Kelet-Magyarország, 1968. november (25. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-23 / 275. szám

«BLKT-WT^ARötiSfA» 9. M€---------■< Húsellátás — akadályokkal Megkezdték a nyíregyházi MŰM. iskola műszaki átadását. Hammel József felvétele A vádlott neve: ALKOHOL Felvásárlás és húsellátás. Ez a két dolog november 18- án egy mátészalkai tanácsko­záson került egymás mellé. A megye területi szövetsé­geinek képviselői, az állatfor­galmi vállalat, valamint a húsipari vállalat vezetői ta­nácskoztak a jövő évi szarvasmarha-hizlalás szer­ződéses feltételeiről. Az ere­detileg megjelölt témakört háttérbe szorította az a prob­léma, hogy a termelőszövet­kezetektől az állatforgalmi vállalat vontatottan veszi át a meghízlalt állatokat. Olyan dolog is előfordult, hogy a pátyodi Kossuth Termelőszö­vetkezettől átvettek két va­gon hízott marhát, bevago- nírozták. Mátészalkáig elvit­ték, majd onnan vissza irá­nyították az állatokat. Kétségtelen, a meghízlalt vágóállatok átvételének el­húzódása komoly gondokat okoz a termelőszövetkezetek­nek, hátrányos helyzetet te­remt. Súlyosbítja ezt, ha olyan eset fordul elő, mint a pátyodi. Mint említettük, az érte­kezleten került szóba a hús­ellátás is. Joggal esett róla szó, mert különösen az utóbbi hetekben a nyíregy­házi üzletek s az ellátásba A Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsa szakmai prog­ramjának megfelelően a nö­vényolajipari szakbizottság szovjet, bolgár és magyar tu­dományos kutatói, szakembe­rei több napon át tanulmá­nyozták a Növényolajipari és Mosószergyártó Országos Vál­lalat nyírbátori gyárában a napraforgómag feldolgozásá­nak technológiáját. A szocialista országok kö­zötti gazdasági együttműkö­dés szélesítését elősegítő tu­dományos kísérleti és gyár­tástechnológiai tapasztalatcse­rén részt vettek szovjet rész­ről: Beloborodov V. V., a Le- ningrádi összövetségi Zsírku­tató Intézet osztályvezetője, Kovalenko N. P., az Ukrajnai Zsírkutató Intézet igazgató- helyettese, Szpinov R. 1., a Szovjetunió Növényolajipari Igazgatóságának főmérnökhe­lyettese, bolgár részről: Iljev I. Sz., a Szófiai Zsíripari Ku­tató Intézet osztályvezetője, Kolev D. I., a Tolbuchini Nö­vényolajgyár igazgatóhelyet­bevont vidéki üzletek sem tudták kielégíteni az igénye­ket. Ide tartozik, hogy a hús­ellátás keretgazdálkodás alapján történik, de a szi­gorúan vett elosztómennyi­ség megyei kérésre növelhe­tő. Ez történt egy héttel ko­rábban is. A Nyíregyháza vá­ros húsboltjai közfogyasztás­ra 100 mázsával többet kap­tak az eredetileg tervezett­nél. Tapasztalható volt vi­szont, hogy a többlethús ará­nyos megoszlásban nem ke­rült az engedély megérkezte után az üzletekbe. (Az érde­keltek járműhiányra hivat­koztak!) Ehhez csupán any- nyit tehetünk hozzá, hogy egy kis körültekintéssel a járműgond megoldható lett volna. Az elmúlt hét húsellátásá­val kapcsolatos problémái­nak felelevenítése kétségte­len, nem jelenti a további gondok megoldását. Figyel­meztetőnek jó. A legfonto­sabb dolog azonban most az, hogy némiképpen az elkövet­kező napok és hetek problé­májának megoldásához ad­junk támpontot Nyíregyhá­za húsellátását konkrétan az elosztás arányainak megvál­toztatásával lehetne rendez­ni. Már most figyelembe kel­tése, magyar részről: dr. Pe­red?/ József tudományos kuta­tó, Sztupinszky Lajos, fejlesz­tési csoportvezető és Boródi Attila mérnök, s az üzem ve­zetői, szakemberei. A tanulmányként végzett tudományos szintű gyártás­elemzések befejezése után Beloborodov V. V. a követke­zőket mondotta lapunk mun­katársának: — Csak elismeréssel szól­hatok ennek az üzemnek a kollektívájáról, arról az óriási erőfeszítéssel járó munkáról, amelyet a nyersanyag előké­szítése terén elért kitűnő ered­mény érdekében tettek. A magosztályozás új technoló­giájának jövője van, mert ez­zel növelni lehet az olaj nye­reségét és minőségét. Szemé­lyes véleményem, hogy az itt látható berendezés kisüzemi szinten való alkalmazása hasznos. Elmondotta a továbbiak­ban, hogy magánjellegű láto­gatás során megtekintették a nyírbátori múzeumot és egyéb történelmi nevezetes­lene venni, hogy a vidéki húsellátás gondjaiban meg­oldást jelent majd a háztá­jiban hizlalt sertések levá­gása. Az sem jelentéktelen, hogy a termelőszövetkezetek tagjaik húsellátását a ren­delkezések értelmében meg­oldhatják. Javíthat a húsel­látás helyzetén az is, hogy a megye illetékesei ne az utol­só pillanatban kérjék a ke­reten felüli húsmennyiséget i az üzleteknek. Az igazsághoz tartozik még az, hogy a központi szervek — a fenti észrevételektől el­tekintve — komoly gondot fordítanak Nyíregyháza vá­ros húsellátásának javításá­ra. Lehetőség van a tőkehús pótlására a nagyobb mérté­kű baromfihús, hal forgal­mazásával. Ezzel kapcsolat­ban már történtek intézkedé­sek. A nagyobb mennyiségű baromfihús, hal rendelkezés­re áll, s csak az üzleteken múlik, hogy rendelnek-e és mennyit rendelnek a készle­tekből. A baromfi és hal mel­lett a húsellátásban komoly segítséget jelenthet a bá­rányhús is. A bárányhús for­galmazása nincs keretekhez kötve, éppen ezért ebben a dologban is a kereskedelemé a döntő szó. Seres Ernő ségeket is. Ez rendkívüli él­ményt jelentett számára. Megállapította, hogy ezek a kulturális értékek sokkal na­gyobbak, mint a község mé­retei. Elismeréssel szólt azok­ról, akik ezeket az emlékeket összegyűjtötték és gonddal ápolják. Nyilatkozott a tapasztala­tokról bolgár részről Iljev I. Sz. is: — Ennek a munkának KGST szinten nagy használ vesszük a közős álláspont ki­alakításában, s az együttes kísérletek nagy segítséget ad­nak minden tagországnak. Mi bolgárok különösen nagy elő­nyét látjuk ezeknek a gya­korlati munkáknak, hiszen a mi adottságaink hasonlóak a magyarországi viszonyokhoz. Végezetül elismerésüket fe­jezték ki azért a segítségért, amelyet a vállalat és az üzem részéről nyújtottak munká­jukhoz. A vendégszeretetért, a kellemesen és hasznosan el­töltött napokért pedig külön köszönetét mondottak. (tóth) A szabolcsi kisközség te­metőjében áll egy fejfa. Raj­ta fekete betűkkel egy férfi neve. Élt 51 évet. A hét gyermekes apa útja két és fél évtized alatt veze­tett a kocsmától ide, a te­metőbe. „Szeretnék meggyógyulni“ A nagykállói ideg- és el­megyógyintézet alkoholel­vonó osztályán, de a többi osztályon is kórlapok töme­ge vall emberi, egyéni és családi tragédiákról, s a hát­térben mindig ott vannak a stampedlik, féldecik, lite­rek. — Konyak, pálinka, rum, bor és a sör (!)... S. J. nőtlen fiatalember. Két évvel ezelőtt szorgalmá­ért vállalati jutalomban ré­szesült. A jutalomból akkor özvegy édesanyját és két ki­sebb testvérét ajándékozta meg. Ma már a fizetéséből egy fillért sem ad haza, ga­rázda cselekedeteiért többször volt dolga a rendőrséggel. Most itt van elvonókúrán. — Az öregebb szakik itat­tak eleinte. Akkor még nem esett jól. Később már rá­jöttem az ízére. Most inkább én hívom az öregeket. Anyám beszélt rá, hogy jöjjek be el- vonóra. Szeretnék meggyó­gyulni. _ Itt, az intézetben S. J. há­romhetes elvonókezelést kap. Rajta múlik, hogy tiszta lap­pal kezdi és folytatja-e éle­tét. Negyedszer nz elvonón Újabb kórlapot vesz kezé­be a főorvos. — RT. régi ismerősünk. Negyedszer van bent nálunk, az elvoiióbsztály'on. Az uU-'i után fogadkozott: többet nem nyúl pohár után. Negyvenéves — de hatvan­nak is hihetnénk. Keze resz­ketve markolássza a párna csücskét. — Először önként jöttem be, még másodszor is. Har­madszor a feleségem fenye­getésére, most pedig hoztak, erőszakkal. Közben pedig két kezelés között állandóan ittam és itt. -. Most már. hogv itt vagyok, nem is bánom. Utol­jára fogadom meg, hogy nem iszom. Ha bírja az akaratom, abba is fogom hagyni. A látogatásra érkezett fe­leség egészíti ki férjét: „Menekültünk a szomszédokhoz“ — Nem is inna ő magától, csakhogy a cimborák... Azo­kat kellene megbüntetni na­gyon szigorúan, akik újra fi­zetnek neki, vagy elvárják tőle, hogy fizessen, ha éppen munkaképes és keres... Egy évekkel ezelőtt kelte­zett kórlap tulajdonosa töb­bé nem jelentkezett itt. Megkerestük a községben. Próbaképpen a kocsmában kezdtük. — P. R-t keressük, nem volt itt? — Itt? Miért épp itt? Nem jár ő ide évek óta — feleli meghökkenten a csapos. Lakásán sem találjuk, csak feleségét és a gyereket, — A férjem dolgozik, csak estefelé jön haza. Amióta brigádvezető, több a dolga. Amint megtudja, miért jöt­tünk, nyugtalan lesz. — Jó, hogy nem találták itthon, mert a múltjáról hal­lani sem akar. Négy éve nem, iszik. Egy kortyot sem. Azelőtt reszkettünk. hogy mikor jön haza, mert sok­szor kellett menekülnünk a szomszédokhoz. Azóta alig várjuk, hogy jöjjön. Körülnézünk. A szobában rádi, televízió, lemezjátszó. A konyhában mosógép és egy villanyvarrógép. — Ezeket azóta vettük. Négy évvel ezelőtt több száz forint ment havonta a kocs­mába. most OTP-részletet fi­zetünk. „Szesztestvérek“ biztatása Befejezte munkáját Nyírbátorban a KGST növényolajipari szakembereinek küldöttsége Szovjet és bolgár kutatók elismerése a látottakról Cselédfalu volt... Szabad ég alatt szültek az anyák. Idős parasztembe­rek viselik arcukon Gencsy méltóságos és kasznárának ostorütiéseit. Akad olyan is, akinek a parancs megszegé­se egyik fülébe került. Kö­zépkori állapotok uralkodtak, alig húszegynéhány évvel ezelőtt is Szennyesen. Igazi cselédfalu volt. Né- gyes-nyolcas-tizenkettes la­kásokban zsúfolódott a nép, távol a világtól. 1960-ban került ide dr. Miklóssy Ferenc, az embere­ket szerető, a haladást szol­gáló kiváló szakember, pe­dagógus feleségével. — Rettenetes nehéz volt — emlékezik vissza Miklóssy Ferenc. — Először magam­mal kellett megküzdenem, bíznom abban, hogy itt is le­hetséges az előrehaladás, a szövetkezeti gazdálkodás. Menekülni akart, de fogva tartotta valami belső erő, az akarás. Silány 1100 holdon 82 volt cseléddel alakult meg a Sza­badság Tsz. A nem is olyan régen még saját maguk esz- kábálta eszközökkel földet, művelő parasztokat meg kel­lett tanítani arra, hogy bán­ni tudjanak a modem gé­pekkel. Es munkához látott Miklóssy. Kommunisták és a jövőt felismerő parasztok siettek támogatására. így született meg Szennyespusztából Sza­badságtelep és változott meg az emberek élete. Esztendő­ről esztendőre tűntek el a zsupfedeles, paticsfalu házak, kövesút épült Nyírlugosig, óvodát nyitottak, új tsz-köz- pont épült s olyan klub, amelyben a legmodernebb mezőgazdasági tudományok- k»l ismerkednek a pusztai fiatalok. Egész kis utcája van már a fiatal szakembe­reknek, akik otthonra talál­tak a Szabdságtelepen. — Az első évben 160 hold almást, szőlőt, barackost és málnást telepítettünk — mondja a tsz-elnök. Ott kel­lett lenni az emberekkel, mert még nem értettek hoz­zá. Megmentése és szakszerű ápolása érdekében szakembe­reket hozatott. Amikor a ko­rábbi években a földtől el­menekült családok meghal­lották, milyen változás van Szennyesen, hazajöttek. Először a fiatalokból húsz taggal ifjúsági brigádot ala­kítottak. Feladatul tűzte a tsz pártszervezete az analfa­bétizmus felszámolását. Is­kolát indítottak. Tanított Miklóssy, a felesége, az ide került fiatal szakemberek, öt év alatt csaknem teljesen felszámolták az írástudatlan­ságot. 1965-ben már kerté­szeti szakmunkásképzőt szer­vezhettek, az iskolában a fia­talok megismerkedtek a me­zőgazdasági gépek kezelésé­vel, s kötelező gyakorlati ok­tatást vezettek be. És így ju­tottak el odáig, hogy ma jó a szakmunkás-ellátottságuk. Szerződésük van a Nyírségi Mezőgazdasági Kísérleti In­tézettel. Nem volt hiábavaló a fá­radozás. Sikerült becsületet szerezni a mezőgazdasági szakmáknak, a föld szerete- tének. Ez az oka, hogy innen nem vágynak el a fiatalok, — Sokat küldtünk ösztön­díjjal tanulni technikumok­ba, főiskolára, s a szakmun­kások megfelelő anyagi és erkölcsi elismerést élveznek. Lakásokat épített a tsz több fiatal szakemberünk részé­re, s itt élnek a tanyán. Már hat érettségizett szakmun­kásunk van, s kettő a borja­kat gondozza. Ezek a fiatalok nemcsak megélhetésüknek, de életpá­lyának is tekintik a mezőgaz­dasági munkát. Körültekin­tően gondoskodik a tsz gaz­dasági és pártvezetősége ar­ról, hogy szabad idejüket hasznos szórakozással töltsék el. Országosan is figyelemre méltó az a klub, amelyet építettek. Ebben részt vettek a fiatalok is. Berendezték, s nem unalmasak a tanyai íté­li esték. Sportpályát építet­tek, minden szükséges össze­get biztosítanak mozi-szín­ház látogatásra, s olyan né­pi tánccsoportot szerveztek Miklóssyné patronálásával, amely országos hírnevet szerzett Szabadságtelepnek. Szabadságtelep lakóinak biztos megélhetést nyújt a tsz. Évente hárommillió fo­rintot fizetnek ki munkabér­re, a háztáji és a természet­beni juttatások mellett. Kö­zös vagyonuk meghaladja a 15 millió forintot. S ott, ahol nyolc éve még egyetlen rádió sem volt, ma sorozatban vásárolják a csa­ládok a rádiót, tévékészülé­keket, s a valamikori cse­lédasszonyok mosógéppel, centrifugával végzik a ház­tartási munkát. Farkas Kálmán Ilyen is van. Nem is ke­vés. Az elvonóosztály há­romhetes kezelést nyújt. Ha­tásosat. Az intézet kapuján kilépő előtt két út van: vég­leg abbahagyni, vagy újra kezdeni. Mindkettőhöz társak kellenek. Az abbahagyáshoz a család, a munkatársak se­gítsége, vagyis egy egészsé­ges utókezelés. Az utóbbi­hoz cinikus és kegyetlen em­berek — a szesztestvérek;- akik az elvonóról érkező régi „barátot” legtöbbször így fo­gadják: — Na mi van, csak nem meggyőztek az okosok? Csak nem papucs lettél? Néha elég ez a két mondat ahhoz, hogy elölről kezdődje­nek a dorbézolások, garázda­ságok, s a család álmatlan éjszakái. A főorvos asztalán újabb kórlapok sorakoznak. Vala­mikor életerős emberekről írják most ezeket a szavakat: agysorvadás, alkoholos té­boly, üldöztetéses féltékeny­ség! téboly, bénulás. S a vádlott neve; ALKO­HOL» Szilágyi Ssahelea fSSi. Sevetííber EK

Next

/
Thumbnails
Contents