Kelet-Magyarország, 1968. november (25. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-15 / 268. szám
énía mi. nmerrfeer IC Külpolitikai összefoglaló Ulf Tanácskozik a CSKP KB Iffi Hlit mondott Jacob Javíts szenátor ? Iffi Kambodzsa tiltakozik Hfl India nyugtalan A Cseszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának csütörtökön Prágában megkezdődött ülését az elnöklő Gustav Husak, a CSKP KB elnökségének tagja, a Szlovák KP KB első titkára vezeti. A beszámolót „A párt fő feladatairól a legközelebbi időszakban” címmel a CSKP KB első titkára, Alexander Dubcek mondta. Minthogy Csehszlovákiában, mint ismeretes, az elmúlt napokban is történtek a normalizálódás folyamatát zavaró, szocializmusellenes megnyilvánulások ■— amelyeket különben mind a párt, mind a kormány vezetői elítéltek —, feszült figyelem kíséri a KB mostani ülését. Feltehető, hogy az ülés központi gondolata az lesz, amit a pozsonyi Pravda legutóbbi számában a Szlovák KP KB ideológiai osztályának vezetője, M. Kusy professzor így fogalmazott meg: „Kizártuk a visszatérés lehetőségét a kapitalizmushoz ugyanúgy, miként népünk kizárja a visszatérés lehetőségét a január előtti helyzetbe”. Ezzel egyetérthet mindenki, aki a szocializmus csehszlovákiai ügyét félti és drágának tartja, figyelembe véve természetesen az e cél érdekében napirenden lévő legfontosabb feladatokat. Hiszen, miként a Krasznaja Zvezda rámutat, Csehszlovákiában mindmáig vannak olyan erők, amelyek meg akarják zavarni az ország helyzetének normalizálását. Alkalmasint a helyzet tisztázását segíti elő majd az 1969-ben induló új lap is, amely — miként erről most döntenek — a kormány politikájának hivatalos szócsöve lesz. Brüsszelben folytatja tanácskozásait a NATO. A közgyűlésen a többi között felszólalt Jacob Javíts, New York-i republikánus szenátor is. A Nixon-kormányzat várható politikáját ecsetelve megállapította, hogy a vietnami háború befejezése után az amerikai politikában az európai kérdések kerülnek előtérbe. Meglehet, hogy Javíts azt érti ezen: fokozódik majd az USA nyomása a NA- TO-ra, s feszültebbé válik az európai helyzet. A jelen pillanatban azonban különösen érdekes e kijelentés első fele, amely mintegy elérhető közelségbe helyez és természetesnek veszi a vietnami háború közeli befejeződését. Jó lenne, ha Javíts ebből a szempontból igaz jósnak bizonyulna, ám egyelőre az a helyzet, hogy a VDK elleni amerikai agresszió — ha nem is légiháború formájában, de tüzérségi vonalon — folytatódik, miként Dél-Vietnam- ban sem szüntették be harci cselekményeiket a csillagossávos lobogó katonái. És a szomszédban sem. Éppen most kérte fel U Thant ENSZ-főtitkárt Kambodzsa ENSZ-képviselője, Huot Sambath: járjon közbe Washingtonnál, hogy az vessen véget a kambodzsai határok megsértésének és a kambodzsai polgári lakosság legyil- kolásának! A semleges Kambodzsa ugyanis nem keveredhetett bele a vietnami konfliktusba, az amerikai fegyveres erők mégis naponta megsértik az ország területét és halomra gyilkolják a polgári lakosságot. Ugyanakkor feszült a helyzet még mindig Ázsia egy másik színterén, Pakisztánban is. Az indiai lapok attól tartanak, hogy a mostani pakisztáni légkör nem enyhíti India és Pakisztán viszonyát, ugyanakkor aggodalommal közölnek olyan értesüléseket, miszerint kínai csapatösszevonásokat észleltek India határvidékén. 12 millió dolgozó sztrájkja Olaszországban Szerda éjjeltől mintegy 12 millió dolgozó kezdett 24 órás sztrájkot Olaszországban a nyugdíjjárulék emeléséért. Egybehangzó jelentések szerint ez a legnagyobb olasz munkásmegmozdulás a második világháború óta. Gazdasági következményei igen nagyok és méreteire jellemző. hogy az országnak 35 milliárd lírájába kerül. A csütörtöki olasz lapok lehetségesnek tartják, hogy GJovanni Leone miniszterelnök esetleg a jövő héten lemond. A sztrájk megbénította az olasz nemzetgazdaság jelentős részét. Milánóban és Torinóban az ipari munkások mintegy 95 százaléka tett eleget a sztrájkfelhívásnak. A torinói Fiat művek alkalmazottainak (számuk több mint százezer) 80 százaléka hagyta abba a munkát. Az Ivreai Olivetti irodagépgyárban az alkalmazottak 95 százaléka sztrájkol. Csütörtökön a színházak és mozik nem nyitottak ki. Rómában összetűzésre került sor diákok és a rendőrség között. Több tüntetőt letartóztattak, egy rendőr megsebesült. Szardínia szigetén több faluban és városban a munkanélküliség ellen tüntettek. Agostjno Novella, a CGIL főtitkára sikeresnek minősítette a sztrájkot. Kijelentette, hogy a most folyó általános sztrájk, kétségtelenül új tény az olasz szakszervezeti mozgalom legújabbkori történetében. Fel0$?!atfák az egyiptomi nemzetgyűlést Kairó, (MTI): Hí szít íj Béla beszéde (Folytatás az I. oldalról.) gyengítésére törekszenek és megkísérlik, hogy egyes országokat kiszakítsanak ebből a közösségből. Mivel eredményeinket közös munka árán értük el, csak együttesen lehetünk képesek azt megvédeni. — A Magyar Szocialista Munkáspárt eddig is mindent megtett és a jövőben is mindent elkövet a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységéért. Szükségesnek tartjuk a testvérpártok moszkvai találkozójának mielőbbi megtartását és mint ismeretes, házigazdaként erőnkből telhetőén segítjük annak sikeres előkészítését. — Mi az európai béke és biztonság mellett szállur.k síkra — hangsúlyozta a szónok. — De a tartós béke, az egyes országok kapcsolatainak javulása csak úgy lehetséges, ha minden állam elismeri és tiszteletben tartja az Európában fennálló határokat, köztük természetesen Lengyelország történelmi határait, az Odera-Neisse tárt, a mai valóságos és igazságos helyzetet. Ez csak úgy érhető el, ha a kontinens népei megakadályozzák, hegy német földről ismét fenyegesse a békét az imperializmus. — Pártunk ezután is mindent megtesz, hogy erősödjenek a szocialista államok nagy családjának kapcsolatai, valamennyi kommunista és munkáspárt összefogása. Meggyőződésünk, hogy legyőzzük saját és közös nehézségeinket. Biztosak vagyunk ebben, mert kommunisták vagyunk, mert közösek a céljaink, s közösek az ellenségeink is. A történelem menetét nem lehet megállítani. A szocializmus erőinek tábora szüntelenül nagyobb és erősebb lesz — mondotta befejezésül Biszku Béla, a Központi Bizottság titkára. A nagygyűlést követően a gyár vezetői ajándékokat nyújtottak át a magyar pártküldöttség vezetőjének és tagjainak. Az MSZMP ajándékait Biszku Béla adta át az üzem igazgatójának és párt titkárának. haBudapesfre érkezett Gromiko (Folytatás az 1. oldalról.) vállalták a fáradságot, hogy ellátogassanak Budapestre, Magyarországra. Központi Bizottságunk, kormányunk nagy fontosságot tulajdonig e látogatásnak. Nagy várakozással tekintünk megbeszéléseink elé. Az ilyen találkozó mélyíti, gazdagítja barátságunkat, s javítja a nemzetközi viszonyokat is. Nagy örömmel üdvözöljük Gromiko elvtársat, feleségét, s a többi kedves szovjet vendégünket. Andrej Gromiko válaszában elmondta: — Nem első ízben jöttem Budapestre, e baráti szocialista ország gyönyörű fővárosába. Minden alkalommal nagy megelégedéssel jövök ide. Meggyőződésem, hogy megbeszéléseink nagyon hasznosak lesznek, s a testvéri egység jegyében zajlanak le. Azon egység jegyében, amely a pártjaink, kormányaink, népeink közötti kapcsolatokat jellemzi. Köszönöm a meghívást és a meleg fogadtatást. Csütörtökön délután a Külügyminisztériumban megkezdődtek Péter János külügyminiszter és A. A. Gromiko szovjet külügyminiszter tárgyalásai. Péfer János vacsorát adott Gromiko tiszteletére Nasszer elnök csütörtökön rendeletet írt alá a nemzet- gyűlés feloszlatásáról és egyidejűleg felhívást adott ki az új képviselőház megválasztására — jelentette a kairói rádió. A nemzetgyűlési választás első fordulóját 1969. január 8-ra, a másodikat január 13- ra tűzték ki, az új nemzet- gyűlés január 20-án tartja első ülését. Péter János külügyminiszter és felesége csütörtökön este az Országház Vadásztermében vacsorát adott A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere és felesége tiszteletére. A vacsorán részt vett Apró Antal, a Minisztertanács elnökhelyettese, Komócsin Zoltán, a Központi Bizottság titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Ilku Pál, a Politikai Bizottság póttagja, művelődésügyi miniszter, dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter, Nagy József né, könnyűipari miniszter, dr. Szabó Zoltán egészségügyi miniszter, dr. Mihályfi Ernő, a Magyar— Szovjet Baráti Társaság elnöke és más közéleti személyiségek. . Részt vettek a vacsorán a szovjet külügyminiszter kíséretének tagja;, valamint F. J. Tyitov, a Szovjetunió budapesti nagykövete is. A vacsorán Péter János és Andrej Gromiko pohárköszöntőt mondott s. Jellemző a téli hónapokra, hogy felülről, Budapestről semmi iránymutatást nem kaptunk, és a központi újságokból sem következtethettünk. Magunkra hagytak, úgy éreztük. A mindennapi gyakorlati élet kérdései megoldásáért folyt a nemzeti tanácsban a harc, fejlődött elvtársaink egymásért, dolgozó társaikért, osztályukért, népükért való felelősségérzetük. Az egymásért való felelősséggel ébred a demokrácia és az önként vállalt társadalmi kötelességekkel, a mindig szélesedő, kiharcolt jogokkal való élni akarás és élni tudással erősödik. Ilyen csatározások folytak a téli hónapokban a mátészalkai nemzeti tanácsban. Jellemző azonban, hogy egyik fél sem nevezte és csak az öntudatosabbak tudták mindkét oldalon, hogy elkeseredett osztályharc van kibontakozóban a haladó és reakciós, visszahúzó erők között. A reakciós erőknek már az is pillanatnyi győzelmet jelentett, ha tulajdonképpen nem történik semmi, vagyis minden marad a régiben. Helyi csatározásokkal húzni az időt, ez volt a reakciós erők taktikája. A mi országszélivé vált kis városunkba alig jutottak el a távoli főváros, az országos politika problémái, jelszavai. Pedig probléma volt elég, de jelszavakban viszont feltűnően szegény volt a fiatal demokratikus köztársaság kormányának politikája. Ä földreformról, a megejtendő országos választásokról elhangzott ígéretek, szürke pesti szónoklatok csak táplálták a vidéki politikai élet téli tes- pedését. Ez azonban nem jelentette a mátészalkai dolgozók közömbösségét, passzivitását. A helyi pártszervezet képviselői a mindennap felmerülő gyakorlati helyi kérdések vitáiban és azok eldöntésénél derekasan harcoltak a gyengébbek, a dolgozók érdekeinek érvényre juttatásáért. A nemzeti tanács ülései nyilvánosak voltak. Az ott el-. hangzott felszólalások kikerültek a közvéleménybe, fgy a helyi pártszervezet nem csak tekintélyét tudta növelni, de még a helyi, gyakorlati, hatalmi viszonyok alakulására is igyekezett mindig több és több befolyást gyakorolni. Nem szabad elfelejtkeznünk arról a fontos tényről sem. hogy a szociáldemokrata párt helyi szervezetéről a mátészalkaiak egyszerűen úgy beszéltek, mint a „párt”. A városka egyetlen politikai szervezete helyileg is ott élt a város szívében, legforgalmasabb központjában. A reakciós erők, a helyi pártszervezet megalakulásának első győzelmes rohama után nem tudtak gyorsan felocsúdni. Mint a régi világban felülről, Pestről várták a politikai iránymutatást, és érzik, hogy Pesten is bizonytalankodnak. Régi politikai rutinjuk azt súgta, jobb nem színt vallani. Függetlenné vált hazánk bizonytalan nemzetközi helyzete, határaink bizonytalan alakulása, „a nagy nemzeti gond”, hogy milyen lesz a békeszerződés, ez eltakart mindent és ez foglalkoztatta alapvetően az embereket Pesten és Mátészalkán egyaránt. Még a legharcosabb, a föld nélküli parasztok figyelmét is elterelte. Pedig ez a kérdés, hogy mi legyen a földdel, hozta el az orosz nagy forradalom szelét Mátészalkára és egyes környékbeli falukba is. A hazatért hadifoglyokban még a haza gondja, búja de még a megtalált családi fészek melege sem tudta élményeiket elhomályosítani. Ha már mást nem tehettek, a téli hónapokban, hát legalább elmondták, mindig színesebben és színesebben forradalmi élményeiket és elbeszéléseik köröznek, mindig nagyobb köröket érintve a Ci- nevég, Nagyvég, a falusi szegényparasztság csendesnek tűnő társadalma víztükrén. Ezekben a téli hónapokban Oroszország közelebb | volt Mátészalkához, Nyír- I meggyeshez, Szamosszeghez... közelebb e falvak földéhes parasztjaihoz, mint Budapest. A főváros és a nagy ipari központok gyáraiban összeszervezett forradalmi munkás tömegek törekvése, célkitűzése, a fiatal kommunista párt agitációja nyomán ezekben a hónapokban Indult, forrott tisztázásra. Természetes, hogy magukkal voltak elfogadva. Mátészalka dolgozói nem voltak megfelelő partnerek a munkásosztály sorain belüli ideológiai kérdések tisztázásáért folyó küzdelemben. Egyelőre tehát a mátészalkaiaknak maguknak, saját erejükkel, élettapasztalataikkal kellett a mindennapi helyi harcokban helytállni, a visszahúzó reakciós erőkkel, az őszintetlen demokratákkal szemben. A „régi urak” világosabban látták, hogy mire megy a játék! Szívóssággal és ha kellett, apróbb-na- gyobb erőszakoskodásokkal is arra törekedtek, hogy a- nemzeti tanács vitáiban lekössék a párt erejét, a tömegek figvelmét. A forradalom, a haladás ellenségei céltudatosabban, osztálytudato- sabban taktikáztak, mint az előrelénáseikben bizonytalankodó dolgozók, haladó erők Mátészalkán. Természetesen ez rutin kérdése is volt. Az azonban bizonyos, hogy egyik oldal sem értette meg akkor világosan Mátészalkán, hogy utóvédharcok, vagy előfutárharcok dulnak-e a visszahúzó és a tömegeket mozgásba tartani, előre vinni akaró erők között. Ezt a következő hónapok eseményei, ma már mondhatjuk, a történelem döntötte el. A nemzeti tanács ülése A mátészalkai nemzeti tanács ülésein, mint újságíró vettem részt. A február végi különösen emlékezetes számomra és az ott történtekre, vitákra, szinte szó szerint emlékszem. Ezért, mint jellegzetes ülésre részletesebben térek ki. A városháza nagytermében a nemzeti tanács negyven tagja üli körül a tanácskozóasztalt. A hivatal jellegű teremben azonban, mint hallgatóság, legalább harmincnegyvenen állják még körül a tanácskozókat. Az ülést Komáromi elnök, öreg, tekintélyes, hatvan év körüli lakatosember nyitja meg. A napirendre Gosztonyi főbíró tesz javaslatot. — Két napirendet tárgyaljunk: először a nemzetőrségről, másodszor a képviselő- választásokról legyen szó — jelenti ki kategorikusan Gosztonyi főbíró. — Hát a tavaszi építkezésekről nem beszélünk?! — kiállt közbe Vasas kőműves- mester méltatlankodva. Fokozza a méltatlanságot Szigeti kiskereskedő közbekiáltása: — A kereskedelemről sem hallgathatunk! — Hallgasság meg csak az iparos körben a panaszokat! — mondja Dobi Antal, az iparosok elnöke. Komáromi siet segítségére. — Majd a végén mindenki elmondhatja a maga baját, akár éjfélig is! — jelenti ki a tanács elnöke. — Igen! Aztán minden marad a régiben! Helyben topogunk mindenben, már több, mint három hónapja! — kiált közbe élesen Klim Antal szijjártó mester, kiről mindenki tudja, hogy pártvezetőségi tag. — Télen az iparosok is többet pipázgathatnak! — vág vissza Gosztonyi főbíró pökhendien és folytatja: — Azt kérdem, mit csinálunk a nemzetőrséggel! Nincs pénz a községi kasszában. Nem tudunk huszonhat embert, magas napidíjjal nemzetőrnek eltartani. Azelőtt hat csendőrünk... — Csendőrünk?!! — kiált fel egészen belevörösödve Bársony párttitkár. — Csendőrünk? Maguké voltak gazd- uram, meg az uraságolté! A főszolgabíró pandúrjai voltak, verték a népet, engem is! Most persze nem kellenek maguknak a nemzetőrök! Bartos Mihály ügyvéd úr Bársony védelmére kelt. — Köztársaságban nem kellenek kakastollas csendőrök. A belügyminisztérium... — A belügyminiszter néni ad pénzt a nemzetőrség zsold- jára! — vág közbe erélyes hangon Gosztonyi és ellentmondást nem tűrő hangon folytatja: — Ezért javaslóra, hogy a nemzetőrséget önkéntesekből állítsuk össze. Most tizenhat fő a nemzetőrségben földnélküli napszámos, menjenek dolgozni. Továbbá négy fő kisparaszti négy iparos és egy kereskedősegéd. a Komlós, a szolgálatvezető törzsőrmester, no meg Lakatos Lajos, a eond- nok. Hát így nézünk ki! — A bandavezér... — mormolja szinte magáról elfelejtkezve Jeszenszky főbíró, aki a tanácstagok soraiba, Bartossal szemben ül. — Főszolgabíró úr, a nemzetőrség nem badna! — kiáltja magából kikelve Bartos. —- Uraim! Térjenek észre, eddig rend volt a községben! Kik tartották fenn? A leszerelt katonák, kiknek semmi jövedelmük nem volt és azt a nyomorult leszerelési pénzt sem kapták meg. Ha szétzavarjuk őket... — A mi fiaink önként., ingyen vállalják! — kiált közbe két-három hang a virilista gazdák csoportjából. — Persze, a Csizmadia fiúk! Kilóg a lóláb gazdura- mék! — kiáltja a virilisták felé most már nyugodt jó kedvvel Bársony Feri. — Akkor rend helyett verekedés lesz a városban — folytatja Bartos. Közben hosszú subában, idős, paraszt kinézésű ember lép be a tanácsterembe, Lakatos Lajos, Kozma Nád és Kiss Bandi kíséretében. Meglepetésszerű hangos közbekiáltásával megállítja a vitát. — Pedig a választásokra rendnek kell lenni! — azután tiszteletteljesen folytatja: — Bocsássa meg a tisztelt nemzeti tanács, hogy közbeszóltam. Nyisztor György kubikos paraszt vagyok. A szociáldemokrata párt, az én pártom, képviselőjelöltnek delegált a mátészalkai járásba! — Mikor lesznek a választások — kérdi izgatottan Bartos. — Elnök elvtárs, kérek szót! Röviden ismertetem —- mondja határozottan Nyisztor. — Gosztonyi nem hagyja magát, ő mondja: — Április elsejéig le keli folytatni a képviselőválasztásokat. Nyisztor látja, hogy Gosa- tonyi — közben Lakatos megsúgta neki — zsíros paraszt, nem akarja szóhoz engedni. Nem várja be az elnök engedélyét, hanem erélyes hangon folytatja: — Igen, pontos dátum még nincs. Március utolsó hetében kell megtartani a választásokat, Ez lesz az első választás az általános, egyenlő titkos választójog alapján. Választók és választhatók az ilyen földnélküliek is, mint én. És mivel úgy hallottuk Pesten, hogy itt, a járásban sok van ilyen, ezért jöttem én ide, földnélküli paraszt elvtársaimhoz, majd csak megértjük mi egymást! — Itt ne agitáljon! — kV- ált közbe Csizmadia, nyolcvan száz ho’das gazda, aki már nem bírja szó nélkül. — Gazduram, szavazhat a kisgazda pártra, a Nagyatádi—Szabóra, ő a földművelésügyi miniszter — fordul Nyisztor Csizmadia feléi, oki viszont gúnyosan visszakérdezi : (Folytatjuk) Földes Pál:
