Kelet-Magyarország, 1968. november (25. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-23 / 275. szám

I nWM KFT PT • M A G Y A T?Ar<?7 ^ 0 IfltW 53.' Külpolitikai összefoglaló *11? „Párizs pénzügyi Waterlooja“ €? Befejeződött a bonni valutatanácskozás ® Készülődik a saigoni delegáció Bár hivatalosan nem je­lentették be, valamennyi megfigyelő kész tényként könyveli el, hogy hamarosan sor kerül a nyugati valuta- rendszer egyik pillérének, a francia franknak a leérté­kelésére. A nagy tőzsdéken továbbra is szinte teljes a bénultság. A pénteki nap jó része azzal telt el, hogy várták a bonni és párizsi hí­reket. A Bonnban tárgyaló Ortoli francia pénzügyminisz­ter, akinek kemény csatát kellett vívnia a „tízek klub­jának” kilenc tagjával, szün­telen telefonösszeköttetésben állt a párizsi elnöki palotá­val. Innen kapta meg péntek délelőtt azt a „zöld jelzést”, amely a jelek szerint lehető­vé tette a bonni tanácskozá­sok befejezését. De Gaulle ugyanis Couve de Murville miniszterelnök­kel tanácskozott és a fran­cia államfő, aki néhány nap­pal ezelőtt még „abszurdum­nak" minősítette a frank de­valválását, nyilvánvalóan kénytelen volt beleegyezni ebbe a drámai lépésbe. A londoni Daily Express „De Gaulle pénzügyi Waterloo­jának” nevezi a döntést, amelyet nyilván Ortoli közölt a „tízek klubjának” álmat­lanságtól vörös szemű dele­gátusaival. A megállapodás lényege a következő: Fran­ciaország — a jelek szerint mintegy bét-tíz százalékkal — devalválja a frankot, en­nek fejében viszont a tizek, pontosabban a kilencek, kü­lönböző formákban összesen hárommilliárd dolláros hi­telt adnak Párizsnak. A frank leértékelésének beje­lentése helyett furcsa és megalázó formát találtak en­nek közlésére: Strauss nyu­gatnémet pénzügyminiszter kijelentette, hogy „a devalvá­lás mértéke Franciaországtól függ.” Általában sok lap bí­rálja az NSZK pöffeszkedő magatartását a jelenlegi vál­ság során. A Morning Star emlékeztet arra, hogy „sok milliárd márkát, fontot, fran­kot pumpáltak Nyugat-Né- metországba”, amely most magas lóról tárgyal nem egy hozzá képest „szegénnyé vált rokonnal”. Egyetlen kommentátor sem tartja vitásnak, hogy Wa­shington megpróbál politikai kamatokat is kapni a frank megtámadásáért. Nem vélet­len, hogy éppen a Wall Street Journal csillantja meg azt a lehetőséget: most le­hetne a „renitens” francia politikusokat „az Egyesült Államokkal való jobb együtt­működésre” bírni. Párizs egyébként nemcsak a valutaválság, hanem a Vietnammal kapcsolatos tár­gyalások „fővárosaként” is a nemzetközi érdeklődés homlokterében áll. Most már konkrétnak minősített hírek keringenek arról, hogy ké­szülődik a Ky vezette saigo­ni delegáció, így vagy a leg­közelebbi, vagy az azutáni szerdán — a VDK—USA ülések immár hagyományos napján — megindulhatnak a négyoldalú megbeszélések. Más kérdés azonban az, va­jon mit ígért Washington Saigonnak annak a fejében, hogy Thieu végül is elküldi bábrezsímje képviselőit a francia fővárosba? Aktívciértekezletek CsehszSovákiábcin Prága, (MTI): A CSKP vezetői aktivaérte­kezleten tájékoztatják a párt­tagságot a KB legutóbbi ülé­séről. Pénteken két kerületi székhelyen, a kelet-szlovákiai Kassán és a közép-szlovákiai Besztercebányán tartottak aktivaülést. A kassai tanácskozáson Gustav Husak. a CSKP KB elnökségének tagja- a Szlo­vák KP első titkára tartott referátumot. A párt egysé­gének fontosságáról beszélt, majd hangsúlyozta- hogy a következő időszak fő feladata az egyre súlyosbodó gazda­sági problémák megoldása lesz Besztercebányán Oldrich Róma (MTI): Giuseppe Saragat olasz köztársasági elnök pénteken délelőtt megkezdte kormány­alakítási tárgyalásait. A je­lenlegi kormányválságot még súlyosbítja a keresztény- demokrata párton belül ki­tört válság, amelynek követ­keztében csütörtökön este le­mondott Mariano Rumor, a párt főtitkára és az egész pártvezetőség. E lemondást Cernik, a CSKP KB elnök­ségének tagja, miniszterelnök tájékoztatta a kerület akti­vistáit. ­A január utáni politika folytatása mellett foglalt ál­lást, hozzátéve, hogy határo­zottan fel kell lépni e poli­tika hibás kísérőjelenségei el­len. A pártegységről szólva hangsúlyozta, hogy nem le­het a végtelenségig „konzer- vativokra” és „haladókra”, vagy ,-öregekre” és ,-fiatalok­ra” felosztani a párttagságot. Kijelentette, hogy a gazdasá­gi problémák ellenére a la­kosság életszínvonala az idén a tervezett. 3 százalék he­lyett 5,7 százalékkal növek­szik. Aldo Moro magatartása vál­totta ki, aki Bejelentette, hogy autonom álláspontot „kíván elfoglalni a párton belül”. Saragat köztársasági elnök pénteken délelőtt tárgyalt Gio­vanni Gronchi volt köztársa­sági elnökkel, majd Ale- sandro Pertinivel, a képvi­selőház, utána pedig Amin- tore Fanfani volt külügymi­niszterrel, a szenátus elnö­kével. WASHINGTON Pénteken az Egyesült Ál­lamokban országszerte meg­emlékeztek John F. Kennedy meggyilkolásának 5. évfor­dulójáról. Sok ezren keresték fel sírját az arlingtoni kato­nai temetőben, s koszorúkat helyeztek el az elnök ugyancsak meggyilkolt test­vére, Robert Kennedy sírján is. Az évfordulón kilenc újabb könyv Jelent meg az Egyesült Államokban a Kennedy-testvér ékről. BAMAKO A Reuter abidjani, az AFP pedig bamakoi keltezésű je­lentésében olyan híreket is­mertet, amelyek szerint Ous- mane Ba, Modibo Keita volt külügyminisztere és annak helyettese pénteken önként megadta magát a hadsereg­nek. Korábbi jelentések ar­ról számoltak be, hogy a ka­tonai hatalomátvétel napján a külügyminiszter és helyet­tese a Kínai Népköztársaság bamakoi nagykövetségére menekült a letartóztatás elől. MEXIKÓ A mexikói diákok harcát irányító országos sztrájkbi­zottság pénteken reggel be­jelentette, hogy csütörtökön este titkos szavazáson elha­tározta: véget vet a négy hónapja tartó diáksztrájknak és más formákban folytatja a küzdelmet az egyetemisták követeléseinek kivívásáért. A döntést az összes egyetemek diákjai elé terjesztik és a szavazási eredményt novem­ber 28-án teszik közzé. Saragat megkezdte kormányalakítási tárgyalásait Szabolcsi asszony Távol-Keleten Egy szabolcsi asszony, Sviridov Ivánné országgyűlé­si képviselő, az ófehértói Búzakalász Tsz elnöke is tag­ja volt az utóbbi hónapokban Koreában és Mongóliában járt magyar parlamenti kül­döttségnek. Élményeiről, a testvéri koreai és mongol nép életéről beszélgettünk az igen elfoglalt szabolcsi képviselő és tsz-elnök asszonnyal. — Rögtönzött élménybeszá­molót a falubeliek már sok­szor kértek tőlem. Elmond­tam hogy a koreai és a mon­gol test vérnép milyen érzé­sekkel fogadott bennünket. Különösen emlékezetes szá­momra az egyik gyárban tett láiogatás, ahol csökkent munkaképességű dolgozókat foglalkoztatnak. Itt könnyez­ve borult a nyakunkba az egyik munkás, mikor meg­tudta, hogy magyarok va­gyunk. Ugyanis a koreai há­borúban egy dr. Zoltán ne­vű magyar orvos mentette meg az életét. Sokan, na­gyon sokan megszorították a kezünket, egykori sebesültek, akiket a baráti segítségként küldött magyar kórház orvo­sai. ápolói gyógyítottak meg. Sok helyen megfordult a magyar parlamenti küldött­ség Koreában Mindenütt a kitartó szorgalom, a fegyel­mezettség, a tehetséges nép szép alkotásai nyűgözték le a magyar küldöttséget. Jár­tak Keszonban is, ahol a történelmi jelentőségű fegy­verszüneti szerződést aláír­ták 1953. július 27-én. A ke- szoni tárgyalóteremben az asztal közepén húzódik a határ, a magyar vendégek ottjártakor éppen az elfogott amerikai kémhajó ügye állt az érdeklődés középpontjá­ban. Szokatlanok voltak az első napok a Távol-Keleten. Bár jólesett az irkutszki mínusz 8—10 fokos hideg után a 25—30 fokos meleg, a nagy időeltérést csak napok múl­va szokta meg az európai ember. De a fogadtatás, a testvéri szeretet feledtette az égtájak okozta különbséget. Pattogó magyar csárdással köszöntötték a vendégeket a koreai főváros úttörői, kiju­tott a tapsból a magyar nép üdvözletét tolmácsoló kül­döttségnek. És hol is érez­hette volna magát „otthon” a szabolcsi tsz-elnöknő, mint a főváros egyik közös gaz­daságában, a Koréi—Magyar Barátság Termelőszövetke­zetben. — Hatalmas rizstáblákon termelik a kenyeret is helyet­tesítő rizst. A vizet termé­szetes úton óriás víztárolók­Í2. A városházán a fő­bírói székben Bársony Ferenc elvtárs, a helyi pártszervezet titkára ül. Megalakult és felesküdött a vörösőrség, Komlós Sándor főtörzsőrmes­ter parancsnokságával. Le­pecsételtük a bankok kasszá­it és a bankok felett Tóth Kálmán tanító elvtárs, poli­tikai megbízott rendelkezik. És holnaptól kezdve csak az ő aláírásával adhatnak ki a bankok pénzt. Felhívjuk Má­tészalka minden becsületes dolgozóját, hogy déli I órára népgyűlésre jöjjön el a vá­rosháza elé, melyen megvá­lasztják az ideiglenes mun­kástanácsot. Minél többen je­lennek meg a népgyűlésen és választják meg a munkásta­nácsot, annál jobban fogja a munkástanács a dolgozók akaratát és érdekeit képvi­selni. Éljen a Tanácsköztár­saság! — Aláírás „A Máté­szalkai Szocialista-Kommu­nista Párt Vezetősége”. # A párthelyiségben már legtöbben a nagy asztal kö­rül ülnek. Már nem vihar­zik, nyugodtabb lett a de­mokrácia, de él, együtt él az eseményekkel és ellenőriz. Vágó fáradhatatlanul áll, Intézkedik, szervez. — Már dobolnak a nép­gyűlésre. Kiss Bandi! Onnan te szervezd meg, hogy azon­nal a gyűlés után 4—5 irány­ban 2—3 tagú lovas járőrök induljanak a járás minden falujába, hogy ott elkerges- ség a régi bírót és jegyzőt és lehetőleg katonaviselt, közszeretetnek örvendő pa­rasztember, aki közel áll a munkásokhoz, legyen az új bíró. A javasolt jelöltek lis­táját már összeállítottuk, ugye? Szervezzék meg min­den faluban a paraszt vagy falutanácsot. Az új bíró-ta­nácselnökök holnap dél­után 3 órára gyűljenek ösz- sze a Sarkadi nagytermében az első, ideiglenes járási ta­nácsülésre. — Értjük, értjük! 15 lovas ott lesz a városháza előtt el­igazításra, 2 órára — kiált­ják Kiss Bandi helyett a vö­rösőr katonák. Örömmel hagyja őket és nem harag­szik, hogy maguk szervezik feladataikat. így jó — gon­dolja magában. — Vágó elvtárs! A pesti telefonjelentések munkásta­nácsokról és direktóriumok megalakulásáról beszélnek — szól közbe Szentlélek! Anti. — Hallod Bartos? Direktó­riumokat szerveznek Pes­ten meg vidéken — fordul Vágó Bartoshoz. — Direktórium! Az jogi­lag annyit jelent, hogy irá­nyító szerv, végrehajtó bi­zottság. Úgy gondolom, hogy a munkástanács választ ma­gából egy direktóriumot, vagy talán ahol a munkásta­nács maga gyorsan nem tud megalakulni, ott csak 3, 5, vagy 7 tagú direktóriumot ban tartalékolják az aszá­lyosabb időszakra. Ez a tsz gyümölcstermesztéssel is fog­lalkozik, külön érdekelt, ahogy az almát tárolják. Egyszerű és olcsó módszer­rel, földbe ásott vermekben telel az alma, náddal fedik be, majd földdel takarják be. Olyan friss és zamatos volt, mintha a fáról szedték vol­na le... Szviridov Ivánné rengeteg élménnyel búcsúzott Koreá­tól, hogy folytassa útját a küldöttség Mongóliába, ahol hasonló testvéri szeretettel várták őket. Jártak „össz­komfortos” tv-vel, rádióval, hűtőszekrénnyel felszerelt jurtában, most épült gyár­ban. Találkoztak hazánkban végzett mongol szakemberek­kel, ott dolgozó magyar szak­munkásokkal, mérnökökkel, geológusokkal. Megismerték néhány napos látogatásuk során a mongol életet, váro­son és a pusztán. A pászto­rok között egy népdalt is szerveznek — magyarázza Bartos. — Lehet, hogy így van! Ez ésszerű! Ugye? Csináljuk mi is így — határoz Vágó. Munkástanács- választó nép^yűlés a városháza előtt Nem tér a Kossuth utca, de elég széles. - A hangyától az Almer-patikáig 3—400 ember gyűlt össze, többsé­gükben most is csizmás pa­raszt, napszámos emberek. De a sok az asszony és fel­nőtt gyerek is és aránylag több a hivatalnok kinézésű férfi is, mint akkor, a torna­csarnoki első népgyűlésen. Kaprinai közjegyző háza ka­pujánál Csizmadia nagygaz- da is ott áll 8—10 gazdatár­sával. Jellemző a mátészal­kai hangulatra, hogy ezek a zsírosgazdák is megjelentek a „cucilisták-kumenisták” gyűlésén. Érthetetlen volt előttem megjelenésük, mikor alig egy pár órával ezelőtt ebrudaltuk ki a városházá­ról Gosztonyi főbírót. Hát nem tekintették saját embe­rüknek? Nem tudtam ma­gamban eldönteni, hogy a munkáshatalom erejének el­ismerése vagy talán lebe­csülése hozta ezeket a zsí­rosparasztokat el a gyűlés­re? Gyorsan peregnek az események és nagyszerű — gondoltam — hogy a pártnak van ereje, tekintélye céltu­datosan peregtetni az esemé­nyeket. A városháza előtt gyűlt össze az egész pártvezetőség. Bartos fürgén lépett fel a városháza előtti kútnál fel­állított asztalra, szónoki emelvényre. Talán nem is volt önzőén ügyetlen, mikor helyi történelmi hagyomá­nyokhoz kapcsolta a mai ese­ményeket. — Tisztelt népgyűlés! Ked­ves elvtársak! Sokan emlé­keznek hogy 15 éve múlt- amikor a szabadság és füg­getlenség zászlajával jöttünk ide Mátészalkára Szunyogh Mihállyal, mint ismeretlen pestiek, hogy a nagybirtokos és gyártulajdonos Szálkái Sándor kezéből kiragadjuk a képviselőséget. Hát ez akkor a régi kuruc apák mátészal­kai fiainak tetszett. Győz­tünk, de a győzelem valójá­ban semmit sem jelentett, a gyártelep a szeszgyárak mun­kásainak, a dolgozó, nap­számos, földnélküli szegény népnek, parasztnak. Nyaku­kon maradtak a gyárak, az üzemek urai, a grófok, a bá­rók, a földbirtokosok, bér­lők és megmaradt a dolgozó nép nyomorúsága. De azóta olyan erős. hatalmas lett a szervezett munkásosztály, hogy tegnap este Károlyi Mi­hály kezéből átvette a ha­talmat országunkban. A munkás és paraszt, ha össze­fog, akkor a munkásosztály pártjának vezetésével meg tudjuk védeni hazánkat. Ezt jelenti elvtársak a proletár­megtanultak. Rendeztek tisz­teletükre lóversenyt, „teve- gelíek” vagyis, tevén is ül­tek. — Foszlányok ezek a ti­zennyolc. napos távol-keleti útról — mondja befejezésül a szabolcsi képviselőasszony. — Utunkban az volt a legíel- emelőbb, meggyőződhettünk róla, hogy a testvéri koreai és mongol nép ismeri a magyar nép életét, nagyra értékeli a segítségünket, őszintén tisz­telnek és .becsülnek bennün­ket. Ahol megfordul Szviridov- né, mindenütt szóba kerül a megtisztelő utazás, mely sok falubelinek jelent újabb él­ményt, és ismeretet. A falu idős orvosának, dr. Szeder­kényi Józsefnek külön „ajándékot” is hozott, céd- rusfamagot, melyet már el is vetettek, s ha megkedveli a magyar földet és éghajla­tot — hosszú ideig élő emlé­ke lesz egy nem mindennapi utazásnak. Ö*Q diktatúra. Féljenek külső el­lenségeink, és féljenek a ré­gi urak, a gróf Tiszák, Sznl- kaiak, a gyárosok, nagybir­tokosok, mert a proletárdik­tatúra, a munkások-parasz- tok szövetsége odáadja a dolgozóknak, amit munkájuk után megérdemelnek. Fog­junk össze mátészalkai mun­kások, parasztok, járásunk minden falujának népe! Bol­dog jövőnk most igazában saját kezünkben van. A Ta­nácsköztársaságban a hatal­mat nem egy ember, hanem többen együtt, a tanács gya­korolja. Ezért javaslom, hogy válasszuk meg kézfel­emeléssel az első ideiglenes mátészalkai munkástanácsot, melynek kezébe adjuk Má­tészalkán a hatalmat. A párt a munkástanácsba a következőket javasolja: 1. Bársony Ferenc párttit­kár, paraszthentes. 2. Szomorú László kály- hásmester, építőmunkás. 3. Vágó Ármin gyártelepi tisztviselő. 4. Kozma Ignác géplakatos. 5. Lakatos Lajos földnélkü­li paraszt. 6. Tóth Kálmán tanító. A tömeg széléről valaki élesen elordítja magát. — Rendet akarunk. Mindenki odafigyel, d* Bartos máris replikáz. — Csizmadia uram rendet a munkástanács is tud majd tartani, de nem a grófok, a nagybirtokosok. gyárosok rendjét! — És nem a zsíros parasz­tok rendjét — hangzik töb­beknek kiáltása, válasza a tömegből. — A gyár azé, akinek ve­rejtékéből felépült és benne dolgozik. A föld is azé, aki megműveli. Nagygazda ura- mék! tessék neki látni és amennyit cseléd, zsellér nél­kül megművel, az lehet a magáé — egyszerűsíti le a kérdést Bartos, de sikere volt, mert nagy nevetés tört ki a tömegben. És élénken kiáltják. — Csizmadiáéknak lemegy a pocakjuk, a zsírjuk, ha nekik is dolgozni kell. Bartos olvassa tovább a neveket. 7. Komlós Sándor főtörzs­őrmester, a vörösőrség pa­rancsnoka, kereskedősegéd. — IgéFem rendet tartunk, ha kell fegyverrel is Csiz­madia uram — kiáltja Kom­lós és nagy taps, éljenzés követi. Bartos tovább foly­tatja. 8. Kovács István építőmun­kás. — Majd építünk iskolá­kat, házakat — ad progra­mot Kovács István. És így tovább! Bartos minden egyes munkástanács tagról külön szavaztat. Nem sajnálja az időt, ha így to­vább is tart. Annál jobban, mélyebben érzik át, hogy minden egyes személynél ők döntöttek, a demokrácia dön­tött! Egy akarattal, egy fe­lelősséggel rakják le az új világ, a munkáshatalom, a proletárdiktatúra alapjait. Az összegyűlt nép minden egyes javasolt embert személyesen ismer és az elmúlt fél évben a gyakorlati, nyilvános köz­életben kipórbálta ezeket az embereket. Most tulajdon­képpen a párt és a dolgozó nép ilyen közvetlen találko­zásukkor egjunást ellenőrizték, hogy a nép boldogulása ér­dekében a legbecsületesebb, a legmegfelelőbb munkásta­nácstagokat találják-e meg. A lelkesedésből, a tapsból azt érezhettük ki, hogy az ajánlott és megválasztott munkástanácstagokban a vá­lasztógyűlés minden egyes résztvevője megbízott és be­csületére vált a pártnak, hogy a nép lelkesen elfo­gadta jelöltjeit. így folyt le a szavazás, amelynek eredményét Bartos ünnepélyes csendben magya­rázta meg a népgyűlésnek. (Folytatjuk) Földes Pál:

Next

/
Thumbnails
Contents