Kelet-Magyarország, 1968. november (25. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-24 / 276. szám

nrrai Km FT-MAGYARORSZAG -VASÄRNAPT MELLÉKLET 19W. novemfter ff.' t—— .........— ■ I ■. I .................. GORSIUM Már római kori útikönyv is jelezte A Villa Amasia egyik dia/;kútja. A vízmedencébe a vi­zet ólomcső hozta, a medence két szélén pillérek tartották a kút feletti áthajló ívet. A ku fat felül díszes párkány zárta le, s a kút falát freskók díszítették. (A szerző felvétele) ségből áll. Évezredek során a pusztítások rengeteg kárt okoztak az épületben, a pad­lózatának alapozása is csak nagvon kis foltokban maradt meg. Gorsiumnak bár nem nagy, mégis . jelentős telepü­lésnek kellett lennie a maga korában, mert több neveze­tes temploma is volt. Ezek közül az egyiket Severus és Caracalla császárok építet­ték, egy másikat Marcus csá­szár szentelt fel. A Septimus által helyreállított templo­mot, amint azt egy kőemlék bizonyítja, 202-ben akkor avatták fel, amikor Severus Septimus családjával együtt Pannóniában járt. A bazilika keleti oldalánál egy 3,3 méter átmérőjű ová­lis alakú kutat találunk, amely mintegy 10 méter mély. Hogy már a lányok és asszonyok abban az időben is szerettek a kút körül tré- cselni, arról tanúskodik az a rengeteg hajtű és csat, amit a kútban találtak. Egyébként. 2000 tárgyat hoztak felszínn belőle, korsókat, kancsókat, a vödrök bronzmaradványait, szobrocskákat, s. a kút legal­járól egy férficsontvázat, homlokán kardvágás halálos sebével. A halottat nagy kő tartotta a mélyben., Ki tudja talán a városon áthúzódó há­borúról, vagy éppen egy fel nem derített gyilkosságról vall a lelet. Gorsium déli részén fél ki­lométerre a Villa Amasiatól, egy emelkedőn fekszik a Villa Leporis, a villa, közép­pontjában két nagyobb mé­retű helyiséggel. A többi he­lyiség csak gyér nyomokban fedezhető fel- a Villa Leporis, vagy az Amasia kőanyagá­nak egy részét ugyanis I. István korában a székesfe­hérvári bazilika építkezésé­hez szállították. A Villa ko­rát a feltárt érmék alapján tudják csak időzíteni, s eb­ből arra következtetnek, hogy 330 és 337 között épülhetett Nagy Konstantin uralkodá­sának idején. Boros Béla Hivatástudat nem megy • • Homona Béla harmincéves népművelői pályafutása Harminc éve, hogy egy fia­tal tanító katedrát kapott egy Nyíregyháza melletti kis fa­luban, Nyirpazonyban. Egy • házi iskolában, hatvan pengő évi járandóságért, és sovány­ka földért. Nem járt fizettség az önként vállalt önképzőkön munkáért, amit az újhelyi is­kolában elsajátított, azt akar­ta továbbadni a falusi embe­reknek. Tulajdonképpen itt kezdődött Homona Béla nép­művelői pályafutása, harminc évvel ezelőtt. Hogyan is volt akkor? — Parasztszekéren jártuk a nyíregyházi tanyavilágot és a kprnyező falvakat — emléke­zik. — Egyszer nagy hófúvást kaptunk, hajnalban értünk haza Kótajból. A szülők már a falu szélén vártak bennün­ket. De még egy kiadós nát­hát sem kapott senki. Edzet­tek voltunk. Nyolc évig élt Pazonyban Aztán cserélt egy tornyospál- cai tanítóval. Talán három do­log játszott közre, Tornyos­pálca nagyobb község, mint Nyírpazony, a felesége a kö­zeli Jékére való, — és a pálcái föld jobb, mint a pazonyi. Ti­zenhat esztendő nem kis idő., ennyit töltött Tornyospálcán. Egy könyvecskét mutat, raj­ta a posta pecsétje: 1949., a cím: Homona Béla szabad- művelődési ügyvezető, Tor­nyospálca. A könyvecske első lapián ez áll: „Magyar ünne­pek”, a Tanácsköztársaság harmincadik évfordulójára készült műsorfüzet ez, kultúr­történeti dokumentum. — Nagyon szerettem Tor­nyospálcát — mondja. Csep­pet sem volt unalmas az élet. Iskolaigazgató voltam és népművelési ügyvezető, zene­kart, bábegyüttest alakítot­Fark as Eszter gyűjícmenyes kiállítása Nyírbátorban Ismét rangos képzőművé­szeti esemény színhelye lesz Nyírbátor, .november 24-én délelőtt 11 órakor nyílik meg a Báthori István Mú­zeumbán Farkas Eszter fes­tőművésznő gyűjteményes kiállítása. Eddig kevesen tudták, hogy a nagybányai festőiskola egyik tehetséges ta^-a Nyírbátor szülötte. Itt ismerkedett meg a rajzzal, itt buzdította őt finom ízlésű ta­nárnője, Fischer Mária a legnagyobb művészek 'tanul­mányozására. Farkas Eszter az első vi­lágháború utolsó évében ke­rült Nagybányára, ahol Thorma János tanítványa lett. Hét évig tanult a mű- vésíteiepen, közben már ma­ga is tanított a nagybányai polgári iskolában és gimná­zium: . ... Később Miskolcon Benivnardt- / gost és Burg- hardt Rezső, majd Pesten Szőnyi István a mestere. Mostani kiállítása egy küzdelmekkel teli élet alko­nyán ajándék is, beszámoló is a szülőföldnek. Farkas Eszternek 1932, 1937 és 1940 után 1962-ben az Ernst Mú­zeumban volt önálló kiállítá­sa. Nyírbátorban bárminkét kép és húsz grafika, az utób­bi évek alkotásai és egész életművének legszebb mun­kái kerülnek a közönség elé. A kiállítást a nyírbátori mú­zeum és a TIT országos mű­vészeti választmánya rende­zi, megnyitót Svékus Olivér, a TIT országos tudományos titkára mond. tunk. Ott kezdődött a model­lezés is. Most már rakétákat építünk mert gyakran meg­hívnak a községbe azóta is. Mint tanácstagot, sokat meg­kerestek a községbeliek, nem­csak népművelő és pedagó­gus, hanem olykor jogász, vagy éppen békebíró is vol­tam. — Az ötvenes években el­vállaltam a kisvárdai járási művelődési ház igazgatói tisz­tét. Végre, minden percemet a népművelésnek szentelhetem. Hat éve már, hogy ott dol­gozik. Nem volt sima ez a hat esztendő. Ma már ott tarta­nak a kedvezőtlen tárgyi fel­tételek ellenére is, hogy szí­vesen eljönnek ide az Orszá­gos Népművelési Intézet mun­katársai is. Homona Béla or­szágosan „jegyzett” népműve­lő. Nincs kötelező óraszám, de gyakran éjszakába nyúl­nak estei. Néha nehéz meg­magyarázni a családnak, hogy ezek a túlórák nem kötele­zőek. mégis meg kell csinálni — Szerencsére nem vagyok egyedül — folytatja derűsen. Az egyik fia tanító Szamos- bécsen, és népművelési ügy­vezető, a másik mérnök a Csepel Autógyárban, 6 is sze­reti a kultúrát, a harmadik katona — és amatőrzenész, a Kicsi ötödikes, modellező és a képzőművész szakkörbe jár. Homona Béla amatőrfilmes, országos hírű modellező, a honvédelmi szövetség közsé­gi titkára és fáradhatatlan népművelő. Tanulni is jut ideje, a számtan, fizika, ké­mia, műszaki ismeretek taná­ra, elvégezte a népművelői szaktanfolyamot, és az esti egyetem kétéves esztétikai tanfolyamát. Hogy még töké­letesebben értse az ismeretek terjesztését. Ilyen mozaikokból áll ösz- sze nála a hivatástudat, mely nélkül — meggyőződéssel vallja — csak tdeig-óráig áll­hat meg a lábán a népműve­lő. És a munka folytonos új­rakezdéséhez nélkülözhetetlen a megbecsülés, a megértés. Találomra kérdezem meg, milyen kitüntetéseket kapott a sok éves munkássága alatt. Sorolja: Közbiztonsági ér­demérem tízéves társadalmi munkáért az önkéntes rend­őrök oktatásában, „Kiváló munkáért” kitüntetés a Ma­gyar Honvédelmi Szövetség­től, ..Kiváló modellező” érem, és Honvédelmi érdemérem tizenöt éves honvédelmi mun­káért. Harmincéves népművelői munkásságáért nem vár ki­tüntetést. Nem azért végzi ... (PO) A forró nyárban hányszor rohanunk Tel a balatoni mű­úton a Szabadbattyánban fel­állított tábla mellett, mely az egykori római település, Gor- sium ásatását jelzi. Mi taga­dás, a nyári forróságban a Balaton hűs vize jobban csa­logatja az embert. Pedig, ha sejtenénk, milyen nagyszerű élményt rejteget a Tác hatá­rában — Gorsium A Magyarországon ismer­tebb római kori települések az óbudai Aquincum, a szom­bathelyi Isis szentély, Sop- hianae. azaz Pécs római kori emlékeit nem tudja az em­ber a maga igazi valójában élvezni, mert az Isis szentély házak között bújik meg, az aquincumi látogatót is rend­kívül befolyásolja a modern környezet. Nem így azonban Gorsium. amely a maga ere­deti hangulatában tárul a lá­togató elé. épületeivel, temp­lomaival, kútjaival és terei­vel. Ez a Sárvíz partján csu­pán egy négyzetkilométernyi területen ha lassan is, teljes pompájában kibontakozó vá­roska sokkal eredetibb, mint a többi római kori emlékünk, mórt a haidani Fövenyesi puszta az évszázadok során is p; maradt múlt század 60-as évei­be ' a magyar régészet euró- pa' hírű úttörője Römer Fló- ris már rámutatott a Föve- rr -sj pusztán a Nvakas-táb- la és a táci országéit beszö- gc'lésében talált római kori relikviák alapján, hogy Itt je’onfos lelőhelynek kell len­nie. ^ddig e hangulatos római kori kisváros rrv'ntegy 5 °/o-át tárták fel. de még 20—25 év kutató és feltáró munkája Szükséges ahhoz, hogy teljes e"észében napvilágra kerül­jön ez a maga nemében nagyszerű település. Xz Jtinerarium Antonini, a legfontosabb római utakat is­mertető antik útikönyv őriz­te meg számunkra nevét: Gors'um. A név arra az ókori városkára vonatkozik, amely Eszakkelet-Dunántúl legfon­tosabb közlekedési csomó­pontja voll a római korban. A Sárvizet átszelő híd épí­tésekor elő is került a római út követete. Az út, mielőtt Tác határét elérte volna, dél felé kanyarodott Sophianae felé Gorsiumtó] Sophianaeig 8~ Aquincumig pedig 50 ró­mai mérföld volt a távolság. Ezeken a megfeketedett év­ezredes köveken római lé­giók meneteltek nagy csaták­ba vagy a birodalom kato­na állomáshelyeire. A római hódítás időszaká­ban Gorsium éppen kedvező földrajzi viszonyai következ­A negyedik napon megér­kezett a negyedik: Ilcsi. Fél­retaposott férfícipö volt rajta agyonr.iosotj kartonruha, f hosszú ges:.-uyebarna hajé. egy piros svájcisapkába rej tette. Madárijesztő. — gon dolta Ricsi, amikor Laja ma ga előtt tuszkolta a lányt b< a lakásba. Ilcsi valóban cse- nevésznek látszott, mindössze az volt a feltűnő rajta, hogy vékony karjához képest mag\ vöröses színű kézfejét kissé röstellkédve próbálta a háta mögé dugni — Hét itt van. — mutatott, a lányra Laja elégedett vi­gyorgással. — í'zsi'vusz — mondta Ri­csi. aztán úgy tett, mintha to­vább olvasna, de a könyv lap­jai mögül fürkészte az új la­kó* A kölyök azonban Ilcsi elé huppant és szemtelenül vé­gigmustrálta. ö sem volt na­gyon megelégedve ezzel a „nyeszlett macíká”-val. Minek lóé lány? Megvannak ők jól tében lett az I század köze­pén rómaj állomás. Az I. és a II. század fordulóján kőből épült katonai táborok léte­sültek, és a határokon túlról hozott megbízható, római műveltséggel rendelkező la­kosság letelepítésével meg­kezdődtek az építkezések, meghonosodott a római élet­forma. és termelési viszo­nyok. A Villa Amasiahoz vezető út két oldalát nagyszerű kő­emlékek díszítik, részint sír- töredékek, oltárkövek, épü­letelemek ég szobrok. A Villa Amasia méretei viszonylag nagyok, szélessége 49, hossza 65 méter, nagyon sok szép, kisebb-nagyobb teremmel. A római kori építkezés kultu­ráltságának számos bizonyí­téka közül , itt is szemtanúi lehelünk a padozat alatti légfűtésnek Nagyon jól ki­vehetők a nagyobb termeken kívüli helyiségek. ahonnan fűtötték a termeket. De a feltárt romok e kedves ró­mai kori kisváros fürdőkul­túrájáról Is tanúskodnak. Szinte maga előti látja az ember,' hogy az átvonuló lé­giók tisztjel, s a látogatóba érkező magas rangú vendé­gek a fürdóbén politikáról tárgyalnak, művészetről vi­tatkoznak. A fürdő négy he­lyiségből áll, az első az apodyterium, a vetkőző, ezt követi a frigidarium, a hideg fürdő, a tepida.rium, a lan­gyos fürdő, majd a calda- rium, a meleg fürdő. Nagy bazalt lapokból összerakott padló csupán egy helyiségben volt, alattuk bazalt oszlopok­kal, ahova fűtőtérből a for­ró levegőt áramoltatták. A többi helyiségben viszont csu­pán téglaoszlopok tartották a padlót. A caldariumhoz víz­levezető csatorna is tartozott. Az egyik terem alatt még ma is igen jó állapotban lévő ólomcsövet láthatunk, amely végeredményében nemcsak a fürdők, hanem mint az is­mertetőben olvashatjuk, az egész épület vízellátását biz­tosította. Egy ilyen kis római kori te­lepülésen is nélkülözhetetlen volt az iparosok munkája. Bizonyíték erre, hogy a Villa Amasia keleti oldalán két különböző szintű négyszögű épület emelkedik. Az épület téglapadozatú, sarkain faosz­lopok tartották a tetőzetet, és az épület mellett kemen­cét találtak nagyszámú vas- döggel. Bízvást mondhatjuk, hogy kovácsmester do1 gozott a falak között, harci és tár­szekerek vasalását, lándzsa és íjjvégeket kovácsolva. A bazilika az északi olda­lon található, és két helyi­itt hárman ebben a lakásban. Nem tudja elképzelni, hogy ez bele tudjon illeszkedni a kialakult életrendbe, rész* vegyen a marháskodásban bizalmatlanságához hozzájá­rult a féltékenység is. A két agyobb fiú néha uralkodót! 'elette, néha azonban ő tudta •’.sarolni őket gyerekeskedé íeivel. Ösztönösen érezte hogy ez a lány kisajátíthatja mindezeket a kedvezménye­ket, sőt mindenféle baj for rása is lehet. — Hogy hívnak? — kérdez­te tőle leereszkedően, — Ilcsi — felelte a lán\ halkan, s az ajtó felé lef^tt. mintha a kifelé vezető utal keresné. Tüske nem tartotta fontos­nak, hogy ő is bemutatkoz­zék, hanem odafordult Lajá- hoz. — Hol szedted fel? Szemtelen fellépését Laja is túlzásnak tartotta. Nyakon legyintette a kölvköt. — Az én védelmem alatt áll. Ha egy rossz szót meg­hallok tőled, ellátom a bajo­dat. Tüske sértődötten vonult a dolgozószoba sarkához, ahol egy atlaszt nézegetett. Laja úgy tett, mintha nem zavarná különösebben a má­sik két fiú tartózkodása. Ügy bánt Ilcsivel, mint kis kö- lyökmacskával, akit az utcán talált. Gyengéden megtaszí­totta, hogy üljön le a dohány­zóasztalka előtt álló fotőjbe. A lány lekuporodott, s így még jobban feltűnő volt a je­lentéktelensége. Nem nézett sehová, csak a padlót bámul­ta. — Ezek rendes gyerekek, — mondta biztatóan Laja. — Ugye, hogy klassz ez a lakás? Az a legjobb benne, hogy csak mi lakjuk ... Nevetett, mintha jó viccet mondott volna. Mivel sem a társai, sem a lány nem válaszolt néki, hoz­zálátott. hogy zsebéből min­denféle kacatot szedjen elő. Cigaretta, tűzkő, borotvapen­ge került elő „mozgó raktárá­ból”, ahogy nevezte. Nézeget­te, számolgatta őket. Ilcsiről mintha mindenki elfelejtkezett volna. Laja, amikor fél órával ez­előtt észrevette a kórház kert­je előtt ténfergő lányt, eszé­be sem jutott, hogy megszó­lítsa. Csak az tűnt fel neki, hogy milyen szwnoijúan tá­maszkodik a vasrácshoz és nézi a vöröstéglás épületet. A fiú csakis azért állt meg bá­mészkodni, mert a kórház kapujához egy parasztszekér fordult be, a kocsis egy tíz év körüli gyereket emelt le, aki teljesen élettelennek látszott, s egyik karja vastagon be volt bugyolálva gézzel. A lány is ezt a jelenetet figyelte, ő is odajött a bejárathoz, majd amikor a portás, aki az érke­zőt eligazította, feléjük for­dult, akkor Ilcsi elbújt Laja háta mögé. — Te még mindig itt vagy? — szólt a kapus és a fejét csóválta, majd azt mondta Lajának: — Már megenged­tük neki. hogy végigjárja a kórtermeket, de nem találta meg az anyját. Hiába mon­dom neki, hogy menjen szé­pen haza, csak várakozik rec- gel óta. Amikor a portás becsukta a kaput, a fiú megkérdezte: — Itt laksz a városban? Ilcsi megingatta a fejét. — Messze? .— öttelken. A helységnév nem mondott semmit Lajának. — Ha nincs szállásod, el­jöhetsz hozzánk — szólt hir­telen elhatározással. Ilcsi tétován nézte a magas fiút. Bizalmatlanság és riadt- ság áradt viselkedéséből. Mi­vel nein felelt semmit Laja ajánlatára, a fiú tovább foly­tatta: — Csak nem akarsz egész éjjel az utcán ácsorogni? Marhaság. Elkap az őrjárat, aztán fogdába kerülsz. Ezt akarod? Na, gyere! Megfogta a lány kezét. Várta, hogy Ilcsi vitatkozik vele, makacskodik, de a lány engedelmesen kivette. — Hány éves vagy? — Tizenhat leszek. — Tudsz főzni? — Nem. — Hát takarítani? — Nem. Válaszát Laja kedvetlenu, vette tudomásul. No hiszen ezzel Is bevásárolt. Már bán­ta. hogy megszólította, csak­hogy már nem volt szíve visszavonni az ajánlatát. Majd meglátják. A piacon összeve­rődött egy-két lánnyal, azok csinosabbak voltak és vagá­nyabbak. De csak kinevették, amikor megpróbált velük tár­gyalni. Mind kizsebelte vol­na, rögtön kívánságokkal áll­tak elő, ezt vegyen nekik, azt vegyen nekik. Ez a „nyíltság” nem tetszett a fiúnak, bár nem volt meglepve; találkoz­tak jó néhány nővel, akik egy darab kenyérért is félrevo­nultak a katonákkal. — Mi baja volt az anyád­nak? A lány tekintete megreb­bent. — Azt mondták, hogy nagy beteg lett. — Ki mondta? — Az úrék, ahol szolgált. — ök küldték a kórházba? — Ök. Felesleges volt tovább fag­gatni a lányt. Ez a gyámoltalan ki tudja meddig álldogált volna ott a kórháznál. Talán abban re­ménykedett, hátha előbukkan az anyja, talán van még egj kórterem, ahová nem enged­ték be? Ennek a keszeg gyermek- lánynak a sorsa az övékéhez hasonló: egyiküknek sincs otthona, nincsenek szülei. La­ja bizonyosra vette, hogy Il­csi anyja meghalt. Hiszen ki tartotta volna számon a har­cok idején, amikor zsúfolásig megteltek a kórházak? Gyengéden, bátorítóan irá­nyította be a kapuba, amikor megérkeztek a házhoz. — Gyere csak, nálunk ott­honra lelsz... ftatkó 1st, ón ILCSI

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents