Kelet-Magyarország, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-19 / 297. szám
1 1WIT MAOTABOftS?*« !W8. üeeemSep fi. (Folytatás as 1. oldalról) vetkező években a bevételek további növekedése és az állami terhek mérséklődése folytán az államháztartás helyzete tovább javul és a következő években tartós egyensúly alakulhat ki. A közgazdasági szobályozó eszközök tervbevett következetesebbé tétele a költségvetési egyensúly kialakulását is elősegíti. Tisztelt országgyűlés! Ez évben mintegy 68—70 milliárd forintot költöttünk beruházásokra, 2—4 milliárd forinttal többet, mint a múlt évben. Nagy a beruházási kedv a népgazdaság minden ágazatában és szektorában. A beruházási szándékok azonban nincsenek mindig összhangban a lehetőségekkel és a pénzügyi forrásokkal. A népgazdaság csészében a beruházási javak kereslete meghaladja a kínálatot Meggyorsul a vásárosnaméuyi ládagyár építése A beruházási piac ellentmondásossága elsősorban az építőiparban jelentkezik, mert jóllehet az építőipar termelése gyorsan nő, mégis 6ok beruházó vár arra, hcgv kivitelezőt kapjon. Az építőipari vállalatok válogathatnak á megrendelésekben, mert az lényegesen több, mint amit el tudnak vállalni. Ezért van itt érezhető áremelkedés és ezért tart sokáig egy-egy elkezdett építkezés. Amíg az építési-sze’-e- lési munkák piacán nem jön tétre elegendő kapacitás a szükségletek kielégítésére, addig az éoítési piacot köz- gazdasági-pénzügvi eszközökkel lehet csak az egyensúly irányába befolyásolni. Ezért a kereslet-kínálat befolyásolására. a járadék jellegű jövedelmek egy részének elvonására 1989. évtől építési-szerelés) adó kerül bevezetésre, melvet szabed- áras munkáik után fizetnek az építés! tevékenységet végző vállalatok. Az adó bevezetését sokoldalú megfontolás előzte meg. Nem vonatkozik az adó többek között az állami támogatással megvalósuló beruházásokra, valamint a lakásénítkezésekne. A népgazdasági terv 1960- bert összesen mintegy 72—74 milliárd forint beruházással számol. Ezenbelöl az Ipari beruházások 94 milliárd forintot tesznek ki. A költségvetés beruházód kiadásai a jövő évben az ez évihez kénest 14 százalékkal növekednek. Egyes beruházási csoportok — így a kőolaj és földgázvezetékek építése, a lakásépítés, valamint a közművesítés állami kiadásai — nagyobbak az ez évinél. 1969-ben arra törekszünk, hogy a folvama'ban lévő termelő célú nagyberuházások üzembe helyezését meggyorsítsuk. Jelentős Ösz- szeeeket költünk olyan énülő ioafi beruházások befejezésére. mint a Százhalombattai Hóerőmű, a kismotor- és péngyár. a Vásárosnanv'nvi Foreáesládsgvár. Megfontolt válogatás után indítunk — az. elmúlt évekénél lényegesen kevesebb — új beruházást. Ilyen a Győri P mut- szövő és Műbőrgvár fej’esz- tése. a Borsodi Sör- és Malátagyár. a Szegedi Házépítő Kombinát. A mezőgazdaság beruházásai az összkerUkáz'-hH mintegy IS 5 mi’liárd forintot tesznek ki, amj a beruházásoknak közel egyötöd^ A mezőeazdasági beruházások növekvő részaránya összhangban van a kormány gazdaságnolitika! célki űzé- seivel. A mezőgazdaságra fordított beruházási eszközökből 100 szarvasmarha- és sertésteleo építését kezdik el, 28—30 000 szarvasmarha-fé- .rőhelv. illetőleg 70—90 000 sertésférőhely létesül A fejlesztés keretében 1500 vagon befogadékénességo eyümölcshűtő-táro’ó építését kezdik mee és bővül az üzemek szőlőfeldolgozó kapacitása is. A beruházások pénzű mű szabályozása terén fő céljaink: az állami költségvetés beruházási terheinek fokozatos mérséklése, a vállalati eszközök erőteljesebb részvétele a beruházások finanszírozásában. Ennek érdekében egyes h°ruházás',k- nál 106°-tői új fin-szírozási forma kerül bevezetésre. Ez azt jelenti, hogy egyes termelő nagyberuházásokat részben az állam által nyújtott fejlesztési kölcsönből és részben vállalati saját eszközből finanszírozunk. E beruházások eldöntésénél tiszteletben a vállalatok jogát, hogy maguk dönthessenek, akarják-e a beruházást, vagy sem. Az állam megjelöli a célokat, amire hajlandó fejlesztési kölcsönt adni és megjelöli a kölcsön maximális mértékét. A vállalat ajánlatot tesz, hogy mennyi saját erőt tud biztosítani a beruházáshoz, mennyi a befektess megtérülés ideje, milyen a gazdaságossága a létesítménynek. Ezek alapján bírálja el az állam, hogy melyik vállalatnak ad fejlesztési kölcsönt. A vállalati beruházások arányáról és a jövő évi szándékoktól felméréseket végeztünk. 1968-ban a vállalati beruházások részaránya majdnem eléri a 40 százalékot. A beruházások műszaki összetétele azonban e szférában sem változott; nem nőtt a gépi beruházások aránya, az építési hányad magas. A kibocsátott beruházási hitelek közel kétharmada a már megkezdett beruházások finanszírozását szolgálja. A beruházási hitelek nagyobb részét a bank középlejáratú hitelként folyósította. Valójában a vállalatok 1969-ben képeznek először évi nyereségükből az új rendszer szerint fejlesztési alapot, ezért a saját források jelentősebb növekedésével számolhatunk. A hiteligények összege jelentősen meghaladja a lehetőségeket. A nagy kereslet miatt különösen vigyázni fogunk arra, hogy csak a gazdaságos, gyorsan megtérülő, a devi- zaszempontokat kellően figyelembe vevő beruházásokra nyújtsunk hitelt. A lakásépítési célkitűzések Pontos életszinvonalpolitikai célkitűzésünk a lakáá- építések növelése. 1969-ben mintegy 62 000 lakás építését tervezzük. A negyedik ötéves tervben kiugróan nagy lakásépítési program megvalósítását tűzzük ki célul. E feladat teljesítéséhez már a következő két évben előkészületeket kell tenni. Már ez évben megkezdte termelését a győri és miskolci házgyár, ezenkívül folyamatban van még három házgyár építése. A tervezett lakásépítések megvalósításának feltétele a közműhálózat fejlesztése. A vállalatok a vállalatfejlesztési alapból támogathatják dolgozóik társasház és családiház-építését és a a tanácsokkal együttműködhetnek az építkezések megvalósításánál. Ezután a pénzügyminiszter nemzetközi gazdasági kapcsolataink további fejlődéséről számolt be. A szocialista országokkal folytai- tott árucsere volt ez évben is külkereskedelmünk leggyorsabban növekedő szektora. A szocialista országok iránti kötelezettségeinknek eleget tettünk. Továbbra is fejlődésünk kulcskérdésének tartjuk — tehát nagy jelentőségű számunkra — a szocialista országok gazdasági együttműködésének fejlesztése, a közös célok és érdekek alápján. — Külkereskedelem köz- gazdasági szabályozói már ez évben éreztették kedvező hatásukat. Ezek között a legfontosabb az. hogy összekapcsoltuk a külső és belső piaci értékesítés eredményét, a vállalatokat érdekeltté tettük a külső piaci értékesítésben és az így elérhető nyereség növelésében, a kedvezőbb értékesítési és beszerzési lehetőségek felkutatásában, meggondolásra késztettük őket a külső és belső források ésszerűbb fel- használásában. A kivitel 1968-ban mintegy 6 százalékkal haladja meg a tavalyit. A szocialista export körülbelül 9—10 százalékkal lesz magasabb a tavalyinál. A nem szocialista országokba irányuló kivitelben változatlanul nagy a szerepe a mezőgazdasági cikkeknek. A gépkivitel az előző évihez képest növekedett, ez azonban a dollárviszonylatban történő értékesítésnél — miután részaránya nem szá- számottevő — még így sem jelentős. A külkereskedelmi árak mellett az állami visszatérítési rendszer is hatást gyakorol az exportforgalomra. Az első időszak tapasztalati kedvezőek, az állami visszatérítési rendszer stabil köz- gazdasági szabályozóként funkcionál; segíti, hogy a vállalatok gazdaságosabb termékstruktúra kialakítására törekedjenek. Az állami visszatérítési rendszer a kedvezőtlenebb termelékenységű vállalatok számára lehetővé teszi a kiviteli struktúra fokozatos átalakítását, Vagyis annak elérését, hogy egy idő múlva ne szoruljanak állami támogatásra. Egyébkántis a változó piaci körülmények és a vállalatok helyes orientálása szükségessé is teszi a visszatérítések mértékének megfontolt, lépésről lépésre való csökkentését. A behozatal mintegy 4—5 százalékkal haladja meg a tavalyit. Ez alacsonyabb a múlt évi növekedésnél. A rubel elszámolású viszonylatokból származó import mintegy 5—6 százalékkal nő, a dollár elszámolású viszonylatokból származó behozatal megközelíti a tervezett szintet. Megnyugtató, hogy a felmérések szerint a vállalatok is ezzel számolnak. Az állami visszatérítés 1969-re számításba vett ösz- szege összhangban van az export várható jövő évi növekedésével. A devizák egy- ségére jutó állami visszatérítést átlagosan némileg csökkentjük, de az • export növekedésének hatására az előirányzott állami visszatérítés a múlt évivel közel azonos összegű marad. A Külkereskedelmi Minisztérium felhatalmazást kapott arra, hogy a kereskedelempolitikai alapból adóvisszatérítést nyújtson olvan vállalatok részére, amelyek meghatározott export bővítésére vállalkoznak és azt teljesítik. A korszerű export növelését célzó beruházásoknál a hitelezésben előnyös feltételeket biztosítunk. Mivel a külkereskedelmi forgalom szabályozói beváltották a hozzájuk fűzött reményeket, a tőkés relációból származó gépimporttal kapcsolatos letét mértékét 150 százalékról 100 százalékra csökkentjük. A tervezettnél több a nyereség Tisztelt országgyűlés! A vállalatok gazdálkodása — az irányítási rendszer reformja következtében — jelentős átalakulásnak indult. A vállalatok és szövetkezetek 1968 évi jövedelmei magas szinten alakultak ki és a megnövekedett vállalati feladatok teljesítéséhez, a nagyobb vállalati önállósághoz kedvező feltételeket teremtettek. A vállalati összjövedelem 11 százalékkal, azon belül a nyereség több, mint 20 százalékkal magasabb az előirányzottnál. A magasabb nyereség főként az 1968. január 1. óta érvényes árak nagy nyereség- tartalmának, továbbá a kereslet változásához jobban igazodó termelés és forgalom emelkedésének, egyes importárak csökkenésének következménye. Növelte a nyereséget — a vállatok Javuló munkája révén — a gazdasági hatékonyság fokozódása is, ennek jelei különösen az év második felében mutatkoztak. Itt rámutatott Vályi Péter: minthogy az ár- és nyereségviszonyok a számítottnál jóval kedvezőbben alakultak, számos vállalat viszonylag kényelmes helyzetbe került, s nincs kellően rászorítva a hatékonyság javítására. A magas' nyereséggel összefüggésben a vállalati alapok a korábbiaknál lényegesen több eszközt biztosítanak a vállalati fejlesztésekre és a személyi jövedelmek növelésére. A vállalatok mintegy 15 milliárd forint fejlesztési alapot képezhetnek, ami körülbelül 3 milliárd forinttal több a tervezettnél. Az átlagbérek mintegy 2—2,5 százalékkal nőnek, emellett a tavalyinál átlagosan 5—6 nappal több nyereségrészesedés fizethető ki a dolgozóknak. A tartalékalapok feltől tődése kedvezőbb ütemben folyik. összességében a vártnál nagyobb vállalati nyereségek hozzájárultak a biztonságos átmenethez. Most azon van a sor, hogy az intenzívebb fejlődés valóra váltása érdekében egyes szabályozókat korrigáljunk, hogy a nyereségnövekedés a jövőben még inkább az eredményesebb munka révén legyen elérhető. Az 1969 évi nyereség várható alakulása már tükrözi a szabályozók következetesebbé tételével kapcsolatos intézkedések hatását is, úgymint a támogatások fajlagos csökkentését, a kivételek szűkítését és egyes átmeneti kötöttségek enyhítését. Számítások szerint 1969- ben a gazdaságban realizálódó mintegy 68—70 milliárd forint nyereség 8—10 százalékkal haladja meg az ez évit, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek nélkül számítva. A jövedelmezőség alakulásában fontos tényező, hpgy a vállalatok jobban keresik a nagyobb jövedelmezőséget biztosító értékesítési és beszerzési lehetőségeket, igyekeznek termelésüket a piaci igények alapján megszervezni, eszközeiket jobban kihasználni. A nyereségből képezhető alapok összege mintegy 28—29 milliárd forint, ezen belül a fejlesztési alap 16—18 milliárd forint, a részesedési alap 8— 9 milliárd forint. A közgazda- sági szabályozás következetesebbé tétélével, a piaci viszonyok erősítésével járó nagyobb kotkázat indokolttá tette a vállalati tartalékalapok kötelező szintjének felemelését is. I Ez év folyamán a piaci egyensúly általában kielégítő volt. A termékforgalmazás új rendszere fokozatosan kibontakozott. Volt ugyanakkor néhány termék, pl.: a hengerelt acél, az építőanyagok, egyes műanyagok, a fenyőfűrészáru, amelyből nem lehetett hiánytalan ellátást biztosítani. A hiányok felszámolására növelni kellett az importot. A termelők és felhasználók kapcsolata Kialakulóban vannak a termelők és felhasználók közötti új kapcsolatok. A vállalati kapcsolatokban azonban még sokszor fellelhetők a régi gazdaságirányítási rendszer jegyei is. Egyes szállítók a versenytársak kizárására törekszenek. Kedvezőtlen a kis felhasználók pozíciója, mert sok esetben a monopolhelyzetben lévő termékforgalmazási vállalatokra vannak utalva. Sokszor a szabadforgalmazású termékeknél is kialakulnak a kötött ' értékesítési pályák, mivel a vállalatok attól tartanak, hogy szükségleteiket a kötött forgalmú termékekből csak akkor elégítik ki, ha a szabad termékeket ugyanannál a vállalatnál veszik. A termelő vállalatok nagy része — a jelentős kereslet és monopolhelyzet miatt — biztonságos helyzetben érzi magát Érdekes megemlíteni, hogy a vállalatok véleményéről szerzett Információk szerint a feldolgozóipar vezetőinek nagy része úgy látja, hogy a vállalat termelési kapacitásánál nagyobb a kereslet. Közel egyharmá- duk egyensúlyáról beszél és csupán egyötödük érzi ügy, hogy termelést lehetőségeiknél kisebb a kereslet. A vállalatok egyötödének nincsen belföldi versenytársa. Ez kedvezőtlen, s szükségszerű, hogy a jövőben az eddieknél többet foglalkozzunk a gazdasági viszonyaink között kibontakozó egészséges verseny kérdéseivel. A piaci helyzet ismeretében a termékek forgalmazási rendszerének egyszerűsítésére van áfcükség, az ez évi kötöttségek egy része jövőre már feleslegesnek látszik. Szűkíthető például a szerződés- kötési kötelezettség köre és ugyanakkor a vállalatok közvetlen megállapodása alapján forgalmazható termékek köre bővül. Az új árrendszer és ármechanizmus, a szabályozó rendszer egészével együtt hozzájárult az eddigi kedved ző eredmények eléréséhez^ hatására erősödnek a termelés és fogyasztás kapcsolatai jobban érzékelhetővé válik a külföldi piacok értékítélete. Az építőipar kivételével egyetlen olyan ágazat sincsen, ahol jelentősebb áremelkedés következett volna be. Az azonban, hogy a termelő szférában sok még a költségektől jelentősen eltérő ár, azt is jelzi, hogy még nem elég aktív a vállalatok árpolitikája. Gazdasági fejlődésünk Indokolttá tenné, hogy a vállalatok gyorsabban reagáljanak a piaci viszonyok változására, csökkentsék, de — gazdaságilag indokolt esetekben, amikor az áruk minőségének javítása, a választék bővítése érdekében ez szükségessé válik — emeljék is az árakat. Módosítások a fogyasztói árakban 1969 év folyamán a termelői és fogyasztói árakban módosításokat tervezünk végrehajtani. A termelői árak módosítását főleg termeléspolitikai szempontok és kereslet-kínálati meggondolások; a fogyasztói árak változtatását pedig az értékarányokhoz való közelítés és a forgalmi adórendszer szükséges egyszerűsítése indokolja. A fenyőfűrészáru termelői árát január 1-vel átlagosán több, mint 20 százalékkal emeljük, a farostlemez termelői árát viszont 7 százalékkal mérsékeljük. A fenyőfűrészáru áremelését az teszi szükségessé, hogy a jelenlegi belföldi árak mellett gyorsan növekvő belföldi igényeket szocialista t importból nem tudjuk kielégíteni, a jelenlegi belföldi ár a tőkés beszerzési árhoz képest pedig alacsony. A nyersbőr világpiaci árának számottevő, csökkenése lehetővé teszi a készbőrök termelői árának mintegy 10 százalékos csökkenését, egyúttal sor kerül a cipő- és bőripari termékek forgalmi adóztatásának újjá- rendezésére, ami a fogyasztói árak némi csökkenését eredményezi Változnak egyes baromfi- féleségek árai is. Ennek első jeleként már az elmúlt napokban csökkent a vágott csirke felvásárlási és fogyasztói ára. Ármódosításokat hajtunk majd végre a tüzelőanyagok termelői és fogyasztói áraiban, módosítjuk a szénúr- rendszert, ezenbelül egyes magas kalóriájú és kisebb hamutartalmú szenek termelői árát mérsékeljük. A hazai termelésű brikett fogyasztói árát 20 százalékkal, a küzifa fogyasztói árát 14 százalékkal csökkentjük 1969. január I5-ével. 1969. folyamán sor kerül a fűtőolaj fogyasztói árának 30 százaiékos mérséklésére, olyan időpontban, amikor az árcsökkentés technikai és szervezeti feltételei megteremthetők lesznek. Az 1968 évi kedvező tapasztalatok alapján 1969-ben bővíteni kívánjuk az olyan termékek körét, amr'vprk áralakulását nem kötik állami árszabályozó előírások. A forgalmi adó módosítás szélesebb körben érinti a ruházati cikkeket és az italféleségeket. Egy-egy cikkcsoporton belül változni fog az egyes cikkek ára. Egyik térték ára csökken, míg a másik termék* ára emelkedik. Az intézkedésekre úgy kerül sor, hogy az egyes 'er- mékcsoportok fogyasztói árszínvonala változatlan marad, sőt némileg csökken. A forgalmladó-változások hatására tehát nem módosulnak a különböző jövedelmi rétegek reáljövedelem arányai. Továbbra is fenntartjuk az árakban megmutatkozó társadalmi preferenciákat. pl. gyermek- ruházati cikkek alacsonyabb árszintjét. A forgalmi- adó-kulcsok és a fogyasztói árak megváltozására zömmel 1969 év folyamán kerül sor. A vállalatok hitel- és pénzellátása az év folyamán kielégítő volt. Év elején voltak ugyan átmeneti nehézségek, de azok a vállalati pénzforrások növekedésével párhuzamosan, fokozatosan csökkentek. A Vállalatok és szövetkezetek pénzgazdálkodása, pénzügyi helyzete az év folyamán különböző okók következtében nem volt egyenletes. Az év elején elsősorban az átmenet problémái okoztak a vállalatoknál pénzügyi gondokat. Az év második felében időnként a vállalatok egyes csoportjaiméi a vállalatok egymás közötti fizetésének indokolatlan elhúzódása, a fizetési szerződések határidejének be nem tartása okozott zavarokat. Számítunk arra, hogy jövőíe az új fizetési rendszer megszilárdul és a szerződésben vállalt fizetési határidők nagyobb szerepet kapnak a vállalatok pénz- gazdálkodásában. Kedvezőtlen a készletgazdálkodás A készletek alakulásával, a vállalatok készletgazdálkodásával korántsem vagyunk elégedettek. Az a tapasztalatunk, hogy a vállalatok és szövetkezetek üzleti döntéseiknél nem számolnak megfelelően azoknak a készletekre gyakorolt hatásával. A vállalati forgóeszköz-gazdálkodásban még nem ismerték fel teljesen, hogy a készletek és általában a forgóeszközök tartós növelése vállalati felhalmozást jelent, amit a fejlesztési a'apból kell megvalósítani. Ügy látszik, hogy a vállalatok gazdálkodásában e téren még a régi finanszírozási módszerek maradványai élnek. A forgóeszközhitelezést széles körben még mindig automatikus jognak tekintik a vállalatok. nem pedig kétö'dalú szerződésnek a bank és a vállalat között. Emiatt különösen az év második felében, kisebb-nagvobb konfliktusok támadtak a hitelezési gyakorlattal. Pedig kétségtelen, hogy a készletek volumene és növekedése magas, különösen a további feldolgozás céljait szolgáló anyag, félkész-, alkatrész- készleteké. Néhány Vállalatnak értékesítési gondja van és ezért túlzott mértékben tárol készárukat is raktáraiban, holott más árukban kielégítetlen kereslet jelentkezik. Ez a folyamat növeli az exportot, rontja a fizetési mérleget. Mindez akadályozhatja, hogy több jusson fogyasztásra és beruházásra. A hitel- és betétkamatok még nem eléggé ösztönzők, nem késztetik kellő meggondolásra, mérlegelésre a vállalatokat a pénzforrásokkal való gazdálkodásban, a hitel igénybevételénél, illetve ö saját eszközök tartós betétként való elhelyezésénél. Ezért tartjuk indokoltnak a betéti kamatok növelését és az eszközlekötési járulék ki- terjesztését a hitelből finanszírozott készletekre és állóeszközökre is. Rövid lejáratú hitelt csak átmeneti és idényszerű készletekre nyújt a bank. A vállalati saját forgóalap magasabb állománya, valamint a nyereségből képződő fejlesztési és tartalékalap lehetővé teszi, hogy a vállalatok magukra vállalják a készlet- tartás kockázatát is. (Folytatás a 3. oldal ob)
