Kelet-Magyarország, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-19 / 297. szám

M8Í. áeewrt>er If. tCELET-MAGYARORSZAö S. o?(M (Folytatás a t »Idáiról) A jövőben a vállalatoknak csak új, kedvező piaci lehe­tőségek feltárásával, korsze­rű, jó minőségű termékek gyártásával, a választék bő­vítésével kell elémiök a nagyobb nyereségeket. Azok a vállalatok, amelyek e kö­vetelményeknek nem tudnak eleget tenni, mind kisebb nyereséget realizálhatnak, vagy veszteségessé válnak. Nyilvánvaló azonban, hogy a jövőben a vállalatok pénz­ügyi korrekció, vagy újabb támogatás útján nem rendez­hetik átmeneti nyereségcsök­kenésüket, sem veszteségei­ket. Erre legfeljebb a tar­talékalapjuk nyújthat fede­zetet. Ha a vállalati tartalék kimerül, akkor szanálási el­járásra kerül sor, komoly következményeivel együtt. A pénzügyminiszter továb­biakban hangsúlyozta: he­lyes, ha a vállalatok a köte­lező tartalékoláson túl, biz­tonsági tartalékokat is ké­peznek. A tartalékok növelésével készülhetnek fel a vállala­A gazdasági folyamatok értékelése alapján megálla­pítottuk, hogv az élőmunká­val való hatékony gazdálko­dás problémáinak fő forrása nem a jövedelemszabályozá­si rendszer. Budapesten pél­dául létszámnövekedés nél­kül jelentősen emelkedett a termelékenység. Vidéken a foglalkoztatottság növelésé­nek lehetőségeit használták kj elsősorban, s a termelé­kenység kevésbé javult; pe­dig ugyanaz a jövedelemsza­bályozási rendszer érvénye­sül az egész ország területén. Üev tűnik az aktív, differen­ciált bérpolitika eszközeivel a vállalatok 1968-ban nem éltek eléggé, pedig az a ha­tékony munkaerogazdá1 kodás egyik legfőbb ösztönzője. Az élőmunka _ gazdálkodásának javítása, Hatékonyságának növelése érdekében 1969-től néhány intézkedést teszünk. Például' a népgazdaság egyes területein az egységestől el­térő béi-szorzókat az áUa’á- nos szabályoknak megfele­lően állapítjuk meg; meg­szüntetjük a bárszínvona1- növe’ést korlátozó 4 sz.áza’é- kos határt. Az alapképzés szabályait úsy módnsftiuk, hogy nagyot» lehetőséget adion a rugalmasabb lét­szám- ' és bérgazdálkodásra. Tisztelt, országgyűlés! A lakosság fogva-ztása !9G8-ban 5—6 százalékkal növekedett, s ez lényegében megfelel a tervezettnek és az előző évek fejlődési üte­mének. A kiskereskede’mi forgalom kb. 8 száza­emelkedett, ami kisebb a tavalyi növekedés­nél. Jóllehet, egyes árak vál­toztak, a kiskereskedelmi ár­színvonal nem változ.ott érezhetően. A lakosság pénz­bevételei körülbelül 8—9 százalékkal haladták meg a múlt évit és azonos tenden­cia*: mutatnak a korábbi évekkel. A pénzbevételek kétharmadát kitevő munka­bérek mintegy 5—6 százalék­kal nőttek, a nyereségrésze­sedés! kifizetések várhatóan több mint 10 százalékkal ha­ladják meg a tavalyit. A me­zőgazdasági termeléssel kap­csolatos tevékenységből szár­mazó lakossági pénzbevéte­lek kereken 18 százalékkal emelkedtek. E növekedés fő tényezői; a felvásárlás volu­menének és árának emelke­dése, valamint a termelőszö­vetkezeti dolgozóknak ki ri- zetett nagyobb készpénzelő­legek. A pénzbevételek felhaszná­lása másként alakult, mint a múlt évben: alacsonyabb az áruvásárlásokra fordított ösz- szegek aránya és magasabb a megtakarítások képződése. Több mint 3,5 milliárd fo­rinttal növekedett a takarék­betétállomány. Ez legalább két fontos dolgot mutat: egy­részt a lakosságnak az új mechanizmus sikerébe vetett hitét, a forint stabil vásárló- értékébe vetett bizalmát, másrészt a takarékbetétállo­mány növekedésében kifeje­zésre Jut az Is, hogy a la­kosság kereslete a nagyobb éetékű fogyasztási javak irá­tok egyes nagyobb feladatok megoldására. Ilyen például a munkaidőcsökkentés, amely a vállalatok számára átmene­tileg kiadási többletet jelent­het és ezt a vállalatoknak saját erejükből kell finanszí­roznak. Ilyen tartalékok képzése és üzemszervezési tervek készítése útján kell az áttérést az új munka­rendre megalapozni. A rövi­dített munkaidőre való átté­rés zavartalan megvalósítá­sának azért is nagy a jelen­tősége, mert az élőmunka­felhasználásban, 'a létszám- gazdálkodásban ez évben problémák mutatkoztak. Az élőmunka hatékony működtetésének kérdéseivel a kormány már több ízben foglalkozott. Miért olyan fon­tos számunkra ez a problé­ma? Azért, mert közvetle­nül a dolgozók jólétéhez, társadalompolitikai céljainak megvalósításához kapcsoló­dik. Csak az élőmunkával való helyes gazdálkodás biztosíthatja a termelékeny­ség kellő növekedését, a reál- jövedelmek tartós emelkedé­sét. nyába tolódik el, ami előta­karékossággal jár. A lakosság pénzbevételei jövőre kb. 9%-al nőnek. A jövő évben a létszámnöve­kedés lassúbbodásával és 2 százalékos reálbéremelkedés­sel számolunk, összességük­ben a lakosság fogyasztásá­nak 5—6 százalékos, a kiske­reskedelmi forgalom 7—8 százalékos növekedése várha­tó 1969-ben. A gazdasági hatékonyság javulása, a termelékenység növekedése nemcsak a dol­gozók reálbérével, hanem a társadalmi közös fogyasztás alakulásával is szoros kap­csolatban van. A munka szerinti elosztás során megszerzett jövedel­meken kívül az életkörül­mények alakulásában egyre jelentősebb a szerepe a tár­sadalmi juttatásoknak, akár készpénzben kapják a csa­ládok. mint a családvéde­lemmel összefüggő juttatáso­kat vagy az öregek eltartá­sát biztosító nyugdíjakat, akár közvetve részesül eb­ben a lakosság az ingyenes oktatás, az egészségügyi ellá­tás, illetve társadalmi gon­doskodás révén. Figyelembevéve azokat az intézkedéseket, amelyeket a párt és a kormány a lakos­ság életkörülményei rendsze­res javítása érdekében ho­zott, a költségvetés az előző évinél több mint 2 milliárd forinttal nagyobb összeget irányoz elő az egészségügyi, a szociális és a kulturális cé­lokra. Gyorsabban nőtt a nemzeti jövedelem Az elmúlt években a közös társadalmi szükségletek a nemzeti jövedelemnél gyor­sabban növekedtek, elsősor­ban a társadalombiztosításra jogosultak számának emelke­dése, valamint az újonnan létesített egészségügyi, szo­ciális és kulturális intézmé­nyek fenntartási költségei miatt. Emellett kevés lehe­tőség volt arra, hogy az in­tézmények által nyújtott szolgáltatások színvonalát széles körben javítsuk. Ezért úgy véljük, hogy az elkövet­kező években erőforrásaink egy részét — az intézményi hálózat mérsékeltebb ütemű fejlesztése mellett — az ellá­tás minőségének javítására kell fordítanunk. Az előterjesztett 1969. évi költségvetési előirányzatok­ból a *társadalombiztosításra 19 milliárd forint jut, ami az előző évit 7 százalékkal meg­haladja. A gyermekes anyákról va­ló fokozott gondoskodás jut kifejezésre abban, hogy ter­vezzük a gyermekgondozási segély időtartamának hat hó­nappal való meghosszabbítá­sát és ezzel egyidejűleg a segély igénybevételére jogo­sultak körének kiszélesítését. Az utóbbi években örvende­tesen nő a gyermekek szüle­tési arányszáma. A gyermek- gondozási segélyt az 1969. évben előreláthatóan mintegy 120 000-ren veszik igénybe, ezért e célra a költségvetés az előző évinél mintegy 440 millió forinttal nagyobb ösz- szeget biztosít. Egészségügyi és szociális feladatokra csaknem 7,5 milliárd forint, az előző évi­nél 5 százalékkal nagyobb összeg fordítható. A növeke­dés nagyobb része a gyógyí­tó-megelőző hálózat további kiszélesítését, a csecsemő- és gyermekgyógyászat fejleszté­sét szolgálja, de lehetőséget nyújt a kórháV higiénia ja­vítására, intenzív therápiás osztályok, laboratóriumok lé­tesítésére is. A költségvetési javaslat kulturális kiadásokra több mint 11,5 milliárd forintot irányoz elő, kereken 500 millió forinttal többet, mint az előző évben. Folytatható az oktatási reform végrehaj­tása, a népgazdaság távlati szakemberszükségletének biz­tosítása és a különböző típu­sú intézmények fejlesztése. Az előző évinél bővebb pénzügyi keretek között, ma­gasabb színvonalon lehet megoldani a tudományos és népművelési feladatokat is. Fegyveres testületeink: néphadseregünk, határőrsé­günk, karhatalmunk és ren­dészeti szerveink fenntartá­sa és védelmi képességének fokozása, szocialista vívmá­nyaink megőrzésének alapve­tő feltétele. A testületek 1969 évi kiadásai az összes kiadá­sok 8 százalékát adják. Ezek az előirányzatok lehetővé teszik a fegyveres erők tech­nikai korszerűsítésének terv­szerű megvalósítását és a kö­vetelményeknek megfelelő kiképzést. Az előterjesztett javaslat­ban a tanácsok költségvetése Az 1969—1970 évi pénzügyi lehetőségeket úgy ítéljük meg, hogy ezek a korábbinál gyorsabb iitemű fejlesztési lehetőségeket biztosítanak a tanácsok, számára. Figyelem­be kell venni azt is, hogy a ta­nácsokat az új gazdálkodási rendszerben nemcsak a fel­adatok gazdaságosabb meg­oldásából származó megtaka­rítások, hanem az elért több­letbevételek is megilletik és azt a következő évben önál­lóan felhasználhatják. Az 1963 évi gazdálkodásból származó ilyen többletet mintegy 1,3—1,5 milliárd fo­rintra becsüljük. Ez jelentős mértékben hozzásegíti a ta­nácsokat feladataik eredmé­nyesebb megoldásához, be­jelenthetem, hogy a taná­csi vállalatok és szövetkeze­tek 1969-től befizetett építés­szerelési adója teljes mérték­ben a tanácsi költségvetése­ket 'illeti majd meg, amely a most beterjesztendő költség­vetésen felül mintegy 200— 250 millió forint értékű to­vábbi pénzügyi forrást jelent számukra. Az új gazdaságirányítási rendszer keretében új ala­pokra helyeztük a költségve­tési szervek gazdálkodása". iS. A kezdeti eredmények biztatóak: célszerűbb az esz­közök felhasználása és a munkaerő foglalkoztatása. Az elkövetkező évek feladata, hogy tovább erősítsük az ín­Cservenka Ferencné, az országgyűlés terv- és költ­ségvetési bizottságának tagja, az 1969 évi állami költségve­tésről szóló törvényjavaslat előadója bevezetőjében rá­mutatott, hogy mind a gaz­dasági vizsgálatok, mind a közvélemény tapasztalatai megegyeznek abban, hogy az új irányítási rendszer alkal­mazása, bevezetése zökkenők nélkül történt. Ahogy is­mertté váltak a mechaniz­mus országos és helyi céljai, úgy nőtt a bizalom és a tettrekészség a dolgozó em­berekben. Ez húzódik meg a számok mögött, amelyeket Válvi elvtárs az 1968-as év eredményeként ismertetett. Az új gazdasági mechaniz­mus eddigi eredményeinek elismerésével nem akarjuk elterelni a figyelmet a meg­lévő problémáiról. Teljesen pénzügypolitikánknak azt a törekvését mutatja, hogy megteremtse a tanácsok több évet átfogó pénzgazdálkodá­sának feltételeit A gazdálkodás eddigi ered­ményei jelzik, hogy a taná­csok a rendelkezésükre álló pénzeszközöket a helyi 'igé­nyeket gondosan mérlegelve tervezték meg. A tanácsi költségvetési szervek kiadásai a jövő év­ben 17,4 milliárd forinttal, 1970-ben 18 milliárd forinttal szerepelnek. Ezt évente mint­egy 1,5 milliárd forinttal nö­veli a tanácsi vállalatok ke­zelésében lévő lakóházak fenntartásához és felújításá­hoz adott állami támogatás. A tanácsok az 1969—70 években előző évi pénzma­radványaikkal együtt éven­te több, mint 10 milliárd fo­rint fejlesztési alappal szá­molhatnak. Ennek csaknem háromnegyedét nagyberuhá­zásokra, lakásépítésre és kommunális célokra fordít­ják. Az 1969 évi költségvetési előirányzat mintegy 70 'szá­zalékát a tanácsok raját be­vételeikből, 30 százalékát pe­dig állami hozzájárulásból fedezik. A helyi bevételek aránya növekedő tendenciát mutat, ami tovább erősíti a tanácsok gazdasági önállósá­gát. A kétéves költségvetési szabályozás megfelelő alapot nyújt az előrelátóbb pénz­ügyi és gazdálkodási tévé-, kenység körültekintőbb meg­szervezésére. A tanácsok en­nek révén felszámolhatják a korábbi — az éves szemlé­leten alapuló — munka hát­rányos Vonásait: a gazdálko­dási perspektíva hiányát, az eszközök nem eléggé célsze­rű felhasználását. tézmények önállóságát, fe­lelősségét és a rugalmas gaz­dálkodás érdekében tartalé­kok képzésére késztessük az irányító és gazdálkodó szer­veket. Tisztelt országgyűlés! A reform első évének gaz­dasági eredményei meggyő­zően bizonyítják, hogy helyes gazdaságpolitikát folytatunk, hogy gazdálkodási módszere­ink alkalmazkodnak a ma­gyar népgazdaság helyzeté­hez. Úgy ‘érezhetjük, hogy eredményesen kapcsoljuk egybe szocialista társadalmi céljainkat és gazdasági épí­tőmunkánkat. Társadalompo­litikai törekvéseink a dol­gozók életszínvonalának tar­tós, fokozatos emelését, a népgazdaság és az egyén számára egyaránt hasznos munka megbecsülését, az if­júság jövőjének biztosítását szolgálják. Tudjuk, hogy az ezt megalapozó gazoasági munka sikere nagy erőfeszí­téseket kíván mindannyi­unktól. Az eddigi eredmér nyékét és a jövő lehetősége­it mérlegelve, bizakodva néz­hetünk a gazdasági reform további kibontakozását hozó 1969-es apztendő elé. A forradalmi munkás-pa­raszt kormány nevében ké­rem a tisztelt országgyűlést, hogy az 1969 évi állami költ­ségvetést fogadja el. világos a kormány előtt és gondolom a gazdaságpolitiká­val egy kicsit is foglalkozó emberek előtt, hogy vannak gondjaink, ismerjük őket és bőven maradtak tennivaló­ink. Változatlanul nagy munkát igényel például a be­ruházások arányának meg­változtatása és gazdasági hatékonyságának növelése, gondjaink vannak a terme­lékenységgel, tennivalóink vannak a vállalatok és az állam közötti jövedelemel­osztás arányát illetően, na­gyon gondos munkát kíván, hogy a költségvetés 1,7 mil­liárdos deficitjét 1970—71-re ledolgozzuk és így tovább. Mindezek tudatában állít­juk, hogy a gazdasági me­chanizmus korszerűsítésének első lépései elgondolásaink szerint, megfelelően alakul­tak, az indítás és jelenlegi helyzet kedvező számunkra. Egyes helyeken módosul a bérszorzó 4 tanácsok gazdálkodása Cservenka Ferencné előterjesztése A pénzügyminiszter elvtárs sokféle számmal és adattal illusztrálta az új gazdasági mechanizmus hatására kibon­takozott eredményeket. Van azonban egy dolog, amit szá­mokkal nem lehet kifejezni, de a mechanizmus megvál­toztatásának következtében egyre erőteljesebben érezteti hatását. Ez a közgazdasági szemlélet mindén korábbinál tudatosabb és magasabb színvonalú érvényre jutása. Mint a költségvetés előadó­ja jelentem a tisztelt ország- gyűlésnek, hogy az 1969 évi költségvetést az országgyű­lés különböző bizottságai megvitatták. A terv- és költségvetési bizottság a? összes bizottsággal egyetem­ben a költségvetés kisebb módosítással az országgyű­lésnek elfogadásra ajánlja. A bizottsági ülések hűen tük­rözték, hogy a közgazdasági gondolkodásmód és szemlélet formálódása nem kerülte el a mi házunk, a képviselők házatáját sem. Érdemes fel­figyelni arra, hogy ezek a csoportülések intenzív, a helyzetet sokoldalúan és közgazdasági szempontból mélyen elemző megbeszélé­sek voltak. Dr. Lérárdy Ferenc felszólalása Dr. Lévárdy Ferenc ne­hézipari miniszter bevezető­ül az új mechanizmus ösz­tönző hatásáról szól. Kifejt­ve, hogy javult a nehézipari vállalatok áruinak' összetéte­le, nőtt a termékek mennyi­sége, ütemesebbé vált a ter­mékek kibocsátása. Az év első háromnegyedében, a nehézipari vállalatok 3,6 mil­liárd forint értékű árut ad­tak a belkereskedelemnek, s mintegy 1,7 milliárd deviza- forint értékű exportalapot biztosítottak, ami 7 százalé­kos fejlődést jelent az előző év hasonló időszakához ké­pest. A szocialista országok irán­ti nemzetközi kötelezettsége­iknek maradéktalanul eleget tettek, tőkés viszonylatban is számottevő mértékben járul­tak hozzá a fizetési mérleg javításához. A tárca területén az Idén körülbelül 14 milliárd forint értékű beruházás valósul meg, ami a tavalyihoz ha­sonló mértékű. Ezután a nyereségérde­keltségről szólt, s elmondot­ta, hogy a nehézipari válla­latok 73 százaléka ért el az előirányzottnál nagyobb nye­reséget. A teljes nyereségtö­meg az év végére megközelí­ti a 7 milliárd forintot. Ez 12 százalékkal meghaladja az előirányzatot. A nyereség növekedésének mintegy 40 százalékát a vállalatok jó munkája biztosította. A vegyipar termelése ez év első háromnegyedében több, mint 12 százalékkal nö­vekedett az előző év hasonló időszakához viszonyítva. M*g ezt a gyors ütemű fejlődést is meghaladja azonban a vegyi termékek iránti igények nö­vekedése, ezért a vegyipari cikkek importja is fokozódik. A nagyobb termelés a foko­zódó import ellenére műtrá­gyából, műanyagból, vegyi szálakból az egy főre jutó felhasználás ma még mindig lényegesen alacsonyabb ha­zánkban. mint á fejlett ipari országokban. . Nitrogénműtrágyából az idén mintegy 25 százalékkal többet biztosítanak a mező- gazdaságnak, miét tavaly. A műtrágyagyártás kapacitása 1969-ben további 30’százalék­kal bővül. 1969—1970-ben két olyan üzem létesül, amely két, illetve három hatóanya­gú műtrágyát bocsát a me­zőgazdaság rendelkezésére. Ezenkívül vállalati forrásból további műtrágyakeverő üzem létesítését is tervezik. A mezőgazdaság széles vá­lasztékban igényel egyre korszerűbb növényvédő sze­reket. Az Aktinit nevű gyomirtószerből 1963 első há­romnegyedében mintegy 40 százalékkal termeltek töb­bet. örvendetes, hogy az Észak-magyarországi Vegyi­művek 1968-ban már saját fejlesztési alapjából gondos­kodott új növényvédőszerek gyártásáról. A magyar népgazdaság ipűanyagfelhasználása az el­múlt évek során rohamosan nőtt. 1968-ban a műanyagok­ból készült fólia-, lemez- és csőtermelése mintegy másfél- szeresére emelkedett, 1969- ben pedig körülbelül kétsze­resére növekszik. A tevtilinar részére az idén 75 százalék­kal több poliamidszálat, vagy is nylont. állítottak elő, 1971-től már ki tudják elé- ■ gíteni a szükségleteket e mű- anyagsz Álból. A gyógyszeripar kisebb fej­lesztések és ésszerűsítések segítségével a háromnegyed­évben egyharmaddal többet termelt, s ugyanennyivel töb­bet gyártott exportra, mint tavaly ilyenkor. Ennek az iparágnak a feilődését nagy­mértékben segíti a magyar- szovjet gyógyszeripari együtt­működés. A gumiipar lényegében ki­elégíti a hazai szükségletet s exportgyártása is növek­szik. Az eddig Budapesten koncentrálódott gumiipar létrehozta a szegedi és nyír­egyházi bázisát. A földaázértékesftés 1969- ben körülbelül háromszoro­sa lesz az 1965. évinek, a gáztermelés ma már — hő­értékben számolva — szá­mottevően meghaladta a kő­olajtermelést. A földgáznak a fogyasztókhoz történő szál­lítását biztosítja a megépült, illetve építés alatt á'ló 1*09 kilométer össz-hos?7.úsá«ű távvezeték. Növekszik a földgázellátásba békán* salt háztartások, mezőgazda? isi üzemek és a kisebb v*dJki települések száma is, bár az utóbbiak beruházási és á’ló- eszközigényei nagyok és állo- lvos terheket rónak a gáz­iparra.­Az idén a propán-bufán- gázzal ellátott ház+a’ lások száma meghalsd.in az eg*’- milliót. Ezzel már mos* t '- jesítjük a harmadik f-'té es terv végére előirányzott ‘ - í-’- tet. 1970-ig pedig további 200 000 háztartás sám’ra biztosítják a palackos gázt. A miniszter ezután a Vö- vetkezőket mondotta: — Csaknem ké* esz*endeie arról számoltam be az or­szággyűlésnek, host* lehető­ség van a korábbi energia- hiány következtében szük­ségszerűen erőltetett, a ked­vezőtlen természeti adottsá­gok miatt pazdnsáctalan szénbányák termelésének fo­kozatos megszüntetésére, és ezzel a gazdaságos hazai szénbányászat feltételeinek megteremtésére. Most azt jelenthetem, hogy a szén*er- melés racionalizálásának és műszaki fejlesztésének ered­ményei kétséget kizáróan biztatóak. Az elmúlt három év alatt 12 bánya leállítására került sor, s ezzel egyidejű­leg az egy bányára tutó ‘ér­mei ás emelkedett. Míg ko­rábban nagy erőfeszítések e'- lenére a termelékeny-ég évente csak 2—3 százalékkal nőtt. add'g ez évben a növe­kedés várhatóan megközelíti a 12 százalékot. Ez idő alalt a hazai szénbányászat lé'szá- ma mintegy 17 000 fával csök­kent. s mint azt már koráb­ban említettem, a szénbá­nyászat áttért a heti 44 órás rövidített munkaidőre. A szerdai ülésen felszólal­tak még dr. Jókai Lóránd. Kovács Istvánná, dr. Noszkav Aurél, We'szböck Rezsőné. Szilágyi László, Busa Jár,os Németh Imre, dr. Varga Je­nő, Horváth Kálmán és dr. Pilaszonovich Imréné. Az országgyűlés befejezte szerdai tanácskozását. Csü­törtökön délelőtt 10 órai kez­dettel folytatják a költség- vetési törvényjavaslat tár­gyalását.

Next

/
Thumbnails
Contents