Kelet-Magyarország, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-24 / 302. szám

TWW. December S4. Kft rr-M act AROR557 Ao 8 o!da! ■* Ev végi számvetés a termelőszövetkezetekben TISZA-PARTE VÁLTOZÁSOK / UL 1 A termelőszövetkezetekben ke év végi zárszámadás, az éves munka értékelése jelen­tős politikai és gazdasági esemény. A szövetkezetekben a tulajdonosok egyben mun­kavállalók, tehát érdekli őket az egyéni jövedelem, de vele együtt a közös vagyon alakulása is. Most, a zárszám­adások előkészületi idején munkatársunk beszélgetett Gulyás Jánossal, a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályvezetőjével, aminek alapján az eredmények vár­ható alakulásáról és a fela­datokról az alábbiakat je­gyeztük fel. A reform bevezetését szol­gáló politikai munka ered­ményeként jobban előtérbe került a gazdálkodás kriti­kai elemzése, a megfontoltság. Ez már tapasztalható volt a tervek készítésénél, azok cél­kitűzései megalapozottabbak, reálisabbak voltak, mint az előző években. A változó idő­járás — a nyár eleji aszály ellenére is — általában ked­vező volt a termelésre. Az új szövetkezeti törvény és egyéb intézkedések is jó ha­tással voltak a gazdálkodásra. Az új belső szabályzatok megfelelő fórumot biztosítot­tak a tagság számára a szö­vetkezeti demokrácia gyakor­lására. A sok pozitív tény mellett hátráltató volt néhány szövetkezetben, hogy a veze­tők nem tudták elég gyorsan beleélni magukat a gazdálko­dás új rendszerébe. Egyes rendeletek késve jelentek meg és az átszervezett irányí­tó apparátus munkájában is volt kisebb fogyatékosság. A gazdálkodás eredményei azt igazolják, hogy a szövet­kezetek általában jól élnek a mechanizmus adta lehetősé­gekkel. Nőtt a növényterme­lés hozama, különösen jól alakult a kenyérgabona, ku­korica, cukorrépe és napra­forgó átlagtermése. A ke­nyérgabona termésjavulását szépen példázza az értékesítés alakulása. 1057-ben 4867 va­gonnal, 1988-ban pedig 7233 Akárcsak a legtöbb helyen, a Nyíregyházi Textilruházati Vállalatnál is nagy port kavart év elején a dolgozók besorolása a különböző nyereség! kategóriákba. Sér­tődöttség. félreértés, csalódás, kételkedés: talán ezek a sza­vak idézik leghívebben az akkoi'i hangulatot. Volt aki kimérgelődte magát és ezzel ..’etudta” az ügyet. Akadt, aki íj méltánytalan besorolást képtelen volt elviselni és — odébbállt A többség azonban — mert munka, kereset nél­kül nem lehet a család — maradt, figyelve a fejlemé­nyeket. A legtöbb probléma a kategorizálásnál a harma­dik csoportban, a „tizenöt százalékosoknál” ütötte fel a feiet. Velük találkozott most «zemtől-szeinbe az újságíró. Ami furcsa volna — Feltétel nélkül én kép­telen vagyok megbékülni ez­zel a módszerrel. Hiszen fur­csa különbségek alakulhat­nak ki vállalaton belül a jö­vedelmek terén. Tömören így foglalható ösz- *ze Acs István szabó véle­ménye. Mondja is nyomban, vagonnal adtak el az állam­nak a szövetkezetek. A bur­gonya, alma, baromfi és tojás kivételével minden • árucikk­ből emelkedés tapasztalható. Az összes áruértékesítés mintegy 4 százalékkal megha­ladja a múlt évit. A terme­lési érték egy félmilliárddal több az előző évinél. Az előzetes felmérések szerint az eddiginél nagyobb felhalmozást terveznek a szö­vetkezetek. Még a kedvezőt­len adottságú termelőszövet­kezetek is a jövedelmük ne­gyedrészét felhalmozásra tud­ják fordítani. Igen dicséretes, hogy a szövetkezetek többsé­ge jelentősen tartalékol a biz­tonsági alapra. A holnapra gondolás ékes bizonyítáka az a százmillió forint, amivel többet helyeznek biztonsági tartalékra az év eleji terve­zettnél. A tartalékolások, a beru­házási elgondolások egyálta­lán nem csökkentik a terve­zett tagsági részesedést. Ez négy százalékkal több lesz a tervezettnél és 13 százalékkal több a tavalyinál. Előrelátha­tólag a mérleghiányos terme­lőszövetkezetek száma erő­sen lecsökken, a mérleghiány forintban kifejezve mintegy negyede lesz a múlt évinek. A kedvező gazdasági ered­ményekkel párhuzamosan to­vább javult a termelőszövet­kezetek szervezeti helyzete, belső élete. Megyénkben mintegy 4500 fővel növekedett a dolgozó tagok száma, több családtag, alkalmazott lépett a szövetkezetekbe. Nőtt a munka becsülete, minősége. Sok termelőszövetkezetben már gondot okoz a tagságnak az alapszabályban megállapí­tott mértékig történő haté­kony foglalkoztatása. Bővült a termelőszövetkezetek mel­léküzemági tevékenysége, mintegy kétszeresére emelke­dett az ebből származó bevé­telük. E téren azonban még nincs minden rendben, nagy­mérvű az óvatosság, az indo­kolatlan bátortalanság. Több félre ne értsük, ő nem irigyli a vezetők pénzét, neki' csak az a fontos, hogy megtalálja-e a számítását. Ha igen, akkor jó. Nem panaszkodik a kere­setére. a jobbak közé tarto­zik. Éppen ez a gondja is. „Az nagyon furcsa volna, ha a hármas csoporton belül en- gemet is csak úgy értékelné­nek, mint egy betanított gyakorlatlan munkást”. Tehát Ács Istvánt és társait az iz­gatja, tesznek-e különbséget szakmunkás és szakmunkás között a nyereség elosztása­kor. — Nézze, mindenki a piacról él. Fizetni kell a szö­vetkezeti lakás részletét, elég sok a kiadás, s a forrás csak a vállalat. , Amikor hallja, hogy a ,,15 százalék" a hármas kategóriá­ban az átlagot jelenti, s hogy lesznek eltérések csoporton belül is, láthatóan felderül az arca. „Akkor nekem nem lesz panaszom.” Arányok és plafonok Hornyák István szalagveze­tő, párttitkár is a harmadik kategóriában „foglal helyet”, ö mondja: — Persze, hogy rágódnak rajta az emberek, bár már nem úgy, mint hó­napokkal előbb. A bajt in­kezdeményezés jelenleg még csak az elgondolás stádiumá­nál tart. A korábbi évekhez képest javult a háztáji és a közös gazdaságok kapcsola­ta. A zárszámadást sok helyen a leltározó bizottság és a könyvelő munkájának tart­ják. A számszaki rész, vagyonmegállapítás, a jöve­delemmegosztás közgyűlés elé való javaslatát ők dolgozzák ki, de mindenről a gazdák, a tagok döntenek. Egy félórás adathalmaz felsorolásából nehéz helyes következtetése­ket levonni. Ezért már az elő­készítés idején szükséges minden taggal megismertetni a szövetkezet helyzetét, az elképzeléseket. Jól bevált módszer volt már a korábbi években is, hogy a politikai előkészületnek a pártszervezet volt a gazdája. A közgyűlés előtt minden­képpen jó, ha taggyűlésen a párttagok külön is foglalkoz­nak a zárszámadással. A fela­dat azonban ennél sokkal több, minden taghoz el kell jutni. Ennek jó formái a kis­gyűl ések, a brigád- és mun­kacsapat értekezletek. Készü­letlenül senki ne menjen a közgyűlésre. A pártszervezet ellenőrizze a gazdasági vezetést: megfe­lelően foglalkozik-e a szo­cialista versenymozgalom­mal, a szocialista címért küz­dő brigádokkal. A jql dolgo­zók részesüljenek megfelelő anyagi és erkölcsi elismerés­ben. Ha a gazdasági és a párt­vezetés összefogva kezd a zár­számadás előkészítéséhez, a siker nem marad el. Ha a valóságnak megfelelően tá­jékoztatják a tagságot még abban a néhány szövekezet- ben is jó zárszámadás lehet, ahol az eredmények nem a legkedvezőbbek. Hiszen a zárszámadások nemcsak az idei jövedelmet osztják fel, hanem irányt szabnak a jövő évi gazdálkodáshoz is. kább az aránytalanság okoz­za. Magyarázatul pedig hozzá­teszi, hogy maximáltak a bér- színvonalat, s ugyanakkor ki­mondták a 80—50—15 száza­lékos részesedési lehetőséget. Mármost a „hármasban” hiá­ba igyekezne egyik-másik szakmunkás, a bérplafon az útját állja, azt nem lehet túl­lépni. így aztán a nyereség alapjául szolgáló évi fizetés sem növekedhet a lehetőség, az igyekezet szerint. Vagy köze­lebb kellett volna igazítani egymáshoz a kategóriák nyereségszázalékait, vagy mó­dot adni arra, hogy a hár­masbeliek is feltornászhassák fizetésüket, ha tudásuk, szorgalmuk erre lehetőséget nyújt. A párttitkár a legtermésze­tesebb dolognak tartja a nye­reségosztáskor az egyes kate­góriákon belül is differenci­álni kell az embereket: kap­janak többet a dolgos, be­csületes emberek és keveseb­bet azok. akik csak immel- ámmal látták el feladatu­kat Szeszélyes divat Még ma sem rejti véka alá a maga és kilenc társa sérel­mét Benkei Imre szabász Szabolcs térképén az utol­só falu. Itt vége szakad a kövesútnak. Ez a szabolcsi Viharsarok. „Azért nevezték így — emlékezik P. Szabó Géza tanácselnök — mert az intervenciósok 1919-ben sok embert megbotoztak. Danes Károlyt, Csicsó / Józsefet. Szántó Istvánt, Szabó Ká­rolyt. Ökörjármot raktak a nyakukba, úgy kínozták őket, mert földosztást akartak.” Nevezték régen Margit her­cegnő falujának is. Ez volt az Odeschalchyak birtoka, két kastéllyal, sok szolgával, az 1930-as években. Tiszaszent- márton lakóinak száma ak­kor 1000 fő volt. Földbirto­kosai: Odeschachy Margit és gróf Forgács Lászlóné. A falu hetven százaléka cseléd volt Harminckét családnak volt kevés földje. Főjegyzője: dr. Csömöri Lajos. íme a falu arcának egyik, régi fele. És a másik? Tiszaszer.tmárton lakóinak száma 1407. Ebből cseléd: nincs. Föld- birtokos: a Táncsics Tsz. Gaz­dálkodik 1979 hold földön. A földbirtokosok száma: 271. A családoké: 232, nyugdíjas, tsz-járadékos: 104. A faluban élő családok száma 340. Min­den család kapcsolatban van a tsz-szel A tanács vb. elnöke: P. Szabó Géza, volt kisparaszt, aki elvégezte a tanácsakadé­miát. A tanács vb. titkára: Bíró Ousztávné, volt kisparaszt család sarja. (Most várandós kismama.) A tsz elnöke: Kö- löböcz Zoltán, egykori kö­zépparaszt. A párttitkár: L. Szabó Bertalan, cselédfamilia gyereke. Valamikor Margit hercegnő birtokán éltek. (Mindketten nem rég jöttek haza a Szovjetunióból. Tanul­mányúton voltak Moszkvá­ban, Kijevben, Leningrád- ban.) I _ÍL Fő eledel a tengerikenyér volt. O. Szabó Ferenc, ma nyugdíjas. 1900-ban született. Ö emlékezik: „Tudom, mert én mértem a többieknek. Húsz kilót az Ínség munkáért. Kiabáltuk: munkát vág}' ke­nyeret. Munkát adtak, de kenyeret nem. Csak a „gaz­dák” ehettek igazi kenyeret A többség körtéslét. szilvézes keveréket (ez a szilvacibere) és kaszáslét. (Kevés tej, víz, liszttel habarva.)” P. Szabó mondja, hogy a harmincas években volt a fa­luban egy felmérés. Pestről azért mert a hármas kategó­riába osztották be őket. — Szabni más, mint varr­ni.. Azt kevesen tudják és a szabáson sokminden áll, vagy bukik. Ha a „kettesben” volnánk, talán még nagyobb felelősséget is éreznénk azért, amit csinálunk, mert az esetleges veszteség csonkíta­ná a fizetésünket. ö tehát a dolognak ezt a másik oldalát is látja. Jól tudja: szezonális vállalat a textilruházati, ki van téve a divat szeszélyeinek, itt állan­dóan „észnél kell lennie” a vezetőségnek, ha munkával, anyaggal, piaccal akarja el­látni a dolgozókat, a termé­keket. ök óra béresek, a ke­reset tisztességes, bár lehet­ne több is, de — látják — a vezetőség a körülményekhez képest a végsőkig elment. Csak az a kategória, a ráné­zésre is nagy százalékos kü­lönbség... Kirizikózilí többet? — Irigyli az igazgatótól? A kérdés Piszár András szalagbeli szabót hozta né­hány pillanatig kellemetlen helyzetbe. Aztán megfontol­tan válaszolt. — Ha a vezetők pénzét né­zi az ember és csak azt, ak­kor könnyű kitalálni a vá­laszt. De nézze én csak azért vagyok felelős, amit magam elvégzek, az igazgató pedig mindenkiért, mindenért Ö többet rizikózik, meg aztán én nem is értenék a különbö­ző beszerzésekhez, üzletköté­sekhez. így már egyáltalán jöttek nadrágos emberek, s arra voltak kiváncsiak, ho­gyan élnek, mit esznek reg­gelire, ebédre, vacsorára a falusiak. Belátogattak Papp Kálmánhoz is. Ez napszámos ember volt. Mindig ugyanazt mondta: krumplit. Kérdez­ték, csak ezt. Nem, válaszolta dühében Papp. Hasontörtet is. Csodálkoztak, mi lehet az. Pedig az is krumpli volt. Kölöböcz meséli, három­négy éve a padláson még ta Iáit „szilvéz -maradékot — itt így mondják. Félvad szil­vából főzték, híg volt. Ezt kiöntötték deszkára, vagy mosószékre, s a magjával kö­rülrakták, hogy el ne foly­jon. így szárították a napon Ez volt télen is az egyik „csemege”. Cibere. A nagy magyar realista író, Móricz, a Kelet Népének 1939 december 15-i számában be­számol egy Tisza-parti falu­ban tett látogatásáról. Erről a többi között a következő­ket írja: „...Nagyon kevés itt az, amit úgy lehetne híjni, hogy „vagyon”. Disznó pél­dául csak egy van ebben az utcában, Kosának a pásztor­nak... Tehén, borjú, birka, vagy más lábasjószág, az nincs senkinél...” Ez is Tisza-parti falucska. Végigjártam én is egyik ut­cáját, a Táncsics közt, ahol egy kivételével nrnd cseléd- család volt egykor. Kovács Bertalanék, Pécsi Lászlóék, ifj. Perka Józsefek, idős Per­ka Józsefek, Gál János, Ha­lászék és a többiek... Minden háznál két hízó, egy-két tehén szaporulatával, anyakocák röfögnek az ólak­ban és sok-sok aprójószág. Újságolják, hogy háromsz-i: háztól télidében 7—800 ser­tést hajtanak csürhére. Ta­vasszal ezren felül! És most van a vágások ideje. L. Sza­bó, a párttítkár, amolyan „házi” hentes is. ö mondja, ma (december 10-án) tizenöt helyen visítottak a sertések. Nagy Géza kondás, a szom­szédja. Régen cseléd ember volt. Soha nem vágott a régi világban. Most három hízója gömbölyödik. ÍJ­Nagyhad, Orbánhad. Szabó­had, Perkahad, Mónushad, Kovácshad... Hadak. Cseléd- famiiiák. Most is Így 'hívják őket A régi világban csak azért, mert a négyes-nyolcas cselédházakban egy-egy ilyen família élt. Móricz írja az említett ri­portjában: „Sehol olyan re­mekül nem hídnak tapaszta­ni az asszonyok, mint ebben a faluban.” HqI van már az nem irigylem, hogy 6 többet kap. Sorjázza is azonnal, mi minden nehezdik egy igazga­tóra, mennyit kell kilincsel­ni, talpalni, amíg van elég anyag, munka. Mert, ha nincs, akkor a vezetőt hibáz­tatják a munkások. Az idén, a körülményekhez képest na­gyobb probléma e téren sem volt, lesz annyi nyereség, mint tavaly és ez nagy szó a mostani új gazdálkodási rendszerben! Azért a nyere­ség elosztása egyáltalán nem közömbös neki sem. Feleségé­vel együtt alul keresnek a háromezren, s odahaza négv gyermek ellátásáról kell gondoskodniuk. * Ök négyen — találomra ki­választott „tizenöt százaléko­sak” — csak lassan barátkoz­nak a kategória-módszerrel. Ha többször és alaposan tájé­koztatják őket az előnyök mögött rejtőző kockázatról, a termelést irányítók megnö­vekedett felelősségéről, talán már jobban szimpatizálnának a gondolattal: aki többet vál­lal és teljesít, részesedjék bővebben is az előteremtett nyereségből. Persze, a szóvá tett ellentmondások az egyes kategóriákon belül már nem a rendeletek, központi elő­írások körébe esnek: feloldá­suk a vállalati kollektív el­határozás realitásában, a ve­zetők jól megfontolt döntései­ben rejlik. Angyal Sándor a világ! Igaz, hogy nyolc-tíz évvel ezelőtt rr.ég itt is sok volt a földes, vályogból épült ház, s jó sárga földért a rét­re, a zsurki határba, a Kí- gyós-dűlóbe jártak az asz- szonyok. Orbán Miklósék házából a napokban „hányták” ki a ke­mencét. Parkettáztatni akar­nak. „Nem csak én tettem így, hanem H. Orbán á ron, L. Szabó Bertalan, ifjú Pócsik Ferenc és mások is. H. Or­bánnál már padlós a szoba is. Fürdőszobás lakások épül­nek, csak víz nincs. Az én feleségem még mázolja a földes szobát, de, már unja. Csak anyám sajnálja, hogy padlós lesz.” Orbán Miklós a kemence helyére éléskamrát épít, más­hol ide kerül a tv-készülék, a modern szekrény. Divatjamúlt a nád, elfog­lalta helyét a cserép, a pala. Már nem is házak, villák épülnek. Uj utcák nőttek ki a földből, s a valamikori Tó­sor”, Újsor, Felsősor. Kissor — mert ez volt a nevük — he­lyén becsületes utcák nyíllak. Teljesen új a Damjanich, a Táncsics, az Ady utca. £s tovább épülnek. Százötven új villaszerű épület épült. Csak hírmondó­ban van még egv-két száz­éves nádvityilló. Emlékként. Évente tizenöt-húsz énítési engedélyt ad ki a tanács. 1 4. Egy öreg, volt cseléd mond­ja: „Egy rendes éves cseléd­nek egy évre 34 véke ter­mény (748 kiló) fél ól fa. 24 kiló só, egy hold kommenciós föld volt a járandósága, meg a hajnal három órakor szóló kolomp. Parancs, embertelen­ség és korbács. Hetven éves vagyok, de tizenkettő voltam, amikor már bivajt, ökröt hajtottam. Most tsz-nyugdíjas, 650 ícfi rintot kap. Újságolják, hogy az egyik tsz-tag, most veti a feleségének 2800 forintos bundát. Futja miből. Nemes Gyula a tsz főkönyvelője so­rolja: „November 30-ig egy­millión felül fizettek ki a tag­ságnak. Ezenfelül a termé­szetbeni részesedés értéke — már megkapták — 800 ezer forint volt Egy dolgozó ’ag ez évben 13 000 forintot ke­res, parázspénzt A dohányo­sok még 250 ezer forintot kapnak, a gyümölcsös brigád 35 ezret Elosszák egymás között. És vándorútra kel a pénz. Átváltozik mosógéppé, por­szívókká. kávéfőzőkké, bútor­rá, házakká, televízióvá és sok egyébbé. Mondják, egy­kor csak a leventeotthoni an volt egy rádió. Most, 214 van, s a bejelentett tv-készülékek száma: 56. Egykor hat úi; ág járt a faluba, most a három­száz egynéhány családnak 108 jár. Egyetlen hónapban 6500 újság jár Tiszaszentmárton- ba Ponyvaregény, kalendárium volt a szellemi „táplálék”. "Egy ősz hajú vasutas, Sal- lai Áron a község könyv tú­rosa. Tizedik éve már. Nem túlságosan elégedett az olva­sottsággal. pedig 307 állandó olvasója van, s kétezren fe­lül a könyvek száma. Tolsztojt, Veres Pétert, Szabó Pált, Móriczot olvassa a falu már. I 5. Lapozgatjuk a régi anya­könyveket. P. Szabó, a tar ács elnöke megjegyzi: „Ez is ta­núsítja, éhen ugyan nem hal­tak, de sok volt a gyengén táplált gyerek, csecsemő. A harmincas években az éive született csecsemők fele min­den esztendőben meghalt ” Sok a kis kereszt a temető­ben ebből az időből. Czirják Ferencné, a védő­nő mondja: „Jelenleg har­mincöt csecsemő van a falu­ban. Egészségesek, jól táplál­tak. És tizenhét a várandós mama. Ezek közül Nagy Ist­vánná és Kovács Józsefné karácsonyra várják az újszü­lött érkezését.” Csecsemőhalandóság nincs. Újra csak Móriczot idézem: ..Már nem a ruha a paraszt a paraszton, csak a benne való ember.” Ezt írta 1939 telén. Már az sem. Megváltozott egész élte Ezt tanúsítja Ti- szaszentmárton mai arca: a harminc évvel későbbi. farkas Kálmta Csikós Balázs j . .mindenki a piacról éí. . Irigyli az igazgatót ? Válaszok a „hármas kategóriából66

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents