Kelet-Magyarország, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-24 / 302. szám
ft^ET-MAGYAROftSZAÍf I. aids! # Üjabb munkalehetőségekről, § a csökkentett munkaidőről, # panaszok és beadványok ügyintézéséről, 0 as üzemi és szakszervezeti demokráciáról Beszélgetés Kunda Pál elvtárssal, az SZMT vezető titkárával Erdei Ferenc: PART, ÁLLAMI és szak- szervezeti fórumok vizsgálták és értékelték a gazdaság- irányítás reformjának első évi gazdaságpolitikai és általános politikai hatását. A mérleg egyértelműen pozitív. S a mérleget az hitelesíti legjobban, hogy a számadások reálisan feltárták gazdasági életünk hosszabb és rö- videbb lejáratú problémáit is. Ezek nagyobbrészt a korábbi időszakból, a régi mechanizmusból erednek, de elkerülhetetlenül az új mechanizmus nyomán is támadnak problémák. Éppen gazdasági életünk megoldandó feladataira tekintettel, határozottan arra a következtetésre kellett jutni, hogy a IX. kongresszus határozatainak megfelelően, tovább kell dolgozni a gazdasági reform elveinek érvényesítésével a harmadik ötéves terv teljesítéséért. Kezdjük ott, hogy milyen várakozások előzték meg a reformot, s azokat hogyan igazolta, vagy cáfolta meg az első évi tapasztalat. A legfőbb, amit társadalmunk a reformtól várt az, hogy ösztönző hatást fejt ki a vállalatokra, hogy bátrabban kezdeményezzenek, termelési és szolgáltatási tevékenységüket jobban ráirányítsák a szükségletekre, jobb minőséget és nagyobb választékot érjenek el, a hazai szükségleteket is jobban kielégítsék és az exportlehetőségeket is jobban kihasználják. E tekintetben kétségtelenül már érezhető a reform kedvező hatása. Korántsem beszélhetünk még megelégedésről, de mindenki érzi, hogy „megmozdult a front”. Több és jobb áru, s éj szolgáltatások- jelentek meg a kezdeményezés és a fellendülés jelei érzékelhetők az állami vállalatok működésében is, de talán még- inkább a szövetkezeti vállalatoknál. E tekintetben nem következett be csalódás, ellenkezőleg, kezdenek teljesülni a várakozások. AZ EGYES DOLGOZÓK helyzetét illetően pedig azt várta a közvélemény, hogy olyan Ösztönző hatás érvényesül, amely fokozottabban megbecsüli a jobb munkást és nagyobb mértékben növekszik azok személyi jövedelme, akik odaadóbban dolgoznak és bátrabban kezdeményeznek. Ebből is teljesült valami. Vannak példák erre, s ezek száma növekszik. Nem mondhatjuk azonban, hogy ez a tendencia általánosan érvényesül, mert ellenállással is meg kell küzdeni. Azzal is, ami még a gazdasági mechanizmusban benne van, s azzal is, ami társadalmunkban beidegződött. Elég csak arra hivatkozni, hogy a keresetek érdem szerinti differenciálásával szemben milyen köny- nyen feltámad egy-egy esetben a közhangulat. Voltak azonban aggályos várakozások is. így mindenekelőtt az, nehogy kisebb vagy nagyobb körben a foglalkoztatottság csökkenjen, továbbá nehogy veszélybe kerüljenek azok a társadalmi juttatások, amelyeket a korábbi időszak szociális vívmányaiként szokott meg társadalmunk. És különösen az, hogy az életszínvonal emelkedésében ne következzék be törés. Ezeket az aggodalmakat a reform első éve nem igazolta. Nem következtek be azok a hatások, amelyektől sokan féltek, s az aggályos várakozásokat a közvéleményben mindinkább a bizakodás váltja fel. Indokoltan. Gazdasági reformunk lénvege és fő célja, hogy az életszínvonal állandó és megbízható emelkedését alapozza meg, s egy év is elegendő volt annak a bebizonyítására, hogy ez a tendencia kezdettől fogva érvényesül. Azonban a gazdasági élet objektív törvényszerűségeit nem hághatjuk át A vállalatok jobb gazdálkodásra és termelékenyebb munkára való ösztönzése és az egyes dolgozók jobb munkára való serkentése döntően az anyagi érdekeltség útján lehetséges, tehát az eddigieknél nagyobb Jövedelmi differenciáltságot kell megszoknunk. Ez pedig nemhogy ellentétes lenne a szocializmus elveivel, hanem ellenkezőleg éppen annak felel meg: „kinek-kinek munkája szerint”. GAZDASÁGI reformunk társadalmi hatásai tehát eléggé bonyolultak, de több irányban világosan felismerhetők és egészükben véve kedvezőek, a szocialista fejlődés irányába esők. Lássuk ezeket néhány vonatkozásban közelebbről. Kezd érvényesülni és napról napra erősödik a közgazdasági szemlélet. Ennek az a lényege, hogy fokozatosan feloldódik társadalmunkban az a régi beidegződés, hogy elegendő a felülről kapott terveket elfogadni és többé- kevésbé teljesíteni. Mind szélesebb körben felülkerekedik az a reálisabb szemlélet, hogy minden gazdálkodó szervnek és kollektívának magának is felelősséget kell vállalnia azért, amit maga elé tűz és azért is, hogy milyen gazdaságosan végzi a munkáját. S ez sok mindent jelent A vállalati vezetésben a szükségletek a piaci lehetőségek és az adott vagy előteremthető feltételek felelős egybevetésével kell kitűzni a közelebbi és távolabbi vállalati terveket s ezért a felelősséget senkire nem lehet áthárítani. Az MSZMP KB december 4-i ülésén azt állapította meg, hogy „A gazdasági vezetők, a vállalatok és a szövetkezetek nagy részében képesnek bizonyulnak arra, hogy önállóan megoldják a vezetés nagyobb felelősséggel járó feladatait.” Továbbá azt is, hogy „Az új irányítási rendszer mind a vezetők, mind a kollektívák részéről egyre szélesebb körben, s növekvő mértékben vált ki olyan törekvéseket amelyek a gazdálkodás jobb szervezésére a korszerűség fokozására, a jövedelmezőségre irányulnak”. A VÁLLALATOK DOLGOZÓI körében pedig azt jelenti ez, hogy nem lehetnek közömbösek vállalatuk tervei teljesítésében, mert ez egyéni érdekeltségük körébe vág. A közgazdasági szemlélet az ő esetükben azt jelenti, hogy munkájuk, annak a feltételei és a munkájuk utáni személyi jövedelmük nem függetleníthető a vállalati eredménytől, tehát abban érdekelten kell végezni a maguk munkáját Az új mechanizmusban ez élesebben jelentkezik mint a régiben, tehát eszerint kell cselekedni és dolgozni. Ez a felismerés és az ehhez való igazodás láthatóan halad előre az állami vállalatokban is a szövetkezetekben is. A műszaki fejlesztésben is tör előre a közgazdasági szemlélet. Itt az az új elem, hogy nem lehet csak műszaki szemléletben gondolkozni, akár a mérnökök, akár a szakmunkások részéről. Meg kell tanulni, hogy a nagyobb gazdasági eredmény, a jobb minőség a cél, tehát a műszaki fejlesztésnek ezt kell szolgálnia, s a magasabb műszaki színvonalra törekvés kötelező, mert jobb gazdasági eredményt csak ezúton lehet elérni. E szemlélet térhódítása az oktatásban, a tudományos kutatásban és az üzemekben egyaránt megfigyelhető. A reform nyomán szocialista tervgazdaságunk demokratikus elemei is erősödnek. MAGA AZ A TÉNY, hogy az elhatározások felelőssége a központi szervekről több ezer állami és szövetkezeti vállalatra szélesedett, döntő jelentőségű. Úgyis mondhatjuk, hogy a régi mechanizmusban néhány száz ember viselte annak felelősségét, hogy milyen népgazdasági tervet tűzünk ki, míg az új mechanizmusban a gazdasági vezetők tízezernyi gárdájára szélesedett ki a gazdasági tervezés felelőssége. De ugyanezen az alapon a dolgozók milliói is érdekeltebbé váltak a gazdasági döntésekben is, a maguk munkája eredményében is. Ezzel reális alapot kapott a dolgozók széles körének a bevonása a gazdasági vezetésbe. A szocialista demokráciának ez az előretörése egyaránt érzékelhető az állami vállalatoknál, a szövetkezetekben és a helyi tanácsok gazdálkodásában. A gazdasági élet demokratizálódása természetesen egész társadalmi életünkre is kihat. Úgyis lehet mondani, hogy a gazdasági tevékenység társadalmunk általános politikai ügyévé válik. Az MSZMP KB december 4-i ülésének a határozatában ez áll: „A Központi Bizottság ezúton is hangsúlyozza, hogy a párt munkájában, harcában a szocialista építés jelenlegi szakaszában döntő a gazdasági munka." Ez ter- mésztesen nemcsak a kommunistákra vonatkozik. Egész társadalmunk számára a gazdasági fejlődés a fő politikai kérdés és gazdasági fejlődésünkben a szocialista politika, a szocialista demokrácia a fejlődés fő tényezője. Az év utolsó napjai alkalmasak arra, ' hogy számvetést készítsünk a mögöttünk lévő tizenkét hónap tanulságairól. Szerkesztőségünk Kanda Pál elvtársat, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa vezető titkárát kérte fel a számvetésre. Munkatársunk beszélgetést folytatott az új gazdaságirányítási rendszer első évéről, ezenbelül megyénk iparosításáról, a munkaidő csökkentéséről, a panaszok és bejelentések kivizsgálásáról, a szakszervezeti jogok, hatáskörök gyakorlásáról. Iparosítás — Megyénkben az iparte- telepítés, az iparfejlesztés milyen arányokat öltött, hogyan jelentkezett munkaerőgazdálkodásunkban? — Bevezetőben talán any- nyit, a gazdasági mechanizmus reformjának egyik fontos tapasztalata: — megyénk továbblépett az iparosodás útján, a kitűzött céloknak megfelelően számos területen javultak az élet- és munka- körülmények. Ebben az új,— s az év elején még csak elveiben ismert, de a gyakorlatban ki nem próbált — helyzetben a szakszervezeti bizottságok és aktivisták jól szolgálták a mechanizmust. Igyekeztek megértetni annak célját és lényegét A termelésben való önálló részvétel, a hatáskörök gyakorlása, az eredményes számvetés egyik fontos tényezője lett — Ami megyénk iparát illeti elmondhatjuk, hogy a már ismert Nyíregyházi Gumigyár bővítése, a Tiszavas- vári Alkaloida rekonstrukciója mellett megkezdődött a vásárosnaményi farostlemez- gyár építése, a hajtómű és felvonógyár nagymérvű fejlesztése, — hogy csak néhány példát említsek — s ez lehetővé tette az iparban foglalkoztatottak számának emelését A szocialista iparban dolgozók számát figyelembe véve 1965-ben 10 000 lakosra 400 fő jutott, 1968-ban ez a szám elérte az 500 főt ösz- szességében a harmadik ötéves tervben mintegy 13 ezerrel nő a munkások és alkalmazottak száma. Figyelembe kell venni, hogy megyénkben a munkaerőforrásként számításba vehetők száma 363 300, vagyis a népesség 61,6 százaléka. A foglalkoztatásuk aránya 67 százalék. Ez további erőfeszítéseket követel a megye vezetésétől Megítélésünk szerint ezért gyorsítani kell az ipartelepítést és ez elsősorban az ágazati fejlesztés helyes ará nyainak kialakítását követeli meg a tervezésben. Elsősorban a negyedik ötéves terv előkészítésére gondolunk, arra, hogy azokat a legkedve zőbb megoldásokat keressük amelyek módot nyújtanak a nagyobb mérvű foglalkozta tottságra. Olyan termelői beruházásokat kell szorgalmaz ni, amelyek elsősorban az állandóan foglalkoztatottak, ezenbelül a nők foglalkoztatási arányszámát növelik. Munkaidőcsökkentés — Az életkörülmények fontos tényezője a munkaidő mértéke. Hogyan csökkent megyénkben a munkaidő, illetve alakult a túlórák száma? — Nyugodtan kijelenthetem, hogy a munkaidőcsökkentés megfelelő ütemben halad megyénkben. Az önerőből történő megvalósítást, a műszaki és munkaszervezési feladatokat többségükben jól választották meg a gazdaság vezetők, s így az átállás nem járt az érintett dolgozók bérének csökkenésével. 19611- ban már az ossz vállalatok 19 százaléka, míg az ossz munkáslétszám 23 százaléka dolgozott kedvező körülmények között, rövidített munkaidőben. 1970-ig 115 ipari vállalatnál több mint 40 ezer dolgozót érint majd az újabb átszervezés, a munkaidő csökkentése. Természetesen nem ment minden zökkenő- mentesen. A hibák általában a nem megfelelő előkészületekre vezethetők vissza. Pél - dául egyes helyeken túlzottnak mutatkozott a munka intenzitásának bevezetése, míg másutt a műszaki feltételek biztosításáról feledkeztek meg. De vizsgálataink során azt is tapasztalhattuk, hogy nem mindenütt ismertették széles körben a dolgozókkal az átállás körülményeit. Figyelmen kívül hagyták a termelő kollektíva bölcsességében rejlő hasznos észrevételeket. Az eddigi tapasztalatok a következőkre hívják fel a gazdasági vezetők figyelmét: — az adott vállalatnál történt munkaidőcsökkentés a bevezetés időpontjától kezdve a napi, a heti, a havi munkaidő törvényes munkaidő. Ennek megfelelően az ezen felül végzett munka túlmunka, amelyért a dolgozónak plusz bér jár. Az átállás nem érintheti kedvezőtlenül a dolgozók átlagkeresetét A kollektív szerződésben minden esetben rögzíteni kell a munkaidő szabályozását. Ezekre elsősorban azért szerettem volna kitérni, mert ebben az évben, — bár összességében csökkenő tendenciát mutat, — de egyes területeken indokolatlanul megnőtt a túlórák száma. A mindenáron való termelésnövelés túlórával nem oldható meg, bizonyos esetekben ezt törvénytelennek tartjuk, ezért határozottan fel is lépünk ellene. Panasz, bejelentés — Hogyan ítéli meg Kanda elvtárs a dolgozók panaszaival, bejelentéseivel való foglalkozást? —• Munkánk középpontjában a dolgozó ember áll. Ezért állandóan hangsúlyozzuk, hogy a vállalatoknál, a hivatalokban és intézményeknél nagy figyelmet kell fordítani a dolgozók mindennapi gondjaira, a velük való bánásmódra. A dolgozók elvárják, hogy a gazdasági vezetők következetesen hajtsák végre a párt és a kormány határozatait. Vizsgálataink azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy sajnos egyes intézményekben és hivatalokban megfeledkeznek arról, hogy mindem aaetbem as emberek ügyét vannak hivatva szolgálni. Ezért is fordulhat elő, hogy igen sokan keresik meg szakszervezeti szerveinket panaszaikkal és bejelentéseikkel. 1968-ban például közel félezer levél érkezett hozzánk kivizsgálás végett. Ezek nagy többsége általában olyan volt, amit ott helyben, az üzemben, a hivatalban vagy az intézményben rövid úton el lehetett volna intézni, de a hozzáállás, a bürokratikus ügyintézés ezt nem tette lehetővé. A szak- szervezeti bizottságainkhoz érkezett panaszokkal súlyuknak megfelelően foglalkozunk, két héten belül elintézzük, a helyszínen kivizsgáljuk. Szakszervezeti hatáskörök — A dolgozók törvényes jogainak védelme, kötelezettségeik teljesítése megköveteli az üzemi és a szakszervezeti demokrácia fejlesztését. Megyénkben milyen tapasztalatok vannak? — A szakszervezetek XXL kongresszusa egyik legfőbb feladatként jelölte meg az üzemi és szakszervezeti demokrácia fejlesztését. Bár a célkitűzések teljes megvalósulása hosszabb folyamat és a messzemenő következtetések levonására a kongresszus óta eltelt idő még nem elegendő, bizonyos tanulságaival máris találkozunk. Általános véleményként fogadhatjuk el, hogy az új gazdaságirányítási rendszer első esztendeje során a dolgozókban tovább erősödött a tulajdonosi szemlélet. nőtt anyagi érdekeltségük és felelősségük társadalmunk alakításáért. Némely esetben azonban lassítja az egészséges folyamatot, hogy nem mindig egyeztetik össze intézkedéseiket a gazdasági vezetők a kollektíva véleményével. Pedig az üzemi demokrácia helyes gyakorlata feltételezi, hogy a feladatok kitűzésébe, a termelési, a fejlesztési koncepciók kialakításába, a döntésekbe is bevonják az üzem kollektíváját, helyt adjanak a vitának, az eltérő vélemények kifejtésének. Mindez elősegíti a helyes döntést, gondolkodásra, kezdeményezésre serkenti a dolgozókat, s felbecsülhetetlen segítséget jelent a termelés irányítóinak, gazdasági vezetőinek. — 1969-ben mind a szak- szervezetekre, mind a gazdasági vezetésre — együtt a dolgozók széles tömegeivel — több és felelősségteljesebb munka vár. A termelésben előbbre kell lépni, de előbbre kell lépni a szakszervezeti munkában is. Szakszervezeti szerveinknek támogatni kell a gazdasági vezetés munkáját, növelni kell részvételét a termelésben, a tervezésben. Nagy gondot kell fordítani a kollektív szerződések előkészítésére és megkötésére. Mindehhez jó alapot szolgál a hármas évforduló tiszteletére, hazánk felszabadulásának 25. évfordulójára kibontakozó szocialista munkaverseny. Fontos állomása lesz munkánknak a januártól sorra kerülő S7 szervezeti választás is. Minden bizonnyal szakszervezeteink a választásokból megerősödve kerülnek majd ki, s az együtt jár majd a jogok és a kötelességek helyes gyakorlásával. Éves mérlegünk készítése végén engedjék rr ’a, hogy a Kelet- Magyarország hasábjain kö- szönetünket és elismerésünket fejezzük ki szakszervezeti bizottságainknak, aktíváinknak eredményes munkájukért, s aus új esztendő alkalmából sok sikert, erőt, egészséget kívánunk felelősségteljes megbízatásuk végzéséhez, — fejezte be nyilatkozatát Kanda Pál elvtárs, a Szak- szervezetek Megyei Tanácsa vezető titkára. Dca«M Gyula A régi és az új Nyíregyháza Az Árok utca lakói az épülő új iparitanuló-iskola táján naponta gyönyörködnek benne, hogyan közelednek a kockaházak, az épülő nyíregyházi Nagykörút a Széna tér felé. Elől még a kis, földbe süppedt földszintes házak várják közeli lebontásukat, mögöttük pedig már az új, modern lakótömbök emelik magasba erkélyekkel mosolygó arcukat, hófehér homlokukat Elek kivitele Reform és a társadalom ÜBB. Jteceníheg St
