Kelet-Magyarország, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-20 / 298. szám

S «Mai KFT FT MAOY ARORS7ÄÖ 1988 december 5®. Párt és állami vezetők távirata a DiNFF megalakulásának évfordulója alkalmából DR. NGUYEN HUU THO-NAK, a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front Központi Bizottsága elnöksége elnöké­nek. A Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front megala­kulásának 8. évfordulója alkalmából a legőszintébb jókíván­ságainkat és forró testvéri üdvözletünket küldjük önnek, a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front vezetőségének és Dél-Vietnam hősiesen harcoló népének. Egész népünk nagy figyelemmel és teljes szimpátiával kíséri Dél-Vietnam népének igazságos harcát, amely el­nyerte a világ haladó közvéleményének aktív támogatását. E harc eredményeként az Egyesült Államok kénytelen volt megszüntetni a Vietnami Demokratikus Köztársaság terü­letének bombázását és tárgyalásokat kezdeni a Vietnami Demokratikus Köztársaság és a Dél-vietnami Nemzeti Fel­szabadítási Front képviselőivel. Tudatában vagyunk annak, hogy a vietnami nép még hosszá harc és sok megpróbáltatás előtt áll. Meggyőződé­sünk azonban, hogy a békéért és az emberi haladásért ví­vott közös harc prőzedclmeskedik. A magyar nép a pro­letár internacionalizmus szellemében teljes mértékben szo­lidáris a testvéri vietnami néppel és számára minden szük­séges támogatást megad. F.zúton is további nagy sikereket és győzelmeket kívá­nunk a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Frontnak, n vietnami népnek a nemzet függetlenségéért folytatott harcá­hoz. Budapest, 1968. december 20. , KÁDÁR JANOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, LOSONCZl PÄL, • Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, FOCK JENŐ, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, KALLAI GYULA, a Hazafias Népfront Országos Taná­csának elnöke. I Szovjetunió szöve’ségl köztársaságai legfelső tanácsainak ülésszaka Gáspár Sándor felszólalása az SZVSZ főtanácsának ülésén Külpolitikai összefoglaló 0 Amerikai hadifoglyokat bocsát szabadon a DIM FF {§) Magyar állásfoglalás az EiM$Z-ben £ Vagyonelkobzások Brazíliában 0 Sztrájkok Olaszországban Havel József, az MTI moszkvai tudósítója jelenti: Kétnapos beható vita után az oroszországi föderáció leg­felső tanácsa csütörtökön tör­vényerőre emelte a Szovjet­unió legnagyobb köztársasá­gának, a 127 millió lakosú OSZSZSZK-nak 1969. évi ter­vét és jövő évi költségveté­sét. A terv értelmében az OSZSZSZK termelése a jövő esztendőben az ideihez ké­pest 6,9 százalékkal emelke­dik. A jövő évi költségvetést a módosításoknak megfelelően mind a bevételeket, mind a kiadásokat illetően, 32 606 404 000 rubelban álla­pították meg Az ülésszak vitájában a képviselők egész sora támo­gatta a népgazdaságfejleszté­SSSS3SS si tervnek azt az irányelvéi, hogy különös gondot kell for­dítani a föderáció szibériai és távol-keleti körzeteire. Ezek kiaknázásával kapcsolatban a vitában elhangzott olyan megállapítás, amely szerint a nyugat-szibériai Tyumeny te­rületen belátható időn belül 150 millió tonna olajat fog­nak bányászni évenként. Csütörtökön ugyancsak be fejezte munkáját az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársa­ság és az Azerbajdzsán Szov­jet Szocialista Köztársaság Legfelső Tanácsának ülése. Kazahsztán, Lettország, Tádzsikisztán és Örményor­szág Legfelső Tanácsának képviselői csütörtökön kezd­ték meg a köztársaságuk jövé évi tervének és költségveté­sének megvitatását. Berlin, (MTI): • A Szakszervezeti Világszö­vetség főtanácsának berlini 18. ülésszakán szerdán este felszólalt Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára. Beszédében örömmel üd­vözölte az SZVSZ főtanácsá­nak azt a döntését, hogy a 7. szakszervezeti világkong­resszus megrendezésére Bu­dapesten kerül sor. A kong­resszus előkészítésével össze­függésben nagy fontosságot tulajdonított az SZVSZ ed­digi tevékenysége elemzésé­nek, jövőbeni célkitűzései és azok megvalósítási módja meghatározásának. Felszólalásának további ré­szében a szakszervezeti mun­ka megjavításának kérdései­vel foglalkozott. Kijelentette, hogy a magyar küldöttség egyetért az elhangzott refe­rátumokkal, s a főtanács vi­tájából azt a következtetést vonja le, hogy a megjelent delegációk lényegében egy­formán értelmezik a munka megjavításának kérdését. Az SZVSZ vezető szervei­nek munkáiéval kapcsolat­ban nagy jelentőséget tulaj­donított annak a kérdésnek, hogy a Szakszervezeti Világ- szövetség megfelelő szervezeti kereteket és Vitafórumot biz­tosítson a tagszervezetek szá­mára, elemezze . tevékenysé­güket és az általánosítható tapasztalatokat bocsássa a nemzetközi szakszervezeti mozgalom rendelkezésére. Aláhúzta a szakszervezeti munka differenciálásának és a regionális tevékenység fej­lesztésének fontosságát. Ez­zel kapcsolatban kiemelte a fejlett tőkés, a fejlődő vala­mint a szocialista országok szakszervezeti mozgalmai elemzésének fontosságát. Rá­' Párizs, (MTI): Csütörtökön újabb találko­zóra került sor Ha Van Lau ezredes, a VDK küldöttségé­nek helyettes vezetője és Cy­rus Vance, az amerikai kül­döttség helyettes vezetője között A diplomáciai forrá­sok szerint a találkozó „igen fontos” volt és annak a re­ményüknek adtak kifejezést, hogy az pozitív lépést jelen­tett előre. A DPA megjegyzése sze­rint a találkozóra amerikai kívánságra került sor, ame­mutatott, hogy a regionális munka erősödése egyben az egész mozgalmat szolgálja Ugyanakkor hangoztatta a nemzetközi szakszervezet1 mozgalom egységét és oszt­hatatlanságát, hangsúlyoztr az általános érdekek érvénye­sülésének elsőbbségét a rés? érdekek fölött. Javasolta, hogy a jövőbe még jobban domborodjék ki az SZVSZ munkájának szak szervezeti jellege. Az SZVS7 fórumán folyó ideológiai vi­tákat elsősorban a szakszer vezeti mozgalom speciális el vi, ideológiai problémáira kellene összpontosítani. Ezzel összefüggésben szól a szocialista országok szak szervezeteinek munkájáról Rámutatott, hogy a hatalom gyakorlása a magyar szak szervezeteket is nehéz felada tok elé állítja. Ide tartozik e küzdelem a szocialista elosz tás elvének jobb érvényesí­téséért, a munkás demokrá­cia teljesebb kibontakoztatá­sáért, a dolgozóknak a hata lom gyakorlásába történő mer teljesebb bevonásáért stb. t- problémák megoldása körű1 kibontakozó elvi viták jó pél dái a szákszervezeti munká val kapcsolatos ideológiai vi táknak. Kiemelte: a magyar kül­döttség helyesli az olya; vitákat, amelyek elősegítik a nézetek tisztázását és az ügy előrevitelét. Hangsúlyozta, hogy a vitákban türelemre, kölcsönös bizalomra, egymás gondjainak megértésére és egymás iránti tiszteletre var szükség. Végezetül kifejezte meg győződését, hogy a nemzetkö zi szakszervezeti mozgalom ereje biztosítja az SZVS7 előtt álló feladatok sikeres megoldását lyen újból megbeszélték a tárgyalóasztal formáját, va­lamint a felszólalások sor­rendjét. Megfigyelők szerint nem várható, hogy a békeértekez­let rövid időn belül megkez­dődjék, hisz még a Washing­ton és Saigon közötti ellen­tétek sem intéződtek el. Nyu­gati megfigyelők szerint a saigoni kormány nyilvánva­lóan addig akarja húzni a békeértekezlet kezdetét, amíg az amerikai kormány január 20-án meg nem kezdi műkö­dését Újságírók, fotóriporterek és filmesek érdeklődésének ke­reszttüzében tartotta meg saj­tókonferenciáját Párizsban Tran Hoai Nam, a DNFF Köz­ponti Bizottságának tagja, a négyes tanácskozásra érke­zett delegáció helyettes ve­zetője. Emlékeztetett arra. hogy Dél-Vietnam egész terü­letén fokozódik a lakosság aktív harca a háború mielőb­bi befejezéséért, a rezsim megdöntéséért és egy béke­kormány megteremtéséért. A front képviselője Washing­tonra és Saigonra hárította a teljes felelősséget az érdem- beni tárgyalások megkezdé­sének halogatásáért, majd egy kérdésre válaszolva fon­tos politikai kérdésben fejtet­te ki a DNFF álláspontját. El­utasította azt a javaslatot, hogy a konferencián négyes­ben tárgyaljanak a katonai kérdésekről, a politikai ren­dezés problémáiról, viszont csak a DNFF és Saigon tár­gyaljon egymással. Ezzel a Dél-vietnami Nemzeti Felsza­badítási Front képviselője újabb olyan kísérletet vert vissza, amely kérdésessé akarta tenni a tárgyalások négyes jellegét. A sajtóértekezlet egyik legnagyobb érdeklődéssel fo­gadott bejelentése az a köz­lemény volt, amely szerint a DNFF Központi Bizottsága — a szerkezet megalakulásának 8. évfordulója tiszteletére tett jóakaratú gesztusként — hajlandó szabadon bocsáta­ni három amerikai hadifog­lyot. ' A nemzetek világfórumán az ENSZ New York-i üvegpa­lotájában magyar állásfogla­lás hangzott el korunk-egyik lényeges problémái ával, a gyarmati rendszer felszámo­lásával kapcsolatban. A köz­gyűlés plenáris ülésén Csa- torday Károly, hazánk állan­dó képviselője meg­állapította : nyolc esztendővel a kolonializmus ellen elhang­zott világszervezeti deklará­ció után számos helyen fenn­maradt a gyarmati rendszer. Csatorday Károly az elnyomás legbrutálisabb púidéiként Dél-Afrikiát, Rho­desiát és az afrikai portugál gyarmatokat nevezte meg. Emlékeztetett arra, hogy nap­jainkban nem egy imperia­lista hatalom burkolt gyar­matosítást folytat. A gyarma­ti területek nyilvántartott jegyzéke — jegyezte meg* — például kiegészítésre szorul az USA „gyámsága” alatt ál­ló Puerto Ricoval. A dél-amerikai kontinens legnagyobb országában, Bra­zíliában folytatódik a tiszti klikk terrorintézkedéseinek sorozata A legújabb lépések során azonban már érezhető volt az a törekvés, hogy a re­zsim — a jobboldali rendsze­rek gyakori szokása szerint — a demagógiái ködfüggö­nyébe burkolja határozatai­nak lényegét és ezzel a tájé­kozatlanabb rétegek körében megpróbáljon némi tömegbá­zist szerezni. A legtipikusabb példája ennek a kettős játék­nak vagyonelkobzások indok­lása és valódi tartalma Közötti kiáltó különbség. A kormány szóvivői azt állítják, csak a „törvénytelenül szer­zett” anyagokhoz nyúlnak. Az igazság: az ilyen intézkedések áldozatai kivétel nélkül a re­zsim neves ellenfelei, köztük van Kubitschek, az ország egykori köztársasági elnöke is. Olaszországszerte tovább tartanak a sztrájkok. A textil­ipar 120 000 dolgozója csü­törtökön kétórás sztrájkot tartott, hogy tiltakozzék a vi­dékenként változó munkabér ellen. A gépkocsivezetők csütör­tökön déltől szombaton reg­gel 6 óráig nem juthatnak üzemanyaghoz, mivel a ben­zinkutak kezelői kedvezőbb munkafeltételek kiharcolására az egész országra kiterjedő sztrájkot kezdtek. Szombaton az aranyvasárnap előestéjén 70 000 áruházi elárusító hagy­ja abba a munkát, mert elé­gedetlen az alacsony munka­bérekkel és követeli a mun­kaidő csökkentését. Veronában egy gyógyszer- gyár 500 munkása a gyár te­rülete előtt ülősztrájkot tar­tott, amikor egy sztrájktörő tisztviselő, aki be akart men­ni az üzembe gépkocsijával közéjük hajtott. Négy mun­kás megsebesült. A tiszt­viselő azzal védekezett, hogy tévedésből a gázpedált nyomta meg a fék helyett. A rendőrség a védekezést elfo­gadta és megállapította, hogy „véletlen baleset történt”. Ha Van Lau-Vance találkozó 5. Eötvöst már nem érdekel­te a részletes vita. Lénye­gét gyorsan átlátta. Megér­tette, sokkal többről van szó, mint holmi esetleges­ségről. Szervezett rtvhamot indítottak a zsidóellenes erők. Bármint hadakozik Ti­sza Kálmán az ellen, hogy az antiszemiták támadása országos politikai tünetté váljon, a baj máris bekövet­kezett. Istóczy Győző újabb nekibáterodása, a piperkőc tiszaeszlári földbirtokos ar­cátlan kirohanása, a Szat- már megyei felirat nyilván­valóan összefüggnek egymás­sal. Célratörő erők szövet­keztek titokban és azzal kez­dik a támadást, hogy mind­járt az elején a legsúlyo­sabb vádakkal kísérlik meg felzaklatni a közvéleményt. A Vajda tanácstalan volt. Nem tudta, miként vesse magát a küzdelembe. Elké­pesztette a lehetőség, hogy a komoly országos politika él­vonalába törhetnek azok, akik eddig gúnyban része­sültek hóbortos eszméik miatt, s most a sértődött­séghez társult gyűlölettel készülnek kiélni felforgató hajlamaikat. Ha látta Is a helyzet lé­nyegét a Vajda, egyelőre a szemlélődé« álláspontjára helyezkedett. Bonyolultnak ítélte a hirtelen kirobbant vihart, előbb részletesen át kellett tekintenie a fronto­kat, hogy felkészültebb le­gyen, mint a bajkeverők. Minden olyan teljes, nagy­szerű volt a tavaszvégi esté­ben, itt a Lánchíd pesti híd­főjénél- Ontották a fényt a gázlángok, dámák ringatták bokáig érő szoknyájukat a tágas téren, gavallérok haj­longták körül az óriáskala­pok kacér karimáit. Német, magyar, cseh beszéd kavar­góit világvárosi hangegyve­leggé, de az ismerős urak vi­dékies tisztelettel köszöntek át egymás társaságának. A Duna-parton rác hajósok bá­mészkodtak rérpitykés mel­lényeikben, balkáni zamattal fűszerezve a korzó bécsies szagát. Egyedül az Akadémia komoly épülete burkolózott sötétbe, viszont versenyt ra­gyogtak egymással a Hotel Európa és' az Angol Király­nő Szálloda roppant hosszú ablaksorai. De a legtöbb fény a Lloyd palota első emeletéről káprázott Feke­te, zárt fogatok sokasága zsúfolódott a klasszicista épü­letóriás előtt és a kocsisok úgy festettek könnyű köpe­nyükben, köcsögkalapjuk­ban, mint harminc évvel ko­rábban a mágnások. Eötvösnek még szokatlan volt Pest világvárosi kiviru- lása. A múltakba tekintő veszprémi tisztviselőködés és a mezőszentgyörgyi nyu­godt gazdálkodás után nehe­zen edződött hozzá a hirte­len felgyorsult nagyvilági élethez. Nem tudta megtagad­ni köznemesi vérét, némi fáj- lalással tekintett az Angol Királynőre, ahol éveken át élt Deák Ferenc az időben, amikor még zöldkötényes inasok szolgáltak a hotelben a vörös zekés londinerek he­lyett. Még a muzsika is át- vedlett, Bihari és Lavotta nó­táit bécsi valcerra cserélte a prímás­De most nem adhatta át magát az oly kedvére való tűnődésnek, az esti kóborlás örömének. Sietett a Lloydba, mivel délután alig hihető hírt hoztak barátai ügyvédi iro­dájába. Egyesek hajlongva, mások a bizalmas ismerős elége­dett mosolyával köszöntötték a Lloyd első emeleti termei­ben, ahol a függetlenségi párt klubja volt. Zajos cso­portok politizáltak a nagy csillárok alatt, rétegekben úszott az Ibolyaszínű szivar­füst az aranycirádás meny- nyezet felé. Eötvös megpil­lantotta Verhovay Gyulát, a Függetlenség című napilap tulajdonosát és főszerkesztő­jét, Cegléd város képviselő­jét a kártyaterem sarkában. Körülötte csoportosultak a legtöbben. Mihelyt meglát­ták a Vajdát, elcsendesedtek, mindannyian feléje fordul­tak. Eötvös sűrű bólogatással fogadta a köszönéseket, kezet is fogott azokkal, akik sze­rencsésen a közelébe juthat­tak, majd Verhovayval is parolázva, azonnal megkér- kérdezte: — Igaz a hír arról a skan­dalumról? — Igaz Károly, a legna­gyobb mértékben — felelte a főszerkesztő, de telt arca olyan elégedetten ragyo­gott, mintha a Vajda nem botrányról, hanem egy pom­pás tréfáról érdeklődött vol­na. Elkomorult Eötvös kissé rücskös, sötétbarna arca. — Lehetséges, hogy a ma­gyar törvényhozás házában pofozkodásra vetemedjenek? — Istóczytól minden kite­lik — mulatott a saját jó­kedvétől Verhovay- Kövér­kés álla hizottabb lett a hangtalan nevetéstől. — Hogyan történt a dolog? — sürgette a Vajda. — Istóczy részéről elég férfiasán. — Wahrman talán provo­kálta? A főszerkesztő nevetve tág­ra nyitotta a szemét. — Ez "természetes. Amint te is tudod, Wahrman Mór zsidó vallású képviselő. Láthattad, milyen izgatottan beszélt a Szatmár megyei felirat vitá­jában. — Ez még nem ok arra, hogy megpofozzák — mond­ta Eötvös rekedten a vissza­fojtott haragtól. — Mi len­ne, ha mindenkinek tettleges- séggel felelnénk az indula­taira? Akkor Istóczy val kel­lene kezdeni. Wahrman semmi olyat nem mondott, amit provokálásnak lehetne felfogni­— Megítélés dolga — vélte Verhovay. — Amikor Wahr­man azt mondta, hogy egye­sek ocsmány ganéjjal igye­keznek előkészíteni a talajt a felekezeti izgátásra, állítólag Istóczyra mutatott. — Én ezt nem láttam. — De én igen, drága Ká- rolyom. Istóczy mindjárt az ülés után felkérte segédeinek Ónody Gézát és Szuhányi Ödönt. Ezek meg is keresték Wahrmant a parlament könyvtárában. A sértő fél ki­jelentette, hogy nem emléke­zik semmire, ámbár megle­het, hogy gesztikuláció köz­ben Istóczy félreértette va­lamelyik mozdulatát. Szuhá- nyi Ödön beérte ennyivel, azonban Ónody és Istóczy keveselte a magyarázatot Istóczy Wahrmannhoz rohant és ezt kiabálta: ön engem megsértett, de nem hajlandó elfogadni az elégtételt köve­telő kihívást. Én önt ezen­nel, tanúk előtt, hitvány gazembernek nyilvánítom. Ekkorra már mindenki a kártyaterembe gyűlt Ágas­kodva kíváncsiskodtak a kaszinózók, mintha először hallottak volna az esetről. Verhovayt még jobban fel­lelkesítette az érdeklődés, ne­kipirosodva mesélte tovább az affért. — Wahrman várakozáson felüli eréllyel állt a sarkára. Keményen Istóczy szemébe mondta, hogy nem sértette meg és oly nyilatkozatot adott, melyet az egyik segéd, nevezetesen Szuhányi Ödön is kielégítőnek talált. Aztán szó szerint ezt jelentette ki: a támadást visszautasítom és az ön által használt kijelen­téseket önre vonatkoztatom. Istóczy erre felpofozta Wahr­mant. Ergó, a párbajt lehe­tetlen elkerülni. Meg is fog­ják vívni hamarosan a leg­súlyosabb feltételek között. (Folytatjuk) Gerencsér Miklós: Regény Eötvös Károlyról

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents