé-' delmét ne közvetlen a híd­nál szervezze meg, hanem * Fellegvár vonalában, táma­dólag a híd felé. Ügy gon­doltuk, hogy ez egyben vé­dekezni is jó lesz, mert ea a támaszpontunk a kertek alatt közvetlenül a várossal tarthat összeköttetést Nem kerestük és nem akartunk lehetőséget adni a székely tisztek vezette katonai egy­ségekkel való összetűzésre. Abban láttuk fő feladatun­kat hogy szervezzük erőn­ket erősítsük vörösőrségünk sorait hogy agitáljunk, röp­cédulákkal, felhívásokkal, plakátokkal és méltóan ké­szüljünk a május I-i ünnep­ségekre a tervezett népkert megnyitására. Elhatároztuk, hogy én induljak délután Kisvárdára és az ott meg­ígért papírt személyesen hozzam el. Ilyen körülmények között történhetett hogy úgy dél­után 4 óra körül a követ­kező jelenet játszódhatott le a mátészalkai városházán, melyet rögtön azután, sze­mélyesen az elvtársaktól hal­lottam, még Kisvárdára va­ló elindulásom előtt Székely katonai „küldön­cök” a lakásukról „hívták” be a városházára Tóth Kál­mán tanítót Nagy Elek, Nagy Sándor, Sikli Ferenc, Klim Antal ismert helybeli kommunistákat hogy azcmfc kommunistákat Meglepet­ten álltak a városháza nagy­termében, amikor látták, hogy az ajtóban székely fegyveresek jelentek meg és a terem közepén, egy szé­kely őrnagy egy papírlapot tart a kezében — Jeszenszky főszolgabíró listáját — Szakaszvezető! A listán 72-en vannak, itt meg még csak 5 lézengő. — őrnagy úrnak alásan jelentem, ezeket csak a Ci- nevégen jöttünkbe befelé „szerveztük” be ide — vá­laszol katonás fegyelemmel a szakaszvezető. (Folytatjuk}

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents