Kelet-Magyarország, 1968. november (25. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-17 / 270. szám

Egy pártintenció NYÍREGYHÁZÁÉRT Megyénk egyik országgyű­lési képviselőjével beszélget­tünk Nyíregyházáról. Elmon­dotta. hogy ritka kivétellel minden este sétál a városban, mindig másfelé. Figyeli, hall­gatja az embereket, bepillant a szórakozóhelyek ablakán, s bár személy szerint ott van, ahol eldőlnek a dolgok, ismer minden fontosabb mutatót a város életéről, mégis örömte­li meglepetések érik, amikor a valóságban látja egykori értekezletek ..anyagát”, hogy milyen csodálatos szép, új vo­násai jelentkeznek megye- székhelyünknek. Mindennap tapasztalja valahol a fejlő­dést, a nagyvárosiasodást. De azt is látja, hogy az új léte­sítményekkel, új városnegye­dekkel nem tart lépést a szol­gáltatás. Nem kapják meg a város lakói azt a kulturált ké­nyelmet, például se kereske­delemben, se vendéglátásban, amely pedig ma már paran­csoló szükséglet. Képviselőnknek nagyon is igaza van. Városunk szinte néhány év alatt ugrásszerűen fejlődött. Ezt a fejlődést még az „őslakosok” közül is csak azok tudják követni, akik szintén szeretnek sétálni, és sokfelé sétálnak. Akiknek er­re nincs idejük, vagy ked­vük, bizony sok büszke és örömteli érzésről maradnak le, mind arról, amit az immár összességében valóban váro­sias Nyíregyháza látványa nyújt. Hasonló gondolat foglalkoz­tatta a párt megyei végrehaj­tó bizottságát, amikor ez év májusában javasolta, hogy a nyíregyházi párt és tanácsi vb együttesen vizsgálja meg a város további fejlesztésének lehetőségeit. A párt megyei vezetői azért javasolták ezt tavasszal, és azért tértek erre vissza most novemberben, mert teljes mértékben egyetértenek a vá­ros lakóinak jogos kifogásai­val, és igényeivel. Napirendre tűzték, hogy tisztázni kell a logikus hatásköröket. Hogyan folytasson a városi tanács várospolitikát, ha nincs hatásköre? Gondoljunk arra, hogy például sem a ven­déglátás, sem a kereskedelem nincs a városi tanács hatás­körében. A gyorsabb haladás­hoz, a hatékony intézkedé­sekhez arra van szükség, hogy a város fejlesztésének irányítója a városi tanács le­gyen. Ez az igény egyébként a gazdaságirányítás reform­jának alapelvéből is követke­zik, a döntési jogokat, és az irányítási hatásköröket oda kell átadni, ahol a problémá­kat á legjobban ismerik, ahol a politikai és gazdasá­gi felelősség jelentkezik. A párt megyei végrehajtó bizottsága ezért olyan taná­csot adott megyei tanácsunk végrehajtó bizottságának, hogy a város lakosságának érdekében tisztázzák a leg­fontosabb hatásköröket. Te­hát mindazon intézmények, amelyek közvetlenül városunk lakóit szolgálják, azokat kap­ja meg a városi tanács. Lé­gidén felelőse a várospolitiká­nak, és legyen biztosivá mindezeknek a személyi és anyagi feltétele. A párt legfelsőbb megyei fóruma azt is javasolta, hogy a város jövőjének tervezésé­be, és a végrehajtásba is von­ják be a lakosságot. Hány­szor hallunk megalapozott (persze naív dolgokat és meg­alapozatlant is) véleménye­ket az emberektől. „Ha tőlem függött volna, én ezt nem ide építem, vagy nem így tervez­tem volna,., kár volt itt ilyen üzletet nyitni, jobb lenne egy amolyan...” És még sok gazdasági, és kulturális kérdésben nyi­latkoznak az emberek, akik szeretik városukat, akiket bosszantanak a hibák, és van véleményük. Hát függjön va­lóban tőlük, mondják el vé­leményüket és javaslataikat Kérjük ki a véleményüket, hi­szen ez az ő városuk, ők élnek benne, és ők sok hasznos ötle­tet adhatnak a döntésekhez. Tanácsaink kérjék és igényel­jék a népfrontbizottságok és a tanácstagok segítségét. Szer­vezzék és gyűjtsék a nyíregy­háziak véleményét, vitassák meg a dolgokat közösen. Ér­demes fáradozni, hiszen vá­rosunk jövőjéről van szó. O. N. Toronyház Nyíregyházán, az Északi Alközpontban. Klek Emi! felvétel« A „sokpénzű“ Nyírlövő A sokpénzű községek közé sorolják a kisvárdai járásban Nyírlövőt. Az előzetes tájé­kozódáshoz mindjárt hozzá is teszik a Kossuth Tsz irodájá­ban, hogy „az utat is nézni kell ám”. Három uradalom kénye-kedvét szolgálta még nem is olyan nagyon régen a lakosság kétharmada. Nyolc— tíz holddal már nagygazdának számítottak itt. De „g'azdavé- dettséggel ’, mert adósságaik fejében elzálogosítható érté­keikkel nem tudott a banki Hatalom mit kezdeni. Ezt kell tudni hát mindjárt. Akkor igazán értékelhető a mai pénzbőség, ami bizony nem hullott, és nem hűli ez­után sem mannaként az égből. Nagy szorgalom, rendszeres önfegyelem, a nagyüzemi gazdálkodás lehetőségeinek folytonos kihasználása az iránytű. Az első közös év (1961) egy munkaegysége 31, az utána következőé a 42 fo­rintot ért. Aztán mindig fel­jebb: 60., 70., 80 fölé. Ennek megfelelően gyarapodott az egy tagra jutó, a közösből va­ló átlagkereset évi húszezer forintra, majd attól is többre. Segítik a termelést, s ezzel a keresetet a családtagok is. Még soha el nem ért termé­seik vannak — a nagyobbára homoktalajon — burgonyá­ból, dohányból. Egy hold ház­táji jövedelmét illetően álta­lában 4800 forintról adnak ki hivatalos igazolást. A keresetről pedig Czim- balmos János tsz-elnök után meg kell kérdezni Kocsis Fe­renc és Gál József rakodókat, Zakor István növénytermelőt, Papp Sándor és Czimbalmos László traktorosokat is. Lehet akár az egész tagságot, de ez egy riportgyűjtési idő alatt lehetetlen. Mikita István tanácstitkár szava a bőséggel indul. Azzal, hogy mióta szövetkezeti a fa­lu. mindössze két ház van, melyek nem kerültek nagyob- bításra, korszerűsítésre, sem új a helyükre. „De azért azok­ba is nyugodtan be lehet menni. Ami és ahogyan van bennük, aligha marad el a többiétől.” Üjnak, „fiatalnak” monható tehát szinte minden lakás. Még a hatvanas évek előtt is elvétve akadt padlós, köves belső házrész. Most két kézen meg lehet számolni a földes házakat. Sőt, külön igény nőtt a melegpadlózás iránt. Fiatal házasok rendszerint új lakásba költöznek. A szü­lők — a menyecskéé és az ifjú férjé — már a lakodal­mat megelőzően össze adják a pénzt — egyenként 30—40 ezer forintot is — az új pár új „fészkére.” Mert mind erő­sebb bázisnak számít a postai takarékpénztár. Nemigen akad olyan család, ahonnan tízezer forint alatti takarék- betét volna. Teljes összege 1,6 millió forint. Minden lakosra, még a csecsemőket is számít­va, csaknem kétezer forint takarékpénz jut. Idén kerek százezer forinttal nőtt a be­tétállomány. Megy a pénz a porták kül­sejére is. Általában minden negyedik lakás előtt beton­oszlopos és aljazató, szinte örökké tartó vaskerítés. És csinálják tovább. Egyre-egyre 6—10 ezer forintot költ- ve. De kivitték a „mindig tar­tósságot” a temetőbe is. Kő- emlék, kő sírszegély állítása mindjobban hódít 4-től 8 ezer forintokért. „Megnőtt az örömünnepek színvonala: szü­letéseké, házasságoké. Több és értékesebb ajándékok. La­kodalomnál például a legérté­kesebb porcelángarnitüra ház­tartási gépek ajándéka került előtérbe. Hét évvel ezelőtt két motorkerékpár volt a község­ben, ma 35. Az fmsz vegyes boltjának ez évi áruforgalmi előirányzata 1,7 millió forint, csaknem félmillióval több a múlt esztendeinél.” A tanácstitkárral megyünk az utcán. Betérünk egyik-má­sik házba. (Nem amelyikbe ő, amelyikbe én akarom. Külön­ben meggyőződök róla, hogy igen mindég}'.) Makiári Bá­lint, Szabó Árpád és Kiss Jó­zsef meglátogatott tsz-tagok nevét írtam fel. A nevek sor­rendjében gyümölcskertészeti dolgozó, növénytermelő és ko­vács. De csak utóbbi helyen találtuk otthon a házigazdát is. Igen, be lehet térni a há­zakba. Előre kinyitnak min­den ajtót. Tessék, nézzünk szét. S valóban nincs föld­padlózat. Rend, tisztaság min­denütt. Meg igényes berende­zés. Értékes szőnyegek, mo­dem berendezési garnitúrák. Az üveges szekrényekben Jó pénzes nippek. A televí­zió mellett világvevő rádió is. Meg a konyhában a gáztűz­hely, hűtőszekrény, mosógép centrifugával, kávéfőző, autó­szifon, villany vasaló... Kérde­zem az egyik helyen, mennyi­be került a szobai bútorbe­rendezés. Tizennyolcezerbe — mondja a házat őrző nagy­mama. Majd hozzáteszi: „Megértük, hogy így lehes­sünk... Kocsi van itt kérem minden csecsemőnek is. Meg a kis óvodások öltöztetése sem mindennapi. Négy-öt mackó meg miegymás van egynek. Keressük kérem a munkánk után a kényelmet, a jót. Szép dolgokban.” Kiss József éknél a háziasszony kinyitja a szekrényeket is. Egy kisáruházi ruhakészlet! Megkérdezem, hány férfi van a családban. Kettő — feleli. Legalább féltucat felöltő, és még több öltöny. „A férjem­nek vagy a fiúnak ha csinál­tatunk méterben vett anyag­ból öltönyruhát, nem sajná­lunk akár háromszáz forintot. Csak ízléses, takaros legyen. Én a ruháim varratásáért száz-százhúsz forintot fize­tek.” Aztán nyit egy másik, polcos szekrényt. Tele köny­vekkel. A tükrös éjjeliszek­rény alja ugyanúgy. Nézem a könyveket, Rogger Vailland; A törvény, Rideg Sándor; Tűzpróba, Katona József: Bánk bán, Eötvös József: A falu jegyzője. Aztán még Móricz, Mikszáth, Jókai, Fe­hér Klára, Mesterházi Lajos... Egy teljes kiskönyvtár. „Van ilyen legalább minden har­madik, negyedik házban — mondja Kissné. — Mi idén vagy ötszáz forintot adtunk könyvekért...” ■ Visszaútban súg a tanács- titkár: „Jönnek a tsz-tagok a burgonyaválogatásból, meg az egyéb közös munkából. Érdemes őket megfigyelni.”. Az érdemesség az, hogy mun­kához igen jól vannak öltöz­ve. Egyébként olyanok, mint bárhol az emberek. Csak itt — sajnos, még elég számos helytől — ebben is előrébb vannak. Mindez lenne akkor a pénz­bőség útja, csatornái a nyolc- százhúsz lakosú Nyírlövőn. Jó, igaz dolgok. Szükségesen kellemesek. Csak egy „elej­tett” mondat ágaskodik szem­be. „Igen kevés a gyerekszü­lés.” Kilenc kis elsőosztályos van. Ez kavar bennem. Hi­szen a növekvő jólét a gye­rekszüléshez, neveléshez is jobb lehetőséget biztosít.... Asztalos Bálim

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents