Kelet-Magyarország, 1968. november (25. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-19 / 271. szám

t. oMa! KIELET-MAGYARORSZÁG 1988. november 1ft A szovjet rakétacsapatok és tüzérség napján írta: ISyikolaj Krilov marsall, a Szovjetunió stratégiai rakétacsapatainak főparancsnoka Tizenegy éve jelentek meg először a Vörös téren a bal­lisztikus és interkontinentális rakéták. Azóta is mérhetet­lenül sokat fejlődött ez az új fegyvernem. 1933. augusztus 17-én, Moszkva közelében emelke­dett a levegőbe az első fo­lyékony üzemanyaggal haj­tott rakéta. Súlya 19 kiló, to­lóereje 52 kiló volt. Legkor­szerűbb rakétáink tolóereje ma felülmúlja a világ je­lenleg legnagyobb vízi erő­művének. — a krasznojársz- ki vízi erőműnek —, telje sítményét. és az általuk hor­dozott nukleáris töltet rob banóere.ie nagyobb, mint a két világháborúban felhasz­nált robbanóanyagok együt­tes ereje. És ezek a rakéták a világ bármelyik pontját elérhetik. A rakétaegységek mellett természetesen sokat fejlőd­tek az egyéb fegyvernemek, Néhány nappal ezelőtt még azt jelentették a hírügynök­ségek, hogy viszonylagos csend van a vietnami fronto­kon és nagy élénkség a pá­rizsi tárgyalóasztal körül. Pillanatnyilag a helyzet en­nek a fordítottja: a saigoni szabotázs miatt az érdembe- ni tárgyalások még mindig nem kezdődhettek meg, ugyanakkor a dél-vietnami harcok megélénkültek. A ka­tonai kezdeményezés válto­zatlanul a DNFF kezében van — olyannyira, hogy az egyik legnagyobb amerikai tá­maszpont körzetében, Da Nangnál az amerikaiak és a dél-vietnami hatóságok kény­telenek voltak kijárási tilal­mat életbe léptetni. Erre azért került a sor, mert a szabadságharcosok komoly erőkkel meglepték a „sebez- hetetlennek” hirdetett bázis- óriást és súlyos károkat oko­zott össztüzet zúdítottak rá. Az amerikaiak fokozzák légi tevékenységüket Dél­Vietnamban: B—52-es óriás­gépek bombázták a kambod­zsai határ térségét — sőt, kambodzsai területet is! Az AFP szerint eddig tizenkét halottja van a váratlan USA- behatolásnak — a Kambod­zsai Királyság területén. A kambodzsai nemzetközi meg­figyelő és ellenőrző bizottság képviselői azonnal a hely­színre siettek és megkezdték a vizsgálatot. Prágában befejeződött a CSKP Központi Bizottságá­nak ülése, amelyen fontos határozat .kát fogadtak el, köztük személyi természetű | döntőseket is. A tanácskozás zárszavaként Alexander Dubcek első titkár kijelentet­te: „E határozat egységes po­litikára kötelezi a KB vala­mennyi tagját, a Központi Bizottságot és a párt egész apparátusát. .Hangoztatta, hogy a part a jövőben is fej­leszteni kívánja a január utá­ni politika pozitív vonásait, megtisztítva ezt a politikát az elmúlt időszakban bekövetke­zett hibáktól. Szólott a párt vezető szerepének és a Szov­jetunióhoz fűződő kapcsolatok döntő f ontosságáról, majd be­fejezésül aláhúzta, hogy energikusan visfca kell ver­ni az antiszocialista provo­kációkat és azokat a szélső­séges nézeteket, amelyek képviselői nem értik meg az új feladatokat és új módsze­rek szükségességét — a szárazföldi hadsereg, a légierők, a haditengerészeti flotta, — is. A szovjet kato­nai doktrína tanítása szerint a győzelemhez valamennyi fegyvernem összefogása szük­séges. így egy esetleges há­borúban jelentős szerep jut a nagy hagyományokkal ren­delkező tüzérségünknek. Napjainkban a szovjet nép Lenin elvtárs születése 100. évfordulójának megünneplé­sére készül. Határidő előtt teljesíteni akarjuk az ötéves tervet, folytatjuk a világűr kutatását, amelynek jelentős Ulomása volt a Szonda—5 Föld—Hold—Föld repülése, és Beregovoj űrpilóta útja a Szojuz—3 fedélzetén. A szovjet nép készen áll kemény munkája nyomán kibontakozó szebb életének védelmére. Az imperialistá­kat eddig is a visszavágástól való félelem tartotta kordá­ban. Ez arra int bennünket, Alig 50 órával a prágai plénum után ma Pozsony is fontos tanácskozás színhelye lesz: megkezdődik a Szlovák KP Központi Bizottságának kétnapos ülése. A legutóbbi órák jelenté­seiből kitűnik' hogy folytató­dik a nyugati valutaválság, amelyet elsősorban a font megingásáról, a francia frank esetleges le-, és a nyugatné­met márka valószínű felér­tékeléséről szóló híresztelé­sek váltották ki. A helyzet komolyságára jellemző, hogy a nyugati központi bankházak A fasiszta athéni rendszer katonai vészbíráinak Pana- gulisz görög ellenállóra ki­szabott halálos ítélete egy­aránt megdöbbentette a gö­rög és a külföldi közvéle­ményt. A jogtipró ítélet elleni til­takozásul baloldali olasz fia­talok hétfőn benzinespalac­kokat dobtak Görögország ró­mai nagykövetségének kert­jébe. A helyszínre siető rendőrök hatástalanították a robbanószerkezeteket. Melina Mercouri, a párizsi számkivetésben élő világhírű filmszínésznő, az ezredesek rezsimjének egyik legelszán­tabb ellenfele • hétfőn a Lyn­don Johnsonhoz, Alekszej Kosziginhez. Harold Wilson- hoz és De Gaulle-hoz inté­zett táviratában Mercouri Lórvcnytelennek minősíti a (Folytatás az 1. oldalról) A Szonda—6 űrállomás az alábbi feladatokat- hajtotta végre: Körülrepülte a Holdat, tu­dományos kutatásokat vég­zett a röppályán és a Hold kozmikus térségében; az Űr­repülés gyakorlati viszonyai között kidolgozta és ellen­őrizte az űrállomás rendsze­hogy ne feledkezzünk meg internacionalista kötelessé­günkről, fegyveres erőink fejlesztéséről. Kemény munkát végeznek rakétásaink. A tudomány és technika fejlődése egyre na­gyobb tudást követel kato­náinktól. A rakétaegységek .honvéd és tiszthelyettesi ál­lományának több mint fele felső-, vagy középiskolai végzettséggel rendelkezik. Ál­landóan növekszik , a mérnö­kök és technikusok részará­nya — jelenleg a tisztiállo­mány 75 százaléka. A feladatok megoldásához nem csak szakmai, hanem szé­les látókörű politikai ismere­tekre is szükség van. Egy­ségeink ezen a téren sem maradtak el. A Szovjetunió és a szocia­lista tábor népei nyugodtan élhetnek, dolgozhatnak; ra­kétásaink éberen őrködnek. vezetői teljes titokban, zárt ajtók mögött tartották meg kétnapos megbeszélésüket. Ugyanilyen módon kerül sor a Közös Piac vezető banká­rainak „csúcsértekezletére” is. Zürichből, a nyugat-euró­pai pénzvilág központjából olyan közlések indultak út­nak, amelyek szerint sok svájci pénzintézet maximum ezer francia frankot hajlandó beváltani, jónéhány bank pedig egyszerűen megtagad­ja a beváltást. Párizsban folytatódik az a tárgyalás­sorozat, amelyet az ország vezetői még szombaton kezd­tek el De Gaulle elnök ve­zetésével a frank stabilizálá­sáról. Ilyen előzmények után érthető, hogy nagy érdeklő­dés előzi meg — és nemcsak Franciaországban — Couve de Murville miniszterelnök bejelentett televíziós beszé­dét. statáriális bíróság döntését és közbelépésüket kérte. Hallatta szavát Andreasz Papandreu, a Pánhellén Fel­szabadítás! Mozgalom ugyan­csak száműzetésben élő veze­tője. Stocholmi főhadiszállá­sán kiadott nyilatkozatában megállapította: „Előre meg­fontolt és hidegvérrel végre­hajtandó gyilkosság bűntetté­vel állunk szembe, s az íté­letet kimondó junta és a statáriális bíróság tágját hazánk felszabadulása után a görög bíróságok szándékos emberölés bűntettében fog­ják majd elmarasztalni. Üjra feltesszük a kérdést: mi ma rad a NATO erkölcséből, hi­szen ez a szövetség adja az ezredesek kezébe azokat az ágyúkat, amelyeket a nép el­len fordítanak?” hangzik Pa­pandreu nyilatkozata. reit, készülékeit és berende­zéseit; végrehajtotta az irá­nyított leereszkedést. A Szonda—6 automata űr­állomás teljesítette a koz­mikus térség tudományos kutatásának feladatát, vég­rehajtotta a különböző rend­szerek, műszerek, készülé­kek és berendezések kipró­bálásának és kidolgozásának programját. a. És milyen szerencse, hogy megtanulhattuk mi is, itt Mátészalkán Lenintől, hogy a proletárdiktatúra — a munkásosztály hatalmát je­lenti! Egy olyan új, forradal­mi hatalmat, mellyel tény­leg egy „új világ” kezaő- dik... De egyes emberek, még ha olyan okosak, ta­pasztaltak is, mint Bársony, Kozma. Vágó, Kiss Bandi, egyedül nem tudják megva­lósítani a proletárhatalmat, csak akkor, ha összefognak, az összes dolgozók, és kira­gadják a hatalmat az ellen­ség kezéből. Ha kell harc­cal. . . Itt, ma Mátészalkán. — Nem babra megy a já­ték! — válaszolok hangosan saját gondolataimra, amint az udvarra lépek. Fülöp kérdően néz rám, nem érti mit beszélek ma­gamban. De amint belekaro­lok, látszik rajta, hogy érzi, hogy nem egy gyerekember lendülete viszi a kapu felé. Férfias lépteink ütemében még világosabban kristályo­sodnak ki gondolataim a pártról és az előttünk álló konkrét harci feladatokról, a proletárhatalom megteremté­séről. Ügy éreztem, hogy új világért harcoló, új világot teremtő kommunista gondo­latai lángoltak fel fejemben. Igen! Kommunista! Űjjong fel bennem és tör ajkamra. — Kommunisták lettünk. Fülöp elvtárs! — kiáltom hangosan, minden magyará­zat nélkül. — Gyerünk, sies­sünk a pártba, át kell venni a hatalmat! — Hát ezek már túl nagy szavak voltak Fü­löp számára, de erélyeseb­ben, katonásan összepasszit- juk lépteinket... megyünk a pártba! Még jobban kilépünk és a Kossuth utcán, alig száz lé­pésnyire a sarokról, a párt­helyiségtől, utolérjük Laka­tos Lajost, kezében te­nyérnyi széles, pár méternyi vörös selyemszalagot visz. Most szerezte Szigeti divat­üzletében. Jobb kezében ol­lót tart. — Vörös karszalagot vi­szek a vörösőröknek! Egy perc és a nemzetőrség átala­kul vörösgárdává! Mondtam, hogy jó lesz megtanulni a bolsevisták ÁBC-jét! — és a szeme jobban lobog, mint a karján repdeső vörös se­lyemszalag. Már fordulunk is be a sarkon. A párthelyiség ablakai előtt, arccal szemben a „csiz­madiapalotával”, fegyveres nemzetőrök sorakoznak. Előttük áll katonaruhában Komlós Sándor, és amint megpillantja Lakatost, fel­csendül éles, katonás ve­zényszava: — Nemzetőrök! Vigyázz! — Nemzetőrök! Becsület és dicsőség volt nemzetőrnek lenni. Fegyelmezetten megálL tátok helyeteket. Köszönöm nektek, a párt nevében. An­nak a pártnak a nevében, melynek — jól tudjátok — köszönhetjük, hogy ilyen szé­pen együtt maradtunk, jól megértettük egymást. Most búcsúzunk a nemzetőrségtől! Pihenj! — A katonák moso­lyogva, szeretettel vetik te­kintetüket családtagjaikra, barátaikra, a köréjük gyüle­kező száz-százötven fős tö­megre. De már büszkén hangzik is a vezényszó: — Vörösőrök, vigyázz! — Minden hatalom a mun­kások, a katonák, a dolgozó parasztok, a dolgozó nép ke­zében van Pesten, az egész országban! Mi is kezünkbe vesszük a hatalmat, itt, Má­tészalkán is! Mi, mint nem­zetőrök is a dolgozó népet védtük a régi urak ellen, és most még nagyobb becsület­tel kell megvédenünk, ha kell kemény ököllel, fegyverrel a dolgozó nép hatalmát, a pro­letárdiktatúrát. Esküdjetek velem, hogy a dolgozók ha­talmát életünk árán is meg­véd jük. Esküszünk! — Esküszünk! — hangzott a tizenhat vörösőr esküje. Közben Lakatos, ollóval a kézben, mindegyik vörösőr­nek levág a karjára illő da­rab szalagot, és jókedvűen fordul oda az asszonyokhoz: — Gyertek, asszonyok, lá­nyok! Segítsetek megtűzni, ti jobban bántok a tűvel! Az asszonyok, a lányokkal együtt, csodálkozva, kacagva tódul már a közel kétszázra is gyarapodott nép, az új­donsült fegyveres vörösőrök köré. — Látja, Fülöp elvtárs, senki sem mondta Komlós- nak, Lakatosnak, hogy mit csináljanak. Maguktól is tud­ták, hogy mit kell tenni. Ma­ga meg nyomja rá ezekre a vörös szalagokra: „Mátészal­kai vörösőr.” De csináljon vagy ötven-száz karszalagot, leszünk mi még többen is! — ráztam fel bíztatóan a csak úgy elbámuló Fülöp nyom­dászt. Sokan nőttek ez órákban, napokban, közös felelősséget, harcot vállaló kommunisták­ká Mátészalkán. Velük nő, erősödik a párt és a párt egységes akaratában, a ha­talom átvételével, a min­dennapi forradalmi felada­tok megoldásában szinte percről percre, óráról órára, nőnek-nőnek az emberek. Az idő pedig nagyon gyorsan pereg. A proletárdiktatúra első órája Mátészal­kán. A fegyverek a dolgozók kezében A párthelyiség „tanácster­mébe” egyenesen az utcáról lépnek be az emberek. 1919. március 22-én reggel zsúfo­lásig tele a terem. A tanács ­kozóasztal mellett ülve ti- zenhat-tizennyolcan férnek el. Most azonban a nagy iz­galomban ki akarna ülni? Felrakták a székeket az asz­tal tetejére, és így legalább negyven-ötvenen zsúfolódnak a teremben. Itt van az egész pártvezetőség, — Szo­morú elnök betegeskedik már pár hete — és az ismert elv­társakon kívül a huszonöt­harminc szerencsés, aki be­jutott, a nagy öröm és zsi­vaj közepette mindent sze­retne tudni! Hogyan is tör­tént Pesten? Mit is jelent a proletárdiktatúra ? Mit csi­nál a következő órákban a pártvezetőség? Mi a követ­kező lépés? És a minden kérdésnél életre kelt viták és válaszok tisztázása nyomán, csak nő a jókedv, a bizalom, nő a kiabálás, a zsivaly, me­lyet csak egy-egy nagyon han­gos kitörő felkiáltás: — Miénk a hatalom! — Minden a miénk! — szárnyal túl. A párthelyiség most zsi- valygó nagyszobája melleit van még egy kisebb, olyan titkári irodaféle. Ajtaja iár- va-nyitva áll. Itt tanácskoz­nak Bársony, Kiss-Roóz, Vá­gó, Kozma, Németh Elek, Feldmann Berti, Klim An­tal, D. Nagy Sándor, Bartos. Időnként Szentléleki Anti je­lenik meg, hozza a legfris­sebb híreket a postáról. La­katos, Komlós. Kovács Pista, Sikli Ferenc, Nagy Elek és jómagam beszorultünk a nagyszoba zsúfoltságába és ott együtt lelkesülünk, lelke­sítünk. Egy biztos. A „min­den a miénk” jelszó, mely minden beszélgetésnek, vitá­nak, lelkesedésnek, tettre- vágyásnak indítója vagy kö­vetkeztetése, nem postán jött pesti jelszó. Így értették, fe­jezték ki vidéki, nincstelen dolgozótömegek a forradal­mi változást, a proletárdik­tatúra számukra világosan érthető lényegét. Zúg, zeng a terem. — Minden a miénk! — Miénk a hatalom! — amikor Vágó kilép a kis tit­kári szobából, mögötte a töb­biek és csendre int. Figyelmes, termékenyítő, aktív csend lebeg hűsítő szel­lőként fejünk felett. Ünnepé­lyesen, erélyesen hangzanak Vágó szaval. — Elvtársak! Miénk a ha­talom! Igen, de kézbe is kell venni, most azonnal! Ez most az első feladat. Erélyes, kemény kézzel, fegyelmezet­ten kell kezünkbe venne, sze­letet városunkban, a járás huszonnyolc falujában az irá­nyítást, a hatalmat. Meg kell szervezni, a mi vezetésünk­kel a tanácsokat és minden hatalom a tanácsok kezében legyen. A Tanácsköztársaság, a munkásosztály, a dolgozó parasztok, a dolgozó nép köztársasága, melyet az egy­séges munkásosztály, annak egységes pártja, a kommunis­ta párt vezet. Nálunk, itt Mátészalkán mindig egyet akartunk, összetartottunk, ezután is így lesz! Ugye, elv­társak? Büszkék vagyunk pártunkra, helyi szerveze­tünkre és most elszántan, bátran, fegyelmezetten ve­gyük kezünkbe a hatalmat. — Fegyverrel! — vág köz­be Komlós. — Tizenhét fegy­veres, felesküdött vörös őr készen áll. — Éljen a proletárdikta­túra! —Éljen a párt! — fe­jezi be leikéből kibuggyant, ajkára szorult felkiáltással beszédét Vágó, és ugyanazzal a lélegzettel máris Komlós felé intézkedik: — Nagyszerű! Nagyszerű, Komlós elvtárs! Tizen négy vörös őr itt marad. Komlós és Lakatos eivíársak két fegyveres vörösőrrel felszá­molják a volt csendőrlakta­nyát. Onnan minden fegy­vert á leggyorsabban elszál­lítanak és itt szemben, a szentlékei házban, a posta­raktárban és a Csizmadia- házban lévő Pataki-üzlet rak­tárában helyezik biztonság­ba. A Szentlékei ház utcai, velünk szemben lévő műhe­lyének ajtajába géppuskát kell elhelyezni, hogy az a Kossuth és a Vasút utcát be­szórhassa. A városunkba be­futó három főútvonalat őr­séggel kell biztosítani. — Értettem! — fogadja ka­tonásan a pártutasítást Kom­lós és... már indulnak is Lakatossal, az" utasítás vég­rehajtására. . Az ülésterem csendjét egy pillanatra hatalmas taps és helyeslés váltja fel. — Helyes! így van jól. A fegyverek a mi kezünkben le­gyenek! — kiáltásokkal újra könnyen lármába csapna át a terem hangulata, de Vágó erélyes... ★ A Sarkadi vendéglővel szemben, a csendőrlaktanya szolgálati szobájában, egye­dül ül az asztalnál egy ing­ujjra vetkőzött, katonanad- rágos. elhízott, petyhüdt ki­nézésű ember, a csendőrőrs tiszthelyettes parancsnoka. Révetegen bámul maga elé. Komlós. Lakatos és a két vö­rösőr lépnek be. — Tiszthelyettes űr!? — szólítja meg kicsit a megve­tés hangján Lakatos, majd pökhendin, büszkén folytat­ja: — Most aztán igazán for­radalom van. Igazábul! Pro­letár forradalom! Kérdem; el akar futni? Az öt társa után? Mehet, ahova akar! Mehet haza, csendőr szülőfa­lujába Vállajra, vagy itt ma- ’-ad civilnek, családjával, ed­digi lakásában?. Mi itt hagy­juk ezt a csendőrfészket. Majd beköltöznek ide becsü­letes. sokgyermekes mun­káscsaládok. Kettő-három­nak lesz itt hely. De előbb töviről-hegyire át kutatjuk ezt a kaszárnyát. Én tudom amit tudok! Még van.itt a pincében, sőt még a Sarkadi pincéjében holmi fegyver, meg géppuska Mondja meg egyenesen, mert ha találunk, úgv magán próbáljuk ki. A tiszthelyettes szökés, va­laha kövér arca sárgásán sá­padt. fonnvadt lesz. mini a fán összeasszott, búzával érő nyári körte. Szája is csak re­megett és dadogva hozta ki válaszát­— Itt... maradok., csalá­dommal... ha lehet... — majd akadozva folytatta — a bo­rospincében... a hordók alatt a ládában... van 24 új karabély töltött tárakkal... A Sarkadi pincéjében... két elkobzott géppuska... egy golyószóró... 2—3 gurtnyi lő­szerre)... több... nincs. — No lám! így rendben van! Maradhat a lakásában, de vigyázunk magára! (Folytatjuk) Külpolitikai összefoglaló @ Ostromállapot Da I\ang-ban q:: Fontos párttanácskozások Csehszlovákiában tfTí Folytatódik a nyugati valutaválság Tiltakozások Panaguiisz haiáios ítélete ellen A Szonda—6 visszatéri a Földre Földes Pál:

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents