Kelet-Magyarország, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-24 / 302. szám

OTTTT-WAGYARORSTAO 1968 december M A szó ifjúsági vezetőké Meggyőzéssel? a szó fegyverével Első gondolatom az volt, vajon meg tudom-e oldani az- új feladatot. Addig hozzá voltam szokva, törvény írja elő, hogyan, mit kell tennem. S ha nem tudtam dönteni, megnéztem a jogszabályt, aszerint cselekedtem. És egyik napról a másikra: nem rendelkezések írják elő, ho­gyan döntsék... Azt tudtam, nehéz párt­munkásnak lenni. Az ember­nek a szó, a meggyőzés lehet a fegyvere. És az eredmé­nyek nem órák, napok, hetek kérdései. Hónapok, sokszor évek múltán bizonyosodik be: így kellett dönteni, ez volt a helyes. De az egyszerű embe­rek, különösen a fiatalok nem mindig türelmesek. Mindjárt az eredményeket szeretnék látni. Pedig a gyorsan elért eredményekről gyakran kide­rül, csak látszateredmények voltak... Az ifjúsági mozgalom nem volt ismeretlen előttem. Ami­kor bevonultam, a budapesti forradalmi ezred sorállomá­nyának egyetlen párttagja voltam. S párttagjelölt már akkor KISZ-vezetői munká­mért lettem. Ám azt. hogy milyen is az Igazi KISZ-élet, először a honvédségnél tudtam meg. Igazi ..mélyvíz” volt az szá­momra. Kéthetes újoncként katonák között KlSZ-titkár- nak lenni: erre nem is gon­dolhattam volna. Meg. az az Igazság, hogy egy bevonuló újonc sok mindent csinálna, de az biztos, hogy kz első na­pokon nem az ifjúsági mun­ka jut az eszébe, A közmondás itt is érvé­nyes: minden kezdet nehéz. Leszerelésem előtt ezred KISZ-titkár voltam. Nemcsak a katonaság, az ifjúsági moz­galom is nagyon sok tapasz­talatot adott nekem. Amikor leszereltem, újra tanácstitkárként dolgoztam. Másfél évig.. Rengeteget fog­lalkoztam az emberek ügyes- bajos dolgaival. Ismertem a faluban mindenkit, tudtam Gyakran találkoztam az utcán Lacival. Rendszerint kisebb öccsével sietett vala­hová. Nemrég boldogan újsá­golta. hogy már van segítsé­ge. megnőtt az öcsi. Azt nem is kellett monda­nia, mihez kell a segítség, látmrn, láthattam magam is. Esténként körbejárták a kocsmákat, s valahol fölfe­dezték édesapjukat Aztán ketten — kél oldalról támo­gatva — szépen hazakisérték. Most Laciék elköltöztek a környékről, nem sokkal ka­rácsony előtt. Bútoruk szinte semmi sem maradt ruha is alig — egy kétkerekű talyi- gán el tudták vinni összes holmijukat. Mikor elköszöntünk Laci­val egymástól, öregesen megjegyezte: — Nem tudom, milyen ka­rácsonya . lesz szegénynek. Ezt az apjára értette, s arra, hogy az édesanyja el­válik tőle. * Karácsonykor Is biztosan összeakadok Böbével. Ö mesz- sze él, túl a Dunán is, csak nyáron, meg karácsony tá­ján szokta meglátogatni az édesapját Szülei elváltak, azu­tán mindketten újra meghá­zasodtak. Böbe rajongásig szereti az apját és viszont. Ketten na­gyon jól megértik egymást. Csak a mostohaanyjával van egy kis baj. azt is, kinek ml a sérelme, ki, mikor és miért örül. Ügy éreztem, szeretnek az embe­rek. Innen, a tanácsi apparátus­ból kerültem a járáshoz. KISZ-titkárnak. Hamar kiderült: kevés az addigi tapasztalat. Más egy községben az ifjúságot szer­vezni, programot adni a fia­taloknak. Sajátos a honvéd­ségnél, és egészen más egy járás, harminchat község kétezer KlSZ-tagjának, négy és fél ezer fiataljának szer­vezeti életet teremteni. Ügy, hogy ez ne csak felszínes le­gyen, hanem tanítsunk meg mélyebben szemlélni, össze­függéseiben látni sokmindent. Segítsük megérteni pártunk politikáját. De ne úgy, hogy a tanítás kisiskolásnak lás­sák. Es közben ne felejtsük, hogy akikkel együtt dolgo­zunk — fiatalok, ha úgy tet­szik: tizenévesek.« A mi járásunk ifjúsága na­gyon fiatal. A KISZ-tagok hetven százaléka nincs még húszéves és ez nem könnyíti a munkát. Talán ebben az esztendőben sikerült először elérni, hogy titkáraink töb- sége tapasztaltabb, mozgalmi munkában járatosabb fiatal legyen. Azóta kevesebb a vál­tozás. így van ez a függetle­nített apparátusban is: együtt öt éve dolgozunk. Nagy öröm számunkra, ha be tudunk vonni a mozga­lomba főiskolát, egyetemet végzett fiatalokat. Néhány hónap alatt annyit segíthet­nek,. amelyhez nekünk eset­leg évek kellettek volna. Az egyetem, a másutt szerzett tapasztalat nagyon hasznos lehet. Ez korábban egyáltalán nem volt természetes. Éve­ken át alig volt egy-két vég­zett mezőgazdász, pedagógus vagy orvos, aki bekapcsoló­dott az ifjúsági szervezet munkájába. Talán úgy érez­ték, kiöregedtek, nem tudná­nak eredményesen dolgozni, pedig nagyon hiányoztak. Most változott a helyzet. Az öröm hazai öröm. A két Született ugyanis Böbének egy mostoha testvérkéje (akit Böbe azért édesként szeret), és a mama úgy látja, hogy ha Böbe hazalátogat, a háttérbe kerül ő is, meg a kicsi is. Ebben van valami igazság. De az apa mit tehet? Ö hiá­ba szereti a lányát, a bíróság az anyjának ítélte. Most akarja pótolni, amit máskor elmulaszt, a felhalmozódott szeretetét most, ilyenkor akarja kiönteni lányára. — Lehet, hogy abból is baj kerekedhet, ha valaki szereti a lányát? — kérdezte leg­utóbb kamaszosan Böbe, amikor keserű szájízzel utazott vissza. Most vajon hogyan sikerül a karácsony, ami Böbének is a szeretet ünnepe? * — Nekem semmit sem jelen­tett a karácsony, még tán si- várabb volt a hétköznapok­nál — mondta R. nemrég, mikor leültünk beszélgetni. — Ti elutaztatok, üres ma­radt a kollégium, jóformán szólni sem tudtam senkihez. R.-rel együtt voltunk kol­légisták a nyíregyházi Pető­fiben. Állami gondozott volt, örökké komoly, csaknem nyíregyházi felsőfokú intéz ményből — a Tanárképző Fő­iskoláról és a Felsőfokú Mező gazdasági Technikumból hoz­zánk kerülő szakemberek csaknem mindenütt maguk keresik meg a KISZ-eseket. Ez tükre az ottani KISZ- munkának. Látatlanban is elismeréssel adózunk érte. Személyesen még nem kö­szöntük meg, de nekünk fel­becsülhetetlen az ő eredmé­nyük. Persze, rengeteg idő kell. Motorral járok, de éppen az a probléma, hogy amikor esik, hó van már nem lehet menni. Pedig a tsz-fiatalok- nak éppen ilyenkor van ide­je a mozgalmi munkára. És az esték. Vár otthon a felesé­gem — kétéves a fiam, két hónapos a lányom. De vár­nak két-három, néha még több községben is. Mindenütt azt szeretnék, ha a járási tit­kár venne részt a taggyűlé­sen. a klubesten. Vagy mindig személyesen ő oldaná meg a gondjaikat. ' Néha úgy érzi az ember, nem megy tovább... Mert vannak kudarcok is. De erőt kell találni az újrakezdéshez. És még jobban, szívós abban dolgozni. Hogy eredménye­sebben működjünk együtt a pártvezetőkkel, a tanács- és tsz-elnökökkel, hogy minél több fiatalt nyerjünk meg a mozgalomnak, a párt céljai­nak. Amikor Nagyszekeresen — most is ott lakom — mint ta­nácstitkárt búcsúztattak 1964- ben, valaki megjegyezte; „Igen, a járáshoz mégy, járá­si ember leszel, ott könnyebb lesz neked”. Akkor nem vi­tatkoztam. Most már tudom, ez a nehezebb. Sokkal™ Károly László, a fehérgyar­mati járási KISZ-bizottság titkára mondta el ezeket. Vallomás a fiatalokról, a KISZ-ről. Portréja a mai if­júsági vezető arcképe. Marik Sándor mord — tisztelte mindegyi­künk... Hogy miért nem jelentett semmit a karácsony, az álla­mi gondozottaknál nem is kérdés. Kaptak, ilyenkor aján­dékot, meg szerették őket. az intézetben — de ez mégsem lehetett az igazi. — Tudod mit tapasztaltam? — kérdezte most. — Lassan­ként én is készülök a kará­csonyra. A feleségem, meg a gyerek... Tudod, hogy már mindent beszél? Igen, most már R-nek ts van családja. És továbbra is megbecsült ember, tanár Nagykállóban. * Károllyal bírósági folyosó­kon szoktam találkozni. Hét éve lehetett, amikor az apja a tárgyalás után hazáig, Nagyhalászig verte. Mert rá­bizonyították az óralopást, s az apa úgy érezte, hogy ezzel folt esett az ő becsületén is. A többi hat rendes gyerek, de ez a Károly... Azután Károly a követke­ző ősszel asszonyai várta a tárgyalást, majd őszenként egyre szaporodó gyereksereg­gel, akik közül egy mindig karonülő volt. Károly egyszer félrehívott. — Nem vagyok ám én olyan rossz, mint amilyennek Karácsonyuk nem tipázus Városszéli honalapítók Honfoglalás utca. Kifeje­zőbb elnevezést talán nem is lehetett volna adni ennek a két közzel határolt, elsősor­ban fiatal házasokkal bené­pesülő településnek A hajda­ni kertek alját ma már szé­les utca szeli ketté. Csaknem kétszázan találtak itt barát­ságos, meleg otthonra Váe,y és valósás; Az utca és az ötvenkét la­kás még késő dálután is ki­halt. A szülők dolgoznak. „Lámpagyujtás” után érkez­nek haza Találomra vágok neki az ismeretlennek™ Az egyik lakásban idősebb asszony fogad. A cserépkály­hában vígan pattog a szén, barátságos meleg árad szét a szobában. özvegy Szálkái Sándorné két gyerekét, Ist­vánt és Ilonát várja haza a munkából. — A lakás a lányomé, Itt dolgozik a vízügynél. Szolgá­lati lakásban laktunk, de hogy a férjem meghalt már nem illetett meg bennünket. Igaz nem háborgattak érte, de mégis jobbnak láttuk épí­teni. Férjemnek is ez volt a vágya™ A szomszédos ház emeleti lakásában már ég a villany. Herpai Gábor még egyedül van otthon. Első teendője meleget csinálni a hazatérők­nek; a feleségének és óvodás kislányának. lás két rangidős intézője. A szomszéd most is nyomtatvá­nyokat hozott, amelyeket szét kell osztani a lakóknak. — A gázt akarjuk bevezet­ni a lakásokba minél előbb — mondja. — Jövő télen már gázzal fogunk fűteni — magyarázza a házigazda. — Azért is igye­kezünk összegyűjteni minél előbb a nyilatkozatokat, mert még van szabad kapacitása a gázszolgáltatónak. Tervek; rajzok, iratok ke­rülnek az asztalra. A Honfog­lalás utcán a lakások építése ugyanis még nem fejeződött be. A most kezdődő harma­dik ütemben újabb tizenegy épület készül, összesen negy­vennégy lakással. — Ötnek már az alapjait rakják, de szeptemberre min­det átadják. És kapunk még egy kis ABC-boltot is, itt épül fel az útkereszteződés­ben — mutat a térképre Be- décs András. — Sokat szaladgáltunk eze­kért a lakásokért — folytatja Gaál Zoltán — de megérte. Így legalább jobban tudjuk majd becsülni. Zoli, a bennszülött A honfoglalás krónikájába feltétlenül beletartozik, hogy az utca első lakója a Gaál család. — Júniusban költöztünk be. Egy hétig nagyon unal­mas volt, mert csak ketten voltunk — magyarázza. — Ügy ültünk itt a ház lépcső­jén a feleségemmmel, mint két idegen, aki valami isme­retlen helyre téved. Aztán jöttek az újabb la­kók, s augusztus hetedikén megérkezett Zoli, az első „bennszülött”. Ezt a kivételes helyzetet — legalábbis a be­szélgetés időpontjáig — egy­maga élvezi. Az apa büszke a fiára, aki megérkezésünkkor — a ma­ma jóvoltából — éppen szo­kásos napi fürdetéshez ..ké­szülődött”. Alig egy órával előtte a nyíregyházi rádiónak adott „interjút”. ★ A szobában a legújabb tí­pusú. nagyképernyős tévéké­szülék. Raita színes telefon- készülék. Piros színben, tet­szetős formában. — Nemrég kaptuk meg. Nyolcónknak vezették be az utcában — mutat a színes telefonkészülékre az idősebb Gaál. Majd húsz családnak van már televíziója az utcában. Az új utca alapjait már le­rakták. Jövőre bitumenezik. Este még elkel kinn a zseb­lámpa, mert még nincs köz- világítás. Tavasszal olyan kandelábereket építenek, mint a Stadion utcában. Kell a játszótér is, amit terveztek, mert erősen gyarapszik a gyerekhad. Óvodára és bölcsődére is szükség lesz. Tóth Árpád — Szüleimnél laktunk, egy udvari melléképületben, pi­ci szobában és még kisebb konyhában, ötéves házasoi vagyunk nagy merészség volt nekivágni. Elképzelheti, hogy nem a cukrászdába hordtuk a keresetünket Restellkedve árulja el, hogy közben többször is munkahe­lyet cserélt, csak azért, mert az új helyen több fizetést ad­tak. Most karosszérialakatos tíz forint kilencvenes órabér­rel az autószerviznél. Felesé­ge fodrász, havi ezer forintot keres. Tervek a jövőre Bedécséknél, a Honfogla­lás utca 14-ben is a férj, András érkezik haza elsőnek csetlő-botló kislányával, Má­riával, később Bandi, az óvó­dás fiú, aztán a felesége. Közben látogató is jön, Gaál Zoltán, a szomszédos épületből. Együtt a honfogla gondolni tetszik. Nem csiná­lok én nagy balhét. Igaza lehetett, mert hat hó­napnál többet egyszer sem szabtak ki rá De hát akkor miért? — Mert télen hideg van. Ott meg ruhát adnak, enni. És tavaszra s—.badulok. Károly aztán ismerte a tör­vényeket. Mindig olyan ügyet csinált, hogy tavaszra szaba­duljon. De a karácsony? — Hát nem szeretne egy­szer a gyerekekkel együtt ülni a fenyő alatt? Nem sze­reti maga a gyerekeket? Bizonygatja, hogy szereti. De a munkát annyira nem állhatja... Majd az asszony átvészeli a telet. * Furcsa karácsonyok. Fur­csák, mert a normálistól elté­rőek, nem tipikusak, de vannak, ilyenek is vannak, a sok békés családi ünnep mel­lett. Hogyan ünnepied a ka­rácsonyt, megmondom, ki vagy — így is lehetne for­dítani az ismert szólást. S ezekben a sorsokban a kará­csony jellemzi is az életuta- kat. A főszereplők, a felnőt­tek életét. Csak hát nem ők, hanem a gyerekek szenvedik meg az útjaik görbéit. Kun István Értekeitek a hármas évforduló megyei pályázatára érkezett müveket A magyar nép története kiemelkedő eseményeinek 50. évfordulója alkalmából ez év áprilisában a megyei tanács vb. művelődésügyi osztálya és a Hazafias Népfront me­gyei elnöksége képzőművé­szeti, irodalmi és honismere­ti pályázatot hirdetett. A pályázatok értékelése megtör­tént. A képzőművészeti pályá­zatra érkezett 18 pályaművet a Képző- és Iparművészeti Lektorátus értékelte. 10 000 forintos, felemelt első dijat kapott az „Emlékezzünk a hősökre” jeligével beérkezett „Virradat”, „Szervezkedők” és a „Harcos napokban” cí­mű művek szerzője: Pál Gyu­la, Nyíregyháza, Tanítóképző Intézet A második díjra al­kalmas mű nem volt. 2000 forintos harmadik díjat ka­pott az „Ünnep” jeligével be­érkezett „Falusi veterán kö­szöntése” című mű szerzője: Berecz András, Nyíregyháza, Tanítóképző Intézet. Az irodalmi pályázatra 6 szerző 9 pályaműve érkezett be. A bíráló bizottság az alábbi döntést hozta: 1500 forintos első díjat kapott „Az unoka jogán” jeligével érke­zett „A vöröstintás napló’ című pályamunka. Szerzője: Csellényi Gyöngyi középisko­lai tanár, Nyíregyháza Köl­csey Ferenc Gimnázium. A két második díjat — megfe­lelő mű hiányában — a bíráló bizottság nem adta ki. A há­rom harmadik díj egyikét 500 forintot a „Tisza” jeligével beküldött „Csizmadia-legen­da” című pályamű kapta. Szerzője: Udud István álta­lános iskolai tanár, Cégény- dányád. Több harmadik díj­ra érdemes pályamű nem volt. A bizottság dicséretben részesíti az „Önvallomás. El­mondja Szőlősy Béla vöröska­tona, hősi halott” című pá­lyaművet. Szerzője: Oláh Ju­dit általános iskolai tanuló, Nyírtura. A honismereti pályázat eredménye: A pályázat ifjúsági kate­góriájában az első díjat és a 800 forintos jutalmat az 1365. sz. II. Rákóczi Ferenc Úttö­rőcsapat kapta „A Tanácsköz­társaság előzménye és lefo­lyása Nyírmada községben" című pályamunkájáért (A csapat munkáját Ferenczt 1st* ván igazgató és Baksa Gábor tanár irányította.) A második és a harmadik díjat a bizottság nem adta ki, ehelyett pénzjutalmat kaptak a következő pályázók: A vásárosnaményi gimnázi­um és szakközépiskola hon­ismereti szakköre, a Zrínyi Ilona Gimnázium honismere­ti szakköre (Nyíregyháza). Juhász Zsuzsanna IV. c. osz­tályos tanuló, Nyíregyháza Zrínyi Ilona Gimnázium, Balogh Magdolna IV. c. osz­tályos tanuló, Nyíregyháza, Zrínyi Ilona Gimnázium, Nagy Irén III. c. osztályos tanuló, Nyíregyháza Zrínyi Ilona Gimnázium. A felnőtt kategóriában a bizottság az L és IL dijat nem adta ki. Felemelt III. díjat és 80« forintos jutalmat kapott Horváth Sándor középiskolai tanár, (Nyíregyháza, Zrínyi Ilona Gimnázium). Szabolcs- Szatmár a forradalmak előtt című pályamunkájáért. Negyedik díjat, azaz 40« forintot kapott Gyarmati Zsiamond középiskolai tanár (Vásárosnamény) A vásáros­naményi termelőszövetkezet gazdálkodásának története cí­mű pályamunkájáért és dr. Simon Istvánná tanítónő (Baktalórántháza) „Baktaló- rántháza község monográfiá­ja” című munkájáért. A bizottság a következők munkáiét pénzjutalomban részesítette: Csertő Kálmán iskolaigaz­gató, Nyíregyháza Felsősima, Nyíri László nyugalmazott tanító Baktalórántháza, Ara­nyi István általános iskolai tanár Ilk, Fábián Dániel is­kolaigazgató Nyírtura. A honismereti pályázat pá­lyadíjait a megyei múzeum kiosztotta. A képzőművészeti pályázat pályadíjait a nyer­tesek a Képzőművészeti Alap­tól kapják meg. Az irodalmi pályázat pályadíjait a megyei tanács vb. művelődési osztá­lya a napokban adja át a nyerteseknek. Adám Imr* főelőadó

Next

/
Thumbnails
Contents