Kelet-Magyarország, 1968. november (25. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-07 / 262. szám

• »Mal STET FT MAGVARORg7AO Í9S8 rifwemSer TT Ezt az oldalt a Kár- pátontúli területen meg­jelenő testvériagunk, a magyar nyelvű Kárpáti Igaz Szó munkatársai állították össze. Ungvár tegnap és ma A felszabadulás előtt Uzs- horodon aligha lehetett szá­mottevő iparról beszélni. A burzsoá Csehszlovákia ipar­mágnásai minden tekintet­ben igyekeztek megakadá­lyozni Kárpátontúlon a szá­mukra konkurrenciát jelentő ipar fejlesztését. A Horthy- rcndszernek sem volt érdeke, hogy területünkön és neveze­tesen székvárosunkban fej­lessze az ipart. Az 1939— 1914-ig terjedő időszakban a városban néhány kisiparosi szinten működő műhelyen kí­vül egyetlen komoly új gyár, vagy üzem nem létesült. A város ipara csak a fel­szabadulás után, a szovjet kormányzat éveiben indult általános virágzásnak. 1946- ban a város iparvállalatai­ban — ha lehet egyáltalán az akkori idők gyengén felsze­relt, műszakilag elavult és alacsony termelékenységű üzemeket vállalatoknak ne­vezni — mindössze 2500 munkás dolgozott. Az össz­termelés még a félmillió ru­belt sem érte el. Az utóbbi 23 év alatt városunk terü­letén 14 új iparvállalat léte­sült, ahol mintegy 10 ezer munkás dolgozik. Az új vál­lalatok évi össztermelésének értéke majdnem 46 millió rubel. Az egykori kisiparosi üzemek és műhelyek bázisán korszerű iparvállalatok léte­sültek, mint például a me­chanikai üzem, a furnér- és bútorkombinát, a műszer­gyár és a bútorszerelék- gyár, a kenyérgyár és más gyárak és üzemek. Az el­múlt években 20 korszerűen felszerelt üzemrész épült. Mindez lehetővé tette, hogy 1967-ben, az 1946-os évihez viszonyítva, 16-szorosára nö­veljék a termelést. A mun­katermelékenység é ez alatt az idő alatt a 4,8-szeresére növekedett. Az ipari fejlő­désben városunkban különö­sen az 1959—1967-es idő­szak játszott nagy szerepet. Az ipari termelés ez évek­ben 2,3-szeresére növekedett. Gyors ütemben fejlődtek az olyan iparágak, mint a fém- feldolgozó ipar, amely 1958 óta — tehát 10 év alatt — az ötszörösére növekedett; a könnyűipar, amely a 4-sze- resére, az élelmiszeripar, amely 3,1-szeresére és az építőanyagipar, amely 3,4- szeresére növekedett. Az elmúlt tíz évben Uzs- horodon több fontos üzem létesült, amely jó hírnevet szerzett nemcsak területün­kön és az országban, hanem külföldön is. Ilyenek: a ru­hagyár-, a cipőgyár, a gépko- csijavító-üzem és a műszer­gyár. Az utóbbi vállalatnál nemrég készítették el a milliomodik transzformátort. Az 1957—1967-es időszak­ban a város iparvállalatai­nál 42,1 millió rubel értékű állóalapol helyeztek üzembe, 2500 gépegységet és futósza­lagot állítottak be. ami le­hetővé tette, hogy a kétsze­resére emeljék a termelési folyamatok gépesítésének és automatizálásának színvona­lát. Több mint 12 000 éssze­rűsítési javaslatot hasznosí­tottak. amelyek mintegy 5,5 millió rubel gazdasági hasz­not eredményeztek. Az utóbbi két évben, az új gazdasági reformra való előkészületek során, sokat tettek vállalataink munka­együttesei a nyersanyag és egyéb anyagok komplex fel- használása terén. A nyers- és segédanyagok, valamint a termelési hulladékanyagok célszerű felhasználása lehe­tővé tette, hogy városunk ipara 1967-ben 690 000 rubel értékű közszükségleti cikket gyártson terven felül. Ez év­ben gyáraink és* üzemeink legalább 800 ezer rubel ér­tékű közszükségleti cikket állítanak elő pótlólag. Barabásról. Munkácsra 1Q9Q NYARÁN, a Szabolcs 17*> megyei Barabás köz­ségből útnak indult Munkács felé egy alig 18 éves fiatal­ember Ez idő tájt nem volt ritka az ilyen jelenség. A sze­gény családok gyermekei, ha nem akartak földhöz ragadt parasztokként meghalni, igyekeztek el a falvakból a városba, ahol szakmát tanul­hattak. "ézek közé tartozott Balázsi Pál is, egv barabási szegény­paraszt fia Harminc év táv­latából már csak ködös álom­nak tűnik a nap, amikor el­búcsúztam édesanyámtól — emlékszik vissza a most már őszülő halántékú Pali bácsi, aki jelenleg a Voloveci Gyü­mölcslé- és Borüzemben dol­gozik. Ve vágjunk a dolgok elé. Kövessük végig ennek az embernek az életútiát. Igaz, nevéhez nem fűződik sem­milyen hőstett. Munkásem­ber. olvan, mint sokan mások a gvárban. csak talán azzal a különbséggel, hogy 1960-tól, amióta itt dolgozik, fényképe mindig a dicsérőtáblán van, s nincs olvan munka a szak­mában. amit ő meg ne csi­nálna. nincs olyan problé­ma amelyből meg ne találná s kiutat — Még mindig a fülembe csengenek édesanyám szavai, ismétli meg gondolatait. Bú­csúzik«— lelkemre kötette, hoev nagvon vigyázzak ma­gamra. tanuljak jól, legyek engedelmes mert csak (gy lebet belőlem becsülete« em ben És én szót fogadtam Munkácson tanultam ki az asztalos szakmát. Nem volt könnvő. Nem szorul magya­rázatra, milyen veit a sorsa akkoriban az inasoknak Amikor felszabadultam, nagy terveim voltak. Dolgozni akartam és sok szép bútorda­rabot szerettem volna készí­teni.. De sajnos, nem így történt. fi puskaporos 40-es évek, mai sokaknál, az ő számítá­sait is keresztülhúzták A fia­talembert behívták katoná- • nak. 1947-ben visszatérhetett szülőföldjére De Pál Volove- cen maradt. Vonzotta, hívta Valami, az a két szempár, amely elkísérte egészen a frontra is. Ekkorra a kis Annuskából már nagylány lett. A két fia­tal nem sokáig titkolta érzel­meit. összeházasodtak. — A kezdetben szokatlan volt a környezet — mondja Balázsi Pál, aki most már három gyerek apja. — A ver- hovinai kolhozba jelentkez­tem dolgozni. Minden rend­ben ment volna, csak nem tudtam jól az ukrán nyelvet. De az embereknek, ha szere­tik és becsülik egymást, nem fontos a nyelvtudás. Hamar megszoktam az embereket és ők is engem. Segítségükkel nem volt nehéz beleilleszked­ni a kollektívába. A Voloveci Gyümölcslé- és Bőrgyárba 1960-ban jött dol­gozni Itt is a legbecsülete­sebb emberek egyike. Itt Is minden famunkát ő végez. A több hektós és a kisebb bo­roshordók mindig rendben vannak, pedig ő az egyedüli bognár a gyárban. S hogy mennyire szeretik, tisztelik és becsülik a csupaszív em­bert munkatársai és a nagy­község dolgozói, ezt az bizo­nyítja legjobban, hogy tavaly a nagyközség végrehajtó bi­zottsága taeiává választották A kultúrjóléti bizottság tagja lett Sokat segít a bizottsáe nak munkáiéban Szeret se­gíteni az embereken, s ami a legiellemzőbb rá ez az, ha valamit megísér egyszer, azt biztosan teljesíti Több mint 20 éve él itt és dolgozik Balázsi Pál, a számá­ra mosl már szülőfölddé vált Volovprrn Három gvermeke van Maadolna legidősebb lánya, édesanyjával együtt a községi posta munkatársa Felesége elvégezte a Lvovi Híradás! Technikumot Pali. a középső fiú is vonzódott a tanuláshoz, mindig a mate­matikát kedvelte. Most az Uzshorodi Állami Egyetem matematikai karának másod­éves hallgatója. A legkisebb fiú — Miklós, a kilencedik osztályban tanul Neki is mindene a könyv. Különösen a fizikát kedveli, de még nem határozott: mi lesz. Egy biztos, mondja — hogy to­vábbtanulok, hogy hol? Nem tudja, mert legalább annyire szereti az irodalmat, mint a fizikát. A HOGY ELNÉZEM ezt “ a barátságos mosolyú embert, úgy tűnik, hogy na­gyon boldog és elégedett. S ez valóban így van. Többször meglátogatta már a szülőfa­lujában élő testvéreit és azok is voltak nála látogatóban. Felvetették azt a kérdést is — utazzon véglegesen haza — Barabás községbe. Balázsi Pál azonban elhesegette ma­gától ezeket az ajánlatokat. Számára a haza már a meg- újhodó Verhovinán van. Nusic YÍgjátéka a beregszászi Népszínházban A PLAKÁT tizenheted­“ szer invitálta a műve­lődési otthon ódon, egykor Petőfinek szállást nyújtó épü­letébe a beregszásziakat a Népszínház bemutatójára. Ti­zenhetedszer, és minden bi­zonnyal utoljára. Az otthon patinás épülete* nem felel már meg a mai igényeknek. Pár száz méterrel odább már csaknem készen áll a terület- szerte párját ritkító új kul­túrpalota — a legközelebbi produkció már ott kerül be­mutatásra. Ez a premier tehát kissé olyan búcsúelőadás volt, bú­csú a sok kemény munkát, sok forró sikert látott öreg falaktól, talán ezt a momen­tumot igyekezett a Népszín­ház lelkes gárdája emléke­zetessé tenni vállalkozásával, hiszan magyar és szovjet szerzők művelnek másfél év­tizedes sikeres bemutatása után — ezúttal első ízben — a világirodalom felé is kiter­jesztette érdeklődési körét: Branislav Nusic szerb író vígjátékát, „A filozófia dok- torá”-t vitte színre. Hogy többet magára a da­rabra ne kelljen visszatér­nünk, itt mindjárt jegyezzük meg azt is, hogy a bereg­szászi együttes kissé meg­húzva, sűrítve mutatta be Nu­sic víg játékát, a szakavatott rövidítés azonban nem vált csonkítássá: a dramaturg ce­ruzája főként a túlrészletező, naturalista ízű, ma már fö­löslegeseknek ható elemeket faragta le róla. Karinthy Fe­renc invenciózus fordítása azonkívül kissé „modernizál­ta” is a szöveget, a komikus jeleneteket itt-ott igyekezett közelebb hozni a mához, neo- logizmusokat, „divatos” ki­szólásokat, szójátékokat ik­tatott be. ezt azonban olyan biztos művészi érzékkel vé­gezte, hogy nem emelhetünk módszere ellen óvást. Most pedig nézzük, hogyan tolmácsolta Nusic alkotását nézőinek a beregszászi együt­tes. „A filozófia doktora” (más címén: „Doktor Pepike”) sok tekintetben társadalomkari­katúra. Schober Ottó érde­mes művelődési dolgozó, a darab rendezője ebből indult ki az egyes alakok megfor­málásánál: rendezői koncep­ciójának alapja a karikírozás, a szereplők komikus és bel­Blagoje és Ciovics, amint épp Velimir lelkére beszélnek. (Mosánszki Zoltán, Schober Ottó. Lizák Dezső.) Kovács Albert felvétele ső ellentmondásokat rejtő jellemvonásainak megraga­dása és kidomborítása volt. Láttuk ugyanezt a színművet merőben más felfogásban is, amikor a rendező az egyes szereplőket sokkal kisebb mértékben karikírozta, a mű torzkép jellegét nem analiti­kusan, hanem szintetikusan fogta fel, s inkább a vígjáték egészéből, mint egyes szemé­lyekből igyekezett kibontani. Teljesen indokolt és a szerzői elgondolással összhangban áll Schober Ottó beállítása is, bár nem mondhatjuk azt, hogy minden esetben követ­kezetesen érvényesült (erről később). A rendező koncepcióját tel­jes mértékben kifejezésre jut­tatja az a szerep, amit ő ma­ga formált meg: Ciovics Zsi- vota nagykereskedő. A lelki primitivizmus és üzleti ra­vaszság, a romlott, korrupt szemlélet és az egyszerű em­bert jellemző egészséges er­kölcsi érzék sajátos kevere­dése teszi izgalmasan pikáns­sá Ciovics figuráját, és Scho­ber Ottó mindezeknek a tu­lajdonságoknak mélyére ha­tol, megtalálja ütközési pont­jaikat, ahol az ellentmondó jellemvonások érintkezése elektromos kisülést hoz lét­re, detonál. A nagy rutinnal markánsan megformált, ka­rakterisztikus öregember fi­gurája az előadás egyik leg­nagyobb erőssége. És most nézzük közvetlen partnereit, Ciovics feleségét (Galánta Margit) és sógorát. Blagojét (Mosánszki Zoltán). A kettő közül véleményünk szerint Blagoje alakja van pontosabban eltalálva: szin­tén torzított figura, de kari­katúrája nem annyira har­sány, mint a nagykereskedőé, játékát — a darabban elfog­lalt kisebb jelentőségének megfelelően — alárendeli a Ciovicsénak. A gazdag rokon kegyeit kereső agyafúrt kora- binátor képét azonban ezzel a tartózkodó alakítással is igen szépen kibontja. Az általában kellő atmosz­férát teremtő díszletekről (Deli Miklós festőművész munkája) csak annyit szeret­nénk megjegyezni, hogy meg­oldásukat azért kissé túlrész- letezőuek találtuk A beregszászi Népszínház ismét komoly teljesítménnyel lépett közönsége elé: további csiszolás után a nagy siker­rel bemutatott darab bizo­nyára még több nézőt késztet majd önfeledt tapsra. S ha ebben a cikkünkben hibázta­tunk is egyes részletmegoldá­sokat, s ha esetleg szigorúbb mércét alkalmazunk, ezt ter­mészetesen, nem azért tet­tük, hogy ezzel lebecsüljük a művészek nagy munkáját és elvegyük kedvüket a további nagyobb vállalkozásoktól. El­lenkezőleg. Cikkünk hangvé­telének oka: úgy érezzük, a Népszínház gárdája elérke­zett oda, hogy bemutatójáról érett együttes, érett produk­ciójaként beszéljünk. Ball* László Emeletes iskola épült Váriban Medve Emil A berehovói kerületi Vá­riban, közel ahhoz a hely­hez, ahol a Borzsa áthalad egy nagy betonhíd alatt és a Tisza felé siet, a falu köze­pén új iskola épült. A falusiak büszkén beszól­nak az új iskolájukról. — Ez nálunk az első eme­letes épület Ez így is van rendjén Legyen az iskola a legszebb ház a faluban. A kolhoz vezetősége, ami­kor magára vállalta az épít­kezés kiadásainak fedezését, a tagság akaratát teljesítette. 12 évvel ezelőtt Vári a kerületben az elsők között volt, ahol középiskolát nyi­tottak A régi épület nem tudta teljesen kielégíteni az igényeket Most oedig a tanulók szá­ma az akkori 350-nel szem­ben 470-re emelkedett. A fő­épületben 12 tantermet, főbb műhelyt, szertárat, tornater­met helyezte« el. Külön épü­letben foglal helyet az ét­kezde és a konyha. Az isko­la minden helyiségét közpon­ti fűtéssel látták el, A kolhoz 274 000 rubelt fordított az építkezésre. Azt új iskolát a 3zovjethatalon\ fennállása 50.. évfordulója, tiszteletére adták át rendel­tetésének. üngváron, a Kárpátontúli terület székvárosában nagyszabású lakásépítkezés folyik. Az utóbb tíz évben 126 200 négy­zetméter lakterületet adtak át rendeltetésének 3460 lakás és 10 munkásszálló készült el. Képünkön: az ungvári 102-es Építőipari Vállalat munkásainak egy csoportja. Kovács Albert felvétele

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents