Kelet-Magyarország, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-20 / 298. szám
1968. december Ä. iTCLET-MAaYARemsZAtf t w* (Folytatás az 1. oldalról) nyezésével, s nagyon jó, ha ők elnyerik a munkásság, mindenekelőtt a szocialista brigádok támogatását. A munkásemberek belátása, az okok és miértek felismerése óriási erőforrás. Fontos eszköz sok esetben az üzemek, vállalatok közötti új termelési kooperációk kifejlesztése, vagy a már működők újjászervezése. És végül fontos ösztönző lehet a gazdasági verseny további szélesítése és élénkítése, mindenütt, ahol az ésszerűen lehetséges. A piaci mechanizmus — a gazdasági élet egyensúlya mellett — ugyancsak a termelékenység növelésére szorítja a vállalatokat. Javítjuk a pénzügyi egyensúlyt A beruházási hatékonyság fokozását szintén a minisztériumi és tanácsi munka előterébe kell állítani. Mostani időszakban — a pénzeszközök és az anyagi-műszaki kapacitások közötti erős feszültségek miatt — a legfőbb Szerep a beruházókra vár, nekik kell választaniok sok esetben az azonnali kezdés és lassú kivitelezés, vagy a későbbi kezdés melletti ütemes kivitelezés lehetősége között. Ha jól meggondolják a dolgot, nem mindig áz jár jól, aki az előbbit választja. A mai helyzetben a tervhivatal csakis úgy tervezheti és szabálvozhatja a népgazdaság egész beruházási programját, hogy vezérelvnek tekinti a nagyobb beruházási hatékonyság irányába való haladást. - Megoldandó problémáink között változatlanul előkelő helyet foglal el a népgazdaság pénzügyi egyensúlyának javítása, részint az ország fizetési mérlegének, részint az államháztartásnak a kiegyensúlyozása. A dollárvi- szonylatú fizetési mérleg most is passzív, de kedvező, hogy a passzívum tavalyhoz képest csökkent. A következő időszak feladatait úgy lehat megfogalmazni, hogy a passzívum csökkenését kell tudnunk folyamatossá tenni, állandó tendenciává alakítani. Ehhez növelni kell az exportmennyiséget, de még inkább az export népgazdasági jövedelmezőségét Az államháztartás jövő évi másfél milliárdos deficitje nem valami örvendetes tény, azonban az adott helyzetben elfogadható, a deficitet az ország sajá* pénzforrásaiból finanszírozni tudjuk. De azért e tény mellett nem mehetünk el egy könpyed fejbiccentéssel. Ha a deficit egymás után két évben jelentkezik, akkor már nem véletlen jelenség. Helyesen teszi tehát a kormány, hogj' komolyan veszi ezt a kérdést, s az országgyűlésnek ebben támogató szerepet kell vállalnia. A deficit megszüntetésére két vagy három éven belül megvan a lehetőség, ha a gazdasági eszközöket jól választjuk meg. Nagyon fontos, hogy a kormány tartózkodik minden olyasmitől, ami a deficitet a dolgozó emberek mindennapi életének nehezítésével szüntetné meg. Ehelyett a költségvetés beruházási kiadásainak ésszerű mérséklésében látja a megoldást. A jövő évi deficitet részint éppen az teszi elfogadhatóvá, hogy a folyamatban levő állami nagyberuházások kivitelezésének gyorsított ütemét és zavartalan befejezését szolgálja. Hogyan értékeljük a dolgozók életviszonyait közvetlenül érintő gazdasági terveket? Az előterjesztésből kitűnik, hogy 1969-ben az élet- színvonal az ötéves tervnek megfelelő ütemben emelkedik. Az iparban csökken a munkaidő, a mezőgazdaságban bővül a folyamatos munkát biztosító kiegészítő foglalkoztatás, a dolgozók növekvő társadalmi juttatásokat vehetik génybe. A keresők reálbére 2 százalékkal emelkedik, a lakosság egy főre jutó reáljövedelme pedig 4— 5 százalékkal. Ugyanúgy, m*nt ez évben, a kormány jövőre sem határozza meg, melyik vállalatnál, milyen mértékben növekedjen a béi-színvonal. Rábízza ezt a vállalatok vezetésére és a dolgozói kollektívákra, központilag meghatározva és szabályozva, hogy milyen feltételek mellett emelhetik a béreket. 1968-ban bebizonyosodott, hogy az életszínvonal központilag jól szabályozható ezen a módon, és helyes, ha a dolgozók kollektív teljesítményüktől függően automatikusan részesednek a társadalmi jövedelemből. így nem a központi tervezők ceruzája határozza meg egy-egy üzem, vállalat dolgozóinak bérét, tovább folytatjuk tehát és fejlesztjük a gazdasági reformnak ezt az alapelvét, amit a magyar munkásosztály magáévá tett és nelyesej, mert az munkásszemmel nézve Is’.igazságos, helyes. Növekszik a reálbér Miért éppen ennyivel és nem jobban emelkedik hazánkban a reálbár és a reál- jövedelem? Azért, mert több év átlagában ennek az anyagi fedezetét biztosítja a nemzeti összmunka. Nem szubjektív elhatározásból születnek a tervszámok, hanem objektív okokból. Szigorú gazdasági törvények hatása alatt cselekszünk mindig, amikor kihasítjuk a nemzeti jövedelemből a fogyasztási alapot. Pusztán humanizmusból nem tervezhetünk. 1957 óta folytatott gazdaságpolitikánk komoly sikerként az életszínvonal emelkedését egy évtized folyamán rendszeressé tudtuk tenni, s ennek anyagi fedelezetét manapság képesek vagyunk megteremteni úgy, hogy közben a felhalmozás anyagi igényeit is kielégítjük. Ez nagy eredmény. Erre vagyunk most képesek, többre még nem. Végső fokon két tényező determinálja a reálbérek 2 százalékos és a reáljövedelmek 4 százalékos emelkedését: az egyik a munka termelékenységének gdott növekedési üteme, a másik pedig a maf yar áruk külföldi verseny- épességének jelenlegi helyzete. Vagyis a nemzeti összmunka szervezettségének, hatékonyságának növelésével, ezen a küzdelmes úton haladhatunk csak gyorsabban előle. Az életszínvonal emelkedését a fogyasztási körülmények javításával is szolgálnunk kell. A rossz, kiegyensúlyozatlan fogyasztási piac bizony képes jócskán lecsípni a munkás, a paraszt, az értelmiségi, tehát minden fogyasztó életszínvonalából. És fordítva, a jó fogyasztói piacon a jövedelem reálértéke nagyobb. Ez a felismerés vezérli gazdaságpolitikánkat, amikor a fogyasztói piac egyensúlyára, a bővülő áruválasztékra és a minőség biztosítására, vagy javítására törekszik. Törekvésünk nem eredméhy- telen. Az üzletekben az áruk választéka fokozatosan bővül, az áruk minőségére is általában a javulás a jellemző, bár ez a javulás még lassú. A kereskedelmi hálózat fejlődése is kétségtelen. Az irány tehát jó, viszont még zsengék az új módon való kereskedés hajtásai. A fogyasztási cikkek és szolgáltatások nagy hányadánál még nincs eléggé kedvező helyzetben a vevő, még nem elég széles az a kör, ahol a vevők ténylegesen választhatnak abban, amit veszitek és abban, hogy hol vásárolnak. A minőség javítására a termelőket még kevéssé szorítja rá a gazdasági verseny. A szocialista kereskedelem kétségkívül emelkedő színvonala mellett azért némely üzletben nem tekintik többnek a vevőt, mint munkájuk tárgyának. Mindezekben javulásra, további erőfeszítésre van szükség, mert a fogyasztási körülmények javítása még jelentős tartalék a forint vásárló erejének növelése, az életszínvonal emelkedése szempontjából. Gazdasági fejlődésünk „nehézsúlyú” kérdései között tartjuk számon a külkereskedelem és a nemzetközi gazdasági együttműködés ügyét. Közismert, hogy hazánk gazdasági növekedése — sok más országtól eltérően — viszonylag nagymértékben függ a külkereskedelemtől, mind a forgalom mennyiségétől, mind a jövedelmezőségtől. Állandóan növekedő importra van szükségünk, s évről évre bővíteni kell exportpiacunkat. Ez úgy lehetséges, ha elsősorban iparunk — de bizonyos fokig a mezőgazdaság és a szolgáltató szektorok is —• fokozódó mértékben exportra orientálódik. Fejlődő gazdasági tevékenységünkkel vívhatunk ki magunknak perspektívában is kellő helyet a nemzetközi munkamegosztásban. A nemzetek helyét a tőkés piacon a versenyképesség dönti el, a szocialista piacon pedig a kölcsönös segítség elvének és a versenyképesség követelményének együttes alkalmazása. Mi csak úgy fejlődhetünk dinamikusan, ha népgazdaságunk mindkét piacon eredményesen tud működni. 4 szocialista piac nagyobb biztonságot nyújt A szocialista piac most és a jövőben is nagyobb biztonságot nyújt számunkra, természetes törekvésünk tehát együttműködésünk, kölcsönös kereskedelmünk állandó, erőteljes fejlesztése. A gazdasági szempontok és a politikai szempontok e téren külkereskedelmünket teljes egészében a szocialista világgal bonyolítsuk és elszigeteljük népgazdaságunkat a tőkés piactól, vagy csupán egy nagyon vékony érintke- zésu felületre korlátozzuk a kapcsolatot. Ezt nem tervezhetjük. De persze nem akarjuk és nem fogjuk megvalósítani ennek az ellenkezőjét sem, szocialista kereske:! Rímünk elhanyagolását a kereskedelem fejlesztése kedvéért. A világnak abban a részében, ahol nincs szocializmus, a kormányoknak és az üzleti köröknek is tisztában kell lenniök azzal, hagy a mi gazdasági reformunk nem lazítja kapcsolatainkat a szocialista világgal, hanem fenntartja és erősíti a közös üggyel való elkötelezettségünket. Ezen nem változtatunk, mert megfelel elveinknek és megfelel népünk közvetlen, mindennapi érdekeinek. Ez viszont nem akadályoz bennünket abban, hogy rendszeresen bővítsük és fejlesszük a fejlődő országokkal való együttműködésünket és a fejlett tőkés országokkal való keresedel- münket is, keresve a gazdasági kapcsolatokban az új megoldások lehetőségét. A következő időszakra szólóan új lehetőségek felkutatása, új megoldások alkalmazása szükséges a KGST- orszúgok együttműködéséiben. Ezt persze az érintett országok közösen oldhatják csak meg, nem csekély erőfeszítéssel. Véleményünk szerint a fejlődés mai szakaszán a következő kérdések vetődnek fel, amelyekre vá- leszt kell keresnünk: 1. A nemzetközi termelési kooperációt továbbra is döntően az állami egyezmények keretében fejlesszük-e, vagy építsünk jobban a vállalatok gazdasági érdekeltségére? 2. A külkereskedelmet a kétoldalú'kiegyenlített árucsere elvén folytassuk-e, vagy rátérjünk a konvertibilis valuta alkalmazásával a szocialista országok közötti sajátos szabadkereskedelemre ? 3. A tudományos kutatásokat és a termelés fejlesztését a mai módon koordinájuk-e, vagy felhasználjuk ehhez' a gazdasági integráció eszközeit? Kétségtelen, hogy jelenleg még csak kérdéseink vannak, kollektív válaszunk azonban még nincs. Most, mikor még a helyzetelemzés fázisában Tiszelt országgyűlés! Az előterjesztésben foglaltakkal, valamint a miniszter elvtárs expozéjával egyetértek. Felszólalásomban a bennünket érintő egyik legfontosabb kérdéssel, a mezőgazdaság problémakörével kívánok foglalkozni. Az 1968-as év eredményei azt igazolják, hogy az új gazdasági mechanizmus viszonyai között jobban ki lehet használni a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság előnyeit. Megyénk mezőgazdasága az előzetes számítások szerint az idén a tavalyihoz képest 10 százalékkal növeli termelésének bruttó értékét. Ehhez az is hozzájárult, hogy az új mechanizmus elemei már az elmúlt évben kezdtek kibontakozni. Termelési átlagaink az aszály ellenére valameny- nyi területen növekedtek. A terméshozamok emelkedése, a termelési költségszint csökkentése következtében lényegesen csökkenni fog a költségvetést terhelő mérleghiány összege is. Megyénk termelőd szövetkezeteinek mérleghiánya mintegy 100 millió forinttal lesz alacsonyabb az idén, mint az elmúlt évben. Javul szövetkezeti dolgozóink részesedése, illetve jövedelme is, ami megyénkben egyébként nagyon is indokolt. A szövetkezetek eredményeit jól segítette az ez évben alkalmazott ártámogatásos dotációs módszer, amelyet négy jáFás területén vezettek be. A termelőszövetkezeteit gazdasági és politikai helyzetképét röviden úgy tudnám jellemezni, hogy gazdaságilag, anyagilag, ez évben sokat erősödtek. Megyénk termelőszövetkevagyunk, gondosan elő kell készíteni a következő lépést, a nézetek és elgondolások nemzetközi egyeztetését, amiből a mi pártunk és kormányunk -is aktívan kiveszi majd a maga részét. A cél nem a gyorsaság lehet, hanem az alaposság, a hosszabb távra szóló jó megoldások megtalálása. zeteinek dolgozói helyeslik és nagyra értékelik pártunknak és kormányunknak azon intézkedéseit, amelyeket a mezőgazdaság továbbfejlesztése, a termelőszövetkezetek megszilárdítása és a szövetkezeti parasztság életszínvonalának további javítása érdekében tettek. A vázolt egészséges fejlődés mellett néhány problémája is van a megye mező- gazdaságának, ezek már a közeljövőben megoldásra várnak, amihez további segítséget kérünk. Egyik, ilyen problémánk az állattenyésztés továbbfejlesztésével függ össze. A bereg— szatmári területen — ami a legelők, rétek területi arányait illeti — adottak a szarvasmarha-tenyésztés feltételei. Viszont sok olyan gazdaság működik itt, amelynek területe kicsi és egyébként is meglehetősen nehéz feltételek között dolgozik. Többnyire primitív, szerfás istállóépületekkel rendelkeznek, amelyek a mai követelményeknek már nem felelnek meg. Nagyon fontos volna korszerű istállók építése. Az itteni gazdaságok azonban hülön-külön képtelenek ilyen beruházásokra. Kibontakozóban van a kis szövetkezetek társulása a beruházások közös megvalósítására, saját erőforrásaik azonban együttesen sem elégségesek. Kiegészítéséhez indokolt volna megnövelni a hitelek összegét. Indokoltnak tartanám a megye területén lévő 107 00Ö katasztrális hold, réten és legelőn való gazdálkodás gyorsabb ütemű fejlesztését. Az azonban az eddiginél ugyancsak nagyobb mértékű támogatást igényel. Említést érdemel termelőTisztelt elvtársak! Hozzászólásommal lényegében azt kívántam megvilágítani, hogy milyen felfogás; milyen gazdaságpolitikai logika vezet, amikor egyetértek a kormány jövő évi költségvetési javaslatával. A Magyar Szocialista Munkáspárt nevében a költségvetési javaslatot elfogadom. szövetkezeti csoportjaink helyzete is. Megyénkben jelenleg 35 termelőszövetkezeti csoport működik, 67 000 katasztrális hold területen. Nyíregyháza nyolc tszcs-jé- nek kivételével a földek minősége lényegesen rosszabb, mint a termelőszövetkezetek földjei. Az alacsonyabb szintű gazdálkodás és a föld gyenge minősége miatt a termelőszövetkezeti csoportok termelése 20—30 százalékkal alacsonyabb, mint a termelő- szövetkezeteké. Az említett gazdasági és szociális körülmények miatt a szövetkezeti csoportok taglétszáma állandóan csökken. A mezőgazdaságunk e szektorában tapasztalható tendenciákat nem tartjuk megnyugtatónak. Az itt élő parasztságnak nagyobb segítséget kell adnunk jövőjük kibontakoztatásához. Az alap- probléma az, hogy a fcid nagy részén gazdaságos termelést folytatni nem lehet. A helyi párt- és állami szervek tanulmányozzák a helyzetet. Tudjuk, hogy a problémákat elsősorban nekünk, megyén belül kell megoldanunk. Ennek érdekében minden tőlünk telhetőt megteszünk. Úgy látjuk azonban, hogy savit erőinkből e nehéz helyzetet megoldani nem tudjuk, e^ért a kormány, a népgazdaság támogatását, segítségét kérjük. Saját erőből a megoldás szükségtelenül hosszú ideig tartana, ami káros kihatással lenne egész megyénk fejlődésére. A magam és Szabo’cs- Szatmár megvei képviselőtársaim nevében az 1909. évi költségvetéstervezetet el fe gadom és azt a tisztelt ország- gyűlésnek is elfogadásra ajánlom. Szabolcs megyei képviselő felszólalása Vályi Péter válasza Megállapította a pénzügyminiszter, hogy a felszólalók általában egyetértettek azzal a gazdasági törekvéssel, ami a napirenden szerepelt költségvetésben és a jövő évi tervben megnyilvánult. A felszólalásokból kitűnt: a képviselők messzemenően figyelembe vették, hogy az 1969. évi állami költségvetés deficittel zárul, s hogy jövőre és az azután következő években nagy figyelemmel kell lennünk ennek a deficitnek a további alakulására, illetve megszüntetésére. — Bíztató, hogy itt. az országgyűlés fórumán felszólaltak megnyilvánulásaiból az csendült ki: valamennyien azonos módon ítéljük meg az ország helyzetét, a gazdasági továbbfejlődés útját és az előttünk fekvő törvényjavaslatot is- Ugyanakkor az is kiderült — az általános egyetértés mellett —, hogy sok olyan kérdés van még, amelynek megoldása a következő esztendőkre ad feladatot. Kitért arra — a képviselők részéről felvetett — kérdésre is, miként lehetne érdemibbé tenni az országgyűlés munkáját a költségvetés megtárgyalásában. Közölte, hogy már az 1970. évi költségvetés munkálatai során igyekszenek az igénynek eleget tenni. így például a különböző parlamenti bizottságoknak és a képviselőknek az egyes ágazatok előirányzatait részletesebben ismertető tájékoztatást adnak szóban és írásban. Elhangzott az a megjegyzés is, hogy hozzá tartoznék a költségvetés érdemi megtárgyalásához: a költségvetés olyan stádiumban kerüljön bizottsági vitára, amikor az egyes tételeken még lehet változtatni. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogv egyéves költségvetéssel szemben a variálhatóság bizonyos fokig túlzott igény. Magyarázatképpen megemlítette: a kulturális, a szociális és az egészségügyi terület egésze 2 milliárd forinttal nagyobb összeget kap 1969-re, mint amekkorát 1968-ban kapott. De ebből a 2 milliárdból legalább másfél milliárd forint már az előző években megépített intézmények működtetésére, fenntartására szolgál. A tanácsok feladatairól szólva hangsúlyozta: a jövőben a tanácsok részére nyújtott állami hozzájárulást a fejlesztési alapok és a működési költségek vonatkozásában az eddiginél objektívebb alapokra kell helyezni, s ez nyilván elősegíti majd a fejlődésben elmaradt területek felzárkózását, anélkül, hogy fékezné a jobban ellátott körzetek további előrehaladását. Az illetékesek foglalkoznak a kérdéssel, s már a jövő évi, valamint az 1970-es tanácsi költségvetésekben is jelentős részben érvényesül ez az elv, például Szabolcs, Somogy és Pest megye vonatkozásában. Itt az állami támogatás mértékének meghatározásánál messzemenően figyelembe vették a meglévő elmaradást. A bérezéssel, a szociális juttatásokkal, illetve a nyugdíjügyekkel kapcsolatban a miniszter rámutatott, az illetékes kormányzati szervek is ismerik g problémákat, a megoldandó szociális kérdéseket. Felelőtlenség lenne azonban ezek rendezésére most bármiféle határozott ígéretet tenni. Ezeket csak teljes áttekintésben lehet vizsgálni, s a következő ötéves tervvel kapcsolatos életszínvonal-politika keretében kell komplex módon, az ösz- szes hasonló problémák együttes mérlegelésével megoldani. Befejezésül a miniszter közölte, hogy az illetékes kormányzati szervek tüzetesen megvizsgálják majd a parlament kétnapos vitájában elhangzott észrevételeket, javaslatokat, s azok elintézéséről az országgyűlés elnökségét, valamint az érdekelt képviselőket értesítik. Ezután határozathozatal következett. Az elnöklő Kállai Gyula javaslatára az országgyűlés először a módosító indítványokról döntött Egyhangúlag elfogadta a terv- és költségvetési bizottság javaslatát, hogy a költségvetés eredeti előirányzatain felül a tanácsi utak és hidak fenntartására 20 millió forintot, mezőgazdasági bekötő utak és távvezetékek építésére 50 millió forintot, az egészségügyi ellátás javítására 30 millió forintot biztosítsanak. Ugyancsak elfogadta az országgyűlés dr. Hargitai Katalin képviselőnek a vitában elhangzott javaslatát, hogy további 10 millió forinttal emeljék a tanácsi utak és hidak fenntartási előirányzatait. Az elfogadott módosító java',~'"'k együttvéve 110 millió forinttal növelik az 1969. évi állami költségvetés kiadásainak előirányzatát. Az országgyűlés ezután a módosító indítványokkal együtt általánosságban és részleteiben, egyhangúlag megszavazta az 1969. évi állami költségvetésről és a tanácsok költségvetésének 1969/70. évi költségvetési szabályozóiról szóló törvényjavaslatot Ezután interpellációra került sor, majd Kállai Gyula zárszavával ért véget a tanácskozás. Danes József
